Hozom az idei év második értékelésem, ami egy csalódás volt, hatalmas csalódás. Egy kihíváshoz választottam ezt a könyvet, mert már jó rég várakozott a várólistán az Alexandra Bracken: Sötét elmék, de hatalmas csalódás ez nekem, pedig bíztam benne, hogy jó és izgalmas lesz, de nem lett az...

Fülszöveg:

Értékelés:

Végre megszabadultam ettől a könyvtől, szívem szerint már az első két fejezet után megszakítottam volna az olvasást, és a falnak csaptam volna Ruby miatt, de nem tettem meg mégsem, mert féltettem a könyv épségét, de a szereplőket legszívesebben kinyírtam volna, kivéve három személyt, és az Liam, Suzume és Pufi. Csak őket bírtam elviselni, Ruby hülyeségeit viszont utáltam. Annyira önző, önsajnáltató, beszari, a saját képességétől is rettegett, nemhogy megtanulta volna kezelni.

Néha tök feleslegesen agyalt mindenen, az akció kész vicc, a sztori annyira unalmas, és lapos, hogy többször olvasás közben is le csukódott a szemem, pedig épphogy elkezdtem olvasni, és még csak 5. oldalnyit haladtam benne. Azt hittem csavaros és izgalmas sztori lesz, de tévedtem. Már előre tartok a könyvből készült filmtől, hogy az is ilyen szar lesz, mert addig nem mertem megnézni, míg ezt el nem olvastam, de legalább most már értem miért húztam ez idáig, hogy ne olvassam el. XD Bár hallgattam volna a megérzéseimre, de kellett egy kihíváshoz...

Rubyt megszöktetik egy táborból, hogy beálljon ő is az ellenálláshoz, de aztán megszökik, hogy három másik tinihez csatlakozva, elérjenek valakihez, aki tudna nekik segíteni hazatalálni, és néha-néha belekavarodnak egy kis akcióba, üldözésbe, de igazából csak ennyi. Ruby egyfolytában dilemmázik, hogy maradjon-e velük, vagy lépjen le, de nem teszi meg mégsem. Idővel eljutnak East Riverhez, de korántsem az, aminek látszik. Szökött Srác mégsem olyan, amilyennek hiszik, de mire kiderül, már késő lett...

Liamnek, Rubynak, meg Pufinak, el kell dönteniük, mi a fontosabb, kockáztatni, hogy ott maradjanak, és újra elkapják őket, vagy tovább mennek együtt megkeresni a családjukat... De a végére semmi sem úgy alakul, ahogy azt előre eltervezték...

Sajnos elég sokáig elhúzódód ennek a könyvnek az olvasása, de még így is imádom. De annál is nagyobb örömmel olvastam, mert nagyon kíváncsi voltam, mit tartogat még a tarsolyában az írónő. :) Az idei első értékelésem, nem más most, mint Robin O'Wrightly: A lantidák felfedezése (Tripiconi sztori 3.) már augusztus végén elkezdtem olvasni, de más-más könyv is elterelte a figyelmem, meg közbe jöttek dolgok, ezért sokszor csúszott szegénykém. :( De ma végre befejeztem. :) ❤

Fülszöveg:

Értékelés:

Ahogy az első és a második rész után, a harmadikat is ugyanúgy imádom. :) ❤ Izgalmas, szórakoztató, rejtélyes, csavaros, fordulatos, pörgős és titokzatos, sok mindenre fény derül, és a végén már majdnem minden titkot le is lepleznek a szereplők, ami ámulatba ejti az olvasóit, ahogy ez a két lenyűgöző világ is. Ismételten jó volt lemenni a mélybe, és átélni a főhősökkel egy újabb elképesztően fantasztikus kalandot, és az aggódás mellett, még jókat is nevettem rajtuk. XD Amilyen poénokat eldurrantottak néha... XD

De végre a gonosz is megkapta a magáét, amit már az első résztől kezdve nagyon, de nagyon vártam, és méltó büntetést kapott. XD A végeredmény pedig zseniális, már csak egy két dolog maradt titokzatos, remélem Robin O'Wrightly nem várat sokáig a leleplezésével. :P Az előző részek után, az írónő sok mindent felfedett az Amaták és a Pontik között, ahogy a Perllantitisz és Atlantisz között is, kiderül az is, mi lett, és kik azok a Lantidák, és mi közük van ehhez a két világhoz, meg a szereplőkhöz, miért olyan fontosak. :)

Közben a Pontik világa is fenekestül felfordul, a sok titok miatt, de lassan fény derül mindenre, és minden a helyére kerül. A kalandok ismét az első oldaltól a végéig nagyon izgalmasak, a főhősök imádni valóak, főleg Daniella, Matteo, Susanna, Arabella, Gregoria, bár néha ő kicsit túl rideg. XD De Maurice és Lorenzo meg Daniel zseniálisak. Beatrice-t, Larissa-t, Ludovica-t, Silvio-t, Abnimot, Szolt és Hieronimuszt ugyanúgy imádom.  Őket nagyon megszerettem, a régi és új karaktereket is, és az írónő stílusát még mindig imádom, mert egyszerűen fantasztikus. ❤

Mindig letud nyűgözni, mindig megtud nevettetni, a jóízű poénjaival, és történeteivel, ezzel sem volt másképp. ❤ De már most várom a negyedik részt, a további izgalmakat, mert ez így nem maradhat. :P Robin O'Wrightly újabbnál újabb utazásra viszi magával az olvasóit, akár legyen szó, lélektani, thriller, pszicho-thriller, sci-fi, fantasy, és szatíráról. Ráadásul minden egyes történetében megtalálható egy csomó érzelem, minden egyes történetében tudja fokozni a feszültséget, és a legeslegjobb humor, ami mosolyt csal az olvasói arcára, ettől lesznek annyira élvezhetőek a történetek, az írónő beleadja szívét lelkét, és még annál is többet, így válnak szerethetővé a karakterei, és én ezért is imádom a regényeit. ❤

Kedvenc idézeteim:

"Ki tudhatta előre? Még az sem, akinek olyan jók a megérzései, mint neki…"

"– De miért nem árultad el, hogy ilyet is tudsz? Mindig meglepsz valamivel, te lány!"

"– Ne legyetek már kishitűek, gyerekek! Egész idáig csodák sorozata vezérelt titeket, és most egy kis lakattól megfutamodnátok?!"

"Való igaz, mindennap a halál és a bukás ugyanúgy leselkedett rájuk, mint a túlélés és a siker jutalma. A különbség annyi volt, hogy míg az elsőt könnyűszerrel elérhették, a másodikért meg kellett dolgozni."

"Ha van isten, ilyenkor miért hagy magunkra?!"

"– Ne vádold magad! […] – Hiszen nem esett nagy bajom. És te profin elláttad a sérülésemet, úgyhogy tutira túlélem.
A Perallantida nem húzódott el a kézfogástól, maga sem értette, hogyhogy nem zavarta a fiatalember közelsége, ellenkezőleg, miért érezte magát most olyan különösen.
– És úgyis mindig a véremmel fizetek – folytatta cinkos félmosollyal Maurice.
Gregoria nem bírta megállni, hogy ne kacagjon föl megint, de azt sem tudta teljesen megmagyarázni, miért érezte szükségét annak, hogy nevessen.
– A nevetés is gyógyít – tette még hozzá a francia, amikor felfedezte, hogy tetszett neki a lány csilingelő, tiszta kacaja. – A tiéd mindenképpen."

"Mi az ördög, az agyamra ment a stressz…?!"

"Ahogy Isten keveri a kártyákat, nem kever úgy senki!"

"– A, cette petite fille est d'une romatique! (Á, ez a kislány tele van romantikával!)"

"– Amilyen kicsi, olyan nagyszájú – biggyesztett elismerően a francia fiú."

"(…) Figyelj, ezek nem beszélnek sokat, inkább cselekszenek!"

"– Nem ismerlek régóta, de azt tudom, hogy amit akarsz, azt eléred, ahogy én is!"

"Eszébe jutott egy idézet a jó öreg Antoine de Saint-Exupéry-től: „Szeretni nem annyit jelent, mint egymás szemébe nézni, hanem azt jelenti: együtt nézni ugyanabba az irányba.” Nem fordult meg, de érezte Gregoria pillantását a hátán. „Most egy irányba nézünk. Talán van remény.”

"– Okos lány vagy… Nekem csak te kellesz."

"– Az élet tele van váratlan helyzetekkel. Szerintem a lehető legjobban jöttünk ki belőle. Semmi szerencse nem játszott a kezünkre! Azzal védekeztünk, amink volt. […] Csodásak vagyunk együtt!"

"Soha ne becsüld le az ellenséget!"

"– Azt mondják az okosok, hogy a szerelem mindent legyőz…
(…)
– Sztereotípia a köbön!
– Az lehet, de azért sok erőt adhat az embernek. Legalább reménykedjünk, öreglány! (…)
– Ne hülyülj már, nincs olyan hangulatom!
– Akkor most eret vágunk…? (…)
– Nyilván nem, te lökött!"

„(…) hogy nyelne el a magma, te átkozott barom!”

„Reménykednem kell a csodában!”

„– De hogy sikerült megtalálnod minket? Ez annyira szuper! Te bölcs vagy és harcos, hogy kiviszel mindannyiunkat!”

„Azért mennyire abszurd egy tízes skálán, hogy a saját születésnapomon végeznek ki?”

„– Na, ez se hülye gyerek!”

„Micsoda ajándék… a szabadság!”

„– Kétféle kapcsolat létezik a mi fajtánk között: még él, és tartozik valakihez, vagy már meghalt, és nem.
– Tudod, én inkább élni szeretnék, és tartozni valakihez – mondta a francia, és lassan sóhajtott egyet, mert tényleg fájtak a törött bordái.
– Meg tudlak érteni – az amazon sokkal nyitottabban közelített már hozzá, hogy látta a halál torkában is.
Leült mellé a székre, és megfogta a srác kezét:
– Mi nagyon különbözőek vagyunk, de mégis hasonlítunk. Azt hiszem… Ugyanazt akarjuk. Életben maradni és tartozni valakihez.”

„– El sem tudjuk, min mész keresztül, de hisszük, hogy minden jóra fordul!”

„– Talán az uralkodó is csak egy ember, hozhat jó és rossz döntést, de a végén, ha jól határoz és helyesen cselekszik, akkor bizonyítja be az igazi nemességét – Susanna filozofikus hangot ütött meg.”

 „– Nem pusztíthatsz el úgy, hogy nyomot ne hagynék / Míg felveszel, hogy eldobj; én karcolok a földbe.
– Te jó ég… (…) – Ez gyönyörű!”

„– Ne szólj már be folyton, igazából én bírom, hogy kattant!”

„– Nem érted… Hiszen te is földfelszíni vagy… Én viszont… Egészen más!
– Cicukám, ez a baj? Hát ha hiszed, ha nem, itt, „fent” is nagy különbségek vannak az emberek között. Nem is kell a másik nemből valónak lennie. De úgy érzem, ez nálad inkább csak egy ok, vagyis egy ürügy, hogy ellökd őt magadtól. Igaz? Hiszen te is szereted, nem? És ne tagadd, mert képes voltál ezt a srácot a saját hátadon becipelni, aztán két és fél napig el sem mozdultál mellőle!
– A vesémbe látsz, ugye, így mondjátok? (…) – De én nem akarok szerelmes lenni! Az egy őrület, egy eszement állapot, amiben végül mindent elveszít az ember. Egy olyan háború, amiben nem nyerhet senki!
– Igaz… (…) –, hogy a szerelem érzelmi hullámvasút, de hogy csak veszíteni lehetne benne? Ezzel nem értek egyet, kicsi lány – simogatta meg az arcát tanácsadója.”

„– Én nem tudok… – nagyot sóhajtott, de be kellett vallania: – veszíteni.
– Ha nem tudsz veszteni, nyerni sem fogsz.”

„– Azt hiszem, ez hiányzott! (…) – Egy teljesen más szemlélet!”

„Egy szörnyű igazsággal több vagy kevesebb, ugyan, ki számolja már?”

„– Több szem többet lát, tudjátok!”

„– Sorsodra jutsz, így is, úgyis! (…)
– Ahogy te is, nemkülönben!”

„– Köszönöm! Bölcs tanácsadó és igaz barát vagy – ölelte meg a lány, így búcsúzott tőle.”

„– Piszok szerencsétek van, két percre parkolok a kisbuszommal. Gyertek utánunk!
– Miért segítetek idegeneken? – Gregoria elég merészet kérdezett, de furcsának találta a kedvességet.
– Miért ne segítenénk akárkin? Hát mi a jó fenéért élünk itt egymás mellett ezen a szigeten? – fortyant fel a kocsitulajdonos.
– Na, végre egy ember, akit érdekel mások sorsa – sóhajtott fel reményteljes hangon Susanna.
– Pontosan ez az, amiből elegünk lett a srácokkal – magyarázott beleélve magát a második. – Ez a rohadt közöny! Hogy mindenki le se sajnálja a másik fejét. A szomszédok alig ismerik egymást, se összetartás, se segítségnyújtás…
– És ha történetesen megtámadnak titeket? – Danielt se kellett félteni, ha kíváncsiskodásról volt szó.
– Na, csak próbálják meg! Együtt tanultunk harcművészeteket is, és nem csak hárman vagyunk. Egy jel és itt lesznek még ötször ennyien – felelte teljesen szenvtelen hangon a harmadik. – Ti beteget visztek, eszetekben sincs támadni.
„Hát ilyet! Mintha a lenti béke ide is… Lehetséges ez, Daniel?!”
„Gregoria! Ha bármi is lehetséges, az az, hogy mi magunkban hordozzuk a békét.”

„– Látom, most máhr megmahradsz! – csibészes mosoly volt a jutalma.
– Hát te meg hogy nézel ki? – Lorenzo hangja gyenge volt, de ugyanaz a jókedv áradt belőle is, mint Maurice-ból, hogy látta a szinte testvérét.
– A lovagoknak, a tüdod, kijáhr a mellvéhrt – kuncogott a szőke.
– A lovagoknak, a tudod, mi jár ki! – nevetgélt a fekvőbeteg is. – Amúgy beszéltél már Gregoriával? Vagy… nem beszélgettetek, mi? – cinkosan kacsintott egyet.
– Aj, máhr! Meggyógyülsz, látom, mehrt megint hrossz vagy! – feddte meg játékosan a barátját. – Beszélgettünk, kisit, mehrt hro'antunk 'ozzád. Jó, hrelatíve hro'antunk, én, mint a hreumás siga.
– Jaj – rötyögött Lorenzo. – Ezt a vicces akcentust de hiányoltam!”

„És itt kezdődött az igazi történetmesélés, amellyel visszarepültek az időben…”

Könyv adatai:

Könyv: Robin O'Wrightly: A ​lantidák felfedezése (Tripiconi sztori 3.)

Kiadó: Mogul

Kiadás éve: 2021

Kötés: Ebook

ISBN: 9786156170262

Illusztrálta: Szabó Borka

Ajánlom: Azoknak, szeretik a fantasyt, és bírják a jóféle humort. :)

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Szóval, mindenkinek csak ajánlani tudom, azoknak is, akik még nem olvastak Robin O'Wrightlyt, és azoknak is, akik már ismerik az írónő munkásságát, de még nem olvasták ezt a sorit, én csak ajánlani tudom őket is. :) További jó olvasást és boldog új évet mindenkinek!

Smurfettereads

Azt hiszem ez lesz az idei utolsó bejegyzésem itt, és nem mással zárom az idei évet, mint az egyik hazai kedvenc íróm könyvével, vagyis: L. J. Wesley: O.N.S. azaz Egyéjszakás kalanddal. :D

Fülszöveg:

Értékelés:

Azt már tudni rólam, hogy nagyon szeretem L. J. Wesley történeteit, ezzel sem vagyok másképp. XD Egy helyben ülve kiolvastam, megszakítás nélkül, csak olvastam és olvastam. Néha azért felszökkent a szemöldököm, amikor belefutottam elírásba, de mentem tovább, mert Emma végig vezetett magával. Olyan volt, mintha jó barátok lennénk, és csak mesélné nekem szemtől szemben, mit hogyan élt át, és kivel, vagy mitől félt a legjobban, én meg végighallgattam őt, vagyis olvastam, de tök mindegy. XD

A sztori könnyed, laza, humoros történet, nem sokat akar, csak szórakoztatni, megnevettetni, és egy pár órára kikapcsolni a szürke hétköznapokból, nem egy nagy durranás, de épp ezért pont jó, és csak ajánlani tudom mindenkinek, meg amúgy az összes többi L. J. Wesley könyvet. XD Pláne, ha szeretitek a jóféle humort, akkor csapjatok le rá. :D

Emma nekem szimpatikus volt, annak ellenére, hogy egy kis cafka életet élt, és gyűjtötte a skalpokat, ahogy a pasik is szokták, végre egy olyan sztori, ahol a nő hagy faképnél pasit, és nem fordítva. XD Mert Emma ehhez nagyon értett, de volt két támogató személy, akiket az első perctől kezdve megszerettem, és az a Betty néni, meg Michelle. :D Bár azért kár, hogy nem kaptak több közös jelenetet, főleg Michelle és Emma, mert az a reptéri jelenet nagyon vicces volt, azon jót röhögtem. XD

De aztán jött Conor, aki szuper szexi Adonisz, úgy olvastam volna még róla, és nagyon is szimpi volt nekem. :D Kíváncsian vártam, hogy alakul majd az ő sorsa is a történetben, kár lett volna, ha nem úgy alakult volna, ahogy végül is alakult, és tökre örültem a végeredménynek. :D Jó kis lezárás volt, bár még van hiányérzetem, mert baromira rövid lett ez a regény, és túl kevés is, úgy olvastam volna még, de az író gonoszul hamar lezárta. :( Nagyon nem fair, de mindegy is. XD

Mindig akkor ér véget, amikor nem kéne, de már kezdem megszokni... De végre senki olyat nem nyírt ki, akit megszerettem, ez az tán van remény, hogy továbbra is így alakuljon. XD Leszámítva, azt a bizonyos erős kezdést. :D Még mindig nagyon szeretem az író stílusát, és egy kicsit most jól is esett ez a kisregény, két csalódás után, és tuti ez is majd újraolvasós lesz, bár már csak jövőre. :D

Kedvenc idézeteim:

Az előbb fejeztem be Sienna Cole: Lefelé a folyón című könyvét. Ez volt az írónőtől a sorban a negyedik regény, amit tőle olvastam, és sajnos az első csalódásom is. :( Nem sok elvárással indultam, amikor nekiálltam ennek a könyvnek, csak abban reménykedtem, hogy hasonlóan jó lesz, mint amilyen a Ahol a százszorszépek nyílnak c. regény, ami nekem nagyon, de nagyon tetszett, de ez most... totál nem jött be nekem, pedig még a közepénél azt éreztem, hogy jónak tűnik, de aztán...

Fülszöveg:

Értékelés:

Lehet, hogy egy kicsit gonosz leszek, előre is bocsi, de...

Ezzel a regénnyel kicsit megszenvedtem, nem igazán lesz a kedvencem, amit sajnálok, mert a sztori nagyon érdekesnek tűnt, és érdekes is volt, kíváncsi voltam már erre is, de egy csöppet csalódott vagyok. 3 ember, 3 különféle történet, ami egy 15 évvel ezelőtti tett, örökre összeköt, és már nem lehet, és a végén a szálak végül összefutnak, és számomra a katarzis annyira kiszámítható volt, hogy már akkor sejtettem, és tudtam, hogy hogyan is fog végződni, mielőtt még elértek volna odáig a szereplők, főleg Jeffet, és Allyt illetően.

Lynn, Frank, és Jeff, mind semleges volt, nem tudtak kicsikarni belőlem semmilyen érzelmet, max a sajnálaton kívül. Azt hiszem az írónőnek ez az első olyan könyve, ami totál hidegen hagyott engem. A thriller szál se fogott meg, mert kiszámíthatónak éreztem, legalábbis a vége felé, addig untam, és azt hittem már sose leszek túl Lynn, Frank és Jeff szemszögén a könyv első felén. Nem nagyon szeretem, ha ilyen hosszú egy fejezet rész, mert egyszer csak unalmassá válnak, ha nincs bennük meg a kellő izgalom, a pörgés, és sajnos ebben most nem éreztem egyiket sem.

Számomra egyik karakter se áll közel hozzám, egyszerűen most nem bírtam megkedvelni, elviselni őket. Lynnt egyébként becsülöm, és tisztelem is azért, hogy egymaga, a nehézségei ellenére is fel tudott nevelni egy gyereket, de azt már nem vette be a gyomrom, hogy pénzért szexelt a főnökével, akit mellesleg baromira utált... De végül is kellett neki egy kis mellékes...

Jeff egy fura fickó, kicsit magának való, lúzer, akit az anyja totál elnyomott, és elzárt minden jótól, de akadt egy jó akarója, aki felkarolta, és addig a pillanatig, már majdnem megkedveltem Jeffet, kezdett szimpinek tűnni, de aztán szépen lassan kihalt ez az egész. Sajnálni, sajnáltam, mert nehéz egy gyerekkor állt a háta mögött, és felnőtt korára sem lett jobb, bár Paullal töltött részek kicsit dobott rajta, nagyon kíváncsi voltam, hogy mi fog kisülni belőle, de nem pont erre számítottam...

Frank, pedig annyira önző volt, férjnek és apának tuti száz, hogy nem való. Az ő karaktere taszított a legjobban, hiába próbált mindent megtenni, hogy megtalálja a lányához az utat, de mindent elcseszett. Bort ivott, de vizet prédikált. Addig a pillanatig, míg fejére nem állt az élete, annyira, de annyira önző volt a családját illetően, nem látta a sok fától az erdőt. Ő a legrosszabb apa a világon! Még nekiállt feljebb, miközben ő is ugyanúgy végig szexelt a saját felesége háta mögött, és még bűntudatot sem érzett, csak miután rájött a lánya titkára...

Alice viszont baromira ostoba volt, nagyon naiv, és hiszékeny. Örülök annak, hogy az a Holden nem kapott saját részt, mert gusztustalan. Ha több részt kapott volna talán Alice, akkor még sajnálnám is, de még mennyire! Csakhogy a döntéseivel nem igazán értek egyet, sőt az ő személyisége, legalábbis számomra nem igazán jött át, még megkedvelni sem tudtam. Olyan semlegesnek éreztem őt, mintha Alice nem is létezett volna, és csak egy lidércet kutatna mindenki, az apja is, aki annyira megszállottja lett... Ha az elején, nem robbant volna ki azzal a botrányos levéllel, fogalmam se lett volna arról, ki az az Alice. Nem tudtam megismerni, se kiismerni őt, számomra végig csak egy lidérc, egy szellem volt, akit égen földön kutatnak, de sehol sem találnak, míg csak egy véletlen találkozás össze nem forrasztja a három idegent...

Kedvenc idézeteim:

Nemrég befejeztem Krencz Nóra: A hordozó c. könyvet, ez volt a második olvasmányom az írónőtől, és sajnos az első csalódásom is. Nálam a Szilánkkal nagyon magasra tette a mércét, amit imádok, és tervezem is újraolvasni. :) Egy kicsit sajnálom, hogy nem ezzel kezdtem megismerni az írónő munkásságát, mert akkor lehet jobban tetszett volna, de most már mindegy. :) Így is ő marad az egyik kedvenc hazai szerzőm, ezen nem fog változtatni ez a kicsike csalódás, de remélem, hogy a következő jobban fog tetszeni, és már most nagyon kíváncsian várom, mit tartogat még az írónő a tarsolyában. :)

Fülszöveg:

Ma befejeztem Bodnár Gyöngyi Gina (szerk.) Stigma c. könyvet, amiben 34 elképesztő író olyan témákat boncolgat, amikről nem ártana néha elbeszélgetni, elgondolkozni, megérteni, és elfogadni, úgy ahogy annak lennie kellene. :) Én csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a könyvet mindenkinek. :)

Fülszöveg:

Értékelés:

Hű, nem sok hasonlót olvastam eddig, de nagyon kíváncsi voltam rá éppen ezért is, és 34 csodás történet tárult a szemem elé, amiket nagyon megszerettem, vagy éppen csak megkedvelni tudtam, de találtam köztük olyan idézeteket, amik valamiféleképpen megfogtak, megragadtak maguknak, és addig nem engedtek el, hogy tovább haladjak, míg ki nem írtam őket. Egy csomó kedvencre akadtam, és imádtam mindegyiket. Némelyiknél úgy éreztem, hogy nekem is szól, és teljesen megérintette a kis lelkemet, és annyira jól esett elolvasni, felfedezni ezeket a gyöngyszemeket. Elgondolkodtató volt, és hamar beszippantja az olvasót, alig tudtam letenni, nagyon fontos témákat boncolgattak, amik arra érdemesek, hogy elolvassák, és elgondolkoztasson mindenkit, aki a kezébe veszi a Stigmát.

Elejétől a végéig szerethető, megérint, és az érzelmekre is hatással van. 34 különleges író, akiknek az volt a fő célja, hogy kiálljanak a legfontosabb témákat érintve, és a világ elé tárják, hogy elgondolkoztassa, megérintse az olvasóikat. Nem sok mindenkit ismertem, ismerek a szerzők közül, mert még nem volt ez idáig szerencsém tőlük olvasni, de megszerettem, megkedveltem a történetüket. Akár legyen szó, Mentális betegségek és személyiségzavarokról, introvertáltságról LMBTQról, tudatos gyermektelenségről, hajléktalanságról, mindegyikben találtam olyat, ami megtetszett. Öröm volt elolvasni ezt is, mert nekem nagyon bejött, és remélem lesz még ilyen kezdeményezés, ahol számos magyar íróktól megjelenik egy hasonló antológia, vagy novella, és most már én is nagyon oda fogok rá figyelni, hogy rájuk találjak, mert megéri elolvasni, még akkor is, ha akadnak olyan szerzők is, akiktől még nem volt szerencsém olvasni.

Kedvenc idézeteim:

A lány, aki esőerdőt nevelt a szobájában

„Említettem már, hogy ez életem legjobb napja? Ma utaztam először autóban! Ráadásul, kapásból az első ülésen, holott nyíl van centi se múltam. Kipróbáltam, milyen a vészfékezés – felszabadító, különösen, ha rég kinőtt virágcserepekről van szó – és tanultam egy csokornyi új kifejezést. Meg persze kaptam egy másik cserepet, jó tágasat, teli domború mintákkal, úgyhogy ide bagózz, te telefonozó idióta, én lettem a legmenőbb fikusz a világon!”

„Tartanál inkább fikuszokat, azok ugyan nem borogatnak alvási ciklusokat!”

„Még hogy normalitás! Ezt aztán elhamarkodtam. Emma egy kismacskával állított haza.”

"Egyesek nyivákoltak és fikuszokat bántalmaztak." 

Őszülni vágyik mindig a nyár

„Boldog voltam: végre találtam valakit, akivel az efféle dolgokat meg tudom beszélni.”

„Nem szeretem, ha sajnálnak, mert úgy mások felől kapom a visszajelzést, hogy igenis van okom azt gondolni, nem olyan az életem, mint amilyennek lennie kellene."

A hercegnő és a béka

„(…) aki ebből semmit sem vett észre, mert olyan szélesen vigyorgott, mint Joker.”

„Az emberek két csoportra bonthatók. Vannak a számomra hasznosak és az abszolút haszontalanok.”

Cassé

„Nem sok, igaz? Tragédiák, traumák sorozata, ha keresztülzakatol az ember lelkén nyomot hagy, s a lélek fiatalsága elvész.”

„Folyamatosan süllyedek, már rég nem érzem úgy, hogy bármi motiválna, vagy örömet okozna. Nincsen semmi, amit szívesen tennék, minden mozdulatom puszta kényszer.”

„Ő volna az egyetlen igazi, mindenki más csak díszlet semmi több.”

„Amikor a halál bekövetkezik, a hogyan oly mindegy. Ami számít, az a mikor. Lassan kezdem úgy érezni, hogy minél előbb, annál könnyebb.”

Pite

„Most nem vigyorgott. Most én vigyorogtam.
(…) Tudja, ki vagyok, mert elmondtam neki. És azt is, hogy ami most történik vele, az a tetteinek a következménye. Azt mondta, egy őrült vagyok, és fogalma sincs, hogy miről beszélek, mert soha nem ütött el egyetlen macskát sem. (…)
Nevetséges! A tettért bűnhődnie kell. Mivé lett ez a világ. Egy bolti lopásért nagyobb bírság jár, mint azért, ha valaki szándékosan elüt egy ártatlan cicát. (…) Majd én igazságot szolgáltatok, ha a világ erre képtelen!”

„Lehet, hogy hülye vagyok, de valaki megértethetné velem, hogy egyesek miért gázolnak el szándékosan egy ártatlan háziállatot.”

„Az igazságszolgáltatás művésze vagyok, semmi kétségem efelől.”

Hogyan lettem Szürke

„Sokszor sikerül olyan szinten „láthatatlanná válnom”, hogy bárkit megtudok ijeszteni, ha megszólalok.”

„Ám a feleslegessé válás érzése bezárt engem önmagamba. Aztán ez az érzés egyre csak erősödött az idő múlásával.”

„Minden, amit megéltem, kellett ahhoz, hogy olyanná váljak, amilyen ma vagyok.”

Egy óvónő élete

„Mennyi mindent csinálhattam volna másképp, mennyivel jobban alakulhatott volna, ha nem ilyen lennék, mennyivel egyszerűbb lenne az életem. Vajon valami nincs velem rendben? Ha más lennék, most minden jobb lenne? Hányszor elmerengtem már ezen az elmúlt években, és végül mindig, amikor változni akartam, nem úgy sikerült, ahogyan terveztem. Néha azt érzem, kezd ez a nagy igyekezet kétségbeesetté válni. Mennyire igyekeztem megfelelni, és ez végtelenül fárasztó. Talán el kellene engednem, de nem a világnak kellene elengednie?”

Apa dolgozik

„Na, mindegy, egy szelet csokitorta jó, és kész!”

A láthatatlan

„– Még szükségem van az agysejtjeimre. Te jössz velem a könyvtárba?”

TK30879 M10

„Szerencsére a könyvtárba csak az jött be, aki olvasni akart, és előttük megnyíltak a könyvek.”

„(…) Igen: viszonylag introvertált vagyok. De ez se úgy működik, hogy vagy az vagy, vagy nem. És egészen biztosan nem baj, ha valaki az. Igen, szeretek egyedül lenni. Szeretek gondolkodni, szeretek olvasni. Szeretek kis társaságban is lenni, és kellemesen elbeszélgetni valamiről.”

Hinta a víz fölött

„(…) Te érdekeltél. És azt hiszem, még mindig érdekelsz, mert akármit csinálok, nem tudlak teljesen elfelejteni. Még mindig álmodok rólad néha. Én csak… tudni szerettem volna, hogy ez – mutatott rám majd magára. – Csak a fejemben létezett? Vagy te is éreztél valamit?”

Angyal a Sziklánál

„(…) egy nő olyan, mint a zserbó, létrejötte után nem kívánatos még azonnal, de amint eléggé összeérik, bizonyos időn belül kell, hogy valaki magáévá tegye.”

„Még ha más korban is, valaki emlékezni fog ránk.”

Kedves Dominik!

„Remélem, a világ kegyes volt hozzád, és nem esett bántódásod. Kérlek, őrizd az emlékeink, és légy boldog. Csodás ember vagy, és ne érdekeljen, hogy mások mit gondolnak. Ez a te életed, és éld úgy, ahogy boldoggá tesz.”

Ringlispíl

„– Miken jár az eszem! Bolond vagyok! Hisz még csak észre sem vett…”

„Valószínűleg ő csak vízcsepp a tengerben, de szomjazó testem ezen egyetlen vízcseppet is magába kívánja. Barlangban rekedt molylepke vagyok, aki először látja a bányászlápa fényét és rögtön táncba száll színeivel.
Nem sejthettem, hogy megfognak égni a szárnyaim.”

A lámpás

„Ruhája a földet súrolta, olyan volt, akár az a bizonyos alak, aki halálunkkor jön el értünk, ám kasza helyett lámpást szorongatott.”

A vágy csapdájában

„Csendben ülök, visszahúzódva a gondolataimba, és próbálok helyre tenni magamba mindent, ami az elmúlt hetekben történt.”

„Gúnyolnak, elítélnek mindenkit, aki más, aki másképp mer önmaga lenni.”

Anyák

Mennyi energiába telik, hogy ne engedjük szabadjára az érzelmeinket!

Duna-parti elágazás

„Láss és láttass, mondta búcsúzáskor apám, aki jól tudta, milyen mély vízbe lök éppen az élet.”

Merre tovább?

„Ha nem jön holnapra a döntés, majd jön akkor, mikor itt lesz az ideje.”

Csak egy beszéd

"(…) Ha humorizál, akkor pedig azzal jön, hogy látta az Alien filmeket, és neki elég is volt ez a téma. (…) – Kényszerből gyereket vállalni a legrosszabb dolog lenne a világon. Sajnos láttam már, hogy ezzel próbálkoztak megjavítani egy kapcsolatot. Persze nem sikerült. Ám a nagyobb gond, hogy később a gyerek is megérzi, felfogja és károsan hathat rá. A gyerekkori magatartászavarok egy része egyébként ebből ered, akit jobban érdekel a téma, az olvasson utána.”

Kíváncsi süket fülek

„Legyen csak színes és formabontó, most nem számít semmilyen szabály.

„A helyzet az, ha az emberek többsége nem is akarja megérteni. Ha valamiben nem vagy olyan, mint a nagy átlag, akkor megbélyegeznek és pont. Ez így működik.”

A gyermektelen anya

„Amíg ezt elhittem, be mertem fogadni, érezni, tudni, hogy nem az én hibám, megint rengeteg időmbe és energiámba telt. Hogy nem vagyok undorító, nem vagyok szégyellni való, és nem követtem el bűnt – sőt, szerethető vagyok, értékes, teljes értékű ember. Erre a mai napig néha még emlékeztetnem kell magam, bár szerencsére már egyre kevésbé. És ez működik! Láss csodát, tényleg működik!
Azt nem tudom, hogy teljesen túl lehet-e ezeken lépni, vagy csak elfogadni, hogy ezek megtörténtek velem, a múltam részei, ha akarom, ha nem, kitörölni nem tudom őket. Azt viszont tudom, hogy minden eszközt megragadtam, amiről úgy éreztem, hozzásegíthet engem a jobb, a jó élethez, a boldog élethez. Mert van jogom boldognak lenni, értsem meg, engedjem ezt be, és engedjem meg, magamnak.”

„Megyek a boldogságom felé, mert most már tudom, érzem, hogy számomra is lehet, van, elérhető és élhető, szép jövő! Sőt, jelen is! Élhetem az életem. És szólhatok is magamért. Alanyi jogom van élni. És tudod, mit? Szerintem mindannyiunknak, akik most itt vagyunk! Ezért vagyunk itt. Én ebben hiszek. És ha nem is felejtek, de törekszem a megbocsátásra, mert a harag nem segít.
Nekem nem. Ezt is megéreztem. És hiszek benne. Hiszek bennem. Hiszek magamban.”

Én, John

„Hogy szeretnék-e gyereket? Mégis mit kezdenék vele, amíg megnő?”

Miért nem?

„Nem mondom, valóban léteznek emberek, akiknek életéből nem hiányzik a gyermeknevelés, a családcentrikus életvitel, és az (…) Egy gyermek, akit úgy nevel, ahogyan annak idején őt nevelték, vagy akinek épp az ellenkezőjét taníthatja, mint amit neki tanítottak. Más és más életforma, nehéz lenne megmondani mi a jó, mi a legjobb.
Ahány ház, annyi szokás, szokták mondani.”

Karma

 „– Gazdag seggfejek voltak, akik azt hiszik, hogy nekik bármit lehet – rázta mérgesen a fejét.
– A karma majd elintézi.
– Maga hisz az ilyesmikben? – nézett rám kérdőn.
– Én vagyok rá az élő példa. Régen olyan voltam, mint ezek a srácok – intettem arra, amerre a támadóim elfutottak. – Gazdag, arrogáns, felelőtlen. Enyém volt a világ. Nézz rám most.
– Mi történt? – érdeklődött kedvesen.
– Hosszú történet.
– Van időm – telepedett mellém a lépcsőre.”

„Úgy tapadt a számra, mint fuldokló az oxigénmaszkra.”

Narratívák

„Már feladni készültem, amikor észrevettem, hogy egy hajléktalan „willmarryforfood”, azaz „feleségül veszlek egy falatért” táblával kampányol, és egyre szólítgatja meg a járókelőket.”

„Talán már nincs tegnap és holnap, csak ma van. Belekényszerült ebbe, és egyelőre még hisz benne, hogy van kiút. De talán ez is csak része a narratívájának.”

Károly bácsi

„– Ugyan, az országban alig van pár beteg. Csak túl van hype-olva – ráztam meg a fejem. – Olyan, mint az influenza.
Én inkább azoknak a táborát erősítettem, akik nem féltek a betegségtől. A társadalom parázását kész kabarénak gondoltam.”

Bella

„Szokták mondani, hogy gyökerek nélkül nincs jövő.”

„Életét adta az én életemért.”

„Nem az összes mese végződik a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” mondattal.”

Átlagosan különleges

„– Nem vagy te nincstelen, mert ott van neked Isten, Istenben pedig a lehetőség.”

„– Ülj ide mellém! Valamit mondok. Ez a világ úgy teremtetett, hogy legyenek benne pestisben szenvedők, vakok és bénák. A létezés természete, hogy így legyen. Meglepődnél, ha tudnád, hányan vannak ők! Elegen ahhoz, hogy ne maradhassanak különlegesek, ne tekinthessenek kifogásként fogyatékosságukra. Nem a kínjaik, hanem egyedül ez a tény az ő keresztjük. Tudtad-e, hogy Jézus, a történelem legnagyobb prófétája leborult ezek előtt az emberek előtt, amikor érte kiáltottak, és megmosta a lábukat? Azt kapták, amit a királyok sem kapnak. Ki vagy te hozzájuk képest? Te nem vagy sem pestises, sem béna, sem vak. Titkon azt várod, hogy a te lábad is megmossák – tudom. Azt, hogy lenyúljanak érted és felemeljenek, de aki lent akar maradni, azt nem lehet felemelni. Azt kérem tőled, hogy akarj felállni! Most egyedül a te akaratod hiányzik, felemelni kinyúlik majd millió kéz. Azt gondolod, nincs célod, ami akaratod mozgatná? Lusta mihaszna! Az a te bajod, hogy körül sem nézel. Ebben az istentelen világban, ahol csak menni és falni kell, még itt sem találod az utad. Féreg létednek határain csak azt látod, amit a szíved megvet és elméd kinevet. (…) Persze hogy mindezzel te nem azonosulsz! Merj, kérlek tovább nézni! Talán messze, talán a lábujjad közelében ott van a célod, csak kezd el keresni! Ha lesz erre akaratod, akkor segítséged is lesz hozzá bőven! Ti, kirekesztettek, mind megmagyarázzátok tétlen mivoltotokat. Jól figyelj arra, amit mondok! Ez a magyarázkodás, amiről beszélek, egyedül ez a torlasz, amely elválaszt a boldogságodtól. És meg is öl! Ha hagyod, én is hagyni fogom.”

A földön

„(…) Ha nincsenek céljaid, ha csak élsz, semmivé leszel!”

Én is érzek

„– Semmi baj – nyugtatott. – Most már minden rendben lesz.”

A szabadság fogságában

„Itt mindig megtalálsz!”

„Anélkül Disneyland marad részegen, betépve és bebélyegezve. A szabadság mámoros értelmezése. De azért megy az üzlet. (…) Most van jó helyen. Nincs mobilja, e-mailje, Facebook vagy Instragram profilja.”

Könyv adatai:

Könyv: Bodnár Gyöngyi Gina (szerk.) Stigma

Kiadó: Közösségi Írók Céhe

Kiadás éve: 2021

Oldalszám: 288. oldal

Kötés: Ebook

ISBN: 9786150105628

Ajánlom: Azoknak, akik szeretik az antológiát, és a novellákat, és azoknak is, akik szeretnék megismerni az írók munkásságát ebben az antológiában, novellában.

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Nekem tetszik, nagyon is, és az ilyen gyöngyszemekért megéri hazai könyveket olvasni, a magyar szerzők megérdemlik az olvasók figyelmét, és szeretetét, nem kevés munkát tesznek bele a hasonló könyveket, szívüket-lelküket, akár novellákba, akár teljes regényben, mindegyikre igaz, olvass hazait!  Jó éjszakát!

Smurfettereads

Ma befejeztem végre Penelope Bloom: Her Muffin – Felfalnám (A vonzalom tárgyai 3.) c. könyvet, tetszett nekem is, ugyanolyan lightos romantika, mint az első két része volt, a Bekapnám, és a Megnyalnám is. Nem túl sokat lehet elvárni a karakterektől, nem tesznek semmi világmegrengető akciót, csak teszik a dolgukat, de közben próbálják elkerülni, hogy párkapcsolatot alakítsanak ki, több-kevesebb sikerrel. XD

Fülszöveg:

Értékelés:

Nem volt rossz történet, inkább olyan lightos, laza romantikus, mint az eddigiek, nem túl sokat lehet elvárni a két főszereplőtől, de szórakoztató páros Ryan és Emily, az nagyon tetszett bennük, hogy mindkettő horrorfan. XD De amúgy nem volt annyira rossz sztori, kb annyira volt jó, mint az eddigiek, de azért tetszett ez is. Ryan és Emily kiegészíti egymást, bírtam a civódásaikat, és az eszmecseréiket néha, jókat nevettem rajtuk, William pedig most is, ahogy az előző részben elérte, hogy vigyorogjak, a hülye poénjain, ez a fickó full lökött, az tuti, és sose fog megváltozni. XD

Ezzel szemben Bruce tiszta jégcsap, jó volt, hogy visszatértek a sztoriba, hogy kivették belőle a részüket, bár Bruce és Natasha most nem igazán hoztak lázba, egy picikét felejtősek, William és Hailey szimpik még mindig, főleg ez a lökött fazon. XD Steve-t nem igazán tudtam hova rakni, kicsit taszított az önelégült egoista hátvéd... Feleslegesnek éreztem az ő karakterét, bár az a pulykás beszólása vicces volt. XD Lilithet viszont nagyon bírtam, ez a csaj totál készen van, de mégis bírtam, ellensúlyozta kicsit Emily személyiségét, meg a többi csajsziét is, kicsit sötétebb, mogorvább karaktere lett. :-D

A nagyit, hát a nagyit én imádtam, ha öreg leszek, én is ilyen akarok lenni, mint ő. XD Bár néha eléggé perverzül nyomja, de mégis vicces, meg olyan cuki nagyi, tök jó pofa, és szabad szájú. XD De visszatérve Ryanre, és Emilyre, szórakoztató páros, és nagyon lazák, nem sietnek el semmit, cukkolják, ugratják egymást, és szerethetőek tudnak lenni, de azért lehetett volna pörgősebb is egy kicsit, túl sokáig vártak, dúlt a macska-egér játék, már lassan azt hittem a könyv közepe felé, hogy nem fog történni semmi, max a búcsú, és egy kicsit meglepett, amikor belevágtak. XD Bár hirtelen is lett vége, az a bizonyos terv majdnem cikin ért véget, de azért csak megoldódott, pedig nem is lett túl bonyolítva. XD

Ma éjjel befejeztem Sienna Cole: Ahol a százszorszépek nyílnak c. könyvét, ami teljesen leás az ember lelkéig, és magával rántja egy utazásra, a végén, mint ahogy a szereplők is lassan, feljutnak a felszínre, és lassacskán minden a helyére kerül, és értelmet nyer, ami eddig rejtélyes volt, napvilágot lát, és nem lesz több titok.

Fülszöveg:

Ma egy újabb képregény értékelésével jövök, a Robert Kirkman: Siralomvölgy (The Walking Dead: Élőhalottak 6.) Mint az eddigi részek, ez a része is tetszett nekem. :D Izgi még mindig, és érdekes is, hisz már A Kormányzó is nagy részt szerepet kap benne, és eléggé durva a karaktere, és ahogy a tévé soriban, úgy a képregényben is gyűlölőm. XD

Fülszöveg:

Értékelés:

A főhőseink élete tovább bonyolódik, főleg, a Kormányzó miatt is, részben, meg hát kóborlók is fel felbukkannak, hogy nehezítsék Rickék életét, ami tök izgi, és akciódús, meg vérengzős, amit nagyon bírok. :D Én még mindig nagyon bírom Ricket és Michonne-t, bár a képregényben tök fura egy csaj, de én bírom őt, Lorit már nem annyira, de most nem sok vizet zavart szerencsére. A Kormányzó egy beteg f.sz, úgy gyűlölöm, egyáltalán nem normális az a fazon, néha még én is jól agyon verném, de amit ebben a részben kapott nyilván megérdemelte, főleg, amit tett, Rickkel és Michonne-al... :/ A görény, remélem lassan eltűnik. XD De addig is megnehezíti a főhősök életét, sajna. :/ Ezen kívül még mindig érezhető a feszültség, a komor hangulat, hogy senki sincs biztonságban, se a kóborlóktól, se a Kormányzótól, és ettől izgi, bármennyire is utálom a Kormányzót, közte és Rick között izgi a feszültség, amit generálnak a történetben, meg a kóborlók is. :D Kíváncsi leszek, hogy folytatódik majd a következő részben a sztori, a rajzok még mindig zseniálisak, a sztori is nagyon pörgős, meg az író stílusa is még mindig jó. :D

Kedvenc idézeteim:

Egy újabb értékeléssel érkezem, épp az imént fejeztem be, Stefan Petrucha: Deadpool: ​Praclik c. könyvet, és tetszett nekem, sokkal jobban, mint sajnos Venomé, amit nagyon sajnálok, de most itt van Deadpool története, ami egy részt nagyon cuki volt, és tök vicces is, imádtam a humorát, ahogy végig nyomta az egészet, és csak szövegelt, de azért akció is volt benne, nem is kevés. :D

Fülszöveg:

Értékelés:

Deadpool, meg a hülyeségei, annyira vicces tud lenni, imádom a fekete humorát, és ő az egyik kedvenc Marvel hősöm, de eddig csak filmben láttam, még nem volt szerencsém képregényben is olvasni, de tuti, hogy be fogom pótolni valamikor. :D Ez a sztori annyira cuki volt, főleg a kutyusok miatt is, és annyira jó pofa, meg vicces, akciódús, izgalmas, és szerethető is. Én legalábbis nem untam, engem szórakoztatott Deadpool, és ahogy a végén bekapcsolódott a sztoriba Vak Al, és amilyen párbeszédet lenyomtak ezek, hát én végignevettem, annyira jók voltak, teljesen jó párost alkottak, ahogy a Deadpool filmben is. :D A kutyusok pedig extra cukik voltak, bár a szörnyek nem annyira, de azok a részek is néha megnevettettek, főleg amikor Deadpool adta a laza Szájtépő Szerencsekatonát, ahogy hívja saját magát, mert tényleg az. Hihetetlenül szórakoztató ez a pasi, a humora se kutya. XD Már Deadpoolért, és a kutyusokért, már megérte elolvasni, és tök édi volt, ahogy néha ellágyult a, mi kis bérgyilkosunk. :D Az a jelenet is tetszett, amikor May néni és Pókember, meg Hulk is bekerült a képbe egy kis időre, jót kuncogtam rajtuk, főleg a May néni + kutya + Deadpool + Pókember kombónak. Nagyon jó pofa egy jelenet volt, ahogy Hulkkal is, de őt egy kicsit sajnáltam is, hogy sírva rohant el. :D

Bár a vége felé kicsit lapul a sztori, amikor lassan az utolsó 10 15 oldal van már csak vissza, akkor kicsit lelapul, de az eleje izgin kezdődik, és a közepe is az, de sokkal izgalmasabb, mint amilyen a Venom volt, bár az sem  volt kifejezetten rossz, de ez a kötet cseppet sem volt uncsi. Deadpool még a Prestonnal civódás, cukkolás is poénosra sikeredett, nagyon bírtam, ahogy ugratta néha. :D Az is tökre tetszett, ahogy az olvasók felé is szólt, meg amikor többed magával, kicsit tudathasadásosan beszélt, saját magával, olyan vicces volt, egyszóval hozta, a saját lökött pszichopata formáját, de még így is nagyon, de nagyon szerethető volt, és tök jó volt olvasni végre az ő történetét is, és már kíváncsi vagyok milyen lehet a többi Marvel regény, amiket már alig várom, hogy olvashassak. :D De ugyanúgy ajánlom ezt a regényt is, mindenkinek, aki szereti az őrült hősöket, és ezt a Szájtépő Szerencsekatonát, akinek a humora megunhatatlan, és jó pofa, ráadásul nagyon szexi a piros fekete szerkóban is. :D

Kedvenc idézeteim: