Leigh Bardugo Shadow and Bone – Árnyék és csont (Grisa trilógia 1.) (Grisaverzum) c. könyv értékelése
Ismét érkezem a következő bejegyzésemmel, és hozom az újabb elolvasott könyvemről az értékelésemet, ami Leigh Bardugo Shadow and Bone – Árnyék és csont (Grisa trilógia 1.) (Grisaverzum) c. könyv értékelése. :) Nekem nagyon tetszett ez is, és már kíváncsian várom a folytatását is. A sorozatot csak ezután fogom elkezdeni, remélem az is ugyanígy fog majd tetszeni, mint ez a könyv is. :) Már nagyon izgatott vagyok, hogy az írónő története, hogy bontakozik ki a sorozatban, és persze a könyv második részében, hogyan folytatódik Alina és Mal, az Éjúr és Zsenya sorsa tovább. :) Számomra ők négyen abszolút kedvencek lettek. :)
A könyv fülszövege:
"Alina Starkova sosem várt túl sokat az élettől. A határháborúk során elveszítette a szüleit. Árvaként csupán egyvalakire számíthatott. Egy másik kis földönfutóra, Malra, a legjobb barátjára. Ám mostanra már rá sem számíthatott. Mindkettőjüket besorozták hazájuk, Ravka anyácska hadseregébe. A két fiatalnak életveszélyes küldetésre kell indulnia az Árnyzónába. Ezen az iszonyatos helyen a földöntúli sötétség az úr, ahol valósággal hemzsegnek az emberevő szörnyetegek. Amikor támadás éri a katonai konvojukat, mindannyiuk élete veszélybe kerül. Ám Alina ekkor olyan titokzatos erőnek adja tanújelét, amiről mindaddig még ő sem tudott. A csodálatos megmenekülés kiszakítja a hétköznapok világából… Meg sem áll a fővárosig, az uralkodó udvaráig, ahol az árva lány is a Grisa testvériség tagja lesz. Vezetőjük, a titokzatos Kom úr úgy véli, Alina az, akire oly régóta vár Ravka sokat szenvedett népe. A legfőbb varázsló szerint az Alinában rejtőző erő képes lesz elpusztítani az Árnyzónát. A cári udvar fényűző forgatagában sokan Kom úr új kegyeltjének tartják a lányt, aki csak nehezen tud beilleszkedni Mal nélkül. Miközben hazája egyre nagyobb veszélybe kerül, feltárul előtte egy hajmeresztő összeesküvés. Dönteni kell. Szembeszáll a birodalom leghatalmasabb nagyuraival? Egyedül a múltja mentheti meg… hogy Alina megmenthesse a jövőt."
Értékelés:
Ez volt a második könyvem az írónőtől, és eddig nagyon tetszik nekem a stílusa, és ahogy felépítette ezt a fantasy világot, egyszerűen rabul ejtett. :D Eleinte lassan haladtam vele, mert volt más könyv is, amit el kellett még olvasnom közben, így félre kellett raknom, de közben igyekeztem vele is haladni. :) Nagyon olvastatta magát, ahogy a kezembe vettem, és beindult a sztori, úgy vitt magával, ámulatba ejtett a Grisák és az Éjúr világa, akit már az első perctől fogva imádok. :) ❤
Nagyon tetszik nekem a karaktere, és az is, hogy rosszfiú, bár megpróbálja elhitetni magáról, hogy ő jófiú, és jó szándék vezéri, de a végére az írónő bedobta a végső csavart, és kiderült róla egy két dolog. :D Alinát is nagyon bírom, bár néha olyan naiv lány, és hiszékeny, de amikor kellett odatette magát, és szembeszállt, hogy megvédje jó barátját. :) Malt is és Zsenyát is hamar megkedveltem, Zsenya annyira aranyos volt, és volt egy két vicces beszólásai, amiken jókat nevettem. :D
Az egész világ, valami elképesztő volt, és nagyon izgalmas, teljesen lekötötte a figyelmemet, és hamar bele is szerettem. :) ❤ Éjúr pedig elkápráztatott, ugyanúgy ahogy Rhysand is. :) ❤ Még az Árnyzóna felépítése is nagyon tetszett, habár a volkrák eléggé undik lehetnek... de még így is annyira jó volt az egész. Alig várom a folytatását, hogy sorra kerüljön a második része is, szerencsére már a polcomon csücsül, csak még előtte be kell fejeznem a már elkezdett könyveket, és újra visszatérek a Grisák univerzumába. :D
Kedvenc idézeteim:
"– Hé, fajankó! – bömbölte a katona. – Mit álmodozol?
– Inkább néznél magad elé!" (18. oldal)"– Jobb lábat a bal után. Tudod, hogy kell menetelni.
– Na most jól beleköptél a levesembe!
– Tényleg?
– De még mennyire. Épp arra készültem, hogy elájuljak, a karaván meg összetaposson, és a testemet elborítsák az iszonyatos sebhelyek.
– Ez aztán a lenyűgöző haditerv!
– Szerintem is. Ha ugyanis erősen megcsonkítanak, akkor nem leszek képes átmenni a Zónán.
(…)
– Értem én. Szívesen belöklek egy szekér alá, ha ezzel segíthetek.
– Még gondolkozom rajta – morogtam, ám ennek ellenére éreztem, hogy elszáll a rosszkedvem. Hiába védekeztem elszántan, Mal még mindig fel tudott vidítani. Ráadásul nem csak engem." (20-21. oldal)"– Csukd már be a szádat, mert beleköpnek a legyek!" (25. oldal)
"Az az ember nem evilági lény. Egyikőjük sem az." (52. oldal)
"Annyira megalázó volt, hogy úgy adtak tovább, mint egy zsák krumplit." (64. oldal)
"Most már, hogy vettem magamnak a fáradságot, kénytelen voltam megállapítani, hogy a beképzelt fajankó igen jóképű. Amivel persze nagyon is tisztában volt. Jól megtermett, jóképű gazember." (72. oldal)
"– Nem valami cirkuszi látványosság vagyok ám, pupákok!" (72. oldal)
"– Miért? – kérdezte kifejezéstelen arccal.
– Már így is kívülállónak érzem magamat. Azt hiszem, egy fokkal jobb volna, ha… ha nem ütnék el annyira a többiektől.
– Ilyen nagyon szeretnél elvegyülni a többiek között?
(…)
– Nem akarom még jobban felhívni magamra a figyelmet. Már így is éppen eléggé kilógok a sorból.
(…)
– Ahogy kívánod – biccentett váratlanul." (124-125. oldal)"– Nagyon csinos vagy! (…) De feketében még jobban festenél." (134. oldal)
"– Csak azt kérem, hogy bízz bennem – folytatta.
Hát erre meg mit mondhattam volna? Nem igazán volt választásom. Ha az Éjúr azt akarta, hogy legyek türelmes, akkor kénytelen voltam türelmesen viselkedni.
– Hát rendben – feleltem végül. – De igyekezz vele!
Ismét nevetni kezdett, és éreztem, ahogy az arcomat elönti a jókedvű pír. Ekkor azonban az Éjúr elkomorult.
– Nagyon régóta várok rád, Alina – jelentette ki. – Mi ketten megváltoztatjuk a világot.
Idegegesen nevetni kezdtem.
– Nem igazán szoktam effélét csinálni.
– Várd ki a végét!" (187. oldal)"– Ne gondold azt, hogy két külön dolog vagytok! (…) – Az erőd nem valami félénk állat, amelyik elbújik előled. Nem is ő dönti el, hogy engedelmeskedik-e, amikor hívod. Talán könyörögsz a szívednek, hogy dobogjon? Megkéred a tüdődet, hogy legyen szíves lélegezni? Az erőd azért szolgál, mert ez a létezése célja. Nem is tehetne mást, mint hogy szolgáljon.
(…)
– Ez nem elég!
– Megteszek minden tőlem telhetőt – suttogtam kétségbeesve.
– Nevetséges! (…) – Gondolod, hogy a világot akárcsak a legkisebb mértékben is érdekli, hogy csak ennyire vagy képes? Csináld újra, de most már jobban!" (200-201. oldal)"– Mostanra már igazán hozzászokhattál volna ahhoz, hogy guvadó szemmel bámulnak.
– Hát nem szoktam hozzá.
– Na figyelj! Ha esetleg kibírhatatlanná válna a helyzet, csak ints oda nekem, mire felállok az ebédlőasztal tetejére, a nyakamba kapom a szoknyámat, és táncolok egyet. Akkor majd senki sem fog téged bámulni.
Nevetni kezdtem, és éreztem, hogy megnyugszom." (220-221. oldal)"– Most akkor mutasd meg nekik!" (235. oldal)
"– Jól vagy?
(…)
– Remekül.
– Gondolod, hogy beárulnak?
– Hát persze. Megpróbálják pénzzé tenni a találkozásunkat.
– Az ég szerelmére! – mérgelődtem.
– Most már nincs mit tennünk – legyintett, és döbbenten láttam az arcán megjelenő mosolyt. – Te mikor tanultál meg így verekedni?
– Grisa kiképzést kaptam – suttogtam drámai arckifejezéssel. – Ismerem a herezúzás ősi titkát.
– Meglehetősen hatásos." (294. oldal)
A könyv:
Könyv: Leigh Bardugo Shadow and Bone – Árnyék és csont (Grisa trilógia 1.) (Grisaverzum)
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2021
Oldalszám: 376 oldal
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789633734506
Fordította: Varga Csaba Béla
Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a fantasyt. :)
Ennyi csillagot adok rá:
Végszó:
Ennyi volt mára. :) Köszönöm, ha elolvastátok, és ha bármi észrevételetek volt, nyugodtan írjatok. :) További jó olvasást nektek könyvmolyok, és jó éjszakát. :)
