Előre is bocsánatot kérek azoktól, akiknek tetszett ez a könyv, mert ebben a bejegyzésben pont az ellenkezőjéről olvashattok majd. Amit kifejezetten sajnálok a magam részéről nézve, hogy ez a könyv, nem lett az én könyvem, legalábbis a történet nem fogott meg. Bár be kell vallanom, Tom karakterét nagyon megkedveltem, emiatt teljesen elkeseredtem, hogy így elbánt vele a „sors”. Mindezek ellenére kíváncsi vagyok a folytatásra, hiszen számos kérdés merült fel bennem melyekre kellenének még a válaszok, amiket ebben a könyvben nem találtam.

Alapjában véve nem rossz első könyves sci-fi, de nekem ez mégis kevés azokhoz a történetekhez képest, amiket már volt szerencsém ebben a műfajban olvasni… :D A borító sem nyerte el igazán a tetszésemet, miként a történet sem lett a kedvencem. Az író stílusa azonban jó, főként az tetszett, ahogyan megalkotta a „poénosabb” jeleneteket Tommal. Mielőtt hozzám került volna ez a könyv, nem csak molyon figyeltem, hanem a shop.konyvmogul.hu webshopban is szemezgettem többek között ezzel a regénnyel is. Nem is egyszer még a tavalyi és az idei könyvhéten is, azonban ő nem akart velem hazajönni, már értem miért. :D

Fülszöveg:

Értékelés:

Az Álmodj és én létezem c. könyv Olvasólámpás bloggerina és a @shop.konyvmogul.hu webáruház jóvoltából került hozzám, egy Bookstragram tour keretén belül, sajnos nekem ez a könyv hatalmas csalódás volt. Nem számítottam nagydologra, ezáltal nem is volt túl nagy elvárásom. Talán annyi, ha már a fülszövege jól hangzik, akkor legalább legyen jó a történet is, azonban számomra nem sikerült megugrania a jó szintet sem. A könyvhéten is szemeztem már ezzel a könyvel, ahogyan a shop.konyvmogul.hu webshopjában is, de valamiért mégse akart akkor kosaramba ugrani, most már értem, hogy miért. Talán saját maga taszított el attól, hogy megszerezzem magamnak őt. Nagyon szerettem volna, hogy tetsszen nekem is ez a történet. Senkit se szeretnék megsérteni ezzel az értékeléssel, főként nem az írót, de a molyon való létezésem óta, már kifejlődött az ilyen történetek iránti ízlésem. Ez a könyv nem tudott meggyőzni arról, hogy nekem való lenne. Izgalmasan kezdődött, így elég hamar elértem az 50., aztán a 100.; majd a 150. oldalt is. Ahogy kezdett bejönni az a sok karakter, a katonaság, az álom/emlékek, valamint az időbeli ugrások is, kezdtem elveszíteni a fonalat azzal kapcsolatban, hogy akkor most miről is akar mesélni nekünk az író, úgy igazán?

A történet szól egy srácról, aki szeret bulizni, nem veti meg a szebbik nemet, ha kell a partner nőjével mást is bevesznek, aztán valahol két időugrás között a srác, már nincs is magánál, mert kómába esett egy reptéren. Jó, oké, biztos valami nem kóser nála, beteg vagy mit tudom én, ez volt a legelső gondolatom vele kapcsolatban, és vártam valami választ, de nem éppen az jött el. Hirtelen ugrunk 36 évet az időben, a srác öreg, senki se keresi, magára maradt egy kórházban, mire jön egy számítógép zseni, a mesterséges intelligencia programjával, és elkezdik az agyát birizgálni, meg bepöccenteni, de előtte megszületés, és újjászületésről kapunk egy kis ízelítőt, amit bár nem igazán tudtam rendesen értelmezni, mert... Egy kissé kétértelműnek tűnik a dolog, de végül is ez még nem rossz, valahol mégiscsak érthető, mit akart ezzel az író. Azt sajnálom, hogy csak a könyv felénél tudott mosolyt csalni az arcomra, egy focis emlékkel, és hiába haladtam eleinte gyorsan ezzel a könyvvel, kezdett érdektelenné válni számomra a sztori.

De miért is nem keltik fel? Hová tűnt Dr. Remcsik? Miért pont Tom a kiválasztott, akit ily módon felhasználnak, miközben nincs is magánál szegény, hogy legyen beleszólási alapja, hogy akar-e kísérleti nyúl lenni az álmai/emlékeiben? Miért pont őt választotta ki Dr. Remcsik? Duxorg és Michael, meg a többi nagy fejesnek mi a célja Tommal, azon kívül, hogy „szebb jövőt” hozzanak létre? Hol vannak a válaszok? Az izgalmas részek? A feszültség? A pörgés? Miért rettegnek attól, hogy mások is lecsaphatnak a kis kísérleti nyulukra, akit rejtegetnek mindenki elől? Miért nem inkább azon dolgoznak, hogy megmentsék a pusztulástól? Mert annak legalább lenne értelme, és magyarázata, hogy miért is aluszik ennyi éven át a kis Csipkejózsika… Ilyenkor hol a fehér lovas hercegnő, meg a csókos szája? XD

Jött minden, ami sci-fi könyveknél alap, mesterséges intelligencia, menő, okos cuccok, hydra kocsik, önműködő járművek, meg a profi katonák, akik a jövő katonái, de kérem szépen, ez egy kicsit túl sok volt egyszerre, úgyhogy semmit sem magyaráz meg. Csupán tovább szövi a sztorit, újabb karakterekkel, újabb helyszínekkel, újabb álom/emlékekkel gazdagodik, és én a 200. oldal után kezdtem nagyon unni. Vártam a csodát, hogy felpörögjön a sztori, és ne csak egy álmos sci-fi legyen, amin bealudni jó, de ezt nem kaptam meg... Kerestem az izgalmat, a humort, az érdekfeszítő lényeget, a logikát, de lehet, hogy csak az én agyam nem "rezeg" úgy, ahogy kéne... Azt hiszem, ehhez én már túl kevés vagyok, hogy felfogjam a lényeget. XD

Ahhoz képest, hogy ez sci-fi, nekem túl kevés volt. Túl sok minden lett egybe sűrítve, magyarázat pedig nuku. Semmi indoklás, hogy Duxorg, azaz a mesterséges intelligencia, miért teszi azt, amit a „rendezőjével” meg a „zóna” tagokkal, és a cyberkillel együtt. A lényeg jól el lett nyújtva, jórészt a szereplők mennek valahová, és csak dumálnak, papolnak mindenfélét a mesterséges intelligenciával, de a cselekmény félúton lemaradt. Tommal jobban élveztem volna csak az egészet, mert annyira vicces egy figura, míg a többi karakter annyira érdektelen, kivéve talán Evianát, meg talán Duxorgot, de a többi csak úgy ott van, és csinálnak valamit, de nem derül ki, mit és hogy miért, csakhogy a szebb jövőért. Meg ott vannak a jövő katonái… De hol a lényeg, a logika? :D

Majd talán a kövi részben kiderül, legalábbis nagyon remélem, hogy a jelenlegi kérdéseimre, nem újabb kérdéshalmot kapok, remélem… Amúgy dobott volna a könyvön, ha kevesebb hiba, elírás van benne, vagy több izgalom. Valami sci-fis akciójelenet, lövöldözés, vagy bármi, csak ne laposodott volna el a sztori, mert hiába haladtam vele, ahhoz képest kicsit gyorsan, mint általában szoktam uncsi könyveknél, de ez a történet nem igazán bővelkedett izgalmas részekben, amit hiányoltam belőle.

Kedvenc jelenetek:

Kedvenc idézetek:

„Mindent egy lapra tett fel.” (30. oldal)

„A lónak a seggét! Azt fizettek meg jól!” (51. oldal)

„Egy apró könnycsepp.
Egy emlék.
Egy apró küzdelem.
Meddig lesz ez elég?” (70. oldal)

„Ugorjon az, akinek hét anyja van, meg kopasz feje!” (179. oldal)

„– Az anyádért engem rugdosol, öcsém!?! Ezt a sportot tegnap még gólra játszották!
Vagy…
– Inkább sakkozzál, ott úgyis kell a paraszt!” (212. oldal)

„– Olyan lassan játszotok, hogy menetközben felpumpálhatnám a labdát! – beszólása után majdnem meglincselték.
– Még kommentálni sem hagyják az embert?! Legközelebb álljak be talán, hogy valakiről lenézhessék, hogyan kell?” (213. oldal)

„Úristen! Mi ez?
Egy szekta, vagy valami más vallásos őrültekháza?!” (288. oldal)

„Két fegyveres csoda nő!
És mi volt első utasításuk?
Vetkőzzek le alsógatyára!” (298. oldal)

„De legnagyobb különbség, hogy eme hadinők egyedül hagytak az utasítás kiadása után, míg az említett hölgyek velem maradtak. Nagyon is!
És ráadásul, akkor nem volt tök ciki, és probléma, hogy NEM HORDOK ALSÓNADRÁGOT!
Probléma, mert amikor pár perc múlva még mindig rajtam volt a nadrág – megjegyzem, már csak a nadrág – az egyik hölgy visszajött, és akkor már kevésbé sem udvariasan, kissé gyanakodva megkérdezte, hogy miért nem vetkőztem még le!
Na, még ez kellett nekem!
Most meg azt hiszik, hogy valamit rejtegetek a gatyámban?
Istenen!
Vajon előbb lőnek, mint kérdeznek?
Gyatra héberemmel, és némi kézmozdulattal próbáltam megértetni mi is a problémám.
Próbáltam…
De láthatóan nem sok sikerrel, mert a hölgy egyre meggyőzőbben kezdett el magyarázni valamit.
Hát, akkor nincs mit tenni. Eljött az igazság pillanata.
Mielőtt még „Miss katonaszépe” elveszti a türelmét, és extra lyukakat üt pisztolygolyóra kimondottan allergiás – a körzeti orvos is ezt mondta – bőrömbe, egy határozott mozdulattal lehúztam a gatyát.
A meglepetés elementáris erejű volt.
Nem tudom meddig álltunk egymással szemben. Én letolt nadrágban, ő elkerekedett szemmel, teljes fegyverzetben.” (298-299. oldal)

„Talpig úriember, mint mindig!” (313. oldal)

„Minek kockáztatni és lerombolni azt a jó imázst, amit ily rövid idő alatt sikerült itt megalkotnom magamról. Vagyis profizmus, profizmus, és profizmus!” (356. oldal)

Könyv adatai:

Könyv: Robert b Bednar Álmodj ​és én létezem (Duxorg 1.)

Kiadás éve: 2021

Kötés: Puhatáblás

Oldalszám: 420. oldal

ISBN: 9786156170057

Ajánlás: Ajánlanám szívesen, tényleg, de akik imádják a sci-fit, ne várjanak túl sokat ettől, mint amit elvárnak amúgy is egy sci-fi regénytől…

Ennyi csillagot adok rá:

Linkek:

Robert b Bednar -https://shop.konyvmogul.hu/robert-b-bednar-duxorg-almodj-es-en-letezem-konyv

Mogul Kiadó – https://www.facebook.com/mogulkiado

Olvasólámpás – https://www.facebook.com/olvasolampas + https://www.instagram.com/olvasolampas/

A sorozat folytatása:

Végszó:

Nemsokára érkezem a második rész értékelésével is, addig is jó olvasást kívánok mindenkinek, és további szép napot!

Smurfettereads