Ma egy újabb elolvasott könyvem értékelését hozom, ami Jus Accardo Touch ​– Érintés c. könyv volt. Tetszett nekem, és alig várom a következő részt is, hogy olvashassam. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy alakul a szereplők további sorsa, és az, ami még nem derült ki ebben a részben, hogyan fogja bonyolítani Deznee és Kale életét, mert biztos vagyok benne, hogy az írónő még tartogat számos meglepetéseket, a következő részekben. :D

Fülszöveg:

Értékelés:

Ez volt az első könyvem az írónőtől, tetszett is Deznee és Kale története, szórakoztató volt, és izgalmas, bár nekem az elejétől kezdve inkább a Luxen sorozatra hasonlított. Tisztára olyan volt, minta Daemon és Katy történetét olvasnám, csak más köntösbe öltöztetve, és másak voltak a természetfeletti képességeik is. :D De ettől eltekintve a cselekmények fordulatosak, és pörgősek voltak, egyáltalán nem unatkoztam, és annyira bírtam a beszólásokat, a poénokat is, és azért akadt egy pár nagyon izgalmas rész, főleg a vége felé. :D Deznee apját végig ki nem állhattam, és habár Deznee se lett nagy kedvencem, de Kale annyira cuki volt. :D Remélem a többi része is ugyanolyan jó lesz, mint most ez. :)

Ahogy Alex is, szimpi volt nekem.A könyvvel gyorsan lehetett haladni, de én azért egy kicsit több izgalmat vártam volna, ennek ellenére egy rossz szavam se lehet, mert végig lekötötte a figyelmemet, és a történet is nagyon tetszett. :) Volt egy két cuki része is, meg vicces is, amit nagyon meg is szerettem. :) Kíváncsian várom a folytatást is, hogy hogyan alakul majd Deznee és Kale sorsa is, és remélem az apja megkapja a magáét, ami jár neki, és Alex is. :D Mert mindkettő nagyon is megérdemelné a tetteik miatt, főleg Deznee apja.. de nem akarok spoilerezni.

Kedvenc idézeteim:

"A pajta tetejének szélén kihajolva lenéztünk. Alattunk nagyban folyt a buli. A tizenöt legjobb – és legőrültebb – barátunk részvételével.
(…)
– Tényleg meg tudod csinálni?
Odaadtam neki az üres üvegemet.
– Nem hiába hívnak az Őrült Baromságok Királynőjének." (7. oldal)

"– Őrült csaj vagy, chica!" (9. oldal)

"– Nincs miért izgulnod. Csak nyugodj meg!
Nyugodjak meg? Megőrült? Hiszen egyenesen rám fogja azt a fegyvert! Hogy tudnék ilyen helyzetben megnyugodni? Azt hiszem, valamiről lemaradtam." (26-27. oldal)

"– Olyan meleg vagy! (…) – Olyan lágy." (32. oldal)

"– Tudnom kell – suttogtam alig hallhatóan. Az eszem már rég tudta a választ, de mégis… Így, hogy nem erősítették meg, még volt egy halvány reménysugár. De a remény veszélyes is lehet." (42. oldal)

"Ha buli van, nincs pénztárca. Ha nincs pénztárca, készpénz sincs. Ha nincs pénz, komoly gond, ha valami rágcsálnivalót akar az ember." (47. oldal)

"– És ez az, amiért te is itt vagy.
Azt hiszem, ezen a ponton láthatóan elfehéredtem.
– Én? – fulladoztam. – Nem gondolhatod komolyan, hogy én…
– Hogy kém vagy? – nevetett fel újra. – Természetesen nem. (…) Túlélő vagy, és te is tudod, hogy egy ilyen cselekedett hova vezetne. Igazam van?
Remegés futott végig a testemen." (205. oldal)

"– De ez semmin nem változtat.
(…)
– Dehogynem változtat.
Megráztam a fejem.
– Nem. Nincs igazad. Te szúrtad el. Lényegtelen, hogy mi okod volt rá, megölted a kapcsolatunkat. Elmondhattad volna az igazat. Te döntöttél úgy, nem én. Te választottad ezt az utat, és most ezzel kell együtt élned." (219. oldal)

"Ha az a „volna” nem volna…" (243. oldal)

"– Azt hiszem, hazudtam. Ha ilyen ruhát kellene hordanom, biztos belehalnék. (…)
(…)
– Te? Mit gondolsz, én hogy érzem magam? Ez a nadrág egyszerűen illetlen! Olyan vagyok benne, mint egy ringyó!
Nagy kihívás volt segítség nélkül állva maradnom, de összehoztam.
– Megőrült? Gyilkosan jó lábam és szuper seggem van! Bolond lennék nem büszkélkedni velük.
(…)
– Kezdődik a műsor!" (250. oldal)

"– Vannak olyan emberek, akik azt élvezik, ha szemétkedhetnek másokkal." (272. oldal)

"– Semmit nem lehetett tenni. A dolgokat nem változtathatod meg. (…) Az ember életében minden egyes eseménnyel a jövőjét alakítja. Ezt senki nem változtathatja meg." (273. oldal)

"Ideje elfelejteni a veszteségeket, és a legfontosabbra koncentrálni." (276-277. oldal)

"– Benne vagyok, de törpékkel nem csinálom, és tejszínhabot sem nyalok a testedről!
(…)
– Vicc volt! Haladjunk!" (293. oldal)

A könyv adatai:

Könyv: Jus Accardo Touch ​– Érintés (Denazen 1.)

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 366. oldal

Kötés: Puhatáblás

Fordította: Sipos-Lánc Brigitta

ISBN: 9789633730898

Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a fantasyt és az ifjúságit. :)

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Ennyi voltam mára, köszönöm szépen, ha elolvasod a bejegyzéseimet, további jó éjszakát nektek, és jó olvasást nektek könyvmolyok. :)

Smurfettereads

Ismét érkezem a következő bejegyzésemmel, és hozom az újabb elolvasott könyvemről az értékelésemet, ami Leigh Bardugo Shadow ​and Bone – Árnyék és csont (Grisa trilógia 1.) (Grisaverzum) c. könyv értékelése. :) Nekem nagyon tetszett ez is, és már kíváncsian várom a folytatását is. A sorozatot csak ezután fogom elkezdeni, remélem az is ugyanígy fog majd tetszeni, mint ez a könyv is. :) Már nagyon izgatott vagyok, hogy az írónő története, hogy bontakozik ki a sorozatban, és persze a könyv második részében, hogyan folytatódik Alina és Mal, az Éjúr és Zsenya sorsa tovább. :) Számomra ők négyen abszolút kedvencek lettek. :)

A könyv fülszövege:

Értékelés:

Ez volt a második könyvem az írónőtől, és eddig nagyon tetszik nekem a stílusa, és ahogy felépítette ezt a fantasy világot, egyszerűen rabul ejtett. :D Eleinte lassan haladtam vele, mert volt más könyv is, amit el kellett még olvasnom közben, így félre kellett raknom, de közben igyekeztem vele is haladni. :) Nagyon olvastatta magát, ahogy a kezembe vettem, és beindult a sztori, úgy vitt magával, ámulatba ejtett a Grisák és az Éjúr világa, akit már az első perctől fogva imádok. :) ❤

Nagyon tetszik nekem a karaktere, és az is, hogy rosszfiú, bár megpróbálja elhitetni magáról, hogy ő jófiú, és jó szándék vezéri, de a végére az írónő bedobta a végső csavart, és kiderült róla egy két dolog. :D Alinát is nagyon bírom, bár néha olyan naiv lány, és hiszékeny, de amikor kellett odatette magát, és szembeszállt, hogy megvédje jó barátját. :) Malt is és Zsenyát is hamar megkedveltem, Zsenya annyira aranyos volt, és volt egy két vicces beszólásai, amiken jókat nevettem. :D

Az egész világ, valami elképesztő volt, és nagyon izgalmas, teljesen lekötötte a figyelmemet, és hamar bele is szerettem. :) ❤ Éjúr pedig elkápráztatott, ugyanúgy ahogy Rhysand is. :) ❤ Még az Árnyzóna felépítése is nagyon tetszett, habár a volkrák eléggé undik lehetnek... de még így is annyira jó volt az egész. Alig várom a folytatását, hogy sorra kerüljön a második része is, szerencsére már a polcomon csücsül, csak még előtte be kell fejeznem a már elkezdett könyveket, és újra visszatérek a Grisák univerzumába. :D

Kedvenc idézeteim:

"– Hé, fajankó! – bömbölte a katona. – Mit álmodozol?
– Inkább néznél magad elé!" (18. oldal)

"– Jobb lábat a bal után. Tudod, hogy kell menetelni.
– Na most jól beleköptél a levesembe!
– Tényleg?
– De még mennyire. Épp arra készültem, hogy elájuljak, a karaván meg összetaposson, és a testemet elborítsák az iszonyatos sebhelyek.
– Ez aztán a lenyűgöző haditerv!
– Szerintem is. Ha ugyanis erősen megcsonkítanak, akkor nem leszek képes átmenni a Zónán.
(…)
– Értem én. Szívesen belöklek egy szekér alá, ha ezzel segíthetek.
– Még gondolkozom rajta – morogtam, ám ennek ellenére éreztem, hogy elszáll a rosszkedvem. Hiába védekeztem elszántan, Mal még mindig fel tudott vidítani. Ráadásul nem csak engem." (20-21. oldal)

"– Csukd már be a szádat, mert beleköpnek a legyek!" (25. oldal)

"Az az ember nem evilági lény. Egyikőjük sem az." (52. oldal)

"Annyira megalázó volt, hogy úgy adtak tovább, mint egy zsák krumplit." (64. oldal)

"Most már, hogy vettem magamnak a fáradságot, kénytelen voltam megállapítani, hogy a beképzelt fajankó igen jóképű. Amivel persze nagyon is tisztában volt. Jól megtermett, jóképű gazember." (72. oldal)

"– Nem valami cirkuszi látványosság vagyok ám, pupákok!" (72. oldal)

"– Miért? – kérdezte kifejezéstelen arccal.
– Már így is kívülállónak érzem magamat. Azt hiszem, egy fokkal jobb volna, ha… ha nem ütnék el annyira a többiektől.
– Ilyen nagyon szeretnél elvegyülni a többiek között?
(…)
– Nem akarom még jobban felhívni magamra a figyelmet. Már így is éppen eléggé kilógok a sorból.
(…)
– Ahogy kívánod – biccentett váratlanul." (124-125. oldal)

"– Nagyon csinos vagy! (…) De feketében még jobban festenél." (134. oldal)

"– Csak azt kérem, hogy bízz bennem – folytatta.
Hát erre meg mit mondhattam volna? Nem igazán volt választásom. Ha az Éjúr azt akarta, hogy legyek türelmes, akkor kénytelen voltam türelmesen viselkedni.
– Hát rendben – feleltem végül. – De igyekezz vele!
Ismét nevetni kezdett, és éreztem, ahogy az arcomat elönti a jókedvű pír. Ekkor azonban az Éjúr elkomorult.
– Nagyon régóta várok rád, Alina – jelentette ki. – Mi ketten megváltoztatjuk a világot.
Idegegesen nevetni kezdtem.
– Nem igazán szoktam effélét csinálni.
– Várd ki a végét!" (187. oldal)

"– Ne gondold azt, hogy két külön dolog vagytok! (…) – Az erőd nem valami félénk állat, amelyik elbújik előled. Nem is ő dönti el, hogy engedelmeskedik-e, amikor hívod. Talán könyörögsz a szívednek, hogy dobogjon? Megkéred a tüdődet, hogy legyen szíves lélegezni? Az erőd azért szolgál, mert ez a létezése célja. Nem is tehetne mást, mint hogy szolgáljon.
(…)
– Ez nem elég!
– Megteszek minden tőlem telhetőt – suttogtam kétségbeesve.
– Nevetséges! (…) – Gondolod, hogy a világot akárcsak a legkisebb mértékben is érdekli, hogy csak ennyire vagy képes? Csináld újra, de most már jobban!" (200-201. oldal)

"– Mostanra már igazán hozzászokhattál volna ahhoz, hogy guvadó szemmel bámulnak.
– Hát nem szoktam hozzá.
– Na figyelj! Ha esetleg kibírhatatlanná válna a helyzet, csak ints oda nekem, mire felállok az ebédlőasztal tetejére, a nyakamba kapom a szoknyámat, és táncolok egyet. Akkor majd senki sem fog téged bámulni.
Nevetni kezdtem, és éreztem, hogy megnyugszom." (220-221. oldal)

"– Most akkor mutasd meg nekik!" (235. oldal)

"– Jól vagy?
(…)
– Remekül.
– Gondolod, hogy beárulnak?
– Hát persze. Megpróbálják pénzzé tenni a találkozásunkat.
– Az ég szerelmére! – mérgelődtem.
– Most már nincs mit tennünk – legyintett, és döbbenten láttam az arcán megjelenő mosolyt. – Te mikor tanultál meg így verekedni?
– Grisa kiképzést kaptam – suttogtam drámai arckifejezéssel. – Ismerem a herezúzás ősi titkát.
– Meglehetősen hatásos." (294. oldal)

A könyv:

Könyv: Leigh Bardugo Shadow ​and Bone – Árnyék és csont (Grisa trilógia 1.) (Grisaverzum)

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2021

Oldalszám: 376 oldal

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789633734506

Fordította: Varga Csaba Béla

Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a fantasyt. :)

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Ennyi volt mára. :) Köszönöm, ha elolvastátok, és ha bármi észrevételetek volt, nyugodtan írjatok. :) További jó olvasást nektek könyvmolyok, és jó éjszakát. :)

Smurfettereads

Ismét érkezem egy értékeléssel az egyik kedvenc könyvemről, amit az előbb fejeztem be. :) Újraolvasás volt, de még mindig ugyanúgy imádom. :) Az egyik kedvenc hazai írónőm tollából íródott, Robin O'Wrightly: Kettős kereszt (#Wetoo 1.) ez a kis regény. :) Annak ellenére, hogy nagyon rövid, még mindig ugyanúgy szerethető. :)

Fülszöveg:

Értékelés:

Nekem ez a kisregény most is ugyanúgy tetszett, mint első olvasáskor, habár még mindig nagyon rövid, de élvezhető, sőt szerethető is. :) Gyorsan lehet vele haladni, hamar a bűvkörébe rántja a könyv az olvasót, bár nem egy könnyed témát boncolgatott az írónő, azért a humort se hagyta ki belőle, amik jó párszor meg is nevetettek. :D Már sokszor említettem, hogy Robin O'Wrightly az egyik legnagyobb hazai kedvenc írónőm lett, és végre múltkor személyesen is találkozhattam vele, ami teljesen feldobta a napjaimat. :)
De visszatérve a könyvre, még mindig nagyon bírom Shaunit, és Saraht is, amilyen szabadszájú volt ez a két nő, mindketten lenyűgöző személyiségek, és nem semmi, amin keresztül kellett menniük, mindkettőjüknek adódtak kisebb nagyobb problémái. :) De mégis megtudtak nevettetni egy-egy beszólással. :D Nagyon csípem őket, de még Franket is, és Richardot is. Conniet is bírom, de nagyon sajnálom is, nem ezt a sorsot érdemelte volna. :/ Nem bántam meg, hogy elolvastam, mert annak ellenére, hogy rövid nekem nagyon is tetszett, és az írónő stílusa is. :-D Még több ilyen jó könyvet! :-D

#Wetoo

Nagyon sok igazság van abban, amit az írónő leírt ebben az előszóban, és tanulságos is. Egy kis odafigyeléssel kéne viselkedni az embereknek, hogy az ilyesfajta incidensek ne fordulhassanak elő senkivel sem, én csak ajánlani tudom, hogy akinek a kezébe kerül ez a könyv olvassa el. :)

Gyilkos emlék

Az első rész nagyon ütősre sikeredett. A szereplőket egyáltalán nem kímélte a sors, főleg Connie-t, aki mindent elvesztett, ami számára a legfontosabb volt. A munkáját, az életét, a lelki nyugalmát, békéjét, hogy aztán egy brutális tervvel bosszút álljon azokon, akik ártottak neki. Onnantól az ő élete elindult egy bizonyos lejtőn, amit már nem lehetett visszaforgatni az eseményeket. Megtette, bosszút állt.

Shauni Hullivan nyomozónak sem volt egyszerű, a sors őt sem igazán kímélte rémálmok gyötrik, amitől nem tud egykönnyen megszabadulni, hiába próbálkozott elnyomni, és kezeltetni, de a munkáját mégis tökéletesen végzi, sőt a társával nagyon jó viszonyban vannak. Egy nap a kezükbe landol egy brutális mészárlás, ami után elkezdenek nyomozni, de a végkifejlet, ami végül kiderül Shauni számára, egyrészt megdöbbentő, és végre valamelyest a lelki békéje is helyre állhat, ha tud. A végére egy kis románc is alakul... amit nagyon imádok, bár egy kicsit kevés, és előbb is jöhetett volna, de így volt jó ahogy van. :D

Tinnitusz

A második rész egy kicsit zavaros még mindig nekem. Álom volt csupán, vagy valóság? Azért nem mindegy. Nem tudom eldönteni, hogy az egész megtörtént, vagy nem történt meg a szereplőkkel, de ez a kis részlet is igazán ütős lett, sőt talán figyelemfelkeltő is, ha nem vigyáz az ember, ha nem elég óvatos, bármikor rátörhetnek, és akkor lehet nem így végződig, ahogy az írónő lezárta ennek a házaspárnak a történetét.

Testcserés számadás

Szintén nagy kedvencem lett, és annyira tetszik, számomra talán ez az a rész, ami igazán kedvenc lett. Sarah Z. Montgomery elképesztő tudás birtokosa, és már az első perctől kezdve beleszerettem ebbe a történetbe. Sőt talán ezen nevettem néha a legtöbbet, mert annak ellenére, hogy ez is egy brutális nemi vagyis inkább lelki erőszakról szól, volt  benne pár vicces beszólás, amit az írónő még így is belecsempészett, hogy nagyon komoly témákat boncolgatott, de ez a többi részre is ugyanolyan igaz, sőt.

Kedvenc idézeteim:

"– Azért, tesó, ha három lábad nő vagy tüzet kezdesz okádni, azonnal gyere be hozzám!" (35. oldal)

"– Rendes pasi legyen, vagy szétrúgom a seggét!" (38. oldal)

"– Te készen vagy, cicám, mint a házi feladat…!" (52. oldal)

"– Na, most vagy hívj el randira, vagy hagyj békén! – nézett rá hűvösen a nő.
– Majd, ha pasival akarok randizni, elhívlak – vágott vissza vigyorogva a férfi." (67. oldal)

"– Maga beteg! Kezeltetnie kéne! (…)
– Önnek nincs visszavonhatatlan bűne? Miért lett rendőr? (…)
– Hogy elkapjam az ilyen pszichopata szarháziakat, mint maga! (…)
– Csak mert elvégeztem a rendőrség munkáját? Maga kiállt volna mellettem, ha előbb találkozunk? Mit tett volna a helyemben? (…) Mennyi esélye lett volna? Maga is nő, akárcsak én! (…)
– Fogalma sincs… (…) – És ez nem is a tárgyhoz tartozik! Mindenkinek van választása, hogy jó és a rossz között döntsön. Az élet egy szemétláda, de nem kötelező szemétként élni! Én befejeztem magával!" (91-92. oldal)

"És tényleg. Mert hát nem lehet mindig szar az élet." (115. oldal)

(+18) "– Ú, bazmeg, ez a hepiend olyan, mint egy ócska lányregényben!" (115. oldal)

"– Ugye nem tervezgetnek semmi huncutságot?" (125. oldal)

"Hova visz ez a küldetés? (…) Mit tanít a szabad akarat? Biztos, hogy elveheted azt, ami a másé, csak mert épp nem nála van? Hol van a határ? Akarod tudni?
Akkor el kell mondanom az igazságot, mert én nagy árat fizettem ezért… (…)

Jó, hogy az elmém előtted zárva van. Ha ugyanis olvashatnál a gondolataimban: vagy egy életre elborzadnál, vagy felizgulnál tőlük, vagy mindkettő megtörténne egyszerre." (132. oldal)

"Rohadt téves kapcsolás, vagy mi ez, amibe kerültem!" (139. oldal)

"– Olyan szenvedélyes vagy ma…" (161. oldal)

(+18) „Mi az isten van a világgal, hogy ma mindenki engem akar megdugni?!” (161. oldal)

"Még egy ujjal hozzám ér, esküszöm, leteperem, és nem vállalok felelősséget semmiért…" (163. oldal)

"Ahhoz élni kell, hogy így fájjon valami." (173. oldal)

"Néha sétáltam az utcán, és voltak erotikus álmaim, amikor idegen férfiak kezei közé simultam." (188-189. oldal)

A könyv:

Könyv: Robin O'Wrightly: Kettős kereszt (#Wetoo 1.)

Kiadó: Mogul

Kiadás éve: 2018

Oldalszám: 196. oldal

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9786150013107

Illusztrálta: Szabó Borka

Mindenkinek csak ajánlani tudom :)

Mennyi csillagot adok rá? A maximumot :)

Végszó:

Szóval, én nagyon imádom ezt a kis regényt is, és az írónő stílusát is. Én csak ajánlani tudom a könyveit, megéri tőle olvasni. Nem csak komoly témákat boncolgat, és lélektani pszicho-thriller történeteket tartogat a tarsolyában, hanem fantasy, romantikus, erotika, sci-fi, de el kalauzol megtörtént eseményen is, egy fikcióval megtoldva. :) És még ki tudja, mi rejtőzik még a tollában?! :D Én alig várom, hogy még több könyvét olvashassam, nektek is csak ajánlani tudom. :)

Ennyi voltam mára. Köszönöm, ha elolvassátok a bejegyzéseimet, nyugodtan szóljatok, ha hibát találtok, vagy elírást, vagy hasonlókat. :) További jó olvasást kívánok nektek, könyvmolyok és mindenki másnak is. :) Jó éjszakát! :)

Smurfettereads

Ma egy újabb értékeléssel jövök, egy nagy kedvencemről, ami most egy újraolvasás is volt egyben, a Brittainy C. Cherry: Lebegés (Elements - Az vagy nekem 1.) c. kötetről. :) Imádom ezt a sorozatot, úgy ahogy van, és imádom Tristan Cole-t. :) ❤ 

Fülszövege:

Értékelés:

Nagyon, nagyon szeretem ezt a történetet, jó volt újraolvasni, és ismét Elizabeth meg Tristan világába visszacsöppenni. :) Nem is tudom miért vártam ennyit a két olvasás között, mert ugyanúgy imádom, ahogy először. :) ❤ Emma pedig a legcukibb kislány, annyira szerethető, Faye pedig annyira nagyszájú, de őt is nagyon megszerettem. :) Tristan pedig egy álompasi, egy szexi félisten. :) Mindent imádok benne, már első olvasáskor is totál lenyűgözött, és levett a lábamról, és persze Zeusz, a másik imádni való cukiság. :) Most is élveztem minden percét az olvasásnak, és akárhányszor újra olvasnám, sose unnám meg. Ez a könyv maga a csoda. Letehetetlen, lenyűgöző, megható, érzelmes, szenvedélyes, egy csipetnyi erotikával, és persze a humor. :) Az írónő az egyik legnagyobb kedvenceim közé tartozik, ahogy ez a sorozat is. :) ❤

Annyi érzést felvonultatott ebben az írónő ebben a könyvben, és ezt nagyon imádtam benne, általa ennyi érzést megélhettem a szereplőkkel, szerelmet, bánatot, örömet, fájdalmat, szenvedést, feszültséget, drámát, és egy kis humort is tett melléjük, megannyi cukisággal karöltve. Már első olvasásra is teljesen levett a lábamról ez a történet, ez most sem volt másként. Tristan Cole egy álompasi lett számomra, ízig-vérig egy szexi félisten, akit csak imádni lehet, a hibáival együtt. ❤

Tristan Cole és Elizabeth Baley két összetört magányos szív, akiknek az élet nem igazán kegyelmezett, mindkettőjük sok szenvedésen mentek át, mindketten elvesztettek egy tragikus balesetben valakit, valakiket, akiket nagyon szerettek, de a fájdalom nem múlt el egy könnyen. Ki így, ki úgy gyászolt, míg egy napon a sors össze nem sodorta őket, és onnantól nem volt megállás.

Az elejétől a végéig, az első oldaltól az utolsóig teljesen magába szippantott ez a történet, és sokszor nagyon fájt értük a szívem, de sokszor meg is nevettettek, mert annak ellenére, hogy olykor nagyon fájdalmas szívet tépő részeket is felvonultatott az írónő, még pluszban rátett egy lapátnyi humort is, és cukiságot. :) Ami mellesleg nagyon jót tett a történetnek is, és nem húzza le nagyon az olvasót a melankólia, és könnyebben oldódnak fel a szereplők lelkivilága is. :)

Emma egyszerűen egy elbűvölő 5 éves kislány, akit csak imádni lehet, mert annyira cuki, és imádni való. Imádtam őt is, sokszor mosolyt csalt az arcomra, a Tristannal vívott párharca, párbeszéde, annyira megszerettem. :) Faye-t is. A nagyszájú, szókimondó legjobb barátnőt, akárhányszor bukkant fel, annyiszor a hasamat fogva nevettem a poénjain, és a beszólásain is. :) De volt, akit az elejétől a végig nagyon utáltam, utálok, és utálni is fogom. Az nem más, mint Tanner. Aki olvasta ezt, az úgyis tudja miért. :/ Dühös voltam, Tanner-re, és azért is mert a szereplők a történet során amennyit szenvedtek, még jött ő is, a megszállottságával, és az őrületével, pfff...

De aztán végre eljött nekik a happy, a várva várt boldogság, én pedig annyira örültem, ismét. :D Ki járt nekik a sok szenvedés után, megérdemelték egymást, a vége pedig tök cuki volt, imádtam. :) ❤

Kedvenc idézeteim:

"Lélegezz!
(…) A napokra is úgy tekintettem, mint a levegőre. Mindig csak az aktuális lélegzetvételre koncentráltam, és mindig csak egy napra terveztem. Attól féltem, a torkomon akad a levegő, ha ennél mohóbb leszek." (23. oldal)

"Képtelen voltam elfordítani róluk a szememet. Több volt, mint amennyit össze tudtam volna számolni, ugyanakkor szerettem volna alaposan szemügyre venni valamennyit. Ismertem ezeket a tetoválásokat. Klasszikus gyerekregények fő karaktereit ábrázolták.
Aslánt a Narniából. Az egyik szörnyet az Ahol a vadak várnakból. Egy vagont a Képzeletbeli vonatokból. A mellkasa az Alice Csodaországban egyik sorát idézte: „Mi itt mind őrültek vagyunk.”
Lenyűgözött, amit láttam. Egy férfi, aki nemcsak hogy ismeri a gyermekirodalom gyöngyszemeit, hanem a módját is megtalálta annak, hogy két lábon járó könyvtárként mindig magával hordja őket.
A nedves hajából csöpögő vízcseppek végigcsordultak a homlokán, majd utat találtak maguknak a tetovált mellkas felé. Dermedten bámultam. Vajon tudja magáról, milyen vonzó és milyen ijesztő egyszerre? (…) Egy, kettő, három…
(…)
Futás!" (60-61. oldal)

"– Akkor most mondd szépen, hogy csííííz!
– Csíííííííííííííz! – visította." (127. oldal)

"(…) Miért kellett ezt is elcsesznie? (…) Semmihez sem ért jobban, mint elcseszni valamit.
(…) – Ahogy én látom, magával egész jó munkát végzett.
– Még akkor is, ha nem olvastatta el velem a Harry Pottert?
– Ha szerencsénk van, legközelebb egy varázslóval randizik.
Felnevettem. – Még arra is sor kerülhet. Nem lenne meglepő." (134. oldal)

"Továbbra is úgy éreztem, hogy szükségem van rá. Hogy akarom.
Ő és én együtt… Képtelenség volt még elképzelni is. Mindketten instabilak, sérültek voltunk, nem szólt mellettünk semmi sem. Ő volt a mennydörgés, én a villám, és már csak pillanatok választottak el bennünket attól, hogy kitörjön a tökéletes vihar." (151. oldal)

"– Én is örülök, hogy a kutyám odavan érted. Máskülönben azt hinném, hogy pszichiátriai eset vagy. Márpedig egy gazdának bíznia kell a kutyája ösztöneiben. Az állatok jobban meg tudják ítélni mások jellemét, mint az emberek.
– Tényleg?
– Tényleg. (…) – Miért szólít a lányod Madárnak?
– Ó… Mert amikor először találkoztunk, köcsögnek neveztelek, mire ő megkérdezte, hogy mit jelent a szó, amikor emberre mondjuk. Azonnal tudtam, hogy szülőhöz méltatlan szót használtam, és azzal magyaráztam ki magam, hogy nem köcsögnek, hanem vöcsöknek szólítottalak, hozzátéve, hogy a vöcsök egy ragadozó madár.
– Tehát azóta azt hiszi, hogy egy madár vagyok, ráadásul olyan, amelyik kisebb állatokkal táplálkozik.
– Szerintem inkább azt a fajta madarat látja benned, amelyik, mielőtt felfalná a kisebbeket, eljátszik velük egy kicsit.
Megrázkódott kissé. – Értem. Máris jobban érzem magam.
– Akkor jó – mondtam nevetve." (173-174. oldal)

"– Mert te hiszel a jóban, még így is, hogy össze van törve a szíved. És én már nem is emlékszem arra, hogy mi a jó.
(…)
(…) – Persze hogy lehetünk barátok – mondtam végül.
Úgy véltem, mindenki megérdemel legalább egy barátot, akiben megbízhat, és akivel megoszthatja a titkait, a félelmeit, a bűntudatát vagy az örömeit. Valakit, aki a szemébe nézve biztosítja arról, hogy elfogadja annak, aki, és tökéletesnek tartja akkor is, ha sebzett. (…) Elég jó ahhoz, hogy bárki barátja legyen.
De nem az enyém. Igazából nem akartam a barátja lenni, mert tudtam, hogy átlát a magamra erőltetett hamis boldogságon, és bármikor a fejemre olvashatja, ha mással nem a pillantásával, hogy a sérüléseim és hegeim ellenére még teljes ember vagyok." (174-175. oldal)

"– A Hihetetlen Hulk most felfog falni – mondta kéjesen.
– Jesszusom! (…)
– Jól vagy? – kérdezte.
(…)
– Tűnj el hallod? Mi a jó istent bámulsz? (…)
– Bocsánat. Hallottam, hogy sikítottál, és… – Elhallgatott, és csodálkozva felvonta a szemöldökét. Majdnem keresztüldöfött a pillantása. – Csak nem erotikus álmos volt? – kérdezte kuncogva, és hogy fel ne kacagjon, a szájára tapasztotta a kezét. – De! Erotikus álmod volt!
– Ne bámulj már, hallod? – kiáltottam rá, majd mérgesen kiugrottam az ágyból, és behúztam a függönyömet.
– Ugye, ugye, rossz kislány… Megmondtam, hogy ne olvasd azokat a könyveket." (182-183. oldal)

"– Most már mindent értek – súgtam.
Szinte láttam az ajkáról legördülő sóhajt, amellyel a közelségünket próbálta nyugtázni. – Mit értesz?
– Te féltékeny vagy.
– Féltékeny? Én? Csak egy narcisztikus pasinak támadhat ilyen gondolata. Nevetséges!
(…) – Nem értem, miért vagy zavarban. Teljesen normális dolog, ha valaki egy idő után intim érzelmeket kezd táplálni a szomszédja iránt. Miért gondolod nevetségesnek?
(…) – Miért? Tényleg azt akarod, hogy felsoroljam az összes indokomat? Hát, jó. Először is, már megint nem borotválkozol egy ideje, és úgy nézel ki, mint egy favágó. Visszataszítóan, hogy finom legyek. (…) Ahogy a torzonborz szakálladdal kinézel, azon sem csodálkoznék, ha ágyékkötőben járnál. Szoktál zuhanyozni egyáltalán?
– Szoktam. Ha akarod, hazamehetünk, és lezuhanyozhatunk. Ketten. Megspórolnánk egy csomó vizet.
– Nézd csak, most meg környezetvédő lettél hirtelen.
– Nem igazán. Csak szeretem, ha nedves leszel. – Még jobban elpirult, ami, az arcát pettyező szeplőkkel együtt, csak még szebbé tette." (211-212. oldal)

"– Kisasszony! Már aludnod kellene!
Felnyögött. – Tudom mama, de ezt nézd! Ezt most nem a papa küldte. (…) Ezek Tristan családjától jöttek.
– Nekem? (…)
Emma bólintott. – Azt üzenik, hogy szeretnek – suttogta, és megemelte a fényképezőgépet. – Ezt le kell fényképezni. Gyere mama, azt akarom, hogy te is rajta legyél. (…)
– Oké, most már ideje ágyba bújni. Mit szólnál, ha olvasnék neked valamit, hogy könnyebben elaludj?
– Nem olvashatna inkább Tristan? – kérdezte ásítozva.
(…) – Dehogynem. Mit szeretnél, mit olvassak? – kérdezte, miközben a karjába vette az én kicsi lányomat.
– A Csizmás kandúrt – válaszolta Emma. – De zombihangon!
– Mindig úgy szoktam – felelte szélesen mosolyogva Tristan." (234-235. oldal)

"Nem is értem, miért csinál ilyet normális ember? Miért lesz szerelmes, amikor tudja, hogy így is végződhet a dolog? Mi a fasz van az emberekkel? Majd én megmondom! AZ EMBEREK KIB@SZOTTUL BETEGESEK ÉS TORZAK. Értem én… Hogyne érteném, hogy jó érzés boldognak, szerelmesnek lenni." (243-244. oldal)

"– (…) A varázslat nem bennünk rejlik, hanem a pillanatokban. Az apró érintésekben, a gyengéd mosolyokban, a közös nevetésekben. Drága fiam, a varázslat nem más, mint maga a szerelem.
Rágcsálni kezdtem az alsó ajkamat. Megpróbáltam felfogni a szavait, a gondolatait. Hinni akartam neki, és azt hiszem, a lényem nagyobbik fele pontosan fel is fogta, amit mondott. De a másik, kisebbik félnek, amelyet elrejtve hordtam a szívemben, még mindig bűntudata volt." (319. oldal)

"– Akkor talán eljött az ideje, hogy találj magadnak egy új pasit. Megérdemled, hogy normális életed legyen." (340. oldal)

"– Szörnyű alak vagy, Faye. (…) – És szuper barát.
– Mert Skorpió vagyok. Egészen addig szeretek valakit, amíg fel nem bosszant valamivel. Akkor igazi sárkánnyá válok, és pokollá teszem az illető életét.
Felnevettem.
– A rohadt életbe!" (343. oldal)

"– Észrevettelek
(…) Én sohasem akartam mást, csak téged.
(…) – A tiéd vagyok. Csak a tiéd. Elszökhetünk – mondtam, a mellére csúsztatva a kezemet. – Elölről kezdhetünk mindent.
– Csak te meg én? – suttogta.
A homlokához támasztottam a homlokomat. – Csak te meg én." (365-366. oldal)

Könyv adatai:

Könyv: Brittainy C. Cherry: Lebegés (Elements - Az vagy nekem 1.)

Kiadó: Libri insomnia

Oldalszám: 390 oldal

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789633108284

Fordította: H. Prikler Renáta

Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a hasonló történeket!

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Szóval, én csak ajánlani tudom nektek ezt a kötetet is, én nagyon szeretem, sőt imádom. :) Az egyik legszebb, és legfájdalmasabb történet. Eleinte lerombol, aztán felépít, újraéleszt, és együtt lebeg, együtt lélegzik az olvasóval, ahogy fejezetről fejezetre halad előre, és jobban kibontakozik Elizabeth és Tristan története. Az írónő nagyon jól felépítette, és ez a könyv maga a csoda. :) Ezzel az utolsó mondattal búcsúzom, további jó olvasást nektek is könyvmolyok, és szép estét. :)

Smurfettereads

Hozom a következő elolvasott könyvről a legújabb értékelésemet. :) A Christie Golden: Warcraft – Durotan c. könyvről, ami nekem is nagyon tetszett. :)

Fülszövege:

Értékelés:

Nekem nagyon tetszett a világ felépítése, és Durotan meg a törzs tagjai, akik izgalmas kalandokon vannak túl, amik cseppet sem voltak egyszerűek, se nem veszélytelenek. Sok áldozattal, és fájdalommal, szomorúsággal, veszteséggel, örömmel, és sikerrel járt, bár sokszor alig volt ételük, és vizük, mégsem adták fel a reményt, hogy valahol talán szebb jövő várja őket.

Durotan végig jó törzsfőnökként, és jó vezérként cselekedett, mindent megtett, amit tudott a családja, és a klánja érdekében, ami a módjában állt. Igyekezett méltó lenni az apja emlékéhez is, és a klántagjai felé, a nagy Szellemek felé is odafigyelni, megvédeni akiket annyira szeret.

Sok veszélyes kalandon átívelő volt ez a történet, és végig nagyon izgalmas volt. Imádtam, ahogy szépen lassan kifejlődött, és az írónő remekül vezette a cselekményeket. A csatajelenetek itt-ott nagyon véresek voltak, amit persze, hogy imádtam, jó volt belelátni az eseményekbe, és részese lenni ennek a kalandnak. Úgy éreztem, mintha én is mellettük lennék, és filmként nézném végig, ahogy beindul az egész, és értelmet nyer. :)

Durotan mellett, még Draka-t is nagyon bírtam. Annyira bátor egy nő, és le a kalappal előtte, hogy a képességeihez méltán, még harcba is szállt az ellenséggel, pedig jó párszor Durotan megparancsolta neki, hogy maradjon ki belőle, és Orgrim is, főleg az ő állapotában... :D Orgrim is nagyon, nagy kedvencem lett, és olykor nagyon izgultam értük.  :)

Mert sokszor óráról órára, napról napra értek, emellett még küzdeniük is kellett az ellenséggel, és az életben maradásért. Sok jó társat vesztettek, családtagot, barátot, de sosem adták fel a reményt, és magukat sem adták meg senkinek, mert ők a Dérfarkasok. :D Senki előtt sem hajtottak fejet, és senkinek sem adták át az irányítást maguk felett, csakis a Szellemekre, és a hagyományokra, meg saját józan eszükre hallgattak, amit a szívük diktált, és amit Drek'Thar mondott a Szellemek útmutatásait, és segítségeit, figyelmeztetéseit által súgtak meg neki.

Geyah és Garad is szimpatikus volt nekem, és őszintén nagyon nincs is olyan, akit utálnék ebben a történetben, de akiket nem csípek, azok a Vérjárókat, és Gul'Dan. Mindkettő ellenszenves volt nekem, mindkettő velejéig gonosz, és ártalmasak, veszélyesek.

De amúgy egyik karakterrel se volt bajom, a Dérfarkas farkait imádtam. :D És a kis Nizka annyira cuki volt, a selypítései nagyon cukik voltak, és ő volt a legédesebb az orkok között. :)

Kedvenc idézeteim:

"– Nem sikerült az első döféssel megölnöd a zsákmányt. Nem nekem okoztál csalódást, hanem neki kínt!"

"– A vad farkasoknak nem adunk, de a mieinkről gondoskodunk!"

"Semmi olyasmit nem mondtál, amit ne tudtam volna eddig is! A legendák sok ilyen vészterhes korszakról mesélnek! Olyan ez, mint az apály és a dagály, a sötétség és a fény, a halál és az újjászületés. Ha most hosszabbak is a telek, egy napon megint rövidülni kezdenek majd, és a világ visszatér a régi kerékvágásba!"

"Felvidítja a harcosok szívét, és megerősíti őket a törzsbe vetett hitükben!
Lehet, hogy ezt a próbát maguk a Szellemek állították elém! Nem is tehettem volna másképp, mint hogy elfogadom a kihívásukat!"

Ma egy újabb értékelésével jövök, amit az imént fejeztem be: Andrew Gross: Egy ​kém Auschwitzban c. könyvéről. Ez nem egy könnyed laza történet, végig nagyon izgalmas, és feszült hangulatú, ami ahogy az író is írta a végén, félig meddig valós eseményeken alapszik, és félig meddig fikció.

Fülszövege:

Értékelés:

Nekem nagyon tetszett, habár egyrészt gyomorforgató, és undorító, amit anno a nácik műveltek a zsidókkal, és ahogy meghurcolták őket, sőt durván megkínozták őket, és ráadásul még élvezték is. :/ Undorító, és gusztustalan, felháborító, igazságtalan, és fájdalmas.

De ennek ellenére, érdekes is volt, izgalmas volt végig követni Alfred Mendl és Nathan Blum sorsát, és velük izgulni, őket nagyon megkedveltem, főleg Nathan Blumot, aztán még Leot is. Egyrészt szomorú volt, és fájdalmas is volt, hogy ennyit kellett szenvedniük az embereknek, a háború, a koncentrációs táborokba hurcolásuk miatt, ahogy napról napra próbáltak túlélni odabent, és odakint egyaránt, nehogy elkapják őket.

Ez egy öngyilkos küldetés volt, amit véghez vittek, hogy végre szabadok legyenek, és kisebb nagyobb veszteségek árán, ember áldozatokkal, de a küldetés még így is összejött, habár nem úgy ahogy kellett volna. :/ Én végig nagyon sajnáltam őket, azért amiken keresztül kell menniük, és a szabadságot nem adták olcsón. :/

Nagyon durva, de egyben nagyon jól kidolgozott történetet tárt az író az olvasói elé. Egészen a végiéig az utolsó oldalig érezhető volt a komor és a feszült hangulat, ami olykor torokszorító volt. Izgultam nagyon, és már annyira kíváncsi voltam, mi fog történni a karakterekkel akiket megkedveltem. Greta is nagyon szimpatikus volt, de a többi nácit annyira gyűlöltem, még akkor is, ha nem mindegyik volt annyira gonosz, mert csak a parancsokat követték.

Teljesen embertelen volt, amit tettek, ártatlan nőkkel, férfiakkal, gyerekekkel, gusztustalan volt, hogy azt hitték, mert ők németek, felsőbbrendűek a zsidóknál, akik szintén csak emberek voltak, ahogy ők is. De úgy bántak velük, mintha állatok lennének, sőt még annál is rondábban.

Kedvenc idézeteim:

Ma hozok egy újabb értékelést R. Kelényi Angelika: Barcelona, Barcelona c. könyvéről, amit az imént fejeztem be. Már nem ez volt az első könyvem az írónőtől, és talán nem is az utolsó, de ez sajnos nem igazán lett a kedvencem. Jónak jó volt, és tetszett is, de nem avanzsálódott a kedvenceim egyikévé. Pedig reménykedtem benne, mert az eleje egészen jól kezdődött, és a folyatás sem volt rossz, de Caroline nem teljesen győzött meg engem.

Fülszövege:

Értékelés:

Kezdetben szimpatikus volt, és erős csajszinak gondoltam, aki még bevállalós is, hisz bevállalta, hogy egy vadidegen országba, vadidegenekkel random a társkeresőn kiszemelt spanyol, vagyis katalán pasikkal találkozzon, és belőle írja meg élete egyik legmenőbb cikkét, de egyik pasitól a másikig a legpocsékabb randik voltak. Közben megismerkedett egy angol félistennel, akibe totál belezúgott, és ha nem a londoni érzelmileg defektes pasija után sírt a szája, akkor azért, mert nem kaphatja meg az angol félistent, mivel a kapcsolati státusza foglalt volt...

Ha meg nem ezek miatt sírt a szája, akkor a randijai miatt, és a cikkei miatt, amit a főnökasszony annyira várt már, és hát ezt már a vége felé nagyon untam, főleg, hogy részegen képes lett volna még beleugrani egy másik spanyol félisten ölébe is, hogy vele verje ki a fejéből a másik pasit, de ez sem jött össze. A vége pedig egészen klisés volt, mert persze, hogy utána rohan majd az ő imádott szőke férfi félistene, hogy együtt ügessenek el a naplementébe. XD

Tom viszont szimpatikus volt, egy igazi alfahím, bár Carlos is annak tűnt, mert mind a két pasit bírtam, és Lizzyt is. Bent már kevésbé. XD A randis pasik pedig kész vicc volt, rendesen kiégett Caro tőlük, ahogy én is, mert pusztító volt, egytől egyig. XD De az részben igaz a könyvre, hogy olykor vicces volt, és voltak benne jó poénok, de a romantika, és a gasztronómia hót kevés volt, vártam volna egy kicsit többet, ha már Caro megakarta ismerni a Spanyol kultúrát és ízeket, de ebből nagyon kevés jött le, inkább a pusztító randik, és a hős lovagi imádata volt többségben, meg eleinte olyan után futott, aki nem is foglalkozott vele igazából...

De azért örülök, hogy sort kerítettem erre a könyvre is, és lehet, hogy fogom még folytatni a sorozatot, de azt, hogy mikor arról fogalmam sincs, majd talán egyszer sorra kerülnek. :D

Kedvenc idézeteim:

"Valamit igen vacakul csinálhatok, ha még mindig nem sikerült találnom egy hozzám illő pasit, akivel boldogan tervezgetnénk a jövőt. Már azon is gondolkodtam, hogy valószínűleg nem született még meg az a magas, szőke/barna, széles vállú, jóképű, kék/barna/zöld/szürke szemű atléta, aki okos, jó a humora, fejlett az érzelmi intelligenciája, és halálosan szerelmes belém. Éppen belém, én pedig belé, mert lássuk be, nem lényegtelen az sem, hogy én mit érzek. Nem vagyok kapcsolatfüggő, de most már épp ideje lenne találkoznom valakivel, aki legalább annyira érdekel, hogy egy második randira is legyek hajlandó elmenni." (12. oldal)

"(…) és a huszonévesek kicsit kelendőbbek, mint a roggyant harmincasok.
– Te roggyant harmincas? Nyugodtan letagadhatsz tíz évet, úgy nézel ki, mint egy tini. Irigylem is azt a hamvas kis pofádat, babám!" (37. oldal)

"– Én se tudom. Amikor először találkoztunk, olyan melegem lett, hogy legszívesebben ledobtam volna az összes ruhámat ott a lépcsőházban. És ezt éreztem mindig, ha találkozom vele. Mintha a látványától tüzet fognék.
– Nem tudom, akarnék-e folyton izzadni, ha meglátom a pasimat… mint egy korai klimax…" (63. oldal)

"– Ez már valami! Életed kalandja előtt állsz, szivi!" (101. oldal)

"– Ne haragudj, hogy ezzel traktáltalak…
– Nem haragszom. (…) Érthetetlen számomra, miért tartanak ki a nők az olyan férfiak mellett, akik szívatják őket." (150-151. oldal)

"– Ez valóban hatékony lehet… De talán egyszer szerelmes lesz, és nem akarja majd, hogy az egy-két éjszakás kalandja eltűnjön a süllyesztőben.
– Tetszik neked? (…)
– Szerintem minden nőnek tetszene, én sem vagyok kivétel. Nagyon szexi az olyan férfi, aki tud főzni, ért a borokhoz és a nőkhöz. Ráadásul ilyen veszélyesen vonzó.
– Vonzó…" (201-202. oldal)

"– Nekem élmény volt hajnalban látni téged. Sosem találkoztam még ilyen izgatott nővel hajnali ötkor… Persze, akkor még nem tudtad, hová viszlek. És nem láttam volna az álmos szemedet sem, ha…
– Hát nem – nevettem fel, aztán elkomorodtam. – Rosszul viselem a „mi lett volna, ha…” kérdést. Jobban szeretem megvalósítani azokat a dolgokat, melyek piszkálnak, és megélni a pillanatokat, ahelyett hogy később azon rágjam magam, mit szalasztottam el." (214. oldal)

"Az esélytelen, plátói szerelmeknél nincs szánalmasabb, kész szenvedés." (226. oldal)

"Akkor csak a zene és a testünk ringatózása érdekelt, ahogy tökéletes összhangban simultunk bele a pillanatba, és nem létezett rajtunk kívül más." (236. oldal)

"Igazi alfahím, aki tudja, mi kell egy nőnek!" (302. oldal)

Könyv adatai:

Könyv: R. Kelényi Angelika: Barcelona, Barcelona

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2020

Oldalszám: 364

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9786155929649

Azoknak ajánlom, akik szeretik a laza könnyed romantikus regényeket.

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Köszönöm, ha végig olvastátok a bejegyzéseimet, ezzel el is köszönök mára. :) További jó olvasást könyvmolyok, olvassatok sokat, és olvassatok hazait is. :D

Smurfettereads

Ma egy újabb értékeléssel jövök, mégpedig Rachael Lippincott · Mikki Daughtry · Tobias Iaconis Két ​lépés távolság c. könyvről, amit előzőleg már láttam filmként is, és ugyanolyan érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban, mint a film után. Nem igazán lett sajnos még így sem kedvencem Stella. De Willt és Poe-t imádtam. Az ő karakterük sokkal jobban tetszett, meggyőzőbb volt, mint Stelláé, sőt még Barb és Julie is szimpatikusabbak voltak nála. De a könyv maga tetszett, néha még mosolyt is csalt az arcomra, a végén pedig még majdnem én is elérzékenyültem, de csak majdnem. XD Ez azért nagy szó, ritkán hat meg egy könyv, annyira, hogy meghatódjak, de ez a Két lépés távolságnak majdnem összejött, de aztán mégsem folyt ki egy csepp könnyem se. XD

Értékelés:

Kezdve, hogy eleve Dunát lehetne rekeszteni az ilyen fajta témájú könyvekkel és filmekkel, amik mind betegséggel kapcsolatosabbak, csak vegyük példának a Csillagainkban a hiba, és az Éjjeli napfényt, meg stb... stb... Ez egyáltalán nem romantikus, hogy két haldoklót bele passzíroznak egy romantikus nyáltengerbe, habár ez a könyv szerencsére nem cuppog a nyáltól, és végül is a végkifejlet teljesen máshogy fejeződik be, de akkor is. A valóságban semmi sem ilyen könnyű, ha az ember beteg, és nem ilyen mesébe illően történik, hogy jön hirtelen durr, és szerelmes lesz, ugyan már. De a valóságban semmi sem ilyen egyszerű, főleg, ha az ember beteg… A valóságban nehezen fogadják el, ha a másiknak van valami baja. :/

Engem Stella piszkosul irritált, egyszerűen a személyisége nekem túl sok volt, és az irányításmániás jelleme, és ha a történtek nem úgy alakultak volna, ahogyan képes lett volna lemondani a saját nagy lehetőségéről, csak mert nem éri meg a kockázatot, miután elveztette azt, akit talán a világon legjobban szeretett a nővére után... Nekem pedig az agyamra ment vele, hogy ennyire felelőtlenül viselkedett volna, ha Will ott nem lett volna. Nem tehetek róla, engem taszított magától, amit sajnálok is, pedig próbáltam megkedvelni Stellát, de ahhh...

Will pedig annyira cuki volt, nagyon szerethető volt, ahogy Poe is. Mindkettejüket nagyon megszerettem, és néha olyan cukik voltak, és viccesek is. Az ő életük sem volt egy leányálom, ahogy Stelláé sem, azt belátom, de ők ketten sokkal jobban tetszettek, és érdekesebbek voltak. Bárcsak többet lehetett volna róluk olvasni, főleg Poe-ról, annyira sajnálom, hogy ő nem kapott saját szemszöget, pedig annyira jó lett volna. Olyan jó fej volt, és kedves, cuki, szerethető egy karakter. :)

A vége olyan fura lezárás lett, amitől azt kívántam volna, hogy hadd folytatódjon még egy kicsit, kíváncsi lettem volna, mi lesz Will-el ezek után, és hogyan alakul a sorsa a történtek után, de azért örültem neki, hogy végül is félig-meddig jó boldog befejezést kapott, bár egy kicsikét csalódott is vagyok, hisz egy személy ezt már nem kaphatta meg... De azt hiszem erről ennyit, nem spoilezek, olvassátok el ti is, remélem nektek is tetszeni fog. :D

Barbot és Juliet viszont imádtam, az ő karakterük nagyon szimpatikus voltak, és nagyszerű nővérkék voltak, és még Dr. Hamid is nagyon szimpatikus volt, ahogy Stella és Will barátai is, a szülők már nem annyira. XD

Kedvenc idézeteim:

„Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel”. (29. oldal)

"– Semmi sem lehetetlen! (…)
– Én hiszek ebben. Neked is hinned kell!" (58. oldal)

"– De igazság szerint bármi lehet opcionális, ha elég kreatív vagy.
(…)
– Megőrjítesz!" (76. oldal)

"Kérlek! Van abban valami, ahogy mondja. Mély és erős vágyakozás.
Elegem van abból, hogy anélkül élek, hogy tényleg élnék. Elegem van abból, hogy akarok dolgokat. Sok minden nem lehet a miénk. De ez igen." (159. oldal)

"Lélegezz! Lélegeznie kell!" (211. oldal)

"– Miattad olyan életre vágyom, amilyen nem lehet. – Pontosan tudom, mire gondol.
Komor arccal csóválja a fejét.
– Még soha nem éreztem ilyen ijesztőt.
Visszagondolok arra, amikor megismerkedtünk, aztán arra, ahogy ott billegett a tető peremén.
Kesztyűs kezével gyengéden megérinti az arcomat, kék szeme sötét, komoly.
– Kivéve talán ezt.
Hallgatunk, csak nézzük egymást a holdfényben.
– Ez szinte már undorítóan romantikus! – közli féloldalas mosollyal.
– Tudom – felelem. – Imádom!" (230. oldal)

Könyv adatai:

Könyv: Rachael Lippincott · Mikki Daughtry · Tobias Iaconis Két ​lépés távolság

Kiadó: Maxim

Kiadás éve: 2019

Oldalszám: 270

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789634990635

Fordító: Stier Ágnes

Ajánlom bárkinek, aki szereti az ilyen fajta történeteket.

Hány csillagot adok rá:

Végszó:

Szóval, a lényeg a lényeg, hogy tetszett a könyv is, ahogy a film is, de azért nem mindenki lett igazán a szívem csücske, de azért örülök, hogy adtam esélyt a könyvnek is. Ami a javára válik, hogy gyorsan lehet vele haladni, és olvastatja magát, és ez tényleg jó benne. :) További jó olvasást nektek, kedves olvasóim, és könyvmolyok!

Smurfettereads

Sziasztok kedves olvasóim! Az imént fejeztem be Colleen Hoover: Without Merit - Merit nélkül c. könyvet, és bevallom még mindig nem igazán tudom mit is gondoljak erről a könyvről, és erről a bizonyos családról, szereplőiről. Eléggé furcsák, és néha-néha bizarr volt, ahogy egymással viselkedtek, és nem igazán győztek meg engem. Úgy érzem ez a kötet nem lett a kedvenceim egyike, pedig imádom az írónőt, meg a könyveit is, de ez nem fogott meg úgy, ahogy a többi.

Fülszövege: