Rachael Lippincott · Mikki Daughtry · Tobias Iaconis Két lépés távolság c. könyv értékelése
Ma egy újabb értékeléssel jövök, mégpedig Rachael Lippincott · Mikki Daughtry · Tobias Iaconis Két lépés távolság c. könyvről, amit előzőleg már láttam filmként is, és ugyanolyan érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, mint a film után. Nem igazán lett sajnos még így sem kedvencem Stella. De Willt és Poe-t imádtam. Az ő karakterük sokkal jobban tetszett, meggyőzőbb volt, mint Stelláé, sőt még Barb és Julie is szimpatikusabbak voltak nála. De a könyv maga tetszett, néha még mosolyt is csalt az arcomra, a végén pedig még majdnem én is elérzékenyültem, de csak majdnem. XD Ez azért nagy szó, ritkán hat meg egy könyv, annyira, hogy meghatódjak, de ez a Két lépés távolságnak majdnem összejött, de aztán mégsem folyt ki egy csepp könnyem se. XD
Fülszövege:
"Nemsokára a mozikban Haley Lu Richardson és a Riverdale dögös bandavezérét játszó Cole Sprouse magával ragadó főszereplésével!
Szerethetsz valakit, akihez sosem érhetsz hozzá?
Stella Grant élete minden pillanatát pontosan megtervezi. Cisztás fibrózissal küzd, és egyedül egy új tüdő adhatna neki egy kicsit hosszabb, könnyebb életet. Mindig szigorúan három lépés távolságot kell tartania más betegektől, és ő nem olyan, aki kockáztatni merne. Egészen addig, amíg be nem toppan az életébe a vad Will Newman, akinek rakoncátlan tincseitől és csodás kék szemétől Stella gyomra azonnal szaltózni kezd. Azonban a fiú éppen az, akitől a lánynak mindenképp távol kéne tartania magát, hiszen már a lehelete is életveszélyes lehet a számára. De mi van, ha a szívük és zsigeri vágyódásuk egyre közelebb húzza őket egymáshoz? Ha csak egy kicsit lefaraghatnának a távolságból… Vajon két lépés tényleg olyan veszélyes lenne, ha egyszer csak így nem törik össze a szívük?"
Értékelés:
Kezdve, hogy eleve Dunát lehetne rekeszteni az ilyen fajta témájú könyvekkel és filmekkel, amik mind betegséggel kapcsolatosabbak, csak vegyük példának a Csillagainkban a hiba, és az Éjjeli napfényt, meg stb... stb... Ez egyáltalán nem romantikus, hogy két haldoklót bele passzíroznak egy romantikus nyáltengerbe, habár ez a könyv szerencsére nem cuppog a nyáltól, és végül is a végkifejlet teljesen máshogy fejeződik be, de akkor is. A valóságban semmi sem ilyen könnyű, ha az ember beteg, és nem ilyen mesébe illően történik, hogy jön hirtelen durr, és szerelmes lesz, ugyan már. De a valóságban semmi sem ilyen egyszerű, főleg, ha az ember beteg… A valóságban nehezen fogadják el, ha a másiknak van valami baja. :/
Engem Stella piszkosul irritált, egyszerűen a személyisége nekem túl sok volt, és az irányításmániás jelleme, és ha a történtek nem úgy alakultak volna, ahogyan képes lett volna lemondani a saját nagy lehetőségéről, csak mert nem éri meg a kockázatot, miután elveztette azt, akit talán a világon legjobban szeretett a nővére után... Nekem pedig az agyamra ment vele, hogy ennyire felelőtlenül viselkedett volna, ha Will ott nem lett volna. Nem tehetek róla, engem taszított magától, amit sajnálok is, pedig próbáltam megkedvelni Stellát, de ahhh...
Will pedig annyira cuki volt, nagyon szerethető volt, ahogy Poe is. Mindkettejüket nagyon megszerettem, és néha olyan cukik voltak, és viccesek is. Az ő életük sem volt egy leányálom, ahogy Stelláé sem, azt belátom, de ők ketten sokkal jobban tetszettek, és érdekesebbek voltak. Bárcsak többet lehetett volna róluk olvasni, főleg Poe-ról, annyira sajnálom, hogy ő nem kapott saját szemszöget, pedig annyira jó lett volna. Olyan jó fej volt, és kedves, cuki, szerethető egy karakter. :)
A vége olyan fura lezárás lett, amitől azt kívántam volna, hogy hadd folytatódjon még egy kicsit, kíváncsi lettem volna, mi lesz Will-el ezek után, és hogyan alakul a sorsa a történtek után, de azért örültem neki, hogy végül is félig-meddig jó boldog befejezést kapott, bár egy kicsikét csalódott is vagyok, hisz egy személy ezt már nem kaphatta meg... De azt hiszem erről ennyit, nem spoilezek, olvassátok el ti is, remélem nektek is tetszeni fog. :D
Barbot és Juliet viszont imádtam, az ő karakterük nagyon szimpatikus voltak, és nagyszerű nővérkék voltak, és még Dr. Hamid is nagyon szimpatikus volt, ahogy Stella és Will barátai is, a szülők már nem annyira. XD
Kedvenc idézeteim:
„Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel”. (29. oldal)
"– Semmi sem lehetetlen! (…)
– Én hiszek ebben. Neked is hinned kell!" (58. oldal)"– De igazság szerint bármi lehet opcionális, ha elég kreatív vagy.
(…)
– Megőrjítesz!" (76. oldal)"Kérlek! Van abban valami, ahogy mondja. Mély és erős vágyakozás.
Elegem van abból, hogy anélkül élek, hogy tényleg élnék. Elegem van abból, hogy akarok dolgokat. Sok minden nem lehet a miénk. De ez igen." (159. oldal)"Lélegezz! Lélegeznie kell!" (211. oldal)
"– Miattad olyan életre vágyom, amilyen nem lehet. – Pontosan tudom, mire gondol.
Komor arccal csóválja a fejét.
– Még soha nem éreztem ilyen ijesztőt.
Visszagondolok arra, amikor megismerkedtünk, aztán arra, ahogy ott billegett a tető peremén.
Kesztyűs kezével gyengéden megérinti az arcomat, kék szeme sötét, komoly.
– Kivéve talán ezt.
Hallgatunk, csak nézzük egymást a holdfényben.
– Ez szinte már undorítóan romantikus! – közli féloldalas mosollyal.
– Tudom – felelem. – Imádom!" (230. oldal)
Könyv adatai:
Könyv: Rachael Lippincott · Mikki Daughtry · Tobias Iaconis Két lépés távolság
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 270
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789634990635
Fordító: Stier Ágnes
Ajánlom bárkinek, aki szereti az ilyen fajta történeteket.
Hány csillagot adok rá:
Végszó:
Szóval, a lényeg a lényeg, hogy tetszett a könyv is, ahogy a film is, de azért nem mindenki lett igazán a szívem csücske, de azért örülök, hogy adtam esélyt a könyvnek is. Ami a javára válik, hogy gyorsan lehet vele haladni, és olvastatja magát, és ez tényleg jó benne. :) További jó olvasást nektek, kedves olvasóim, és könyvmolyok!
