Hozom a második részről az értékelésemet. Hajnalban fejeztem be: M. J. Arlidge: Üsd, vágd (Helen Grace 2.) sorozat második részét, és ez sokkal jobban tetszett nekem, mint az első az Ecc pecc.
Sokkal izgalmasabb volt, és élvezhetőbb is, érdekesebb sztori, már hajnalban elkezdtem a következő részét A babaházat, nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy folytatódik Helen Grace élete a további részekben. :D

Róla az értékelés itt olvasható: https://smurfettereads.blog.hu/2021/03/23/m_j_arlidge_ecc_pecc_c_konyv_ertekelese 

Fülszöveg:

Kedvenc idézeteim:

Könyv adatai:

Könyv: M. J. Arlidge: Üsd, vágd (Helen Grace 2.)

Kiadó: Gabo kiadó

Kiadás éve: 2016

Kötés: Puhatáblás

Oldalszám: 408. oldal

ISBN: 9789634061724

Fordította: Turcsányi Jakab

Ajánlom: 16-18. éven felülieknek

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Szóval, nekem nagyon tetszett, és csak ajánlani tudom azoknak is, akik szeretik a krimit, és a hasonló sorozatgyilkosos történeteket. :) További jó olvasást mindenkinek. :)

Smurfettereads

Értékelés:

Hát nem vagyok teljesen elragadtatva ettől a könyvtől, de végül is a harc és akció jelenetei tetszettek, és a poénok is, amiken jókat nevettem, de lényegében ennyi. :-D A sztori jó lenne, és jó is, de ez a töménytelen szereplő megfullasztja az egészet, hogy majdnem mindenki kapott saját részt, vagy egy kisebb monológot, pl egy fél oldalas részletet, és ettől a sztori annyira le lapul, hogy kiölte belőle az izgalmakat, és habár volt benne akció, nem is kevés, de mégsem volt elég. Azt hittem, hogy Venomról fog csak szólni és Pókemberről, ahogy egymás ellen küzdenek, vagy éppen a gonosz ember sereg ellen, akiktől Venom igyekszik megvédeni az ártatlanokat, habár részben így is volt, de annyi felesleges szál van felvonultatva, annyi felesleges szereplő kapott saját részletet, hogy ez a sztori rovására ment, amit nagyon sajnálok. :/ Imádom a Marvelt, és Venomot is, láttam a filmet is, de ez a könyv… Csak abban reménykedem, hogy a Pókember: Hatalomátvétel izgalmasabb lesz ennél. XD

De még így is nagy kedvencem marad Venom, meg Eddie Brock miatt is érdemes volt elolvasni, imádom a karakterét. Amúgy Venom és Pókember szócsatái nekem nagyon tetszettek, rengeteget nevettem rajtuk, és volt benne pár vicces jelenet is, de ezen kívül szegény sztori unalmas, és nagyon lassú, vontatottá vált a sok felesleges szereplő felvonultatásától, de Pókembernek azért örülök, mert őt is imádom, ahogy Venomot is. :D De már alig várom, hogy folytathassam a Nagy Marvel regénysorozat következő kötetével a Pókember: Hatalomátvétel-el. :D 

Kedvenc idézeteim:

A könyv adatai:

Könyv: James R. Tuck: Venom: ​Halálos Védelmező

Kiadó: Szukits

Kiadás éve: 2019

Oldalszám: 306. oldal

Kötés: Keménytáblás

ISBN: 9789634975113

Fordította: Oroszlánszky Zsolt

Ajánlom: 16 év

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Szóval, nagyon sajnálom, ez volt az első Marvel regényem, de mégis csalódtam benne, mert többet vártam volna tőle, de remélem a következő sokkal jobb lesz. :) További jó olvasást mindenkinek! :)

Smurfettereads

Hozok egy újabb értékelést, az éppen befejezett könyvről a Leigh Bardugo: Six of Crows – Hat varjúról, ami sokkal jobban tetszett nekem, és sokkal jobban élveztem az olvasását, és jó sokszor meg is nevettetett engem. :D

Fülszöveg:

Értékelés:

Ez volt a negyedik könyvem az írónőtől, amit olvastam, és azt hiszem ez lesz tőle a legnagyobb kedvencem is. :) Imádtam olvasni, habár eleinte lassan haladtam vele, mert hirtelen furcsának hatott, hogy nem E/1ben írta meg, hanem E/3 és ehhez még hozzá társult, hogy több szemszögből íródott, és így sokkal élvezetesebb lett részről részre, már csak azért is, mert így tudni lehetett mit gondolnak a többiek Kaz fura terveiről, ami mindig bevált, így vagy úgy, de mindig volt valami ámulatba ejtő trükkje. :D

Imádtam a karaktereket, imádtam róluk olvasni, hogy hogyan is keveredtek a Söpredék közé, és milyen utat kellett bejárniuk ahhoz, hogy ők legyenek a legeslegjobb tolvaj, szerencsejáték-függő mesterlövész, bosszúszomjas elítélt, egy kém, és egy szívtörő grisa, plusz egy kereskedőporonyt. XD Mindegyikük élete tartalmaz egy egy érdekes történetet, ami csak ad egy pluszot a karakterüknek, és ettől ők is nagyon érdekessé, sőt szerethetővé válnak. :) Én végig izgultam Kaz, Inej, Nyina, Jesper, Matthias, és Wylan-ért, nem semmi kalamajkába keveredtek, akár rosszul is elsülhetett volna, de nem így lett. :D

De ettől eltekintve végig nagyon izgalmas volt, akciódús, és élvezhető, szórakoztató, és a beszólások meg a poénok is nagyon tetszettek nekem. :D Néha akkorákat nevettem rajtuk, hogy alig kaptam levegőt is, szóval nagyon élveztem. :D Az írónő pedig egy zseni, kíváncsi leszek a folytatásra. :D Szerencsére a második része már a polcomon csücsül azóta, hogy a könyvhéten sikerült lecsapnom rá a Könyvmolyképző standjánál, és alig várom, hogy neki kezdhessek. :D 

Kedvenc idézeteim:

„– Nagy segítség! (…) – Nem nyújtogat nyakát, mint reménykedő liba – tette hozzá.” (19. oldal)

„– Igen is, meg nem is – szólalt meg rekedtes hangon. – Mindig jó, ha egy ország tartozik az embereknek. Barátságosabbak a tárgyalások.” (31. oldal)

„– Ha egy karcolást is meglátok rajtuk, golyóval íróm ki a mellkasodra, hogy Sajnálom.
– Nem pazarolnád rá a töltényt.
– És már a Sajnálom felénél elpatkolna – jegyezte meg Nagy Bolliger, miközben egy szekercét, egy rugós kést és kedvenc fegyverét, egy nehéz lakattal megtoldott vastag láncot helyezett Rotty kitartott kezébe.
– Az üzenet a lényeg – forgatta Jesper a szemét. – Mi értelme egy olyan hullának, aminek a mellén az áll, hogy Sajná?
– Kompromisszum – közölte Kaz. – A Bocs is tökéletesen megfelel, és kevesebb golyód fogy.
Dirix nevetett, de Inej látta, hogy úgy bánik Jesper revolvereivel, mint a hímes tojásokkal.” (32. oldal)

„– Gondoltam, a szentjeidnek tetszeni fog a kihívás.
(…)
– Az ember addig gúnyolja az isteneket, amíg szüksége nem lesz rájuk, Kaz.” (60. oldal)

„– Ha látni akarom, hogy férfiak gödröt ásnak maguknak, hogy aztán beleessenek, akkor inkább kimegyek egy temetőbe.
– Ugyan már, Inej! (...) – Szerencsét hozol!
A szentekre! (...) – Nagyon oda lehet szegény, ha ebben hisz. (...) Nem hitte, hogy valaha is viszontlátná.” (86. oldal)

„– Nem is olyan, mint egy fa, inkább, mint egy torta.” (158. oldal)

„– Az évnek ezen az egyetlen napján felfüggesztik a karót nyelt életüket, és megengedik maguknak, hogy tényleg jót mulassanak – fejtette ki Nyina. – Egyébként is csak a drüskellék élnek szerzetesi életet.
– Ahhoz, hogy jót mulassunk, nem kell bor és… test – hadarta Matthias.
– Akkor sem ismernéd fel a jó mulatást, ha kiszúrná a szemedet – rebegtette Nyina csillogó szempilláit a fiú felé.” (161. oldal)

„– Nem a követségen át fogunk bemenni – közölte Kaz. – Mindig oda üss, ahol a pali nem várja.
– Ki az a Pali? – kérdezte Wylan.
Jesperböl kitört a nevetés.
– Ó, a szentekte, te aztán nem vagy semmi! A pali, a palimadár, a balek, a balfácán, akit meg akarsz kopasztani.
– Talán nekem nincs olyan… neveltetésem, mint neked – húzta ki magát Wylan –, de biztos, hogy rengeteg olyan szót ismerek, amit te nem.
– És azt is tudod, hogy kell rendesen szalvétát hajtogatni és menüettet táncolni. Ja, és tudsz fuvolázni is. Piacképes ismeretek, kereskedőpalánta. Piacképes ismeretek.
– Már senki sem táncol menüettet – morogta Wylan.
Kaz hátradőlt.
– Hogyan lehet legkönnyebben meglovasítani valaki tárcáját?
– Kés a torkának? – kérdezte Inej.
– Pisztoly a hátába? – vetette fel Jesper.
– Méreg a poharába? – javasolta Nyina.
– Mind borzasztóak vagytok – közölte Matthias." (162-163. oldal)

„– Őröknek öltözve fogunk bemenni? – kérdezte Wylan.
– Csak Nyina és Matthias beszél fjerdaiul – felelte Jesper, nem titkolt megvetéssel a hangjában.
– Én is beszélek – ellenkezett Wylan.
– Tankönyvszagú fjerdait, igaz? Lefogadom, hogy pont olyan jól beszélsz fjerdaiul, mint ahogy én jávorszarvasul.
– Akkor biztos az anyanyelved – mormogta Wylan.” (164. oldal)

„– Jesper!
Messze lentről jött a kiáltás, és beletelt egy kis időbe, mire Jesper felfogta, hogy Wylan kiabál neki. Próbált nem odafigyelni rá, és célozni.
Kinyírom ezt a kis agyalágyultat.
– Mit akarsz? – kiáltott le.
– Csukd be a szemed!
– Nem fogsz tudni lentről megcsókolni, Wylan.
– Csak csukd be!
– Ajánlom, hogy jó legyen! – kiáltotta, és behunyta a szemét.
– Becsuktad?
– A rohadt életbe, Wylan, igen, be…!
Sivító hang hallatszott, aztán vakító fény villant fel Jesper szemhéja előtt. Amikor kialudt, Jesper kinyitotta a szemét.
Lent kóválygó alakokat látott, akiket elvakított Wylan villanóbombája. Jesper viszont tökéletesen látott. Nem rossz egy kereskedőkölyöktől – gondolta magában, és tüzet nyitott.” (188. oldal)

„– Tudod, mi a titka a skorpió legyőzésének?
(…)
– Már összevissza beszélsz, Kísértet? Ki ne purcanj nekem ilyen gyorsan. Helyre kell pofoztatnom téged.
(…)
– A titok az – lihegte a lány –, hogy az ember sose vegye le a szemét a skorpió farkáról. – Felkapta a térdét, és a pengét Oomen lába közé szúrta.
A fickó felvonyított, elengedte a lányt, és vérző ágyékához kapott.
Inej visszafelé tántorgott a ládasor mentén. A férfiak kiabálását és fegyverropogást most szaggatottan, villanásszerűen hallotta. Ki nyert? Sikerült a többieknek eljutni a szkúnerre? Szédülés fogta el.” (191-192. oldal)

„– Menj, és láncolj meg inkább egy szőke óriást!” (208. oldal)

„– Tanuld már meg elfogadni a bókot! (…)
– Ez nem bók. Nem vagyok olyan, mint ő.” (242. oldal) 

„A fiú egyik kezével átkarolta, és a lány hátát a mellkasához húzta. A lány meglepetten felkiáltott, és nyugtalanul mocorogni kezdett.
– Ne mozogj már! – morogta Matthias. Volt már közel lányokhoz, igaz nem sokhoz, de egyikük se volt ilyen illetlenül gömbölyded, mint ez.
– Hideg vagy és vizes – nyafogott reszketve a lány. – Mintha egy óriási tintahallal feküdnék egy ágyban.” (286. oldal) 

„Az első éjszaka után az összes száraz ruha és takaró melegében aludtak, amit találtak, de a tűz két ellentétes oldalán. Ha nem volt fájuk és gyújtósuk, akkor egymás mellé bújtak, de alig érve a másikhoz, reggelre viszont szorosan egymás mellett, együtt szuszogva, egyetlen kiflibe kucorodva találták magukat.
(…)
– Mintha egy hullát kellene feltámasztanom.
– A halottak még öt percet kérnek – mormogta a lány, és a fejét a szőrmébe dugta.
A fiú hangosan dobogva járkált, kevés cókmókjukat a lehető leghangosabban pakolta össze, és közben így morgott magában:
– Lusta, nevetséges, önző….” (293-294. oldal)

„– Ha nem ehetsz cukrot és nem ihatsz alkoholt, akkor biztos nagyon ízlene neked a pomdrakon.
A fiú először nem harapott rá a dologra, csak gyalogolt tovább, de végül nem bírta tovább a csendet.
– Mi az a pomdrakon?
– Sárkánytál – felelte lelkesen Nyina. – Először brandybe áztatjuk a mazsolát, aztán eloltjuk a lámpákat, és meggyújtjuk a mazsolát.
– Miért?
– Hogy nehezebb legyen elkapni őket.
– És aztán mit csinálsz vele, ha elkapod?
– Megeszem.
– Nem égeti le a nyelved?
– Dehogynem, de…
– Akkor meg minek…?
– Mert szórakoztató, te dinnye. Tudod mi az a „szórakozás”? (…)
– Rengeteg szórakoztató dolgot csinálok.
– Jól van, milyen szórakoztató dolgokat csinálsz?” (297. oldal)

„Már ezerféleképpen elképzelte a halálát, de sosem úgy, hogy átaludná.” (345. oldal)

„– Ne legyél már korlátolt, sokkal helyesebb vagy, amikor gondolkozol.” (359. oldal)

„– Kifejezetten helyesebb vagy, amikor forgatod az agyad.” (359. oldal) 

„Hagyta magát vezetni, mert fogalma sem volt, merre akar menni. A szív olyan, mint a nyílvessző.” (382. oldal) 

„– Ahol a fa beszél hozzátok.” (424. oldal) 

„– Azért jönnek a palotába, hogy igyanak, táncoljanak és bujálkodjanak.
(…)
– És maga szerint ez annyira rossz? – kérdezte a lány incselkedve.
– Dehogy! De csak mértékkel – mosolyodott el Brum, és megszorította Nyina karját.
– A mértékletesség nem az én területem.
– Azt látom – nyugtázta a férfi. – Szeretem az olyan nőket, akik jól érzik magukat a bőrükben.
Még jobban érezném magam, ha lassan megfojthatnálak – gondolta a lány, és megcirógatta a férfi katját.” (457. oldal)

„A számokkal mindig jó barátságban volt: a valószínűség, a különbözet, a fogadás művészete. Most azonban valami többre kellett támaszkodnia. Melyik istent szolgálod? […] Amelyik épp szerencsét hoz. A szerencsés emberek viszont nem szoktak seggen csúszva, kapálózva sodródni egy ellenséges területen fekvő jeges árok alatt.” (490. oldal)

„– Érzem a tenger illatát!” (511. oldal) 

„Szólalj meg! (…) Adj valami okot rá, hogy maradjak!” (529. oldal) 

„– Jól van! (…) – Gyerünk, gazdagodjunk meg!
– Nincs gyász! (…)
– Nincs temetés!” (538. oldal) 

„– Megszerzem a pénzt, és megszerzem a lányt is! (…)
Megérkezett Piszkoskéz, hogy elvégezze a piszkos munkát.” (556. oldal)

Könyv adatai:

Könyv: Leigh Bardugo: Six of Crows – Hat varjú

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2018

Oldalszám: 566. oldal

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789634573951

Fordította: Felföldi Edit

Ajánlom: 16 éven felülieknek

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Nagyon kíváncsivá tett az írónő ezzel a csavarral a végén, és rettentően kíváncsi vagyok, mi lesz Kez, Inej, Jesper, Nyina, Matthias, és Wylan sorsa, hogy alakul tovább a történetük, mennyi kalandot izgalmakat rejteget még az írónő velük kapcsolatban. :D Azért találtam egy-egy infót az Árnyék és csont szereplőiről, és már alig várom, hogy annak is a harmadik részét olvashassam végre. :D További jó olvasást mindenkinek!

Smurfettereads

Hozom az újabb értékelésemet a tegnapi befejezett olvasásomról Rachel Caine: Nincs menekvés c. könyvről. :D

Fülszöveg:

Értékelés:

Nekem tetszett, habár több izgalmat vártam volna, főleg, hogy mégis csak egy sorozatgyilkosról is szól meg egy két gyerekes anya életéről. Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre is, és egy kicsit csalódtam benne, hisz alig van benne izgalom, főleg, hogy egy sorozatgyilkosról is szól, meg annak a menekülő családjáról. Azt vártam volna, hogy akik vadásznak a családra, legalább tényleg megnehezítették volna az életüket, nemcsak arról szólt volna, hogy Gwen mennyire fél ennek a lehetőségétől, és mennyire próbál felkészülni rá. A visszaemlékezéseinek a leírásai azok tetszettek, sőt feszültséggel teli volt, érezhető volt, hogy bármelyik pillanatban futniuk kell az állítólagos ellenségtől, ha rájuk találnak, de ennél egy kicsit mégis több bonyodalmat, és izgalmat vártam volna. Ha már egyszer krimi, pszichokrimi és pszicho-thriller, akkor szerintem elvárható, hogy olyan is legyen a sztori, borzongató és izgalmas. :D

Gwent nagyon bírtam, mert egy igazán erős személyiség lett belőle a történtek után is, de néha elég volt egy gyenge pillanat, és ez a maszk, amit ő lassan felépített kezdett töredezni, ahogy lassacskán beindult a sztori is. A gyerekeit is nagyon kedveltem Lannyt és Connort. Sam is szimpatikus volt, ahogy Javi is az volt. Amúgy az írónő jól kidolgozta a sztorit, mert igazán feszült hangulatú lett, és egy két szálat a végén jól fel is fedett, aztán el is varrta. De még így is hiányzik nekem belőle, valami, ami izgalmasabbá tette volna az egészet, lehet az akció hiányzott belőle, vagy túl sokáig elhúzta a dolgok alakulását, vagy nem tudom, de azért tetszett nekem, mert nem volt végül is olyan rossz, sőt jó volt, de lehetett volna ennél jobb is. Na, mindegy. Kíváncsi leszek a folytatásra, hogy mi történik ezután velük, és hogyan alakul Gwen és gyerekei élete a továbbiakban. :D

Kedvenc idézeteim:

„Normális élet. Kényelmes élet. Nem tökéletes persze. Hiszen tökéletes házasság nem létezik, nem igaz?” (8. oldal)

„(…) Soha ne lőjön dühösen!” (20. oldal)

„(…) A biztonságra fittyet hányó vagy agresszív embereket nemcsak jogunk, de kötelességünk is távol tartani.” (22. oldal)

„Felszereltük zombiellenes harci eszközökkel és feliratokkal, amiken ilyenek állnak: ZOMBIKNAK TILOS A PARKOLÁS! A BIRTOKHÁBORÍTÓKAT FELDARABOLJUK!” (28. oldal)

„– Atyaég, annyira gáz vagy! (…) – És persze itt kell élnünk a semmi segghajlatában a te paranoiád miatt. Kivéve persze, ha máris azon mesterkedsz, hogy elköltöztetsz minket valami még ócskább helyre.
(…)
– De nem gondolod, hogy a semmi segghajlata gyönyörű?” (41. oldal)

„A fegyverek nem tartanak biztonságban senkit. Csak kiegyenlítik a játékszabályokat.” (49. oldal)

„– Köszönöm a kéretlen véleményt – mondom. – De nem zavar, hogy ezt kell csinálnom.” (51. oldal)

„(…) Ne öregedjen meg, ifjú hölgy! Keserves dolog.” (57. oldal)

„Kirakta a NE GYERE BE! ZOMBI VAN ODABENT! táblát, de amikor lassan, óvatosan lenyomom a kilincset, észreveszem, hogy nincs bezárva.” (63. oldal)

„– Elég jó pasi. Le kéne csekkolnod.” (77. oldal)

„– Szeretlek titeket – mondom.
(…)
– Tudjuk – válaszolja. – De azért ne gyere nekünk szivárványt pukizó unikornisokkal.” (78. oldal)

„A védtelen fiatal nők a sorozatgyilkosok kedvenc prédái.” (101. oldal)

„Sose zárd el a menekülés útját!” (102. oldal)

„– Igen. Van, hogy másképp alakulnak a dolgok. Az ember nem mindig tudja megjósolni, mi következik.” (107. oldal)

„ (…) De az életben három dolog biztos: a halál, az adó és a zaklatók.” (121. oldal)

„ (…) Nem minden fickó seggfej a világon.” (127. oldal)

„– Megtenné, hogy becsukja az ajtót? Meg kell fordítanom a palacsintát.
– Palacsinta? – visszhangzom. – Komolyan? Ilyenkor?
– A palacsintához sosincs túl korán vagy túl későn. Ha ezzel nem ért egyet, akkor már mehet is, mert sosem leszünk barátok.„ (137. oldal)

„Sose ess ki a szerepedből!„ (152. oldal)

 „– Nincs bizonyítéka – mondom végül. – És nem azért, mert olyan agyafúrt vagyok, mint Hannibal Lecter, hanem mert nem csináltam semmit azzal a szegény lánnyal. Sosem láttam ezelőtt. Sajnálom, ami vele történt, és nem, nem tudom megmagyarázni, miért épp ott történt, ahol lakom. Bárcsak meg tudnám! (…) Nem tudom, mitől művel valaki ilyen beteg dolgokat. Maga tudja?
– Születés kérdése – feleli kerek perec. – És neveltetés. Agysérülés. A picsába is, a legrosszabbjának semmilyen mentsége sincsen.„ (213. oldal)

„Az emberekben van egyfajta megszállott, egészségtelen érdeklődés a férfi sorozatgyilkosok iránt. De a női bűntársaikat még náluk is sokkal jobban gyűlölik. A nőgyűlölet és az álszent harag mérgező elegye ez, és közrejátszik benne az az érzés is, hogy végre tönkre lehet tenni egy nőt, miközben a többieket nem szabad.” (226. oldal)

„– Mindketten fenn vagytok – állapítja meg. – Miért nincs még reggeli?
– Pofa be! (…) – Úgy viselkedsz, mint egy kisbaba. Tanulj meg palacsintát sütni! Nem atomfizika.„ (264. oldal) „Szereti a játszmákat.” (340. oldal)

A könyv adatai:

Könyv: Rachel Caine: Nincs menekvés

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2019

Oldalszám: 368. oldal

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789634576068

Fordította: Andó Gabriella

Ajánlom: 16-18 kor felettieknek

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Szóval, azért tetszett is, meg jó is volt, de jöhet a folytatás. :) További jó olvasást mindenkinek. :)

Smurfettereads

Éjfél után sikerült befejeznem A. M. Aranth: Oculus c. könyvét, amit már az első pár oldal után imádok. :D Annyira pörgős, és annyira izgalmas, hogy tuti újraolvasós lesz ez is. :D A cselekmények is kidolgozottak, a szereplők is nagyon jók, és már most nagyon kíváncsi vagyok a következő részre, mert ahogy véget ért... :D

Fülszöveg:

Értékelés:

Ez volt az első olvasmányom az írótól, nekem nagyon tetszett, végig izgalmas egy sztori volt, a szereplők is tök jók voltak. :D Jó volt végig követni Truth és Aoi kalandját, leginkább ők ketten lettek az első számú kedvenceim is. :D Verityt nem igazán sikerült megkedvelnem, ami nem is csoda, mert eleinte full kegyetlen egy banya volt, de kissé megváltozott, ahogy haladt előre a sztori, és kissé kedvesebbnek tűnt valamennyire. A cselekmények végig fordulatosak, pörgősek voltak, meg elgondolkodtatóak is, hamar rájöttem egy két dologra, de még így is volt olyan, ami nagyon meglepett. :D

Eleinte azt gondoltam, mennyire önző ez az egész oculus dolog, főleg, hogy csak a gazdag kiváltsága lehetett, és ilyen gonosz Idősek kaphatták meg, mit pl: a polgármester... Már legszívesebben az elején kivégeztem volna. XD De még így is baromi jól ki lett dolgozva a sztori, ahogy a karakter is. Végig lekötötte a figyelmemet, és annyira élveztem az olvasását, a világ felépítése is nagyon tetszett nekem, úgy ahogy van. :) Imádom az űrt meg mindent, ami hozzákapcsolódik a bolygók és a csillagok, meg minden más. :D Ezért is tetszett nekem annyira a helyszínek és a karakterek kidolgozottsága, az űrtechnológia, poszthumánok, az Avalon felépítése, Szellem és a Fényhozó, az amőba kutatás, meg az oculusok, Annun kutyái...

Elképesztő és annyira izgi volt végigkövetni ezt az egészet, de nagyon imádom, már annyira kíváncsi vagyok a következő részre, hogy mit tud még az író ezek után. :D Végig nagyon pörgős, akciódús, és izgalmas egy sztori volt, néha a poénok, és a beszólások is tök viccesek voltak, annyit nevettem rajtuk, főleg Aaron és Truth csatározásai viccesek voltak. :D Teljesen megállja a helyét a sci-fi műfajban, egész jó sztori lett, elgondolkodtató, a vége pedig... Nem igazán fair, de így volt jó. :D

Kedvenc idézeteim:

„– Mosolyogjon, kisasszony, fényképezik!” (13. oldal)

„Csak én létezem. Név nélkül, álmok nélkül, jövő nélkül.” (15. oldal)

„– Ki ne ess a szádon! (…)
– Én? Én a barátnőmet vártam. Reménykedtem, hogy még láthatom.” (24. oldal)

„– Jaj, ne már, iszonyat uncsi vagy!” (24. oldal)

„– Én igazi éjszakai bagoly vagyok, ahogy arra hamarosan magad is rá fogsz jönni.” (35. oldal)

„(…) Azaz tulajdonképpen nem a szemem vagy. Szemem van nekem is, köszönöm szépen. Te csak egy pár kurva retina és látóideg vagy.
(…)
– Elment az étvágyam tőled. Hát ki hallott már nevető látóidegről? Ez undorítóan hangzik.” (55. oldal)

„– Te is hiányoztál, kis tigris!” (61. oldal)

„Ölhetsz embert. Eladhatod a testvéred rabszolgának. Kínozhatsz, hazudhatsz és csalhatsz. De még ettől sem leszel menthetetlen, hacsak nem válsz megátalkodottá önnön sötétségedben.
Az én sötétségem más. Az én árnyékom nem elrejti a világot, hanem magyarázza. (…)
Arról kell beszélnünk, Ádám, mit tettél?
Arról kell beszélnünk, Éva, mit tettél?
Úgy hiszem, nem érted igazán, mi rosszat tettél. Nem fogod fel, miért vagy te rosszabb Káinnál, miért vagy rosszabb a rabszolgakereskedőknél és a gyilkosoknál.
Azért, mert te önnön magad adtad el. Lelked szilánkját adtad el. A jövőt adtad el. Kisemmizted. Megtagadtad. Elvetted nevét, elvettél mindent.
Nem ember. Nem személy.
(…)
Nincs nagyobb bűn annál, mint ha nemet mondasz arra, akit a te szereteted hozott világra.” (109. oldal)

„Milyen világ tesz ilyet a legjobb barátokkal? Már fel se tettem a kérdést magamban, mert jól tudtam, hogy az Avalon szemrebbenés nélkül képes rá.” (131. oldal)

„– Legközelebb – morogtam – akkor hozz nekem vega burgert, ha tényleg vegák vannak benne, oké?
A férfi elsápadt.
– Na, de…” (149-150. oldal)

„– A valós tér bekaphatja – morogta Bob Dawn. A derék amerikai sose szerette a várakozást. – A harmadik dimenzió egy rohadék.
– Tizennyolc dimenzió – sóhajtotta oda se figyelve Kira. – De igen, a valós tér szüljön sünt.” (159-160. oldal)

„– Nil novi sub sole, he?
– Hogy mi?
– Nincs új a nap alatt. Ez is csak egy embertelen diktatúra, akármilyen demokratikusan, igazságosnak érződő szósszal öntötték is nyakon. Te rabszolga vagy. Csak itt kitaláltak egy szépen hangzó latin szót.
– Én nem… Szükség van az oculusokra.” (177. oldal)

„– Vagy elfoglaljuk és királyokként uraljuk ezt a szemétdombot – vigyorgott Rastan.
– Én építtetnék egy templomot a tiszteletemre – mélázott el Kisróka.
– Az Arany Popsi Szentélye – vihogta Bob Dawn.
– Hát, a tied meg a Szétrúgott Valag Szentélye lenne!” (189-190. oldal)

„Te velem ne érezz együtt, te velem csak ne jópofáskodj!” (200. oldal)

„Nem erről szól az élet? Megismerni, megszeretni, fogadkozni, majd elveszíteni?
Kinő, virágzik, örökké él – majd jön a tél?
De erről aznap még nem gondolkoztam.” (220. oldal)

„Öröm. Ilyen az öröm. Ilyen a viszontlátás izgalma.” (258. oldal)

„(…) Fényhozó egy eszmény, egy idea. Én vagyok a tudás, a gondolat fénye. Én vagyok az igazságtalanság elleni méltó lázadás. Én vagyok a tűz, ami lángra lobbantja a világot, ha az annyira elromlik, hogy megmenteni már nem lehet. Én vagyok a jogos felháborodás, én vagyok az örök ellensége mindannak, ami ostoba, begyöpösödött vagy rossz. Én vagyok a Nagy Vadászat, amiben elesnek a gyengék és a hitványak. Én vagyok a változás, a forradalom szele.
– A forradalomban emberek halnak meg.
– És a vérből új, tisztább élet fakad.” (296. oldal)

„– Ez a te döntésed. (…) A sors, az élet, az Isten, az univerzum, nevezd, ahogy akarod, kénye-kedve szerint vezeti az utadat. Te csak annyiban dönthetsz, hogy tudatosan, vagy tudatlanul járod be azt. Beleharapsz az almába, vagy hű maradsz a parancshoz?
– Ha szerinted így is, úgy is ugyanazt az utat kell bejárnom, akkor mi a különbség?
– Ó, a világon minden. Ha beleharapsz a gyümölcsbe, titkoknak leszel a tudója, minden kérdésedre választ kapsz. Ismered a miérteket. De örökre kiűzetsz a paradicsomból.” (297-298. oldal)

„De úgy tűnik, vannak dolgok, amik egyszerűen nem kerülnek be a sors könyvébe. Persze most már értem, miért nem lehetett úgy, ahogy szerettem volna…
De addig még végig kellett szaladnom rövidke utamon, amit halál, pusztulás és lángok öveznek.
Minden, ami történt, ehhez a mostani pillanathoz vezetett, és most már azt is látom, micsoda iszonyatos erők fogták a kezem, hogy nehogy más irányt vehessenek a dolgok.
Ez pedig az utolsó csepp.” (334. oldal)

„– Csacsiság, van ám nekem egy lovagom az univerzum másik feléből, aki kiment akármilyen kalamajkából!
– Igen? Nohát.” (367. oldal)

„Valamiért a világ legnagyobb szerelmei beteljesületlenek. Nézzünk szembe a tényekkel: Rómeó és Júlia, vagy a szintén régi földi történet szereplői, Don Quijote és Dulcinea, vagy az avaloni legenda párja, Connor MacDuann és Hitomi Hara… Ők mind ragyognak a hétköznapi, általunk is ismert szerelemhez képest. Miért? A tragédia ad nekik külön értéket? Az idő rövidsége ad nekik gyémántcsillogást?
Akárhogy is, én nem akartam Júlia lenni, és látni holtan a kedvest halhatatlan hírnévéért cserébe. Nem akartam Dulcineaként ragyogni boldogtalanul valaki elméjében vagy Hitomihoz hasonlóan egy kerti tóba fulladni a tiltott szerelem terhe elől, hogy generációk olvassanak rólam.
(…)
Semmi tragédia. Semmi harc. Semmi végzet.
Miért van az, hogy mindig az talál meg, amit igazán nem akarsz? Ha kicsire vágysz, miért kapod meg a nagyot? Ha az egyetlen vágyad, hogy békén hagyjanak és egy kicsit boldog lehess, miért nem kaphatod meg?
Most megelégednék a valósággal, nem kell remény.
(…)
Persze amit egyszer kimondtál, azt már nem lehet visszaszívni, és egyszer minden kívánságod visszatér. Úgyhogy vigyázz, mit kívánsz!
A végén még, amikor teljesül, rájössz, hogy valami egészen másra van szükséged.” (367-368. oldal)

„– Minden pontosan úgy történik, ahogy elterveztem – mondja most fennhangon. Nekem szánja. – Mit gondolsz, Szellem, kockázik vajon Isten?
Most már nagyon nincs kedvem nevetni.” (413. oldal)

„– Mi a pénisz – nevetett hitetlenkedve.
– Mi? – kérdeztem, és akkor én is megértettem.
A harc, ami nemesít. A harc, amire engem megtanított.
A harc egy olyan ellenség ellen, ami ellen nemes dolog küzdeni.” (418. oldal)

„– Nyomd meg! – Már könyörög. Ez gyönyörű.” (436. oldal)

Könyv adatai:

Könyv: A. M. Aranth: Oculus

Kiadó: Fumax kiadó

Kiadás éve: 2019

Oldalszám: 470. oldal

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789634701187

Ajánlom: 14 éven felülieknek, de bárkinek, aki szereti a sci-fit. :)

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Szóval, mindenkinek csak ajánlani tudom nekem nagyon tetszett, végig izgalmas, és elgondolkodtató sci-fi, kár, hogy nem minden kérdésemre kaptam választ, amire kíváncsi lettem volna még. :D További jó olvasást mindenkinek. :)

Smurfettereads

Értékelés:

Még mindig nagyon imádom ezt a részt is, bár amikor nekikezdtem újraolvasni, olyan érzésem volt, mintha most olvasnám először. XD Ahhoz képest, hogy az első két részét többször olvastam már, meglepődtem azon, hogy ezt a befejező részt még csak másodszorra kezdtem el olvasni, de ugyanolyan jó volt így is, mintha tényleg csak először vettem volna kézbe, és az egész sztori újdonságnak hatott, amit nagyon is élveztem. :) ❤ Számomra Az éhezők viadala abszolút örök kedvenc lesz, mind a könyvek, mind a filmek egyaránt. :) ❤

A történet már a vége felé haladva egy utolsó viadalra épül, ami szintén ugyanolyan jól fel lett építve, mint az eddigiek. Ugyanolyan feszült hangulatot gerjesztve, már-már robbanásig feszíti az írónő az egészet, és ezzel jobban kiélezi a végső háborúra az eseményeket, amik ugyanolyan izgalmasak is az előkészületek, de azt nem tudni, kinyeri az utolsó csatát, a lázadók vagy a Kapitóliumiak? Még mindig ámulatba tud ejteni az írónő, tud újat mutatni, akárhányszor is újraolvasom ezeket a részeket, mindig ugyanolyan fantasztikus alaptörténet kapok, ami nagyon izgalmas, fordulatos cselekmények, drámai cselekmények, komor hangulat, akciódús, és egy kegyetlenül brutális világ, ahol egy kegyetlen gusztustalan féreg akar irányítani mindent és mindenkit kénye kedve szerint, és bárkit félreállít az útból, aki megakadályozza ebben, vagy fellázad ellenne. Most ezt megdönteni készülnek, hogy véget vessenek a szenvedésnek, és a pusztításnak, ami felett uralkodni vágyik. Már az első résztől kezdve gyűlöltem Snow-t, és ez sosem fog megváltozni. Annyira egy undorító egy féreg, és nála Coin sem jobb. Ő se lesz sose a szívem csücske.

De helyettük ott vannak a nagy kedvenceim, akiket minden szempontból imádok, és szeretek, még akkor is, ha egy csomót hibáznak, és nem is annyira tökéletesek. :D Én még mindig nagyon szeretem Katnisst, minden hibájával együtt, bármit megtenne a családjáért és a barátaiért, és habár ebben a részben néha elég hisztis, de nagyon erős is, és bátor, kitartó, ezért is szeretem annyira a karakterét, mert nem egy tökéletes személyiség, sokat hibázik, vagy nem éppen úgy cselekszik, ahogy azt elvárnák tőle. De a húgáért még a saját életét is kockáztatná.

Peeta és Gale-t is nagyon bírom, habár az utóbbiban kissé csalódtam, de még mindig szeretem a karakterét, csak nem igazán kibékülve egyes események alakulásával, amiben ő is részt vett, így vagy úgy. De Gale is egy erős karakter, és nagyon bátor. Peeta viszont abszolút örök kedvenc, amik imádok, a történtek ellenére, még mindig jószívű, kedves, és bármit megtenne Katnissért, ha a szükség úgy hozná.

Johanna az előző részben is szimpatikus egy karakter volt, még mindig bírom őt is. :D Finnicket viszont imádom. :) ❤ Prim és Kökörcsin is nagyon cukik, és őket is nagyon megszerettem az első pillanattól kezdve. :) Rajtuk kívül még Haymitchet, Effie Trinktet, Boggst, Cressidát, Polluxot, Castort, Messalát, és Katniss meg Prim anyukáját emelném ki, akik nagyon szimpatikusak voltak, és egy kissé még Plutarch is. :)

Kedvenc idézeteim:

A könyv adatai:

Könyv: Suzanne Collins: A ​kiválasztott (Az éhezők viadala trilógia 3.) 

Kiadó: Agave Könyvek

Kiadás éve: 2019

Oldalszám: 338. oldal

Kötés: Keménytáblás

Fordította: Totth Benedek

ISBN: 9789634196693

Ajánlom: 15-16 éven felülieknek leginkább

Ennyi csillagot adok rá: Legszívesebben ennyit :D

Végszó:

Suzanne Collins még mindig egyszerűen lenyűgöző, szeretem az írónő írói stílusát, és ő az egyik legnagyobb kedvenc írónőim. :) Mindenkinek csak ajánlani tudom. :) Számomra megunhatatlan, és letehetetlen, bármikor újraolvasnám. :) ❤

Smurfettereads

Tegnap befejeztem Leigh Bardugo: Siege ​and Storm – Ostrom és vihar (Grisa trilógia 2.) második részét, és egy cseppet csalódott vagyok, mert nem azt kaptam, amit az első részben. Cseppet sem volt annyira izgalmas, mint vártam volna, és tele volt a közepe felesleges szövegeléssel, naivitással, hisztivel, becsvággyal, hataloméhséggel, önzőséggel, valamilyen elcseszett romantikával, ami nem is igazán úgy sült el, ahogy a két "szerelmes" azt gondolta. XD A kalandok pedig egy pártól eltekintve tűrhetőek voltak, de az a baj velük, hogy túl kevés volt belőlük, bár a közepénél már majdnem félbehagytam, mert annyira bosszantott, hogy sehova se akar kifutni a sztori, csak Alina nyafogása, és felesleges szövegelése, "háborúra" készülődött, ami a végét illetően nem igazán úgy sült el, ahogy kellett volna. Mert csak tépelődött, és csak az üres duma, duma, nyavalygás ment. XD

Fülszöveg:

Értékelés:

Hááát nem igazán vagyok ezzel a résszel elégedett. Az első része nagyon tetszett, sőt imádtam, de ebben egy kicsit csalódtam. Kevésbé volt izgalmas, és szórakoztató, mint az Árnyék és csont volt, ebben a részben túl sok volt a felesleges duma, meg a háborúra készülődés, ami aztán kudarcba fulladt... Alinát eddig kedveltem, de most őszintén, piszkosul idegesítő volt, hogy nem tudta eldönteni ki után is vonzódjon, menjen, vagy csókoljon meg, és a hatalom éhisége, becsvágya, önzősége már kicseszettül idegőrlő volt.

Ha Mal volt vele, Nyikolajra gondolt, ha Nyikolaj, akkor meg az Éjúrra, vagy mint többségében az Éjúr gondolt. XD Éjúrt viszont még mindig imádom, habár most kevesebb rész jutott neki, de még mindig cuki volt. Annak ellenére, hogy nem éppen világmegváltó szándékai vannak, de Alinával ezerszer is jobb páros lenne, vagy éppen Nyikolajjal, mint mondjuk Mallal. :-D Nyikolaj volt az egész sztori legjobbja, ha ő nem lett volna már az elejétől kezdve, dögunalom lett volna az egész, és felesleges üres járatok, mert ő bizony a humorával kellően felpezsdítette ezt a részt. És nagyon imádni való. Éjúr után, ő lett a második nagy kedvencem, aztán jön Mal.

Habár a sztori elég gyengére sikeredett, mégis vannak benne jó részek is, néha egész vicces, és a beszólások, poénok, új karakterek, mint Nyikolaj, Tamar, és Tolja, Sturmhond, akik végig nagyon érdekes karakterek voltak, és volt egy pár izgalmas jelenete is, csak kár, hogy ebből nem igazán sok van, de lehetett volna ennél több izgalom is. A világ, és a sztori felépítése még mindig tetszik, csak ne lenne ennyire teletömve felesleges dumálással, és ilyen lassú a cselekmény. A végén a csavar, amit csak úgy rájuk dobott az írónő, cseppet sem volt meglepő fordulat. Csak az a baj vele, hogy túl sokáig váratott magára, és túl rövid volt. Rá szánhatott volna több oldalt is az akcióra.

Kedvenc idézeteim:

A könyv adatai:

Könyv: Leigh Bardugo: Siege ​and Storm – Ostrom és vihar (Grisa trilógia 2.)

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2016

Oldalszám: 414. oldal

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789639492806

Fordította: Sziklai István

Ajánlom: Ajánlom azoknak, akik szeretik a fantasyt

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Szóval, nekem ez a része kevésbé tetszett, de azért örülök, hogy folytattam ezt a sorozatot, és már nagyon kíváncsi vagyok a harmadik részére is, remélem az sokkal jobb lesz, mint ez volt. :D További jó olvasást mindenkinek!

Smurfettereads

Ma az egyik kedvenc sorozatom befejező részéről hozom az értékelésemet, ami: Holly Black: The ​Queen of Nothing – A semmi királynője (A levegő népe 3.) sorozat lezárása. :) Imádok benne mindent úgy, ahogy van. Számomra ez egy csodálatos utazás volt, a legelképesztőbb fantasy birodalomba, aminek a felépítése egyszerűen elbűvöli az olvasóját. :D Én már az első részében beleszerettem, és ez csak folytatódott a második résszel ez az imádat, és most itt a kezemben a harmadik rész, a befejező, és az egyik szemem sír a másik nevet, mert méltó lezárást kapott, de én még mindig úgy olvasnám még, még, még, még tovább. Annyira kíváncsi lennék, hogy mi történik a kedvenceimmel, hogy folytatódna Jude és Cardan kalandja, és a többieké is. Nagyon, nagyon izgatja a fantáziámat, de sajna már vége. A bónusz részt imádtam. :D

Fülszöveg:

Értékelés:

Már akkor megfogott engem ez a sorozat, amikor még csak az első részét olvastam, és ez a befejező rész is nagyon tetszik nekem, sőt imádom. :) Annyira izgalmas, szórakoztató, néha vicces, és nagyon is élvezhető, az elejétől a végéig, az írónő pedig egy zseni. :) ❤ Ebben a részben is sok ármánykodás, kegyetlenkedés, gonoszkodás, árulások folynak, bár nem olyan kegyetlen, mint a második része, de ezt is úgy csűrte csavarta az írónő, hogy élvezhető és letehetetlen olvasmány legyen, és az is lett. Habár, egyrészt imádom is, és utálom is, hisz be lett fejezve Jude és Cardan története, de legszívesebben még úgy olvasnám tovább. Annyira megszerettem őket, és ezt a fantasy világot is, amit az írónő felépített, elképesztő, és csodálatos, ráadásul menten mindenféle erotikus jelenetektől, amitől annyira fantasztikus történet kerekedett ki, ebben a három részben. :D
Annyi minden történt benne, hogy cseppet sem hiányzott belőle, helyette tele volt izgalmakkal, akciókkal, és csavaros fordulatokkal, de kár, hogy nincs több oldal, ami még folytatódhatna. Jude, annak ellenére, hogy halandó, és még mindig baromi jól taktikázott egész végig. Nagyon bátor volt, aki szembe mert szállni, még a nevelőapjával is, bár néha azért feladta volna, de mégsem tette meg. Küzdött, ahogy csak bírt a hazájáért, a családjáért, a nagykirályért. Sose adta fel igazán, csak ment tovább, újabb lehetőségeket, megoldásokat keresve, de ha nem talált, tovább harcolt.
Nagyon megszerettem őt, Cardannal együtt. Ők ketten már az előző részekben is jó páros voltak, és még mindig azok. Sok mindenen mentek keresztül, ami nagyon jót tett a karaktereiknek. Mindenki megkapta a maga jussát. XD Tarynt is, habár eleinte nagyon utáltam, de ebben a részben szimpatikusabb volt, és sokkal kedvesebbnek tűnt, mint korábban volt, főleg, hogy nem volt senki, aki irányítsa... XD Locke, cseppet sem hiányzott nekem ebből a részből. Oakot, és Vivienne-t, és Heather-t is nagyon bírom, az elejétől kezdve, Oak nagyon cuki, és annyira imádni való. :) Nicasia-t utálom is, meg nem is, de szimpatikus volt a karaktere az első résztől kezdve ez idáig, bár némelyik cselekedetével sosem fogok megbarátkozni, de ebben a részben ő is sokat változott. :D Madocot, és Lady Asha-t, Lade Nore-t, Lord Jarel-t teljes szívemből gyűlölöm. Pfuj, és a bandájukat is. Egy hatalom éhes gerinctelen féreg. Gyűlölöm, mindazért, amit tett. Méltón megérdemelte, amit a végén kapott, de ennél rosszabbat is kaphatott volna.

Kedvenc idézeteim:

A könyv adatai:

Könyv: Holly Black: The ​Queen of Nothing – A semmi királynője (A levegő népe 3.) 

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2020

Oldalszám: 336. oldal

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789635613663

Fordította: Szabó Krisztina

Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a fantasyt. :)

Ennyi csillagot adok rá:

Maxi, maxi 5 csillag, de legszívesebben 10-et vagy annál többet is adnék szívem szerint. :D

Végszó:

A helyszínek, és a karakterek leírása még mindig elképesztő, és csodálatos, beleszerettem Elfhonba és bármikor újra és újra olvasnám, ez a három rész egy elképesztő utazás volt a tündérek világába, amit imádok, imádok. :) ❤ Köszönöm szépen ezt az utazást, Holly Black, mindig nagy örömmel térek majd vissza, mert 1000%, hogy még sokszor újra fogom olvasni mindhárom részt. :) ❤ További jó olvasást mindenkinek! :)

Smurfettereads

Ma egy újabb manga értékelését hozom, aminek ma befejeztem az utolsó részét is, éppen az imént, és ez a rész is nagyon tetszett. :D Pörgős volt, és szórakoztató, vicces és egyre jobban tetszenek a karakterek is, meg a sztori is, ami tovább bonyolódik. :D

Fülszöveg: