Ma egy újabb manga értékelését hozom, aminek ma befejeztem a második részét is, éppen az imént, és ez a rész is nagyon tetszett. :D Pörgős volt, és szórakoztató, vicces és egyre jobban tetszenek a karakterek is, meg a sztori is, ami tovább bonyolódik. :D

Fülszöveg:

Értékelés:

Ai élete még tovább bonyolódik, Tokióban már ő az új, és népszerű rockdíva, akit mindenki imád, alig elkezdett énekelni nekik, máris csodálni kezdték őt, annyira varázslatos. :D Kent ismét felbukkan, aminek csak örültem, és ez az egész fantasy, hard rock, metál vonal nekem nagyon bejön nekem. :D Lassacskán kiderülnek a titkok, hogy hogy ki is ő, meg micsoda is Ai igazából, de már sejtik, hogy nem egy átlagos ember, hisz már szárnyai is vannak, amik valódiak, csak nem hisznek neki eleinte.

De az ellenségei sem nyugszanak, el akarják őt tüntetni az útból, és a végére már a HTÜ is, mert Ai nem egy egy kezesbárány, plusz még tüntetnek is ellene az emberek, szóval bonyolódik a sztori rendesen, és már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit tartogat a harmadik része. :D A rajzok még mindig nagyon tetszenek, és az írók, meg az illusztrátorok is baromi jó munkát végeztek ezzel a résszel is. :D

Kedvenc idézeteim:

"– Szárnyaim vannak… UTÁLOM ŐKET! Undorító, gusztustalan kinövések! Mindenáron elakartam rejteni őket." (első mondat)

A manga adatai:

Manga: Misaho Kujiradou · Courtney Love · D. J. Milky: Világosság (Princess Ai 2.)

Kiadó: Fumax

Kiadás éve: 2000

Oldalszám: 182. oldal

Kötés: Puhatáblás

Fordította: Szeredás Lőrinc

ISBN: 9789638736420

Illusztrálta: Kujiradou Misaho, Yazawa Ai

Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a mangákat, és a fantasyt. :)

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Nekem ez a rész is tetszett, és bátran ajánlani tudom mindenkinek. :) Örülök, hogy én is olvashattam, és ezért hálás vagyok Jolcsinak is. :) További jó olvasást mindenkinek. :)

Smurfettereads

Ma egy manga értékelését hozom, amit még júniusban kölcsön kaptam Jolcsitól, és végre elolvastam az első részét. :D Nagyon érdekes egy sztori, habár kicsit fura volt nekem, most először olvastam mangát. :D

Fülszöveg:

Értékelés:

A sztori egy hercegnőről szól, Ai-ról, aki nem is tudja, hogy először ki is ő valójában, és mit is keres a föld nevű bolygón, főleg Tokióban. De van nála egy tárgy, aminek keresi a megoldását, és annak is, hogy került oda, ahol éppen van. Közben megismerkedik egy sráccal, Kent-el, és a zenének köszönhetően nagyon gyorsan munkát talál, de az üldözői előbb rátalálnak, mint ő saját maga a rejtélyre, hogy hogyan is került oda, és miért nem emlékszik pl: a szüleire. De ahogy halad előre a sztori a maga útján, egy-két emlékfoszlány eszébe jut, ráadásul búcsút kell mondania a számára oly kedves srácnak, nehogy bajba keverje még annál is jobban, amibe már jól belekeverte szegényt. :D

Ahogy a sztori halad előre, és újabbnál újabb kalandok jönnek, úgy egyre szórakoztatóbb ez a manga, és néha egész vicces, főleg egy-két párbeszéd, vagy egy jelenet, vagy cselekmény. :D A karakterek viszont nagyon érdekesek, különösen Ai, és Kent. De leginkább Ai. :D A fantasy szál is nagyon tetszik, plusz a humor, mindent visz, nagyon kíváncsi vagyok, hogy folytatódik Ai sztorija, és hogy mibe keveredik ez a különös leány, aki nem is a földről származik... :D

Kedvenc idézeteim:

"– Hol… vagyok? Hmm…! Finom illat! Várjunk csak, minek is van ilyen illata? Kentnek! Ez az ő szobája! Ez az ő ágya! Valami kezd derengeni… Én… MEGCSÓKOLTAM őt…! Tyű! Jujj! A FRANCBA! Rámásztam! Igen! Totál ki voltam merülve, beleájultam a karjaiba, de akkor is…! Úúúú! Egyáltalán nem emlékszem, mi volt azután!" (84-85. oldal)

"– Takarodj vissza a sarokra, ahonnan jöttél, fehér szuka!
– Majd adok én neked sarkat a hátsódba, vén banya!" (109. oldal)

"– Úgy aludtam, mint akit fejbe vertek! Ez a három nap kimerített." (152. oldal)

Angels Dreams and Emotions

Sziasztok kedves olvasóim! Ma egy újabb képregény értékelésével jövök, a Robert Kirkman: Farkastörvények (The Walking Dead: Élőhalottak 5.) c. képregényről. :D Egy kicsit másabb ez a rész, itt ér el a történet Woodburyhoz, és az utálatos Kormányzóhoz, akit én végtelenül gyűlölök a sorozatban is, meg most már a képregényben, de csakis Lori után. XD

Fülszöveg:

Értékelés:

Ez a sztori kicsit másabb, kevesebb a vérengzés, leginkább az emberek viselkedésmódja az adott szituációban jobban kiélezte az író a hangsúlyt, hogy hogyan reagálnak éppen abban a helyzetben, amibe belekeveredtek. Habár a zombik, nem tűntek el teljesen, mert meg megjelennek, de most nem rajtuk van a hangsúly, sem a velük való küzdelmen. Rickék életébe egy fő ellenség került, akikre ők találtak rá egy lezuhant helikopter által, és a városukba kerültek, Rick kórházba, ismét. XD Glenn külön cellába, Michonne-t, pedig kínozza az utálatos, seggfej. De csakis azért, mert leharapta fél fülét, azért mert segíteni akart Rickken, mert a köcsög durván fájdalmat okozott neki...

Undorító ez A Kormányzó, utálom, mint a sz.rt. A soriban sem a kedvencem, és itt sem lesz az. Gyűlölöm Lorit, piszkosul gyűlölöm, de most már Carolt is. A soriban eleinte kedveltem, de itt egyszerűen utálom most. Ellenszenves egy nő, pedig igazán nem rossz egy karakter, de belegondolni abba, hogy + meg Lori+Rick... hánynom kell tőle... Egy picit kiakadtam ettől a húzásától, de nem ítélem el teljesen, mert lehet a következő részekben ő is másabb lesz, de kérdem én, hogy hol van már Daryl?! XD Nagyon hiányzik nekem, a soriban nagyon imádom őt, és alig várom, hogy végre ő is felbukkanjon, mert valamilyen szinten hatással van Carolra a soriban is, és lehet ebben is csak jót tenne veled. XD

De visszatérve a lényegre... eddig igazán jó ez a része is, és már nagyon várom a folytatást, hogy mi lesz itt még A Kormányzó és Rick között, meg hogyan folytatódik a képregény sorozat a továbbiakban. Csak kissé fura, hogy itt-ott teljesen eltér a kettő a képregény és a sori. Vannak olyan szereplők, karakterek, amik még fel sem bukkantak igazán. Nagyon kíváncsi leszek, hogy lesznek-e olyanok még, akiket a soriból már megismertem, és megszerettem, de elsősorban Darylt kérem, please! XD Eddig nagyon érdekes, és nagyon izgalmas is, ebben is érezhető valamilyen szinten a feszültség is, és a rajzok még mindig baromi jók lettek. Imádom. :D

Kedvenc idézeteim:

Nemrég befejeztem Krencz Nóra: Szilánk c. könyvet, amit már az elejétől kezdve imádtam, habár egy kicsit lassabban haladtam vele, de számomra a Szilánk abszolút letehetetlen lett. Tuti, hogy újraolvasós lesz nekem. :) Ez volt az első könyvem az írónőtől, és talán nem is az utolsó.

Fülszöveg:

Értékelés:

Már az elején megfogott engem ez a könyv, habár elég lassan haladtam vele, de abszolút letehetetlen könyv lett a számomra, teljesen elvarázsoltak a benne lakozók történetek, mindegyik nagyon tetszett, habár a vége félig meddig mégis elkeserített, amiért két ártatlan karaktert kinyírt Nóri, és ha azt vesszük, leginkább négyet. XD De a vége azért sokkoló volt. Gyűlölöm Rogert... Ez a három szilánk történet, nekem nagyon tetszett, mindegyikben volt tanulság, és útmutatás, ami az én lelkemnek is nagyon jól esett. Demetria nagyon bátor nő volt, és végig küzdött az elnyomói ellen, sose adta fel, amit elhatározott. Marie Louise kissé az ellentéte volt, mindent megkapott, amit csak lehetett, de neki sem volt könnyű élete, hisz' őt is elnyomták, sőt szenvedett a kilátástalanságtól, mire javulni látszott volna a sorsa, keresztbe tettek neki, sose volt önálló élete, még gondolkodnia se szabadott, és ez részben igaz volt Demetriára is. De Marie Loise is bátor lány volt, de egyben egy elkényeztetett hisztérika is egy kissé. XD

Emilie élete sem volt egyszerű, az ő kalandos útja is eléggé döcögősen indult. Vele részben tudtam azonosulni, hisz az apja egy köcsög fasz, amiért elhagyta őket, ráadásul a nagybácsijuk, se volt különb nála... Rogerről meg ne is beszéljünk... Emilie erős, és határozott egy nő volt, de kissé naiv is, és talán céltudatos is, de nem annyira, mint Demetria. A három csodás nő között, leginkább az elnyomás volt a közös tulajdonság, és persze negyedik nőként Laurenben is megvolt ez a párhuzam, mert akkor nem jelent volna meg előtte az a bizonyos sátor, benne a jósnővel. Lauren csakis azért találhatott a sátorra, mert nem volt teljesen tisztában saját magával, tudta, hogy valami nem stimmel az életével valami, és akkor érkezett hozzá a segítség, amikor nem számított rá, és végre szembenézett a sorsával, és rájött ideje változtatni a dolgok menetén. :) Az útmutatások a végére célt értek. :) A kor rajzolata is nagyon tetszett, és a helyszínek leírása is, imádtam, hogy a múlt 18. századba kalauzolnak el engem a karakterek, és az események, amik végig nagyon pörgősek voltak, és a cselekmények abszolút zseniálisak. :) ❤

Voltak párbeszédek, és beszólások, amik nagyon tetszettek, és egy-két mondat a lelkemig hatolt. Nem hiába írtam ki, annyi idézetet. XD Mindegyik élet tartalmazott olyan apró mondatokat, ami felnyitja az olvasók szemét is, és megérinti a lelküket is. Krecz Nóra egyszerűen csodát művelt ezzel a könyvvel, és már baromira kíváncsi vagyok a többi könyvre, ami már megjelent, vagy már készülőben van. Annyira szenvedélyes, és lenyűgöző a stílusa, végig érezhető volt, hogy kőkemény munka áll a könyv megszületése mögött, és annyira örülök, hogy én is olvashattam, köszönöm az élményt @KreczNóra. :) ❤ Tuti újraolvasós lesz a számomra, és már izgatottan várom a következő könyvet, hogy olvashassam tőled.  :) ❤

Kedvenc idézeteim:

"– De be kell látnod, hogy rád sem várhat más élet, mint itt bármelyikünkre. Egy nő nem dacolhat a világgal, mert az kiveti magából, mielőtt kettőt pislogna.
– Nahát, de bölcs lettél!" (15. oldal) 

"(…) Megpróbálhatsz elbújni a valóság elől, de csalódni fogsz. A való élet megtalál, és beállít a sorba, majd meglátod." (17. oldal)

"– Ne légy szűk látókörű!" (46. oldal)

"– Bajban tűnik ki igazán az ember személyisége." (46. oldal)

"– Nem rabolom az idődet. Sok szerencsét! Minden bizonnyal találkozunk még." (46. oldal)

"– Ez tipikus – mondta. – Az ember mindig a külsőségeket veszi észre először. De kérlek, koncentrálj a belsődre! Semmi más nem merült fel benned a bőrhibádon kívül? És most ne kezdd el felsorolni, hogy mivel nem vagy megelégedve magadon! Nem számít, mekkora az orrod, van-e szeplőd, vagy más szemű szem jobban tetszene. A tükör ezeken nem tud segíteni.
(…)
– Szükséges lenne megértened, hogyan is használd ezt a törékeny tárgyat, ami annyiszor megihlette már a filmipart, az írókat, talán a festőket is. Többnyire varázserőt tulajdonítanak neki. Egyszer elvezet egy másik világba, ahol mi szintén létezünk, csak egész más a személyiségünk. Másszor önmagunkként lépünk át oda, hősei leszünk egy mesének, és esetleg megmentjük az ott élő lények életét. Csakhogy az eszünkbe sem jut, hogy nem csupán egy kitalált történetben lehet különleges eszköz egy tükör. A mi valóságunkban is az, hiszen ugyanúgy varázserővel bír. Ha megfelelően használjuk, megspórolhatjuk a pszichológust is." (49. oldal)

"Nem csupán magáért, hanem mindannyiukért készült cselekedni, és már megint csak a remény maradt, hogy az eredmény végül igazolja őt. Egyre gyarapodott a kétes helyzetek száma, mégis a lelke mélyén örült annak, hogy hasznos lehet." (56. oldal)

"Valódi remény lángja lobbant fel benne, ami születése óta először történt meg vele, és hitte, ezúttal rálelhet létének céljára." (59. oldal)

"– Vannak boldog pillanataim. Igenis vannak, és olykor úgy érzem a helyemen vagyok." (73. oldal)

"– Hát ez az! A szív mindig ismeri az igazán helyes és megfelelő utat, csak az agy nem hisz neki. Folyton akadékoskodik, és lebeszéli magát." (85. oldal)

"– Ne akarj mindent egyszerre! – szólt rá. – Az újdonság olyan csemege, amit ízlelgetni kell, mielőtt mohón beleharapsz." (90. oldal)

"– Rájönnél, ha hazudok. Akkor már inkább nem kertelek. Meg amúgy is elég távol áll tőlem a…
– …Kedvesség. (…)
(…)
– A hazugságra céloztam. Az őszinteség erény és tiszteletreméltó dolog – mondta. – A csöpögős kedvesség az ostobáknak való.
– Szerintem pedig éppen ehhez kell a legtöbb ész, hogy azokhoz is emberi hangon tudj szólni, akik a legkevésbé sem érdemlik meg." (105. oldal)

"Könyvek.
Mindenfelől könyvek vették körül a teremben. Apja egész gyűjteménye a rendelkezésére állt, amióta az eszét tudta. Minden szórakozás az életében keményfedeles, papírillatú történetekbe rejtve létezett. Szívesen töltötte idejét a könyvtárban. Nap mint nap merengőn járta végig a polcsorokat újabb és újabb olvasmányok után kutatva." (131. oldal)

"– Várd ki a végét!" (149. oldal)

"– Mától újra szabadon betérhet a könyvtárba." (174. oldal)

"Különös lázban égett. Olyan izgatottság kerítette hatalmába, amelyet a korábbiak alig közelítettek meg. Egész éjjel nem jött álom a szemére.
(…) Marie olvasott már szerelemről, de elképzelni sem tudta, mennyire felemelő lehet a valóságban. Kiszabadítja az embert a testnek nevezett ketrecből, és oly magasságokba emeli a lelket, ahol csak a mámorító boldogság honol.
Ez szerelem volt." (190. oldal)

"(…) Az olvasás pedig formálja az elmét. Örömmel hallom, hogy szereti a könyveket." (196. oldal)

"– Látja, nem véletlenül szeretném megóvni. Súlyos kettősséget látok önben. Lángol, ég a kíváncsiságtól, mi az, amit még nem tud, de közben tart is az újtól, mert bajba keverheti. Bosszantó és szomorú látni, mivé aljasul egy szereteten és elfogadáson alapuló vallás. Torzszülöttet csinál az ember bármiből, ami a kezébe kerül. Nekem is vannak hibáim, mademoiselle, de hiszem, hogy aki akarja, kihozhatja magából a legjobb formáját. Gyarlók maradunk halálunkig, mégis lehetünk jók, ha azok akarunk lenni." (208. oldal)

"Rájött, milyen régen vette a kezébe a könyvet, amit legutóbb olvasni kezdett. Most elmerült benne, és egy időre kizárta a külvilágot, amely hónapok óta ellene volt." (242. oldal)

"– Én az elejétől kezdve tisztában vagyok ezzel, mademoiselle. Nem mond újat nekem.
– Akkor miért kockáztat?
– És ön miért? Mi okból szökött el a kastélyból? (…) – Ugyanazért, amiért én sem térek el a nézeteimtől. Hajtja az igazságérzete, a kíváncsisága: valami, ami arra készteti, hogy megismerje, amit még nem tud. Ilyen az emberi természet, hölgyem. Nem félek hinni valamiben, csak mert veszélyes, ha általa több lehetek azoknál, akik nem mernek. A társadalom csakis újító gondolatokkal épülhet. A maradiság mocsara veszélyes a fejlődésre." (254. oldal)

"(…) Nem szabad egyetlen dolgot csupán egy oldalról nézni." (258. oldal)

"(…) Ne féljen tovább keresni, mert bizonyosan megtalálja, akit önnek szánt az ég." (260. oldal)

"– Bizonyára, csakhogy nem vagy boldog. Igaz? Mert a szíved mélyén már te is rájöttél, nem ez a te utad. Hiszen álmodoztál is róla. Említetted, hogy elképzelted már magad egy másik életben. Nem számít, miről ábrándoztál, csak az, hogy egyáltalán megtörtént. Aki eljut idáig, annak be kell látnia, változásra van szüksége. (…) – A kérdés az: te elég bátor vagy hozzá?" (273. oldal)

"– Kívánok boldog éveket, és egy kevésbé csalfább férjet, ifjú hölgy!" (284. oldal)

"– Ugyan! Mi is mind hiszünk valamiben. Van véleményünk a világról, csupán nem akarják hagyni, hogy elmondjuk. A férfiaknak megalázó, ha egy nő kicsit is hozzátesz a történelem alakulásához, egyből megmutatja, hogy nincs akkora szükség rájuk, mint hiszik." (336. oldal)

"– Bolond lyukból bolond szél fúj." (338. oldal)

"– Sose becsüld alá a fantáziámat." (362. oldal)

"– Ami történt, megtörtént." (364. oldal)

"(…) A szabadság nehéz teher, ha az embert közben előítéletek, szúrós és irigy tekintetek kísérik, mégis annak van a legtöbb értelme." (385. oldal)

"– Vannak szokások, amiket nehéz levetkőzni." (392. oldal)

"– Senki sem tökéletes. Mindenki hibázhat." (393. oldal)

"– Tudnod kellett, mi lakozik benned valójában. Kívánom, ennek tudatában élj tovább! Ne dugd újra a homokba a fejed! Használd ki a lehetőséget, amit most kaptál!" (418. oldal)

A könyv adatai:

Könyv: Krencz Nóra: Szilánk

Kiadó: Mogul kiadó

Kiadás éve: 2021

Oldalszám: 424. oldalszám

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9786156170248

Ajánlom: Mindenkinek csak ajánlani tudom. :)

Borító: 10/10 gyönyörű :)

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Többségében a karaktereket mind megszerettem, akiket az írónő felvonultatott, csak a gonoszokat utáltam. Ez volt az első könyvem az írónőtől, és nagyon imádtam. :) Mindenkinek csak ajánlani tudom, megéri elolvasni. :)

További jó olvasást nektek, és szép napot. :)

Smurfettereads

Nemrég befejeztem Tamsyn Muir Gideon: ​Gideon, a Kilencedik (Lezárt sír-trilógia 1.) c. könyvet, és nekem baromira bejött az egész, sőt imádtam. IMÁDTAM. Azt hiszem mondhatom, hogy idén ez volt az egyik legjobb sci-fi fantasy olvasmányom, amit az elejétől a végéig imádok, úgy ahogy van. :D

Fülszöveg:

Értékelés:

De ez csakis jórészt Gideon érdeme, már az első oldaltól kezdve tudtam, hogy imádni fogom a csajt. :D Már csak azért is, mert egyrészt kurvára szókimondó, nagyon menő a személyisége, és baromira menő a stílusa, egyszóval: I.M.Á.D.O.M, I.M.Á.D.O.M, IMÁDOM, IMÁDOM. :D Harrowhark is baromira bejött, őt is ugyanúgy megszerettem, bár eleinte nagyon gonosznak tűnt, sőt undoknak, kegyetlennek, zsarnoknak, de a vége felé kezdett megenyhülni, de még így is kedvelhető volt őt is, ugyanúgy, de számomra sokkal átütőbb karakter az Gideon volt, mert Gideon úgy ahogy volt, mindent vitt. :D

A sztori nagyon izgi volt, teljesen lekötötte a figyelmemet, bár nagyon lassan haladtam vele, mert közben fogorvos is elvette a kedvem az olvasástól, és a fogfájás is, de azért mégis letehetetlen könyv lett nekem, és tuti, hogy újra fogom majd olvasni, mert a cselekmények, és az események is nagyon pörgősek, sőt izgalmasak, fordulatosak, a párbeszédek abszolút zseniálisak, a beszólások és a poénok mindent visznek, Gideon pedig nagyon király karakter lett. :D Jól kidolgozott történet, nagyon bejön az írónő stílusa, úgyhogy ide a következő résszel. Már most folytatnám... :D Mert ez így nem érhetett véget, ahogy...

Gideon és Harrow között elhangzott párbeszédeiket, szócsatáikat, jeleneteiket nagyon bírtam, az első oldaltól az utolsóig, végig röhögtem, ahogy szívták egymást, és cukkolták. Már-már az a feszültség, ami kettőjük közt volt, vitte előre magával az egész sztorit, teljesen felpörgette. :D Aztán szépen beindultak az események is, és persze jöttek újabbnál újabb karakterek is, akik szintén érdekesek voltak, bár nem mindenki lett közülük szimpatikus. Leginkább a Hatodik ház nekromantája és lovagja, Palamedes és Camilla voltak azok még, akik talán a kedvenceim lettek. A többiek annyira nem, főleg a Második és a Harmadik, meg a Hetedik ház volt a legkevésbé szimpik. Pedig nem voltak olyan szörnyen rosszak...

De a lényeg nem is igazán rajtuk múlott, ők csupán mellékszereplők voltak, Gideon és Harrow vitte el az egészet, ők tették izgalmasabbá, és letehetetlenné a könyvet. :) Alig várom már, hogy olvashassam a következőt, remélem az is ugyanilyen jó lesz, mint ez volt. A borítót pedig meg már az első perctől kezdve, hogy meghozta a futár imádtam, és még mindig imádom. Nagyon el lett találva, és baromira illik a sztorihoz is, én csak ajánlani tudom mindenkinek, ha még nem olvastátok megéri elolvasni. :D

Kedvenc idézeteim:

A könyv adatai:

Könyv: Tamsyn Muir Gideon: ​Gideon, a Kilencedik (Lezárt sír-trilógia 1.)

Kiadó: FUMAX

Kiadás éve: 2020

Borító értékelése: 10/10 I.M.Á.D.O.M.

Oldalszám: 448. oldal

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789634701750

Fordította: Varró Attila

Ajánlom: Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a sci-fi, meg a
fantasy, és igazán tartalmas, de letehetetlen könyveket :D

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Szóval, nekem nagyon bejött, és még ömlenghetnék még egy sort, hogy mennyire, de nem akarom el spoilerezni véletlenül se, szóval be is fejezem. :D További jóéjt mindenkinek, és a könyvmolyoknak jó olvasást, és sok jó könyvet. :D

Smurfettereads

Jövök a következő könyv értékelős bejegyzésemmel, amit éppen az imént fejeztem be, és nagyon csalódott vagyok, mert nekem nem jött be Jeanne Ryan: Nerve - Idegpálya c. könyve. :/ A filmet már láttam előzőleg, és azt hittem a könyv is annyira fog tetszeni, mint a könyv, de sajnos nem így lett.

Fülszöveg:

Értékelés:

Végig nagyon vontatottnak éreztem, és az az izgalom, ami a filmben megvolt, azt nem éreztem a könyvben. Vee és Ian karakterét pedig még imádtam is, de a könyvben mind a ketten taszítóak voltak, sőt a többi karakter is az volt. Vee a nyafogásával baromira idegesített, ki akart szállni, de mégsem tette. Pedig annyi lehetősége lett volna rá, Ian pedig bedobta a macsó megmentő szerepét, de nem igazán jött át nekem.

Mindkét karakter annyira elnagyolt volt, olyan hiteltelennek tűnt, és aztán jöttek az újabbnál újabb kihívások, karakterek, amik cseppet sem voltak érdekesek, se izgalmasak, a próbák kiszámíthatóak, és annyira szánalmasak voltak... Vártam a nagy durranásra, amikor az írónő bedob egy rohadt nagy csavart, de azt nem kaptam meg, a vége pedig mi a jó franc volt? Ezt tényleg komolyan gondolta? De ááá... szánalmas.

Jórészt a semmiből feltűnik egy ilyen mondvacsinált játék, de jórészt semmi se derül ki, a lezárásnak meg annyi értelme van, mint egy darab szarnak. Az egész történet egy nagy nulla, ahogy a karakterek is. Talán egyet tudnék kiemelni, akinek a beszólásai tetszettek, és az Micki volt, ő és Jen, akik egy csöppet szimpatikusabbak voltak, de a többieket inkább hagyjuk...

Kedvenc idézetek:

"– A hideg víztől tüzes leszek!" (32. oldal)

"– Na jó, álljunk meg, és gondolkodjunk!" (46. oldal)

"(…) Csak mosolyogj, ha valaki szóba hozza, és vonj vállat, mintha azt üzennéd, istenem, ilyesmi bárkivel megtörténhet." (46. oldal)

"– Nem pont ezt várnám egy olyan kedves lánytól, mint te.
– A kedvesség nagyon túlértékelt tulajdonság." (70. oldal)

"– Tudom, hogy ma egy kicsit megbántották az érzéseidet. De ez nem ok arra, hogy átmenj amolyan végzet asszonyába." (77. oldal)

"– Akkor ma van a szerencsenapod." (104. oldal

"– Mennyi bolond járkál az utcákon!" (123. oldal)

"– Semmi sem állíthat meg minket.
A szememet forgatom.
– Ja, egyszerűen legyőzhetetlenek vagyunk." (213. oldal)

+18 "Üdv a mi bulinkban, seggfejek!" (261. oldal)

"Hozzám hajol, és finoman megcsókol.
– Az egyetlen jó dolog a mai estében te voltál." (289. oldal)

A könyv adatai:

Könyv: Jeanne Ryan: Nerve – Idegpálya

Kiadó: Gabó kiadó

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 300. oldal

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789634063605

Fordította: Lacza Katalin

Azoknak ajánlom, akik szeretik a hasonló könyveket, és a thrillert.

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Szóval, nekem nem tetszett, és tuti nem lesz újraolvasós. :/ De, ha ti szerettétek a filmet, és elolvasnátok a könyvet is, egy próbát megér, hátha nektek tetszeni fog. :) További jó éjszakát, vagy jó olvasást mindenkinek. :)

Smurfettereads

Sziasztok kedves olvasóim! Ma ismét egy értékeléssel jövök, Keiran Rowley: Hanyatlás (Az Elfeledettek Városa 1.) c. könyvről, ami tetszett nekem, és eléggé gyorsan haladtam is vele, mint számítottam rá. :D Szórakoztató volt, és a humoros is, a sztori is tetszett, és a szereplők is eléggé jók voltak. :D

A könyv fülszövege:

A történet szerint, Csizmás a rendfenntartó, és igyekszik betartatni a Kormányzat által diktált szabályokat, elkapni a rosszakat, és meg büntetni őket, de közben valahogy meg is védeni az Elfeledetteket, de közben vigyáz arra, hogy végig rejtve legyen az igazi énje a Valók elől, és beilleszkedjen az új világba. De egyik nap üzenet érkezik hozzá, amiben közlik vele, gyilkosság történt, mellékeltek mellé egy testrészt is, onnantól kezdve beindulnak az események, egyből egy leendő gyanúsítottal, de nem minden az, aminek látszik. :D Aztán szépen lassan sorra jönnek az újabbnál újabb fordulatos pörgős cselekmények, de nekem hiányzott belőle az izgalom. Kicsit kevés volt nekem belőle, de a sztori az tetszett nekem. :D

A sztorival semmi bajom nincsen, rendben volt, jó volt olvasni a régi meseszereplőkről egy kicsit más szempontból, más színben feltüntetve, a másik arcukat mutatva az olvasóknak. :D Szórakoztató volt, és annak ellenére, hogy kevés számomra az izgalom benne, gyorsan haladtam vele, ami kissé meglepett, de nagyon élveztem az olvasását. :D Szóval, megkedveltem a szereplőket is, habár eleinte nekem egy kicsit sok volt, de aztán ahogy beindult az egész, már nem is zavart annyira. :D Csizmást megkedveltem, és Farkast is, Rosie-t, Queenie-t, és Kicsi Jack-et, jórészt leginkább ők lettek kifejezetten a kedvenceim. :D A vége is jó volt, bár egy kicsit szomorú, de a lezárás tetszett, és már nagyon kíváncsi vagyok a következő részre. :D

Kedvenc idézeteim:

"Nem akarom látni az embereket, a plakátokat. Egyedül a felvillanó fények érdekelnek, az ütemes váltakozás világosság és sötétség között. Olyan, akár az élet: hullámhegyek és hullámvölgyek gyors egymásutánja. Mint amikor imádkozol, hogy a mélyből végre kijuss a fényre, és aztán, amikor ott vagy a világ tetején, rettegve várd az újabb zuhanást a feneketlennek tűnő gödör mélyére, ahonnan indultál." (5. oldal)

+18

"– Úgy ragyogjon, hogy a seggem kurva feszesnek tűnjön benne!" (10. oldal)

"– A rohadt életbe! Az első személyre rászállsz, aki egy kicsit is beleillik az általuk kreált mesébe. Az orrodnál fogva vezetnek, és még csak fel sem tűnik? Baszottul hülye vagy!" (20. oldal)

"Hiába, vannak nők, akik szeretik, ha megalázzák őket, én pedig megtanultam, hogy nem kell mindig a megmentőt játszani." (39. oldal)

"– Nem tartalak fel sokáig – cuppogja –, csak a drága kis gyerekeim sorsa érdekel.
Megpróbálok olvasni az arcáról, de nem megy. Cuki igazi pszichopata: bűbájosan mosolyog, miközben kirángatja a beleidet a felmetszett hasadon keresztül." (86. oldal)

"– Tudod, mit? – Mosolygok. Érzem, ahogy a testemben szétáramlik az adrenalin. – Dugd fel magadnak a kibaszott ajánlatod!" (190. oldal)

"– Nocsak, cukipofa!" (57. oldal)

"Nocsak, egy elcseszett kobold? Csak az ég tudja, mikor találkoztam utoljára velük! Elkelne most egy kis szerencse, pajtás…" (75. oldal)

"– Mi történt? (…) – Csak nem gurult el a nyugtatód már megint?" (108. oldal)

"– Ezúttal te nyertél.
– Ezúttal? (…) – Mindig én győzök. Győztesnek születtem." (115. oldal)

"– Hantázz valamit! Tudod, mondasz is valamit, meg nem is. Az mindig beválik." (144. oldal)

"Értem, hogy feszült vagy, cimbi, de basszus, te sem remekeltél a megfejtésben!" (179. oldal)

"– Vannak sebek, melyek nehezebben gyógyulnak." (201. oldal)

"– Díjazom azokat, akik nem adják fel. (…) – Minél kitartóbb az ellenállás, annál nagyobb az élvezet." (210. oldal)

"– Hogy megleckéztesselek benneteket. (…) – Nem akarom, hogy úgy érezzétek, büntetlenül keresztezhetitek az utamat.
– És mi lesz, elfenekelsz? (…)
Cimbora, ez nem a megfelelő idő erre!" (211. oldal)

A könyv adatai:

Könyv: Keiran Rowley: Hanyatlás (Az Elfeledettek Városa 1.)

Kiadó: Főnix Astra

Kiadás éve: 2020

Oldalszám: 214. oldal

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9786155999260

Mindenkinek csak ajánlani tudom. :)

Ennyi csillagot adok rá:

Szóval, nekem tetszett, és bátran ajánlom mindenkinek, az író stílusa nekem tetszik, és első könyvesnek nem is rossz. :D Jöhet a következő. :D Ezzel el is a végszóval el is köszönök. :) Köszönöm, ha elolvassátok a bejegyzéseimet, további jó éjszakát. :)

Smurfettereads

Ismét egy képregény értékelésével érkezem méghozzá: Robert Kirkman: Szívügyek (The Walking Dead: Élőhalottak 4.) c. kötetéről. :D Ez a rész is nagyon tetszett, és az előző résznél sokkal, de sokkal pörgősebb. A cselekmények, és az események már rögtön az első oldaltól felpörögnek, és az utolsó oldalig nincs megállás, egyetlen percre sem. :D

Fülszöveg:

Értékelés:

Rick és a társai végül csak elérték, hogy maradhassanak a menedékben, de ez Ricknek köszönhető, amilyen döntést hozott a családja, és társai érdekében, ami nem igazán tetszett sok mindenkinek. :D A szálak tovább bonyolódnak, főleg, hogy ettől a résztől már Michonne is a csapat részévé válik, és jól meg is kavarja a bent élők kapcsolati státuszát is, ezzel újabb kalamajkát okozva. :D Ez engem ismét nagyon megdöbbentett, leginkább azért, ami Tyreese-el történt, meg még persze ez Carolt is érintette, amitől a két jó barát Rick és Tyreese között is kitört a káosz... XD Nem gondoltam volna, hogy lesz egy újabb szerelmi háromszög. XD

Mindenesetre az új jövevény felkavarta újra az álló vizet, így a karakterek legalább cseppet sem unatkozhattak. :D Meg még azon kívül történ jó pár dolog, és ismét elvesztették egy újabb társukat, a kóborlók miatt, de hát ez van... Az író nagyon nem kíméli őket, jól felpörgette ebben a részben az eseményeket, ismét beszippantott ez is, de egyszerűen letehetetlen, és nagyon izgalmas is. :D Feszültséggel teli, az olvasó sosem unatkozik, mert egyik percről a másikra újabb események, és cselekmények követik egymást.

Az illusztrációk pedig eszméletlenül gyönyörűek, nagyon tetszenek, még a véres, zombis illusztrációk is annyira, de annyira jók lettek Charlie Adlard baromi jól illusztrálta az egészet, bár nem olvastam még sok képregényt, de nekem ez kifejezetten tetszik, és mindenkinek csak ajánlani tudom. :D

Kedvenc idézeteim:

"– Gyerünk már! MOZGÁS! Takarodj!
– Hm…
– Graaa!" (4. oldal)

"– Csak kiáltsatok, ha baj van.
– Ti is!" (43. oldal)

"– Van, akivel már közelebb kerültünk egymáshoz, de ez nem népszerűségi verseny. A túlélés a tét… Nem érdekel, hogy kedvelnek- vagy sem. És ha az a kérdés, vajon itt túl lehet-e élni, akkor a válasz határozottan igen." (67. oldal)

"– Hát ez megnyugtató. Nem változott sütőtökké." (74. oldal)

"– A bajnokok reggelije!" (81. oldal)

"– Az alapján, ahogy érzem magam, akár zombi is lehetnék." (118. oldal)

A képregény adatai:

Képregény: Robert Kirkman: Szívügyek (The Walking Dead: Élőhalottak 4.)

Kiadó: Book & Stuff

Kiadás éve: 2017

Oldalszám: 136. oldal

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9786158040754

Fordította: Juhász Viktor

Illusztrálta: Charlie Adlard

Mindenkinek csak ajánlani tudom, de leginkább 16 éven felülieknek. :D

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Szóval, nekem ez a része is nagyon tetszett, és csak ajánlani tudom mindenkinek megéri elolvasni, főleg azoknak, akik szeretik a sorozatot is. :) Tovább jó olvasást mindenkinek. :)

Smurfettereads

Egy újabb értékeléssel érkezem, de most egy képregényről a: Robert Kirkman: Menedék (The Walking Dead: Élőhalottak 3.) c. kötetről, aminek az olvasását szintén nagyon élveztem. :D Gyorsan lehet vele haladni, nagyon olvastatja magát, sőt egyszerűen letehetetlen, az egész sztori teljesen beszippant, és mire feleszmélsz már vége is. :D Az illusztrációk annyira jók még mindig, ahogy a karakterek is, a történet pedig tovább bonyolódik, de még mindig ugyanolyan pörgős, mint az első két része, csak ez kissé inkább nyugisabb mégis egy csöppet, nem túl sok a vérengzős jelenet, de azért akad benne, ahogy zombik is. :D

Fülszöveg:

Értékelés:

Rick és társai, családja, barátai sorsa tovább bonyolódik, de most úgy tűnik végre biztonságos helyre találtak, és végre elkezdhetnének normálisan élni, visszarázódni a régi kerékvágásba, de ez még sem olyan egyszerű, ahogy azt ők gondolták volna. Új karakterek is csatlakoznak a történetbe, akik így vagy úgy, de befolyásolják a kis társaság helyzetét.

Azért az író itt sem kímélte a karaktereit, jó páran odavesznek a sztori közben, és ami újabb kalandokat szül, és vitát gerjeszt. Már az elején beindulnak az események, és a cselekmények is teljesen felpörög, és sorra történik minden, az olvasó egyáltalán nem unatkozik, legalábbis én végig nagyon élveztem, Rick és a többiek kalandját, és már alig várom a következő részt, főleg, hogy a vége úgy ért véget, ahogy és nagyon kíváncsi vagyok mi történik azután, mert ismét jó nagy kalamajkába kerültek, pedig azt hitték végre menedékre leltek. :D

De Lorit még mindig ezek után se csípem, nagyon idegesítő szegény nőci, és persze Andrea is és Carol is picit bosszantott ebben a részben. Azon végképp megvagyok döbbenve még mindig, hogy Andrea és Dale... Tyreese és Carol... kicsit fura, de mégis nagyon tetszik, ahogy a sorozatot is imádom. :D Carl és Sophie nagyon cukik, és Maggie meg Glennt is nagyon szeretem, ahogy Ricket is. Shane egy picikét hiányzik, de azt hiszem az ő része már totál lezárva. XD

Kedvenc idézeteim:

"– Én megmondtam, hogy ez szívás lesz.
– És igazad lett." (8. oldal)

"– Légy nagyon óvatos odabent, Rick! Halálra fogom aggódni magam.
– Ne izgulj, édesem, Tyreese majd vigyáz rám.
– Akkor nem most kellene elárulnom, hogy félek a sötétben, ugye?" (20. oldal)

"– Micsoda gyönyörű látvány!" (31. oldal)

"– Sok szerencsét.
– Kösz!" (55. oldal)

"– Engem nem zavar. Amíg együtt lehetünk, nem érdekel, mit mesél be magának.
– Szóval, főiskolára jártál? Ezt nem is tudtam.
– Egy nyamvadt szemeszter volt csak. Nagyjából egy időben fogyott el a pénzünk és kezdtem el bukdácsolni. A hivatalos verzió attól függ, ki kérdezi.
– Két válasz egyszerre! Megtisztelő!
– Az bizony! Ez a szoba eléggé távol van mindentől. Tényleg biztonságos erre?
– Igen.
– Akkor lássunk is neki, szexi fiú.
– Hmm… Ilyen székben még sosem csináltam.
– Lássuk, sikerül-e a számot nulláról feltornázni háromra. Gyere szépen." (56-67. oldal)

"– Csak túl kellett feszítened a húrt!" (81. oldal)

"– Hogyan tagadhatnám meg egy nő kérését?
– Ne lazsálj, hideg a padló.
– Kapkodj csak nyugodtan. Én nem fogok.
– Értem, uram!" (98. oldal)

"– Ha ölsz, meghalsz. Ilyen egyszerű." (109. oldal)

Képregény adatai:

Képregény: Robert Kirkman: Menedék (The Walking Dead: Élőhalottak 3.) 

Kiadó: Book & Stuff

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 136. oldal

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9786158040747

Fordította: Juhász Viktor

Illusztrálta: Charlie Adlard

Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a képregényeket.
16 éven felülieknek leginkább. :)

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Szóval, nekem ez a része is nagyon tetszett, és csak ajánlani tudom mindenkinek, megéri elolvasni. :) Az illusztrátor is nagyon szuper, ahogy az író is, engem teljesen levettek a lábamról. Imádom a TWD-t. :) További jó olvasást mindenkinek. :)

Smurfettereads

Egy újabb elolvasott könyv értékelésével érkezem, mégpedig: Stephen King: Álom doktor (A ragyogás 2.) c.  könyvről, amit éppen az előbb fejeztem be. :) Az első részhez képest kicsit másabb volt, de ugyanolyan jó volt, habár talán egy kicsit túl van írva, de nekem így is nagyon tetszett. :D Igaz, hogy kissé lassabban haladtam vele, mint szerettem volna, de így is végig lekötött Dan és Abra története. :D

Fülszöveg:

Értékelés:

Már az első részben is imádtam Dannyt, annyira cuki kisgyerek volt, és különleges, most a felnőtt változata is nagyon tetszett nekem.Nekem ez a része is tetszett, habár kissé túl van írva, de nekem így is bejött. :) Ez volt a második könyvem King bácsitól, és most sem csalódtam benne, pedig még egy csomó könyve hátra van, amit el kellene még olvasnom, de eddig nagyon tetszik, amit tőle olvastam. :D Dannyt már az első részben is nagyon megszerettem, sőt imádtam.

Nagyon cuki és különleges gyerek, aki most felnőtt, és igyekszik valahogy boldogulni, túlélni azokat a rémálmokat, amit gyerekként átélt, de pont a legrosszabb utat választotta, alkoholista lett, hogy ezzel is tompítsa a képességét, a ragyogást, egyik helyről a másikra vándorol, sose marad egy helyen, míg el nem ér egy olyan helyre, ahonnan már nem menekül tovább... A könyv végig lekötötte a figyelmemet, habár eleinte nagyon lassan haladtam vele, de még így is tetszett nekem.

Izgalmas volt, és nagyon érdekes is, jó volt újra Danről is olvasni, és persze megismerni Abrát is. :) Abra is nagyon különleges kis csaj, és igazán szerethető a karaktere is. Annyira szerettem közte és Dan közötti párbeszédeket, olykor egészen szórakoztató volt, és aranyos is. :D A filmet már korábban láttam 2x is, és az is nagyon tetszett. Aki egy kicsit hiányzott nekem az Dick volt. De azért így is jó volt. Annak ellenére, hogy a cselekmények nem annyira ütősek, mint az első részben, nekem tetszettek. :)

Kalapos Rose-t pedig utálom, ahogy a filmben is gyűlöltem, és a bandáját is pfuj. XD Nagyon nem csíptem a nőt, és meg is érdemelte, amit kapott, a társaival együtt, egytől egyig. Undorító egy társaság volt. Amit ezek műveltek...

De ennek ellenére is a sztori ugyanolyan jó volt, és a karakterek is azok voltak, habár Lucy és David egy kicsit bosszantóak voltak, de még őket is megkedveltem. Concetta is szerethető volt. Azzie a macska pedig tök cuki volt, ahogy Abra is. :D Billyt is megszerettem, nagyon bírtam a beszólásait is. :)

Kedvenc idézeteim:

"– Csukd be a szád, és hegyezd a füled. Okulj valamit. (…) – Asszem, kapiskálni fogod a lényeget. Mert buta aztán igazán nem vagy, kisfiam." (19. oldal)

"(...) Olyan, mint a szúnyog: csak kering és kering, és aztán leszáll, hogy újabb adag vért szívjon. Ez ellen semmit se tehetsz. Csak annyit, hogy ha lecsap, ellene fordítod, amit elakarsz érni." (26. oldal)

"(…) Élj sokáig, maradj fiatal, táplálkozz jól: nos, ezt kínálom neked. Hogy tetszik?" (37. oldal)

"(…) Vannak élmények, amik nem írhatók felül." (44. oldal)

"Akárhová mégy„ magadat magaddal viszed.
Belökte a gondolatot tudata egyik fiókjába. Ehhez igazán értett. Sokféle holmi gyűlt már össze abban a fiókban." (69. oldal)

"– Mindnyájan meghalunk. A világ is egy nagy elfekvő, csak friss a levegője.
– Szóval filozófus is." (77. oldal)

"– Kell egy jó tanács, Mézesmaci?" 83. oldal)

"– Ami történt, megtörtént." (102. oldal)

"– Ha te mondod… Te vagy a főnök.
– Így igaz, lépesmézem." (187. oldal)

"– Látod, mekkora grimbuszt okoztál. Még a reggeli kávémat se ihattam meg.
(…)
– Tudom – mondta. – Nehézségi erő nem létezik, az élet csak beszippantja az embert." (201. oldal)

"De jól jönne most egy kis kegyelem! És egy hatalmas adag szerencse…" (245. oldal)

"– Emlékszem egy régi versére. Nem tudom szó szerint idézni, de valahogy így kezdődött: „Isten szakértője a törékeny dolgoknak, és borús jövőképét a legfinomabb üvegdíszekkel álcázza.” (282. oldal)

"Álmodj csak tovább, kis hercegnő." (303. oldal)

"Néhány embernek furcsa fogalmai vannak a programokról." (373. oldal)

"– Ez a helyzet, szívem. De ez nem bűn. Az emberek néha… hogy is mondjam… összezavarodnak. A családfákon különös ágak hajthatnak ki, és semmi ok rá, hogy ezzel ne légy tisztában." (374. oldal)

"– Lenne egy kérdésem, mézesmackó – szólalt meg a nő.
(…)
– Csak tessék.
– Nem érzi magát fáradtnak? Nem volna kedve egyet szunyálni?
Beletrafált." (381-382. oldal)

"A tudás hatalom.
(…)
A fegyver is hatalom." (408. oldal)

"– Hová megyünk?
– Roxfortba, megnézni a Nemzetközi Kviddicsversenyt. Veszek majd neked egy bűvös hotdogot és egy adag bűvös vattacukrot. Felelj a kérdésemre. Tisztességesen fogsz viselkedni?
– Igen." (408. oldal)

"(…) Senki se szarik a saját fészkébe, inkább takarosan kibéleli. Így aztán, ha rossz idők járnak rájuk, töméntelen barátjuk akad." (464. oldal)

"– Meghiszem azt, kis cicám – felelte az öreg." (501. oldal)

"– További éveket, te csirkefogó. Gratulálok." (549. oldal)

"– Minden kisebbnek hat, ha kimondjuk – jegyezte meg. – Remélem, ezt betáplálod a védenceidbe is.
– Úgy lesz, ó, bölcsek bölcse.
(…)
– Menj a picsába szépségem.
– Inkább visszamegyek, és segítek elrakodni a székeket." (552. oldal)

A könyv adatai:

Könyv: Stephen King: Álom doktor (A ragyogás 2.)

Kiadó: Európa kiadó

Kiadás éve: 2019

Oldalszám: 576. oldal

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789635041329

Fordította: Szántó Judit

Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti Stephen King könyveit. :)

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Szóval nekem tetszett, és alig várom már a kövi Stephen King könyvet, hogy olvashassam. :D Mindenkinek további jó olvasást, és jó éjszakát kívánok. :)

Smurfettereads