Ma újabb értékeléssel jövök. Nemrég fejeztem be Tomcsik Nóra: A változások kora c. könyvet, ami egy kicsit másabb volt, mint a Tél Berlinben, amit először olvastam az írónőtől, de ez is nagyon tetszett nekem. :) Érdekes volt, és izgalmas is, ahogy végig követhettem a karakterek sorsát, és részese lehettem ennek az utazásnak, és kalandnak, amit nagyon élveztem ismét. :)

Fülszövege:

Értékelés:

Eleinte lassan haladtam vele, de aztán egyre jobban beszippantott, olvastatta magát, sőt a vége felé már alig bírtam letenni, annyira kíváncsi voltam, hogy alakulnak az események. Fordulatos volt, szórakoztató, lendületes, tele kalandokkal. :) Az írónő nagyon jól megírta, és a karakterek is nagyon jól ki lettek dolgozva, ahogy az események is. Sok olyan információ morzsákat elrejtett az írónő, amik nagyon érdekesek voltak, sokszor mosolyt csaltak az arcomra, bár volt olyan karakter, akit legszívesebben el rugdaltam volna onnan. :D Sajnos nem mindenki lett a kedvencem, de voltak olyanok, akik lélekmelengetőek voltak, legalábbis számomra néha tanulságos volt, és elgondolkodtatott egy-egy párbeszédük, leginkább ez Robert atya, Peter atya és Thewlish kapitány nevéhez fűződik. A meglátásaik, a véleményük, vagy egy-egy jó tanácsuk nekem is ugyanúgy jól esett, ahogy Henrynek és George-nak. :)

Elsőnek talán Henryt emelném ki, aki nekem nagyon szimpatikus volt. Nem volt egyszerű élete, sokszor megvetették, lenézték, és bántották, mert nem gazdag családból való, de ennek ellenére nagyon bátor volt, és hű barátaihoz. Bármire képes volt, hogy elérje a céljait, de sokszor került bajba a büszkesége miatt, vagy éppen veszélybe sodorta magát akaratlanul is. De mindent megtett, hogy valóra váltsa az álmait, és méltónak találják őt egy grófkisasszony szerelmére. :)

A második kedvenc karakterem George volt, ő is igyekezett teljesíteni az álmait, kiállt a barátja mellett, a húgai mellett, bár sokszor kételkedett benne, hogy helyesen cselekszik-e, amikor végre eldöntötte mivel szeretne foglalkozni, de a szülei, legalábbis az anyja, megpróbálta lebeszélni róla, de hajthatatlan volt. Az ő meglátásai is nekem szimpatikusak voltak, csak néha túl gőgös volt, és arrogáns, de még így is nagyon megszerettem. :) Lassacskán ő is ugyanúgy kezdett változni, ahogy Henry is. Nagyon tetszett a kettejük karakter fejlődése, főleg az, ahogy kiálltak egymás mellett, és végig kitartottak, bár a világuk megpróbálta őket szét választani, de ők igaz barátok voltak. :)

Sarah, Charlotte, és Anna is szimpatikus volt nekem. :D Habár Sarah kicsit másabb volt, néha önzőbbnek tűnt, és tartózkodónak. Sokszor nem tudtam eldönteni mit is akar igazán, vagyis kit akar. A vége felé már két fiú közt őrlődött, és bevallom cseppet sem sajnáltam érte. Jó párszor türelmetlennek tűnt, és azt éreztem rajta, hogy inkább választaná a kötelességet, mint a szerelmet, és a közepe felé egy kicsit zavart már a személyisége, amikor a másik srác is bekerült a képbe. De a két másik lány, akik nagyon is szerethetőek voltak. Annát és Charlotte-t már a legelején megszerettem, ők igazán szórakoztatóak voltak, és nagyon jó fejek. :)

A McAdams szülők közül, csak az apát tudtam megkedvelni, az anyjuk volt az, akit legszívesebben fel rugdostam volna, de Lady Susanne-t, a nagynénit nagyon bírtam. :D Sőt még Stewart szülőket is nagyon megszerettem, habár egy kicsit csalódott vagyok a velük történtek miatt... Ezen kívül még a muzsikus színész triót is megkedveltem. :D

Azt hiszem majdnem mindenkit megkedveltem, de azért voltak kivételek. XD Ms. McAdams, Lady Greenwood, Jacob Kerrich, Barrington, Edward Parker, Jane Weiss, Jamal... Na őket végképp utálom.

Kedvenc idézeteim:

"– Erős vagy. Csak azt az egyet ígérd meg, hogy megtanulod félretenni a büszkeségedet.
– Nem fogom hagyni, hogy lenézzenek – jelentette ki Henry az állát felszegve.
– Sokan lenéznek majd, de lesznek, akik segítenek. Ha azonban rendre kijössz a sodrodból, amikor valaki jobban becsmérel a kelleténél, akkor csak megnehezíted az életedet – figyelmeztette az atya.
– Miért nekem kell elviselnem, hogy semmibe vesznek? (…)
– El kell tűrnünk a megaláztatásokat, ettől válunk erőssé – jegyezte meg Robert atya, és belekortyolt az italába. – Ne foglalkozz azzal, mit gondolnak rólad ismeretlen emberek, akik csak a látszat alapján ítélnek!" (14. oldal)

"– Ha a barátság igaz barátság, akkor újra és újra összeérnek ezek az utak, bármily távol is kezdődjenek. Tanulj a barátodtól, ahogy majd ő is tanulhat tőled, George! Légy segítségére, ha baj van, imával és a tetteiddel is! (…) – A világi kapcsolataink, ha valóban szereteten alapulnak, a javunkra válhatnak, de vigyázz! Légy teljesen biztos abban, hogy az út, amire léptél, a te utad, mert ennél sokkal nagyobb kétségeid is lesznek a jövőben!
(…)
– Csak imádkozz többet, és hamar meg fogod látni, hogy nincs min aggodalmaskodnod!" (94. oldal)

"– Jobb néha elfogadni azt, aminek születtünk, mint folyvást új utakat keresnünk – jegyezte meg az öreg. – Nem biztos, hogy megéri hiú ábrándokat kergetni." (145. oldal)

"Nem akart kevesebb lenni annál, mint amire lehetősége adódhatott, de túl nagy erőfeszítésébe került, hogy eljusson idáig, és úgy érezte nem szabad visszafordulnia." (165. oldal)

"– Túl hamar semmit sem szabad feladni.
– Nem. De túl sokáig sem lehet hiú ábrándokat kergetni, nem igaz?
– Fiatal vagy még. Élvezd az életet! (…) – Most menj, és pihend ki magad!
– Rendben – bólintott Henry, és nagyot ásítva kinyújtózkodott. Most döbbent csak rá, mennyire álmos.
– És Henry! (…) – Nem kell folyton meghallani, ha valaki rajtad köszörüli a nyelvét. De az sem árt, ha te is megválogatod, mivel vágsz vissza.2 (168-169. oldal)

"– Az a dolgod, hogy megismerd önmagad és megtanuld legyőzni a gyengeségeid. Most lehetőséget kaptál rá, hogy továbblépj ezen az úton.
(…)
– Ne késlekedj. (…) – Az alázathoz vezető legfontosabb lépés, ha beismerjük hibáinkat." (234-235. oldal)

"– Ez a te történeted. Rajtad múlik, mi lesz a vége.
(…)
– Igazad van a világ kegyetlen, az emberek rosszak, de ez sosem szegheti a kedvedet. Ne törődj a világgal! Csak a magad sorsáért vagy felelős.
– Így van! (…)
(…) – Sokkal nehezebb így boldogulni, mint azt hittem.
(…) – Nos, akkor járj emelt fővel, mert ha idáig eljutottál, akkor nincs miért szégyenkezned! Bátran vállald, amit kapsz!" (266-267. oldal)

"– Csak légy óvatos! Az ilyen játékok sosem vezetnek jóra." (284. oldal)

"– Nem jó, ha az ember magában tartja a fájdalmait. (340. oldal)

"– Nem szabad ilyen borúsan látni a dolgokat. Ez még nem a világ vége." (341. oldal)

Könyv adatai:

Könyv: Tomcsik Nóra: A változások kora

Kiadó: Magánkiadás

Kiadás éve: 2018

Oldalszám: 400. oldal

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789631270242

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Szóval, nekem ez is nagyon tetszett, és örülök, hogy elolvastam. :) Alig várom a folytatását, és persze az írónő legújabb történeteit. :) Én ezt a könyvet is bátran ajánlom nektek, megéri elolvasni. :) További szép estét könyvmolyok!

Smurfettereads

Ma ismét egy újabb elolvasott könyv értékelését hozom, amit alig egy nap alatt bedaráltam. Annyira olvastatta magát, és lekötötte a figyelmemet Sebastian Fitzek: A Terápia c. könyv, hogy alig bírtam letenni. Izgalmas volt, érdekes, és feszültséggel teli, már az első oldaltól kezdve magába szippantottak az események láncolata, ahogy lassacskán kiderült az igazság. Az író párszor megpróbált félrevezetni, Dr. Viktor Larenzen keresztül, de nem igazán jött össze nekik. :D Bár a vége meglepő volt, de végig számítottam rá, egy ilyen fordulatra.

Fülszöveg:

Értékelés:

Az író végig feszültségben tartja az olvasóit, odaszegezi a könyv felé, amitől letehetetlenné válik, és csak falni lehet a lapokat. Én is így jártam. :D Alig elkezdtem olvasni, már a felén túl is voltam, egyszerűen elvesztettem az időérzékem az olvasás közben, és már a 100. oldalon is túl jártam, pedig ez nagyon ritkán fordul elő mostanság. De Fitzek egyszerűen elképesztő módon lekötötte a figyelmemet fejezetről fejezetre, amitől már rettentő kíváncsi voltam az igazságra, ami lassacskán ki is derült. Egyrészt meglepő, de számítottam rá, pedig az a sok információ, igyekezett tévútra vezetni, és eleinte teljesen másra gyanakodtam, de a vége mindent vitt. :D

Fitzek megpróbálja megtéveszteni őket, hogy semmi sem az, aminek látszik. Sőt, a szereplők sem azok, akiknek mutatják magukat. Eleinte úgy gondoltam, hogy a történtekért, amin Dr. Viktor Larenznek végig kell mennie, a hirtelen felbukkanó nő tehet mindenről, aki egyszer csak a semmiből felbukkan a házánál, hogy a képtelen kitalált rögeszmés történetével, megtévessze őt, és még nyomorultabbá, tegye szerencsétlen fickót, de amit fejezetről fejezetre elmesélt neki, megegyezik a múltjának egy-egy darabkájával, de ez a történet ennél sokkal több, mint elsőre látszik.

Semmi sem úgy történt, ahogy megpróbálja elhitetni az olvasókkal, Fitzek. A történet maga igazán csavaros, izgalmas fordulatokkal teli, komor és egészen drámai hangulatú. De végig lekötötte a figyelmemet, sőt alig vártam, hogy kiderüljön a mindent eldöntő igazság, de ami a végén kiderült... egy picit meglepett, de számítottam rá, hogy végül is mégis csak ugyanúgy benne van a dologban, pedig ő aztán nem igazán bukkant fel a történet során, elvétve megvolt említve, aztán ennyi. De az igazság komolyan mindent vitt. :D

Az írónak hála többet megtudhattunk a pszichés betegségekről, ami csak jót tett a könyvnek, nagyszerűen felvázolta, és megírta nekem tetszett, sőt nagyon is érdekes volt ebből a szempontból. A történet is jól összetett. Kellően izgalmas, és fordulatos, a szereplők jól kidolgozottak, sejtelmesek és néha titokzatosak is.

Kedvenc idézetek:

"– Próbáljunk meg logikusan gondolkodni!" (14. oldal)

"– Nagyon különös volt. Rébuszokban beszélt. Mint például: „Ne azt keresd, ami ott van. Az után kutass, ami hiányzik!” (83. oldal)

"Hiszen éppen az a problémám, hogy képtelen vagyok felejteni. Pedig semmire sem vágyom jobban." (98. oldal)

"Tudja, milyen érzés, amikor az ember kifekszik a napra, és az egész testfelületén leég a bőre?" (100. oldal)

"– Azt mondta: „Annyira beleéltük magunkat a naplók felfedezésébe, hogy egyszerűen muszáj volt valódinak lenniük. A mottónk a következő volt: az, aminek nem szabad igaznak lennie, az nem is igaz. És ezért soha nem is kutattunk olyan jelek után, amelyek hamisításra utalhattak volna. Csak azokat a jelzéseket kerestük, amelyek bizonyították, hogy a könyvek valódiak.” (173. oldal)

"Csak össze kell adnia: egy meg egy, és már meg is van a megoldás." (230. oldal)

Könyv adatai:

Könyv: Sebastian Fitzek: A Terápia

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2017

Kötés: Puhatáblás

Oldalszám: 280. oldal

ISBN: 9789634572602

Fordította: Szakál Gertrúd

Hány éves kortól ajánlanám: 16 éves kor

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Szóval, nekem tetszett nektek is csak ajánlani tudom, ha szeretitek az ilyen témájú könyveket. További jó olvasást, vagy jó éjszakát éjjeli baglyok és könyvmolyok. :D

Smurfettereads

Ma egy újabb elolvasott könyv értékelésével érkezem, bár még mindig nem nagyon tudom mit gondoljak a történetről. Sienna Cole: Elmejáték c. könyvét nemrég fejeztem be, és tetszett is, habár a téma. Amit az írónő felvázolt az olvasóinak, eléggé kemény, és elgondolkodtató mennyire súlyosbodhat el egy iskolai bántalmazás. Nem mindennapi téma az biztos, de sűrűn előfordul, ha nem figyelnek oda kellőképpen az emberek a másik félre, akit bántalmaztak, vagy a bántalmazókra, akiket nem ártana időben megfékezni, de nem tesznek semmit sem ellene, csak homokba dugják a fejüket, mert úgy könnyebb, nem kell vele foglalkozni, inkább ölbe tett kézzel várják a végkifejletet, mint ahogy ebben is történt. Eleve nem is sejtenek róla semmit, hogy a bántalmazott fél mennyire szenved, attól amiken keresztül kell mennie, és ráadásul annyira retteg is attól, hogy beszélni merjen a szülőknek, vagy egy felnőttnek, akiben talán annyira megbízna, hogy merjen végre beszélni, de aztán mégis meggondolja magát. Addig tűr, amíg már nem lesz késő, de a kár már visszafordíthatatlan, amit lelkileg, fizikailag, és testileg is el nem szenved, és inkább választaná az öngyilkosságot, minthogy felkeressen egy arra szakosodott szakembert.

Fülszövege:

Ma egy újabb bejegyzéssel jövök, méghozzá Stjepan Šejić: Harleen c. képregény értékelésével. :) Ez volt életem 3. képregénye, és ezt élveztem a legjobban. :D A rajzok pedig elképesztően gyönyörűek, és annyira kifinomultak, a karakterek nagyon jól ki lettek dolgozva. Az írótól ez volt az első képregényem, és talán nem is az utolsó. :D Élveztem, sőt végig izgultam, megnevettetett, szórakoztatott, sőt úgy olvastam volna tovább is, így még többet szeretnék kérni belőle, pls. :D Jó volt olvasni Harleen szemszögéből, teljesen ő volt leginkább a középpontban. Sokkal jobban szerethető, habár a filmekben is imádtam a karakterét, ő egy belevaló kőkemény csaj. :D És nagyon vicces. :D Alig várom, hogy nekiállhassak a sorozatnak is. :D A gondolatai, az érzései, a félelmei, a feszültségei, sokkal jobban érezhető volt, hogy talán rossz döntéseket hoz, párszor fel sem tűnt neki addig a pillanatig, míg késő nem lett, főleg egy személyt érintve. :D Nekem ő volt a legszimpatikusabb ebben a képregényben, és csak utána jöttek a többiek. :D

Fülszöveg:

"Dr. Harleen Quinzel, az ifjú pszichiáter úgy érzi, MEGTALÁLTA a gyógymódot a Gothamet sújtó ŐRÜLETRE.

Forradalmi elméletét azonban csak úgy tudja bizonyítani a kétkedő szakmai elit számára, ha fejest ugrik az Arkham Elmegyógyintézet legveszélyesebb ápoltjainak elméjébe. Minél több időt tölt el betegesen őrült vizsgálati alanyaival, annál jobban vonzza őt magához az egyik páciens – és ezzel együtt egyre jobban távolodik a valóságtól. A Sötét Lovag figyelmeztetése ellenére Harleent rabul ejti a férfi, aki mintha elméletének tökéletes megtestesülése lenne, és mintha önmagánál is jobban értené a doktornőt.

"A legendás antihős, Harley Quinn születéséről és Joker iránti, kifacsarodott szerelmének döbbenetes nyitányáról szól a Harleen. A nagy sikerű, szemet gyönyörködtető grafikájú kötet szerzője az elismert képregényalkotó, Stjepan Šejić.

A kötet a teljes háromrészes Harleen-minisorozatot tartalmazza."

Értékelés:

Dr. Harleen Quinzel

Harleen, mint pszichiáter doktornő szeretné megfejteni, hogy lesznek Gothami állampolgárokból, bűnöző szociopaták, pszichopaták,  és egyben a legádázabb gonoszai, arra keresi a gyógymódot, ezért hajlandó még Arkhami elmegyógyintézetbe is elmenni, hogy megfejtse az ott tartózkodó bűnözők elméjét, de teljesen máshogy alakul. e az biztos, hogy egy őrült kaland veszi kezdetét, ami a jószívű doktornőt is felrázza, és ehhez csak egy őrült manipulatív rosszfiú kellet. :D Egészen addig a bizonyos napig őrlődik magában, hogy jól dönt-e, de kétségei támadnak, legfőképpen a biztonságos-e találkozni, azzal a férfival, aki miatt már aludni sem tud, mert a rémálmok üldözik, egy döntés felé, ami elvezeti a végső útjára, ahonnan már nincs visszaút. De mégis belevág, mert tudja, hogy tud segíteni, és megtalálja a gyógymódot az őrületre, és válaszokat talál, de előbb táncot jár az ördöggel, a szörnyeteggel, a fenevaddal, hogy még jobban kiismerje, és felfedje a valódi arcát, az álarca mögött. Megakarja tudni, hogy lett az aki Mr. Jay, de ez a többi bentlakóra is igaz, de velük nem sokra jut, egészen addig, míg valaki a tudta nélkül el nem kezdi manipulálni. A sok találka, a beszélgetés még a jó szándékú Harleent is megfertőzi, és onnantól nincs megállás. Egyetlen egy percre sem. Hiába érzi úgy, hogy ki kellene szállnia, nem sikerül neki, mert úgy hiszi ő lehet az egyetlen, aki segíthet rajtuk, vagyis egy bizonyos személyen mindenképpen. :D De épp ellenkezőleg történik minden. A pasi nem csak az álmaiba, a szívébe, de a testébe is beköltözik, gyökeret ver, és elkezdődik az őrület. :D Onnantól kezdve, Harleen is átváltozik, lehull az álarc, vagy éppen felkerül? :D Álom vagy valóság az egész? :D

Joker

Joker pont jókor érkezik a történetbe, és onnantól látszólag úgy tűnik nem csinál semmi eget verőt, de ez nem igaz, hisz manipulál egész végig, csak a célszemély nem veszi észre. XD Ő is jól ki lett dolgozva, és részben örülök, hogy belőle is többet kaphattam, tetszett nagyon is, sőt imádtam. :D Lenyűgözött, az egyik kedvenc gonoszom a DC-ben, imádom a karakterét, annyira vicces, és a poénjait, a beszólásait mindig jól időzíti. :D Ő egy bohóc, de belül tud komoly is lenni, ha nagyon akar, akkor a viccet félretéve egészen komoly, és megfontolt lesz. Imádom Jokert, annyira jó pofa. :D

Batman

Őt kevésbé csípem sajnos. Nem annyira, mint Harleent vagy Jokert. Annak viszont örülök, hogy keveset szerepelt, és csak akkor bukkant fel, amikor kellett, így sokkal élvezhetőbb volt. Batman, nem igazán a kedvencem, és talán nem is lesz az. Számomra kicsit unszimpatikus egy karakter. :/ De annak ellenére, hogy nem szimpi, azért mégis jó volt olvasni róla is, bár nem sok vizet zavart, az az egy csatajelenet untig elég volt szerintem. :D De legalább elhozta Robint és Batgirlt is. :D

Méregcsók

Sarah J. Maas: Macskanő - Lélektolvaj c. könyvében már olvastam róla, de ebben a képregényben sokkal jobban tetszett, sőt lenyűgözött. :D Imádtam a karakterét, ahogy az író megrajzolta őt, az elképesztő volt. :D Nem gondoltam volna, hogy ilyen szép lesz ő, teljesen elvarázsolt, de Harleen még nála is sokkal jobban bejött. :D De az kár, hogy csak párszor bukkant fel Méregcsók, úgy olvastam volna még róla, és a képességéről. :) Nagyon kíváncsi lettem rá, de ez igaz, Gyilkos Krokra, és Mr. Zsaszra, és a többiekre is. :D

De visszatérve a lényegre, ahol minden elkezdődött, és a cselekmények más irányba változtak, ami Harleen életében sorsdöntő volt. A képregény teljesen jól végig viszi a cselekményeket, és az eseményeket, hogy alakul át, hogyan születik meg az új élete, és sodródik az őrület szintjére, ami teljesen megváltoztatja őt, de még mindig úgy hiszi segíthet azokon, akiknek kell, főleg egy személyt, aki a legfontosabb lesz számára, és csak körülötte forog a világa. Az ő Puddinja. Csakis az övé. :D

Harley Quinn

Harleen nincs többé, csakis Harley Quinn, egy belevaló kőkemény csaj. :D Remélem lesz még folytatása, mert imádtam, és kéreeek szépen még belőle. :) Azt hiszem nem csak Harleent fertőzték meg, hanem engem is, de ez jó, és imádom. :)

Kedvenc idézetek:

"Először egy újabb rémálomnak tűnik. Ebben az álomban hosszasan kanyargó úton sétálok egy eltorzul Gothamen át. Korábban már álmodtam ezzel az úttal. Láttam a borzalmakat, amelyek a végén várnak rám. És mégis mindig sétálok tovább. Mindig azt hiszem ezúttal más lesz. És most nem tévedek."

"Az egész olyannak tűnt, mint a gagyi romantikus sztorik, ahol az egyszerű hétköznapi lány találkozik a szívdöglesztő rosszfiúval. A fenevaddal, a szörnyeteggel, akinek csak egy gyengéd érintés és némi iránymutatás kell. Ezekben a sztorikban a lány segít a szörnyetegnek visszatalálni emberi mivoltához… Ezekben a sztorikban a szörnyeteg szereti a lányt… Biztosíthatlak, hogy az enyém nem ilyen sztori. Nem, az én történetem nagyon másként alakult."

"– Fegyvereket eldobni!
– Csak így? Komolyan? Bejött ez a szöveg bármikor is? Itt ez a denerepcsi… Mihez kezdesz vele? Tüzet nyitsz ránk? Nekiállsz öldökölni? Érted… Egy kutya amelyik ugat, de nem harap.
– Nem látok itt kutyát. Csak denevért.
– Hahh, és még azt mondják, nincs humorérzéked!"

"Belegondolva, az egész kozmikusnak tűnik… Mi ketten, két égitest, amelyek egy ütközési pályán egymás felé gravitálnak. Igen, káoszhoz és pusztuláshoz vezet majd… De micsoda látvány lesz!"

"– Pokoli estét választottál a SÉTÁRA!"

"Ez az én titkos terápiám. Így győzöm le a félelmet. Van egy trükk, amivel egyesek legyűrik a félelmüket a nyilvános beszédtől. Elképzelik a közönséget meztelenül… És mivel a képzeletem sötét, és teli rémálmokkal, jobb híján ez is megtette. És tudod, mi történt? Bizonyos értelemben működött. Nem volt ijesztő. Nem… …ijesztő… …csak… …sebzett."

"(…) Ha sokáig néz egy szakadékba…
– Akkor esetleg talál egy megtört embert, aki próbál kimászni!"

"– De veszett kutyából még annyira sem lesz szalonna.
(…)
– Ó, igen, csodás éjszaka elé nézünk!"

"– Az összes jó szándékunk csak… Egy rohadt vicc!"

"Szeretem az ilyen álmokat. Csak… van egy apró, tisztán gondolkodó részem, amelyik fel akar ébredni. Az álom már jó ideje tart. Hosszú idő ez a sötétben. De még a legsötétebb éjszaka is véget ér egyszer…"

Képregény adatai:

Képregény: Stjepan Šejić: Harleen (DC. Black Label)

Kiadó: Fumax

Kiadó éve: 2020

Oldalszám: 208. oldal

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789634701781

Fordította: Sepsi László

Illusztrálta: Stjepan Šejić

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Örültem annak, hogy többségében csak róla szól, de azért feltűnt a Kétarcú ember is, Batman, Gyilkos Krok, Méregcsók, és a többi gonosztevő, na meg Batman társai Robin, és Batgirl is, mint említés szintén felbukkantak. :) Elképesztő utazás volt ez nekem, Harleen életében, és baromi jól éreztem magam, csak úgy sodort magával. :) Tuti újraolvasós lesz, és nem is egyszer. :D Örülök neki, hogy beszereztem, és a könyvpolcomon tudhatom a többi kedvencem mellett, megéri elolvasni, és csak nektek is ajánlani tudom. :) Szóval, azt hiszem megvan, amit leakartam írni, előre is bocsi, ha spoileres lett, nem szánt szándékkal, ha mégis találtok benne. Olvassatok sokat!

További jó éjszakát éjjeli baglyok és könyvmolyok. :)

Smurfettereads

Hozom a következő értékelésem Robert Kirkman: The Walking Dead - Úton c. képregényről. :) Ez a része is nagyon tetszett, sőt imádtam. A rajzok elképesztően csodálatosak, egy kicsit másabb, mint az első részében, de Charlie Adlard munkája, egyszerűen gyönyörű. :) Nagyon szép munka, és teljesen a bűvkörébe kerültem a TWD-nek. :D Nem elég, hogy a sorozatot is imádom, de a képregényt sokkal jobban. Annyira jó olvasni őket, és megismerni másképpen is a karaktereket, a gondolataikat, az érzéseiket, meg a világot, ami körül veszi őket. :) Ráadásul újabb karakterekkel gazdagodik megint a történet, és ismét sok veszteségen kell átevickélniük magukat, bár nekem hiányzik nagyon Daryl karaktere ebből a részből nagyon is, nem tudom mikor fog bele kerülni a sztoriba, de már izgatottan várom. :D

Fülszöveg:

Értékelés:

Szóval, az elején kapunk egy kis betekintést Shane és Lori kavarásáról, de aztán ott folytatódik, hogy új otthon után néznek, ami biztonságos, és a legfontosabb távol tartja a zombikat. Az elején még találnak is, de alighogy beköltöztek a városba, másnap már menekülniük kellett, mert mégsem volt túl biztonságos, és el is veszítettek még egy barátot. :/
Ezért újra a lakókocsiba tértek vissza, de egy balul sült vadászat közben Carl megsebesül, miután lelövi egy arra járó férfi, aki zombinak nézte őket, de a segítségével vagyis Hershel segítségével megmentik őt, és így kerülnek a farmra hozzájuk. És itt ismerhetjük meg a többi karaktert, Maggie-t, Susie-t, Lacey-t, Arnold-ot, Billy-t, Rachel-t, Patricia-t, Otis-t is, és még megannyi zombit.
Hershel meg Rick durván össze is veszik egymással, de előbb utóbb csak kibékülnek, de másodjára már nem. :/ Ráadásul, miután megtörténik egy incidens a zombikkal, Hershel még ki is dobja őket, miután Carl magához tért, Glenn pedig marad szíve hölgyével.
Ezt így teljesen le követi a sori is, csak pár dolgot változtattak meg a sztorit illetően. Koránt sem gondoltam volna, hogy Dale és Andrea úgy összejönne... Na, meg Carol és Tyreese-l, egy icipicit meglepődtem a párosuktól,főleg Dale és Andrea miatt. De tetszett, és gyorsan lehet vele haladni. Ezért már nagyon várom a következő részét, remélem az is ilyen jó lesz, mint ez is. A végén pedig rátaláltak egy újabb biztonságosnak hitt helyre, de előbb a bentlakókkal végezni kell. Lori még mindig nem a szívem csücske.

Kedvenc idézeteim:

"– Igazi kincs vagy!" (22. oldal)

"– Hű… A mindenit! Nem is tudom… mit mondjak.
– Esetleg gratulálj. Sokaknak bevált már." (26. oldal)

Képregény adatai:

Képregény: Robert Kirkman: The Walking Dead - Úton (Élőhalottak 2.)

Kiadó: Book & Stuff

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 136. oldal

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9786158040730

Fordította: Juhász Viktor

Illusztrálta: Charlie Adlard

Hány éves kortól ajánlom: 16 élet kor

Mennyi csillagot adok?

Végszó:

Szóval nekem nagyon tetszett, és már nagyon várom a következő részeket is. :) Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a képregényt, előre is elnézést, ha egy kicsit spoileres lett, nem direkt volt. :) További szép estét, és jó olvasást könyvmolyok. :)

Smurfettereads

Sziasztok kedves olvasóim! Ma egy újabb Book taggel érkezem, amire moly.hu-n Keiran_Rowley hívott ki, az imént. :) A blog indulása óta ez lesz a 6. bejegyzésem. :)

1. Nyuszik
Egy könyv, amiből lehetne több is, azaz örülnél, ha lenne folytatása

Többet is tudnék mondani, L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója, Brooke, 12 első randi. Tomcsik Nóra: Tél Berlinben.

2. Tojás
Egy könyv, ami meglepett:

Stephen King: A ragyogás, nemrég fejeztem be, és imádtam. :D Ez volt az első King könyvem, és még M. J. Arlidge: Ecc pecc c. könyv, nem hittem volna, hogy tetszeni fog, de aztán kellemesen csalódtam. :D

3. Vadászat
Egy könyv, amit nehéz volt megkaparintanod:

Hmmm... Jodi Ellen Malpas: Ez a férfi trilógia, amit már szinte lehetetlen beszerezni, de molyos vétellel sikerült. :D

4. Bárányok
Egy gyerekkönyv, amit mai napig élvezel

Hát ilyen sajnos nincs. :/

5. Tavasz
Egy könyvborító, ami a tavaszra emlékeztet:

Suzanne Collins: Futótűz a keménytáblás kiadása :) ❤

6. Feltámadó a halálból
Egy könyv, egy elhunyt írótól

Agatha Christie: A ferde ház két éve olvastam, könyvtárból kölcsönöztem még kis, és nagyon tetszett nekem. :)

7. Kosarak
Egy könyv, ami jelenleg a kívánságlistádon szerepel

Pfff... Hát ebből van vagy 500 db. XD De legyen a Sarah J. Maas: Föld és vér háza, amit nagyon nagyon szeretnék megszerezni, és L. J. Wesley: O.N.S c. könyvét. :D

8. Cukorka
Egy könyv, ami édes

Hmm... Robin O'Wrightly: Andrea tutto bene. Nagyon szeretem ezt a könyvet, és szerintem nagyon cuki, meg vicces, meg imádni való. :) ❤

Az én kihívottjaim: @BlueDeath, @Ferger_Jolcsi, @SignoraScheider, @Popovicsp87, @BeerSeeGirl, @K_Kata99, @Pandaaaa, @Patika23, @Black_widow, @Stella_Cohen, @ProKontra, @Puska, @Zivih, @Mirlia, @Aniza, @csakegyluca. :)

Nos, ennyi lett mára, remélem tetszeni fog nektek is, és mindenkinek további jó olvasást, vagy filmezést, sorozatozást, vagy amit éppen csinál. :D Én nagyon élveztem ezt a Book tag kitöltést is, és még egyszer köszönöm Keiran Rowley-nak a kihívást. :) Olvassatok sokat! :D

Smurfettereads

Ma egy újabb értékelést hozok nektek, a nem rég befejezett Stephen King: A ragyogás (The Shining) c. könyvről. :) Nekem nagyon tetszett, ez volt az első olyan könyv, amit elolvastam King bácsi tollából, és kellemesen csalódtam. :) Egyszer már próbálkoztam a Carrie c. könyvvel, de akkor nem igazán tudtam vele haladni, mert akkor még telefonomon olvastam ebookként, és úgy nehezen tudtam ráhangolódni, amit nagyon bánok, hogy azt félbe kellett hagynom. :/ De majd egyszer az is sorra kerül, remélem. :)

Fülszöveg:

A másik nagy kedvencem, Danny. :D Nagyon bírom a kis srácot, annyira okos, és ahhoz képest, hogy hatéves rettentő sok mindent felfog a szülei, és a valóságból, a körülötte lévő dolgokból, nem az a nyápic gyerek, akinek gondolná az ember, mert majdnem csak tök felnőtt módjára viselkedik, cselekszik, de még így is sokat kell tanulnia, s megtudnia az élet dolgairól. Őt végig nagyon sajnáltam, úgymint a filmben és a sorozatban is. Ő tényleg nem ezt érdemelte, még annyira kicsi, de mégis egy felnőttekhez méltó gondolatok járnak a kis agyában, meg persze van kis segítsége is, a barátja, Tony.
A könyvben sokkal jobban kiéleződött Danny személyisége, gondolatai, érzései, mint mondjuk a filmben volt. Ott nem igazán fogták meg a rendezők, nem aknázták ki a lehetőségeket, amiket lehetett volna még, úgymint az apjával is, Jackkel. Lehetett volna sokkal jobb is, de már mindegy, a könyv kárpótolt érte, minden mennyiségben. :D

A harmadik kedvencem, Dick, Dick. :D Annyira bírtam, olyan szórakoztató egy hapsi, és tök jó fej volt végig. Főleg Dannyvel kapcsolatban, amit érte tett, és persze Wendyért, az nagyon tetszett, és annyira örülök, annak, hogy úgy lett vége, ahogyan, bár a vége felé, azért be próbálkozott a gonosz szörnyeteg, a Panoráma, de nem jött össze neki, muhaha. XD Dick, akár a nagypapája is lehetett volna, ő nagyon szerethető egy karakter, ahogy Danny is. Bennük van valami, ami megfogja az olvasót, az elejétől fogva. :)

Bár Wendyt mind a háromban sajna nem csípem. Valahogy nekem nem túl szimpatikus személyiség, se a könyvben, se a filmben, (amiben eszeveszettül sikítozik, mint a fába szorult féreg, :D) úgy a sorozatban se volt nagy kedvencem szegény nő, pedig mindháromszor megjárta a poklok poklát, de itt a könyvben sokkal jobban, amiért egyrészt sajnálom is, mert nem ezt érdemelte volna...

A Panoráma, leírása is nagyon tetszett, néha úgy éreztem, én is ott járok, ahol a szereplők is, teljesen ráhangolódtam, magukkal sodortak a lapok, és annyira élvezhető volt az egész, számomra tuti újraolvasós lesz, és már izgatottan várom a második részét is az Álom doktort. :D Azt is láttam már, ezért még inkább kíváncsi vagyok rá, hogy King bácsi mit tartogat még a számomra. :D Főleg arra, hogy mi történt Dannyvel, Dickkel, és persze Wendyvel a Panoráma után. :) Amit végképp nagyon sajnálok az, Jack... de nem fogok spoilerezni, ezért aki még nem olvasta, és nem látta a filmet és sorozatot se, derítse ki, hogy miért. :P

King bácsi valamit nagyon tud, hogy ennyire beleszerettem ebbe a történetbe, és izgatottan várom, hogy még többet olvashassak tőle. :D Csak kár, hogy eddig tartott, pedig könyvmoly létem nem most kezdődött, és bánom, hogy idáig halogattam a könyveit, pedig korábban is már többször eldöntöttem, hogy kilépek a komfortzónából, és most sikerült is, aminek viszont nagyon örülök, jöhet a következő Stephen King könyv. :P

Kedvenc idézeteim:

"– Te ragyogsz, fiam. Erősebben, mint bárki, akivel életemben találkoztam."

"– A hölgy – a szobalány – megkérte magát, hogy menjen be oda?
– Igen. És tényleg volt ott valami rossz. De… (…) Az emberek, akik ragyognak, néha olyasmit látnak, ami később történik meg, de azt hiszem, néha olyasmit is, ami már megtörtént. De csak úgy, mint képeket egy könyvben."

"Egy szerencselovag és egy született szónok lélekben rokon; mindkettőt ugyanaz a szenvedély fűti: sikert akart elérni. Eddig tehát minden rendben."

"Az ártatlanság átadja a helyét a tapasztalatnak. Ez az emberi természet, bébi. Aki kapja, marja. Azért mégis elszomorította."

"Ez elég mindennapos. Valamennyien tisztábban emlékszünk a kellemes álmokra, mint az ijesztőekre. Mintha valahol a tudat és a tudatalatti között volna egy szelep, amelyet egy nagyon finnyás erkölcscsősz igazgat. Ez a cenzor nagyon keveset enged át, és ami átjön, gyakran csak szimbolikus."

"Hogy miért? A fenébe is az emberek jönnek-mennek…" (162. oldal)

"Döntse el az olvasó, kit hibáztat." (255. oldal)

"Megállt a tűzoltókészüléknél, a rézcsövet visszatette a tartójába, aztán dobogó szívvel, újra meg újra megbökte az ujjával: „Csak bánts, ha mersz. Bánts, ha mersz, te smucig f.sz. Nem tudsz bántani, igaz? Nem vagy te semmi, csak egy vacak tűzoltókészülék. Nem tudsz semmit, csak itt feküdni. Na, gyere, gyere!” Úgy érezte eszét vette a bátorság. És semmi sem történt." (215. oldal)

"Így is, úgy is jó lesz. A lényeg, hogy látta pár percre. Minden ilyen alkalom fontos, mert már nem fiatalok. Az utóbbi néhány napban valahogy sokat gondolkozott ezen. Az ember már nem egészen fiatal, ha közeledik a hatvanhoz (vagy – mondjunk igazat, és takarítsunk meg egy hazugságot – ha elmúlt hatvan), és gondolnia kell rá, hogy elmehet. Elmehet bármikor. Egész héten ezen tűnődött, nem nyomasztotta, csak mérlegelte mint tényt. A halál az élet része. Ha valaki egész ember akar maradni, rá kell hangolódnia. És ha a saját halálát az ember nehezen érti is meg, elfogadni legalább nem lehetetlen." (306. oldal)

"– Fogtál valamit? (…)
– Nem. De az előbb kapásom volt.
– Holnap reggel kimegyünk csónakon. Ha az ember nagy halat akar fogni, amit meg is lehet enni, ki kell menni a tó közepére, kisfiam. Az igazán nagyok ott tanyáznak.
– Milyen nagyok?
(…) – Hát… cápák, bálnák meg ilyesmik.
– Itt nincsenek bálnák!
– Nem, kék bálnák nincsenek. Persze, hogy nincsenek. Az itteniek legföljebb ha harmincméteresek. Rózsaszín bálnák.
– Hogy jutnak ide az óceánból?
(…)
– Hát felúsznak az ár ellen, kisfiam. Úgy.
– Komolyan?
– Egész komolyan." (426. oldal)

Könyv adatai:

Könyv: Stephen King: A ragyogás (The Shining)

Kiadó: Europa kiadó

Kiadás éve:  2018

Kötés: Keménytáblás

Oldalszám: 430. oldal

ISBN: 9789634059165

Fordította: Prekop Grabriella

Hány éves kortól ajánlanám? 18 éves kor

Ennyi csillagot adok rá?

Végszó:

Szóval nekem nagyon tetszett, és alig várom a második részét, sőt izgatottan várom, hogy mi lesz még, hova és meddig fejlődnek a már megismert karakterek, főleg Danny. :D Ahogy fentebb is írtam, nagyon bírom a kis kölyköt, számomra nagyon érdekes, és aranyos egy karakter. :) Bár lehet olykor furán viselkedett a történet során, de még akkor is nagyon szerethető kisfiú. :) Kíváncsi vagyok mennyit fejlődött a Panoráma, és a történtek után. :D A filmben már láttam, de mint mindig a könyv ezerszer is jobb, mint a film. :D Ideje elbúcsúznom, az éjjeli bagoly, akarom mondani könyvmoly távozik. :D További szép estét, vagyis khm... a korán kelőknek további szép jó reggelt, ha bármi észrevételetek van sikítsatok. :D Köszönöm, ha elolvassátok, remélem azért tetszik nektek a véleményeim, sziasztok! :P

Smurfettereads

Ma hozom nektek a következő blogbejegyzésemben Robert Kirkman: Holtidő (The Walking Dead: Élőhalottak 1.) c. képregényről az értékelésemet. Most először olvastam ilyen képregényt, a sorozatot viszont láttam, így nem volt újdonság a sztori, de az elején kicsit fura volt, mert még szokatlan volt nekem, de hamar belerázódtam. Nagyon gyorsan haladtam vele, egyszerűen beszippantott az egész cselekmény. :D Már a sorozatban is nagyon bírtam Ricket, és Shane-t is, Carl-t, Glenn-t, ők voltak most is a legszimpatikusabbak, és Dale is. Lori és Andrea sajnos nem, és Donna sem. :/ A sorozatban egyébként se bírtam elviselni Lorit, nem tetszett benne, hogy két kapura játszott, de szerencsére itt a képregényben nem így volt. :D

Fülszöveg:

Értékelés:

Ricknek nem volt egyszerű, miután felébredt a kómából, hirtelen azzal került szembe, hogy mindenki eltűnt, és csak élőhalottak mászkáltak itt-ott, és beléjük is botlott, aztán egy véletlen folytán megismerkedett egy másik férfival, és fiával, akikkel eltöltött egy kis időt, de aztán búcsút vettek. Utána nem sokkal Glenn kimentette egy szorult helyzetből, és végre eljutottak egy biztonságosnak hitt helyre a többiekhez, de egy ilyen helyen semmi sem biztonságos. A legjobb barátnak hitt fél, elárulja a másikat, és rástartolt egy férjezett asszonyra, és míg próbálta őket kimenteni a katasztrófa sújtotta városból, azt hitte szabad az út nála, de tévedett, mert a férj visszatért.

Onnantól minden más lett, és pár hétig tök nyugiban teltek a napjaik, de miután Rick és Glenn újra járták a városban, azután pár héttel egy nap rájuk törtek a zombik, és minden megváltozott. A két régi jó cimbora összeveszett, és a vége annyira szomorú lett. Hogy lehetett így vége? Nem értem, hogy miért kellett így ezt lezárni, de már nagyon kíváncsi vagyok a második részre is, kell nekem a folytatás, holnap el is kezdem azt is. :D

A karakter nagyon jól ki lettek dolgozva, és a történet is, szerintem nagyon jól végig vezette az író a cselekményt, azt ahogy alakulnak a szereplők sorsa, főleg az elején Rickkel, ahogy eljut egyik helyről a másikra, és azt is, hogyan reagálja le az adott szituációt. A pillanatnyi érzelmek is totál átjöttek, olvasás közben, és a világ felépítése elképesztő. Az, amit az író elakart érni ezzel a képregénnyel, és a zombiapokalipszissel, nekem teljesen átjött. Kellően drámai, és komor, hamar beszippant, és mire az olvasó feleszmél már a végén is van a történetnek.

Szóval nekem nagyon bejött, és örülök, hogy adtam egy esélyt neki is, azzal, hogy elolvastam, cseppet sem bántam meg, nem is unatkoztam, végig lekötötte a figyelmemet. :D Imádtam a zombikat is, szerintem cseppet sem voltak ijesztőek. :D Szépen meg vannak ők is rajzolva, egy kettő azért picit durvább kinézetű, de nem olyan ijesztőek, se félelmetesek. Tony Moore egyszerűen zseniálisan megrajzolta őket is, a karaktereket, és a helyszíneket is. Többségében a sorozat is hűen követte a képregényt, bár azért ott kicsit fel lett tuningolva, itt-ott pár plusz jelenettel, de akkor is a képregény az igazi. :D

Kedvenc idézeteim:

"- Mi az ördög?!Mindenki egyszerre elment ebédelni?"

"- Nyugi, ne izguljon!"

"- Zuhany? Hogyne! Már egészen lemondtam erről a luxusról.
- Ne sokat vacakolj. Ma még vadászni megyünk."

"- Ugyan fiúk... Csak célzok, és lövök. Nem agysebészet."

"(...) Ezért is kedveltem annyira. Ha aggódtunk, ha idegeskedtünk vagy ha éppen féltünk... Mindig mondott valamit, ami... Megnevettetett. Feldobta a hangulatot."

"- Mi történik velünk?
(...)
- Olyan reménytelen minden. Soha többé nem lesz normális életünk. Nézz csak ránk."

Képregény adatai:

Képregény: Robert Kirkman: Holtidő (The Walking Dead: Élőhalottak 1.)

Kiadó: Book & Stuff

Kiadás éve: 2016

Kötés: Puhatáblás

Oldalszám: 142. oldal

ISBN: 9786158040723

Fordította: Juhász Viktor

Illusztrálta: Tony Moore

Hány éves kortól ajánlanám: 16 év

Ennyi csillagot adok rá?

Végszó

Imádtam, sőt alig várom már, hogy folytathassam a következő résszel, nekem ez most nagyon tetszett. A rajzok is tökéletesek, bár még csak ez volt az első, amit elolvastam, de ha van is hibája, azt én nem vettem észre, számomra így volt tökéletes, ahogy van. Tuti, hogy újraolvasós is lesz. :D Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a képregényeket, annak ajánlom. :) Nekem nagyon bejött, és remélem nektek is tetszeni, ha bármi észrevételetek van, sikítsatok. :D Előre is bocs, ha találtok benne spoilert, nem direkt volt. :) További szép estét nektek, éjjeli baglyok és könyvmolyok, meg mindenki másnak. :D

Smurfettereads

Hozom a következő blogbejegyzésemben az újabb értékelésemet, méghozzá egy rejtélyes, és titokzatos hős amazonról, Wonder Womamről, és lenyűgöző kalandos útjáról. :D Nemrégiben adta ki a Könyvmolyképző kiadó jóvoltából a DC legendák sorozata második kötete gyanánt. Már nagyon izgatottan vártam ezt a kötetet is, habár most először olvastam Leigh Bardugo írónőtől, a stílusa tetszett is, és biztos vagyok benne, hogy fogok még tőle is olvasni. :) A borítóját imádom, első látásra beleszerettem nekem nagyon tetszik, ahogy a történet is. :)

Fülszöveg:

Értékelés:

Nagyon szerethető történet, és imádtam, egy újabb kedvencem lett, izgalmas volt, pörgős is, kalandos, végig lekötötte a figyelmemet, bár egy kicsit több akcióra számítottam volna, mint amit kaptam, de így is tetszett. Sokszor megnevetettek a karakterek, jó pár vicces jelenet és párbeszéd zajlott le köztük, eseménydús is volt, bár egy cseppet csalódott vagyok, mégiscsak egy hősnő, egy amazon, aki bámulatos erőket képviseltet, de számomra ez kicsit kevés volt mégis. De akkor is imádom, még így is. :D De lehet, hogy bennem van a hiba, és nem kellett volna a filmbeli Wonder Womanhez mérnem Diana karakterét, de akaratlanul is megtörtént, amit sajnálok is, meg nem is igazából. :D A közepe felé teljesen bepörgött a sztori, lövöldöztek, verekedtek, menekültek, sőt az útitársak is tartogattak egy kis veszélyt, de lassacskán mindent megoldottak együtt, de a végén mindenki ledobta magáról az álarcát, főleg egy bizonyos személy, akit nem árulok el, derítsétek ki, és olvassátok minél többen, azért tartogat ez a regény izgalmakat, és cseppet sem lehet unatkozni, mert az események, és a cselekmény viszi magával az olvasót, egyik helyről a másikra. Váratlan pillanatokat okozva ezzel. :D

Egy rejtélyes, és titokzatos lány, aki dicsőségre áhítozik a lelke mélyén, és arra vágyik, hogy őt is elfogadják olyannak, amilyen. Egy szigeten élte napjait, nővéreivel, akik csak a békére vágytak, mindegyikük megélt már egy-egy harcot, hőstettet, de Diana sorsa még váratott magára. Mióta csak az eszét tudja, sosem hagyta el Themyscirát, egy bizonyos napig, míg egy lány nem került a sziget közelébe, egy tragikus baleset következtében a tengerbe, ahol majdnem életét vesztette. De Diana kimentette őt, nem számítva ezzel a következményekre, ami utána lesz. Az ő sorsuk, akkor és ott összefonódott, onnantól elkezdődött kettejük kalandos útja.

Diana mindent elkövetett, hogy amazonokhoz méltón segítsen, megmentse őt, fedezze, akár az élete árán is, csakhogy az ellenség sem adta olyan olcsón a megoldást, a megváltást, hogy megakadályozzák a hőn áhított háború eljövetelét, amiért mindent kockára tettek. De arra nem számítottak, hogy az ellenség közelebb van, mint gondolnák, sokkal közelebb. Akiben éppen megbíztak az árulta el őket az elejétől kezdve, míg meg nem mutatta nekik a gonoszabbik, sötétebbik arcát. De Wonder Woman készen állt vele szembeszállni, bármi áron.

Alia végig kedvelhető karakter volt, bár az elején engem kicsit bosszantott az értetlensége, de akkor ő még nem is igazán értette mibe, és hova keveredett hirtelen, ezért betudtam annak, hogy neki ez újdonság erejével hatott, amivel Diana felvilágosította, aztán tök jó barátnők lettek, de ehhez kellet a nagyszájú Nim is, és a pimasz Theo is, na meg persze Jason is. Nagyon érdekes karakterek voltak mid, és szórakoztatóak is, főleg Nim és Theo civakodásaik, és néha Diana és Alia szóváltásai, csak úgy öntötték magukból a jóféle humort, a beszólásokat, Jason sem tétlenkedett, bár engem zavart ez az egész mogorva attitűd, de mégis csak ő volt a nagy testvér, de az, ami később kiderült, hát... nem éppen tünteti fel jó színben szegénykémet. De hát ezt ő akarta, hát egye is meg, amit főzött. :D Voltak kedvenc jeleneteim is, párbeszédeim, de nem szeretném el spoilerezni nektek, ezért inkább megmutatok pár kedvenc idézetem, amiket a moly.hu-n is kiírtam. :D

Kedvenc idézeteim:

"– Hogy lehetne téged azért hibáztatni, mert ki akartad próbálni, mire vagy képes egyedül? (…) – Az nem bűn, hogy próbára akartad tenni magad.
(…)
(…) Nem élhetjük az életünket búra alatt, azon spekulálva, hogy mi mindenre vihetnénk, ha lehetőséget kapnánk. Nekünk kell megteremtenünk a lehetőséget."

"– Talán épp azt szerette volna, hogy úgy élj, mint a többi lány. Egy lány a sok közül."

"– Én abban hiszek… abban hiszek, hogy minden dolog, aminek kezdete van, véget is ér."

"– Talán könnyebb így, láthatatlannak lenni, mint folyton azon aggódni, hogy mit gondolnak rólad mások.
– De ez is választás kérdése, nem? (…) – Mert az emberek úgyis megnéznek, és úgyis ítélkezek. Te pedig eldöntheted, vagy nem mondasz rá semmit, vagy visszavágsz nekik."

"Nem tudta, mit tartogat a jövő, csak azt, hogy a világ – tele veszéllyel, kihívással és csodákkal – tárt karokkal várja őt, hogy felfedezze."

Könyv adatai:

Könyv: Leigh Bardugo: Wonder Woman - A háborúhozó

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2020

DC Irons - DC Legendák

Oldalszám: 480 oldal

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789634578130

Fordította: Fazekas Sándor

Hány éves kortól ajánlom: 12 éves kortól

Ennyi csillagot adnék rá?

Végszó:

Szóval nekem azért tetszett ez a regény is, izgalmas volt és érdekes történet, de kellet volna még bele plusz akció. Hiányzott még nekem a kardja, és a védőpajzsa a felszereléséhez, kicsit fura volt nekem, hogy csak a lasszót vette magához indulás előtt a hosszú útra. Azon is meglepődtem, hogy nem használta úgy ki a karján lévő karvast, de legalább a golyók ellen hatott. :D De ez nem olyan lényeges, csak én furcsállottam kissé. Ez volt a második DC regényem, és kellemesen csalódtam azért. Ahhoz képest, amiket hiányoltam, annál is inkább élveztem az egészet, sokszor mosolyt csaltak az arcomra. :D Ezért is várom már a következő könyvet, egy újabb DC hős történetét. :) Kíváncsian várom most már Batman részét is, remélem az is ugyanilyen izgalmas lesz, amilyen ez a regény is, és a Macskanő is, amit szintén nagyon megszerettem. Róla a korábbi értékelésem itt olvasható: https://moly.hu/konyvek/sarah-j-maas-macskano-lelektolvaj/en-es-a-konyv/torpillaa :D Szóval, ajánlani tudom csak ezt is mindenkinek, remélem nektek is tetszeni fog, ahogy nekem is. :) Ezzel az utolsó mondattal zárom is a soraimat, köszönöm nektek, ha elolvassátok, és ha bármi észrevételetek van, sikítsatok. :D További szép estét, vagyis hajnalt nektek, azoknak akik meg most kelnek, jó reggelt kíván egy éjjeli bagoly, egy könyvmoly. :D

Smurfettereads

Alig pár perce befejeztem M. J. Arlidge: Ecc pecc című könyvét, és jövök az első értékelésemmel a blogra. Eddig csak Moly.hu-n írtam értékelések az elolvasott könyveimről, de most már ideje ezt is kipróbálni. :D Nos, akkor lássuk mit hozok ki belőle. :D

Fülszöveg:

Értékelés:

Nagyon kíváncsi voltam már erre a könyvre, és úgy szólván ezzel átléptem az egyik komfortzónám, a horror zsánerrel, krimit már többször olvastam, és eddig csak horrorfilmeket néztem. :D Abból is jó sokat. :D A filmek szempontjából eléggé kritikus vagyok a horror témájúakat érintve, de ez a könyv tetszett, habár nem lett konkrét kedvenc karakterem, de azért Helen Grace-t kicsit megkedveltem, és Charlie-t is, Markkal együtt, bár nem vagyok tőlük nagyon elragadtatva.

Ahhoz képest, hogy rajta van a horror címke is, egy kicsit több izgalmat vártam, több akciót. A nyomozónő Helen, többször zsákutcába futott, és olyat gyanúsított, akit nem is igazán kellett volna. Egy csöppet csalódott vagyok a végével is kapcsolatban, a krimis részeket, azt nagyon jól kiemelte az író, sőt a leírás is tetszett, de valamiért mégis többet vártam. Zavar, hogy pár karakter szálát, akik belekeveredtek szintén a sorozatgyilkos utáni keresésbe, nem igazán lett el varrva a szálaik, mert nem derül ki mi lett velük. Se Whittaker-é, se Mickery-é, és annyi karaktert felvonultatott az író, majdnem mindenkinek volt saját szemszöge, de leginkább a domináns Jake-é lepett meg. Az meg még jobban, hogy Helen miért is járt hozzá...

Nem akarok túl spoilerezni, ezért nem is igazán fogom kifejteni a cselekményt, de ennél tuti, hogy egy kicsit többet vártam volna, és több izgalmat. Oké, voltak benne olyan izgik, mint pl az elrablások, és persze az, hogy eldöntsék ki él, és ki hal meg, de az már cseppet sem számított, hogy aki túléli milyen lelki sebeket szenved el, alapjában véve egy darabka a lelkéből, és a testéből, ott a helyszínen marad, és a vesztessel hal, mert ez egy durva játékon alapul, amit egy fegyver dönt el, ki az a bátor, vagy szerencsétlen, aki meghúzza a ravaszt, és azzal a tudattal alszik el utána, ha egyáltalán sikerül neki.

Ahogy lassan haladt előre a cselekmény a maga útján, és ahogy kiderült pár dolog az elrablásokról, és párszor sok mellékutca volt, vagy zsákutca, azért csak meglett az igazi gyilkos, habár pont ez a része meglepett nem számítottam rá, bár konkrét sejtésem nem volt, hagytam, hogy az író, és Helen vigyen egyik helyről a másikra, egyik tetthelyszínről a másikra, és lassacskán csak kiderültek a tények, bár a vége a lezárás nem túl szimpi. Sajnálok egy két karaktert, de leginkább talán Markot, ő végképp nem érdemelt rosszat, és Charlie sem azért, se Helen, de hát mindennek van következménye, akár jó vagy rossz döntéseket hoz az ember egyszer... Az illető csak rossz színben látta, ami anno történt, és hát nem bocsátott meg egykönnyen, de a nyomozók csak elkapták, még akkor is, ha néha későn értek oda...

Végül is az író jól megoldotta, de azért ennél jobb is lehetett volna. Azt végképp furcsállottam hogy a fejezet részeket konkrétan feldarabolta, és 394. oldal és 117. fejezet lett a végeredménye, még sose olvastam hasonló fejezetű könyvet, alig 400 oldalasként, ez enyhén megdöbbentett, de legalább gyorsan lehet vele haladni, ha pörögnek a lapok, és az események magukkal viszik az olvasót, én mindenesetre nem teljesen éreztem ezt, de azért jó volt. :)

Kedvenc idézeteim:

"Néha olyan érzés volt, mintha egy másik bolygón lennénk, ahol mérföldekre sincs más emberi lény." (10. oldal)

"Törékeny dolog a bizalom – nehéz elnyerni, könnyű elveszíteni. Már nem vagyok biztos semmiben." (12. oldal)

"Ez sok szenvedéssel járt – nem rossz értelemben –, de nehéz elérni, hogy ne szenvedjen az, akit nem szeretnek. Úgy formálta ki magát, hogy megtanulta szabályozni és felhasználni a fájdalmat, kezelni a szorongásait és elűzni a démonjait olyan módszerekkel, amelyek izgalmasak voltak, úgy neki, mint másoknak." (234-235. oldal)

"Keserű pirula volt ez, de le kellett nyelni, mert kritikussá vált a helyzet. Van az úgy az életben, hogy ételt kell tenned a kézbe, amelyik beléd mart." (344. oldal)

"Nem volt győzelem. Nem volt boldogság." (381. oldal)

Könyv adatai:

Könyv: M. J. Arlidge: Ecc pecc (Helen Grace1.)

Kiadó: Gabo

Kiadás éve: 2015

Oldalszám: 394. oldal

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789636899530

Fordította: Bori Erzsébet

Hány éves kortól ajánlom: 16 és 18 élet év, na meg persze, aki nem fél a vértől, és a horror meg a krimi címkéktől, meg, ami még rajta található a könyv molyos oldalán. :P

Mennyi csillagot adnék rá? Hááát...:)

Végszó:

De azért nagyon kíváncsi vagyok a következő részre is, hogy még mit tud villantani az író. A munkássága, és a stílusa bejövős, és bátran ajánlom azoknak is, akik tervezgetik elolvasni ezt a könyvet, és az értékelésem se szegte el a kedvüket a könyvtől, mert azért vannak benne olyan részek, amiékért érdemes elolvasni, és tenni vele egy próbát, mert sose tudni, hogy mit hoz a jövő. :) Ezzel az utolsó mondattal zárom is a soraimat, köszi, hogy elolvastátok az értékelésemet, és remélem azért tetszett is. :) További jó olvasást!

Smurfettereads