Még október elején fejeztem be James Bowen: Bob, az utcamacska (Bob, az utcamacska 1.) c. könyvet, ami nekem nagyon tetszett. :D Egy ember és egy macska kapcsolatáról szól, meg a megismerkedésükről, és arról hogyan is találtak egymásra. :) Nekem nagyon tetszett az elejétől a végéig, habár lassabban haladtam vele, de annyira szuper történet, és szerethetőek a karakterek is. :)

Fülszöveg:

Értékelés:

Annyira szerethetőek voltak ők ketten, mind a kettejüknek nehéz sors jutott, de egy nap mégis egymásra találtak, pont akkor, amikor a legnagyobb szükségük lett volna valakire, aki reményt ad nekik. Nekem nagyon tetszett ez a kötet. Imádom a macskákat, főleg a sajátjaimat, és most már Bobot is. :D Annyira cuki volt, imádtam róla olvasni, és mellesleg megismerni a gazdáját, Jamest is. :D Tök jó páros voltak ők ketten, hiszem, hogy állat és ember között is létezik lelki társ, azért működik köztük olyan jól minden, mint pl James és Bob közötti kapcsolat is. Nagyon tetszett, ahogy James Bobbal törődött, és ahogy vitte mindenhová, ahová csak tudta, pl zenélni is, vagy újságot hordani, annyira kis édes volt. :)

Nehéz utat járnak, jártak be ők ketten együtt, és külön is, de idővel ez is megváltozott, hisz ott voltak egymásnak, amikor csak kellett. Jó volt olvasni, arról is, ahogy James rájött, ideje végre leszokni a drogról, és végre nyitni az anyja felé is, akivel évek óta alig tartotta a kapcsolatot. Szépen lassan rájött, hogy ideje változtatni a dolgokon, és ehhez csak egy cuki macska kellett, és remény, hogy megéri dolgozni azon, hogy tiszta legyen. James humorát is szerettem, tetszett benne, hogy annak ellenére, hogy nem csak a jóról mesélt, a rossz oldalát is bemutatta a dolgoknak, és elmesélte, honnan és hova jutott, milyen életet élt még Bob előtt, és Bob után. Mi volt az, ami végül a drogokhoz üldözte, és az utcazenélésre kényszerítette, kvázi hajléktalant csinált belőle London utcáin.

Ennek ellenére, a kötetnek van sötét oldala is, hisz James kvázi hajléktalan, nem él másból, mint utcazenélésből, ezért sokan megvetik, és lenézik, amiért nincs rendes otthona, és munkája, csak egy macskája, aki egy nap sebesülten, és meggyötörve beállít a lakása elé, és onnantól kvázi elválaszthatatlanok, igazi lelki társakká válnak. Pont akkor találnak egymásra, amikor Jamesnek is szüksége van valakire, aki segít neki leküzdeni a káros szenvedélyét, és reményt adni, hogy megéri küzdeni az életben maradásért, meg azért is, hogy újra kezdhesse tiszta lappal.

A története sokszor meghatott, szörnyű volt, amin keresztül kellett mennie a drog miatt, és az is, hogy ez miatt mindenkit ellökött magától, míg végül egyedül nem maradt. Nagyon sajnáltam őt, de végül is tetszett benne, hogy engedett egy kis bepillantást a múltjába is, nem csak a jelenében, amikor megjelent Bob, hanem az előtte levő időkről is mesélt, a kamasz koráról is. Tetszett benne, hogy őszintén mesélt, semmi köntörfalazás, semmi szépítés a dolgokon. Voltak pillanatok, amiken jókat mosolyogtam, főleg a Bobbal való történeteken, nagyon szerettem azokat a részeket, főleg amikor dolgoztak, és az emberek odamentek hozzájuk egy jó szóra, olyan aranyos volt, de azért ennek is megvolt a sötétebbik oldala.

Az emberek tudnak nagyon gonoszak is lenni, és ebben a kötetben is jó párszor bebizonyították… Ahogy sokszor bántak Jamessel és Bobbal, az nagyon undorító volt, és embertelen. De a lényeg az, hogy James és Bob élete egybeforrt, a sors összehozta őket, habár utánuk néztem, mennyi valóság alapja van a történetnek, és elszomorodtam, mert már Bob nem él… Itt az én macskaimádó szívem is megtört, ennek a hírnek a kapcsán. :( De ez egy nagyon szép megemlékezés, egy csodálatos állatról, örülök, hogy elolvashattam én is, és alig várom, hogy a filmet is megnézhessem. Tuti, hogy a folytatásokat is elolvasom, ha sikerül őket beszereznem. :)

Kedvenc idézeteim:

 „Mintha ezt mondta volna: „No, halljuk, ki vagy és mi szél hozott erre?”

„– Szóval még mindig itt – mormoltam, miközben megsimogattam. – Ma nem festesz valami jól…”

„Nem az a fajta macska volt, aki élvezné, ha huzamosabban be van zárva.”

„Sokan vannak, akik nem szeretnek tömeggyilkosként gondolni helyes cicuskájukra, pedig ez a helyzet: a macska könyörtelenül lecsap, ha csak egy kicsi esélye is adódik rá. Vannak olyan helyek a világban (például Ausztrália), ahol szigorú rendelkezéssel tiltják, hogy a macskákat éjszakára kiengedjék a gazdáik, mert óriási pusztítást képesek véghezvinni a helyi madár- és rágcsálónépesség körében.”

„Ha az ember London utcáin él, akkor nem marad sem méltósága, sem személyazonossága – tulajdonképpen mindenét elveszíti. De a legrosszabb az, hogy megváltozik az emberek róla alkotott véleménye. Innentől kezdve csak azt látják, hogy az illető az utcán él, és úgy bánnak vele, mintha nem is létezne. Nem akarják, hogy bármi köze legyen hozzájuk. Hamarosan egyetlen igaz barátja sem lesz az egész világon.”

„De csak állt ott, mintha gyökeret eresztett volna, és megzavarodva bámult rám, mintha azt mondaná: „Szerinted mit kellene most csinálnom?”
– Menj, menj, menj – szóltam oda, és kezemmel hessegető mozdulatokat tettem.
Ennek semmi hatása nem volt rá.
Egy darabig csak álltam ott, és egyfajta farkasszemnéző-bajnokságot tartottunk. Aztán fogta magát, sarkon fordult és elballagott – de nem az utca irányába, hanem a füves rész felé, ahol a dolgát szokta végezni. Aztán ásott egy lyukat, jól betakarta, majd visszabaktatott hozzám.
Ezúttal mintha ezt fejezte volna ki az arca: „Na jó, elintéztem, amihez annyira ragaszkodtál. Akkor most mi jön?”
Most először kezdet formát ölteni a fejemben egy gondolat.
– Szerintem te maradni szeretnél – közöltem vele halkan.
Ennek részben örültem. Élveztem a társaságát, és annyi szent, hogy egyénisége az bőven volt neki.”

„– Mióta van meg? – kérdezte, és lehajolt, hogy megsimogassa Bobot.
– Ó, csak pár hete – feleltem. – Valahogy egymásra találtunk.
– Egymásra találtak? Ez érdekesen hangzik.
[…] De aztán kiderült, hogy egyszerűen csak imádja a macskákat.
Mosolyogva hallgatta a találkozásunk történetét, és azt, hogyan töltöttem két hetet azzal, hogy ápoljam.
– Pár éve volt egy nagyon hasonló vörös kandúrom – mesélte elérzékenyülve. Már azt hittem, mindjárt elsírja magát. – Szerencséje van, hogy ráakadt. Ennél jobb társaságot nem is kívánhatna magának, olyan nyugodtak, olyan engedelmesek. Valódi barátra bukkant – szögezte le.
– Azt hiszem, igaza van – feleltem.”

„Ugyanaz történt, mint az előző napon. Mihelyt beálltam – pontosabban, mihelyt Bob beült a helyére –, azok az emberek, akik általában elrohantak mellettem, most lassítottak, és elkezdtek beszélni a macskához.
Megint csak a nők voltak, azok, akiknek igazán megragadta az érdeklődését.
Nem sokkal azután, hogy játszani kezdtem, eléggé komor képű közterület-felügyelő sétált arra. Láttam, hogy a nő lenéz Bobra, és figyeltem, ahogy széles mosoly ömlik el az arcán.

– Á, lám csak, lám csak – mondta, megállt és letérdelt, hogy megcirógassa Bobot.
Szinte rám sem pillantott, és a gitártokba sem dobott pénzt. De ezzel nem is volt semmi baj. Kezdett nagyon megtetszeni nekem, ahogy Bob simán felderíti mindenki napját.
Gyönyörű jószág volt, ehhez kétség sem fért. Ám nem csak erről volt szó.
Bobban volt valami különleges. Az egyénisége volt az, ami magához vonzotta az embereket. Mindenki érezte, hogy van benne valami egyedi.
Ezzel én is így voltam. Érzékeltem Bobban valami megfoghatatlan vonást. Egészen kivételes módon tudott kapcsolatot teremteni másokkal, vagy legalábbis azokkal, akikről sejtette, hogy a szívükön viselik a sorsát.”

„Szinte mindennap összehozott a sors valami idiótával.”

„Nem fürdettem meg. A macskák mosakszanak, és ebből a szempontból Bob tipikus macska volt, rendszeresen nyalogatta magát, mosdatta magát. Sőt, ami azt illeti, az egyik legkényesebb jószág volt, akivel valaha találkoztam.
Sokszor figyeltem, ahogy mancsait módszeresen nyalogatva végigmegy a teljes szertartáson. Ez azért is érdekelt különösen, mert ókori őseihez volt köze.
Bob felmenő ági rokonai forró éghajlatról származtak és nem izzadtak, ezért csak úgy tudtak lehűlni, ha a nyelvükkel végignyalogatták a testüket.
Ez volt az ő verziójuk a láthatatlanná tévő köpenyre.
A vadászat szempontjából nem jó dolog, ha egy macskának szaga van. Mivel lopakodó vadászok és lesből támadnak prédájukra, nagyon fontos, hogy semmivel se keltsenek feltűnés. A macskanyálban van valami természetes szagtalanító anyag – ezért is nyalogatják magukat annyit. A zoológusok bebizonyították, hogy tovább élnek azok a macskák és sikeresebb utódaik lesznek, amelyek nyáluk segítségével megszabadulnak a szaguktól. A tetejében így el tudnak rejtőzni a ragadozók elől is, mint például a nagyobb kígyók, gyíkok és egyéb húsevő emlősök.”

„– Hallod ezt, Bob? – szóltam oda neki. – Nagyon úgy fest, hogy most már hivatalosan is egy család vagyunk.
Amikor aztán végigsétáltunk Islingtonon, biztos vagyok abban, hogy még többen megnéztek maguknak. A vigyorom legalább olyan széles lehetett, mint a Temze. Az, hogy Bob velem élt, már ekkorra is sokat változtatott az életemen, hiszen több szempontból is rászorított arra, hogy rendbe tegyem magam. Nemcsak arról gondoskodott, hogy legyenek napi teendőim és felelősséget érezhessek valaki iránt, de azt is elérte, hogy alaposan elgondolkozzam azon, ki is vagyok. Nem nagyon tetszett, amit láttam.”

„A Piccadillyn végbement drámai eseményeket követő napokban, hetekben úgy ragaszkodtunk egymáshoz Bobbal, mint két hajótörött a mentőcsónakhoz. A történtek mindkettőnket eléggé megrázták.”

„Mindent egybevéve, ha normális munkáról volt szó, én szóba se jöhettem – bármit is értsünk normálison.”

„Azt mondják, a bosszú olyan étel, ami hidegen a legjobb – úgy döntöttem hát, hogy megőrzőm a hidegvéremet.”

„Talán meggondolta magát, és nincs is kedve velem jönni ma, mondtam magamban. Vagy talán igaz az, amit arról mondanak, hogy a macskák megérzik a levegőben a rossz időt.”

„Mindig is megvolt benne a képesség, hogy megszerettesse magát az emberekkel – én pedig nem szűntem meg csodálni, hogy hányan kezdtek egyre szorosabban kötődni hozzá.”

„– Sikerült cimbi – mondtam neki. – Megcsináltuk.”

„– Úgy néz ki, mint akinek bőven van sütnivalója – mosolyodott el anyám, amikor meglátta.
– Ó, az tényleg bőven van neki – ragyogtam a büszkeségtől. – Nem is tudom, hol tartanék most, ha nem lenne Bob.”

„Újra csak Bob és én voltunk, szemben az egész világgal.”

„– Ááá, si, Bob – mondta az egyik kamasz lány, sejtésem szerint spanyolul.
– Si, si. Bob, a Bíg Ísú-macska – bólogatott a másik.
Fura, mondtam magamban, amikor rájöttem, hogy mit is mondott.
Honnan tudják, hogy Bob a neve? Nincs rajta névtábla. És azt meg hogy értik, hogy Big Issue-macska?
Hamarosan úrrá lett rajtam a kíváncsiság.
– Elnézést, ugye, nem gond, ha megkérdezem, hogy honnan ismeritek Bobot? – kérdeztem, remélve, hogy valamelyikük elfogadhatóan beszél angolul. Az én spanyoltudásom gyakorlatilag nem létezett.
[…]
– Ó, hát látjuk YouTube-on mosolyodott el. – Bob, népszerű, igaz?
– Igen? – kérdeztem vissza. – Valaki említette, hogy fent van a YouTube-on, de fogalmam sincs arról, hogy hányan láthatták.
– Sokan, azt hiszem – mosolygott tovább a fiú.
– Honnan jöttetek?
– España, Spanyolország.
– Szóval, Bob népszerű Spanyolországban?
– Si, si – szólt közbe a másik fiú, amikor beszélgetőtársa lefordította neki, hogy miről volt szó. – Bob es una estrella España.
– Elnézést, de mit mondott? – kérdeztem az angolul tudó fiút.
– Azt mondja, Bob Spanyolországban egy sztár.
Elámultam.”

„Nem vagyok buddhista, de kifejezetten tetszenek a buddhizmus elgondolásai. Adnak az embernek egy olyan alapot, amire ráépítheti az életét. Egyértelműen hiszek például a karmában, abban, hogy az ember visszakapja, amit adott. Eltűnődtem már azon is, hogy talán Bob lett a jutalmam valami jóért, amit régi, zaklatott életemben tehettem.
Azon is gondolkodtam már, hogy nem ismerhettük-e Bobbal egymást egy korábbi életünkben. Egészen rendkívüli volt, ahogy összeszoktunk, ahogy szinte azonnal kialakult közöttünk egy kapcsolat. Valaki egyszer azt mondta, hogy mi lehetünk Dick Whittington és macskájának a reinkarnációja. Kivéve persze, hogy megcserélődtek a szerepek: Dick Whittington jött vissza Bob képében, én pedig a társa lettem. Ez részemről teljesen rendben van. Nagyon szívesen gondolok rá így is. Bob a legjobb cimborám, ő az, aki egy más, egy jobb élet felé terelgetett. Cserébe nem kér semmi lehetetlent vagy nehezen teljesíthetőt. Mindössze arra van szüksége, hogy gondját viseljem.”

Könyv adatai:

Könyv: James Bowen Bob, ​az utcamacska (Bob, az utcamacska 1.)

Kiadó: Gabo kiadó

Kiadás éve: Budapest, 2013

Oldal szám: 272. oldal

Kötés: Ebook

Fordította: Gázsity Mila

ISBN: 9789636898427

Ajánlom: Bárkinek, aki szereti a hasonló történeteket. :)

Ennyi csillagot adok rá:

A második rész:

Eredeti kiadás:

Az eredeti kiadást, több nyelven is lefordították, német, svéd, olasz, cseh, norvég nyelveken is, meg persze magyarul is. :D

Végszó:

Szóval, a sztori nekem nagyon bejött, alig várom, hogy megszerezhessem a következő részeket, és olvashassam. :D Nagyon tetszik az író stílusa is, szépen fogalmaz. :) Csak ajánlani tudom mindenkinek, megéri elolvasni. :) További szép estét, és boldog Halloweent mindenkinek!

Smurfettereads

Tegnap befejeztem egy újabb olvasásomat, Marie Lu: Legend – Legenda (Legenda 1.) c. kötetet, nekem nagyon tetszett. :D Annyira élveztem az olvasását, olyan hasonló érzés fogott el, mint amikor olvastam Suzanne Collins: Az éhezők viadala sorozatát. :D Nagyon tetszett nekem ez a sztori, és Day meg June abszolút kedvenceimé váltak, na meg Tess is. :D Annyira jó a világ felépítése, a történet kidolgozása, meg a karaktereké is, alig várom, hogy a folytatást is olvashassam. :D Alig bírtam letenni a könyvet, annyira vitt magával a sztori, ezért is szeretem annyira az E1-ben íródott énelbeszélős történeteket. :D

Fülszöveg:

Értékelés:

Nekem nagyon tetszett ez a sztori, annyira pörgős és izgalmas, annyira olvastatja magát, hogy alig bírtam letenni, amint elkezdtem olvasni a kötetet. :D Imádtam Dayt és June karakterét, mindkettő annyira tökös, és belevaló karakter, nem félnek semmitől, és senkitől sem. Már a kezdet is eléggé jól kezdődik, végig fenntartja a feszült hangulatot, és az izgalmakat, hogy bármelyik percben történhet valami, senki sincs biztonságban. Főleg nem a Köztársaság és a katonáik miatt, akik rettegésben tartják az embereket. Akik végig hazudnak, miközben azt állítják, hogy azon vannak, hogy megnyerjék a Kolóniával szembeni háborút, és megállítsák a Patrióták lázadását, és végre elkapják a bűnözőt, aki nincs a hasznukra, és megakadályozzák, hogy kiderüljön a kis titkuk.

Annyira kíváncsi vagyok már a második részre, hogy mi történt a történtek után, mi lett Dayyel és June-al, Tessel, és Edennel is, na, meg Ollie a kutyuskával. :) Metiast is nagyon megszerettem, és Johnt is. :) Annyira szerethetőek voltak ezek a karakterek, és olyan cukik, főleg a kutyuska. :D Thomast és Jameson ezredest ki nem állhattam, utáltam őket az elejétől fogva. Pedig Thomas az elején még annyira kedvesnek tűnt, de a vége felé, egy gonosz f..z volt… Az, amit tett, és képes volt megtenni, hogy aztán más vigye el miatta a balhét. Nagy szemétség volt tőle, hogy így hátba támadta a legjobb barátját, egy parancs miatt… Remélem, a következő részben megkapja a maga jussát, mindenért, amit tett, vagy nem tett még meg, ahogy a velejéig gonosz Jameson ezredes is, és a Köztársaság is.

Day és June két eltérő környezetben nőttek fel. Míg June gazdagságban, sose szenvedett hiányt semmiben, a Köztársaság berkeiben élte a napjait, az egyetlen csodagyerekként, addig Day a szegénynegyedben élte az életét, napról napra, és azon volt, hogy keresztbe tegyen a Köztársaságnak, ott ahol tud. :D De egy bizonyos napon June és Day sorsa keresztezi egymást, és onnantól nincs megállás, minden megváltozik. :D A sors és az írónő jól keresztbe tesz a karaktereknek, senkit sem kímélnek… Még Day családját sem… Ha bár eleinte ellenségesek egymással, de a vége felé, ez megváltozik, végül kénytelenek lesznek együtt működni. Kiderül egy csomó minden, aminek ki kell derülnie. June is elég sok mindenre rájön. Főleg arra, hogy egyáltalán nem a jó oldalon állt... Sok veszteség éri őt is, ahogy Dayt is, ami végül arra ösztönzi őket. Ideje szembeszállni az elnyomással, de előtte még van egy kis dolguk…

Nekem a Köztársaság, annyira hasonlított Az éhezők viadalából a Kapitóliumi elnyomáshoz, gonoszsághoz, bár teljesen más köntösbe bújtatva a sztori. Teljesen más karakterekkel, és teljesen más a világ felépítése is, de az emberek elnyomása minden szempontból. Annyira hasonló, hogy megtörjék azokat, akik nem hódolnak be a Köztársaságnak, és a céljaiknak… Na, meg egy kicsit James Dashner: Az útvesztő sorozatra is emlékeztetett engemet is, főleg a Ragály járvány miatt is. Annyira érdekes volt az, ahogy kapcsolódik a történethez ez a bizonyos járvány is, adott neki egy pluszt is, bár én már az elején rájöttem, hogy valami nem stimmel vele. :D Kiszámítható volt ez a része, miután kiderült, hogy ki vagy kik vannak a háttérben ezt az egészet, akik „irányítják” egyáltalán nem lepett meg, számítottam rá. Annyira nyilvánvaló volt, hogy ezzel is van valami céljuk… Főleg, hogy Day és Metias is megerősített benne. :D Az írónő stílusa remek, a karakterei tökéletesek, a világ felépítése fantasztikus, imádom. :D Jöhet a következő! :D

Kedvenc idézeteim:

„És persze a Kolóniák elleni propaganda: A Kolóniák a földünket akarják", állítják a feliratok. „Arra fáj a foguk, ami a miénk. Ne engedjük, hogy elvegyék az otthonunkat! Támogasd az Ügyünket!” (11. oldal)

„– Hol vagyok? Te jól vagy?
Tess arca kiválik a homályból. A haját rövid fonatban hátrafogta, rózsás ajkai mosolyra húzódnak.
– Hogy én jól vagyok-e? – kérdi. – Már több mint két napja, hogy ki vagy ütve. Te hogy érzed magad?
A fájdalom hullámokban tör rám, ezúttal a sérülésekből, melyek beborítják a testemet.
– Csodásan.
Tess mosolya lehervad.
– Nagy mázli, hogy élsz, nagyon nagy. Ha nem találok valakit, aki befogad minket, nem hiszem, hogy megmaradtál volna.” (60. oldal)

„– Ne légy már olyan gyanakvó!” (63. oldal)

„– Vegyél egy nagy levegőt!” (63. oldal)

„– Hé, fel a fejjel!” (74. oldal)

„– Nincs hideg, és nem is vérzek – mondom neki. – Miattam ne vetkőzz!
Rám néz. A sötétben azt vártam volna, hogy halványabb lesz a szeme, de ellenkezőleg, szinte világít a felettünk lévő ablak fényében. Elneveti magát.
– Ki beszélt itt rólad, édes szívem?
Leveszi a mellényt, gondosan összehajtja, és leteszi a földre a szemetes egyik kereke mellé. Tess ledől, és minden különösebb felhajtás nélkül lehajtja rá a fejét, mintha ez valami régi szokás volna.
Megköszörülöm a torkomat.
– Hát persze – motyogom magam elé, és igyekszem oda se figyelni a fiú halk nevetésére.
Tess még fentmarad és beszélget velünk, de hamarosan elnehezül a szeme, és elalszik a rögtönzött párnán. Csend telepszik ránk. A tekintetem Tessre vándorol.
– Olyan kis törékeny – suttogom.
– Az… de sokkal szívósabb, mint amilyennek látszik.
– Szerencse, hogy itt van veled.” (131. oldal)

„– Hé! […] – Nyisd ki a szemed, és nézz rám!” (197. oldal)

„– Kösz szépen – suttogom. – Van valami különös oka, hogy kedvesebb vagy a szokásosnál?” (224. oldal)

„Egyszer elszabadul egy vírus, és nem lesz védőoltás vagy ellenanyag, ami megállítsa.” (242. oldal)

„Te vagy az utolsó, akit most látni szeretnék.” (243. oldal)

„– Neked öngyilkos hajlamaid vannak. Tisztában vagy vele, hogy ez mekkora őrültség?
– Hogyne – bólintok. – De nem igazán van más választásunk.” (264. oldal)

„– Azt hiszem, az „izgatott” nem a legjobb szó a jelenlegi lelkiállapotomra – felelem.” (272. oldal)

Könyv adatai:

Könyv: Marie Lu: Legend – Legenda (Legenda 1.)

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: Szeged, 2016

Oldal szám: 304. oldal

Kötés: Puhatáblás

Fordította: AncsaT

ISBN: 9789632457031

Ajánlom: 14+ éves kortól

Ennyi csillagot adok rá:

Második és harmadik rész:

Végszó:

Szóval, a sztori nekem nagyon bejött, alig várom, hogy megszerezhessem a következő részeket, és olvashassam. :D Nagyon tetszik az írónő stílusa, ez volt az eddigi első könyvem Marie Lu tollából, de nem is az utolsó. :D Kíváncsian várom, mit tud még. :D

További jó olvasást mindenkinek, szép estét!

Smurfettereads

Tegnap előtt fejeztem be Wendy Webb: A tó lányai c. könyvet, és habár nem vagyok teljesen megelégedve vele. De egyszer mindenképpen megérte elolvasnom, főleg Addie és Jess miatt. :D Ők abszolút a kedvenceimmé váltak, na meg a kutyusok is. :D

Fülszöveg:

Nos, ez a könyv nem volt rossz, de nem is annyira jó, hogy a kedvencemnek mondjam, de a történet mégis tetszett. Nagyon érdekes volt végig követni Kate és a családja történetét, meg megismerni a jelenüket, és a múltjukat, habár eleinte nagyon nem állt össze nekem a sztori, de összességében egész jó volt, habár eléggé lassú, és időnként vontatott, elég sok az üres járat, amikor nem történik semmi, de egyszer mindenképpen megéri elolvasni ezt a kötetet is.

Már az elején annyira kíváncsi voltam, ki lehet az a nő, és miért pont akkor került elő, annyi év után, de olyan lassan derültek ki a dolgok, és kezdtem unni is a történetet, nem sok minden derült ki. A múlt és a jelen váltakozása olykor eléggé zavaros volt, még az elején és csak a közepe tájt kezdtek kibontakozni a szálak, és lassan minden értelmet nyert, csak az a baj, hogy irtó lassan történt minden. Vártam a katarzist, de nem igazán jött el.

A szellemes részekre meg csak húzogattam a szemöldökömet, hogy mégis mi volt ez? Engem nem igazán hatottak meg, leginkább olyan semmilyen volt, pedig lehetett volna jobb is, mint az, hogy csak említve vannak, de senki sem tud róluk, egészen addig a pillanatig, míg el nem ért addig a történet, hogy végül, tényleg megtudják, és értelmet nyerjen az ottlétük. Bár Kate álmait azokat szerettem, jó volt belelátni a múltba, a családja életébe, ami abban az időben történt, amikor ők éltek, különösen Jess és Addie élete tetszett a leginkább. Ahogyan az ő sorsuk alakult…

Nagyon sajnáltam Addie-t, ő már az elejétől kezdve a kedvenc karakteremmé vált, annyira jószívű egy teremtés, annyira kedves, nem éppen erre számítottam, ami vele történt, de végül mindenki megkapta a maga jussát, ki így, ki úgy. Celeste-t egyáltalán nem győzött meg, ahogy Harry sem, egyikük sem volt szimpatikus nekem, de Jesst nagyon szerettem, ahogy Addie-t is. Kate, Simon, és Nick is szimpi volt nekem. De, amúgy mindegyik karakter nagyon érdekes volt, ahogy a sorsuk is, meg a tó is, ami annyira misztikus volt, tetszett is nekem a leírása. :D

Nem éppen erre a befejezésre számítottam, de amikor kiderültek a dolgok, hogy végül is ki a nő gyilkosa… Megdöbbentett, bár végig arra a személyre gyanakodtam, hogy ő lesz az igazi tettes, de mégis megdöbbentett, a gyilkos kiléte. Bár nem csak őrá gyanakodtam, volt még egy valaki, akire még tippeltem, de nem csak engem vezetett meg az írónő, hanem Kate-t és a többieket is… De az, ami utána történt, nem hittem volna, hogy Celeste és Harrison erre képesek voltak…  Az írónő annyira megcsavarta a szálakat, meg a fordulatokat is, főleg a végét illetően, én nem erre számítottam…

Szóval, a könyv tetszeni tetszett, de mégsem lett kedvenc. Nagyon lassan haladtam vele, nem mindig szeretem az E/3-ban íródott könyveket, és ez is nehezebben csúszott, mint szerettem volna. De a történet maga nem volt olyan rossz, de annyira jó sem. Bár tetszett a misztikussága, de lehetett volna kicsit jobb is, főleg a szellemes jelenetek, azokra jobban is rá ki lehetett volna dolgozni, izgalmasabbá tenni az ottlétüket, de azért így is elment. :D Az írónő stílusa tetszett, és a történet vezetése is, csak ne lenne ennyire lassú cselekmény. :D

Kedvenc idézeteim:

„A halott nő szerettei maguk is rég meghaltak, történeteik és az ő története is, bármennyire is varázslatosak vagy hétköznapiak voltak, melléjük lettek temetve, és a földben vagy a vízben szétmállva a táj elfeledett részévé váltak, éppen úgy, ahogy ez a nő is az volt az elmúlt száz évben.
De bizonyos történetek, főleg, melyek különösek, titkoltak, gyilkosságot és rejtélyt foglalnak magukba, néha a felszínre törnek, főleg, ha jóvá kell tenni a rossz dolgokat. Ezek a történetek tesznek arról, hogy meghallják őket, függetlenül attól, hogy néhányan elhallgattatnák őket. Minden eljön a megfelelő időben. Ennek most jött el az ideje.” (7-8. oldal)

„Természetesen a mai kor emberei nem hisznek ilyen babonákban. Elfeledkeztek a múltról, annyira belefeledkeztek a jövőbe. A mondák és legendák történetekké zsugorodtak, melyekkel vendégeket lehet szórakoztatni a tűz mellett egy kellemes vacsora után. A régi hiedelmek elhalványultak a modern idők beköszöntével, de a szellemek, akik ezeket a történeteket inspirálták, maradtak, folytatták fontos munkájukat, és várták, hogy valaki újra higgyen bennük.” (19. oldal)

„A falon levő képek mindig kísértették: fiatal, pezsgő, boldog emberek, áldott tudatlanságban leledzve, nem tudván, hogy egy nap saját dédunokájuk nézi majd ezeket a képeket, miközben ők maguk már a sírban fekszenek.” (54. oldal)

„– Nincs gond, kislány – nevetett Jess. – Ne gondolkozz! Csak pedálozz. Most pedig ugorj fel! Nem hagyjuk abba, amíg meg nem tanulsz bicajozni.” (64. oldal)

„Legyen hited, te lány! Minden úgy történik, ahogy kell.” (91. oldal)

„[…] Hitt abban, hogy az álmok a szellemvilágból érkező üzenetek – suttogta Marie. – A túlvilágról jövő kommunikáció, vagy egy más időből, más helyről. Hitt abban, hogy az embereknek bízniuk kell abban, amit az álmaik mondanak nekik – saját érdekükben.” (131. oldal)

„– Tudod, milyen csodálatos ember vagy?” (151. oldal)

„– Az én életem ott van, ahol te vagy – mondta neki. – Arra teremtettünk, hogy közös úton járjunk ebben a világban, bármerre is vezessen minket. Mindig is tudtam. Az első naptól, amikor találkoztunk.” (188. oldal)

„– A nők már szülnek egy ideje, tudod? Nincs itt semmi titok. Nem struccnak fogok életet adni.” (292. oldal)

„– Lehet, hogy felmegyek, és meglátogatom Celeste-et. Nem láttam még a babát.
– Eszedbe ne jusson! – Fenyegette meg Jess az ujjával. – Nem akarom, hogy teknősbékaként araszolj fel a dombra.
– Teknősbéka! – Addie Jess mellkasára csapott. – Ezek szerint most már teknősbéka vagyok?
– Nem is olyan régen még tigris voltál, drágám – nevetett fel Jess.” (293. oldal)

„– Isten hozta, nyomozó!
– Köszönöm polgártárs! De meg kell mondanom, már majdnem két perce, hogy itt vagyok, és még mindig nincs ital a kezemben. Úgy tudom, bizonyos országokban ez már bűncselekménnyel egyenértékű.” (327. oldal)

„A tópart varázslatos hely volt akkoriban, és az is maradt. Az emberek azok, akik túl hangossá váltak, túl elfoglalttá, túl mesterkéltté, hogy meghallják az énekét.” (347. oldal)

Könyv adatai:

Könyv: Wendy Webb: A ​tó lányai

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: Szeged, 2021

Oldal szám: 360. oldal

Kötés: Puhatáblás

Fordította: Boros Csilla Andrea

ISBN: 9789633999240

Ajánlom: 16+ éves kortól

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Eleinte nekem nem tűnt túlságosan pszichothrillernek, vagy thrillernek, míg ki nem bontakoztak a szálak, de még így is többre számítottam volna, mint amit kaptam, de egynek elment... De Wendy Webb stílusa tetszik, kíváncsian várom a következő történetét, hogy olvashassam. :)

További jó olvasást mindenkinek, szép napot!

Smurfettereads

Nemrég befejeztem ezt a kis cukiságot, Antoine de Saint-Exupéry: A ​kis herceg c. könyvet. Nekem nagyon tetszett. Nem is értem, miért vártam ennyi időt, hogy végre a kezembe vegyem, és végre elolvassam, nagy hiba volt eddig váratni. :D

Fülszöveg:

Egy csomó moly.hu-s figyelőm és figyeltemnél láttam már ezt a könyvet, és elég sok jó értékelést kapott, meg már jó pár könyvben fedeztem fel idézeteket is a könyvből, amik felhívták a kíváncsiságomat, és gondoltam, ideje végre beszereznem őt is, de csak most került sorra egy kihívás kapcsán. Nagyon bánom, hogy idáig hagytam a polcomon csücsülni, és nem vettem előbb kézbe. A szerző egy zseni! A stílusa és az illusztrációi nagyon szépek, nekem tetszett mindegyik. :) Nagyon jó kis kis könyv, csak kár, hogy ilyen rövid, de nagyon tanulságos, és elgondolkoztató, sok mindenben igaza volt a szerzőnek, és a kis hercegnek is.

A felnőttek időközben sok mindent felejtenek, felejtettek, sok mindent másképpen látnak, és láttak már, mint gyerekként. Annyira szerethető ez a történet, és a karaktereket is nagyon megszerettem, főleg a kis herceget, olyan cuki. :) Sok igazságot tartalmaz ez a kis cukiság, és bölcsességet, útmutatást, barátságokat, érzéseket. Felhívta a figyelmemet egy csomó dolgokra, amik annyira fontosak az életben. A vége engem is nagyon foglalkoztat, hogy végül mi lett a kis herceggel a bolygóján, na meg a rózsájával..

Annyira kár, hogy ilyen rövid, úgy olvastatta magát, a rajzok pedig gyönyörűek. Imádtam őket, annyira hangulatosak, és teljesen átjött a sztori, meg a mondanivalók is. Ezek a dolgok, amikre az író elmesélt, mind annyira fontos, csak sokan időközben elfelejtik, felnőnek, és már nem foglalkoznak vele, mint azok a történetek is, amiket a kis herceg bolygóról bolygóra megismert, a király, a hiú, a részeg, az üzletember, a lámpagyújtogató, a geológus, a kígyóval és a rókával való találkozása...

A pilóta és a kis herceg találkozása, és párbeszéde is nagyon tetszik nekem. :) Szerintem, újraolvasós lesz, amint túl teszem magam ezen az első alkalmon, mert nem ezt a véget vártam volna... De lehet ez volt a legmegfelelőbb lezárása ennek a könyvnek, habár kissé szívszorító befejezés, de egyben elgondolkodtató, és itt jön a kérdés, "mi lett volna, ha?!" nem így fejezi be a szerző ez a könyvet, ahogy. És mi történt volna, a kis herceggel a továbbiakban. Úgy olvasnám még, de már nem lehet, mert nincs folytatása...

Kedvenc idézeteim:

„Ezt írta a könyv: „Az óriáskígyók teljes egészében, rágás nélkül nyelik le a zsákmányukat. Utána mozdulni sem bírnak, és hat hónapon át, amíg emésztik, csak alszanak.” (7. oldal)

„Magányosabb voltam, mint a hajótörött, aki az óceán közepén hányódik tutaján.” (9. oldal)

„– Mégis hová menne szerinted?
– Bárhova. Csak úgy, az orra után…
A kis herceg ekkor elkomolyodva megjegyezte:
– Semmi vész, nálam, otthon minden annyira kicsi!
És talán némi szomorúság is vegyült a hangjába, amikor hozzátette:
– Ha csak úgy, az orra után megy, se jut messzire az ember…” (14. oldal)

„– Tudod… ha az ember szomorú, szereti nézni a naplementét…” (25. oldal)

„A felnőttek nagyon különösek” – állapította meg magában a kis herceg útközben.” (40. oldal)

„– Most még csak egy ugyanolyan kisfiú vagy nekem, mint sok-sok ezer másik. Nincs szükségem rád. És neked sincs szükséged rám. Én is csak egy ugyanolyan róka vagyok neked, mint sok-sok ezer másik. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek számodra a világon…
– Kezdem érteni – bólogatott a kis herceg.” (66. oldal)

„Ha hagytuk magunkat megszelídíteni, bizony fennáll a veszély, hogy sírás lesz a vége…” (80. oldal)

Könyv adatai:

Könyv: Antoine de Saint-Exupéry: A ​kis herceg

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: Szeged, 2017

Oldal szám: 96. oldal

Kötés: Puhatáblás

Fordította: Burján Monika

ISBN: 9789634572909

Ajánlom: 12+ éves kortól

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Szóval, nekem tetszett ez a kisregény, és csak ajánlani tudom, aki egy kis könnyedebb olvasásra vágyik. Gyorsan lehet vele haladni, olvastatja magát, és nem is olyan hosszú történet, sajnos. Úgy olvasnám még, még, még, még tovább. :D

További jó olvasást, szép estét!

Smurfettereads

Tegnap befejeztem Aurora P. Hill: Csillagos ​ösvényen (Serbeniai Krónikák 1.) sorozat első részét, de sajnos nem teljesen lett a kedvencem, pedig nagyon szerettem volna, hogy az legyen. Nem így alakult. Örülök, hogy ezt is elolvashattam, Aurora P. Hill írónő tollából íródott történetet, és az általa felépített új világot. :) Köszönöm az írónőnek, hogy én is részt vehettem az utazókönyv eseményén. :) A borítóját viszont imádom, főleg a csillagos ég miatt. :) ❤

Fülszöveg:

Tegnap befejeztem Zoe Aarsen: Light ​as a Feather – Könnyű, mint a pehely c. könyvet, nekem nagyon tetszett. Végig nagyon izgalmas volt, végig követni a lányok történetét, és megismerni a köréjük felépített világot, amit Zoe Aarsen megalkotott. A stílusa nekem bejött, és a karakterek megformálása, és a történet csavarása, fordulatai nekem tetszett, és már kíváncsian várom a folytatását, ennek a sorozatnak. Remélem, minél előbb érkezik, mert így nem érhetett véget. De mégis elgondolkodtatja az olvasót, hogy a történtek után, ami McKenna, Misca, Olivia, Candace, Violet és Trey, meg a barátjaik, és a családjaik életét is fenekestül felfordította. Úgyhogy alig várom, hogy olvashassam a következő kötetet az írónő tollából. :D

Fülszöveg:

Értékelés:

Hmm… nekem ez nagyon tetszett. :D Már az első bekezdéstől kezdve teljesen magába szippantott engem ez a regény, csak a végét volt nehéz legyűrnöm, de ez nem a könyv hibája miatt volt, hanem nem volt kedvem, hiába próbálkoztam az olvasással, nem ment. De tegnap sikerült befejeznem, és hát a lezárással nem vagyok kibékülve, most azonnal akarom a folytatást. :D Az írónő stílusa nekem bejön, tetszik, ahogy felépítette és megalkotta a karaktereket. Fordulatos, a cselekmények is jók, bán nem minden tökéletes, de nekem így is tetszett. :D Annyira izgi volt ez a történet, hogy ez a befejezés nem érvényes, nem fair, így nem igazságos, de remélem, hamar jön a folytatása, mert nagyon izgatja a fantáziámat, mi lett McKennával, Mischával és persze Trey-el. :D  Meg Violet-el… Bár ő nem igazán érdekel annyira, és nem is lepett meg, hogy így alakultak a lányok között a dolgok, meg az események.

McKenna, Olivia, Candace és Mischa, meg Trey abszolút a kedvenceim lettek, nagyszerű barátnők, és persze Violet is jó fejnek tűnt eleinte, meg is kedveltem, de a vége felé, már nem annyira szimpatizáltam vele, pedig nem rossz egy karakter, sőt, rejtélyes és titokzatos, ami miatt annyira hangulatos volt ez az egész sztori. :D Végig fent tartotta az érdeklődésemet, nagyon élveztem az olvasását, és már az elején tudtam, hogy ez a regény kedvenc lesz, és így is lett. :D A lányok feletti sötétség, és komor pillanatok, a rettegés azoktól a bizonyos jóslatoktól, végig érezhető volt, átéreztem a csajok félelmét, főleg, azért is, hogy mennyire rossz érzés lehetett nekik azzal szembesülni, hogy hogyan is fognak meghalni, még akkor is, ha csak játszottak… Ijesztő lehetett, de egyben izgalmas is. A borítója is annyira illik a kötethez, és a benne rejlő sötét történethez, teljesen eltalálták a borítót. Már ránézve is magával ragad, és megadja azt a bizonyos hangulatot, amit maga a történet is, nekem tuti újraolvasós lesz még ez a könyv. :D Szeretem a szellemes történeteket. :D

A végeredményt látva, abszolút megállja a helyét a thrillerek között, bár nem túl tökéletes, vannak felfedezhető hibái, de én nem törődtem vele, csak olvastam, vitt magával a regény lendülete, és csak faltam a lapokat. Candace, Oliva és Mischa, meg McKenna és Violet gimi népszerű csajai, akik igyekeznek makulátlanok, lenni, megőrizve a népszerűségüket. Habár McKenna még csak most csöppent bele a népszerű három lány közé, ahogy Violet is. Aki új lányként került a gimibe, és full kiismerhetetlen, titokzatos, csendes lányként, követte a barátnőit, míg nem Olivia szülinapján, nekiállnak „Könnyű, mint a pehely, merev, mint a deszka” játéknak, és az életük fenekestül felfordul, a szó szoros értelemben, de szembesülniük kell a játék okozta sötét, és baljós következményeivel, amitől nem szabadulnak meg egykönnyen, ráadásul, súlyos veszteség éri őket…

Alig várom, hogy a kezemben legyen a folytatása, annyira kíváncsi vagyok mi történt, az után, hogy Trey és McKenna akcióba lendült, és látszólag sikerrel vették az akadályokat, megmentve az életüket, de még sincs vége. Az ellenség még mindig ott van, ahol eddig, és még mindig űzi a sötét praktikáit, megtudják-e állítani valaha is? Vagy végre, véget vetnek ennek a gonosz erőnek, egyszer s mindenkorra? Én izgatottan várom a második részt, hogy megtudjam, mi fog történni a karakterekkel, de addig is megnézek a könyvből készült sorozatot. :D A fejemben már elképzeltem a karaktereket, és kíváncsi vagyok, ugyanolyan jók-e, mint ebben a regényben. :D

Kedvenc idézeteim:

„Kísértettörténetekkel általában az idősebb testvérek szórakoztatták a fiatalabbakat. Mindjárt utánuk a randik részletei következtek.” (30. oldal)

„– És mi a véleményetek a „Könnyű, mint a pehely, merev, mint a deszka” nevezetű játékról? – kérdezte meg csöndesen, szemöldökét felvonva.
– Juj, az általános felső tagozat óta nem játszottam! […]
– Én ki nem állhatom! […] – Semmi kedvem szellemekkel szórakozni. Túl ijesztő.
– Nem is szellemek – vetettem közbe. – Tömeghipnózis az egész. […] Ezért válik be jobban gyerekeknél, mint felnőtteknél. A kántálás az összes résztvevőt hipnotizálja. – A játék menete a következő: Egyvalaki beszél, részletesen leírva egy másik játékos halálának körülményeit, aki elnyújtózva fekszik a padlón.” (33. oldal)

„– Totál hangyás a srác, anyu! A lányok messze elkerülik.
[…]
– Hangyás? Nem tetszik ez az új szokásod, hogy mindenkit lenézel az iskolában. […] Talán észre se veszed.” (62. oldal)

„Trey Emory elég fontosnak tartott ahhoz egy kóbor macskát az újszülött kölykeivel, hogy az udvaron aludjon miattuk. Lököttség volt ez tőle, ugyanakkor tök rokonszenves is. (66. oldal)

„– Ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik!” (100. oldal)

„– Jobb félni, mint megijedni – jelentette ki azután mély sóhajjal.” (100. oldal)

„– Sajnálom, hogy nem mehettél el a bálba. […]
– Érdekel is engem a bál! […] – Pillanatnyilag te vagy nekem a fontos!
– Igen, de péntek este előtt igenis érdekelt – mondta Trey lassan, tagoltan, inkább tárgyilagosan, mint vádlón.
[…]
– Hol van az már!” (122-123. oldal)

– Nem futhatsz el előlünk örökké – figyelmeztette hátulról Misca.” (126. oldal)

– Ha hallom, nem hiszem el, hogy ilyen szivárványos az ízlésed! – ugrattam.
– Tele vagyok meglepetésekkel.” (141. oldal)

– Rohadtul veszélyesnek érzem ezt az egészet! […] – Inkább kéne a pokol kilencedik körébe száműznöd, mint barátul fogadnod.” (144. oldal)

„Ki tudja, miért, az a különös érzésem támadt, hogy mesterkedik valamiben. Mint amikor lelassul egy oroszlán, és táncba kezd a prédájához közeledve.” (172. oldal)

„– Meglehetősen olcsó a kivitelezés – jegyezte meg félénken. – Vélhetőleg nyamvadt kis kísérteteket képes csak megidézni.
– Hahaha – eresztettem megy műkacajt.
[…]
– Semmit sem tudok erről az egészről – ismertem be halkan. – Tegnap még jó ötletnek tűnt, mi van azonban, ha olyan valamit idézünk meg, ami felett nem lesz uralmunk?
[…]
– A könyv szerint a mi világunkban nekünk nagyobb a hatalmunk. A velejéig gonosz szellemek persze őrült taktikákhoz folyamodhatnak az ijesztgetésünkre, nekünk azonban észben kell tartanunk, hogy ide tartozunk, ők viszont nem.” (205-206. oldal)

„– Az egész piszkosul ostoba! – morogta. – Nem jöttetek még rá, hogy Candace nem százas? Bolondabb, mint aki bolondgombát evett…
– Ne beszélj így a lelki sérültekről! Vérlázító! – szakítottam félbe.
– Ahogy elnézem, akkor mindkettőtöktől elnézést kell kérnem, mivel minden jel szerint ti is ugyanúgy begolyóztatok, mint ő! – emelte fel a hangját.” (270. oldal)

„– Megpróbáltatok kapcsolatba lépni vele?
– Hogyne próbáltuk volna! – tajtékzott Misca a dühtől vörösen. – Két napja egyfolytában SMS-eket küldözgettünk neki, Trey!
– A táblára gondoltam – vonta meg a vállát Trey. – Hátha ott érkezik válasz, amíg hozzá nem jut ahhoz, hogy SMS-ezhessen.
– Ez tök morbid! – csattant fel Misca. – Őrizzük meg a józan eszünket! Semmi biztosat nem tudunk.” (281-282. oldal)

„[…] Mikor valami rossz éri szeretteinket, vigaszt találunk a gondolatban, hogy rossz okkal történik. Várjuk, hogy az idő felfedi majd ezt az okot. Nem fér a fejünkbe, hogy a mindenségben a történések esetlegesek. Pedig nem kérdőjelezhetjük meg Isten akaratát.” (293. oldal)

„– Gondoltál-e valaha is arra, milyen lehet meghalni? […]
– Persze – vallottam be. – Másra se gondolok. Szerintem békésen zajlik. Tudod, a beszámolók a Fénylényről, és a feléje való sodrásról, aztán pedig a maradéktalan derű és teljesség érzése. Elejétől a végéig hiszek bennük!” (320-321. oldal)

„– Ne nézegess, csak vezess! – szólt rám Trey. Bemásztam a volán mögé, begyújtottam a motort, és kinyitottam az ajtót az ő oldalán. Beugrott, és magára csapta az ajtót, másodpercekkel azelőtt, hogy az egyik kosaras srác tagbaszakadt papája az autóhoz érve ránk ordított:
– Ki a kocsiból, jómadarak! Mi a fenét műveltek?!
Iparkodtam kizárni a pasast a tudatomból, és a medált a sebváltó mögötti műanyag rekeszbe csúsztattam. Trey bekötötte magát, aztán magabiztosan kiadta az ukázt:
– Hajts!
Amilyen gyorsan csak tudtam, kifaroltam a parkolóból. Magam is meglepődtem, milyen ügyesen vezetek.” (335. oldal)

„– Bámulatos voltál! De azt hiszem, csak később csinálom össze magam, majd ha lesz rá időm – dicsért meg Trey.” (340. oldal)

A könyv adatai:

Könyv: Zoe Aarsen: Light as a Feather – Könnyű, mint a pehely (Könnyű, mint a pehely 1.)

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: Szeged, 2021

Oldal szám: 352. oldal

Kötés: Puhatáblás

Fordította: Béres Csilla

ISBN: 9789635613823

Ajánlom: 16+ éves kortól. Meg azoknak, aki szeretik a thrillert és a szellemes történeteket!

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Nekem nagyon tetszett ez a kötet, meg Zoe Aarsen stílusa is tetszett. Alig várom a folytatást is, remélem, minél előbb megjelenik, hogy olvashassam, mert nagyon kíváncsi vagyok már rá. :D

További szép estét, és jó olvasást mindenkinek!

Smurfettereads

Ma egy borítóleleplezéssel érkezem. Az a megtiszteltetés ért, hogy én leplezhetem le először, Tina Colt hamarosan megjelenő új könyvét. Aminek a címe: Katie könyvesboltja címet képviseli. :) Én már nagyon várom, volt szerencsém elolvasni is. :) Megkérdeztem a szerzőt, hogy lesz-e ebook verzió, a papíralapú megjelenés mellett. Azt a választ kaptam, hogy lesz mind a kettő. Az ebook verziót, csak a Holnap magazin oldalán lehet majd beszerezni. A papíralapú kiadást pedig személyesen Tina Colt írónőtől lehet megszerezni, amint megjelenik. :)

Borító:

Fülszöveg:

Szerző:

Szerzőről:

Szerzői linkek:

Honlap: https://tinacolt.com/

Facebook: https://www.facebook.com/profile.php?id=100063956362911 https://www.facebook.com/tinacoltjatszotere https://www.facebook.com/tinacolt85

Instagram: https://www.instagram.com/timeacsiko/

Youtube: https://www.youtube.com/channel/UCVaB_xcBwNXkd8mkCU9Ue8w

Moly: https://moly.hu/alkotok/tina-colt

Kiadóról:

Kiadói linkek:

Honlap: https://holnapmagazin.hu/

Facebook: https://www.facebook.com/holnapmagazin

Idézetek:

„Egy kisváros, ahol szinte mindenki ismer mindenkit. Nincs dráma és felesleges feszültség. A nyugalom volt számára a legfontosabb. Talán ezért is kapott rá az olvasásra, ahol több száz izgalmas, horrorisztikus, szerelmes történetet átélt és az életében már nem volt szüksége ilyenekre, csak nyugalomra. Több száz könyvet olvasott már, amit mindenképpen folytatni is akart és azt szerette volna, ha az ő imádatát a könyvek iránt át tudja adni minél több embernek.”

„- Tudod belefáradtam már. Mintha csak olyanokkal találkoznék, akik nem akarnak elköteleződni. Unalmas. Egy numerára bárhol találok embert. Nekem egy társra lenne szükségem végre – a lány egyáltalán nem értette, hogy az ő tökéletes testű, igényes, okos és jó szívű barátja miért nem találja az igazit? Ki, ha ő nem? Nála jobban senki nem érdemli meg.”

„- Olvasol nekem egy mesét? – kérlelte könyörgőn.
- Persze bogaram.”

„Egyik sem, csak így minden nap a kivégzésemre készülök, és nem tudom mikor jön el és neked is tudni kellene az milyen érzés – mondta és nem értette igazából miért, de a férfi mellett általában olyan dolgokat tett, amiről aztán fogalma sem volt, miért tette vagy mondta.”

„- Sosem voltál egy jó hazudozó – válaszolt és elvigyorodott. Rengeteg emlék tolult fel mind a kettőjükben hirtelen, hányszor is bukott le és buktatta le a tesóit is, mert tényleg pocsékul hazudott. Ezért nem is gyakorolta.”

„Elővette a könyvét és olvasott, miközben falatozta a sütit és itta a teát. Szerencsére Chandlert hozott, az mindig elvette a figyelmét. Mindegy mi történt körülötte. Annyira bele tudott merülni a rejtélyek kibogozásába, hogy megszűnt körülötte a világ és most pont erre volt szüksége. Csak ő és a könyv, Marlow és egy jó süti.”

„- Bármilyen lányt megkaphatnék – mondta a férfi, miközben mögé sétált és átkarolta – de én téged akartalak – és nem hitte el, hogy ezt megint kimondta.
- Ez biztos nem lehet kellemes számodra – mondta a lány miközben nem fordult meg – akarni egy nőt, aki imádja a könyveket, aki ilyen csóró, aki ilyen szentimentális. Egy álmodozó.
- Hagyd abba, Katie – mondta fenyegetően. A nő meghökkent egy kicsit, de tudta, hogy ez nem mehet így tovább. Nem sokáig tudja titkolni a férfi előtt. Ha reggelig maradna végképpen nem. Úgy érezte rátapintott a lényegre, ezért tovább folytatta.
- Mit? Hogy minden porcikáddal ellenkezel, hogy amúgy megvetsz? Hogy gyűlölöd magad minden egyes alakalommal, amikor ide kerget a vágy? Hogy azt sem akarod, hogy a holnap itt érjen? Neked keményen két lábbal a földön állva kellett megdolgoznod mindenért. Én elálmodoztam és lett egy boltom és neked le kellett alacsonyodnod egy ilyenhez, hogy végül a tied legyen. Ugye Brandon?

„Igen, nos, ez az öltözék egy rock koncertre megfelelő, ide még akkor sem, ha éppen csak beugrottál a Sohóból.”

„Csak még egy kör, csak még egy oldal, csak még egy, mindig mindenből! Kitartása miatt el is érte, amit akart.”

„Az új város, az új élet. Reménysugár volt, ami most igazán jó kapaszkodónak bizonyult ebből a szerelemből és ebből a helyzetből. Megfogadta, nem éri be mindig az odavetett csontokkal. (…) Elég volt ebből! Nem akart már rettegni, pánikolni és főképpen nem akarta gyűlölni azt, aki a tükörben néz vissza rá. Talán nem a legmegfelelőbb pillanat ilyen fogadalmakat kötni, amikor egy gyerek növekszik a hasában és neki még állása is csak egy fél van. Mindenesetre azt már tapasztalatból tudta, hogy az a pillanat, amire mindenki vár, sosem jön el. Éppen a várakozás maga a csapda. Most is el tudja kezdeni, most kell elkezdenie! Senki más nem fogja.”

„A könyvespolc, amiből kettőt is kapott elég hamar megtelt, csak a kedvenceket tudta kirakni rá, amíg nem szerez be még több polcot.”

„Ahogy az apja mondani szokta: „ne maradj, ha nem vártak”.”

„Szereti a zenét, szinte mindenfélét. Nem szeret főzni, de szereti a finom ételeket. Szeret terveket szövögetni. Arany szíve van. Szereti a csinos ruhákat, de szívesebben visel kényelmeset. Szereti a filmeket, a bort és a csendes estéket. Szeret egy könyvvel a kezében az ablakon kifelé bámulni, szereti a színeket, a kézműves dolgokat, de még jobban szereti a családját. Látta, ahogy sebeknek éli meg az emberek bántó szavait, ahogy visszahúzódik a csigaházába és inkább nem mond semmit, minthogy vitát szítson. Gyönyörű, de ő maga nem elégedett a külsejével. Talán most, már nem érdekli.”

„- (…) Úgy érzem, hogy nekem nem lehet egy olyan kapcsolatom, ahol a partnerem imád, ahogy vagyok, azért, aki én vagyok. Feltételeket kell teljesítenem, vagy beérnem azzal, akit kapok és ettől egy kicsit besokalltam. Úgy jöttem el a szülővárosomból, hogy most már nem érem be kevesebbel, vagy valami félmegoldással, félférfival.”

„- (…) Nem akarok félbarátot egy olyat, aki mindenre megsértődik, veszekszik. Egy igazi barátot szeretnék, vagy akkor semmilyet. (…) Nem érhetem be mindenkinél a második hellyel, amitől aztán rosszul érzem magam.”

„- Nem akarok már fél testvéreket, fél kapcsolatokat, fél barátokat. Elfáradtam. Nem fárasztalak Jill, biztos meg van a magad baja. Hosszú és unalmas történet. Elmentél, kivágtál minket az életedből, ami nekem azt jelenti, hogy döntöttél. Nem kellünk az életedbe. Néha beszambázol az enyémbe, nem értem, miért? Tudom, hogy nem voltam jó testvér. Elismerem. Versengtem. A rendszert hibáztattam. Sajnáltam magam. Küzdöttem valaki figyelméért, és amíg el nem költöztem a városból ez volt, mindent megtettem mindenkinek, hogy legalább egy kis szeretet, szerelmet kapjak, de ez elmúlt. Nem akarom tovább csinálni. Aki nem szeret ne szeressen, de ne játssza el tíz percre sem amikor összefutunk.”

„Miért mindenki neki akar fizetni? Kárpótolni akarják, mert a szeretetüket nem kaphatja meg. Csak félmegoldásokat kaphat és pénzt. Legyen vele boldog. De neki nem kell a pénz. Neki egy apa kellene a gyerekeinek, egy testvér. A pénz jól jött volna a boltnál, nem mintha arra elfogadta volna, de akkor talán többet gondolkozik, mielőtt visszaküldi. De most? Nevetséges.”

„A gyerek nem egy olyan, amit vissza lehet vinni és kicserélni, ha megunta az ember.”

„- (…)Tudja én is, mint minden lány, a fehér lovon érkező herceget várja, aztán valakinek csak egy sötét paraszt jut – döbbent csend, azt gondolta ki fogják zavarni, de senki nem szólt egy szót sem.”

„Ha fáj, úgy is jó, csak legyen már vége.”

„- Nem vagyok csokoládé, hogy mindenkit boldoggá tegyek.”

„- (...) de ezt habár már sejtettem, mégis olyan, mint minden az életemben – mondta a lány, mire a férfi értetlenül nézett rá – olyan félmegoldás, amit nekem mindig el kell fogadnom, de már nem akarok – fejtegette tovább – nem akarom beérni olyan emberekkel, semmilyen értelemben, hogy nem engem szeretnek, hanem egy pótlék vagyok, egy árnyék. (…) És ha nem kell senkinek úgy is jó, de nem leszek „B” terv, vagy második.”

„Játszanom kell, hiszen azt nagyon tudtam. Mióta? Mióta az eszemet tudom, álarcokat veszek fel és viselem mindenki előtt. Bárki, aki mást mond hazudik. Mind így teszünk, csak van, akinek könnyebben megy és van, akinek nehezebben. Nekem nagyon könnyen ment, mióta magamra eszméltem tudtam kivel hogyan kell viselkedjek, az már más kérdés, hogy néha nem tettem. A családomnál nem tettem. Ott azt mutattam, aki valójában lennék és így is szerettek, amiért én nagyon hálás vagyok, talán sosem hiszem el teljesen, hogy ők azt szeretik, aki én vagyok, hiszen én sem tudom azt szeretni, akkor nekik miért megy mégis? Talán tényleg igaz, hogy a család az, ahol az lehetsz, aki vagy? Nem a vérkötelék számít, inkább az, hogy mindenestől téged szeretnek.”

Végszó:

Személy szerint nekem már volt alkalmam előolvasni, a Katie könyvesboltja c. könyvet, és alig várom, hogy kezemben is foghassam Tina Colt új gyerkőcét, és újraolvashassam. :D Meg már nagyon szeretnék az írónővel is egyszer személyesen is találkozni. :)

Köszönöm szépen, ha végig olvastad ezt a bejegyzést is, és Tina Coltnak is köszönöm, hogy megbízott bennem, és én leplezhettem le először a könyvborítóját. :) További sok sikert kívánok az írónőnek, és sok-sok új könyvet! :) ❤

További szép estét!

Smurfettereads

Ma hozok nektek egy új book taget ebben a bejegyzésben, úgy gondoltam, ha már nekiálltam, akkor kitöltök egy párat, mert jó sok felgyűlt most már, és várakoznak sorban. :) Erre a book tagre ismét @Ferger_Jolcsi és @Zivih hívott ki, köszönöm lányok. :D

HALLOWEEN Book Tag:

☻Egy könyv, amiért, ha nem is, de meghalnál:

Az összes, főleg, ha nem olvashatnám őket, vagy vehetném meg őket, abba tuti belehalnék. XD De, ha mondani kell egyet, akkor… Sarah J. Maas: az ACOTAR sori. :D Bár az Ezüst lángok udvarát még nem olvastam. :D

☻Egy könyv, ami hátborzongató volt:

Stephen King: A ragyogás. :D

☻Egy író, akivel elmennék cukrot gyűjteni:

Hmm... ez jó kérdés... szerintem a kedvenceimmel, Sarah J. Maas, Suzanne Collins, James Dashner, Tomcsik Nóra, Krencz Nóra, Robin O'Wrightly, Stephen King, A. M. Aranth, Tamsyn Muir, Brittainy C. Cherry, Jennifer L. Armentrout, Ker Dukey, K. Webster, Leigh Bardugo, T. M. Frazier, Robert Kirkman, Colleen Hoover, és még sorolhatnám... Tuti, hogy imádnám, a velük együtt lógást, M. J. Arlidge, L. J. Wesley. :D :D

☻Egy könyv, ami annyira ijesztő volt, hogy nem tudtál aludni:

Ilyen nincs, nem olvastam még olyat, amitől megijedtem volna. :D

☻Vámpír, zombi, szellem, vagy vérfarkas?

Hmm... ha választani lehet, akkor inkább kettőt mondanék, zombi és szellem. :D De kár, hogy nincs démon a választékban :/

☻Egy karakter, akivel szívesen bújnál jelmezbe, és ijesztgetnéd vele az embereket:

Rhysand, még szép, hogy ő vele :D

☻Egy olyan horror, krimi vagy thriller, amiben szívesen szerepeltél volna, segítettél volna a nyomozásba:

Ker Dukey – K. Webster: Pretty Stolen Dolls – Ellopott babácskák, Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák már csak Benny miatt is, végig annyira izgi volt, és amennyire durva Benny, annyira szexi is. XD Meg hát Agatha Christe két lenyűgöző karakterének, Hercule Poirotnak, meg Miss Marplenak szívesen segítenék, még Sherlock Holmesnak is. :D

☻Milyen fiúbarátod lenne, akivel a telihold alatt vérfarkassá változnál?

Olyan, akiért megérné átváltozni vérfarkassá, és nem bánnám meg öt perc múlva a döntésemet, mint általában... XD

 Kihívottjaim: @GreyWolf, @books_frommyshelf, @DzsDzs88, @Niki, @Lione, @Light_in_the_Night, @_BenGa, @Popovicsp87, @Raizo. :)

Ezennel a végére is értem a book tagnek, mindenkinek további jó olvasást, és még egyszer köszönöm lányok a kihívást. :)

További szép estét mindenkinek!

Smurfettereads

Ma befejeztem Köllő Bori: Átment ​rajtam egy Neander-völgyi c. könyvet, végre valahára. :D Nem tetszett nekem, pedig lehetett volna kedvenc is, de nem lett, mert végig szenvedtem ezt a 302. oldalt. :/

Fülszöveg:

Értékelés:

Ez a könyv, annyira rossz, hogy fájdalmas volt még olvasni, pedig a borítója, a címe nem rossz, de a belseje agysejteket képes legyilkolni. Amint nekiálltam olvasni, még a fejem is belefájdult ebbe a sok sületlenségbe, úgy éreztem, ha nem olvasok azonnal mást, egyetlen agysejtem se marad épen. Még gondolkodni se bírtam tőle, haladni meg vele, kész vicc volt. Kb 20-30 oldalig bírtam elviselni, vagy csupán csak 10 oldalig, de végig szenvedtem vele.

Amit az írónő művelt ezekkel a karakterekkel… Annyi sületlenséget rakott bele, hogy akár jó is lenne, de mégsem az, mert még szórakoztató sem tud lenni, a poénok se átütőek, a karakterek szánalmasak. Sajnáltam őket, nagyon is, hogy mennyit kellett nekik azért szenvedni, hogy a pasijuk foglalkozzon már velük, ez az egész annyira erőltetett volt, mintha ezek a nők, nem értenék, mit akar a pasijuk igazából. Fárasztó volt, idegesítő, unalmas volt végig olvasni ezt a könyvet. Hibbantak voltak egytől egyig.

Nem is tudom, minek jelentkeztem én erre az utazókönyvre egyáltalán, tök felesleges volt ennek ki tennem magam, és az agysejtjeimet, de legalább az utolsó 150 oldalt gyorsan ledaráltam hajnali fél háromig űztem magam, hogy már csak 40 oldalnyi maradjon délutánra, és sikerült is. Végre végeztem vele, és azt hiszem, soha többé nem veszek a kezembe ilyen gáz könyvet, és senki sem fog rá venni, hogy kínlódjak egy ehhez hasonlóval. Az összes karakter buggyant, nem volt jó, legalább is nekem. De lehet, hogy másnak ez tetszeni fog, de az-az ő dolguk. :D Nekem nem jött be, kész, ennyi!

Az írónő stílusa egyébként nem olyan rossz, elmegy. Csak ez a sok sületlenség, nagyon fárasztó és idegesítő, csoda, hogy ezután maradt egyáltalán valamennyi agysejtem. Panni, Bori, Dorka, Réka, Kígyó, Szabó, Jani, Zsiga, fárasztóak. Pusztítóak, agysejt romboló kis humánok, óva intem a következő olvasóját ennek a könyvnek, csak óvatosan. XD De Peti és Marko talán szimpatikusak voltak nekem, leginkább szegény Markot sajnálom, az olasz-horvát pasit, ő tök szexisnek tűnt végig, és nem ezt érdemelte volna ki, hogy így bánjanak el vele, ezek a csajok…

Kedvenc idézeteim:

„– Öreg vagy kölyök?
– Találd ki!” (8. oldal)

„– Mióta ismered?
– Másfél hete.
– Lefeküdtetek?
– Mit gondolsz?
– Bravó!
– Aznap.
– Bolond vagy te, hányszor mondtam, hogy ne csináld!
– Nem akartam, de ebbe most nem volt beleszólásom.
– Mi az, hogy nem volt? Olyan nincs. Annyira jó ez a pasas, vagy esetleg megerőszakolt? Azt azért nem hiszem, nem vagy te már olyan jó csaj, nem is vagy húszéves, és mostanában nem divat. Alig maradt a pasikban tesztoszteron: olvastam, hogy fele sincs a száz évvel ezelőtti átlagnak.
– Egyik sem, hagyjál már! Amúgy kösz.
– Szívesen. Tényleg nem értem. Legalább jó volt?
– Mint amikor átmegy rajtad az úthenger.
– Hát akkor most mi a baj? Lekopott, vége. Hurrá!
– Másodszor is olyan volt, mint amikor átmegy rajtad az úthenger, és harmadszor is. Semmi javulást nem mutatott.
– Ismétlem: örülj, hogy eltűnt és nem hívott többet.” (8-9. oldal)

„– Nem bandita, nem akar ő senkinek sem ártani, csak olyan, mint a szél, sokfelé képes fújni. Próbáld meg rendszerességre szoktatni a tornádót vagy a tájfunt! […]
– Te meg odatartod az arcod a viharnak – szóltam közbe.” (26-27. oldal)

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

„– Igen, kicsit túl sok szó esett köztünk a kajáról. A volt férjem imád enni, ételről beszélni, inni is, meg szexelni is. De ne haragudj, Borikám, ki nem?
– Vannak azért ezeknél fontosabb dolgok is az életben.
– Mint az evés és a dugás? Említs már párat!
– A szeretet? Az emberi kapcsolatok? A tudományok? A művészet?” (40. oldal)

„Utálom, ha az időmmel szórakoznak, és ha valaki átver. Azzal nem állok szóba.” (47. oldal)

„[…] A szeretetnek nincs ára – nyafogott.” (77. oldal)

„Elengedtem a fülem mellett, hogy egy feleséget gatyához hasonlított, ráadásul mellékesen levízihullázta a küllememet.” (110. oldal)

„– MENJÜNK KI KÁVÉZNI!
[…]
– Gyerünk!
– Menjünk!
– Indulás!” (119. oldal)

„Pár év van benne, utána fene tudja, mi lesz velem, máshoz sem értek, a jól férjhez menéshez végképp nem, de majd csak lesz valami.” (127. oldal)

„Ne ítélkezzünk feleslegesen.” (144. oldal)

„– Mi van? Ilyen baromi lassan olvasol?
[…]
– Nyugi, ne türelmetlenkedj!” (208. oldal)

„– Ő mire vágyik?
– Agyi stimulációra, kalandokra, történésre, arra, hogy újat tanuljon a csajától mindennap, és hogy az mindennap más legyen.
– Mi vagyok én? Online sakkjátszma?
– Sajnos nem vagy olyan, mert akkor most ott ülne nálad, és nyomkodná a gombjaidat, mint a számítógépét vagy a telefonét, de sajnos te ennyire nem kötöd le, attól tartok.” (209. oldal)

„Azért egy nő életében nem a férfi a legfontosabb. A házasságról nem is beszélve. Hol divat az már? Egy rakás semmi az egész, elavult és poros intézmény!

227. oldal

Utálok az emberek képébe kamuzni, nem is igen szoktam, de a lojalitás néha rávisz. Az a hülye jó természetem, az!” (245. oldal)

„Pedig senki sem vágyik arra, hogy végre valahára öreg legyen, amikor ugyan szintén felkopik majd az álla, de már nem lesz annyira ciki. És azzal váltsa meg a szabadságát, hogy öreg szabad sikertelennek és szegénynek lenni, mert akkor már nem baszogatnak ezzel az ismerőseid és a rokonaid.” (262. oldal)

„Tessék eljöttem, mi egyebet adhatnék még neked, élvezd a társaságomat!” (301. oldal)

A könyv adatai:

Könyv: Köllő Bori: Átment ​rajtam egy Neander-völgyi

Kiadó: Atlantic Press kiadó

Kiadás éve: Budapest, 2021

Oldalszám: 302. oldal

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789635570225

Ajánlom: Hmm… leginkább csak azoknak, akik szeretik az ehhez hasonló történeteket…

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Hát, nekem nagyon nagy csalódás volt ez a könyv. Jó pár éve nem vettem már részt, az utazókönyves eseményen, de most a csalódásom miatt, megbántam, hogy erre jelentkeztem, remélem másnak jobban fog ez tetszeni, mint nekem...

További szép estét!

Smurfettereads