Tegnap befejeztem Sarah J. Maas: Tower of Dawn - A hajnal tornya (Üvegtrón 6.) c. könyvét, és most róla hozok egy kis értékelést. Igyekeztem spoilermentesen értékeli, és remélem, hogy sikerült is. Imádom az írónő könyveit, a stílusát, a történeteit, a lenyűgöző karaktereit, az elképesztő világ felépítéseit. Számomra ő a legeslegnagyobb kedvenc külföldi írónőm, eddig sosem okozott csalódást, és remélem nem is fog. Félve álltam neki ennek a könyvnek, főleg mert lassan vége a sorozatnak, és vérzik a szívem a kedvenc karaktereim miatt, és rettegve várom, hogy mi lesz a Felperzselt királyságban is... Habár nagyon kíváncsi vagyok rá, főleg ezek után... Nagyon kíváncsi vagyok mi lett Aelinnel és a többiek sorsával is...

Fülszöveg:

Értékelés:

Egy kissé gondban vagyok, hogy hogyan is értékeljem ezt a 786. oldalnyi szépséget. Az elején lassan indul be Chaol és Yrene története, de bánom, hogy ilyen sokáig tartott elolvasnom. Mert a végét illetően, az, hogy az eleje lassú, de a közepétől igencsak beindulnak az események, és teljesen kárpótol a lassúsága miatt. Szóval, SJM, naaaagyon ért hozzá, hogy adagolja a feszültséget, hogyan borzolja az olvasói idegrendszerét, a türelmét. De a helyinek gyönyörűek, és a történet nagyon is izgalmas, szórakoztató, csak az eleje ne lenne ilyen lassú. XD

SJM úgy tudja fokozni az érdeklődést is fejezetről fejezetre, hogy nyomon kövessük kedvenc karaktereink sorsát. :D Ahogy újabbnál újabb csavaros fordulatokat és eseményeket is a karakterei életébe, meg azt is, hogy hogyan feszítse túl, azt a bizonyos húrt. XD Ezt én nagyon imádom, és élvezem a könyveiben, hogy sosem okoz csalódást, hanem egy csomó izgalmat és kalandot ígér, és egy csodálatosan lenyűgöző világot. :-) ❤ Antica, a Torre Cesme, az Oázis, a Silba Méhe, na meg a Palota palota leírása nekem nagyon tetszett, meg a rukhinok fészkének leírása is. :) Nagyszerű kalandokat élhettem át ismét az írónő által, végig nagyon élveztem. :)

Chaol már az első pillanattól kezdve az egyik legkedvesebb karakter a számomra. :-) ❤ Annyira bátor, őszinte, hűséges. Sosem adja fel a harcot, küzd a barátaiért, a szeretteiért, és kiáll, azért amiben hisz. A végsőkig képes elmenni, ha kell, de még annál is tovább. :-) ❤ De a legutóbbi küzdelme a gonosszal, csúnyán megsebesítette, ezért Nesrynnel útra kelnek, hogy segítséget, és gyógyítót keressenek neki. Így találkoznak Yrennel, Hafizával, a kagánnal és a gyerekeivel, de semmi sem az, aminek látszik. Chaolnak és Nesrynnek nem könnyítik meg a dolgukat, sőt idővel lassan egyre jobban bonyolódik minden...

Szépen lassan kibontakoznak a szálak, az események is kezdenek beindulni, habár Chaol és Yrene egyfolytában civakodnak, veszekednek, de lassan ők is nyitnak végre egymás felé, aztán Chaol is kezd egyre jobban lenni, elindult a gyógyulás útján, és közben újabb titkokra is akadnak, ami talán alapjaiban megrengeti a világukat. Yrene szintén ugyanolyan erős, és bátor, mint Chaol. Imádom a karakterét, és örülök, hogy ismét felbukkant, mert sajna nem igazán emlékeztem arra már, amikor feltűnt a soriban, de aztán szépen lassan rájöttem a vele való kapcsolatra, és előbb rájöttem, hogy ki által került a Torre-ba, mint Chaol, vagy Yrene. :-) ❤ XD

Ahogy Nesryn és Sartaq felfedezése is. A kagán és a gyerekei eleinte nem szimpatizáltak Chaollal, sőt Hasar és Arghun igyekeztek meggyőzni az apjukat, hogy nehogy segítsenek Chaol és a barátai ügyében, mert az nem az ő problémájuk. De amit Nesryn és Sartaq, meg Chaol és Yrene felfedezett, sőt a végén felfedte magát a gonosz, és szembeszálltak velük, végre mindegyikük belátta, hogy ideje a tettek mezeire lépni, nem hátrálhattak vissza, ha ők is ugyanúgy veszélyben vannak, mint Chaol és Yrene hazája.

Sartaqot és Kashint nagyon megszerettem, sőt imádom őket, főleg Sartaqot, a rukhinokat, Borte-t és Kadarát. Főleg Kadarát. :-) ❤ Már ahogy felbukkant a történetben, úgy szerettem volna, ha én is repülhetnék vele, mint ahogy korábban Abraxossal, mivel őt is nagyon, de nagyon imádom, és most Kadara is csatlakozott az imádathoz. :-) ❤ Annyira csodálatosak, és lenyűgözőek, láttam magam előtt az első pillanattól kezdve, és teljesen belezúgtam ebbe a madárba, és a társaiba is, de leginkább Kadarába, szeretnék én is egy ilyen madarat.

Bár párszor legszívesebben megcsapkodtam volna az írónőt, főleg a Sartaq-al és Nesrynnel történtek miatt, meg az undorító pókok miatt is, brrr... Meg ami történt a többiekkel, főleg Chaol-al és Yrene-vel is a vége felé... :/ Legszívesebben megcsapkodtam volna. A végén még meg is könnyeztem, pedig annyira ritka, hogy sírok egy-egy könyv miatt, de Chaol és Yrene nagyon közel kerültek hozzám, és az írónő... egy kicsit kegyetlen volt kissé velük... De azért nem annyira, csak fájdalmas volt ezen az úton követni őket, a végkifejlet felé, és a végén az a függővég is... :D

Alig várom, hogy újra együtt legyenek, nagyon hiányoztak nekem ebből a részből, de azért örülök, hogy néha meg-meg lettek említve. :-) ❤ Pár szereplő, akiket a szívembe zártam részről részre a sorozatban: Dorian, Aedion, Aelin, Rowan, Feketecsőrű Manon, Feketecsőrű Asterin, Lysandra, Fenrys, Gavriel, Lorcan, Elide, Chaol, Yrene, Nesryn, Hafiza, Sartaq, Kashin, Houlun, Borte, Falkan, Abraxos, Kadara és Salkhi, Arcas... mind mind nagy kedvenceimé váltak. Részről részre a szívem csücskei lettek, habár van még akit véletlenül kihagytam, mert nem jutott az eszembe... A kagán, Hasar, Arghun nem igazán volt szimpi nekem az elején, de a végére, még őket is kezdtem megkedvelni. Duvát viszont sajnáltam. Mindenért... :/

Kedvenc idézeteim:

 „Semminek nem volt ő a lordja. Talán csak az esküszegőké. A hazugoké.” (18. oldal)

„– Vigye az északi szél szebb vidékre!” (36. oldal)

„– Csupán jó szerencsét kívánhatok.„  (46. oldal)

„Csakhogy varázslattal sem lehetett mindent meggyógyítani. A halált nem lehet megakadályozni, és senkit sem lehetett visszahozni belőle.” (53. oldal)

„– Megkérdeztem, mihez kezdenél a tudással, amit itt megszerezhetsz – folytatta Hafiza. – Emlékszel, mit válaszoltál?
Emlékezett. Egyetlen pillanatra sem felejtette el.
– Azt feleltem, jobbá akarom tenni vele a világot. Kezdeni akarok valamit a hasztalan, elpocsékolt életemmel.” (68. oldal)

„– Ha nem áldottak volna meg ekkora tehetséggel az istenek, én magam vágnám ki a nyelvedet!” (80. oldal)

„– Még sosem láttam ilyen mágia okozta sebet.
– Hatással lesz a gerincsérülése gyógyítására?
– Nem tudom. Még nem próbálkoztam semmivel, de… mindenképpen szólni fogok.
– Keress fel bátran!
– Még akkor is, ha ez a legutolsó vizsgám?
[…]
– Egy jó gyógyító tudja, mikor kérjen segítséget.” (97. oldal)

„– Okosabb vagy te annál, hogy ne üzenj. Annyi borzalmat éltünk már át együtt!” (117. oldal)

„Bizonyos betegségeket még gyógyítómágiával sem lehet kiirtani, ha már túl mélyen gyökeret vertek. Vagy ha túl későn érkeznek. Ha nem jól ismerik fel a jeleket. (145. oldal)

„Nem te vagy az első, akinek nemet mond. Adj neki egy kis időt!” (150. oldal)

„– Legyen nagyon óvatos! Ne lankadjon a figyelme! (174. oldal)

„– Kérem, ne áltasson csalfa reményekkel!” (177. oldal)

„– Nézzük, neki hogy tetszik, ha vele szórakoznak!” (179. oldal)

„Nesryn tudta, nem ildomos olyan erősen szorítani egy herceg karját, hogy majdnem eltöri, mégis így tett, miközben Kadara kitárta aranyszínű szárnyait, és leugrott.
Leugrott.
Nesrynnek azonnal a torkába szaladt a gyomra. Könnyezni kezdett a szeme, és elhomályosodott a látása.
Szél verdeste, próbálta kirántani őt a nyeregből, mire olyan erősen szorította Kadarát a combjával, hogy már fájt, és minden erejével Sartaq karjába meg a kantárba kapaszkodott. Sartaq a fülébe kuncogott.
Megjelentek Antica sápadt épületei, már-már kéknek tetszettek a kora hajnalban, és Kadra egyre csak zuhant, zuhant, mint egy hullócsillag egyenesen az égből…
Aztán kitárta hatalmas szárnyait, és felröppent.” (186. oldal)

„– Makacs, mint egy öszvér!” (225. oldal)

„– Ne keverje össze a kedvességet az ostobasággal!” (287. oldal)

„– Az az igazság, hogy… Együtt kellene ezt végigcsinálnunk. Mindent.
[…]
– Néha bizonyos utak kettéválnak. Ezt te is éppolyan jól tudod, mint bárki más.
Ez így van. Pontosan tudta. Mégis…” (322. oldal)

„Kérlek, ne tegyél fel semmilyen kérdést! Ne erőltesd a témát! Kérlek!” (331. oldal)

„– Imádkoztam a Végtelen Égbolthoz és mind a harminchat istenhez, hogy igent mondjon!
[…]
– Ahogyan én is – lehelte, majd a levegőbe röppentek.” (358. oldal)

„– Ne csodálkozzon, ha mégis csak kering önről egy-két történet szerte a nagyvilágban!” (372. oldal)

„Csak nyugodtan, koncentrálj!” (393. oldal)

„– Jöjjön ide! – hívta magához Chaol halkan.
[…]
– Mély levegő! – utasította Chaol. – Szedje össze magát! A félelem éppolyan halálos lehet, mint bármilyen fegyver.
Yrene engedelmeskedett.
– Vegye el az ágyról a tőrt!
Yrene megdöbbent a fegyver láttán.
– Gyerünk már!” (394. oldal)

„– Mindig csak cseverésznél meg kérdezősködsz!” (423. oldal)

„– Akkor egész nyugodtan meghívhatja ön egy romantikus együttlétre a sivatagba!” (466. oldal)

„– Talán meg kellene tanulnunk, hogyan éljünk… Már ha túléljük a háborút.” (472. oldal)

„– Menjen vissza a fészekbe, parancsnok! […] – Ennél tovább már ne merészkedjenek!” (526. oldal)

„Apró lépésekkel, lassan kell haladni.” (549. oldal)

„– Csak óvatosan! […] – Csak óvatosan, Kadara!” (567. oldal)

– Tudom, hogy ostobaság volt.
– Méghozzá elmondhatatlanul nagy.
[…]
– Nem bánom, hogy megtettem.
[…]
– Valószínűleg örök életemben emlékezni fogok rá – jegyezte meg.
Valóban így lesz.
[…]
– Hogy találhatod viccesnek?!
– Dehogy találom. […] – De azért szórakoztató volt látni, hogy a változatosság kedvéért most valaki más volt a heves vérmérsékleted szenvedő alanya.
– Nem is heves a vérmérsékletem!” (611. oldal)

"Csak érjen valamit! Úgy lendítsd a kardot, hogy érjen is valamit..." (646. oldal)

"Be Kell lépned oda, ahol szembenézhetsz a félelmeddel!" (664. oldal)

"Menj oda, ahol szembenézhetsz a félelmeddel!" (665. oldal)

"- Ügyes! (...) - Milyen bátor vagy!" (669. oldal)

"Mi lesz, ha megyünk előre, és csak a szörnyű vég vár ránk? (...) Akkor az még nem a vége lesz. Ez... Ez még nem az út vége. Ez a repedés benne, ez a verem, nem a vég. Egy ígéretet még be kell tartania. Azt továbbra sem szegi meg. Ez még nem a vég." (680. oldal)

"- Azt hiszem, attól a pillanattól kezdve, amikor legelső napon beléptél a lakosztályba - folytatta Chaol. - Szerintem már akkor is tudtam. - Hiszen vadidegen voltam! - De sajnálkozás nélkül néztél rám. Engem láttál. Nem a széket, nem a sérülést. Akkor először éreztem azt, hogy... valaki végre megpillantott. Hosszú ideje akkor először végre felébredtem. Yrene csókot lehelt Chaol mellkasára, épp a szíve fölé. - Hogyan is állhattam volna ellen ilyen kidolgozott izomzatnak? Chaol nevetése végiggyűrűzött Yrene száján, a csontjain. - Milyen elkötelezett gyógyító vagy! Yrene elmosolyodott." (687. oldal)

"- Legközelebb szóljon, hogy ne hősködjek!" (694. oldal)

"A világod elesik. Ahogy a többi is elesett. Ahogy a többi is el fog." (751. oldal)

"- Köszönöm, hogy ilyen kedves voltál velem." (771. oldal)

"És most rajtuk múlik a világ sorsa. Minden lépés. A sötétség minden rezzenése. Minden kétségbeeséssel, dühvel, fájdalommal teli pillanat. Pontosan oda vezette, ahol lennie kellett. Ahol lenni akart. Némi kedvesség. Egy olyan fiatal lánytól, aki életeket oltott ki, egy olyan fiatal lánynak, aki életeket mentett." (779. oldal)

Könyv adatai:

Könyv: Sarah J. Maas: Tower of Dawn - A hajnal tornya (Üvegtrón 6.)

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2020

Borító értékelése: 10/10

Kötés: Puhatáblás

Oldalszám: 786. oldal

ISBN: 9789634575214

Fordította: Szabó Krisztina

Ajánlom: 14. éves kortól, meg azoknak is, akik hasonlóképpen szeretik SJM munkásságát, stílusát. :)

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Már nagyon kíváncsi vagyok a Felperzselt királyságra, de egyben nagyon félek is tőle, hogy mi fog történni a kedvenceimmel, hogy mit tett SJM velük. Mennyire kegyetlen véget szánt nekik... Szóval, nagyon, nagyon várom a következő részét, hogy olvashassam, de egyúttal rettegek is tőle... :D Remélem az is, ugyanilyen jó lesz, mint ez vagy az elődei, nagyon izgulok. :D Addig is, további szép napot nektek, kedves könyvmolyok, és további jó olvasást nektek! 

Smurfettereads