Ma egy interjúval érkezem, az egyik kedvenc hazai szerzőmmel készített interjúmmal, ezúton is köszönöm L. J. Wesleynek, hogy én is készíthettem vele interjút. :D

Kedves L. J. Wesley! Megtisztelő, hogy elfogadtad a kérésem, és veled is készíthetek interjút, nagyon hálás vagyok neked érte. :) Bemutatkoznál pár szóban és mesélnél egy kicsit a könyveidről is az olvasóidnak, és azoknak is, akik még nem ismerik a könyveidet, de szeretnének megismerkedni a munkásságoddal?

Én köszönöm a megkeresést. Nézzük csak, ki is vagyok én. L. J. Wesley, majdnem kedves író, főleg a szereplőimmel. Mindenféle zsánerben alkotok, kivéve erotikusban, az nem az én világom.

Mit jelenet neked az írás? Mindig is írni szerettél volna?

Az írás szenvedély, de nem, nem szerettem volna mindig ezt csinálni.

Hány évesen kezdtél el írni? Mindig is író szerettél volna lenni?

4. általánosban kezdtem, akkor még versekkel. Volt egy elég sok éves kihagyás a „karrieremben”, és végül úgy alakult, hogy a verseket elhagytam és áttértem a regényekre. Nem terveztem, hogy író leszek… így alakult.

Mi az, ami elindított tégedet az írás útján?

Negyedikes koromban az akkori magyartanárom kórházba került és küldeni kellett neki üzenetet. Én egy verset írtam (lehet valahol még meg is van). A többi már történelem.

Mi az, ami megihlet egy-egy könyv kapcsán?

Bármi igazából. Mindenből jöhet egy-egy ötlet, aztán már csak ki kell dolgozni és keríteni mellé valami pluszt. De az alap az bármiből jöhet, akár még egy hülye beszélgetésből is.

Miből merítesz erőt ahhoz, hogy minden egyes nap a laptop elé leülve, órákig csak írj?

Nincs laptopom, asztali gépet használok. :P

Viccet félretéve, ezt szeretem csinálni… másra nincs szükség.

Van olyan hazai vagy akár külföldi író, aki inspirál az írásban? Ki az, és miért?

Nincs. Vannak kedvenc íróim, de nem gondolok rájuk inspirációként.

Mint olvasó is, milyen könyveket szeretsz olvasni, és milyen zsánerben?

Nagyjából mindent, kivéve az erotikust. A lényeg, hogy jó legyen a történet.

Melyik könyv volt rád nagy hatással, azok közül, amiket már elolvastál?

Minden könyvhatást gyakorol rám. Hol pozitív, hol negatív értelemben. Legutóbb a Még nem mehetünk haza például.

Mik azok a zsánerek, amiket még ki szeretnél próbálni a meglévőkön kívül? Hogy döntöd el, melyik legyen a következő, amiben írni szeretnél?

Kipróbálok én kb minden zsánert szívesen, erotikust leszámítva. De alapvetően nem gondolkodok zsánerekben, csak történetekben. Aztán amikor kész vagyok, igyekszem rájönni, hogy mégis hova passzol leginkább.

Melyik a legkedvesebb neked a már megjelent könyveid közül, és miért?

A Brooke. Egyszerűen csak az a kedvencem. Szeretem a sztorit, a karaktert… és amennyire észrevettem, az olvasók is szeretik.

A Hetedik Birodalom c. könyved, mennyi kutatómunkát igényelt, mi volt az, ami megihletett? Miért pont Hófehérke lett a főhősnő, és mikor érkezik a folytatása? Mesélnél nekünk egy kicsit róla?

Viszonylag kevés kutatás kellett hozzá, leginkább a mesék eredetijének jártam utána. Egy M. G. Brownnal lefolytatott beszélgetés eredménye volt a könyv, arról dumáltunk, hogy mennyi potenciál van még ebben a történetben… aztán gondoltam kifejtem. A folytatás még nem tudom mikor jön… majd ha elkészült. De ott már nem Hófehérke lesz a fókuszban, hanem Aranyhaj, Csipkerózsika és Hamupipőke, meg persze, lesz még néhány új karakter is.

Az egy űrállomás takarító-naplója, Afférok, Brooke: A testem a börtönöm,12 első randi, Hetedhét birodalom, az O.N.S. -Egyéjszakás kaland c. könyveid közül, melyiket volt könnyebb, vagy nehezebb megírni? Mely könyved okozott kisebb, vagy nagyobb kihívást?

A legnehezebben az O.N.S. jött össze, annak ellenére is, hogy az a legrövidebb regényem. Nem a téma vagy ilyesmi okozott gondot, egyszerűen csak rossz passzban voltam.
A legkönnyebb… az talán a Brooke volt. Egyszerűen csak jött.

Az említett könyveid közül Brooke: A testem a börtönöm, kapott új borítót, és egy kis ráncfelvarrást, és nem is olyan régen megjelent az O.N.S. - Egyéjszakás kaland címmel a legújabb kisregényed, 2020-ban meg egy népmese-adaptációként a Hetedhét birodalom címmel jelentettél meg egy könyvet, előtte évben meg a 12 első randit, mennyivel könnyebb férfiként női karaktert, mint pasi karakterét megformálni? Melyik jelent a számodra nagyobb, vagy kisebb kihívást?

Én általában női karakterekkel dolgozom, állítólag elég jól is megy. Nem igazán gondoltam még bele abba, hogy melyik a nagyobb kihívás. Azzal dolgozom, amire szükségem van az aktuális regényhez.

Eddig a könyveidben mindig megjelent a rád jellemző humor, ez akkor is megmaradna, ha komolyabb hangvételű történetet írnál?

Persze. Most is van szinte minden regényemben egy komolyabb szál is, mint ugye a depresszió, a családon belüli erőszak, halálos betegség, kóma… ezeket is úgy tálalom, hogy közben csempészek bele némi humort is. Ez a továbbiakban is így lesz.

Ha jól tudom, nem csak írással foglalkozol, tördelsz is, és szerkesztesz is, mesélnél nekünk egy kicsit erről bővebben, hogy mivel is foglalkozol még az íráson kívül?

Nagyjából fel is soroltad. Tördelek az Álomgyárnak, adaptációs asszisztens vagyok a Líránál, tördelek, szerkesztek, borítókat tervezek a Mogul kiadónak és vállalok ilyeneket szerzői kiadásban megjelenő könyveknél is, mostanában pl. többször is dolgoztam együtt Riley Bakerrel. Ezen felül írtam forgatókönyvet, és ősszel még rendezni is fogok egy rövidfilmet. Nem unatkozom.

Egy hosszú és fárasztó nap után, mi az, ami ellazít?

Az alvás. XD

De egyébként nézek elég sok filmet, sorozatot, játszok valamit, vagy éppen olvasok.

Jövőre nézve, mik a terveid?

A leginkább kézzelfogható terv jelenleg a forgatókönyvírás. Nem a magyar piacra szánom, remélhetőleg sikerül mielőbb eredményt elérni valamit ebben is.

Gondolkoztál már azon, hogy könyvsorozatba is belekezdj, ha igen mi lenne az?

Nem, nem igazán. Egy sorozat nagy elköteleződés, a Hetedhét Birodalom folytatását is csak azért csinálom meg, mert külön is teljes mértékben élvezhető lesz.

Mit ajánlasz a kezdő íróknak, hogy fogjanak hozzá az adott könyvükhöz?

Előtte olvassanak jó sokat. Viszont mindenkinek más módszere van. Van aki megtervezi az egészet, van aki ír ahogy jön, ezt saját maguknak kell kitapasztalni.

Milyen zenéket szeretsz hallgatni? Írás és olvasás közben is szoktál zenét hallgatni?

Rock, metal és pop-rock zenéket hallgatok, de írás és olvasás közben soha. Csak elvonnák a figyelmem.

Legközelebb hol találkozhatunk veled?

Szeptember 8.-án, a Café Frei Hercegprímásban, az újraéledő ÍBO-n, Leda D’Rasi és Vámosi Kira társaságában. Utána pedig a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, ott a szombati napon lesz dedikálásom, de minden nap kint leszek a helyszínen.

Hol érhetőek el az új olvasók számára is a könyveid?

A könyvek elérhetőek a saját weboldalamon (ljwesley.hu) a könyvmogul webshopban (https://shop.konyvmogul.hu/l-j-wesley) illetve a Libri boltokban. Az ebook verziók pedig konkrétan mindenhol.

Nagyon szépen köszönöm L. J. Wesleynek, hogy megválaszolta a kérdéseimet. :) Remélem nem sokára személyesen is találkozhatunk a következő könyvfesztiválon, vagy jövőre a könyvhéten, de addig is, sok sikert kívánok! :)

Smurfettereads

Az említett, és már megjelent könyvek:

Ízelítőnek hozok pár idézetet is:

Afférok:

„Most már megeredt a nyelvünk is, próbáltunk csevegni mindenről, én igyekeztem bókolni, humorizálni, de ez elég nehéz műfajjá válik, amikor az ember lépni alig tud, nemhogy rendesen beszélni.”

„– Légyszi, légyszi, légyszi
– Figyelj, hagyd már abba. Úgy vinnyogsz, mint egy ovis az egyszarvúért. Nincs az az Isten, hogy felmenjek erre a vacakra – ismételtem el már vagy századszor.”

„Időről időre azt veszem észre, hogy a világ tele van olyan lányokkal, akiknek az önbizalma valahol a béka feneke alatti pocsolya alatt van. És vannak olyanok, akiknél ez igen furcsa viselkedést eredményez.”

„Mindenkinek kell egy hős.”

„Csak gondoltam, nem küldelek el egyből. Az egy éjszakás kaland, nyugodtan lehet kettő is. Úgy tűnt, bejövök neked.”

„Jobban szeretlek, mint valaha bárkit, ezen a Föld nevű sárgolyón. Te voltál, te vagy, és mindörökké te lesz… Ő.”

Egy űrállomás-takarító naplója teljes történet:

„Fussatok. Aki képes harcolni, harcoljon, de ne vesztegessetek túl sok időt rá. A cél most a menekülés, nem a győzelem.”

„– Na, mi van? Agyvérzést kaptál? Ennyire csak nem nehéz eldönteni, hogy mit akarsz…”

„Szeretnék békés és nyugodt életet élni.”

„– Komám, ébredj! Hé, ébredj már!
– Mi van már? Aludnék.
– Függeszd fel. Kalózok!
– Kalózok? Hol?
– Túl közel. Ki az ágyból.”

„– Az a jó szívem, az fog a sírba tenni.
– Inkább, mint a kalózok, nem?
– Erre iszok. Egészség.
– Egészségedre.”

„– Ahogy mondod komám. Ne legyél már ilyen, kell egy kis izgalom.”

„Úgy tűnik, végre megkapom azt, amiről álmodtam. Egy nyugalmas, és boldog életet. Feltéve persze, hogy elkapom a macskát, mielőtt beletrappol a kajába.”

„– Egy jó tanács holnapra: az ember elég jól bírja az űrben, ha kellően nagy levegőt vesz. Akár tíz-tizenöt másodpercig is.
– Remek tanács, biztos nagyon hasznos lesz.”

„– Különleges vagyok?
– Frászt. Talán annak érzed magad?
– Nem, csak tudod, gondolkodtam. […]
– Ne gondold túl.”

„– Figyelj, tanulj, és maradj életben. Megmutatjuk, hogy csinálják a nagyfiúk.
– És a nagylányok.”

„– Ha arra vársz, hogy majd szívrohamot kapok, és úgy nyersz, tévedsz – gúnyolódott lihegve.”

Brooke (A testem a börtönöm):

„– Küzdj, pihenj és gyere vissza hozzánk! Tudod, hogy várunk rád.”

„Nem fogom, esküszöm! Csak kérlek, ne mondj le rólam! Kérlek! Én élni akarok…”

„– Furcsa dolog az élet. Amikor nincsenek bajok, problémák, akkor fel sem tűnik, hogy hálásnak kéne lenned. De, amikor beüt valami, akkor egyszerre átlátod a teljes képet. És persze, a baj nem jár egyedül. Ha valami beüt, mindig hozza magával a haverjait is.
Kezdesz megrémíteni. Mondd el kérlek, hogy mi a baj! Mi ez a nagy sóhaj?
– Azt hiszem, jogod van hozzá, hogy megtudd, mi a helyzet – sóhajtott egy újabbat.”

„– Ez az én életem. Felnőtt nő vagyok, azt csinálok, amit akarok!”

„– Ne félj, hamarosan jobb lesz. A doki nagyon lelkes. Legalább olyan lelkes, mint amilyen jóképű.”

„Ó, doki, amikor így fölém hajol, akkor leginkább rebegtetni szeretném a szempilláimat, nem csak pislogni. Na, legyen, ahogy akarja, akkor két pislogás…”

„Végtére is, emberek vagyunk; esendőek. Egyikünk sem csak jó vagy csak rossz. Mindnyájunkban ott lapulnak ezek a tulajdonságok, és csak rajtunk múlik, hogy felismerjük-e a hibáinkat, hogy aztán azon dolgozzunk, hogy jobb emberré váljunk.”

„Olyanok voltak együtt, mint egy cikis tinipár. Állandóan incselkedtek egymással, és lassan már a vécére is együtt mentek, nehogy egy percet is külön kelljen tölteniük.”

„– Tegyék, amit tenniük kell! – mondta beletörődően.
Így van, anyukám! Még szép, hogy tegyék, amit kell!”

„Hm, maga határozottan jobban tetszik. Tudja, az előző dokim vágóhídra akart küldeni.”

„– Ne erőltesd! Csak fogadd meg a tanácsom!”

12 első randi:

„– Oké, lejárt az időd – dőltem hátra, miután kivégeztem a desszert gyanánt rendelt tiramisumat.
– Talán meghalok éppen?
– Ideje elmondanod, hogy mivel foglalkozol. Te már tudod, hogy nekem mi a munkám, és komolyan, ez a titkolózás már zavar.
– Jó, rendben – tette fel a kezét nevetve. – Programozó vagyok, egész pontosan játékfejlesztő.
– Kocka?
– Látod, ezért nem akartam már az elején elmondani. Nem szeretem a sztereotípiákat.
– De azért kocka? – cukkoltam.
– Pont, mint te – húzta vigyorra a száját.
– Én ugyan nem – ráztam meg a fejem.”

„Drágám? Nem őriztünk együtt libát, hapsikám!”

„– Kisasszony, ön vizuálisan élvezetes számomra. Meghívhatom egy italra?”

„– Plusz jó pontot kapsz – léptem oda hozzá.
– Mivel érdemeltem ki? – pattant fel.
– Olvasol – mutattam a könyvre. – Ez manapság egyre ritkább.
– Jól érzem, hogy ez közös pont?
– A könyvek nagyon fontosak nekem. Rengeteget olvasok.”

„– Akkor keresd meg! Ne várj arra, hogy hirtelen elkap az ihlet. Ülj le a géped elé, és kezdj írni! Bármiről, akármiről. Csak írj!”

„– Veszélyes lehet – figyelmeztetett.
– Veszély? Hah! Fittyet hányok a veszélyre. Sőt, kacagnom kell rajta.
– Ez nem az Oroszlánkirály – mosolygott rám.
– Nocsak, egy felnőtt ember, aki ismeri a meséket – néztem rá elismerően.
– Csak az igazi klasszikusokat.
– Szóval mehetek? – kérdeztem reménykedve.
– Azt teszed mindig, amit kérek? – kérdezte komolyan.
– Hát ez azért elég merész így elsőre – mondtam elgondolkodó képpel.
– Úgy értem, hogy ha esetleg baj van – rázta a fejét hitetlenkedve.
– Ja persze. Ahogy parancsolja, biztos úr – tisztelegtem idétlenül.
– Ebben az esetben – nyitotta ki az anyósülés ajtaját. – Ülj be!”

„– Nem a könyv miatt, hanem csak azért, mert vége a könyvnek, nincs tovább.
– Könyvmásnaposság?
– Ez az! – kiáltottam fel. – Könyvmásnaposság. Ezt akarom elérni. Napokig ne tudjanak mást olvasni.”

„– Akkor meg kit érdekel? Soha ne azzal törődj, hogy mások mit mondanak rólad. Na, gyerünk, mesélj!”

„– Tudja, mifelénk azt szokták mondani, hogy kutyaharapást szőrével. Ha másnapos vagy, igyál egy felest! Ha hiányzik az exed, keress egy újat!”

„– És mik voltak azokban a könyvekben? Miért nem merítesz belőlük ihletet?
– Mert mindegyik más volt. Nehéz megfogni, hogy melyik miért okozott könyvmásnaposságot. Volt olyan könyv, ami végig egy stabil szinten tartotta az izgalmakat, és amikor vége szakadt, annyira hiányzott ez a stabilitás, hogy egyszerűen képtelen voltam továbblépni. Volt olyan, amikor csak a könyv vége miatt nem tudtam újabb történetet olvasni. Egyszerűen nem tudom megfogalmazni, hogy mi tudja ennyire megfogni az embert.”

„[…] Mindig azt mondta, hogy a pasik csak arra jók, hogy kielégítsék a vágyainkat.”

Hetedhét birodalom:

„Azóta is ezzel a pszichopata emberrel élek, miközben megannyi dolgom lenne a rám maradt, de egyelőre uralkodó nélküli királyságomban.”

„Egy kard anélkül is éles, hogy tudnád használni; le lehet döfni vele valakit, aki éppen másra figyel. Mindenképpen jó, ha van nálunk.
– Ne ácsorogjatok, üljetek le!”

„Örömmel fogadtam a felajánlást, hisz’ már napok óta csak macskamosdásra volt alkalmam, és az alvás sem volt éppen zavaró körülményektől mentes.”

„[…] Ismerkedj, szórakozz, rendezz egy bált, kezeltesd magad, hozass magadnak ágyasokat, mit tudom én, csak ne játszd az áldozatot, mert nem te vagy az egyetlen, akinek problémái vannak!”

„– És mikor szokott felébredni? Beszélnem kéne vele.
– Nem kel fel magától – rázta meg a fejét. – Az átok nem múlt el nyomtalan. Ha álomra hajtja a fejét, csak csókkal lehet felébreszteni.
– Fülöp – néztem rá nagyra nyílt szemmel. – Mondd, mikor ébresztetted fel utoljára?
– Úgy egy hete, ha jól rémlik.
– Fülöp!
– Te csak ne ítélkezz, éppen most hagytad ott Floriant! Hallottam róla! – csattant fel Fülöp, és éreztem, hogy idegre szúrtam.
– Az teljesen más!
– Próbálj meg te együtt élni valakivel, aki csak akkor fogja be a száját, ha éppen kaja van benne. Jobban belegondolva, néha még akkor se.”

„– Meg is halhattam volna! Megmondtam, hogy nem tudok úszni!
– Ülsz a vízben, Hópihe. Hogy akarsz húsz centi vízbe belefulladni? Ez a folyó csak a közepén mély.”

„– Remélem, nem képzeled, hogy megosztom veled az ágyat!
– Ne aggódj, Hópihe. Én remekül elvagyok a padlón.
– Ne hívj Hópihének!
– Dehogy hívlak – mosolygott csibészesen, és én tudtam, hogy ezt a becenevet már soha nem mosom le magamról. De azt megígérhetem, hogy másnak nem fogom megengedni, hogy így hívjon!”

„Ahogy ez az emberekre is igaz. Nem csókolózhattunk állandóan sellőkkel, hogy egy kis időre, a kezünket fogva kísérgessenek odalent. Na meg hova megy az ember lánya, ha pisilnie kell? Hát még ha a nagyobbik jön rá!”

„Megint eszembe jutott, hogy vajon hogyan szarporodnak a sellők. Mármint nem konkrétan az aktus érdekelt, hanem, hogy esetleg ott lent is vannak nagy pocakos dinnyecsempészek? És hogy apró, uszonyos babákat szülnek? Vagy esetleg nekik is apró tojásaik vannak, mint a halaknak?”

„– Dobjátok ki – mutattam végül a férfira –, és gondoskodjatok róla, hogy többé be ne tegye ide a lábát! Őrséget megduplázni, és mindig két ember álljon az ajtóm előtt is! A legkisebb gyanús neszre azonnal be kell jönniük! – adtam ki a parancsokat.
– Igenis, felség! – […]
– Ha legközelebb idetolod a képed, a fejed bánja!”

„– Ha megütlek vele, még így is érezni fogod. Ha már jól megy, akkor teljes felszerelésben fogsz küzdeni.
– És akkor rajtad miért nincs semmi védőfelszerelés?
– Úgyse találsz el, minek kínozzam magam? – vigyorgott szélesen, és látszott rajta, hogy büszke magára.
– Nagyképű! – kiáltottam rá felháborodva.
– Csak őszinte vagyok – mosolygott rám.”

„Mindig ez van, sosem állja meg, hogy beleszóljon abba, amit csinálok, semmi sem jó neki, ő sem különb, mint bármelyik más férfi. Uralkodni akar rajtam, a koronám akarja, a trónom, az országom!”

„– Nyugi, Hópihe, nem tehetsz róla. Szerencsére az idő nagy részét itt töltötted, a hálóban hancúrozva, így nem okoztatok annyi gondot, amit lehetetlen megoldani.
– Ezt mondod te… de azért megnézném a saját szememmel. A válladat meg varrasd össze valakivel.
– Te nem akarod összevarrni? Láthatsz félmeztelenül – flörtölt velem Zin, de legnagyobb bánatomra nem voltam hangulatban. Ki tudja, hányan jártak a lábam között, és abban biztos voltam, hogy a banyát nem érdekelte, ha teherbe ejti a testemet.
[…]
– Zin, kérlek, hagyj magamra egy kicsit! Dolgom van, amit nem akarom, hogy végignézz. Na meg mindenbe beleokoskodsz, az sem kell.
– Parancsára – vigyorgott, de tapodtat sem mozdult.”

„– Csak kövesd a szíved, a többit mi megoldjuk.
Kövessem a szívem. Könnyű azt mondani. Nem lehet egy országot úgy vezetni, hogy csak a szívemre hallgatok.”

O.N.S. Egyéjszakás kaland:

„Tudom, tudom. Jó nagy szopás. A tény, hogy van laza ötven százalék esélyem erre a gyászra, valamikor tizenhét éves korom körül realizálódott bennem.”

„Ha azt mondom nekik, hogy ez a porszívó még a töküket is kiszívja, na, azzal már talán van esélyem, de biztos voltam benne, hogy ez a rendelések mellett generálna pár panaszt is, arra pedig semmi szükségem nem volt. Valószínűleg, ha azt mondanám, hogy úgy szív, mint én, szintén hasonló eredményt érnék el.”

„– Ne fesd az ördögöt a falra!”

„– Le fogjuk késni a gépet! […]
– Ha magadban jajveszékelnél, az sokat segítene a koncentrálásban!”

„Nincsen esze, legyen GPS-e.”

„– Te is jól tudod, hogy félek a tűktől – feleltem kiutat keresve a csapdából.
– Ugyan! Egy apró szúrás, meg se érzed!
– Ezt mondtad akkor is, amikor a fogorvos érzéstelenítőt adott, és valahogy mégis éreztem. Nagyon is!”

„– Az apró pillanatokat szeretem igazán – ismételte. Felnőtt emberek vagyunk, mind a kettőnknek megvannak a maga dolgai, nyilván nem érünk rá, hogy folyamatosan egymáson lógjunk. De vannak azok a pillanatok, amikor történik valami, vagy csak eszedbe jut a másik, és érzed a késztetést, hogy azonnal ráírj, vagy küldj egy képet, mindegy, csak jelezd, hogy gondolsz rá. Ezeket a pillanatokat szeretem.”

„A srác, aki akkor sem adta fel, amikor kifejezetten kértem. A srác, aki saját magamtól mentett meg azzal, hogy belépett az életembe.”