2021\12\01 Smurfettereads Szólj hozzá!

R. S. Grey: With This Heart – Ezzel a szívvel c. könyv értékelése

Nemrég fejeztem R. S. Grey: With This Heart – Ezzel a szívvel c. könyvét, és tetszett ez is az írónőtől. :) Egy könyvét már volt szerencsém olvasni az írónőtől a Testcsel-t, az is tetszett nekem, és ez a sztori is szerethető lett. :)

Fülszöveg:

"Két hónappal a találkozásunk előtt még a halál kopogtatott az ajtómon.

Ha egy évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy szerelmes leszek, nekivágok egy őrületes utazásnak, felülök egy Triceratopsra, egy bár pultján fogok énekelni, és hogy elveszítem a szüzességem, azt gondoltam volna az illetőről, hogy be van drogozva.

Aztán találkoztam Beckkel.

A vadító, okos és tagadhatatlanul elbűvölő Beck úgy száguldott be az életembe, mintha az lett volna a küldetése, hogy megértsem, az életet ne vegyem magától értetődőnek. Megmutatta nekem, hogy nincsenek határok, a szabályok a gyengéknek valók, és hogy egy csók pont akkor fog elcsattanni, amikor a legkevésbé számítok rá.

Fenekestül forgatta fel az életemet. Szinte már az utolsó reménysugarat is elveszítettem, amikor hirtelen kaptam egy új esélyt az élettől. Ezúttal viszont nem hagytam, hogy kicsússzon a kezeim közül.

Úgy indultunk útnak, hogy sem vesztenivalónk nem volt, sem garanciánk a másnapra.

Utunk a fiatal, gondtalan szerelemről szólt.

Az elevenen izzó szerelemről.

Egy olyan szerelemről, amihez nincsen térkép."

Értékelés:

Tetszett ez a történet is, már az elején a szívembe zártam Becket, hogy említette a The Walking Deadet, jót mosolyogtam rajta, mert én is imádom ezt a sorozatot. :) Beck tök cuki pasi, hamar meglehet kedvelni, és szeretni, olyan aranyos, és szexi. Imádom. :) Abbyt is megkedveltem, bár néha engem zavart, hogy túl gondol mindent, de ezzel szemben annyira bátor volt, és a civódásaik Beckkel tök vicces volt, és ahogy cukkolták egymást Caroline-el is, szórakoztató volt. Jó kis romantikus, humoros történet, annak ellenére, hogy nem minden csúcs szuper, mert vannak benne szomorú, és fájdalmas részek is, de nem bonyolítja túl a dolgokat az írónő. Az anyukáját nagyon megszerettem, tök cuki volt, és annyira hasonlított az én anyucimra is. :) A road trip-es részeket viszont imádtam, annyira jó volt őket végigkövetni az úton, főleg a dinoszauruszos jeleneten jót röhögtem rajtuk, meg a tengerpartos rész is tetszett, meg úgy az egész utazás nagyon szerethető volt. :) Beck és Abby együtt jó páros volt, és vicces, meg szerethetőek, élveztem a velük való utazást, még akkor is, ha voltak szomorú, szenvedős pillanatai, mert megérte elolvasni a történetüket. :)

Viszont a szakítós jelenet nem lett a kedvencem, és még húztam a számat is, hogy ez most komoly? Előtte még annyira odavolt érte, aztán hirtelen meg rájött, hogy ez mégsem lesz így jó, nem hallottak ezek még a táv kapcsolatról? :D Nem tetszett, de részben megértettem Abby döntését is, hogy miért küldte el akkor, csak elsőre furcsállottam, de megértettem, hogy szüksége volt rá, a vége pedig annyira aranyos volt, és cuki, jót mosolyogtam rajta. :) Bár azt nem nagyon vágom, minek kellett bele egy meleg báros jelenet. Félreértés ne tessék, jó volt, és vicces is, mert jót kuncogtam rajta, de miért pont akkor kellett bedobni, amikor gyászolt, én nem éreztem helyénvalónak, hogy aztán megint kilépve onnan dagonyázzon a gyászban, egy kicsit fura volt nekem, de azért nem volt rossz, csak fura. Bár lehet, hogy így volt jó, ahogy történt, csak kicsit megdöbbentem rajta. De visszatérve a sztorira, nekem tetszett, jót mosolyogtam rajta néha, csak Caroline-t sajnáltam, mert hamar őt is megkedveltem, de csak ennyit fűznék hozzá: b.ssza meg az a k...g rák. Úgy utálom, hogy majdnem mindenhol ott van.

Kedvenc idézeteim:

"Elég sok választási lehetőség akadt, ami meglepő. Azt hittem, létezik egy szabványméret meg egyféle szín, de nem. Réges-rég termékesítették. A bűntudatról nem is beszélve! Hiszen miért is tuszkolnád bele a szeretteidet egy fekete kerámia csúfságba, amikor személyesebb megoldást is választhatsz? Volt itt minden: terepmintás, szarvasfej alakú urna, csicsás szívek, és az elmaradhatatlan hazafias rétisas alatt ékeskedő amerikai zászló." (7. oldal)

"Egy pillanatig követtem a szememmel, majd felpillantottam a pult fölött lógó táblára, amelyen ez állt: „Áraink halálosan versenyképesek.”
Ízléses." (10. oldal)

"Élni tudni kell!" (13. oldal)

"A gránitól készült recepciós asztal mögötti falon egy hatalmas kézzel írott szöveg virított: „Felejtsd el azt, hogy nem lehet.” (35. oldal)

"– Szia! – böktem ki társalgási készség hiányában.
– Szia!
– Mit csinálsz ébren ilyen későn? – kérdeztem.
Megköszörülte s torkát, majd zizegést hallottam a háttérből. Ágyban van? Egyből elképzeltem őt bokszeralsóban.
– Nézem a The Walking Deadet.
Tíz pont a Beckendélnek! Imádom azt a sorozatot.
– Nincs ahhoz kicsit késő? (…)
– Általában nehezen alszom el.
– Talán azért, mert zombikat nézel – vetettem fel.
Kuncogni kezdett.
– Helyesbítek: embereket, akik zombikat ölnek." (40. oldal)

"– Nem tudom elhinni, hogy már megint ezzel jössz! Abby, milliószor elmondtam, és most már unom. Azt akarom, hogy elmenj. Azt akarom, hogy a tábortűznél szexelj ezzel a sráccal!
– Mármint, benne a tűzben? Milyen beteges dolgokra izgulsz, Caro?" (58. oldal)

"– Jézusom, igazi álomszuszék lehetsz!" (83. oldal)

"– Ne érintsék meg a kiállítási tárgyakat! Ne üljenek fel a dinoszauruszokra! Ne készítsenek illetlen fényképeket a dinoszauruszokkal! – darálta a srác.
– Van, aki megteszi? (…)
A srác megvonta a vállát.
– Nem véletlenül hozták a szabályt.
(…)
– Ez is lehetne a munkád. Lehetnél Miss Őskori Dinoszaurusz Kalandpark. Te is elmondhatnád az embereknek, hogy ne csináljanak szexuális töltetű képeket a dinókkal." (91-92. oldal)

"Egyáltalán létezik olyan pasi, aki fejből tud egy receptet?" (124. oldal)

"A következő néhány pillanat gyors egymásutánban történt. Ujjai a feledésbe dörzsöltek engem, majd a szájával is rásegített. Úgy nyaldosott, mintha én lennék a legfinomabb dolog, amit valaha kóstolt, mintha a tölcsér szélén lefolyó, olvadó fagyi lennék, ami túl jó ahhoz, hogy hagyja lecsöpögni. Az élvezet minden újabb hullámát meglovagoltam. Ahogy az ujját belém tolta, nyelvével a csiklómat izgatta, én pedig újra és újra a nevét lihegtem, eljuttatott engem egy észveszejtő orgazmusig." (166-167. oldal)

"– Ööö, Beck – motyogtam, ő pedig rám nézett. – Fel vagyok izgulva… tényleg, de közben úgy érzem, mindjárt elsírom vagy elhányom magam. – Aggodalmasan összeszorítottam a számat.
Nem arról volt szó, hogy készen állok-e. Több mint készen álltam, és biztos voltam a döntésemben, hogy el akarom veszíteni a szüzességem, csak az agyam nem volt hajlandó elhallgatni. Képtelen voltam megélni a pillanatot.
Arcvonásai azonnal ellazultak, és az előbb még sötétbarna szeme ismét a szokásos, világosabb árnyalatában csillogott.
– Szerintem túl komolyan vesszük ezt az egészet.
– Lehet… Úgy értem, tudom, hogy elvileg be kéne férnie a péniszednek, csak olyan… nagynak tűnik.
– Be fog férni, Abby.
– Azt mondod, tág vagyok? – nevettem.
Finoman beleharapott az ajkamba.
– Hihetetlen vagy!" (220. oldal)

"Javaslata kristálytiszta volt: csak semmi szerelmi civódás, ha egyszer beteg a szíved." (271. oldal)

"Ismeritek azt az érzést, amikor épp készültök beleugrani egy hideg vizes medencébe? Tudjátok, hogy hideg lesz, és hogy csak vissza kell tartanotok a lélegzeteteket, és túlélni. Van az a pillanat, amikor ott álltok a peremén a torkotokban dobogó szívvel, majd mielőtt észrevennétek, behajlítjátok a térdeteket, és ugrotok, anélkül, hogy tudatosan eldöntöttétek volna, hogy megteszitek. Pontosan ez történt, amikor megtettem az első lépést a kör felé. Apró lépés volt, de a testem jóváhagyásként érzékelte a részemről, és anélkül, hogy tudatában lettem volna, már félúton voltam a szobor irányába. A testem haladt előre, ahogy terveztem, az agyam pedig ordított velem, hogy fújjak visszavonulót, és meneküljek, amíg lehet.
A tömeg suttogásban és kiáltozásban tört ki, de a beszélgetés csupán háttérzajként szolgált. Az emberek arca elmosódott, ahogy a szobor felé lépdeltem, ami némán fogadott, én pedig beléptem a belsejébe." (300-301. oldal)

Könyv adatai:

Könyv: R. S. Grey: With This Heart – Ezzel a szívvel

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2019

Oldalszám: 320. oldal

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789634574903

Fordította: Rácz Kata

Ajánlom: Azoknak, akik szeretik a hasonló romantikus történeteket. :)

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Nekem tetszett. Jó volt újra olvasni az írónőtől, tetszik a stílusa, és ahogy felépíti a karaktereket, csak ajánlani tudom. :) További jó olvasást mindenkinek!

Smurfettereads

2021\11\30 Smurfettereads Szólj hozzá!

Mark Lawrence: Tövisek Hercege (A Széthullott Birodalom 1.) c. könyv értékelése

Ma befejeztem egy újabb olvasmányom, ami nagyon tetszett nekem, és csak olvastatta magát velem, teljesen beszippantott engem ez a posztapokaliptikus, fantasy világ, ami egy kicsit morbid, de eszméletlenül jó. :D Legalábbis én jót szórakoztam az olvasás közben, és élveztem Jorg fantasztikus világát. :D

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

"Óvakodj a Tövisek Hercegétől…

Kilencévesen végignézte, ahogy anyját és öccsét meggyilkolják. Tizenhárom évesen már egy vérszomjas rablóbanda vezére.

Tizenöt évesen király akar lenni…

Elérkezett az idő, hogy Honorous Jorg Ancrath herceg visszatérjen a várba, amelynek egykor hátat fordított, és elvegye, ami jog szerint őt illeti. Mióta egy tüskebokor tövisein vergődve végig kellett néznie, ahogy Renar gróf emberei lemészárolják anyját és kistestvérét, Jorgot pusztán a harag vezérli. Élet és halál számára csak játszma – és nincs vesztenivalója.

Ám atyja várában ármány leselkedik rá. Ármány és fekete mágia. Bármennyire megingathatatlan is az akaratereje, legyőzheti-e egyetlen fiatalember az elképzelhetetlen hatalommal bíró ellenséget?"

Értékelés:

Hű, nekem ez nagyon, de nagyon tetszett. :D Csak úgy olvastatta magát velem, annyira szórakoztatóan izgalmas volt, vérengzős, pörgős fordulatos cselekmény, néha eléggé morbid tud lenni, de jókat nevettem némelyik beszóláson, vagy jeleneten. :) Annyira bírom Jorgot, meg Makint, meg úgy az összes testvért. :D A legjobban leginkább a félénk papon nevettem. XD Imádtam végig követni a kalandos útjukat, az elejétől a végéig, egyszerűen alig bírtam letenni, amikor elkezdtem, magával sodort a könyv lendülete, ami hihetetlenül gyorsan beszippantott, és élvezem. Nagyon is. :D A sztori itt-ott vérengzős, és durva, erőszakos, meg morbid, de szerethető. :D

Habár a főhős egy antihős, aki néha eléggé bunkó tud lenni, meg arrogáns, és szociopata hajlamokra is hajlik, egy gyilkos, aki csak arra vágyik, hogy bosszút álljon, és ezért igyekszik úgy játszani, hogy a végén ő győzzön a legvégén, de nem igazán könnyítik meg neki az odáig vezető utat az ellenségei, és sok barátot, társat, testvért el is veszít, míg eléri a végső célt, de sose adja fel, míg meg nem kapja, amit annyira szeretne, és én ezt nagyon szerettem benne. :D A történet hangulata végig nagyon komor és sötét, kegyetlen, de már alig várom a következő részt is, hogy sorra kerüljön, mert már nagyon kíváncsi vagyok, hogy folytatódik Jorg története, és arra is mi lett Makinnal, meg a többi testvérekkel, és a kicsi Góggal. :D Núbait viszont, és Mógot nagyon sajnáltam kár volt értük, főleg Núbaiért. :( Góg és Móg nagyon cukik voltak, talán ők ketten voltak azok, akik a történet során beloptak a sok vérengzős jelenetbe, egy kis cukiságot. :)

Kedvenc idézeteim:

"Vérben úszott a főtér. Vér a csatornában, vér a kockaköveken, vér a szökőkútban. A hullák úgy pózoltak, ahogyan szoktak. Némelyik viccesen, az ég felé nyújtva ujjatlan kezét, némelyik békésen, a sebe köré gömbölyödve." (1. oldal)

"– H-hány éves vagy, kölyök?
Már megint ez a „kölyök”. – Ahhoz elég öreg, hogy kibelezzelek, mint valami vastag bukszát – feleltem mérgesen." (4. oldal)

"– Mid van? (…)
Megmutatta.
És én is megmutattam neki.
Oka van annak, hogy én fogom megnyerni ezt a háborút. Aki csak él, mind olyan csatát vív, amely már akkor is régi volt, mielőtt megszülettek. (…) Oka van annak, hogy ők vesztettek, én meg győzni fogok. Én ismerem ezt a játszmát.
– Poklom – válaszolta a halott. – Poklom van nekem." (19. oldal)

"Elmondtam, miket műveltem. Elmondtam, miket fogok művelni. Suttogva feltártam terveimet, hogy mindenki hallja. És ekkor végre otthagytak bennünket a holtak.
– Te magad vagy az ördög! (…)
– Ha kell, az leszek. (…) – De meggyóntam neked, tehát fel kell oldoznod.
– Szentségtörés… (…)
– Még annál is több – helyeseltem.- És most oldozz fel!
(…) – Mit akarsz tőlem, Lucifer?
Jó kérdés. – Győzni akarok – mondtam.
(…)
– Egyeseket magamhoz láncolhatok azzal, hogy ki vagyok. Egyeseket magamhoz láncolhatok azzal, hogy hová tartok. Mások azonban azt is tudni akarják, ki tart még velem. Meggyóntam. Bűnbánatot tanúsítottam. Így hát most velem tart az Isten, te pedig az a pap vagy, aki tudtára fogja adni a híveknek, hogy én az Ő bajnoka vagyok. Az Ő eszköze, a Mindenható kardja.
Csend állt közénk, szívverésekben mérhető.
– Ego te absolvo." (32-33. oldal)

"Minden testvériségnek megvan a maga hierarchiája. Olyan testvérekkel, mint az enyémek, senki sem szeret ennek az alján lenni. Mert azt a fogaikkal tépik szét." (40. oldal)

"– Akkor csalódni fogsz – mondtam. – Sir Patkányképű mindent el fog mesélni nekem, amire kíváncsi vagyok, és még a hangomat se kell megemelnem. (…) – Kedélyesre fogtam a hangom. Az idők során felfedeztem, hogy a leghidegebb fenyegetés hatol a legmélyebbre." (63. oldal)

"– A körforgást úgy lehet megszakítani, hogy kinyírunk minden egyes rohadékot, aki kibaszott velünk – mondtam. – Az utolsó szálig. Mind. Kinyírjuk az anyjukat, kinyírjuk a testvéreiket, kinyírjuk a gyerekeiket, kinyírjuk a kutyáikat. – Végighúztam hüvelykujjamat a penge élén, és néztem a nyomában serkenő vért. – Mindenki azt hiszi, hogy gyűlölöm a grófot, holott nagy csodálója vagyok a módszereinek. Csak két hibája van. Egy, hogy messzire megy ugyan, de nem elég messzire. Kettő, hogy ő nem én. De sok mindent tanultam tőle. S ha majd találkozunk, gyors halállal mondok neki köszönetet érte." (66. oldal)

"Az orgyilkosság is gyilkosság, csak valamivel precízebb. Sim testvér precíz ember." (90. oldal)

"– Ha eljön az ideje, hogy a győzelem érdekében feláldozzuk ezeket a mezőket, gondolkodás nélkül hagyom őket felperzselni. Amit nem tudsz feláldozni, az lebéklyóz. Kiszámíthatóvá, gyengévé tesz." (93-94. oldal)

"Vannak emberek, akiket nem érdekel, hogy mi fog történni. Mások mindenféle eshetőségekkel gyötrik magukat, és rettenetesebb szörnyűségekkel népesítik be álmaikat, mint amiket akár a leggonoszabb ellenségük is el tudna követni ellenük.
– Miért vigyázzanak az istenek egy olyan gyerekre, aki magára sem vigyáz? (…)
(…)
– Lehet, hogy én az istenektől se félek – mondtam." (106-107. oldal)

"– Te zsoldos vagy? Erre vagy büszke?
– Büszkébb, mint az igazi családom maradékára. (…)
– Hát ez meg micsoda? – Végigfuttatta ujját a billogtól a könyökömig, ahol a páncél megállította. – Jézus! Ezen a fiún több a sebhely, mint a piszok.
Belebizseregtem az érintésébe, úgyhogy elhúztam a karomat.
– Egy tövisbokorba estem… még gyerekkoromban – mondtam éles hangon.
– Még hogy tövisbokorba! – mondta.
Vállat vontam. – Horgos tüskebokorba.
Megrándult a szája széle. – Azokban mozdulatlanul kell maradni – mondta, nem véve le szemét a karomról. – Ezt mindenki tudja. Úgy nézem, egészen csontig hatoltak.
– Most már én is tudom. – Sietve elindultam a konyhaajtó felé.
Utánam szaladt suhogó selyemruhájában. – De miért küszködtél? Miért nem hagytad abba?
– Ostoba voltam. Ma már nem küszködnék. – Azt kívántam bárcsak menne el ez a buta liba. Már nem is voltam annyira éhes." (132-133. oldal)

"Gunyorosan meghajoltam előtte, reflexből, ahogy a kardjáért kap az ember. Fájt, hogy gyűlöletet látok az arcán, tiszta és döbbent gyűlöletet, de néha éppen erre van szükségünk: tisztítja a sebet, kiégeti a fertőzést. Csak nézett, és én is néztem őt, minden színlelés lefoszlott rólunk abban a kiürült pillanatban: új házasok, lemeztelenkedve a nászéjszakához." (148-149. oldal)

"– Már hogy lenne herceg?! – dühöngött Sally.
– Hölgyem, önnek fejedelmi baszásban volt része – hajolt meg Makin." (161. oldal)

"– Még jól jöhet, ha egy ilyen ember a zsebünkben van.
(…) – Inkább tegyél skorpiót a zsebedbe." (172. oldal)

"A furcsa lámpás kibújt a hegyoldalra, s mögötte sötétbe borult a barlang szája. Úgy világított, mint valami csillag, hideg fénnyel, ezernyi ragyogó pászma nyúlt ki belőle. Egyetlen alak vágott árnyékos éket a fénybe: a lámpáshordozó.
Néztük, ahogy minden sietség nélkül közeledik. A szél jeges ujjakkal matatott testemen, cibálta köpönyegemet.
– Ave Maria, gratia plena, Dominus tecum, benedicta tu in mulieribus. – Valahol az éjszakában a vén Gomsty darálta az Üdvözlégyet.
Lassan fokozatosan elhatalmasodott rajtunk a rettenet.
– Istenek szent anyja! – szakadt ki Makinból, mintha csak a félelmet akarná lerázni magáról. Mindannyian éreztük a félelmet, ott közeledett felénk a láthatatlan sziklák között.
A testvérek futottak volna, de nem volt hová.
– Fáklyákat, az isten verje meg! Tüstént! – Én vetettem véget a bénultságnak, de engem is megdöbbentett, hogy olyan sokáig álltam ott hipnotizáltan, a közeledő jelenésre meredve.
– Rajta!" (183-184. oldal)

"A halál bűze sokféle lehet, de én azzal hízelgek magamnak, hogy minden álcájában felismerem a Kaszást." (201-202. oldal)

"Mint oly sok minden az életben, az ölés is időzítés kérdése." (222. oldal)

"Torkom alján még mindig ott volt a holt szívhús íze, sötét erőként keringett bennem.
– Haljatok meg! (…) – Egy férfi legyen annyira férfi, hogy halott marad, ha egyszer már meghalt!" (227. oldal)

"– Mi van? Ne merészelj nekem ártatlanokról papolni! (…) – Nincsenek ártatlanok. Csak siker van, meg kudarc van. Ki vagy te, hogy megszabd, mit tehetek kockára? Nem olyan lapokat osztottak nekünk, hogy ebben a játszmában nyerhessünk, de én igenis nyerni fogok, ha az ég leszakad, akkor is!" (243. oldal)

"Nemcsak magamat, a páncélomat meg az élelmet kellett cipelnem, hanem egy új terhet is. Nehéz az olyan hír terhe, amit senkivel se tudunk megosztani, és napokat kell várni, mire közzétehetjük." (261. oldal)

"Öld meg, és szabad leszel örökre. Ismerős hang, száraz, mint a papír. Az övé, az enyém?
Haja eltakarta az arcát, vörösesbarna zafírkéken.
Ő a te gyengéd. Vágd ki a szívét.
Tudtam, hogy igaz.
Fojtsd meg.
Láttam a kezem, fakó a vörösödő nyakon.
Tedd magadévá. A tüskebokor hangja. A horgok a bőröm alá fúródtak, s húztak lefelé. Melléje térdeltem. Tedd magadévá. Vedd el, amit önként úgy sem ad oda. Ismertem ezt a filozófiát.
Öld meg és szabad leszel.
Távoli vihar visszhangját hallottam.
(…) – Ő a gyengém. – Most az én hangom, az én szám. Egy apró lépés, még egy halál, és többé semmi sem árthat neked. Tényleg játszma lesz a játszma. És én leszek a játékos, aki megnyeri.
Fojtsd meg. Tedd magadévá. A tüskebokor hangja. Egy reccsenés az agyban. Tompa hang. Üresség.
Üres.
Meleg volt a nyaka. Pulzusa lüktetett az ujjbegyem alatt.
– Öld meg, Tüskebokor Herceg.
Pengevékony szájon láttam a szavakat, üres szobában.
– Öld meg.
Láttam, hogy újra mozdul a száj. Láttam üres szemét az örökkévalóságra szegezve. – Öld meg." (284. oldal)

"– Rusnya egy figura vagy, hallod – mondtam.
(…)
– Elvitte a cica a nyelvedet? – kérdeztem.
– Add meg magad, kölyök! – mondta ő. – Ez az egyetlen esélyed.
– Az embernek szerintem választása sincs, nemhogy esélye. Olvasd csak el…" (317-318. oldal)

"Az úton gondolkodom. Most már ritkábban, de azért még gondolkodom rajta. Meg az életen, amely minden reggel újra kezdődik, megy tovább, vért, kincseket, árnyakat hajszol. Egy másik énem akarta mindezt, egy másik énem akart összetörni mindent, csak azért, mert élvezte, mert izgatta, hogy mi lesz belőle. Meg hogy kit fog érdekelni.
(…) Nem állítanám, hogy sajnálom mindazt, amit elkövettem. De most már vége. Nem fogom megismételni azokat a választásokat. De emlékszem rájuk. Véres a kezem, ez a tintafoltos kéz, de a bűnt nem érzem. Lehet, hogy mindennap meghalunk. Lehet, hogy minden hajnalban újjászületünk, egy kicsit megváltozva, egy kicsit odább az úton. S ha már elegendő nap áll közénk meg a közé, aki voltunk, akkor idegenek leszünk. Lehet, hogy ezzel jár, hogy felnövünk. Lehet, hogy felnőttem." (334-335. oldal)

Könyv adatai:

Könyv: Mark Lawrence: Tövisek Hercege (A Széthullott Birodalom 1.) (Széthullott Birodalom univerzum)

Kiadó: Fumax kiadó

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 336. oldal

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9786155514036

Fordította: Gy. Horváth László

Ajánlom: 16-18 év

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Szóval, nekem nagyon tetszett, már alig várom a következő részt is, hogy olvashassam. :) Nagyon tetszett az író stílusa, és tuti folytatni fogom még ezt a sorozatot, és még több könyvét is megszeretném ismerni. :) További jó olvasást mindenkinek!

Smurfettereads

2021\11\27 Smurfettereads Szólj hozzá!

T. M. Frazier: Tyrant – Zsarnok (King 2.) c. könyv értékelése

Nemrég fejeztem be T. M. Frazier: Tyrant – Zsarnok (King 2.) c. könyv második részét, és tetszett is nekem, bár néha engem Doe kiakasztott a döntéseivel, és a gondolkodásmódjával, de egyébként nagyon tökös egy csaj, az igaz. King pedig imádni való szexisten. ❤❤

Fülszöveg:

"Mindenre emlékszem.

De bárcsak ne így lenne!

Amikor a köd hirtelen felszállt az agyamról, , az igazság, amit hónapokon át képtelen voltam felidézni, végül napvilágra került.

Ám a remélt megkönnyebbülés nem jött el, és most sokkal jobban félek, mint amikor King ágyához bilincselve ébredtem fel.

Az igazsághoz ugyanis sötét titkok is társulnak, amiket sosem lett volna szabad megtudnom.

A szeretteim életét teszem kockára, ha bevallom, hogy visszatértek az emlékeim, vagy ha a tetovált pasas segítségét kérem, aki a szívem és a lelkem birtokolja.

Nem tudom, hogy képes vagyok-e ellenállni a Kinghez fűződő vonzalmamnak, amely napról napra erősödik.

Már így is többször megmentette az életem. Most rajtam a sor, hogy megtegyem, amit kell.

Még ha valaki máshoz is kell feleségül mennem…

Romantika és erotika thrillerrel fűszerezve – a tökéletes recept az olvasói szívek megdobogtatásához.

Élvezd a sodrását!"

Értékelés:

Már az első résztől kezdve imádom Kinget, de most az írónő rátett még egy lapáttal, és ezzel is fokozta az iránta való rajongásom. Nem csak egy dögös, szexisten, aki ráadásul nem éppen a jó fiúk közül való, és erről ebben a részben is bebizonyítja, hogy ő a legrosszabb rosszfiú, de belül arany szíve van, és bármit megtenne azokért, akiket az életénél is jobban szeret, mint Doe-ért, vagy Bear-t, de leginkább Doe-ért, na meg persze a lányáért is képes lenne bármire, és bárkit a föld el egyelővé tenni. Ezt nagyon imádom benne, ő a legszexibb félisten, a rosszfiúk, rosszfiúja, aki nem csak Doe szívét rabolta el, hanem az enyémet is. :D

Doe viszont, egy tökös kemény csaj, tökre összeillenek ők ketten, ez már az első részben is feltűnt. És most, ahogy Doe lassacskán visszakapta az emlékeit, amit elveszített, hááát az akkori döntéseivel nem igazán értettem egyet, és csak forgattam fejem, mert az akkori énje inkább tűnt egy beképzelt picsának, mint az új tökös énje, amit nagyon megkedveltem, főleg, amilyen szabadszájú. :D De az a bizonyos Ray nálam kiverte a biztosítékot, főleg egy illetőre nézve, és így az összképet, hááát engem kicsit bosszantott Ray, nem minden döntésével értettem egyet. Pl: a szánalomszex, amiből végül is jó dolog történt vele. Meg amikor Kingért megtette, amit sosem akart volna megtenni igazán, és egy látszólagosan családi idillt, akart létrehozni, a szenátorért, a kampányért, a gyerekekért, és utolsó sorban, annak a szemétláda pszichopatáért... De azért becsülöm is őt, amilyen tökös lett, és kiáll magáért, nagyon jót tett neki, hogy megváltozott, mármint az emlékei miatt is, jó hogy ilyen lázadó lett King mellett. :D

Beart is nagyon bírom még mindig, úgy várom már a saját részét, annyira sajnálom szegényt, nem ezt érdemelte volna, amit kapott. Ő tök rendes srác, mint King, habár ő is rosszfiú, de helyén a szíve, ha kell beleáll a harcba, és küzd King mellett is, a barátaiért, a testvéreiért. :) A harmadik, akit nagyon imádok Preppy. Úgy hiányzott nekem, a vicces káromkodós Preppy. Úgy olvasnék már róla is egy saját részt, mert megérdemelné ő is, nagyon hiányzott nekem ebben a részben, de azért voltak részek, ahol csak úgy itt-ott felbukkant, de még így is hiányzott. :)

De visszatérve a sztorira, nagyon pörgős és fordulatos egy cselekmény, izgalmas, akciódús, erotikus, pattanásig feszült és komor hangulat, ami bármikor elpattanhatna, és néha el is pattan. :D Jake és Abby is szimpatikus volt, remélem nekik is lesz saját részük. :D Sammyt és Maxet viszont imádom, annyira cukik voltak, és aranyosak. Nagyon szerethető karakterek, a végén az a cuki rész, hát meg kell őket zabálni. :D

Pfuj... Tannert, eleinte még bírtam is, az elején, ahogy megjátszotta a jópofa szomszédfiút, de közben kiderült róla, mekkora egy gerinctelen fasz, én már akkor ott főbe lőttem volna, ahogy a szemem elé került King helyében, gyűlölöm őt. Nem is a szenátor volt ott a fasz, hanem Tanner... :(

Kedvenc idézeteim:

"Megígértem magamnak, hogy soha nem megyek vissza, de az ígéretek megtartása is olyasvalami, amiben nem remekelek." (7-8. oldal)

"– Elmondod, hogy mi történt – rontott be utánam Bear a házba –, vagy előtte darabjaira szeded az egész kecót? – Kikerültem Beart, és elindultam a garázs felé. Kellett a motorom és néhány előkészületi lépés.
Olyan lépés, amihez pisztoly szükséges.
– Nincs az a probléma, amit egy rohadt hullazsák ne oldana meg." (13. oldal)

"Nem elég, ha életben vagy, kezdj el élni, mondta nekem egyszer.
Én pedig éltem.
És szerettem." (21. oldal)

"– Megesik, hogy az ember egyszerre haragszik valakire, és mégis szereti azt a valakit – fogalmaztam meg a lehető legpontosabban, hogy mennyire össze vannak kuszálódva az érzelmeim.
(…)
– Erről én is tudnék mesélni." (50. oldal)

"– Nézz rám! – morogta, majd felemelte az állam.
– Képtelen vagyok rá. – Még a szemem is összeszorítottam.
– Nézz rám, Kölyök – kérte ismét King. – Nem engedlek el addig, amíg nem teszed meg.
– Ez nem ér! – kiáltottam felé, miközben próbáltam kitörni a szorításából. – Nem akarok rád nézni! A rohadt életbe, engedj már el végre! – Végre sikerült kiszabadítani a kezemet a markából, és már készültem arra, hogy arcon csapom Kinget, de ő félúton félrerántotta a csuklómat.
– Kölyök… – King mély hangjában valami baljós rezzent. Lehajolt, hogy egy magasságban legyen a tekintetünk, hűvös leheletét éreztem az arcomon. – Ezért meg fogsz fizetni. – A szempilláim között lestem ki rá, miközben ő a derekamnál fogva kiemelt a vízből, majd feldobott a levegőbe. Hangosan loccsant a víz, amikor a fenekemmel becsapódtam, majd elmerültem. Még csak fel sem tudtam tápászkodni, hogy levegőt vegyek, amikor két erős kéz megragadott a hónom alatt, és kiemelt az éjszakába.
Hörögve köpködtem a vizet, az öklömmel törölgettem a szemem; a sós víz égette az orromat.
– Mi a fasz? – üvöltöttem.
King kisimította az összetapadt tincseimet az arcomból, aztán ismét felemelte a fejem.
– Vagy rám nézel, vagy mész vissza a vízbe.
– Baszd meg!" (59. oldal)

"– Az én világomban vagy kinyírnak, vagy te nyírsz ki másokat, édes – vonta meg a vállát, a száját egyenes vonallá szorította össze. – Én pedig az utóbbit választottam." (69. oldal)

"– Van még szabad helyed? – szóltam oda Bearnek, aki hason feküdt a kanapén. (…)
– Van valamennyi a nyakamon – motyogta Bear a párnába a testfelületeit, amit nem borított még tinta –, a jobb karom belső részén, egy-két ujjam, meg… Meg a farkam, de ahhoz nem nyúlhatsz, nem vagy az esetem, szóval el a kezekkel!
Nem is varrhatná ki a farkad, Bear. King nem csinál mikroszkopikus méretű képeket.
Preppy hangja a fejemben nevetésre késztet.
(…)
– Mi ilyen kurva vicces? (…)
– Prep – válaszoltam, majd olyan sokáig benn tartottam a füstöt, hogy égetni kezdte a tüdőm, és muszáj volt kifújnom. – Elcseszett dolog, de… Neha hallom őt.
(…)
– Tudom, mire célzol. Én is így vagyok vele. Prep mindig értett ahhoz, hogy oldja a feszültséget, és ne fulladjunk bele a szarba. Most, hogy ő nincs, csak a szar maradt, Prep nélkül.
(…)
– Kész vagy? – emeltem fel a pisztolyt. Ráléptem a pedálra, mire az eszköz berregni kezdett.
– Baszki, csináljuk, varrj ki!" (86-87. oldal)

"– Kislány, nincs az a dolog, amit egy férfi ne bocsátana meg neked. Beszélj vele, biztos, hogy segíteni fog neked." (113. oldal)

"– Basszus, ha nem lennél ekkora pöcs, még viccesnek is tartanálak – állapítottam meg." (161. oldal)

"– Mi az ördög volt ez? (…)
– Éppenséggel megmutattam, hogy engem nem lehet eltaposni!" (170. oldal)

"Furcsa dolog a legrosszabbtól tartani. Egyesek teret engednek a kétségbeesésüknek, amikor a helyzet fokozódni kezd. Mások kitartóan küzdenek akkor is, ha már semmi esélyük.
A börtönpszichológus szerint ez az „üss vagy fuss” reakció.
Én pedig egy kibaszott harcos vagyok.
Mindig is az voltam, a játszótéren gyerekkoromban éppúgy, mint a börtön udvarán." (216. oldal)

"– Mi az?
– Bánj vele jól! Bánj jól a szívével! Ő a legtutibb barom, akit csak volt szerencsém megismerni.
– Így lesz, ígérem.
– De ne mondd meg neki, hogy ezt mondtam. A srácnak már így is kurva nagy az arca.
– Most mi lesz? – kérdeztem.
– Most? – Preppy felemelte a kezét, megpörgetett, mint egy táncosnőt. – Most élni fogsz!" (254. oldal)

"– Behalok a cicijeidtől – mondta, majd térdre rogyott, teli ajkai közé fogta a mellemet, és a nyelve hegyével épphogy csak hozzáért a bimbóhoz. Felnyögtem, többet akartam, sokkal többet. King kuncogott. – Az enyém vagy, szívem – mondta. Aztán a nyelve a teljes felületével hosszan megnyalta ágaskodó mellbimbómat. Fel tudtam volna ordítani a gyönyörtől, majd újból megtette, olyan kínzóan lassan, hogy inkább azt kívántam, bárcsak belém harapna úgy, hogy kiserken a vérem, és lusta mozdulatokkal nyalogatná, még ha annyira ügyes is a nyelve. – Kibaszottul tökéletes. – Csak annyi ideig vált el a szája a mellemtől, amíg ezt elsuttogta, aztán áttért a másik mellemre. Ott ugyanilyen lassan indított, de aztán egyre gyorsabban mozgott, mígnem nyalás helyett már gyengéden szopogatta a mellbimbómat, engem pedig alig bírtak el a lábaim." (271. oldal)

Könyv adatai:

Könyv: T. M. Frazier: Tyrant – Zsarnok (King 2.)

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2020

Oldalszám: 296. oldal

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789634574965

Fordította: Beke Cz. Zsolt

Ajánlom: 16-18 év

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Szóval, nekem ez a része is nagyon tetszett, és alig várom a következő részt is, hogy olvashassam. :) Nagyon szeretem az írónő stílusát, ahogy megalkotja a karaktereket, és ahogy a sztorit felépíti. :) További jó olvasást mindenkinek!

Smurfettereads

2021\11\25 Smurfettereads Szólj hozzá!

Matt Richards · Mark Langthorne: Bohém rapszódia c. könyv értékelése

Tegnap befejeztem életem első életrajzi könyvét, és nagyon tetszett nekem, bár néha elszomorodtam attól a sok infó halmaztól, amit a könyv tartalmaz, és néha nagyon lassan haladtam vele, mert belefájdult a fejem is, ahogy próbáltam felfogni, és megérteni a dolgokat, félre is kellett tennem néha, mert túl sok volt, és nehéz volt megemészteni a történteket, főleg az HIV-AIDS-t érintő infókat.

Fülszöveg:

"Aki kívül hordta a szívét! – Szerelem és útkeresés a tomboló sikerben.

Első ízben derül fény mindenre a világ egyik legmegragadóbb rocksztárjával kapcsolatban. A Bohém rapszódia átfogó életrajz erről a nagyszerű emberről, privát fotókkal és interjúkkal. Azok az emberek szólalnak meg, akik Freddie Mercury legközelebbi barátai voltak élete utolsó éveiben.

A könyv rengeteg korábban ismeretlen, megdöbbentő tényt közöl az énekesről és életéről, megrendítő részletekkel a szerelem és az önbeteljesítés élethosszig tartó kereséséről, és természetesen arról, hogy az 1980-as évek középén elkapta a végzetes betegséget.

Freddie életének sokkoló történetén keresztül azt is megismerhetjük, hogyan kényszerítette térdre a világot a HIV-fertőzés, amit a The Gay Plague, azaz „melegvírus” gúnynévvel illettek.

Az élettel teli, lenyűgözően tehetséges rocksztár halála mind az orvos-, mind a zenésztársadalmat megrázta. A Bohém rapszódia végre tiszta vizet önt a pohárba, és alaposan körüljárja Freddie Mercury életét, hogy méltó emléket állítson neki."

Értékelés:

Freddie Mercury miatt nagyon kíváncsi voltam, meg akartam őt ismerni, kíváncsi voltam az életére is, a zeneiségére, arra, amit a halála után hagyott örökségül a világnak, és ezeket szerettem benne a legjobban, olvasás közben is csak a Queent hallgattam, az összes megjelent albumukat végig hallgattam, és tök jó volt az ő hangjával végig kísérte a róla is szóló történetet, kár, hogy mire megszülettem 88-ban, már csak nagyjából a dalai maradtak meg, és nem láthattam őt már koncertezni sem a Queen-el. Nagyon sok olyan infó kapott helyet a könyvben, ami elgondolkodtató is, és borzalmas is, hogy mennyi életet követelt magának a HIV-AIDS vírus, ami annyi tévhitet gerjesztett az emberek között, és a médiában is, mennyire megnehezítették a homoszexuális emberek életét is azzal, hogy magukra hagyták őket, amikor a leginkább szükségük lett volna a segítségre, akár orvosi ellátásra, vagy a barátokra, családtagok segítségére.

Rettegtek attól, hogy akár egy érintéssel is elkaphatnák a "melegvírust", mert senki sem tudta még 1970-1980-as években igazán, hogyan is terjed, még azt sem tudták milyen vírus is szedi igazából az áldozatait, és egy ilyen évszázadban legendává vált, nem csak a Queen, de Freddie Mercury is, ahogy sorra adták ki az újabbnál újabb albumaikat, kislemezeiket, turnéztak megállás nélkül. Az a hatalmas siker, amit ők elértek még a halála után is fennmaradt örökségül a világnak, habár Freddie nem élt szent lélekként, hajszolta a szerelmet, hedonistaként megállás nélkül, belevetette magát az éjszakába, bulizott, egyéjszakás kalandokat hajszolt, de amikor kellett ő volt a lenyűgöző és csodálatosan fényes csillag, egy üstökös, aki csak ragyogott a színpadon, és mindvégig nagyon jól szórakozott, élte az életét, úgy ahogy neki jó volt, ahogyan azt ő eldöntötte, ahogyan akarta, és bátor volt, az utolsó percig, míg élt.

freddie-mercury-live-aid-queen-wembley-stadium-july-13-1985.jpg

A végén még meg is könnyeztem, pedig ez nagyon ritkán fordul elő velem, de Freddie nem csak a fülembe szóló hangjával érintett meg, úgy éreztem végig, mintha végig velem lenne, és átsegítene azokon a borzalmas infókon is, amik beárnyékolták az ő életét, habár nem is tudott róla eleinte mekkora veszélynek van kitéve, és nem csak ő, hanem az egész világon élő emberiség, akik elkaphatták a vírust, így vagy úgy, nem csak akkor ha lefeküdtek egy fertőzöttel, erről az 1970-1980as években a felelőtlen dokik, is tehettek, hogy olyan gyorsan elterjedt emberről, emberre a vírus, de ahogy a két szerző is írta, mindennek van kezdete és vége is, valahol elkezdődött az egész egy nulladik beteggel, akiről fogalmuk sem volt, csak évekkel később derült ki, ami sok embernek már nagyon késő volt, köztük Freddie Mercurynak is, amit nagyon sajnálok. Egy lenyűgöző tehetséget, egy bámulatosan polgárpukkasztót, egy igazi csodát vesztett el a világ, aki még akkor is nagyon bátor volt, amikor nagy fájdalmak kínozták, akkor is zenélt, amikor már nehezebben bírta, aki még akkor is tette a dolgát, amihez a legjobban értett, amikor már felállni is nehéz volt, és én csak tisztelni és becsülni tudom őt érte. :)

Kedvenc idézeteim:

"Nem költözött remény a szívébe, továbbra sem hisz a csodákban. Most már nem az a kérdés, meg fog-e halni, hanem hogy mikor. Így ért véget az élete.
Így kezdődött a haldoklása." (12. oldal)

"A boldogságod valamennyi ember boldogságában keresd!"
Zarathustra (22. oldal)

"Mindannyian azt gondoltuk, de főleg én, hogy a »A kurva életbe, hát nem ezt akarjuk!« Bár visszaforgathatnánk az idő kerekét… De Freddie igazán kedves fickó volt. Nagyszerű békebírónak bizonyult. (…) A színpadon Freddie teljesen más emberré változott, pont olyan vibrálóvá vált, mint amilyennek később megismerte őt a világ. Egyébként abszolút nyugodt maradt. Emlékszem, mindig furcsa mód csendes volt, és nagyon jólnevelten viselkedett. Ami azt illeti, elképesztően jólnevelt volt." (62. oldal)

"Mindennek hatására a férfiak bizonytalanná és határozatlanná váltak mind a munkahelyükön, mind pedig otthon. Az sem tett jót a brit férfiak önérzetének, hogy Nagy-Britannia gyáripara hanyatlóban volt, és így férfiassággal kapcsolatos válságok jellemezték az időszakot, miközben a férfiak társadalmi dominanciája a múlté lett.
Míg a fiatalabbak elfogadták ezeket a változásokat, az idősebbek, a háború előtti és közvetlenül utána született generációk csak nehezen alkalmazkodtak az 1970-es évekhez. Változtak az idők. A fiatalabb párok körében már nem igazán volt elfogadható az az ősrégi elképzelés, miszerint a férfi nem mosogat és nem végez házimunkát, és az évtized első felében a fiatal férfiak több időt töltöttek a családjukkal és a ház körüli tevékenységekkel, akár kertészkedésről, akár barkácsolásról, akár közös bevásárlásról volt szó. Mindezt tökéletesen megragadták az akkori szitkomok, mint amilyen a Man About the House volt.
Mindeközben hatalmas változások álltak be a férfidivatban is, hiszen megjelent a kihajtott gallér, a nyloning, a trapéznadrág, a testre feszülő póló és a fájdalmasan göndör haj. A kalap kiment a divatból, az arcszőrzet és az aranymedálok viszont annál inkább kedveltek lettek." (69-70. oldal)

"Ha valaki olyasmit mond, hogy »Talán nem vagyok elég jó, talán jobb lesz, ha kevesebbel is megelégszem« , akkor az jobb, ha feladja. Mi tele voltunk önbizalommal. Ez alapvető fontosságú volt. Az embernek szüksége van egyfajta arroganciára, rengeteg önbizalomra, és megingathatatlan elhatározásra, meg persze a szokásos készségekre, például zeneire. Az arrogancia nagyon jó dolog, amikor az ember belekezd valamibe, ezt úgy értem, hogy igenis azt kell mondogatni, hogy ti az első számú zenekar lesztek, nem pedig a második helyezett. Bennünk ez megvolt. Mindannyian hatalmas egóval rendelkeztünk." (84. oldal)

"Boldogok vagyunk együtt, és nem érdekel, mit gondolnak mások. Hiszünk egymásban, és nekem ez elég. Mi hiszünk egymásban, úgyhogy mindenki más bekaphatja. Senki se mondja meg, mit csináljunk!" (89. oldal)

„Nem csak az a kérdés, hogy van-e az embernek lemezszerződése, és slussz, mert nem minden fenékig tejfel. Muszáj kézben tartani mindent. A tehetség sem csak arról szól manapság, hogy jó zenész-e valaki. Hanem arról is, hogy képben legyél mindennel. Elengedhetetlen, hogy mindent megfelelően csinálj. A tehetség nem csak abból áll, hogy jó dalokat ír az ember, és elő is tudja adni őket, hanem üzleti mentalitás is kell, mert az hatalmas részét képezi a sikernek. Ez szükséges ahhoz, hogy a megfelelő helyre eljusson az ember zenéje, és profitálhasson is belőle. Minden üzleti trükköt be kell vetni, és ha valaki tényleg hisz magában, akkor meg is valósítja, amit elhatározott.” (104. oldal)

"Freddie a Killer Queenért kapta az első Ivory Novello-díját, de mégis miről szól a dal? Ki a címben szereplő „Killer Queen”? Van bármiféle köze a Freddie-ben akkoriban zajló szexuális viharhoz? Amikor erről kérdezték, Freddie így nyilatkozott: „Egy előkelő call girlről szól. Azt akarom elmesélni vele, hogy az előkelő emberek is lehetnek kurvák. Erről szól a dal, bár szívesebben venném, ha mindenki úgy értelmezné, ahogyan szeretné – ha azt látna bele, amit csak akar.” (128. oldal)

„Nagyon felhúzta az akkori menedzsmentünk, úgy érezte, nem tisztelték őt, nem fizették ki, meglopták, és hasonlók, és ezt szerette volna megírni a lemezen.” – mesélte Roger Taylor.
Norman Sheffield is tudott a felvételről. „1975 végére már hallottam, hogy mindenféle negatív megjegyzést tettek a Tridentre. Aztán meghallottam a Death On Two Legset az A Night at the Operán. Már az első két sor jelezte, mi jön még: »You suck my blood like a leech / you break the law and you breach«, majd »Do you feel like suicide?« és végül: »I thing that you should.« Egyfajta csúf gyűlölködő üzenet volt ez Freddie-től.”
„Senki el nem tudná képzelni, mennyi gyűlölet és méreg került abba a dalba az éneklés során, a dalszövegről meg aztán ne is beszéljünk! – nyilatkozta Freddie egy 1977-es interjúban. – Csak figyeljétek meg alaposan a szavakat! Szemét kis dal, kihozta belőlem az ördögöt. Általában nem szeretem elmesélni, mire gondoltam dalszövegíráskor, de ez egy szemét öregemberről szól, akit korábban ismertem. Könnyedén jöttek a szavak. Úgy döntöttem, ha már ennyire határozottan ki akarom fejteni a véleményemet valamivel kapcsolatban, akkor felesleges visszafogni magamat, beleadok mindent. Nehezen tudtam jól énekelni. Szerettem volna a lehető leggorombábban előadni. Végig vérzett a torkom. Mindennap változtattam egy kicsit a dalszövegen, próbáltam a lehető legaljasabbra írni. Amikor a többiek először meghallották, teljesen ledöbbentek. Amikor még csak meséltem róla, teljes mellszélességgel mellettem álltak, de amikor meghallották a végeredményt, megrémültek. Én viszont addigra ezen már túl voltam, teljesen magával ragadott a dolog. Pár napra igazi démonná váltam.” (145-146. oldal)

"Hiszen énekes volt, popsztár, és ehhez méltóan is viselkedett." (168. oldal)

„Elképesztő szexuális étvágyam van – vallotta be egyszer. – Összefekszem férfiakkal, nőkkel, macskákkal, bármivel, amit csak el tudtok képzelni! Az ágyam elég nagy ahhoz, hogy akár hatan is elférjünk benne. Jobb szeretem a kötöttségek nélküli szexet.” Ennek az életfilozófiának köszönhetően választhatott bárkit, aki megtetszett neki, és azzal büszkélkedett, hogy százakat ágyba vitt már." (178. oldal)

"A siker, hírnév és gazdagság a rock'n'roll világában azt jelentette, hogy Mercury bármit és bárkit megkaphatott, és most már folyamatosan olyan emberek vették körbe, akik lesték minden kívánságát." (191. oldal)

„Szórakozz, és emeld fel a hangodat a szabadságért!” (215. oldal)

„Rengeteg mindent hittünk, és amikor belevágtunk – mesélte Freddie –, de én azt gondoltam, öt év után befejezzük, aztán csinálunk valami mást.”
A siker azt is jelentette, hogy Freddie Mercury, Brian May, Roger Taylor, John Deacon elképesztően gazdaggá vált, és a Guinnes-rekordok könyve nem sokkal korábban őket nevezte meg a legjobban kereső cégigazgatóként a fejenkénti hétszázezer fontos bevételükkel. És továbbra is megállíthatatlanul meneteltek előre. „Engem a munka hajt, és amíg csak tehetem, dolgozni fogok – nyilatkozta Freddie. – Azokat a dolgokat becsülöm a legtöbbre, amik teljes odaadást kívánnak, tizenkét órás munkanapokat és álmatlan éjszakákat.” (228. oldal)

„Amint a vírus bekerült, gyorsan elterjedt azon lakosok körében, akik azon túl, hogy nem rendelkeztek ellene természetes védelmi mechanizmussal, szexuálisan is kifejezetten aktív életet éltek” – magyarázta dr. Peter Jones, a Newcastle Haemophilia Centre munkatársa. Az 1970-es és 1980-as években főképp Miamiba érkeztek a haiti bevándorlók, ahogyan a meleg turisták zöme is.
1981-ben Miami a pusztulás városa volt. Azonban annak ellenére, hogy sokak számára túlságosan zabolátlanná és veszélyessé vált, mások pontosan oda vágytak." (247. oldal)

"1981 második felében, miközben Freddie a Miamiban található melegbárokat járta, senki sem tudta, miféle betegségtől szenvednek a lakosok – egyelőre legalábbis. Freddie pedig a rádióban, az újságokban és a melegközösségekben terjedő pletykák ellenére továbbra is igen aktív szexuális életet élt. „Túlzó természetű vagyok – magyarázta. – Az unalom számomra egyfajta betegség. Nekem veszélyre, izgalmakra van szükségem. Nem arra születtem, hogy otthon maradjak, és nézzem a tévét. Határozottan fontos számomra a szexualitás. Szeretek folyton [szexuális kapcsolatot létesíteni].”
Freddie nem érezte veszélyesnek az életmódját akkor sem, amikor 1981 októberében a Queen Mexikóba repült, hogy koncertet adjon a monterreyi Estadio Universitario stadionban, ötvenezer rajongó előtt." (249. oldal)

"Mindezek ellenére Freddie továbbra is féktelen, hedonista életmódot folytatott. „Azért születtünk, hogy éljünk – jelentette ki. – Komolyan mondom, akkor is így élnék, akkor is ilyen lenne a mentalitásom, ha nem lennék sikeres.” És nemcsak Freddie gondolkodott így. Dr. Thomas Schmidt 1995-ben így fogalmazott: „Kezdjük azzal, hogy a homoszexuálisok már-már megrögzötten keresik a lehetőséget a szexuális együttlétre. A homoszexuális férfiak hetvenöt százaléka több mint száz partnerrel kerül intim viszonyba élete során. Ezeknek a partnereknek több mint fele idegen számára. Csupán a homoszexuális férfiak nyolc, valamint a homoszexuális nők hét százaléka alakít ki három évnél hosszabb, tartós párkapcsolatot. Senki sem tudja, mire fel ez a különös, megrögzött promiszkuitás. Talán egy mélyről fakadó lelki igényt igyekeznek sikertelenül kielégíteni ezzel. A homoszexuális férfiaknak átlagosan húsz szexuális partnerük van egy évben.”
Ez az élettel és szerelemmel kapcsolatos filozófia volt az oka annak, hogy a következő év, 1982. jelentette Freddie Mercury számára a vég kezdetét." (254. oldal)

„megtanultuk ugyanis, hogy ha az ember bizonyos betegségektől szenved, bizonyos életmódot folytat, akkor nem várhatja, hogy ugyanúgy kezeljék őt, mint a társadalom többi tagját.” (260. oldal)

"Jól érezte magát – megbetegedett ugyan, de jól volt, bár persze nem mindig tökéletes állapotban. Folyamatosan apróbb fertőzések áldozatává vált, amelyek a torkát és a fülét támadták meg, árpától szenvedett… De semmi komoly baja nem volt. A világ hivatalosan még nem értesült az AIDS-ről, nem hirdették a biztonságos szexet olyan mértékben, mint később, és sokan a pillanatnak éltek. Más idők jártak, más volt a társadalom, a világ.
És ebben a másfajta világban vetette bele magát Freddie a szólóprojektjeibe, a bulizásba, a szeretők felhajtásába, és végül az év vége felé megismerkedett azzal a férfival, aki élete végéig mellette maradt." (281. oldal)

"– Így történt hát, hogy a szexuális szabadosság fejlődése a melegek körében, épp azután, hogy végre szabadon kifejezhették a szexualitásukat a társadalomban, sajnálatos módon egybeesett azzal az időszakkal, amikor a vírus felütötte a fejét nálunk. A fürdőkultúra pedig tökéletes melegágya volt a szexuális úton terjedő betegségeknek." (296. oldal)

„A biztonságos szex nagyon fontos, de azért az ember még szeretne szórakozni – magyarázta. – Nem várhatjuk el, hogy az emberek egyszerűen csak felhagyjanak a szexxel. Kiborulnak, azt hiszik, AIDS-esek, lelövik magukat, aztán kiderül, hogy nem is voltak betegek. Vigyázni kell, nehogy paranoiássá váljunk.” (333. oldal)

„A Living On My Own nagyon jól jellemez engem – mesélte Freddie. – Körbeutazom a világot, és kénytelen vagyok szállodákban lakni. Rengeteg ember van, aki gondoskodik rólam, de végül mind elmegy. De nem panaszkodom. Egyedül élek, és fantasztikusan szórakozom.”
Ugyanebben az interjúban arról is szó esett, hogy milyen régóta keresi már a szerelmet, és úgy érzi, többször is kihasználták őt a múltban. „Ha az ember híres, nehéz odamenni valakihez, és azt mondani: »Figyu, amúgy teljesen normális vagyok.« Egyszerűen átgázolnak rajtam, mert próbálok normálisan viselkedni valakivel, de ugye kénytelen vagyok kibújni a csigaházamból, és ilyenkor sérülékenyebb vagyok, mint az emberek többsége. Sikeres vagyok, és sok pénzem van, ezért rengeteg mohó ember igyekszik kihasználni. Már hozzászoktam. Csakhogy tele vagyok sebekkel, és egyszerűen nem akarok többet.”
Egy másik, szintén 1985-ös interjúban Freddie egy ennél mélyebb sebet is felfedett: „Előfordulhat, hogy valakinek megvan mindene, mégis ő a legmagányosabb ember a föld kerekén. És ez a lehető legkeserűbb magány. A sikernek köszönhetően rengetegen imádnak, több millió fontot kerestem, viszont egy dolgot nem kaphattam meg: a hosszú távú, szerető párkapcsolatot. Olyan ez, mint a szokásos hollywoodi sztori, van az a rengeteg csodálatos színésznő, akik egyszerűen képtelenek hosszú távú kapcsolatokat kialakítani, mert a karrierjük közbeszól. Én is így vagyok vele. Nem szállhatok ki a mókuskerékből egy időre, hogy a szerelemnek szenteljem az időmet, mert akkor rengeteg szakmai problémám adódna. A mókuskeréknek pörögnie kell, csak így nagyon nehéz bárkinek is boldogan együtt élnie velem. A munkám hajt előre, és addig fogom csinálni, ameddig csak tehetem – amíg teljesen bele nem őrülök. Van egy kis hang a fejemben, ami azt mondogatja: »Lassíts, Freddie! Ki fogsz égni.« De egyszerűen képtelen vagyok leállni.” (350-351. oldal)

„Tudtuk, hogy borzasztóan beteg, igazából csak megerősítette azt, amit egyébként is sejtettünk – nyilatkozta Roger Taylor. – De iszonyatos volt az ő szájából hallani. Hosszú ideig győzködtük magunkat, hogy valami másról van szó.”
„Sosem kérte, hogy sajnálják – mesélte May. – Nagyon erős személyiség volt, szerette ő irányítani a saját sorsát. Tudta, hogy ha kiáll a nyilvánosság elé, akkor onnantól kezdve cirkusszá válik az élete, és nem csinálhatja majd, amit szeretne, azaz nem szerezhet zenét úgy, ahogyan akar. Azt szerette volna, ha egészen a legvégsőkig minden úgy zajlik, ahogyan korábban. Nem drámázott, nem hullottak a könnyei. Elképesztő, mennyire ura volt önmagának. Nem éreztük úgy, hogy bárkit is beavathatunk a titkába. A barátaink szemébe hazudni volt a legnehezebb. És persze az, hogy kénytelenek voltunk végignézni, ahogyan egy elképesztően tehetséges, erős férfit élete teljében szép lassan elragad a betegség. Borzalmasan tehetetlennek éreztük magunkat.” (418-419. oldal)

"Van egy elgondolás, amelyet halálos betegségben szenvedőknek, azon belül is elsősorban az AIDS-eseknek szokás ajánlani, miszerint az ember tovább élhet, mint amennyit jósolnak neki, ha minél kevesebb embernek mondja el, hogy beteg. Persze, ez azt jelenti, hogy másokat is bele kell vonni a hazugságba. Freddie már elmondta az igazat a hozzá legközelebb állóknak Garden Lodge-ban. Ők is a hazugság részeseivé váltak. De mindenki más is hazudott: túlélésről beszéltek, arról, hogy életben marad, meg hogy sokkal jobban néz ki, és úgy tűnik, felszedett néhány kilót. A hazugság kívánatos dolog, hogy megkönnyítse az AIDS-es betegek életét." (419. oldal)

„Különös, de nagyon sokszor boldogok voltunk – mesélte Brian May. – Freddie-nek nagy fájdalmai voltak, de a stúdióban mintha egyfajta védőburokban lett volna, boldog lehetett, élvezhette azt, amihez a legjobban értett. Néha csak napi pár órán át tudtunk dolgozni, mert aztán nagyon elfáradt. De abban a néhány órában rengeteget adott magából. Amikor képtelen volt felállni, az asztalnak dőlt, és felhajtott egy vodkát. »Addig énekelek, amíg szó szerint össze nem esek.«” (436. oldal)

„Nem tudom, honnan volt ennyi energiája – nyilatkozta May. – Valószínűleg a vodkától. Beleélte magát a dologba, bemelegített, aztán szólt, hogy »Ide az adagommal!«” Egy pillanat alatt felhajtotta, jéghidegen. Általában Sztolicsnaját. Aztán szólt, hogy »Indítsátok a felvételt!«” Elképesztő, mennyi erő maradt a tüdejében még akkor is. Nem tudom, hogy hozta össze.”
Brian és Freddie együtt dolgoztak a dalon, akkor írták le az ötleteiket, amikor mindketten a stúdióban tartózkodtak, de olyan is előfordult, hogy egyéb időpontban jutott eszükbe valami, aztán később közösen átbeszélték. Ahogy haladt előre a Mother Love felvétele, Freddie igyekezett a lehető legjobbat kicsikarni magából. "A dal mélyen és lágyan kezdődik, de Mercury úgy döntött, megerőlteti magát, és magasabbra tör – mesélte May. – Egymásra néztünk, és tudtuk, hogy olyan, mintha egy hegy állna előttünk. Ekkor csúszott csak igazán a vodka. Kijelentette, hogy »Igenis kiénekelem ezeket a hangokat!« És tényleg megtette. Csodálatos pillanat volt. Egészen az utolsó előtti szakaszig jutottunk, amikor szólt, hogy »Nem érzem magam annyira jól, szerintem mára ennyi elég lesz. Ha legközelebb jövök, befejezem.« Aztán persze soha többé nem tért már vissza a stúdióba.” (447. oldal)

"Augusztus vége felé Freddie-ben felmerült, hogy abba kellene hagynia a gyógyszerszedést. Úgy érezte, hogy nem neki való az, ha továbbra is életben marad, miután már mindennek vége, miután már semmire sem képes. Az író Harold Brodkey „a nemlét elviselhetetlen könnyedsége” szavakkal jellemezte ezt az állapotot. Csakhogy az élet makacs: ha valaki már nem akar élni, az még nem elég ahhoz, hogy meg akarjon halni." (450. oldal)

„Az a baj azzal, ha az ember haldoklik, hogy vele történik. Már nem ő a saját történetének a főhőse, sőt még elbeszélő sem. A történet a halálról szól az élők gyűrűjében – mintha egy kert kellős közepén álló kőről lenne szó” – írta Harold Brodkey. Freddie már tudta, sosem éri már meg az öregkort, mert ez volt az ő öregkora. Akaratlanul is felmerül a kérdés az emberben, vajon véget akart-e vetni a szenvedéseinek, hiszen már annyira törékeny volt, elbújt, amikor túl nehézzé vált az élet, de valahogy mégis ragaszkodott az élethez. Ez történik azokkal, akik gyógyíthatatlan betegségben szenvednek: ragaszkodnak az élethez. Voltaire tökéletesen fogalmaz ezzel kapcsolatban: „százszor is öngyilkos akartam lenni és mégis ragaszkodtam az élethez. Ez a nevetséges gyengeség talán egyike a leggyászosabb, velünk született hajlamoknak; mert van-e ostobább dolog, mint az, hogy folyamatosan viseljünk egy terhet, melyet szeretnénk földhöz vágni; melengetjük a kígyót, mely mardos bennünket, míg végre a szívünkbe eregeti mérgét.” (453. oldal)

"Az AIDS-járvány kezdete óta, amely 1980 körülre teszünk, akár 87,6 millió ember is megfertőződhetett, és 40,8 millió vesztette életét az AIDS-hez kötődő betegségek valamelyikében. Arról azonban nincsenek pontos statisztikák, hogy hány ember fertőződött meg HIV-vel és halt meg AIDS-ben az 1980-as évek előtt, így hát a legegyszerűbb számításokat alkalmazva és figyelembe véve, hogy a betegség a huszadik század elején kezdett el terjedni, arra a következtetésre juthatunk, hogy világszinten akár kétszázmillió ember halálát okozhatta a betegség.
A Freddie Mercury halála óta eltelt években már biztonságosan nézhetünk vissza a zenei világ legszórakoztatóbb, legtehetségesebb és legharsányabb előadójának briliáns karrierjére és titokzatos életére, beleveszhetünk a zenébe, a telt házas stadionok nyújtotta nosztalgiába – és könnyedén megfeledkezhetünk ezekről a számokról." (498. oldal)

Könyv adatai:

Könyv: Matt Richards · Mark Langthorne: Bohém rapszódia

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2019

Oldalszám: 552. oldal

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789634575047

Fordította: Szabó Krisztina

Ajánlom: 16-18 év

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

A két szerző páros nagyon jól működött együtt, az interjús részek tetszettek, bár az infók néha nagyon is megdöbbentettek, sőt elszomorítottak, voltak benne olyan részek is, amik tetszettek, és csak ajánlani tudom ezt a könyvet, megéri elolvasni, sok érdekes infót tartalmaz, bár nem biztos, hogy minden úgy történt, ahogy arra visszaemlékeztek, mert biztos van olyan, ahol eltér, vagy olyan esemény, ami kimaradt, nekem így is tetszett, jó volt megismerni kicsit Freddie Mercuryt, belelátni az életébe, és a Queen megalakulásába is, és csúcsra töréséről, ahogy a filmet, úgy szeretem ezt a könyvet is. :) További jó olvasást mindenkinek! :)

Smurfettereads

2021\11\13 Smurfettereads Szólj hozzá!

Bessenyei Gábor: Az első csók és egyéb démonok c. könyv

Sziasztok kedves olvasóim! Az imént befejeztem Bessenyei Gábor: Első csók és egyéb démonok c. könyvét, és sajnos nem igazán fogott meg engemet ez most. Ez volt az első regényem az írótól, és egy kicsit csalódott vagyok. Amikor nekiálltam olvasni, nagyon lassan haladtam vele, sőt majdnem el is aludtam rajta, mert egyszerűen untatott, de aztán kezdett beindulni a sztori, aminek örültem, de akkor sem lett a kedvencem sajnos. :/

Fülszöveg:

"Vajon mi az ijesztőbb: egy szellem vagy életem első csókja?

Patrik tizenhat éves, és úgy érzi, már nagyon ideje lenne járni valakivel. Amikor észreveszi, hogy Emma, a suli egyik legszebb lánya egyre biztatóbb jeleket küld felé, alig hisz a szerencséjének.
Minden szuperül alakul, ám egy éjszaka megjelenik a kollégiumban Patrik halott kutyájának szelleme.
De mit akar tőle a frissen eltemetett házi kedvenc? És miért beteg Patrik édesanyja, ha az orvosok nem találnak semmi okot?
Patrik maga kezd nyomozni.
Felkeresi egyik régi iskolatársát, Lilit, akiről azt pletykálják, hogy igazi boszorkány.
Szellemek, átkok, éjszakai szeánszok – kiderül, hogy a lánynak mindez meg sem kottyan, de a sötét erő, ami Patrik családját fenyegeti, sokkal kegyetlenebb, mint bármelyikük sejtette volna.

Patrik úgy érzi, kettészakad az élete.
Odahaza egy ismeretlen misztikus fenyegetés telepszik rá, miközben a kollégiumban próbálja teljes szívvel belevetni magát első párkapcsolatába, túlélni az első ügyetlenkedéseket, a bizonytalanságot, és rosszindulatú szobatársa kötekedéseit.

Lehet esélye a szerelemre, ha közben egy alattomos túlvilági lény a családjára tör?

Nyerj bepillantást egy kamasz srác féltve őrzött titkaiba!"

Értékelés:

Patrik karaktere engem taszított, annyira nem fogott meg, még a végére se érte el, hogy megkedveljem őt. A gondolkodásmódja, és az egész személyisége engem nagyon zavart, főleg hogy olyan gyorsan váltott az otthoni problémák, meg Emma között, meg mikor azon tanakodott, hogy mit szabad és mit nem, mert nem tudta eldönteni, hogy helyesen cselekszik-e egyáltalán, annyira bizonytalan volt szegény, és kissé talán naiv is, de még Császárral sem mert szembeszállni... pedig annyi lehetősége lett volna rá... A sztori egyébként nem volt rossz, de annyira izgalmas sem volt, de legalább a Lilivel való közös párbeszédei tetszettek, azon sokszor jókat mosolyogtam, de leginkább ennyi. :)

Lili, és Emma ők viszont szimpik voltak, ahogy a boszorkányosztag is, őket nagyon bírtam, még Évát is, szerethetőek voltak, és Patrik anyja is, az apja is, de csak eleinte, aztán meg pfff... meg Erika, inkább hagyjuk. Nem volt ő szimpi, se a kannibál lélek... Azt hittem azok a részek izgik lesznek majd, amikor színre lép a is, de csalódtam benne. Nem volt félelmetes, ahogy ijesztő sem, de eléggé kiszámítható igen. Már az elején rájöttem, hogy nem simán csak egy ártatlan jópofa szellemecskével van dolguk, hanem másfajta lénnyel, akinek nem szabadna azon a síkon léteznie.

Viszont Titán tök cuki volt, őt és Patrik anyját sajnáltam a legjobban, és már ahogy kezdődött az első oldalnál elszomorodtam, mert szíven ütött, én is veszítettem el kutyát, de még mindig nagyon hiányzik, és rossz volt olvasni is, főleg ahogy Császár megnyilvánult róla... Még Patrik helyett is bevertem volna a képét... Meg is érdemelte volna. Az pedig ahogy bánt Emmával, Patrik és titkolózott előtte... meg is érdemelte, hogy dobták a popóját. XD A végén a Titánnal közös kis szösszenet, nagyon cuki volt, és vérzett a szívem érte, mármint Titánért, nagyon megszerettem a kutyust, és annyira bátor, meg erős kutyus volt, sokkal jobban, mint a fafej gazdája. :D Az a kis részlet Lilivel, nem tudtam hova rakni, főleg hogy nem rég szakított Patrik...

Kedvenc idézeteim:

"A bundája ugyanolyan selymes volt, mint addig, a halál nem koptatta meg a puhaságát." (6. oldal)

"Vannak, akiknek jól áll a sírás, de az ő szépségét felszabdalják az arcán lepergő könnyek." (9. oldal)

"– Szereted a szuperhősfilmeket? – kérdezte tőlem Emma.
– Ja, egy igazi kis kocka veszett el ebben a gömbben – kocogtatta meg a fejem Császár az öklével.
– Na, húzz innen! – ütöttem el a kezét dühösen.
– Én is szeretem a képregényfilmeket – jegyezte meg Emma. – Pár hét és jön a Thor 3. Már alig várom!
– Komolyan, az ilyen nyomorékságokra gerjedsz? – kerekedett el Császár szeme.
– Nyomorékság? – ütődött meg Réka, és sóhajtozva a szívére tette a kezét. – Thorról beszélsz, nem láttad, milyen cuki lesz az új rövid hajával?
(…)
– Figyelj, ha… – kezdtem bele. (…) – Figyelj, ha érdekel a film, akár együtt is megnézhetnénk…" (29. oldal)

"– Magad elé nézz, ne engem bámulj!
Ezután szinte szökkenve indult felfelé, én meg utána.
– Hát persze! – gonoszkodtam, de akkor valami kegyetlenül hasba vágott. A lépcsőkorlát egyik fémrácsa elgörbülve lógott ki a helyéről, én pedig pont beleszaladtam.
– Mondtam, hogy az utat figyeld – pillantott vissza rám Lili vigyorogva. – Lesz még néhány ilyen, jó helyen tartsd a szemed.
Hazudott. A korlátban nem volt több hiba, de annyit elért, hogy a lába helyett végig a lépcsőre meredtem." (52. oldal)

"– Csábító ajánlat, de vissza kell utasítanom, és most hess innen, kis trubadúrjaim!" (78. oldal)

"– Most légy erős!" (83. oldal)

"– Csókoljam meg?
– Csókold meg!" (118. oldal)

"Kicsit olyan ez, mint amikor a születésnapodon eszedbe jut az elmúlás, és arra gondolsz, hogy egyszer meg fogsz halni.
De ha van motiváció, a görcs is elnyomható." (136. oldal)

"– De ha a tegnapi dolgokon rágódunk, nem jutunk közelebb a megoldáshoz." (142. oldal)

"Mikor lehet az ilyet megtenni? Vajon mit szólna hozzá, ha megfognám a fenekét? Merjek próbálkozni?" (202. oldal)

"Furcsa, hogy mennyivel könnyebben megy az ismerkedés, ha nincsenek hátsó szándékaim." (225. oldal)

"– Úgy látom, valaki jól mulatott az éjjel – vigyorodott el. – Hé, lányok, megjött az éjszaka császára! – rikkantott fel." (237. oldal)

"– Meghoztuk a pizzát! – kiabálta, miközben már a bejárati ajtón kopogtatott.
– A pizzát? – sziszegtem halkan. – Te meghülyültél?
– A filmekben is mindig ezzel próbálkoznak.
– Te meghülyültél. – Ez most már kijelentés volt. – Ha legalább lenne nálad egy pizzásdoboz, hogy hiteles legyél…
– Jó, akkor várj meg kint, majd én elintézem egyedül.
– Na, persze…" (268. oldal)

"– Így akarsz játszani? – rikácsolta.
Nem feleltem, de hallottam, hogy elindul felém.
– Velem így senki sem bánhat. Azt hiszed, annyi vagyok, amennyit látsz belőlem?
(…)
– Engem senki sem alázhat meg – vicsorította felém. (…) – Túl sok koszos paraszt tartott játékának az életem során. Soha többet!" (284-285. oldal)

"– Azt szeretném, ha nem hallgatnál senkire, csak magadra, mert neked nagyon jók a megérzéseid, és mások csak félrevisznek." (311. oldal)

"– Miért van szükség ezekre? – hajoltam le mellé, hogy segítsek pakolni.
– Tisztítóláng. A kis lángok égetni fogják a kannibál lélek negatív energiáját, így gyengítve őt.
(…)
– Ezek meg hogy kerültek ide? (…)
– Én hoztam, temetőföld van bennük. Jól jöhetnek a kannibál lélek ellen.
– Temetőföld? Honnan szerezted?
– Na, honnan? Vagy tündérországbeli búzamezőkről szüreteltem, vagy hajnalban kimentem a temetőbe, és lelapátoltam néhány friss sírról." (320. oldal)

Könyv adatai:

Könyv: Bessenyei Gábor: Az első csók és egyéb démonok

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2018

Oldalszám: 368. oldal

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789634575283

Ajánlom: 14-15 év

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

De mindenesetre nem volt rossz a könyv, de ez most nekem kevés volt. Azért még fogom követni Bessenyei Gábor munkásságát, és kíváncsi vagyok a többi történeteire, hátha rátalálok egy kedvencre, mert a stílusa viszont szimpatikus, meg a könyv borítója is tetszik. :) További jó olvasást mindenkinek! :)

Smurfettereads

2021\11\08 Smurfettereads Szólj hozzá!

Shea Ernshaw The Wicked Deep – Gonosz mélység c. könyv értékelése

Egy újabb elolvasott könyv értékelésével érkezem. Egy kicsit csalódott vagyok vele kapcsolatban, nem igazán vagyok vele megelégedve. Shea Ernshaw The Wicked Deep – Gonosz mélység c. könyvet fejeztem be, éjfél után, de kissé csalódtam, a befejezése viszont jó volt, nem a szokásos happy end-el végződött, de remélem egyszer lesz folytatása, kíváncsi lennék Bo szemszögéből, és a Swan nővérek szemszögéből is a történtekre. :)

Fülszöveg:

"Köszöntünk az elátkozott városban, Sparrow-ban.

A Csendes-óceán parti városkában kétszáz évvel ezelőtt három nővért halálra ítéltek boszorkányságért. Köveket kötöttek a bokájukra, és a kikötő mély vízébe lökték őket.

Azóta minden nyáron visszatérnek egy rövid időre, és három lány testébe költözve bosszút állnak azzal, hogy fiúkat csalnak a kikötőbe, és vízbe fojtják őket.

Akárcsak sok helybeli, a tizenhét éves Penny Talbot is beletörődött a várost sújtó átokba. De ebben az évben, a nővérek visszatérésének éjszakáján egy Bo Carter nevű fiú érkezik, akinek fogalma sincs arról, hogy milyen veszélybe csöppent.

Bizalmatlanság és hazugságok kezdenek terjedni az eső áztatta utcákon. Penny és Bo is gyanakszik, hogy a másik titkokat rejteget. A halál pedig gyorsan utoléri azokat, akik nem tudnak ellenállni a nővérek csábításának.

Penny azonban olyasmit is lát, amit mások nem. És muszáj lesz választania: Bót mentse meg, vagy saját magát.

Legyőzheti egy boszorkány az óceán szirénénekét?"

Értékelés:

Hát nem teljesen vagyok megelégedve ezzel a könyvvel, de a borítóját imádom. Az volt az első, ami felkeltette a kíváncsiságom, mert gyönyörű szép. De a történet... Az első 50 100 oldalt majdnem csak halálra untam, mert semmi izgi nem történt, csak a titkok, meg Swan nővérek így, Swan nővérek úgy csináltak, meg majd jönnek, és elviszik a kiszemelt áldozatukat magukkal le a mélybe, mert hű de nagy boszik. Penny az elején hihetetlenül idegesített, agyamra ment, hogy próbálta kiszedni Bo titkait, miközben ő is ugyanúgy hazudott, majdnem mindenben. Rose se volt túlságosan szimpi, főleg a vége felé kész ideggóc lett, Bo szimpi volt, de túl titokzatos, rejtélyes fazon, tele titkokkal, de néha tök cuki volt. :)

Olivia és Gigi, hááát nem szimpik, se előzte, se utána, bár a végén sajnáltam őket, és Hazelt, annyi szenvedés után, és megvetés, meg gyűlölet után ezt érdemelték... Hazel sokkal szimpibb volt, mint Aurora vagy Margaret. Nagyon kíváncsi lennék egy róluk szóló történetre, mert ennyi nem volt elég. De ezen kívül a történettel semmi bajom sincs, mert tényleg nem rossz, csak lassú lefolyású, és eléggé kiszámítható volt egyes részei, hamar rájöttem, mit titkol Penny mindenki előtt, de engem nem vezetett meg annyira, meg sok a felesleges szövegelés, Swanékról alig derül ki valami, nagyon rejtélyes, és titokzatos az ő múltjuk, nem igazán feküdt rá az írónő, hogy még jobban kidolgozza az ő szálukat a könyvben, de nem volt annyira rossz.

A helyszínek leírását viszont élveztem, gyönyörű hely Sparrow, és a sziget, meg a tenger. A Bo és Penny közötti romantikus szál viszont aranyos volt, csak gyenge, nem igazán erőteljes, Hazel-é viszont tragikus, nagyon, nagyon sajnáltam őt, amikor kiderültek a dolgok vele kapcsolatban, és elszomorított, ő tényleg sokat szenvedett, és sokat veszített. Az ő karaktere sokkal szerethetőbb volt, ezért is kedveltem meg csak őt, meg persze Bo-t, mert ő is aranyos volt azért. Penny anyját is sajnáltam, ő is sokat szenvedett, amit nem igazán érdemelt meg, de arra nem számítottam, ami kiderült a végére. :/

Kedvenc idézeteim:

"Szellemek szállták meg ezeket a vizeket, ezt rebesgetik a mai napig a tengerészek – és igazuk van." (13. oldal)

"– Aki bármi olyanra kényszerít egy csajt, amit az nem akar megtenni, megérdemli, hogy fenéken billentsék – kezdi fahangon. – Ezért javaslom, hogy kérj tőle bocsánatot. Így megspórolhatsz egy utat a sürgősségi osztályra, ahol majd összevarrnak, meg egy holnap reggeli hasogató fejfájást." (40. oldal)

"– Még egyszer köszönöm! Mármint hogy megmentettél! – A srácra sandítok a szemem sarkából.
– Gondolom jókor voltam jó helyen.
– Az itteni srácok nem túl lovagiasak. […] – Díszfelvonulást érdemelnél.
Először mosolyodik el nyílt mosollyal, és a tekintete is ellágyul.
– Meglehetősen keveset várhatnak el egy hőstől ebben a városban.
– Csak szeretjük a parádékat." (42-43. oldal)

"– Lehet, hogy ez a város csak azért gyűlölte őket, mert különböztek tőlünk. Mert könnyebb volt eltenni őket láb alól, mint elfogadni, hogy az itteni férfiak tökkelütött, nőgyűlölő barmok!" (45. oldal)

"Anyám szokta mondani, hogy ő meg én hasonlítunk is rájuk: mások vagyunk, félreértenek mindkettőnket. […] Talán mindannyiunkban rejtőzik valamennyi különcség, hóbort, amit megpróbálunk elrejteni; amit sehogyan sem tudnánk megmagyarázni; amire vágyunk; ami elől menekülünk." (54. oldal)

"– Tényleg elhiszed ezt? Hogy nem vennéd észre, ha beköltöznének a testedbe?
[…]
– Azt hiszem, az elme könnyen felejt. Elnyomja, háttérbe szorítja az emlékeket." (70. oldal)

"Vér a holdon – rossz ómen." (94. oldal)

"Ugyanazt látja bennem, amit én őbenne: a titkok végeláthatatlan sorát, amit letagadni sem tudnék. Mindketten magukkal hordjuk ezt a terhet. Húsunkba égett billogként, múltunk szégyenbélyegeként. Talán csak azok ismernek egymásra, akiknek egyforma a sebhelyeik. Akiknek ugyanaz a félelem teszi karikássá a szemüket.
(…)
Felállok, nehogy szavaink törékeny békénket is széttépázzák. Még mielőtt olyan vallomásokat követelne tőlem, amiket nem adhatok meg neki." (122-123. oldal)

"Minden gondolata a lány volt: meleg ujjai a bőré; szája, ami olyan puha volt, hogy lángra lobbantotta az idegeit; átható tekintete, ami belelátott a gondolataiba.
Aztán az óceán a mélybe húzta, és soha többé nem engedte el." (151. oldal)

"– Senki nem jöhet ide! A végén befűz, hogy engedd szabadon.
– Azzal csupán a gyenge akaratú hímekre hathat – mondom." (164. oldal)

"Ez a pillanat – ez a fiú – ízekre szaggathatna engem, és mindent a feje tetejére állít." (182. oldal)

"Nem akarok sehol máshol lenni. Őt akarom, őt egyedül.
A szerelem veszedelmes csábító… vad és ördögi." (183. oldal)

"Egyszer olvastam egy verset arról, hogy a szerelem törékeny, mint az üveg.
Ez a fajta szerelem azonban nem él meg egy ilyen helyen. Sokat tűrőnek, szívósnak kell lennie. Keménynek.
(…)
Erősebb, mint a legtöbb fiú. Túl tudja élni ezt a helyet. Más fából faragták. A szíve kiégett, mint az enyém: kemény fémek és föld alkotja. Mindketten elvesztettünk már álmokat: elvesztettünk embereket. Megtört minket a sors, de tovább harcolunk a túlélésért. Talán ezért is van rá szükségem. Úgy érez, ahogyan én, azt akarja, amit én. Valamit feloldott a mellkasom mélyén, ebben a ridegségben, ahol most már lüktet a vér, az élet apró jeleként, mint amikor a növények elkezdenek a nap felé nőni.
Talán szeretem is." (194-195. oldal)

"– Kedvelem azokat, akik megdolgoznak azért, amire fáj a foguk – veti oda, és rám kacsint." (204. oldal)

"A percek hosszan elnyúlnak. Éreztem, hogy belecsúszom egy álomba, amelyből nincs felébredés. Mintha semmi sem lenne valóságos. Ritkán fordul elő, hogy valaki tudja, mindjárt itt a halál, vár rá, ujjai már a lelkéért karmolásznak. Éreztem, hogy utánam nyúl. Máris félig az övé voltam." (241. oldal)

"Noha szerelem és fájdalom is ül a szemében, a harag is ott van. Mély, letagadhatatlan, kitéphetetlen harag." (295. oldal)

Könyv adatai:

Könyv: Shea Ernshaw The Wicked Deep – Gonosz mélység

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2021

Oldalszám: 312. oldal

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789634578017

Fordította: Béresi Csilla

Ajánlom: 15 éves kortól

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó

Szóval, kissé csalódott vagyok, de a borított imádom, és az írónő stílusa is tetszik, remélem hamarosan lesz majd folytatása, jobban megszeretném ismerni Bo-t is. :) További jó olvasást mindenkinek!

Smurfettereads

2021\11\03 Smurfettereads Szólj hozzá!

Stephen King · Joe Hill A magas fűben / Teljes gázzal c. kisregény

Ismét egy újabb értékeléssel érkezem Stephen King · Joe Hill A magas fűben / Teljes gázzal c. kisregényről, ami csupán 128. oldalas, és két rövid novella történetet tartalmaz. :) Sajnos csak az egyik tetszett nekem jobban, a másodikat kissé untam, pedig az is eléggé izgalmasnak tűnt, de a karakterek, és a történet, nem igazán jött be nekem. :/

Fülszöveg:

"Stephen King és fia, Joe Hill két közös elbeszélését olvashatjuk ebben a kis kötetben.

A Teljes gázzal 2009-ben jelent meg először angolul, A magas fűben pedig 2012-ben. Előbbit Richard Matheson 1971-es novellája, a Párbaj ihlette, amely egy motorosról és az országúton őt üldöző eszelős kamionosról szól, és akkor vált legendássá, amikor a fiatal Steven Spielberg megfilmesítette. A Teljes gázzal valódi főhajtás a Párbaj írója előtt. A történet a rajtvonaltól kezdve teljes gázzal száguld. Nem így kötetünk másik írása, A magas fűben, amely körbe-körbe ődöng, révület, eltévelyedés, lázálom és ráolvasásszerű rigmusok köreit teljesíti, de ez az irányvesztettség, ha lehet, még dermesztőbb.

Joe Hill és Stephen King mind ez idáig nem adott ki több közös történetet. Mit is mondhatnánk: várjuk a továbbiakat!"

Értékelés:

A magas fűben történet nekem nagyon tetszett, izgalmas volt, és misztikus, meg rejtélyes, titokzatos. :D Az egész cselekmény tetszett, csavaros, és pörgős, bár a vége nem igazán fogott meg, egy kissé fura egy lezárás volt, de többségében nekem tetszett, ahogy a karakterek is. :D Leginkább Becky, őt nagyon sajnáltam, hogy ilyen helyzetbe keveredett, főleg terhesen... Meg a szegény kutyust is nagyon sajnáltam. :( A kissrác is szimpi volt, meg Cal is. A magas fű, mint egy titokzatos, és rejtélyes helyszínt adott a sztorinak, ahogy a szikla is, nagyon kíváncsi lettem volna, hogy került oda, de nem igazán derült ki, róla ebben a kis szösszenetben, de annál jobban izgatta a fantáziámat a tény, hogy ott van, és milyen hatással van a karakterekre. Korábban már láttam a filmadaptációt, és az szintén nagyon tetszett nekem. :D Úgy mint a filmben is megpróbált megtéveszteni, és összezavarni az idősíkkal, amikor Becky azt hitte kijutott.... Nagyon sajnálom szegényt, kíváncsi lettem volna rá, hogy a történtek után, mi történt a karakterekkel, de a lezárás nagyon rejtélyesre sikeredett. :D Rosst viszont itt is ugyanúgy gyűlölöm, legszívesebben agyon vettem volna. XD

A Teljes gázzal viszont számomra nem igazán jött be. Izgalmasnak tűnt, de a karakterek cseppet sem voltak szimpik, és a történet is végig untatott. Már az első 5. oldal után azt vártam, hogy legyen vége, és inkább helyette olvastam volna még tovább A magas fűben-t, az legalább érdekesebb, és misztikusabb volt, mint a Teljes gázzal... Vince és a Törzs tagjai nem igazán vonzottak, sőt már vártam mikor tűnnek el végre mindegyikük. Race egy gusztustalan féreg, annyira negatív egy karakter, bár az apja és a banda se különb... Az egész sztori, cselekmény vontatott, és nagyon lassú lefolyású...

Erre a második novella történetre csak három csillagot adnék, vagy még annyit sem, mert csalódtam benne, de mégis A magas fűben miatt négy és fél között vacillálok, mert az tényleg nagyon tetszett, sőt élveztem is, mert az izgi volt, mint a második részlet. De viszont az apa-fia páros még nálam is nyerő volt, tetszik Stephen King és Joe Hill stílusa, ezért sem fogok négynél kevesebbet adni, pedig ha nem lenne A magas fűben sokkal kevesebb csillagot kapna, de azért nem leszek olyan szemét, hogy lehúzzam, nem lenne fair A magas fűben-el szemben. :)

Kedvenc idézeteim:

"– És a gyerek apjával mi lesz?
(…) – Ja, neki nincs beleszólása. Kiderült, hogy nem százas." (7. oldal)

"– Kisfiú! Hé, kisfiú! Hallasz engem?
Egy pillanattal később már fel is hangzott a válasz: – Igen! Már NAPOK óta itt vagyok!
Becky jól tudta, milyen csalóka a gyerekek időérzékelése, úgy tippelt, a kisfiú körülbelül húsz percet érthetett ez alatt. Tekintetével kereste azt a helyet, ahol a letaposott, legázolt fű mutatná, hogy a fiú hol mehetett be a mezőre (biztos valami bugyuta videójátékba vagy dzsungeles kalandfilmbe képzelte magát), de nem látott semmit. Úgy saccolta, hogy a hang bal felől jöhetett, úgy tíz óra irányából. Még nem lehetett bent túl mélyen a mezőn. Ha nagyon messzire tévedt volna, meg sem hallották volna a hangját, hiába kapcsolják ki a rádiót meg a légkondit.
Megindult, hogy leereszkedjen a töltésen a mező széléhez, amikor egy másik hangot is hallott: egy nő rekedtes, zavart szavait. Bizonytalanul, reszelősen szólt, mintha csak most tért volna magához, és meg kellene nedvesítenie kiszáradt ajkait. Azonnal.
– Ne! – kiáltott a nő. – Ne csináld, kérlek! Ne menj oda! Tobin, hagyd abba a kiabálást! Hagyd abba, kicsikém! Ő is meg fog hallani!
– Hahó? – kiáltott Becky. – Mi történt?
Mögötte ajtó csapódott, Cal lépdelt felé a túloldalról.
– Eltévedtünk – kiabálta a kisfiú. – Segítsetek! Segítsetek, az anyukám megsérült. Kérem, segítsetek!
– Ne! – hallatszott az asszony hangja. – Ne, Tobin, ne csináld!" (10-11. oldal)

"– NEM ÉRDEKEL, MENNYIRE FÉLSZ, A LÉNYEG, HOGY NE MOZDULJ. MAJD MI ÉRTED MEGYÜNK!" (17. oldal)

"Becky egy pillanatra elgondolkozott, aztán nekiállt szavalni. A vers ritmikája a sáros sportcipők cuppogásával kísérte: – „Volt egy úr, lakhelye Martinique / le akart itatni pár tinit. / Farkába gin futott / öntött rá vermutot:_ / csitriknek így kínált martinit.”
– Elbűvölő költemény – hallotta Cal hangját." (18-19. oldal)

"– Ez már téboly! – ordította megint Cal. – Téboly, téboly, egy kibaszott téboly!" (28. oldal)

"Szedd össze magad!" (29. oldal)

"Csillagokkal fénylő tűzkerék – idézte fel. Különösmód lenyűgöző volt figyelni, ahogy új univerzumok születnek, régiek kihunynak, egyszer megjelennek, másszor elenyésznek." (37. oldal)

"– Ez az, temesd csak bele az arcod a testembe, míg a húsig nem érsz!" (48. oldal)

"– VACSORAIDŐ! (…) – VACSORAIDŐ!
– MIT CSINÁLSZ, KISLÁNY? – kiabált vissza neki, és lehúzódott a kocsival az út szélére. – GYERE IDE AZONNAL! DE MOST RÖGTÖN!
– TALÁÁÁLJ MEG! – visongta kacagva a gyerek. – CSAK KÖVESD A HANGOM!
A kiáltozás a fűmező túlsó vége felől jött, ahol nagyon magasra nőtt az aljnövényzet. Pedig arrafelé már kereste. Vagy rosszul emlékszik? Hát nem vágott keresztül a magas fűben a gyerek után kutatva? Hiszen ő maga is eltévedt a fűben, nem?
– „ÉLT EGYSZER EGY GAZDA DALE-BEN!” – rikoltotta a kislány.
Becky begázolt a magas fűbe. Két lépés után olyan görcs nyilallt a méhébe, hogy felüvöltött fájdalmában.
– „FŰMAGOT EBÉDELT DÉLBEN” – csilingelt a gyerek, hangja meg-megremegett a visszafojtott nevetéstől.
(…) Olyan érzés volt, mintha lassan szétrepedne benne minden. Belső szervei úgy feszültek, mint egy széthúzott lepedő, ami középen folyamatosan hasadni kezd, míg ketté nem szakad.
– „KIZÖLDÜLT A” – fuvolázta a lány – „SEGGE PARTJA…”
(…)
– „GAZOS LETT A GAZDA FARKA DALE-BEN!” – kiáltotta diadalittasan a lány, és hahotázó nevetésben tört ki." (59-60. oldal)

"– Ha csak pofázunk, attól nem fog megoldódni semmi. Oda kell mennünk." (79. oldal)

"– Inkább errefelé megyek, semmi kedvem húsz mérföldön keresztül vánszorogni ebben a szarban. Ebből nem kérek, kösz. Errefelé simább az út, és közben talán sikerül felmarkolni a hatvan rongyot is. Ha kíváncsiak vagytok, mit gondolok.
– Fájt? – kérdezte Lemmy Roytól. – Mármint az, hogy gondolkodtál. Úgy hallottam, amikor valaki először használja az agyát, az elég fájdalmas tud lenni. Mint amikor egy csaj elveszti a szüzességét.
– Baszd meg, Lemmy – morgott Roy." (90. oldal)

"– Kapcsolj rá, a kurva életbe! (…) – Kapcsolj rá, a kurva életbe! Ne lassíts!" (112. oldal)

"Jó, akkor öntsünk tiszta vizet a pohárba, baszd meg!" (120. oldal)

A könyv adatai:

Könyv: Stephen King · Joe Hill A magas fűben / Teljes gázzal

Kiadó: Európa kiadó

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 128. oldal

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789634055068

Fordította: Hegyi Pál, Totth Benedek

Ajánlom: 16 éven felülieknek, meg mindenki másnak, aki szereti Stephen King regényeit. :)

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó

Végül döntöttem, és négynél maradtam, mert ennyit maximum megérdemel ez a kis könyv, még akkor is, ha nem igazán lett az egyik kedvenc könyvem, de szeretem Stephen King stílusát, és jó volt Joe Hill-el a párosa, remélem lesz még ilyen. :) Már csak be kellene valamikor fejeznem a Csipkerózsikákat, de igyekszem, és hamarosan arról is írok értékelést, addig is további jó olvasást mindenkinek, és jó éjt. :)

Smurfettereads

2021\11\02 Smurfettereads Szólj hozzá!

Stephen King: Carrie c. könyv értékelése

Ma egy újabb értékeléssel érkezem, Stephen King: Carrie c. könyvéről, amit éppen az imént fejeztem be, és nekem nagyon tetszett. :D Egyszer már pár éve nekiálltam olvasni, de akkor nem igazán tudtam vele haladni, és félbe kellett hagynom, amit nagyon nem szeretek, akkor még telefonon olvastam, ha nem volt meg éppen az a könyv, ami nagyon érdekelt, mert még nem sikerült megvennem, se a Kindle-t, de most végre sikerült befejeznem, aminek nagyon örülök, mert nagyon izgi volt, és már nagyon kíváncsi voltam rá milyen. :D A filmet korábban már láttam, és az nagyon is tetszett, főleg a 2013as verzió. :)

Fülszöveg:

"A chamberlaini gimnáziumban közeleg az érettségi. A tizenhat éves, esetlen Carrie White-ot nemcsak bigottan vallásos anyja terrorizálja, hanem diáktársai – főként a lányok – gúnyolódásának is állandó céltáblája. Egy különösen megalázó esemény után a főkolomposokat megbüntetik, Carrie-ben pedig nőttön-nő az indulat, elégtételt akar venni az őt ért sérelmekért. Egyre inkább tudatosul benne, hogy félelmetes telekinetikus képessége micsoda hatalom…
Stephen King sorrendben negyedik regénye ez, mégis elsőként jelent meg, és zajos sikert aratott: egy év alatt több mint egymillió példányt adtak el belőle. Írója akkoriban még középiskolai tanárként dolgozott, alig jött ki a fizetéséből, és ehhez a történethez nem fűzött komolyabb reményeket – kezdetben novellának szánta, de nem volt vele elégedett. Végül ki is dobta, az anekdota szerint felesége bányászta elő a szemetesből, és ő győzte meg a pályakezdő írót, hogy érdemes kidolgoznia az ötletet. Egy visszaemlékezésben afféle fordított Hamupipőke-történetnek nevezte a Carrie-t, amely később keletkezett, mint a – vele párhuzamba állítható – Rosemary gyermeke című film, de korábban, mint az Ördögűző.
A regényből eredetileg Brian De Pálma rendezett filmet 1976-ban. A vadonatúj, 2013-as filmváltozat rendezője Kimberly Peirce, a két főszerepet Julianne Moore és Chloe Grace Moretz alakítja."

Értékelés:

De visszatérve a könyvre, már az elején beszippantott, és a történet csak úgy olvastatta magát, aminek nagyon örültem, mert először tartottam tőle, hogy megint nem fogok vele úgy haladni, ahogyan szeretnék, de kellemesen csalódtam. :) Carrie White aranyos 16 éves lány, akinek nem volt egy egyszerű gyerekkora, sok mindenen átment akaratán kívül is, mert az volt aki. Az iskolában is folyton szekálták, kigúnyolták, csúfolták, és szóban bántalmazták, mert más volt, mint ők.

Margaret White nem egy anya minta példa... túlságosan is az agyára ment a vallása, már-már fanatikus eszmékként élte az életét, mindenben csak a bűnt, a gonosz, a Sátánt látta, és gyűlölt mindent, ami szerinte bűnös, és megvetendő dolog volt. A saját hite szerint nevelte a lányát is, ha kellett rá kényszerítette, addig a pontig, míg Carrie az iskolai zaklatások miatt bosszút nem állt mindenkin, aki ki így, ki úgy ellene vétetett, és én teljes mértékben egyetértettem vele, megérdemelték a gusztustalan viselkedéseik miatt.

Sue Snell karakterét azért kedvelem, bár az elején őt is utáltam, is utáltam, a vége felé kissé szimpatikusabb lett, ahogyan Rita Desjardin tanárnővel kapcsolatban is, hát vele is vegyes érzéseim vannak... De Christ és Billyt meg a többieket baromira gyűlölöm, legszívesebben én is agyon vertem volna őket, mert megérdemelték volna... Tommyt viszont kedveltem, ő legalább cuki volt, és nagyon kedves, az ő karaktere szerethető volt. :)

Már az elején nagyon vártam a bosszú pillanatait, a visszaemlékezések, és az esetről tett vallomások is nagyon tetszettek nekem, meg az író stílusa is nagyon tetszik nekem, ahogy végig vezette ezt a történetet is, habár számomra nem volt se hidegrázós, se hátborzongató, se félelmetes, éppenhogy izgalmas, nagyon élveztem a könyv olvasását, és tuti, hogy fogom még olvasni, nem is egyszer. :D Szóval, nekem tetszett, és csak ajánlani tudom ezt is mindenkinek. :)

Kedvenc idézeteim:

"– Bagoly mondja, tudom, de… megértem az érzéseiket." (28. oldal)

"Az ilyen vallásos őrültekkel jobb nem ujjat húzni." (37. oldal)

"– Ezt nem ússza meg! (…) – Kinyúvasztom! A rohadt életbe! Figyeljétek meg!" (76. oldal)

"– A celládba – mondta. – Eredj a celládba, és imádkozz.
– Nem megyek.
– A fiúk. Igen, jönnek a fiúk. Először a vér, aztán a fiúk. Szimatolnak, mint a kutyák, nyáladzanak, vicsorognak, hogy honnan jön a szag. Az a szag!" (112. oldal)

"A fekete humor nem hagyta el most sem." (125. oldal)

"– Piros – mormogta Mami. – Tudhattam volna.
Carrie nem felelt.
– Látom a rohadtalmákat. Mindenki látni fogja. A testedet fogják nézni. Azt mondja az Írás…
– Az a mellem, Mami. Minden nőnek van.
– Vedd le azt a ruhát.
– Nem." (139-140. oldal)

"Az igaz bánat azonban ritka, mint az igazi szerelem." (156. oldal)

"– Szavazzunk magunkra. Francba az álszerénységgel!" (181. oldal)

"– Ne…
– Mit ne?
– Ne szavazz ránk.
(…)
– De miért? Aki á-t mond, mondjon bé-t is." (184. oldal)

A könyv adatai:

Könyv: Stephen King: Carrie

Kiadó: Európa kiadó

Kiadás éve: 2021

Oldalszám: 284. oldal

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789635043934

Fordította: Hamvai Kornél

Ajánlom: 16 éven felülieknek, meg mindenki másnak, aki szereti Stephen King regényeit. :)

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó

Egyre jobban tetszenek nekem King bácsi regényei, és alig várom, hogy még többet olvashassak tőle, mert annyira zseni, és fantasztikus, a történetei izgalmasak, teljesen beszippantanak, és még jobban megszerettetik velem a horror, thriller, pszicho-thriller már a könyvekben is, nem csak a filmek terén. :D További jó olvasást mindenkinek, és jó éjszakát. :)

Smurfettereads

2021\10\26 Smurfettereads Szólj hozzá!

Tricia Levenseller Daughter of the Pirate King – A kalózkirály lánya (A kalózkirály lánya 1.) c. könyv értékelése

Ma egy újabb értékeléssel érkezem, egy újabb új kedvenc könyvemről, ami Tricia Levenseller Daughter of the Pirate King – A kalózkirály lánya (A kalózkirály lánya 1.) c. sorozat első része, ami a Könyvmolyképző gondozásában jelent meg először 2018ban, utána újra készült utánnyomás 2020ban a kiadó által, és amit nagyon, de nagyon bejött nekem, imádom a történet és a világ felépítését, na meg a karaktereket is, főleg Riden meg Alosa áll közel a szívemhez. :D Nagyon bírom a párosukat, habár ellenségek, de a civakodásaik, és a szócsatájuk sokszor mosolyt csalt az arcomra, végre egy tökös kalóz csaj, aki nem fél semmitől, nem hisztizik, nem nyavalyog, inkább odaver, ha kell.

Fülszöveg:

"Bőven lesz még idő, hogy jó alaposan elagyabugyáljam, miután megszereztem, amiért jöttem.

A tizenhét éves Alosa kapitány titkos küldetésre indul, hogy megszerezze a legendás kincshez vezető ősi térképet. Szándékosan elfogatja magát az ellenséggel, ugyanis át akarja kutatni a hajójukat. Alosa könnyedén kifogna a könyörtelen kalózlegénységen, ha nem állna az útjába a fiú, aki elfogta – a meglepően agyafúrtnak bizonyuló és aljas mód jóképű elsőtiszt, Riden. Persze nincs mitől tartani, ugyanis Alosának van néhány trükk a tarsolyában, és egyetlen magányos kalózhajó nem állhat a kalózkirály lányának útjába.

Tricia Levenseller első regénye, A kalózkirály lánya, bővelkedik akcióban, kalandban, romantikában, sőt, még némi varázslat is keveredik a nyílt tengeren játszódó, magával ragadó történetbe.

Ráadásul a történet folytatódik A szirénkirálynő lányában!"

Értékelés:

Nekem ez nagyon tetszett Alosa karakterében, tisztára egy női Jack Sparrow kapitány, kíváncsi lennék egyszer, ha megfilmesítenék, vagy sorozatot készítenének belőle, kié lenne Alosa vagány, tökös karaktere, szerintetek? :D Szerintem tök menő lenne, de jelenleg tippem sincs ki illene az ő karakteréhez, de mindenesetre addig itt van ez a csoda könyv, és már alig várom, hogy olvashassam a második részét is, mert ez a befejezés... komolyan, mi volt ez?! Nem vagyok megelégedve vele teljesen, de azért nem rossz, bár ez a vég folytatásért kiállt. :D

A másik kedvenc karakterem Riden, hát ő is nagyon vagány egy karakter, és dögös. :D Nagyon tetszett, ahogy civakodtak Alosával, és azt is, ahogy kiállt mellette, amikor Alosa éppen nem volt a helyzet magaslatán, vagy amikor szerepet játszott, hogy megtévessze az őt fogságba ejtő kalózokat, főleg a kapitányukat, és Rident. :D A sztori végig nagyon izgi volt, és eseménydús, pörgős cselekmény, csak úgy olvastatja magát, és a világ felépítését nagyon imádtam. :D

A többi karakter is tetszett, habár a kalóz apuci nem túl szimpi volt, ahogy ő is végre színre lépett. és Draxen, mindkettő unszimpatikus volt, de a kalóz lányokat megkedveltem, meg még Enwen és Kearant is. Ők szerethetőek voltak, de a többiek nem igazán vonzottak, de ennek ellenére ők se voltak rosszak. A harc jeleneteket viszont szerettem, izgalmas volt, ahogy a helyszín is csodálatos volt, teljesen beszippantott engem ez a sztori is. :D

Tetszett, hogy nem az a nyáltól csöpögős romantikus történet, hanem laza, és nem is igazán azon volt a hangsúly, hogy egyből egymásra cuppanjanak. :D Sokkal élvezhetőbb volt így, és humorosabb, kalandosabb, fantasy világa pedig tökéletes, úgy ahogy van. Nagyon szerethető, és izgalmas, akciódús, lenyűgöző, csodálatos. Az írónő stílusa is nagyon tetszik nekem, és csak ajánlani tudom mindenkinek, én már alig várom, hogy folytathassam a második résszel, remélem az is ilyen izgi, és élvezhető lesz, mint ez a része is. :D

Kedvenc idézeteim:

"– Ne feszegesd a határokat!" (13. oldal)

"– Akkor húzd át az elkényeztetett valagad a hajómra!" (15. oldal)

"– Csak ruhák meg könyvek. Semmi veszélyes. Azt hiszem, ennyi izgalom elég volt egy napra." (28. oldal)

"– Azt várod, hogy véletlenül felfedem, hol a rejteke? Mert akkor csak az idődet pazarolod.
– Hogy mit fedsz fel véletlenül és mit nem, az csak rajtad múlik. Én inkább apád hírnevéről beszélgetnék.
– Bármit hallottál, az valószínűleg igaz.
– Ettől függetlenül beszéljünk azért róla.
– Vizet akarok – törlök le némi piszkot a karomról.
– Töltök megint, ha végeztél az evéssel.
– Nem úgy értem. Egy vödör vizet akarok, hogy megmosakodhassak. És törülközőt. Meg szappant.
– Nem gondolod, hogy kissé magas igényeid vannak egy fogolyhoz képest?
– És – folytatom, szinte énekelve – minden héten tisztát kérek!
A zsigeri reakciója az, hogy felhorkan, de aztán végiggondolja.
– Meglátjuk, hogy megy a mai beszélgetés. Ha tetszik, amit hallok, akkor elintézem.
Keresztbe vetem a lábam, és hátradőlök a székben.
– Jól van. Akkor lássunk hozzá!" (47. oldal)

"– Azzal nem tud mit kezdeni, hogy mások miket mondanak róla.
– És te mit mondanál róla?
– Ő az apám. Mi egyebet mondhatnék?
– Többféle apa van. Vannak, akik feltétel nélkül szeretnek, vannak, akik feltételhez kötik a szeretetüket, sőt olyanok is akadnak, akiktől semmiféle szeretet nem kap az ember." (48. oldal)

"– Ne vigyorogj annyit, inkább vonszold fel a hátsódat a lépcsőn!
– Ne számíts rá, hogy ilyen látványban lesz részed!
Most az ő arcán terül el pajkos mosoly.
– Ki van zárva, hogy mögöttem gyere, nem bízom benned. Na lódulj!" (63. oldal)

"Egek, milyen nevetséges ez a kalózsors!" (80. oldal)

"Felkap, és az asztalra tesz, méghozzá úgy, hogy a sérült lábam kinyújtva legyen előttem.
– Egyedül is le tudok ülni! – méltatlankodom. Teljesen megzavart, hogy ilyen könnyedén felemelt.
– Tudom, de így szórakoztatóbb volt. Vedd le a bricseszt!
– Na persze! Szó sem lehet róla!
– Nem mintha nem láttam volna még ilyesmit.
– Engem nem láttál. És nem is fogsz." (97-98. oldal)

"– Hát ez meg…? – kérdezi.
– Könyvnek hívják – felelem okostojásként.
– Azt várod, hogy elhiggyem, ilyesmit olvasol? Hiszen kalóz vagy!
– De egyben hölgy is!
– Azt kétlem.
Átlapozza a könyveket. (…)
A csillagokra már!" (101-102. oldal)

"Ostoba kalóz! Engem ugyan nem fektet meg olyan férfi, aki csak arra vár, hogy még egy strigulát húzhasson a listájára. Gondolom illusztris vonás lennék azon a bizonyos lajstromon, tekintve, hogy minden idők leghírhedtebb kalózának lánya vagyok." (109. oldal)

"(…) Csak nehéz döntés előtt álltál. Te a könnyebbik utat választottad, és nem tettél semmit.
– A könnyebbik utat? Szerinted nekem könnyű volt végignézni, ami veled történt? Az, hogy odafent láttalak, hogy tudtam, fájdalmaid vannak… Tudod, milyen érzés volt? Kevésbé fájt volna, ha engem lógatnak fel. Gyűlölöm magam, amiért ez történt. És az egyetlen büntetés, amit kiróhattam magamra, az volt, hogy nézem, ahogyan szenvedsz. Ez volt az én büntetésem.
(…)
– Micsoda érzelmek! – fortyanok fel. – De a szavak csak akkor érnek valamit, ha tettek is vannak mögöttük. Még ha igazat mondasz is gyáva vagy ahhoz, hogy valaha is azt tedd, amit akarsz." (129. oldal)

"– Panaszkodsz, hogy megvédtelek?
– Uraltam a helyzetet.
– Tegnap azért nyavalyogtál, mert nem álltam ki melletted. Mindkettő egyszerre nem megy, úgyhogy döntsd el, mit akarsz!
– Mit érdekel téged, hogy mit akarok? Legyél egy kicsit tökösebb, és csináld azt, amit te akarsz!
(…)
– Hagyd abba!
– Mégis mit?
– Nő vagy. Viselkedj is úgy! Nem beszélhetsz ilyen…
– Úgy beszélek, ahogy akarok. Nem finom hölgy vagyok, hanem kalóz!
– Jobb lenne, ha nem lennél az!
– Mégis miért? Elég jól megy.
– Mert a kalózok nem szoktak úgy kinézni, mint te, nem beszélnek úgy, mint te, és nem csinálják azt, mint te. Érthetetlen vagy, és teljesen összezavarsz.
– És ez az én hibám? Szerintem már azelőtt is egészen zavarodott voltál, hogy én idekerültem.
(…)
– Nem, nem voltam – ragaszkodik az álláspontjához." (145. oldal)

"– Ilyen átlátszó lennék?
(…)
– Néha. Több van itt, mint amit látni engedsz – érintem meg a homlokát az ujjhegyemmel.
Erre végre felém fordul.
– Hogy ismertél ki ennyire? Hogy lehetsz ennyire… olyan, mint te?
– Azért vagyok ilyen, mert ezt választottam. Az vagyok, aki csak lenni akarok. Vannak, akik azt mondják, az embernek meg kell találnia önmagát. Szerintem nem. Én azt gondolom, olyanná formáljuk saját magunkat, amilyenek lenni akarunk. Némi erőfeszítéssel bármit meg tudunk változtatni saját magunkon.
(…)
– Mit művelsz? – kérdezi.
– Semmit. Csak meg akartalak érinteni, úgyhogy megtettem.
– Ennyi az egész?
– Ennyi az egész.
– Meg akarlak csókolni.
– Akkor miért nem teszed?
– Mert nem segíthetek rajtad. Csak elvenni tudok tőled, adni semmit.
Eláll a szavam az őszinteségétől. Talán nem is az őszinteségtől, hanem attól a nyíltságtól, önzetlenségtől, ahogy mondta. Még sosem hallottam kalóztól ilyesmit. Helytelen. Kellemetlenül érzem magam tőle." (184-185. oldal)

"Mindig is szemet szemért mentalitás híve voltam." (197. oldal)

"A férfiakat drágább etetni." (269. oldal)

"– Sajnálom, de nem hiszek a szerencsében. Csakis a hozzáértésben.
– Néha úgy gondolom, ez a kettő egy és ugyanaz." (272. oldal)

A könyv adatai:

Könyv: Tricia Levenseller Daughter of the Pirate King – A kalózkirály lánya (A kalózkirály lánya 1.)

Kiadó: Könyvmolyképző kiadó

Kiadás éve: 2020

Oldalszám: 284. oldal

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789634574972

Fordította: Szabó Krisztina

Ajánlom: Mindenkinek, aki szereti a kalandokkal teli fantasy világokat. :)

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó

Szóval, nekem ez is nagyon tetszett, és csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti a hasonló történeteket, nem túl bonyolult a sztori, semmi sincs túl magyarázva, se sem erőltetett, laza, könnyed olvasmány, szerethető karakterekkel, és az írónő stílusa is remek. :) További jó olvasást mindenkinek! :)

Smurfettereads

2021\10\18 Smurfettereads Szólj hozzá!

G. F. Lancer: Expulzió c. kisregény értékelése

Ma egy újabb értékeléssel érkezem, egy új magyar szerző tollából íródott könyvről, ami: G. F. Lancer: Expulizió c. kisregény, és a Mogul kiadó gondozásában jelent meg idén tavasszal, és a könyvhétnek hála, végre én is megszerezhettem, és el is olvashattam. :) Már nagyon kíváncsi voltam rá azóta, hogy megláttam a moly.hu-n, és egyből kívánságlistára került, mert nagyon tetszett nekem a fülszövege. :)

Fülszöveg:

"A Föld többé nem az emberek otthona. Nukleáris kataklizma sújtotta felszínét hamusivatagok borítják, az elemek elszabadultak, viharok tombolnak, szökőárak pusztítanak, a mélyben ismeretlen erők mozgolódnak. A valaha mindenható faj az űrbe kényszerült, kényelmetlen, szűkös lakóhajókra, elavult bázisokra és onnan igyekszik szörnyű bűneit jóvátenni. A Mars még nem lakható, a Föld pedig már nem az. Törekvéseiket, hogy meggyógyítsák az anyabolygót, rendre keresztülhúzza valamilyen ismeretlen erő.
Oliver ízig-vérig katona. Kissé kopottas már, az italt sem veti meg és olykor bizony eljár a keze, státuszra, rendfokozatra való tekintet nélkül. Küldetése felszámolás, ahogy mindig. Az ellenfél ismeretlen. Pia meg nincs."

Értékelés:

Ez a kisregény, már az első pillanattól kezdve nagyon tetszett nekem, ahogy elkezdtem olvasni, és egyre jobban megismertem ezt a világot is. :) Nagyon izgalmas volt, és annyira tetszett, hogy nem magyarázott túl semmit, nem lett túl tolva a sztori, és még karakterek sem lettek fel zsúfolva, ebbe a kisregénybe, csak a könnyed, laza, humoros hangulatot vitte tovább, és csak annyit mesélt el a karakter, amennyi bőven elegendő volt, se többet, se kevesebbet, bár itt megjegyezném az írónak, hogy túl kevés volt az oldalszám, és még mindig úgy olvasnám tovább. :D

Nem igazán ér ez a befejezés, nem mondanám rá, hogy azért mert rossz, dehogy is, csak meglepett, hogy így fog véget érni, ahogy történt. :D Szóval, tuti újraolvasós lesz nekem ez is. :D A sci-fi, és a katonai részek is élvezhetőek, cseppet sem voltak túl bonyolítva, se túl tolva, és habár csak 156 oldal, de engem beszippantott, magával sodort, akár egy film, úgy pörgött le a szemeim előtt az egész sztori, jó sokszor meg is nevettetett, csak kár, hogy nincs több oldala, de már alig várom az író következő regényét, hogy olvashassam. :)

A borító is nagyon tetszik, tökre illik a sztori felépített világához, a karakter is szerethető, szórakoztató, pörgős, gyorsan lehet vele haladni, mert olvastatja magát, és az író stílusa is nagyon tetszik, szóval nekem nagyon bejött. :D

Kedvenc idézeteim:

"Nem vagyok rovarológus. Nem szeretem a dögöket, nem érdekel, vannak-e érző idegeik, vagy éppen, hogy milyen királynő előtt térdelnek, (van ezeknek térdük egyáltalán?). Kizárólag az foglalkoztat, hogy mit esznek!?
Engem!" (5. oldal)

"Aztán amikor megtaláltam az ellenfelemet egy elit személyében, a távlati célok is világossá váltak: Felszámoló leszek! Gyors, kegyetlen és halálos, kobra a patkánylyukban." (7. oldal)

"Nincs mérlegelés, nincs fogoly, az ítéletet előre meghozták. Persze, ha már megtörtént a baj, és a vadat elejtették…
Nos, kár lenne a húst veszni hagyni, még ha esetleg kicsit radioaktív is." (10. oldal)

"Franc egye meg az ilyen protekciót!" (18. oldal)

"– Beszarok! Egy mocsári fogorvos! – szakadt ki belőlem önkéntelenül, ezúttal a profizmusnak már a határait sem súrolva.
A víziló erre azonnal és meglehetősen sietősen tovább indult a boldogulás útján, az első döbbenet után pedig láthatóan a doki is erre készült.
– Ne mozdulj, vagy keresztüllőlek! – rivalltam rá, finom célzásként megeresztve egy lövést a lába elé." (21-22. oldal)

"– Őrnagy úrnak jelentem, alva jártam.
Nagyon-nagyon mély lélegzetvétel következett, süvöltő kilégzés, majd az ezután beálló dermedt csendben plazmasugárként égető tekintettel méregette, melyik létfontosságú szervem nélkül hajthatnám végre a küldetést. Mert az persze nem volt kérdés, hogy újabb bevetésre indulok. Az előzmények ismeretében egy aktív vulkán magmaszintjét megmérni, vagy ujjheggyel mintán venni a Pajzs vírusból.
– Maguk… elitek! Azt hiszik, magukra nem vonatkozik a szabályzat! Toprongyosak! Nyeglék! Tiszteletlenek! Szégyent hoznak az egyenruhára! De majd én megtanítom! Díszlépésben megy még a mellékhelyiségre is, megértette? – üvöltötte vérben forgó szemekkel.
Hogyne értettem volna. Eleinte a szintihús fogyasztása többeknél okozta ezt a fajta tünetet. Rendkívül fókuszált tekintet és óvatos, ám annál határozottabb díszmenet a budira. Sosem voltunk katonásabbak, mint akkoriban. De nem akartam túlfeszíteni a húrt.
– Jelentem, értettem az őrnagy urat. Alakias közlekedés a mellékhelyiségre!
– Maga! Magaaa! Maga… – hörögte és öntudatlanul is megindult felém." (38-39. oldal)

"Ha jót cselekszel, azt többnyire meggyőződésből teszed. Ha nem vagy biztos benne, hogy jót teszel, de a szándékaid tiszták, akkor jót akartál. Ha csak lenyomod a gombot, mert ez a dolgod, akkor csupán egy eszköz vagy. Egy otromba, véres hentesbárd, ami talán a háború kutyáját vágja le, talán a béke hófehér galambját…
„Ha a sötétségbe nézel, az visszatekint rád!” (56. oldal)

"Összességében kiválóan éreztem magam és mint tudjuk, ez többnyire annak az előjele, hogy valami rossz fog történni. De ezzel nem is foglalkoztam. Mindig is azt vallottam, hogy meg kell élni a pillanatot." (63. oldal)

"– Haver! Te megküldtél egy kókusszal? – kiabáltam az erdőnek felindultan. Mintegy megerősítésként újabb dió durrant szét a sisakon.
Kuncogás.
– Na akkor figyelj! Rávilágítok a lényegre!" (74-75. oldal)

"Úgy lesokkoltak, hogy attól féltem, napokig villámokat fogok vizelni." (86. oldal)

"Legvégül arra jutottam, hogy az emberiség legnagyobb bűne ugyanaz, ami végső soron a tűzé. A hét főbűn egyike, ez pedig a fékevesztett mohóság, a mérlegelés nélküli gyarapodás." (89. oldal)

"Az utamba akadó, függőleges aknákat igyekeztem olyan messziről kikerülni, amennyire csak lehetett, úgy éreztem, az idegrendszerem legfeljebb napi egy zuhanásra van kalibrálva." (97. oldal)

"(…) a bajt nem szabad megidézni, jön az magától is." (102. oldal)

"Tudtam, hogy nincs időm, az a valami rettenetesen gyors és abban is biztos voltam, hogy itt és most egy történetnek pont kerül a végére. Vagy a legjobb esetben kérdőjel." (131. oldal)

"(…) Akkor is szaporodtok, ha nincs élelmetek, ha mérgező a levegő, amit beszívtok, ha nincs vizetek, amit igyatok. Beteg burjánzás ez, ami kis híján megölte a világot, mert úgy gondoljátok, hogy elemi jogotok elvenni mindent, ami a létetekhez kell. De még saját magatokkal sem fértek meg. Olyan fényeket gyújtottatok, amik halálra sújtottak minden élőt és csontjáig mérgeztétek meg a természetet." (136. oldal)

"Az ember mindig győz. Önmaga felett is." (142. oldal)

A könyv adatai:

Könyv: G. F. Lancer: Expulzió

Kiadó: Mogul kiadó

Kiadás éve: 2021

Oldalszám: 156. oldal

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9786156170088

Ajánlom: Mindenkinek, aki szereti a humoros, katonai sci-fi, és sci-fi könyveket, csak ajánlani tudom. :)

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Szóval, nekem nagyon tetszett az Expulizió, egy jól megírt sztori, bátran ajánlom mindenkinek, megéri elolvasni. :) További jó olvasást mindenkinek!

Értékelések, olvasások, ajánlások, minden, ami jó.

Fülszöveg:

Értékelés:

Kedvenc idézeteim:

Könyv adatai:

Végszó:

Smurfettereads

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Értékelés:

Kedvenc idézeteim:

Könyv adatai:

Végszó:

Smurfettereads

Fülszöveg:

Értékelés:

Kedvenc idézeteim:

Könyv adatai:

Végszó:

Smurfettereads

Fülszöveg:

Értékelés:

Kedvenc idézeteim:

Könyv adatai:

Végszó:

Smurfettereads

Fülszöveg:

Értékelés:

Kedvenc idézeteim:

Könyv adatai:

Végszó:

Smurfettereads

Fülszöveg:

Értékelés:

Kedvenc idézeteim:

Könyv adatai:

Végszó

Smurfettereads

Fülszöveg:

Értékelés:

Kedvenc idézeteim:

A könyv adatai:

Végszó

Smurfettereads

Fülszöveg:

Értékelés:

Kedvenc idézeteim:

A könyv adatai:

Végszó

Smurfettereads

Fülszöveg:

Értékelés:

Kedvenc idézeteim:

A könyv adatai:

Végszó

Smurfettereads

Fülszöveg:

Értékelés:

Kedvenc idézeteim:

A könyv adatai:

Végszó:

Smurfettereads