Interjú, Robin O'Wrightly (Szabó Borka) írónővel

Eljött ez az alkalom is, hogy a blogom 1. éves lett, ezért arra gondoltam, hogy ez alkalommal egy interjúval ünneplem meg, méghozzá egy nagyon kedves, és csupaszív írónővel, aki nem más, mint Robin O’Wrightly (Szabó Borka), akinek a munkásságát és a stílusát is nagyon imádom. :) Boldoggá tesz, hogy elfogadta a kérésemet, nagyon hálás vagyok neki, és köszönöm szépen a lehetőséget még egyszer. :)

Kedves Borka! Megtisztelő, hogy elfogadtad kérésem, és veled készíthetem el az első interjúmat a blogon. :) Bemutatkoznál párszóban és mesélnél egy kicsit a könyveidről is az olvasóidnak, és is azoknak, akik még nem ismerik a könyveidet, de szeretnének megismerkedni a munkásságoddal? :)

Nagyon köszönöm a felkérést, enyém az öröm, szívesen beszélek bármiről, amiről tudok. Igyekszem röviden, csak a tényekre szorítkozni, ne terjengjek szét, mint a köd. Jelenleg 16 regényt, 2 novellát és 2 antológia-megjelenést tudhatok magaménak a Moly szerint; onnan lesek én is, mert kábé tíznél belezavarodtam a számolásba. :) Az úgy volt… 2015-ben adtam ki az első könyvemet Robin O’Wrightly néven, egy abszurd romantikus paródiát, amit aztán egy lélektani krimi, majd egy történelmi romantikus családregény követett, és aztán elszaladt a ló a szélrózsa minden irányába. 2021-től Szabó Borka és Váczy Virág nevek is csatlakoztak ehhez az őrülethez. Egyszerűbb azt írnom, hogy amiben nem szeretnék megfordulni, az a horror – annak ellenére, hogy szoktam olvasni, tőlem mint írótól a műfaj idegen. Igyekszem ettől függetlenül minél szélesebb zsánerkörben és olvasóközönségnek alkotni, persze emellett vannak csak szűk rétegnek élvezhető irományaim is. Nem hagyom magam beskatulyázni – én magam vagyok a saját dobozom. :) Jelenleg Schrödinger macskája vagyok, aki ebben a dobozban utazik. Az biztos, hogy ott vagyok éppen, ahol, és ott bárki elér engem, meg a könyveimet is. ;)

Mesélnél nekünk egy kicsit az Emlékkönnyről is? Nemrég megjelent a harmadik része is, a Kiscsillagom, meg a Tripiconi harmadik része, A lantidák felfedezése mesélsz róla is pár szóban? :) Ezenkívül megjelent, az első romantikus regényed is a Stronger ​than love – Erősebb a szerelemnél, meg még egy ismertetőkönyved is Mit csinál a hogy is hívják, bemutatnád pár szóban őket is, hogy miről is szólnak? :)

Mennyi időd van? :) …Viccelek. Akkor haladjunk sorjában! Jól feladtad a leckét, nagyon helyesen. Köszönöm!

Az Emlékkönny regényem egy kakukktojás, mert valóságmagra épül, keserédes vég jellemzi, és talán a legtöbb szenvedésen keresztülment kötetem. Szerencsére a sorsa nincs megpecsételve, de a jövője még ködbe burkolózik, ahogy Yoda mondaná. :) A Kiscsillagom novella ugyan a harmadik része az Emlékkönnytár-univerzumnak, de az eredeti regény nélkül is élvezhető. Egy alternatív valóságba helyezi az Emlékkönny egyik szereplőjének, Olivier Boyar szálját. Mi lett volna, ha az idő egy pontján máshogy alakulnak az események? – kérdéssel a középpontban. Ez a része már teljesen fiktív, így talán csak a családtörténelem szálon kapcsolódik a „könnytárba”.

A Tripiconi sztori sorozat eredetileg öt-hat-hét stb. részesre terveződött, ebből három jelent meg eddig. Ez az egyetlen, kimondottan ifjúsági regényfolyam, valahol a sci-fi, a fantasy és a kaland határán némi tiniromantikával fűszerezve. Az alapszitu, hogy egy nem létező sziget hercegsége meglepő felfedezést tesz a saját világában, és kénytelen kilépni a komfortzónájából. Így tudom szpojlermentesen megfogalmazni hirtelen. :) Nincs benne trágárság, szex, van benne sok szereplő és még több kaland, illetve némi ijedelem. A kamaszok szeretik a visszajelzések alapján, és nagyon várják a negyedik részt, Az elfelejtett herceget. Én is! :) Jelentem, a háttérben már alakul a szerkesztési munkálat, remélem, hogy hamarosan megjelenhet.Pontos dátumot nem tudok mondani, én belőttem anno domini 2022 szeptember 23-ra, de nagyon sok mindentől függ, hogy tényleg sikerülhet-e akkorra kiadni. Mindenképpen e-könyvben, ezen egyelőre nincs módom változtatni. Szeretnék egyébként papírt is, de az még a jövő zenéje. Ezt most nem Yoda mondta… :)

Emellett még három sorozatom van, ezek között lezártak és folyamatban lévők – és vannak könyvek, amik még elsők egy sorozatban, de lesz folytatásuk. …Nem, a Strongerthan love-nak nem tervezek, sőt, magát a zsánert sem kívánom tágítani, ha nem muszáj. Igazából csak egy kitérőt tettem felé, hogy legyen egy ilyen könyvem is.Szeretem a kihívásokat, de nem az enyém az érdem, ha sikerült megugrani. Nem mondok olyat, hogy „soha”, de betervezve biztosan nincsen több ilyen romantikus kalandregény.

Az ismeretterjesztő könyvemet a szükség hozta létre. Lassan huszonöt éve dolgozom a civil szakmámban, mint grafikus-kiadványszerkesztő, és elkeseredve látom, nemhogy szerzők, de kiadók nincsenek tisztában a könyvkiadási alapfogalmakkal. Ezért muszáj volt lépnem, megírtam, amit én tanultam, tapasztaltam, összehordtam az elmúlt negyed évszázadban. Úristen, de öreg vagyok, mi? :) De komolyan. Persze a könyv témája is szigorú rendszer szerint halad, a stílusa azonban nagyon laza, könnyed, humoros igyekszik lenni, így tanítani, tágítani az olvasó ismereteit alapszinten. Nem léptem feljebb, amíg úgy látom, hogy a bázis nincs rendesen kiépítve sok helyen, a fejekben… Aki száraz tankönyvre számít, inkább olvasson száraz tankönyvet. Na, ennek tervezek folytatást „Munka a szerkesztőségben” sorozatban, a második rész Nehéz az írók élete! címet viseli majd. Ide még gyűjtögetem az élményeket, adatokat, ötleteket – a saját életem alakulása is jó megfigyelni való környezet.

Az írónő által is említett könyvek egy csokorba szedve, íme:

Mit jelenet neked az írás?Mindig is írni szerettél volna?

Az életem része lett, pedig egyáltalán nem annak indult. Mindig is ösztönös volt, jöttek a betűk, leírtam őket, de egészen 2015-ig nem is gondoltam volna, hogy felvehetném azt a titulust, hogy „író”.

Mi az, ami elindított tégedet az írás útján? :)

A szüleim olvasásszeretete és több ezres könyvtára volt a kiváltó ok, ebben biztos vagyok. Már kiskamasz koromban irkáltam ezt-azt, aztán apukám – aki szintén írt pár regényt, amiből egyet posztumusz tudtunk kiadatni – halála után valami megmozdult bennem. Egyrészt akartam írni róla egy könyvet, de aztán inkább elcsábítottak a regények, és belevágtam. Apukám úgyis írt magáról, de azért pár könyvemben megfordul, mint szereplő; például az Emlékkönnyben és a Tripiconi sztori-sorozatban is. Na most elindulni könnyű volt, de haladni már jóval nehezebb. Abban édesanyám segített és segít nagyon sokat, ő az egyik legkomolyabb támaszom. A családom többi tagjának szintén tevőleges része van abban, hogy én ezzel foglalkozhatom. …És hát az írás, kérem szépen, nem ereszt. Pedig már leraktam. Elengedtem. Hátraléptem, megszemléltem, és… megint itt vagyok. Írnom kell, nincs mese, vagyis van, ha megírom. :)

Van olyan hazai vagy akár külföldi író, aki inspirál az írásban?Ki az, és miért? :)

Hú, nagyon sok van, mindkét táborból. Nagy ajándékom, hogy néhány magyar szerzővel, akik igényes alkotásaikkal gazdagítják a magyar irodalmat, baráti viszonyt ápolhatok, párral szinte tesó-mentor szinten vagyunk. Nem szeretnék neveket sorolni, mivel félek, hogy kihagynék valakit. Listás ember vagyok, de az tuti, hogy n–1 nevet lefelejtenék róla. Külföldi írót tekintve Helen Hoanggal beszélgettem már, aki hozzám hasonlóan Asperger-szindrómás, ő is egy nagyszerű példa arra, hogy érdemes írni és emberekkel megismerkedni ezáltal.

18. könyved elérhető már az olvasóid számára, más-más zsánerben, köztük megtalálható, ifjúsági, fantasy, lélektani, pszichothriller, szatíra, igaz történet, ismeretterjesztő a könyvkiadáshoz is, romantikus is.Mik azok a zsánerek, amiket még ki szeretnél próbálni a meglévőkön kívül? Hogy döntöd el, melyik legyen a következő zsáner, amiben írni szeretnél?

Nem titok, hogy elkezdtem használni egy új nevet – természetesen a régi ugyanúgy használatban van –, Váczy Virágot, aki verseket és meséket ír, egyelőre antológiákba. Remélem, hasznos lesz a munkásságom ezen a téren is. Gyakorlatilag tényleg mindent ki szeretnék próbálni legalább egyszer, kivéve a horrort. Írtam már horrornovellát, de eh… hagyjuk. Nem az én világom, olvasni szeretem, de nem kell mindenkinek azt írni. Az ötlet jön, és megragadom, ha úgy adódik, de azért vannak határaim, ami után látom, hogy ezt nem jó folytatnom. Ajánlom inkább Szollár Bencét vagy Selena B. Lowellt, ők például nagyon tehetséges hazai horrorszerzők. És hát Stephen King, Chris Carter, melléjük nem is kell több horror-ász, ők teljesen kielégítik a kör igényeit. Éljenek még sokáig. :)

Akkor is megjelenne a már rád jellemző jóféle humor, ha például egy horror sztorit írnál? :)

Hajjaj! És pont ezért nem is megy ez a zsáner. Agyonveremés kivéreztetem a humorommal az egymáshoz láncolt rettegésélménytés katarzist. Nem tudom, a Zombieland és a Horrorra akadva szerzői hogy oldották meg a humor implementálását a horror bázisba, de nekem ez nem sikerül. :(

Volt már olyan, hogy elkezdtél egy történetet írni, amiben már javában benne voltál, de aztán, egy teljesen más sztori fogant meg a fejedben helyette? :)

Igen. A Tripiconi sztori így született, az Emlékkönnynek akartam valami alternatívát írni, és eszembe jutott egy kamaszkori álmom…

Melyik a legkedvesebb neked a már megjelent könyveid közül, és miért? :) Ki a kedvenc szereplőd a könyveidből, és miért pont ő? :)

Nem tudok választani, mert mindegyik regényemet, novellámat, sőt karakteremet szeretem, és mindet másért. Talán amiben mélyebben benne vagyok lelkileg, az az Emlékkönny, de elég sok mentális beszűrődést tartalmaz a Testcserés számadás is. Mindkettő teljesen más könyv, tök eltérő olvasóközönséggel. Karakterből imádom Andrea Rigót – a férfit –, de Richard Montgomeryért is oda vagyok, akik szintén szemben állnak egymással, mint zsánerkarakterek. Az egyik egy olasz rendőr-sztereotípia, a másik meg egy komoly amerikai lélekbúvár, aki mellőz minden sztereotípiát. Vagy ott van Leslie Green, szintén lieblingem, akit nem is fejtek ki, kicsoda-micsoda, mert önmagában egy hatalmas szpoilergombóc.

Ha jól tudom nem csak írással foglalkozol, de szerkesztesz is, rajzolsz és illusztrálsz is mindez mellett. Ráadásul, te szoktad megalkotni a borítóidat, és a szereplőidet is egy-egy könyv kapcsán, mi az, ami ilyenkor megihlet? Hogyan születik meg? Mi az, ami megihlet egy-egy könyv kapcsán? :)

Igen, ezek párhuzamosan haladnak a történettel. Általában a fejemben élnek – erről van is egy vicces könyvkezdeményem, a Kulisszasztorik, van FB-oldala, csak áll szegény, mert nincs rá kapacitásom. Igen, sok mindennel foglalkozom, ez is lehet nehézség, de egyelőre ez a zsizsegés tart életben. Szóval ezek a fejemben élnek teljes vizuális kép formájában, ők ihletnek meg, illetve a környezetem, ha látok olyan embert, aki rájuk hasonlít. Időnként – hol előbb, hol később – ezek a képek, látomások a felszínre jutnak. Rajzok születnek belőle, amik időnként felmásznak a borítóra, de olyan is van, hogy kikerülik, és csak a belíveken lappanganak. Van persze nem illusztrált könyvem is, főleg, mert életemből másfél év komoly mozgásszervi szövődmény miatt rajzmentesen telt 2020 és 2022 között.

 Mik a terveid jövőre nézve? :) Lesz még olyan sorozat a közel jövőben, mint a Tripiconi sztori? :)

Tele vagyok tervekkel, rengeteg könyvkezdeménnyel és sorozatfolytatással. Emellett rendszeresen újra kell terveznem, mert nem vagyok nyugalomkompatibilis, az élet pedig mindig máshogy terel, csak hogy ne unatkozzam. Ez néha rossz, de azért inkább jó. A rosszból is jót alakít az élet, én erre jutottam így hét évnyi masszív publikációs múlttal a hátam mögött. Ilyen hosszú sorozatot, mint a Tripiconi, alapvetően nem tervezek, de még bármi lehetséges.

Egy hosszú és fárasztó nap után, mi az, ami ellazít? :)

Vagy egy könyv, vagy alvás. …Inkább a könyv. :)

Legközelebb hol találkozhatunk veled? :)

Március 19-én, szombaton 14 órától Budapesten, az Infinity Pubban a NewLine kiadó csoportos könyvbemutatóján és dedikálásán. A Közösségi Írók Céhe pártfogásában elkészült A la carte poetica verses antológia képviselője leszek. Ebben a kiadványban jelenik meg Váczy Virág néven négy versem. Itt az esemény linkje: https://www.facebook.com/events/368842104806121

Hol érhetőek el az új olvasók számára is a könyveid?

Alapvetően három helyet szoktam megjelölni, de az e-bookok népszerűbb része a nagy online könyvesboltokban is. Ahol érdemes megvenni, mert általában van akció:

- Könyvmogul (https://shop.konyvmogul.hu/robin-o-wrightly): itt 5 papírkönyvem és az e-bookjaim érhetőek el (kivéve a Krencz Nórával közösen írt Menedék);

- Newline (https://shop.newlinekiado.hu/Robin-O-Wrightly-konyvek): itt az e-bookjaim(kivéve a Szabó Borka néven írt Mit csinál a hogy is hívják?);

- Könyvimádók (https://konyvimadok.hu/termekcimke/robin-owrightly/): itt is az e-bookjaim(kivéve a Menedék és a Mit csinál a hogy is hívják?).

De tőlem minden e-bookot meg lehet venni (konyveksorban@gmail.com), papírkötetből viszont csak az Erelemkettő érhető el nálam.

Köszönöm szépen az interjút! ;*

Nagyon szépen köszönöm én is a válaszokat a kérdéseimre Robin O’Wrightly (Szabó Borka) írónőnek. :) Remélem nem sokára személyesen is találkozhatunk a könyvhéten, vagy a könyvfesztiválon, és jut idő egy kis beszélgetésre is, de addig is, sok sikert kívánok! :)

Smurfettereads

Ízelítőnek hozok pár idézetet is az írónő könyveiből is, íme:

Erelem (esztelelen szerelem)

„– Mikor volt utoljára szemfenék-vizsgálaton? …Öööö, akarom mondani… Hívjon, ha bármi van, vagy akkor is, ha nincs. Bár akkor nincs bármi, csak a semmi. Hogy lehet a semmi bármi, ha egyszer nincs? Hívjon, ha kedves az életem! Vagy, ha ön az én kedves életem… Na viszlát.
Azzal ismét eltűnt, de most látták elmenni.
Az élet és a vér a szokásos medrében folyt a továbbiakban a Szájas Örömök portáján. Is.”

„– Hogy maga milyen kis csacska-macska pamacska – jegyezte meg, majd bevezette a nappaliba a megszeppent lányt.”

„Te most nekem jeleztél? Hogy jöjjek vissza osztani az észt? Vagy mi van? …Ja?! Ezek még mindig csőröznek? Azta’! Kitartó páros. No, de az olvasó is az.”

 „Lektor…!
„Hannibal Lektor nem tartózkodik itt.”
„Kapcsold ki a tévét, és inkább gyere olvasni!”
„A csudákat, inkább megyek aludni…”
„Tudtam, hogy ezzel leszerellek! Háhá!”

„Kitaláltad már az álneved?”
“Még nem… De dolgozom rajta. (…)”
„Ne bosszants! Ha szemtelen vagy, még izgatóbbá válsz a számomra…!”

Erelemkettő (duplán esztelen szerelem)

„– Elsőre nem tudhatjuk, kiből mi lesz. Minden alkalmat meg kell ragadni, látod, még akár jól is elsülhetnek a dolgok! Meg kell tanulni hinni magunkban, és néha kicsit másokban is.”

 „– Hol is tartottunk?! Lehülyéztél! Tudod, ez nem volt szép!
– Mert hülye vagy, akárcsak én. Ezt közösen alakítjuk, tudod? Megyünk a fejünk után, aztán szenvedünk a következményektől. Látod? Összeillünk… Meg így szeretlek téged, mondtam már.
– Hogy csinálod, hogy nem tudok haragudni rád? (…) – Hatalmas szöveged van!

„Kérlek, ne csapd le azt a poént. Szeretném egy másik könyvben felhasználni. Köszönöm!”

– Nem csak a szövegem hatalmas…

„Annyira szemét vagy, de tényleg!”

– Akarom mondani, látod már, hogy én is mennyire hülye tudok lenni? – somolygott bocsánatkérően a férfi.
– Jól van! – sóhajtott megbocsátón a lány. – Legyünk akkor együtt azok! Találjunk ki valami őrültséget!”

„A te kezed selymes, erős és szenvedélyes, bizsergető és puha… Világklasszis a fogásod!”

„– Na, ne szórakozz velem! Te keményebb vagy a gipsznél! Le akarok veled esni az ágyról!”

„– Szólj, ha túl gyors vagyok… – lehelte a srác.
– Nem, hisz egy gyorsétteremnek dolgozol, tehát pont jó a sebességed – húzta magához a tini, átvéve az irányítást, és szájról szájra szállt a történetük.
– Elégedett ön a cégünk első, teljesen sajátságos és egyedi termékével? […]
– Eddig egyes, de ha kapok még belőle, eljuthatunk a tízesig is…”

„– Na, az egyszer biztos, hogy a száddal jól tudsz bánni! […]
– Akkor ezt megdumáltuk – helyeselt az, majd megfogva újdonsült ismerőse kezét, elköszönt: – Várni foglak!
– Számíthatsz rám!”

Mexerelem (triplán esztelen szerelem)

 „Lábon lőtt logika. Imádom.”

 „– Mellé áslak, ha nagyon akadékoskodsz, hugi! […]
– Na, azt próbáld meg! Életed végéig kísérteni foglak, mint a horrorfilmekben!”

„– Mijáu? – hallatszott bentről egy határozottan nem humán hang.
– Macskás ember – nyöszörgött Annette.
– Nem beszarni! Tudok rá receptet! – vigyorgott Olwen.
– Jaj, te annyira hülye vagy! – vágott vissza a húga.”

„– A méreg csókja vagy a csók mérge! Az mekkora lett volna!”

 „– Most van szerelem a levegőben! Egyesüljünk az univerzum akaratával a jelenvaló helyzetben, és nemzzük meg a békét!”

 „Jézusmária!”
„Nem, az egy másik vallás, de majdnem.”

„– Pozitívan teremtsük meg előre a jövőt!”

Andrea & Andrea (Rigók & Mundik 1.)

“Aki azt hiszi, hogy a férfi szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út, az egy jó arasznyit téved.”

“…Mi lehet a csomagban? …Bontsd már ki, te barom! …Mi van, ha mégiscsak bomba?… Vagy, b*szki, egy csecsemő, rajta táblával, hogy »tartsd meg, a tiéd«!”

 „Hülye vagy, fiam, mondaná apám! Itt ez a veszett jó fej srác… Csak vele foglalkozz!” – szidta össze magát az agyában.
– Bejössz? – fogta meg a fickó kezeit, és gondolt egy merészet.
„Ha már itt van… Miért ne?”
– Csak ha szeretnéd – felelte az.
– Nem hívnálak be, ha nem akarnám! – kuncogta el magát a nő.”

„Rohadt szerelem! Miért nem múlsz el?!”

– Ti, csajok, komolyan mindent megbeszéltek egymással?! (…)
Az író bosszúja. Haha!
– Ne haragudj, már be vagyok rád állva, ilyenkor hülyeségeket beszélek! (…)
– Felizgatnak a hülyeségeid – közölte a férfi lihegve, és még hevesebben szorította magához a testét.”

„– Szétszedlek! – suttogta a srác.
– Ez az! Szedj szét! – nyögte a lány.
De inkább összerakták, amijük volt.”

Andrea tutto bene (Rigók & Mundik 1,5.)

 „– Szájmaszk?
– Megvan.
– Kesztyű?
– Megvan.
– Fertőtlenítő?
– Megvan.
– Flepni?
– B*ssza meg! …Hol van?
– Ne szórakozz velem, ember! Igazolás nélkül nem mehetsz ki! Fontosabb, mint a sz*ros rendőrnyelvényed!
– Miért, hát ki az isten büntetne meg? Hadnagy vagyok!
– Jól van, de kérlek vigyázz magadra!
– Tonio? Leona?
– Átadom nekik a puszidat!
– És te, szerelmem?
– Fertőtleníts!
Szájspricc. Csók.”

„Határozottan nem tesz jót a férfiasságomnak a karantén. Ezért inkább hasznosítom a rend- és életvédelmi képességeimet, mielőtt elnyel az önsajnálat kib*szott fekete lyuka.”

„Mikor lesz végre vége ennek a rémálomnak? Esküszöm, akkor kiveszem a teljes évi szabadságomat, aztán felnyalábolom a családomat, és irány Budapest… Lacival le kell meccselnem, hogy a mieink rozéban is jobbat termelnek, mint ott bármilyen misebor… És a grappánk! Mutatok neki erősebbet a vacak pálinkájánál… Csak már lennénk ott! Na, menjünk, nézzük meg, mi van a bárszekrényben…”

 „Most bolonduljak meg? Hát ezt neked! Nem fogok! Csak azért is élni, írni és szeretni fogok!”

„Ha létezik egy igaz isten, annak a nevében józan ember nem bántalmaz vagy öl meg másokat. Az ilyeneket pont addig üldözöm, amíg el nem kapom és le nem sittelem a pi*ába.”

 „– Fenekedőstül felfordult a világ – mondta ő, kommentálva az aznapi híreket.
– Fel. De ha te lennél a világ, ez egy jó póz volna – vicceltem el.
– A szemed, kétségkívül – vizsgálta meg fürkész tekintettel a fejemet.
– Mi van a szememmel? – hunyorogtam.
– Csak az foghatott meg engem. Mivel a szöveged ritka gáz…
(Mint az argon! …Tudóspoén!)
Ezek szerint hatott a szuggera… Na, jó hír, még nem tűnt el a mojóm.”

Tonio & Leona (Rigók & Mundik 2.)

 „Úristen, ez azért elég erős első mondat!”
„Ne kend a szemedbe!”

„Az álomvilágban vagy a valóságban, amelyet addig láttak, minden tökéletesen működött.”

 „Nem is néz, hanem tisztálkodik. Biztos randira készül.”
„Szerintem a nappal készül randevúzni, és fogalma sincs róla, hogy édes szerelme egy csalfa LED-égő.”
„Azt hiszem, már tudja. Elindult a papírzsebkendő irányába…”

– Oké, ezek nem a saját gondolataitok, emlékeitek – próbálta az operátor valamelyest kitisztítani az összekuszálódott gondolatgombolyagot.
Gombolatgondolyagot… Gondolyatgombolagot… Galambgólyagalagonyát…
„Beakadt az írógép billentyűje?”
„Istenem, haladhatnánk?”
„Szánalmas…”
„Mindjárt elnevezlek! Minek nevezzelek?!”
„Legyen Montague és Capulet…”
„Na, itt lett kaput!”

„– Vigyázz a szádra, mert elkenem!”

 „– Édesem, nem kell élvezned, csak csináld!”

Kettős kereszt (#Wetoo1.)

“– Te még mindig vicces vagy! Tényleg dumálhatnánk…”

„– És? Fogadjunk, annyi már hótziher, hogy humán földlakó…?”

 „– Azért, tesó, ha három lábad nő vagy tüzet kezdesz okádni, azonnal gyere be hozzám!”

 „– Te készen vagy, cicám, mint a házi feladat…!”

 „– Na, most vagy hívj el randira, vagy hagyj békén! – nézett rá hűvösen a nő.
– Majd, ha pasival akarok randizni, elhívlak – vágott vissza vigyorogva a férfi.”

„Ahhoz élni kell, hogy így fájjon valami.”

Testcserés számadás (#Wetoo2)

„Hogy is csinálja ezt egy pasi?!”

 „Dante pokla ehhez képest bazári vidámpark.”

 „– Valósítsunk meg minden huncutul mocskos álmot!”

 „Micsoda aberrált humora ez a sorsnak!”

 „– Látni akarom, hogy élnek!”

 „– Kismadárkám, amint tehetem, kijuttatlak innen. Csak még tarts ki egy kicsit!”

Emlékkönny (Egy igen-zet története)

 „Ők a harcok során vajmi kevéssé láthattak asszonyt, ha szerencséjük volt, élve, bár inkább csak holtan. „Jaj lesz itt a szüzeknek, véneknek, de még a viselősöknek is!”

 „– Maradj magadnak! Csak elbotlottam. Ha nem fog meg, ott fulladok. Kedves volt, és ennyi. Nem kell mindenbe mindenfélét belegondolni!”

 „– Nem akarok visszamenni! Nem tudok aludni, és most itt bolyongok. Nem tudok mit kezdeni se magammal, se veled, csak a közeledben akarok lenni, de hiába mondom, ha te nem érted!”

„– Csak ez a… szerelem ne volna!
– Elmúlik majd. Eleszi innen a fene ezeket a francokat, és elmúlik, hallod-e! (…) – Csak ne lennének ilyen csinosak!”

 „A szívére és a vérére akart hallgatni mostantól, eltemetve egy sötét odúba az elméjét. „Itt és most”, ami egyelőre „a mennyországban és örökké” jelentéssel bírt.”

 „Senkit nem az határoz meg, honnan jött, hanem az, hová tart.”

Az amulett rejtélye (Tripiconi sztori 1.)

„– Megyek már, ne ordíts, mint egy szabadnapos vasárnapi szamár, pláne, hogy szombat van!”

 „– Csöbörből vödörbe, hitelért hitelt, édes jó Istenem, itt már csak a csoda segíthet!”

 „– Tetszik a gondolkodása!”

„– Édes jó Istenem, úgy kérlek, együnk már, kilyukad a belem, ámen! – könyörgött egy sort egy tinihang az asztal végéről.
– Arabella, viselkedj már, vendégeink vannak! – sziszegte oda a nővére.
– Nemhogy attól féltenél, hogy agyonvág egy villám, mert beszólok az Úristennek…
– Az én villám vág agyon, ha nem fogod be a szád!”

„– Szeretem a kihívásokat!”

– Szeretnék még olvasni, I would like to read more!

Város a föld alatt (Tripiconi sztori 2.)

„– Azt kívánom, Jeél adjon neked is könnyeket, apám, ha már szívet nem adott!”

 „– Mi a fene ez Csipkejózsika nyakában, és egyáltalán hogy került hozzád?”

 „– Mi a fene ez Csipkejózsika nyakában, és egyáltalán hogy került hozzád?”

 „Hogyan hiányozhat nekem valaki úgy, hogy közben egy másik személy is pokolian hiányzik? Hogy működik ez? Van valami célod ezzel? Kinek mondjam el kétségeimet? Kiben keressem meg azt, aki mellett nem maradok egyedül? Kérlek Jeél, válaszolj, mondj valamit, adj egy jelet!”

“– Honnan jöttél, te lány, a Marsról?”

– Pokolba a szerelemmel! – kiáltotta harciasan.
– Ez az! Girlpower! – csatlakozott hozzá tettestársa.”

 „Ez az enyém, ha kell használni fogom, nosza, gyere, állíts meg, ha mersz!”

A lantidák felfedezése (Tripiconi sztori 3)

 „– De miért nem árultad el, hogy ilyet is tudsz? Mindig meglepsz valamivel, te lány!”

 „– Ne legyetek már kishitűek, gyerekek! Egész idáig csodák sorozata vezérelt titeket, és most egy kis lakattól megfutamodnátok?!”

 „Való igaz, mindennap a halál és a bukás ugyanúgy leselkedett rájuk, mint a túlélés és a siker jutalma. A különbség annyi volt, hogy míg az elsőt könnyűszerrel elérhették, a másodikért meg kellett dolgozni.”

 „– A, cette petite fille est d’une romatique! (Á, ez a kislány tele van romantikával!)”

 „– Nem ismerlek régóta, de azt tudom, hogy amit akarsz, azt eléred, ahogy én is!”

 „Eszébe jutott egy idézet a jó öreg Antoine de Saint-Exupéry-től: „Szeretni nem annyit jelent, mint egymás szemébe nézni, hanem azt jelenti: együtt nézni ugyanabba az irányba.” Nem fordult meg, de érezte Gregoria pillantását a hátán. „Most egy irányba nézünk. Talán van remény.”

Egy újabb értékeléssel érkezem ebben a bejegyzésben, méghozzá Baráth Viktória: Egymás szemében c. könyvéről, ami nekem nagyon tetszett, habár az elején még tartottam tőle, hogy újra csalódni fogok, de a végére kellemesen csalódtam, mert sokkal jobban tetszett, mint elsőre gondoltam. :)

Fülszöveg:

Értékelés:

Hmm... ez jó volt. Nekem tetszett, és eléggé hamar be is szippantott engem ez a könyv, bár először féltem, hogy megint csalódni fogok, pedig nagyon szeretem Baráth Viki könyveit, és az utóbbiak nagy csalódást okoztak, de ez a könyv maga volt a felüdülés, és hamar magával sodort Jo világa. :) Szórakoztató volt, és néha jókat nevettem egy egy párbeszédnél, aranyos egy történet, nekem nagyon bejött, és alig várom most, hogy olvashassam Viki újabb könyveit, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy azok is ugyanilyen jók-e, mint ez. :) Viki stílusa még mindig jó, bár ez a borító nekem nem igazán szimpi, de a belseje nagyon tetszik, megszerettem a karakterek. :)

Jo nagyszerű lány, de nagyon önbizalom hiányos, és nem igazán fogadja el saját magát, és csak a hibákat látja, mást nem egészen addig a napig, míg meg nem ismer valakit, aki elfogadja olyannak, amilyen. :) Bár néha túl gondolt mindent, de nagyon bátor egy csajszi. De úgy seggbe rúgtam volna néha, főleg Mike miatt, hogy vegye már észre, hogy valami nem stimmel vele. Mike egyszerűen nem illett hozzá, utáltam Mike-ot, azért amit tett vagy tenni akart Jo-val...

Jamest viszont imádtam, elképesztően csodálatos egy pasi, még engem is levett a lábamról. :) Az első pillanattól kezdve megkedveltem őt, hiába volt az elején mogorva, nekem akkor is nagyon szimpatikus volt, főleg a humora, meg a személyisége is. Szörnyű, amin át kellett mennie, nagyon sajnáltam őt ezért, mert egy csupaszív ember, a lelke is gyönyörű, úgy szerettem volna, ha az ő szemszögéből is megismernénk őt, remélem az írónő folytatni fogja még vele, vagy akár Julie-val. :D

Julie nagyszerű barátnő, de nagyon fura volt számomra, ahogy napról napra újabb pasik miatt sírt, aztán amint jött egy másik újra belebonyolódott, hogy aztán a vége megint sírás lett. De végül is Julie is nagyon szimpatikus volt nekem, hogy végig kitartott Jo mellett, és sose hagyta cserben egyikük se a másikat, igazi legjobb barátnők voltak, ami nekem nagyon szimpi volt. :)

Kedvenc idézeteim:

„– Jól végezted a dolgodat, nincs miért idegeskedned!” (13. oldal)

„– Szerinted ötvennek nézek ki?
– Jaj, tudod, hogy van ez! Odamész, megkedvelnek, és úgyis megkapod az állást, ha szimpatikus vagy.
– Ez hülyeség, nem fogok olyan munkára jelentkezni, ahol kimondják, hogy csak ötven felettieket keresnek. Biztos a tapasztalat miatt is számít a kor.
– De neked is van tapasztalatod!” (16. oldal)

„Hát megtörténik. Mennyit vártam rá! De most már látom, hogy megérte.” (31. oldal)

„– Nem te mondod meg, hogy mit csináljak a saját házamban! – mordul rám. – Nem akarom, hogy többé ide gyere!
– Mert különben mit csinál? Kidob? Ahhoz előbb el kell kapnia!” (44. oldal)

„(…) A pasik nehezebben nyílnak meg, nekik több időre van szükségük ahhoz, hogy komolyabb kötődést alakítsanak ki valaki iránt.” (49. oldal)

„– Remélem nem lyukasztotta át az asztal a gyomromat – morogja.
Már épp kezdtem megnyugodni, erre megint az egekbe szökik a pulzusom.
– Sajnálom! Komolyan, higgye el, szörnyen érzem magam miatta! Kifizetem a kárt.” (61. oldal)

„(…) Hidd el, nem szabad sírni az ilyen pasik után. Ha számukra ennyit jelentettél, hogy képesek voltak így összetörni a szívedet, akkor nem érdemeltek meg.
– Igen, igazad van – szipogja.” (64-65. oldal)

„– Nos, köszönöm a jó tanácsot!” (80. oldal)

„– Az emberek nem szoktak egyik pillanatról a másikra megváltozni. Általában valaminek a hatására teszik. Vagy valaki hatására.” (101. oldal)

„– Elég szar kívülállónak lenni.” (121. oldal)

„Szia! Remélem, nem zavarok, csak el akartam dicsekedni, hogy megtaláltam a Messengert! Ha van időd, akkor, légy szíves, írj valamit, hogy vissza tudjam olvasni. Pontosabban olvastatni.
(…)
Büszke vagyok rád! Aztán nem egész éjjel szörfölni és felnőtt oldalakat nézni a neten!
(…)
Mert azzal sokra mennék! Jobban járok, ha a szomszédot hallgatom, ott legalább a hanghatások valódiak…
Hangosan nevetek. Még jó, hogy nem értette félre, hanem tudja, hogy viccből írtam. Szerintem ismer már annyira, hogy ezt észrevegye. Hasra fekszem az ágyamban, és úgy írok tovább. (…)
Én csak Julie-t szoktam hallani, de szerintem ő megjátssza.
Honnan tudod? – kérdezi.
Mert úgy hangzik. Senki sem nyög ennyire egyenletesen. Akkor tudod, hogy egy nőnek tényleg jó, ha hullámokban nyög, egyszer halkabban, egyszer hangosabban. Csak egy baráti jótanács!
Ha legközelebb összejövök valakivel, akkor feltétlenül odafigyelek a nyögésre! De azt hiszem, most már ideje lefeküdnöm – zárja le James.
(…)
Rendben, persze!” (129-130. oldal)

„– Maradj itthon! (…) – Biztos megérti, egy nap még nem a világvége!” (147. oldal)

„Hétfő. A hét legrosszabb napja. Mindenki utálja, ezzel én sem vagyok másképp.” (169. oldal)

„– Ne szerénykedj! (…) – Már most is író vagy!” (198. oldal)

„– Úgy látszik, semmi sem lehetetlen.” (210. oldal)

„– Te egy jóképű, sikeres, magabiztos pasi vagy, pont olyan, amilyenre minden nő vágyik. (…)
– Hé! – ráncolja a homlokát. – Hogy mondhatsz ilyet?
– Csupán tisztában vagyok a külsőmmel – vonom meg a vállam. – És azzal is, hogy a pasik milyen nőkre buknak.
(…)
– Na, várj! – emeli fel a kezét védekezőn. – Először is kikérem magamnak, hogy egy lapon emlegess azokkal a férfiaknak csúfolt egyénekkel, akiknek csak az számít, hogy milyen kocsit vezetnek, és hány nőt tudnak ágyba vinni. Reméltem, hogy ennél már jobban ismersz. Másrészt pedig nekem elhiheted, hogy a külső és a látszat nem minden. A szépség relatív, épp ezért mulandó is. Egy kapcsolatban nem az számít, hogyan néz ki a másik, hanem az, hogy hogyan érzed magad a párod mellett. Mert a szikra, a lángoló szenvedély elmúlik, és ha két ember csak a külsőségek alapján talált egymásra, akkor az együtt töltött napjaik megvannak számlálva. Amint alábbhagy a mindent felemésztő vágy, nem marad belőlük semmi, csak két kiégett idegen, akikben semmi közös nincs. Egymásra unnak, és új társat keresnek. Ezzel ellentétben, ha két ember lelke kapcsolódik, azt nincs olyan erő, amely szét tudná választani. Az a kötelék egy életre szól.” (227-228. oldal)

„– Amikor kinyitottam egy könyvet, olyan volt, mintha megszűnne körülöttem mindenki, és velük együtt minden gondom. Újra otthonra leltem bennük, és már nem is próbálkoztam helytállni a való életben.” (254. oldal)

„– Mit csinálsz? – morogja James az ágyból.
– Bocsi, hangos voltam? – húzom a számat.
– Nem, csak tudom, hogy a könyvekkel szöszmötölsz.
– Akkor miért kérdezed, hogy mit csinálok?
– Mert szeretném, ha pontosan leírnád, hogy mit.
– A könyvespolcod előtt állok. Tanácstalanul. Megannyi könyv, és oly kevés idő…” (263. oldal)

„– Mi ütött beléd? – kérdezem.
– Az egy dolog, hogy én már végképp elvesztettem a hitem abban, hogy valaha is normális társat találok – fejti ki hosszan. – De azt nem fogadom el, hogy te feladd! Te nem omolhatsz össze! Eddig minden egyes alkalommal te segítettél nekem, most rajtam a sor. Kell valami, ami eltereli a figyelmedet, és visszahozza az életkedved.” (284. oldal)

„– Köszönöm, hogy itt vagy – suttogja. – Nélküled nem tudnám ezt végigcsinálni. Bár lehet, nélküled bele se kezdtem volna ebbe az egészbe.
(…)
– Ó, szóval az én hibám, ha bármi probléma lesz!
– Persze! (…) – Ez egyértelmű, nem is az enyém!
– Szörnyű vagy – csóválom a fejem.” (328. oldal)

„– Nem tehetek róla, őrült jó fej vagyok.” (351. oldal)

„Éppen ezért kell ismét a megoldások és a jövő felé fordítanom a tekintetemet. Ezzel tehetem a legtöbbet, így egyikünk sem adja fel a harcot. Szeretném, ha újabb és újabb álmokat szőnénk, táplálnánk és gondoznánk őket, hogy mindent megtegyünk a sajátunkért és a másikért is.” (358-359. oldal)

Könyv adatai:

Könyv: Baráth Viktória: Egymás ​szemében

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2021

Borító értékelése: 6/10 :)

Kötés: Puhatáblás

Oldalszám: 360. oldal

ISBN: 9786156145987

Ajánlom: Mindenkinek, aki szereti Baráth Viktória regényeit. :)

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Szóval, csak ajánlani tudom, nekem tetszett. Az írónő stílusa is nagyon tetszik, alig várom, hogy az újabb könyveit is olvashassam, ezzel megint magasra tette azt a bizonyos lécet Viki. :) További jó olvasást mindenkinek!

Smurfettereads

Érkezem egy újabb értékeléssel, Agatha Christie: A kutya se látta c. könyvről. :) Bevallom, eddig nem sok Agatha Christie könyvet olvastam, de amit eddig igen, azok nagyon tetszettek nekem, ahogy ez a könyv is. :)

Fülszöveg:

Nekem ez nagyon tetszett, izgalmas is, a sztori is pörgős, bár nekem az elején lassan akart beindulni, de aztán csak úgy olvasatra magát, és Poirot teljesen lenyűgözött engem. :D Tetszett a személyisége is, elképesztően okos, és nagy tudású egy ember, nekem szimpi volt, és bírtam a Hastingssel való párbeszédeit is, nagyon érdekes karakterek voltak mindketten. :D Rajtuk kívül a többi szereplő nem lett a kedvencem, még Emily Arundell sem, pedig semmi bajom sem volt velük, de nem igazán nyűgöztek le engem. De a kutyát nagyon bírtam. XD

Elsőre nem igazán jöttem rá, hogy ki lehet a gyilkos, de mielőtt kiderült volna, hogy ki volt is az, akkorra már majdnem mindenkire gyanakodtam, csak arra nem, aki valójában el is követte, mert látszólag tökre nem illett bele az összképbe. Teljesen meglepett, én épp ellenkezőleg másra vagy másokra gyanakodtam, és nem őrá. Nem tűnt gyilkosnak, úgymint a többi lehetséges gyanúsított.

Agatha Christie, mint mindig bravúrosan keverte a szálakat, és meg is tévesztett engem jó párszor, de a nagyszerű detektív csak megoldotta az ügyet. :D Bár eddig még nem olvastam Poirotról, de azt hiszem most nagyon megbántam, hogy eddig kimaradt, mert nekem nagyon tetszett Hercule Poirot stílusa, ahogy Agatha Christie írónőé is, alig várom, hogy még több könyvét olvashassam. :)

Kedvenc idézeteim:

"– Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát (…)"

"Ki mert a házamba lépni? Darabokra szaggatom!"

"– Csupán szeretet kell, életöröm, és semmi más!
– Ahogy mondja, mademoiselle – bólogatott Poirot. – Milyen kár, hogy annyi a félreértés a nézeteltérés – kivált a pénz körül.
– A pénz oly mocskos! – lehelte Julia."

"– Az ön fantáziája lélegzetelállító, mademoiselle!"

"(…) Csakhogy én… – hangja megváltozott, karcsú teste kiegyenesedett, fejét hátravetette – én nemcsak megélni akarok, hanem… élni! Mindenből a legjobbat!"

"– Az erkölcsi magatartása feddhetetlen!"

"– Téved, barátom. Ma délelőtti beszélgetéseink után már van valami nyom, amin elindulhatok. Csak egy tart vissza – félek.
– Fél?! Mitől?
– Hogy, felzavarjuk az alvó oroszlánt – mondta komoran Poirot. Így mondják, nem? Ne zavarjuk az alvó oroszlánt! A mi gyilkosunk most békésen szundikál a napfényben – de ha felzavarjuk? Ki tudná jobban, Hastings, mint maga vagy én, hányszor, de hányszor megesik, hogy a gyilkos, akinek megrendül az önbizalma, akit sarokba szorítanak – megint öl. Másodszor. De talán harmadszor is!
– És most ettől fél?
– Ettől, Hastings – bólintott Poirot. – Ettől – ha gyilkos van a kertben."

"– Széttéplek benneteket! – vicsorogta. – Majd megtanuljátok, hogy ebbe a házba nem lehet csak úgy besétálni! Várjatok csak, mindjárt megismerkedtek a fogaimmal!"

"– N'est ce pas? Sajnos, olykor még a legtökéletesebb ember is botlik.
– Nos, halljuk, mi az a roppant fontos tény!"

"- Bien - állt fel Poirot. - Mi megtettük a kötelességünket. A többi már az istenek dolga."

"- Bocsásson meg, hogy elraboltam az idejét.
- Szó sincs róla. Mindennél fontosabb, hogy szót értsünk egymással."

"- Igen, igen. (Az ördög bújjék ebbe a nőszemélybe!) De mi történt?"

Könyv adatai:

Könyv: Agatha Christie A ​kutya se látta

Sorozat része: (Hercule Poirot 16.) (Arthur Hastings 9.)

Kiadó: Helikon

Kiadás éve: 2019

Borító értékelése: 10/10 :)

Kötés: Ebook

Oldalszám: 356. oldal

ISBN: 9789634793632

Fordította: Borbás Mária

Ajánlom: Mindenkinek, akik szeretik Agatha Christie regényeit!

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Szóval, csak ajánlani tudom, nekem tetszett. Az írónő stílusa is nagyon tetszik, alig várom, hogy minél több AC könyvet olvashassak. :) További jó olvasást mindenkinek!

Smurfettereads

Sziasztok kedves olvasóim! Egy ideje már érett bennem, hogy bemutatkozzam, de ez idáig nem igazán tudtam mit is írhatnék ide. Imádom a könyveket, imádok olvasni, és egy ideje igyekszem mindenféle műfajban is olvasni, ahogy az látszik az előző blogbejegyzéseimben is. 33 éves könyvmoly vagyok, aki nem csak a könyvekért van oda, hanem a cicákért, és a kutyákért is, na meg a plüss állatokat is imádom, hiába vagyok már felnőtt nő, ezt sosem tudom levetkőzni, és nem is akarom, hisz olyan édesek a plüssök. :D De ennyit erről. :D

Még mindig kezdő bloggerinának tartom magam, pedig lassan egy éves lesz a blogom is, de igyekszem fejlődni, és jobbá tenni a blogbejegyzéseket, sűrűbben hozni az értékeléseket, és újdonságokkal is színesíteni a blogomat, remélem velem tartatok a blogon a továbbiakban is, és ha van bármi ötleted, javaslatod, vagy bármi, nyugodtan írj, én csak örülnék neki. :) Legutóbbi értékelésem már olvasható a blogon: https://smurfettereads.blog.hu/2022/02/09/josh_malerman_malorie_madarak_a_dobozban_2_c_konyv_ertekelese is.

Igyekszem hozni még az elolvasott könyveimről készült képeket is, meg az új szerzeményeimről is most már a bejegyzéseimben, de a legutóbbi ezekről a csodás könyvekről készült, amiket éppen akkor nap hozott meg a GLS futár. :)

Alig várom, hogy ezeket a csodákat is olvashassam, és írhassak róluk értékeléseket, remélem addig is velem tartatok ezen az úton. :) De megtalálható vagyok a moly.hu-n is, Facebookon, vagy akár az Istagramon is, keressetek bátran, és bármi van, nyugodtan írjatok. :) További jó olvasást mindenkinek! :)

Angels Dreams and Emotions

Az imént fejeztem be a Madarak a dobozban írójának a második részét, a Josh Malerman: Malorie c. könyvet, és most róla hozom el nektek az értékelésemet. :) Nekem tetszett, habár ebben a részben Malorie kissé csalódást okozott most nekem, de azért még szimpatikus csak már nem annyira, mint az első részében volt. Leginkább csak egy paranoid nőt csinált belőle az író, amit nagyon, de nagyon bánok. :/

Fülszöveg:

Értékelés:

Az első része is tetszett nekem, és most ez is. Gyorsabban beszippantott engem ez, mint az első rész, ami egy kicsit lassabban indult be, de az is nagyon jó volt. A sztori még mindig ugyanolyan pörgős, és bár ez sem volt túl ijesztő, de izgi az nagyon. :D Az egész alapsztori kidolgozása nekem tetszett, izgalmas volt végig követni Malorie, Tom és Olympia újabb kalandos útját. Az egész sztori rendben volt, bár azért nem teljesen vagyok megelégedve, de ez inkább egy valaki miatt van így, a sztorival semmi bajom, mert a cselekmény tetszik, fordulatos, és pörgős is, és a hangulata is hozza az előző rész színvonalát. :D De lehetett volna még ennél jobb is, bár hiányzott belőle nekem az az őrület, ami az első részben izgivé tette, kár, hogy most ezt kihagyta belőle... De az író stílusa tetszik, egyáltalán nem rossz könyv ez, csak rá kell hangolódni. :)

Malorie a Madarak a dobozban egy kemény, és bátor, meg elképesztően erős egy nő volt, akit nagyon is bírtam, de ebben a részben Malorie baromi nagy csalódást okozott nekem. :/ Azt hittem ugyanolyan kemény nő lesz, aki a céljáért, a gyerekeiért, és amiben hisz, és tudja, hogy az jó, megtesz minden tőle telhetőt, és 1000x százalékon pörög, mint az első részben, de itt a második részben totál paranoiddá vált, betegesen paranoiddá. Elhiszem, hogy piszok kemény lehet 17 éven át, keményen azért megdolgozni, hogy megvédje a gyerekeit első sorban, és biztonságba vigye őket, meg saját magát is, de ez a hiszti roham, amit csinált, ez annyira idegesítő volt már a számomra.:/

Nem hagyta, hogy Tom, vagy Olympia próbálkozzon, abszolút mindennel totál elutasító volt, és más sem jött ki a száján, mint: nem, nem. Szemfedőt fel, szemfedőt fel, megértettétek? Megértettétek? Tudom, hogy csak megakarta őket védeni, de egy idő után baromira idegesítő volt, főleg, hogy már majdnem felnőttek a gyerekei, 16 évesek, és nem vette észre, vagy nem is akarta, hogy ebben az új világban kénytelenek voltak idő előtt felnőni, és hazudni neki, mert nem merték bevallani neki, mit csinálnak. De Malorie, vagy mindet tönkretette, vagy totál elutasító volt a fiával szemben. Annyira betegesen rettegett már a lényektől, hogy elkezdte eltaszítani saját magától, a fiát, akit ő szült, Olympia meg volt a villámhárító közöttük…

De Tomot és Olympiát nagyon bírtam, annyira bátrak, és okosak voltak. Deant karaktere nekem szimpi volt, és tökre tetszett. :D De a vége tetszett nekem, Malorie végre szintet lépett, ha csak egy kicsit is tett egy lépést, egy próbát, hogy megadja a lehetőséget a fia találmányának. :D Kíváncsi leszek lesz-e folytatás, mert szívesen elolvasnám azt is, kíváncsi vagyok, mi lesz a továbbiakban Tommal és Olympiával. Na, meg Malorieval is azért, hogy hogyan alakul a továbbiakban a sorsuk, meg azért a lények is nagyon izgatják a fantáziámat, mert még mindig nincs válasz, mi vagy kik azok a lények, és honnan jöttek. De tuti, hogy ez is újraolvasós lesz, csak kell egy kis idő, míg túl teszem magam Malorie viselkedésén. :D

Kedvenc idézeteim:

„Vesz egy nagy levegőt. Benntartja. Kiereszti.
Az ajtó felé nyúl, hogy kinyissa, hogy kitárja, hogy megkeresse fiát és lányát a sikolyok, a hisztéria, a téboly alagútjában. Valami reccsen egyet az ajtó túloldalán. Mintha valaki nekicsapta volna a fejét a folyosó falának.
„Visszahúzza a kezét a kilincstől.” (9. oldal)

„Ne kényelmesedj el.” (13. oldal)

„Könnyű átverni az anyádat, ha még csak rád sem nézhet.” (27. oldal)

„Egy férfi a táborba. Bekopog. Az ajtó túloldaláról beszél hozzá. Természetesen csurig töltve jó szándékkal. Természetesen csak addig, amíg beengeded. Akkor összebarátkozik a többiekkel, olyannyira megkedvelteti magát mindenkivel, hogy még a saját gyerekeid is ellened fordulnak, és hipp-hopp, máris azon kapod magad, hogy egy őrültet, egy hagyományos módon megőrültet engedtél be az életedbe.” (41. oldal)

„A szemfedő mögött nincs múlt és jelen. Nincs semmilyen lineáris vonal.” (50. oldal)

„Kilépve Tom fiatalnak érzi magát, sokkal fiatalabbnak, mint Malorie. Mintha hirtelen minden, a régi világgal kapcsolatos története nagyobb súlyt kapott volna. Itt és most olyasvalaki történetét írják meg, aki hasonlóan színes életet élt, mint az Olympia könyveiben lévő szereplők. Itt és most Malorie olyasvalakinek tűnik, aki többet tud nála. Pedig Tom hosszú éveken át meg volt győződve az ellenkezőjéről.
– Indulás! – mondja Malorie.
És Tom tudja, hogy saját magának mondja.
Tom figyel. Elindul. És bármennyire próbálja is lerázni magáról az érzést, a zöldfülűség érzését, képtelen szabadulni a kételytől, amely Malorie hangjában remeg.
– Gyertek!
Kockázat.
Kockázatot vállalnak.
Nagy kockázatot.
Olyan nagyot, hogy az egész világnézete megváltozik tőle.
Máris. Egyetlen lépésnyire az otthonuktól.” (86-87. oldal)

„– Mást sem csinálunk!
(…)
– Csak túlélünk, ennyi az egész!” (108. oldal)

„– Érints meg – mondja. – Érints meg, ha mersz.” (118. oldal)

„Évek óta csinálja, szinte azóta, hogy az eszét tudja. (…) A házban, amelyben megszületett. Talán abban a pillanatban, hogy megszületett. Elég könyvet olvasott ahhoz, hogy tudja, titkot tartani nem feltétlenül szégyenletes dolog, és hogy vannak titkok, amelyeket jobb megtartani a körülötted lévők lelki békéje érdekében.” (130. oldal)

„– Most egészen olyan vagy, mint ő.
– Igen? És mi olyan rossz abban? Komolyan végig kellene gondolnod, mit beszélsz, mielőtt megszólalsz.” (186. oldal)

„Úgy érzi, semmi sincs rendben, tényleg semmi sincs rendben, minden elromlott, mintha elkúrt volna valamit, ami egykor sokat jelentett neki. Próbálja összeszedni magát, próbál szilárd talajt találni a szénfekete sötétségben.” (213. oldal)

„Hallgatózik.
Gondolkozik.
Érez.
Szél. Nyílt tér. Ez lenne minden?” (214. oldal)

„Bárkivel hoz össze a sors, bárkivel találkozol, ne feledd, hogy veszteségek érték. A szüleik, a gyerekeik, a barátaik… valakiket biztosan elveszítettek az új világban. És amikor beszélsz velük, és úgy érzed, nem bíznak benned, amikor úgy méregetnek téged, mintha te jelentenél rájuk veszélyt, ezt észben kell tartanod.” (241. oldal)

„– Mindenki bekaphatja!” 250. oldal)

„– El nem tudom képzelni, hogy valaha azt mondjuk neked, ne olvass el egy könyvet – mondja anya. – És ez egy jó könyv.” (254. oldal)

„NE LUSTULJ EL.
Ne nézz.
Próbálja lehunyni a szemét harmadszor, negyedszer. Egy-egy nyikorgó ajtó nyílik minden rétegen, az őt fogva tartó gödörből kiemelkedő minden gondolatmeneten. Hányszor csukhatja be egy ember a szemét? Mennyire lehet sötét egy ember személyes sötétsége?” (266. oldal)

„Egy közösség, ahol az emberek próbálkoznak.” 291. oldal)

„(…) Annyi történetem van, hogy egy egész könyvtárat meg tudnék tölteni velük.” (310. oldal)

„Kétféle ember van az új világban: biztonságos és veszélyes.
De ki a megmondhatója, melyik él jobb, teljesebb életet?” (312. oldal)

„Épelméjű. És talán, talán sikerül megváltoztatnia a világot.” (313. oldal)

„Néz.
Lát.
A végtelenség reflektál önmagára.” (317. oldal)

Könyv adatai:

Könyv: Josh Malerman: Malorie (Madarak a dobozban 2.)

Kiadó: Fumax

Kiadás éve: 2020

Borító értékelése: 10/10 I.M.Á.D.O.M :)

Oldalszám: 326. oldal

ISBN: 9789634701743

Fordította: Rusznyák Csaba

Ajánlom: Mindenkinek, ha az első rész tetszett, akkor ez is. :)

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Szóval, csak ajánlani tudom, nekem tetszett, és remélem lesz valamikor folytatása is, ha egyáltalán lesz még, szívesen elolvasnám. :) Az író stílusa is egyre jobban tetszik. :) További jó olvasást mindenkinek!

Smurfettereads

Egy újabb elolvasott könyv értékelésével érkezem, amit még tavaly decemberben kezdtem el, de még csak most sikerült befejeznem. Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság (A változások kora 2.) c. könyvét, éppen ma fejeztem be, és nekem nagyon tetszett, habár a vége nem igazán, és az írónő egy kissé gonosz is volt, így nem érhetett véget, ahogy...

Fülszöveg:

Értékelés:

Már az első része is nagyon tetszett, ahogy most ez is ugyanúgy. :) Bár a vége miatt nagyon csalódott is vagyok, mert nem igazán erre számítottam, leginkább ezért is várom már annyira, hogy olvashassam a harmadik részét, de az írónő még így is fantasztikusat alkotott. Nagyon megszerettem, ahogy ír, a stílusa is nagyon tetszik nekem, ahogy a karaktereket formálja, annyira hitelesek, érződik rajtuk, hogy Nóri szíve lelke benne van ebben a regényben is, amitől egyszerűen letehetetlen maga a könyv is. :) Az írónő nem igazán kímélte a karaktereket most sem, de végül is megérte, mert szembetűnően érezhető rajtuk a változás folyamata, és egy csomót változtak az első rész óta. Sok mindenen mentek már keresztül, és nem is volt mindig könnyű nekik sem...

Végig nagyon izgalmas volt Henryéket követni egy újabb kalandos úton, a cselekmények néha még engem is megleptek, de ugyanannyira szórakoztató is volt, meg fordulatos is, mint az első része, habár a háború néha ezt beárnyékolta... Ahogy elkezdtem olvasni, teljesen lenyűgözött megint, és beszippantott a szereplők köré felépített világ, jó volt visszatérni a Tóvidékre is, és Henryvel London és New York között barangolni, és beutazni a félvilágot ismét. :) De ugyanúgy jó volt követni a többieket is, George-t, Annát, Charlotte-t, és azért Sarah-t is, akik ugyanúgy tele voltak reményekkel, érzelmekkel, mint Henry is, lassacskán is felnőttek, bár a háború, és az a sok viszontagság, amin keresztül kellett menniük, és sokat szenvedtek, ami nagyon fájdalmas és szomorú is volt. De azért megadatott nekik néha az öröm is, a boldogság is, és a szerelem is azért, amit mindegyikük megérdemelt volna, azért a sok szenvedésért, főleg Henry. :/

Nagyon megszerettem Henryt, annyira céltudatos volt, és bátor, megtett minden tőle telhetőt, és néha nagyon sajnáltam, leginkább azért, mert hiába küzdött azért, amiben hitt, mégis csalódnia kellett, de mire végre megkaphatta volna az esélyt, az írónő bedob egy csavart a végére, ami totál meglepett, nem erre számítottam, a vége le is sokkolt. Nem érhetett így véget. :( George is néha kicsit bosszantott, hogy mindig megpróbálta terelgetni Henryt, ahogy ő azt helyesnek vélte, de bezzeg, ő nem tett semmit sem azért, hogy neki is ugyanannyira jó legyen, és ő is kiérdemelje a boldogságot. Könnyebben prédikált és okoskodott a másik életében, mint a saját magáéban, pedig simán lehetett volna másképp is, az ő sorsa is.

Anna és Charlotte még mindig nagyon szimpatikus, és nagyszerű hölgyek lettek. Már az első részben is fantasztikusak voltak, és ez most sem volt másképp, mindkettőjük nagyon szerethető, aranyosak és nagyon bátrak. :) Mindkettejüket nagyon megszerettem, sokkal inkább, mint Saraht, ő már annyira taszított ebben a részben. Annyira elviselhetetlen lett, teljesen ellentéte a két csajszinak, de elérte nálam, hogy ostoba libának tartsam. :/ Bár az első részben Sarah még szimpatikus volt, de ebben a részben kezdtem nagyon megutálni, főleg hogy döntésképtelen volt, és kihasználta két pasi iránta való érzéseit, és játszadozott is velük, amit végképp nagyon utáltam.

Jonathan számomra sokkal szimpatikusabb volt, mint Jacob. Jacob annyira arrogáns, és rámenős volt, és annyira zavaró volt a személyisége, ezzel szemben Jonathan szerethető is. :) A kis Patrickot viszont nagyon megszerettem, annyira cuki volt, remélem a következő részben is feltűnik majd még. :) Lady McAdamst, akit teljes szívemből meg vetek, ahogy Jane-t is. :( De Lord McAdamst nagyon bírom, csodálatos egy apa. :) Szóval, nekem nagyon tetszett, és csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a regényt is. :)

Kedvenc idézeteim:

„– Egyre több a lázongás. A franciáknál szinte naponta sztrájkolnak. A szocialisták mindenhol szítják a feszültséget. (…)
– Ne nézz így rám! (…) – A szélsőségeseket én sem támogatom, de igenis sok mindenben igazuk van. Túl nagyok az osztálykülönbségek, a nőknél pedig kijárna a szavazati jog – jelentette ki eltökélten.
– Ne menjünk bele a politikába!” (18-19. oldal)

„– Néha meglep, mennyire lekezelően tudsz beszélni azokról, akik nem kastélyban élnek.” (19. oldal)

„– Ne gyerekeskedjen!” (26. oldal)

„– Ugyan, ne keseredjen el, drágám!” (26. oldal)

„– Muszáj hinnie magában.” (36. oldal)

„– Ne lássa ilyen borúsan a világot! – szólalt meg végül. – Sok minden van, amiért érdemes megküzdeni.” (37. oldal)

„– Néhány dolog addig jó, míg rejtve marad előttünk. Próbálja meg elfelejteni, ami történt, és élje az életét!” (42. oldal)

„– Azért ne légy ennyire szomorú!” (62. oldal)

„– Na, ne lógassátok az orrotokat! – csapta össze a tenyerét Zacharias. – Még el kell énekelnünk a Régi dalt. Ez hagyomány. – Ezzel rá is zendített. Henry hallgatta őket és halkan dúdolni kezdett. „Jut még eszedbe kedvesen a boldog ifjúság, az erdőszéli kis patak, s a régi jó barát?” Bár minden évben hallotta vagy énekelte ezt a dalt, most mégis nagy hatással volt rá. „Ó gondolj, gondolj néha rám, a sors bár merre hajt. Emlékül küldöm, kedvesem, a régi-régi dalt.” (64. oldal)

„– Várj itt! Majd hátul kimehetünk. – Ezzel elsietett, hogy bezárja a templomot, aztán intett Henrynek, hogy kövesse. – A szobatársam elutazott a hétvégére, mert férjhez megy a nővére, szóval alhatsz a szobámban. Külön engedélyem van – mondta tőle szokatlan lelkesedéssel, miközben megérkeztek a kollégium egyik folyosójára. – A szoba elég kicsi, és előre is elnézést a rendetlenségért.
– Nagyon sokat beszélsz – jegyezte meg elvigyorodva Henry. – Egyébként laktam már kicsi, rendetlen szobában. Többet is, mint te.
George betessékelte barátját az ajtón, majd felkapcsolta a villanyt. Henry elkerekedett szemekkel pillantott rá.
– Itt van áram?
– 1913-at írunk. Szinte mindenhol van már áram – felelt George kissé értetlenkedve. – Vagy te még nem találkoztál vele? – kérdezte, némi iróniával a hangjában.
– Dehogynem – felelte Henry olyan komolyan, hogy George kezdte azt hinni, valóban nem tréfál. – Csak azt képzeltem, hogy ezt a papok valami ördögi dolognak tartják, és nem használják.
– Te bolond vagy – csóválta a fejét George, és elnevette magát.
– Miért? Vannak, akik félnek tőle – jegyezte meg Henry játszott méltatlankodással.” (97-98. oldal)

„(…) Szükség van a változásra.” (118. oldal)

„– Nem várhatod, hogy ő jöjjön ide. Egy úrilány nem fut a férfiak után – folytatta komolyan. Henry felvonta a szemöldökét, és mosolyogva megcsóválta a fejét.
– Az iskolában tanulod ezeket a bölcsességeket?
– Ezt mindenki tudja, csak te nem ismered a nőket – felelt Anna.” (139. oldal)

„– Semmi sem lehet nehéz, ha erős a hited. De ha valami nyomja a lelked, nem árthat, ha beszélsz róla.” (169. oldal)

„– Azt hiszem, addig nem fogsz dönteni, míg meg nem tudod, mi várna rád, ha másik utat választod – felelt Robert atya. – Úgyis minden Isten akarata szerint fog történni.” (171. oldal)

„– Micsoda egy undok nőszemély vagy.” (181. oldal)

„– Ne áhítozz olyan után, akiről tudod, hogy nem lehet a tiéd – komolyodott el Henry.” (199. oldal)

„– A legjobb barátom vagy – mondta egészen közel lépve Henryhez. – Azt szeretném, hogy boldog légy.” (200. oldal)

„– De most magán a sor. Ígérje meg, hogy erős lesz! Ne tékozolja el, amit Istentől kapott.” (228. oldal)

„– Néha az az érzésem – kezdte kissé tétován –, hogy haszontalan vagyok.” (256. oldal)

„– Ne engedd, hogy túlságosan eluralkodjanak rajtad az érzelmeid!” (267. oldal)

„– Maga túlmegy minden határon!” (311. oldal)

„– Ne legyen ilyen flegma!” (336. oldal)

„– Ne csüggedjen! (…) – Megkapja majd, amire vágyik. Csak legyen kitartó!” (374. oldal)

„– Ne emlékeztess már te is a hibáimra!” (422. oldal)

„(…) Akárhogy is, ne add fel a reményt!” (450. oldal)

Könyv adatai:

Könyv: Tomcsik Nóra: Az elveszett ifjúság (A változások kora 2.)

Kiadó: Magánkiadás

Kiadás éve: 2018

Borító értékelése: 10/10 I.M.Á.D.O.M :)

Oldalszám: 480. oldal

ISBN: 9789630893121

Ajánlom: Mindenkinek. :)

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Szóval, csak ajánlani tudom, nekem nagyon tetszett ez a része is, és alig várom, hogy a következő részét is olvashassam. :) Az írónő stílusa is egyre jobban tetszik. :) További jó olvasást mindenkinek!

Smurfettereads

Befejeztem egy újabb olvasmányomat, ami nem más volt, mint Agatha Christie: Tíz kicsi néger c. könyv, ami nekem nagyon is tetszett, habár a karakterek közül senki sem lett a kedvencem, és egészen a végéig sejtésem se volt róla, ki lehet az igazi gyilkos.

Fülszöveg:

Értékelés:

Hmm... ez aztán nem volt semmi. :D Az egyik legjobb krimi, amit eddig olvastam, egyszerűen még én magam sem jöttem rá, hogy ki lehet a gyilkos, de a vége... totál meglepett, egyáltalán nem ő rá gyanakodtam, mint aki valójában végig vitte az egészet. :D Agatha Christie a krimik királynője, habár eddig csak három könyvét olvastam, de az is biztos, hogy ő az. Lenyűgözött engem, és alig várom, hogy még többet olvashassak tőle, egy zseni, és fantasztikusan ír. Fordulatos cselekmény, lehetetlen elsőre kitalálni ki a gyilkosa a tíz embernek, hogy van-e rajtuk kívül más is-e a szigeten van nincs.

Logikus következtetés lenne, és hihető is lenne, hogy van, de az írónő úgy formálta a sztorit, hogy az olvasót és a karaktereket is megtéveszti, és csak a legvégén jön el a várt csattanó. Nekem egyik szereplő se lett nagyon kedvencem, de a helyszínek leírása, a Néger-sziget is nagyon tetszett, végig magam előtt láttam a helyszíneket és a tengert is, ahogy a szereplőket, mintha filmet néznék, és csak magával ragad a könyv lendülete. Agatha Christie egy ZSENI.

Kedvenc idézeteim:

„Milyen pokoli ilyen hőségben utazni! Jó volna már a tengerhez érni!”

„(…) az a fajta, aki szerelemben meg harcban egyaránt megállja a helyét. Nagy kedve lett volna kihívni egy kis párviadalra…”

„– Gyönyörű időnk van.”

„[…] Sose hittem volna, hogy egyszer majd ilyen feladatot kell majd megoldanom, éppen itt. Talán jó is, hogy az ember nem lát a jövőbe.”

„– Nagyon érdekes mese – dörmögte a bíró.”

„– Vagyis nagyon sokat tud. És annak alapján, amit tud rólunk, bizonyos konkrét vádakat emelt ellenünk.
Tüstént bábeli hangzavar tört ki.
[…]
– Szemenszedett hazugság! Rágalom!
[…]
Aljasság! – Lélegzett után kapkodott. – Gyalázat!
[…]
– Hazugság… alávaló hazugság… nem csináltunk semmit… egyikünk se…
[…]
– Csak tudnám, mi lehet a célja az átkozott bolondjának!”

„– Milyen kötelességtudó és törvénytisztelő embereknek látszunk valamennyien!”

„Alig tudta fogni a szikét…
Milyen csodálatosan éles…
Ilyen késsel nem nehéz ölni. És neki persze ölnie kell…”

„Őrizd meg a nyugalmadat. Ez a félelem nem vall rád. Mindig jók voltak az idegeid.”

„– Vannak pillanatok, amikor egyszerűen nem tudom elhinni […] – És mégis…
[…]
– Pontosan erről van szó: és mégis!”

„– Logikusnak látszik az érvelése. Tökéletesen egyetértek vele, hogy valamelyikünk az ördög megszállottja.”

„[…] Miként már mondtam, egy sátán van köztünk.”

„[…] Ezek az orvosok mind egyformák: klisékben gondolkoznak. Ez is csak közhelyekben tud gondolkozni.”

„– Nekem van fantáziám. Voltam már szorult helyzetben nemegyszer, és mindig kivágtam magam!”

„– Bizalmatlan sátán!”

„– Tessék, kislány. Nem csalás, nem ámítás.”

„– Most pedig… utána! Kezdődik a hajtóvadászat!”

„– Ne csináljon őrültséget! – kiáltotta. – Most rajtunk a sor. Mi következünk!”

Könyv adatai:

Könyv: Agatha Christie: Tíz kicsi néger

Kiadó: Helikon

Kiadás éve: 2019

Borító értékelése: 10/10

Oldalszám: 278. oldal

ISBN: 9789634793151

Fordította: Szíjgyártó László

Ajánlom: Mindenkinek, aki szereti Agatha Christie regényeit. :)

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Szóval, csak ajánlani tudom, mert nekem tetszett, és az írónő stílusa is nagyon tetszik. :) Az egyik legjobb krimi, amit eddig olvastam. :) További jó olvasást mindenkinek!

Smurfettereads

Befejeztem egy újabb olvasmányomat, ami Susan Dennard: Igazságboszorka (Boszorkafölde 1.) c. könyvet, és nekem tetszett ez is, főleg a borítója. :)

Fülszöveg:

Értékelés:

Hmm... azt el kell mondanom először is, elsőre a borítója nyűgözött le engem, és csak utána a történet, és egyáltalán nem volt annyira rossz, nekem nagyon is tetszett. Izgalmas volt végig követni Iseult és Safi sorsát, és velük tartani ezen a kalandos úton. :) Nagyon megszerettem őket, és már most nagyon kíváncsian várom a folytatását, mert az alaptörténet szuper volt, és izgalmas, a világfelépítése is fantasztikus volt, bár az akció kicsit kevesebb, de örülök, hogy ezt is olvashattam végre, habár az elején kicsit lassabban indult be, mint vártam, de nekem így tetszett, habár néha érződött rajta, hogy az írónő elnyújtja a sztorit, de jó volt. :)

Safi és Iseult karaktere szimpi volt, kiegészítették egymást, habár néha egyik bajból a másikba keveredtek, de mindig kitartottak egymás mellett, és megvédték egymást, ha kellett. Mindkettőjük karaktere lenyűgözött engem, habár Iseult sokkal jobban, mint Safi, és az ő története is jobban tetszett, mint Safié, de mindkettőjüket már az elején nagyon megszerettem. Tetszett bennük, hogy kiállnak egymás mellett, és nagyon bátrak, és erősek, harcolnak azért, ami a számukra a legfontosabb, és nem félnek szembeszállni az ellenséggel sem. Meriket nagyon imádom, ahogy feltűnt a színen teljesen lenyűgözött a karaktere, és beleszerettem.

Kullen is nagyon szimpik volt, és Evrane-t is megszerettem, annyira szimpi a karaktere, és annyira kedves, őszinte és bátor. :) Leopold is cuki egész végig, és meg is lepett, azt gondoltam róla, hogy csak egy elkényeztetett úrifiú, de, amit tenni próbált, hogy segítse Safiékat az nagyon tetszett nekem. :D Na meg Éduán is. :D Hiába a gonoszabb a többiekhez képest Éduánt is bírom, nekem akkor is szimpi volt, elképesztő és egyben nagyon érdekes volt a karaktere, ahogy Meriké meg Kullené is. Nagyon tetszett mindhármójuk képessége, egy kissé jobbak voltak Iseult és Safiénál.

Különösen tetszett nekem Merik és Safi civakodásai, ahogy igyekeztek kerülgetni egymást, Safi meg dühíteni Meriket, szórakoztató volt néha. XD Nubrevna sokkal érdekesebb volt, mint a többi, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy fog folytatódni a történetük, Meriké annyira szimpi volt nekem, és Iseulté is, rájuk nagyon kíváncsi vagyok, na meg Éduánra is, meg Evranere is. Boszorkafölde világfelépítése nekem tetszett, a kalandok, habár sok minden még rejtve van még, de kíváncsi vagyok, hogy fog folytatódni, és a nagy háborúra is, amit egyfolytában emlegettek a karakterek. Az írónő stílusa tetszett. :)

Az imént fejeztem be Jeaniene Frost: Lángok ​kötelékében (Az éjszaka hercege 3.) c. könyvet, és ez is ugyanannyira tetszett, mint az első két része, Vlad még mindig gyönyörű pasi. ☺❤

Fülszöveg:

Értékelés:

Az első két részét is nagyon szeretem, és ez is méltó folytatása a sorozatnak, Vlad még mindig szuper szexi, egy félisten. ☺❤ Bár Leila húzásaival nem mindig értettem egyet, most egy kissé bosszantó is volt, főleg mennyit agyalt tök feleslegesen. Néha olyan érzésem volt, mintha ostoba lenne, pedig eleinte nagyon vagány egy erős karakter volt, és bár most is igyekezett keménykedni, de nem igazán éreztem, hogy komolyan is gondolja...

Voltak izgalmas részei, és szórakoztatóak, még mindig imádom ezt a fantasy világot. Jó volt, hogy új szereplők, és régiek is visszatértek ebben a részben is, főleg Mencheres, Marthy és Cat is, meg Maximus, Gretchen is. :) Hugh-t, Leila apját ugyanúgy nem csípem még mindig, ahogy Szilágyit gyűlölöm. Az előző részekben sem voltak a szívem csücskei, mindkettőjük más és más miatt nem birok elviselni.

Ebben a részben kevesebb volt az erotikus rész, és nem sok akció volt benne, de azért voltak izgalmas jelenetek, és a cselekmény most is ugyanúgy pörgős volt, és a fordulatok is tetszettek, szóval ezt is ugyanúgy élveztem. :D A borítója még mindig szexi. ☺❤

Kedvenc idézeteim:

Az imént fejeztem be Tamsyn Muir: Harrow, a Kilencediket, és egy csomó megválaszolatlan kérdés maradt meg bennem, amikre remélem, hamarosan meg is kapom a válaszokat, és piszkosul jó ez a történet is, és baromira jó folytatása a Gideon, a Kilencedik c. könyvnek, amit szintén imádok. :D Az írónő zseniális, sőt abszolút ZSENI! ☺❤ Gideon értékelése: https://smurfettereads.blog.hu/2021/07/30/tamsyn_muir_gideon_gideon_a_kilencedik_lezart_sir-trilogia