Nemrég befejeztem Leigh Bardugo: Ruin and Rising – Pusztulás és felemelkedés (Grisa trilógia 3.) (Grisaverzum) c. kötetét.  Nekem nagyon tetszett, úgy olvasnám még tovább… Azt hiszem, lassan ideje újraolvasnom az első részét, hogy ismét belevethessem magam Alináék történetébe magam, hogy újra éljem a pillanatokat, az eseményeket, a kalandokat, amiket ez a trilógia tartogat. :D

Árnyék és csont értékelésem: https://smurfettereads.blog.hu/2021/06/15/leigh_bardugo_shadow_and_bone_arnyek_es_csont_grisa_trilogia_1_grisaverzum_c_konyv_ertekelese

Ostrom és vihar értékelésem: https://smurfettereads.blog.hu/2021/09/01/leigh_bardugo_siege_and_storm_ostrom_es_vihar_grisa_trilogia_2_konyv_ertekelese

Hat varjú értékelésem: https://smurfettereads.blog.hu/2021/09/30/leigh_bardugo_six_of_crows_hat_varju_c_konyv_ertekelese

Wonder Woman - A háborúhozó: https://smurfettereads.blog.hu/2021/03/28/leigh_bardugo_wonder_woman_a_haboruhozo_c_konyv_ertekelese

Fülszöveg:

Értékelés:

Így, hogy nemrég befejeztem Leigh Bardugo: Ruin and Rising – Pusztulás és felemelkedés (Grisa trilógia 3.) (Grisaverzum) c. kötetét, azt kell mondanom, hogy imádom ezt a trilógiát, teljes szívből.  :D Az első része az Árnyék és csont, nekem nagyon tetszett, sőt imádtam! Hamar beszippantott Alina világa, és alig bírtam letenni a könyvet, annyira magával vitt az írónő által felépített fantasy világ Grisákkal, Napidézővel meg az Éjúrral együtt.  :D Rabul ejtett velük, és alig vártam már, hogy újra belevethessem magam a történetükbe, és jött is az Ostrom és vihar, a trilógia második része, ami csöppet csalódás volt nekem, túl sok volt a beszéd, a sztori meg nagyon lassan haladt. Emlékszem, az írónő nem siette el, szépen lassan haladt, míg egyszer csak rájuk nem zúdította az oltári nagy csavart, amire olyan sokáig kellett várni, az összecsapást, amit az Éjúr által vélt háborút várták annyira, Alina, Nyikolaj, Mal és a velük maradt Grisák. Akik felkészülve várták a Kis Palotában, mikor éri el őket az Éjúr haragja, és nem is késlekedett, csak túl sokat kellett rávárni, és ez egy kicsit leülepedett a sztorit számomra, de aztán most… Az írónő a Pusztulás és felemelkedéssel… Magával vitte a szívemet is…

Nem akartam befejezni, halogattam az utolsó 4-6 fejezetet, nem akartam egy nap alatt befejezni, pedig már tegnap, és tegnap előtt is nagyon közel voltam már ahhoz, hogy befejezzem, de nem akartam búcsút venni a kedvenceimtől, Alinától, Maltól, Nyikolajtól, Zójától,Tamartól és Toljától, Nágyától, Zsenyától, Davidtől, Misától, Éjúrtól, hát igen őt is imádom. :D Mi lenne a rosszfiúk nélkül? :D Hát, unalom. :D Kellenek a rosszfiúk is, nem csak a jó fiúk. :D Harshawot is nagyon megszerettem, Oncattal együtt, annyira cukik voltak együtt. :) Még a Szoldát Szol is szimpatikus volt nekem, bár az Apparátus annyira nem.  De a Fehér-Katedrális, mint helyszín nekem mégis tetszett. :D Élveztem Alina, és a csapata kalandos utazását, ami végig nagyon izgalmas volt. Szerettem, hogy bármily nehéz is volt a dolguk, nem szűntek meg mosolyt csalni az arcukra, poénkodtak, viccelődtek, beszólogattak egymásnak, bármit csak ne legyen mindig szomorúság, fájdalom az elvesztett barátok, társak hiányától, vagy a félelemtől az elkerülhetetlen végső összecsapásának eljövetelétől, ami így is úgy is megtörténik az Éjúrral és a nyivecsóival szemben.  

Alina és a kis csapata, ami elég sok mindenen ment keresztül, teljesen a szívemhez nőttek, még Baghra is, én szerettem őt is, főleg az Alinával való közös párbeszédeit, meg Nyikolajjal. Nagyon jó fej öreghölgy, aki nem túl kedves, de mégis tök jó fej, én már az első részében is megkedveltem. :D A Pusztulás és felemelkedés sok izgalmas kalandot tartalmaz, már a kezdet is, pörgős, cselekményekben gazdag, fordulatos, és lenyűgöző az elejétől a végéig. A szereplői is hihetetlenül imádni valóak, még a rosszak is, ebben a trilógiában, őszintén mondom, nincs olyan, akit utálnék. A második részben, egy kissé unszimpatikus volt nekem Alina, amiért döntésképtelen volt, kit akar is igazán, de ebben a részben egyáltalán nem érződött ez, megváltozott, végül csak tudta, ki a jó neki, és örülök, hogy így történt, de vérzik is a szívem, amiért elvesztettem az egyik kedvencemet, és akit majdnem elvesztettem. :( A vége pedig sokkoló volt, az írónő tudja, mikor dobja be az irtó nagy csavarjait, és ebben a részben is pont akkor dobta le a bombát, amikor nem számítottam rá, főleg így nem, ahogy történt… Meg is lepett, hogy végül így történtek a dolgok.

Alina, Mal, Zója, Zsenya, Nágya, Tolja, Tamar, David, Harshaw, Adrik, Misa, Stigg, Szergej és a többi kis csapat, felbátorodva, elindulnak megkeresni az újabb erősítőt, hogy legyőzzék az ellenséget, és felszabadítsák Ravkát, hogy eljöjjön a várva várt, béke és a nyugalom. De azért ez nem megy egykönnyen. Az írónő sok kisebb csavart, káoszt zúdít rájuk, és sokat veszítenek, nem csak barátokat, társakat, ellenségeket. Nyikolaj pont jókor esik be a történetbe, és a humora, a párbeszédei ismét nagyot dobnak a sztorin, amikor Alinával beszélget, és ugratják egymást, nagyon szerettem ezeket a részeket, jeleneteket. De az Éjúr nem kegyelmez senkinek, nekik meg így se, úgy se. Én pont így szeretem őt, hogy olyan gonosz, és egyszerre szörnyeteg is tud lenni, egy igazi rosszfiú, imádom a karakterét, és ezért is félek a Netflixes sorozattól… :( Ahogy az első és második részben megszokhattuk, semmi sem megy zökkenő mentesen, hát ebben sem. Nagyon sok minden történik, ami mindent megváltoztat, a végső összecsapás, meg mindent visz. Végül mindenki megkapja, ki így ki úgy a maga jussát, sok veszteség és fájdalom útján, de végül minden jóra fordul, és megváltozik minden. Örülök, hogy nem függővég lett a vége, és végül teljesen bezárul a kör, de én még mindig folytatnám tovább. Már most hiányoznak a karakterek, a helyszínek, a kalandok és az izgalmak. Leigh Bardugo, zseniális vagy!

Az Árnyzóna, a volkrák leírásai még mindig nagyon tetszik, sőt, izgalmas egy helyszín, és a lények is, ahogy az Éjúr Nyicsevói is. Tetszett a leírásaik, a helyszíneké, a Tűzmadár leírása, a világ felépítése, a karakterek fejlődése, érezhető volt, hogy az első résztől kezdve mennyit fejlődtek, és mennyi mindenen mentek keresztül az első bekezdés óta. Sok kalandon, fájdalmon, bánaton, szenvedésen túl vannak, de sajnálom, hogy ezzel a résszel vége lett, én még úgy olvastam volna még tovább is. Teljesen beleszerettem ebbe a fantasy világba, a szereplőkbe, a helyszínekbe, és 1000%, hogy újraolvasós lesz nekem, még akkor is, ha a második része kevésbé tetszett nekem. :D Meg még ott van, a Hat varjú 2 része, amit még el kell olvasnom az írónőtől, meg A kilencedig ház, ami bízom benne, ugyanennyi izgalmakat tartogat. :) Szeretem az írónő stílusát, és ahogy megformálja a karaktereit, ahogy felépít egy egész világot, a cselekményeket, a fordulatokat, a helyszíneket, és mindezt egyszerre felpezsdíti izgalmakkal, és pörgős eseményekkel, kalandokkal, amiken át kell verekedniük magukat a szereplőknek. :)

Kedvenc idézeteim:

„– A szentnek le kell mennie a népe közé, nem pedig bujkálnia, mint egy patkánynak a lyukban.” (18. oldal)

„– A hitemet a szenteknek tartogatom – felelte higgadtan. – Nem olyanoknak, akik gyerekeket küldenek a halálba.” (29. oldal)

„– Igyekezzetek magabiztosnak és… fenségesnek tűnni.” (54. oldal)

„[…] Félelem nélkül háborúznak majd és örömmel halnak meg. A hitnél nincs nagyobb erő, és nem lesz nagyobb sereg annál, amit a hit hajt.” (59. oldal)

„– Túl magas az ár.
– A háború az az ár, amit a változásért fizetünk.
– És ezt a köznép fizeti meg, az olyan földművesek, mint amilyen én is vagyok. Sosem azok, mint akik közé te is tartozol.
– Mi…” (59. oldal)

„Ha nem a harag és az erőm vezérli a tetteimet, akkor a kivégzés nem az a lépés volt, amit komolyan fontolóra veszek.” (79. oldal)

„Szép napot magának, uram! Elnyomtam magamban az eszelős vihogást. Beleszédültem a kimerültségbe és a félelembe.” (98. oldal)

„– Juje szes! – kiáltott utána Tolja shu nyelven.
– Ni vé szes – kiabálta vissza a lánytestvére a válla felett. És ezzel eltűnt.
– Ez mit jelent?
[…] – Juje szes: „Vesd meg a szíved!” De ez tükörfordítás. Az igazi jelentése inkább olyasmi, hogy „tedd, amit tenned kell: ha muszáj, légy könyörtelen”.
– És a másik fele?
– A ni vé szes? „Nincs szívem.” (105. oldal)

„– Mit mondhatnék erre? […] – Szenvedélyes ember.” (123. oldal)

„– Kérlek, mondd, hogy azt tervezed, beöltözöl volkrának és kiugrasz egy tortából!
– Hát, most elrontottad a meglepetést. – Ellökte magát a korláttól.” (129. oldal)

„Életem egyik leghosszabb napja volt, és bár uralkodtam a kimerültségemen, az most ázott kabátként borult a vállamra. […] De mielőtt keresnék egy ágyat, hogy beledőljek, valamit tudnom kellett.
[…]
– Mit súgtál? – kérdeztem tőle halkan. – A cárnak.
[…]
– Na razrusája. Éja razrusoszty. – Én nem vagyok tönkretett. Én teszek tönkre másokat.
[…]
– Emlékeztess majd rá, hogy a jó oldaladon maradjak!
– Drágám – fordította felém előbb az egyik sebhelyes orcáját, aztán a másikat: – Nekem már nincs többé jó oldalam.” (155. oldal)

„– Azonnal vissza kell jönnöm?
– Ne tekergőzz, akár egy giliszta!” (202. oldal)

„– Nincs semmi baj a fogaimmal.
– De nincs ám – csitította Zsenya. – Te vagy a legbájosabb rozmár, akit csak ismerek. Mindössze azon ámulok, hogy nem ütötted még át velük az alsó ajkadat.
– Tartsd távol tőlem a kezed, Szabó – morogta Zója –, vagy kibököm a szemedet!” (240. oldal)

„– Ó, a szentek szerelmére! – gúnyolódott Zója. – Ti igazi babonás parasztok vagytok.” (272. oldal)

„– Mi lenne, ha felhasítanám a testedet, és megnézném, hogy illeszkednek a csontjaid?
Zója felborzolta a haját.
– Lefogadom, hogy ugyanolyan szépek, mint a többi részem.
Újrafordítottam egyet Tamar tányérján, és megpróbáltam elképzelni, mire lehet szükség egy ilyen manőverhez. Bárcsak rendelkeznék Nyikolaj stratégiai képességeivel!” (305. oldal)

„Hagytam, hogy visszaverődjön hozzá ez az áradó várakozás, ez a késztetés: Eljövök érted.” (339. oldal)

„Hát, ha szörny leszek, akkor akár lehetek a szörnyek királya is.” (343. oldal)

„– Adj esélyt magadnak a gyógyulásra!” (370. oldal)

A könyv adatai:

Könyv: Leigh Bardugo: Ruin and Rising – Pusztulás és felemelkedés (Grisa trilógia 3.) (Grisaverzum)

Kiadó: Könyvmolyképző kiadó

Kiadói sorozat: Vörös pöttyös könyv

Kiadás éve: Szeged, 2021

Oldalszám: 392. oldal

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789634577775

Fordította: Sziklai István

Ajánlom: 15+ év körülieknek, és azoknak, akik imádják a fantasyt. :)

Ennyi csillagot adok rá:

Az írónő további magyarul megjelent könyvei:

Grisa trilógia egyben:

Grisaverzum:

A kilencedik ház:

Wonder Woman: A háborúhozó:

Végszó:

Nekem nagyon tetszett ez a része, végig élveztem az olvasást, és abszolút letehetetlen ez a könyv. Csak azt bánom, hogy vége Alina és Mal történetének, de az tuti, hogy újraolvasós lesz, hogy újra elmerülhessek a róluk szóló történetben, és a többiek világában. :) Az Leigh Bardugo nagyszerűen keveri a feszültséget, a kalandokat, az izgalmakat, és még egy cseppnyi humort is belekever. Imádom a stílusát, imádom a karaktereit, a történeteit, a felépített világát, és az Éjúrat. Bármily gonosz is. :D ❤❤

További jó olvasást mindenkinek!

Smurfettereads

Kedves Nóra! Megtisztelő, hogy elfogadtad a kérésem, és veled is készíthetek interjút, nagyon hálás vagyok neked érte. :)

Mit jelenet neked az írás?

A legnehezebb kérdéssel indítottál, mert az érzelmek tekintetében nem könnyű ezt összefoglalni magamra vetítve. Azt hiszem egy író számára ez a tevékenység mindent jelent. Az egész életét átszövi. Még az álmai is az alkotásait táplálják. A zenék, amiket meghallgat, a filmek, amiket néz, a könyvek, amiket olvas, és életszituációk, amiket átél, mindent átvisz a saját dimenziójába, és aranyat csinál belőle. 

Hány évesen kezdtél el írni? Mindig is író szerettél volna lenni?

16 évesen kezdtem egy nehéz periódusomban. Nagyjából egyik napról a másikra álltam neki, de ez nem tervezett cselekedet volt, tehát nem mondhatnám, mindig is ezt akartam. Viszont az tény, hogy onnantól, hogy papírra vetettem az első gondolataimat, felmerült, hogy szeretném, ha más is olvasná.

Mi az, ami elindított téged az írás útján?

Egy eléggé terhelt érzelmi állapot. Szükségem volt rá, hogy lefoglaljam a gondolataimat, és színes képekkel töltsem ki, máshogy képtelen lettem volna elviselni a létemet a bőrömben. Így indult, aztán később minden átalakult, és még ennél is sokkal fontosabbá vált számomra.

Mi az, ami megihlet egy-egy könyv kapcsán?

Teljesen kiszámíthatatlan, miből nő ki a következő történet. A Megszámlálhatatlan sorozatot Andrzej Sapkowski Witcherének hangulata, de volt olyan megkezdett ötletem, amit egy videóklip, a Szilánkot meg egy konkrét élethelyzet inspirálta.

Mint olvasó, milyen könyveket szeretsz olvasni, és milyen zsánerben?

Kamaszkoromtól kezdve rengeteg fantasyt olvastam, így aztán teljesen kézenfekvő volt, hogy az első saját ötletem is az lesz. Néhány éve azonban elkezdtem megkomolyodni ilyen szempontból. Egyre több klasszikust olvasok, és olvasói visszajelzések szerint is meglátszik a fejlődésemen. Most értem meg az igazán komoly témákra olvasóként és szerzőként is, persze  ez nem jelenti az, hogy nem csábulok el időnként némi könnyed irodalomra.

Miből merítesz erőt ahhoz, hogy minden egyes nap a laptop elé leülve, órákig csak írj?

Őszintén? (nevet) Sokszor igen nehéz összeszedni azt a bizonyos erőt. Furcsa dolog, hogy az alkotó amennyire szereti, amit csinál, mégis ugyanannyira menekül is előle sok esetben. Hirtelen akkor van a legtöbb dolga, amikor dolgozni kéne a könyvön. A hétköznapok gyakran nem kedveznek a munkakedvnek, és a valóságból se mindig egyszerű visszatérni a képzelt világunkba. Alig tudok annál ideálisabb érzelmi állapotot, amikor tudjuk, hogy sínen van a sztori és tempósan halad előre. Szerelemmel ér fel, amikor újra valami lesz a semmiből.

Van olyan hazai vagy akár külföldi író, aki inspirál az írásban? Ki az, és miért?

Nem tudnék egy kifejezett példaképet említeni. Teljesen változó nálam, hogy éppen mi inspirál. Az tény, hogy egy ideje egyre jobban rákapok a klasszikusokra. Alig olvastam újdonságokat mostanában. Orwell, Mann, Huxley, Verne, Márquez, Diderot, Tolkien, de tervezem elolvasni a teljes Jane Austen életművet, szóval még csak most merülök el igazán ebben a tengerben, és bizonyos, hogy számtalan olyan szerzőt fogok megismerni, aki közel fog állni hozzám.

Mint olvasó, melyik könyv volt rád nagy hatással, azok közül, amiket már elolvastál?

Kamaszként inkább a fantasyt és ifjúsági regényeket olvastam. Akkoriban kedveltem meg nagyon Andrzej Sapkowskit és Cassandra Claret, az ő könyveik szinte egyszerre hatottak rám a Megszámlálhatatlan sorozat világának kialakulásakor. De fontos számomra egy kötet, amit anyukámtól kaptam kölcsön, végül aztán már vissza se adtam neki, annyira megszerettem. Sofie világa a címe, ez tulajdonképpen egy regény a filozófia történetéről Jostein Gaardertől. Egy fiatal norvég lány leveleket kap egy ismeretlentől, aki filozófiára tanítja. Aranyos és érdekes történet, egészen addig, míg egy hatalmas, elvont csavarral meg nem kutyulódik az egész, és nem győzzük kapkodni a fejünket. Emlékszem, mekkorát koppantam annál a fordulatnál, és akkor írta be magát a szívembe. Van, hogy többször is felütöm, néha csak amiatt, hogy a filozófiai részeket újraolvassam.

A Szilánk című könyved három elképesztő nőről szól, mesélnél nekünk egy kicsit bővebben, hogy mennyi kutatómunkát igényelt, mi volt az, ami megihletett? 

Az egész onnan indult, hogy egy nagyon fontos dolgot tanultam meg önmagammal kapcsolatban. Méghozzá azt, hogy ha úgy érzem, bizonyos élethelyzet már nem szolgál engem, ne féljek továbblépni. Ez volt az alapgondolat. Aztán jött az ötlet, hogy több történetből álljon a könyv, amelyek váltják egymást. Eredetileg mindhárom sztori a jelenben játszódott volna. Aztán eszembe jutott, hogy különlegesebb lenne múltbéli szálakkal, így jött a történelmi vonulat. Az ókori görög Demetria született meg elsőként, ugyanis abban voltam a legbiztosabb, hogy egyiküket Athénban helyezem el. Utána jött a francia Marie Louise, végül pedig az amerikai Emilie. Ez utóbbiról annyit kell tudni, hogy ő volt az egyetlen a könyvben, aki történetének egy részlete nagyjából azóta létezett, mint A hordozó első fejezetei, azaz kamaszkoromban már megírtam, csak sokat kellett pofozni rajta, és egyáltalán rájönni, hogy tökéletes eleme lehet ennek a regénynek. Szóval hármuk közt ugyan a „legfiatalabb”, mégis ő a „legöregebb”.

Szilánknak lesz folytatása, vagy hasonló témájú történeted, a jövőben?

Nem tervezek konkrét folytatást írni, mert így tekintek rá egészként. Bár sokan mondták, hogy szívesen olvasnának még Demetriáról, Marie Louise-ról és Emilie-ről külön is, de nincsenek ilyen terveim. Lesz viszont egy hasonló történet, szintén motivációs mondanivalóval, amit emberileg ugyanolyan fontosnak tartok, mint amit a Szilánkban kifejtettem. Még nem döntöttem el, hogy lesz-e kötődése valamilyen módon a Szilánkhoz, de nem biztos. Valószínűbb, hogy egy egész más mágikus realista világot építek fel hozzá, hiszen formailag is másként él a fejemben.

Ha jól tudom, készülőben van a Megszámlálhatatlan c. sorozat (A hordozó, A hófehér másvilág és A kötelék) előzménye. Mesélnél nekünk erről is, ha nem titok?

Ezt a könyvet egyszerűen muszáj volt megírnom. Annyian noszogattak, hogy kell nekik Ragona története, úgy döntöttem, egye fene, megírom. Meglepően könnyen összeállt a vázlat. A sorozat alapján adta magát, hogy minek kell benne lennie, és ami nem szerepel a könyvekben, az is gyorsan hozzá csapódott. A tényleges írás azonban már nem ment zökkenőmentesen. Kétszer futottam neki, kétszer hagytam abba. Időközben elkészült a Szilánk, és elkezdtem egy másik ötletemet is, végül nyár elején tért vissza hozzám Ragona, és engedélyt adott, hogy most már megírjam a sztoriját. Nehezen csiszolódtunk össze, de ha addig élek is, megkapják az olvasók ezt a történetet. :D

Egy kicsit bemutatnád nekünk, hogy miről is szól ez a fantasy sorozat?

Olyan halhatatlan lényekről, akik meg tudnak halni. (nevet) Ennél pontosabban, olyan nőkről, akik öröklik a lelkileg újjászületés képességét, ehhez azonban meg kell halniuk. Az új lelkükkel azonban egy gyermek szintjéről kezdik újra az életet, és teljesen más emberré válhatnak, mint előtte, ugyanabban a felnőtt testben. Az egészet egy középkori jellegű kitalált világba helyeztem. A főszereplők a gonosz királynő, Ragona elől menekülnek, aki egy boszorkány, de a legjobban az újjászületés képességére fáj a foga. Nagyjából így tudnám összefoglalni a lényeget.

Mennyire kapcsolódik ehhez a fantasy világhoz A követ és A menedék c. e-könyvek?

Ugyanaz a világ, ugyanazokkal a szabályokkal, csupán a sorozat jövőjében játszódik, ami valamelyest hasonlít a mi jelenünkhöz. A főszereplő lány különös események folytán kapcsolatba kerül a sorozat hőseinek leszármazottjával, és segít neki kiszabadulni a fogságból. Mindkét történet ingyenesen hozzáférhető a Google Play-en, azoknak, akik szeretnének belekóstolni a világomba. Aki csak A hordozót olvasta, nem értheti, hogyan kapcsolódik ez a sztorihoz, ezért van szükség A hófehér másvilág ismeretére is, ugyanis leginkább azzal áll rokonságban. A későbbiekben ezek is elérhetők lesznek papírkötetként, de A követet szeretném kibővíteni némi érdekességgel.

Mik azok a zsánerek, amiket még ki szeretnél próbálni a meglévőkön kívül? Hogy döntöd el, melyik legyen a következő, amiben írni szeretnél?

Az egyik zsáner, ami felé szívesen elmozdulnék, az a sci-fi, de engem nagyon magával vitt a fantasy és ez a mágikus vonulat. Rengeteg szabadságot ad nekem, és ebben tudom igazán kiélni a kreativitásom. A Szilánkkal a történelemhez is hozzányúltam, és az érdeklődésem azóta sem lankadt iránta, sőt ötletek is jöttek konkrét történelmi történetre, szóval lehet, hogy idővel lesz is. Nagyon foglalkoztat a viking világ, és úgy általában az északi népek, illetve továbbra is az ókori görög és a római kor, a 18. századi arisztokrácia viselt dolgai. Úgyhogy szerintem lesz rá példa, hogy ezekben mélyebben elmerüljek ismét.

Mik a terveid jövőre nézve? Lesz még olyan sorozat, mint a Megszámlálhatatlan?

Fantasy ötletem van dögivel, szóval azt megígérhetem, hogy abból lesz egy pár, viszont egyikre se mondanám, hogy olyan, mint a Megszámlálhatatlan. Abban hasonlítanak, hogy mindegyik egészen egyedi ötlet a maga módján, és köze van a boszorkánysághoz valamilyen módon, vagy a szereplői nemesi származásúak. Ettől valahogy nem tudok szabadulni. (nevet) De a cselekmények és a karakterek céljai mindegyiknél más és más.

Pár éve megjelent A követ és a Menedék c. könyveid, amiket közösen írtál Robin O’Wrightly írónővel. Lesz még közösen kiadott könyvetek az írónővel?

Sosem lehet tudni. Előfordulhat, mert az alkotói kémia nagyon működött köztünk. De mostanában nem beszéltünk ilyesmiről. Mindenesetre annak nagyon örülök, hogy megtapasztalhattam, milyen érzés együtt írni valakivel. Fantasztikus, ahogy elmék hangolódnak egymásra, és egy idő után ismerni kezdik egymás rezdüléseit. Nem is hittem volna, mennyire intim egy ilyen folyamat. Talán a fizikális együttélésnél is intimebb, hiszen ahhoz, hogy működjön, meg kell nyílni a másik felé, nincs mese.

Volt már olyan, hogy a fejedben már megszületett, amiről írni akartál, de amint leültél a laptop elé, elszállt?

Hajajj… Sokszor. Nem is tudok annál fájdalmasabbat elképzelni, főleg, ha arra viszont tisztán emlékszem, hogy értékes ötlet volt, mert az érzet, hogy valami fontos eszembe jutott, megmarad.

Jártál már úgy, hogy elfelejtetted leírni azt a részletet, párbeszédet, jelenetet, ami eszedbe jutott, csak éppen nem volt nálad semmi írószer, vagy laptop, telefon?

Általában megoldom. Valami kis fecnit akkor is kerítek, ha az életem múlik is rajta. Szóval lejegyzem. Az már más kérdés, hogy elfelejtem, hová tettem, elhagyom, vagy később valamiért elvetem.

Mit ajánlasz a kezdő íróknak, hogy fogjanak hozzá az adott könyvükhöz?

Olvassanak sokat. És a legfontosabb, hogy üljenek le, és írjanak. Bármit, ami csak jön. :D Az a legcélravezetőbb.

Melyik a legkedvesebb neked a már megjelent könyveid közül, és miért?

Mind másért fontos számomra. Egyiket sem tudnám kiemelni, hogy azt jobban szeretem. A hordozó az első volt, elindított egy úton, még szép, hogy hálás vagyok érte. A hófehér másvilág azért kedves számomra, mert egyáltalán eszembe jutott, hogy ezt a történetet lehet folytatni, és nem is akárhogy. A kötelék pedig kemény dió volt, hiszen fogalmam sem volt, hogyan zárjam le az egész trilógiát, aztán egyetlen villanással kipattant a fejemből egy fontos kapcsolódási pont az első kötettel, amiből aztán ki lehetett alakítani egy igazán megdöbbentő befejezést. A Szilánk pedig az első különálló sztorim, ami a saját élettapasztalatomból ered, és számtalan olvasót sikerült elgondolkodtatnom vele.

Egy hosszú és fárasztó nap után, mi az, ami ellazít?

Zenét hallgatok, énekelgetek magamnak. Ennek a szomszédok nem biztos, hogy túlságosan örülnek, de engem szórakoztat.

Milyen zenéket szeretsz hallgatni? Írás és olvasás közben is szoktál zenét hallgatni?

Nos, bármennyire hihetetlen, én keményvonalas rocker vagyok. Rá szoktak csodálkozni, mert öltözetemet tekintve ez nem látszik rajtam. Kicsit úgy vagyok ezzel a dologgal, hogy a könyveimben és a való életben is szeretek meglepetéseket okozni.

Olvasás közben kizárt, hogy hallgassak bármit. Vagy olvasok, vagy zenét hallgatok. Az írás esetében viszont más tészta, ugyanis sokszor választok témához, adott hangulathoz illő zenét. A Megszámlálhatatlan írásakor például kelta zenét hallgattam orrvérzésig.

Legközelebb hol találkozhatunk veled?

Szeptember 29. és október 2. között a 27. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon.

Hol érhetőek el az új olvasók számára is a könyveid?

A sorozat kötetei jelenleg csak a Könyvmogul Webáruházban kaphatók, a Szilánk viszont bármelyik Libri vagy Líra üzletben, a Bookline hálózatából, és ugyanúgy a Könyvmogul Webáruházból.

Nagyon szépen köszönöm Krencz Nóra írónőnek is, hogy megválaszolta a kérdéseimet. :) Remélem nem sokára személyesen is találkozhatunk a következő a könyvfesztiválon, vagy jövőre a könyvhéten, és jut egy kis idő a beszélgetésre is, de addig is, sok sikert kívánok! :)

Smurfettereads

Az említett, és már megjelent könyvek:

Ízelítőnek hozok pár idézetet is:

A hordozó

„– Szerencséd van, fiú – rázott meg elégedettségében. – Ezt a napot még túléled.”

 „Azt tanította nekünk az élet, hogy ha az ember külön és kitűnik a tömegből, akkor vagy megbélyegezik, kitaszítják, vagy játszadoznak vele. Egyiket sem kockáztathattuk.”

„Szerettem néha árnyként sétálni az éjszakában. Olykor én magam voltam a fény, de időnként szükségét éreztem, hogy kicsit elbújjak a világ elől.”

„Egy ígéret nem lehet elég egy valódi kapcsolathoz, ha közben az egyik fél egészen addig nem is gondolt rá.”

„– Sosem hagyja, hogy unatkozzunk vagy búsuljunk a sorsunkon. Azt szeretné, ha éreznénk, ide bármikor hazajöhetünk. Még akkor is, ha az sosem tarthat sokáig. Nem akarjuk veszélybe sodorni a jelenlétünkkel, szóval nem maradhatunk itt.”

„– Ne fickándozz annyit, kiscica! A karmaidat most úgysem használhatod.”

„– Gyűlölöm az árulókat – szólalt meg Ger valamivel nyugodtabban, de vészjóslóan. – Rühellem a haszonlesőket, a megalkuvókat, a képmutatókat, mert mindent ki tudnak játszani. Te is megpróbáltad, de nem voltál elég gyakorlott és tapasztalt, hogy számításba vedd, a rossz oldalon állni kockázatokkal jár. Akit ártó szándék vezérel, annak semmi sem szent. Az adott szó fikarcnyit sem számít a céljai elérésében. Pontosan azt kaptad, amit megérdemeltél.”

„– Bízzon abban, hogy mindenki megkapja, ami jár neki. A jutalom és a büntetés sosem marad el, bármennyi sebet is szerzünk érte. […] Ne engedje, hogy megfosszák attól, ami az öné!”

„[…] Légy olyan boldog, amit megérdemelsz! Vigyázz a tieidre!”

Szilánk

„– De be kell látnod, hogy rád sem várhat más élet, mint itt bármelyikünkre. Egy nő nem dacolhat a világgal, mert az kiveti magából, mielőtt kettőt pislogna.
– Nahát, de bölcs lettél!”

„– Ez tipikus – mondta. – Az ember mindig a külsőségeket veszi észre először. De kérlek, koncentrálj a belsődre! Semmi más nem merült fel benned a bőrhibádon kívül? És most ne kezdd el felsorolni, hogy mivel nem vagy megelégedve magadon! Nem számít, mekkora az orrod, van-e szeplőd, vagy más szemű szem jobban tetszene. A tükör ezeken nem tud segíteni.
[…]
– Szükséges lenne megértened, hogyan is használd ezt a törékeny tárgyat, ami annyiszor megihlette már a filmipart, az írókat, talán a festőket is. Többnyire varázserőt tulajdonítanak neki. Egyszer elvezet egy másik világba, ahol mi szintén létezünk, csak egész más a személyiségünk. Másszor önmagunkként lépünk át oda, hősei leszünk egy mesének, és esetleg megmentjük az ott élő lények életét. Csakhogy az eszünkbe sem jut, hogy nem csupán egy kitalált történetben lehet különleges eszköz egy tükör. A mi valóságunkban is az, hiszen ugyanúgy varázserővel bír. Ha megfelelően használjuk, megspórolhatjuk a pszichológust is.”

„Nem csupán magáért, hanem mindannyiukért készült cselekedni, és már megint csak a remény maradt, hogy az eredmény végül igazolja őt. Egyre gyarapodott a kétes helyzetek száma, mégis a lelke mélyén örült annak, hogy hasznos lehet.”

„– Hát ez az! A szív mindig ismeri az igazán helyes és megfelelő utat, csak az agy nem hisz neki. Folyton akadékoskodik, és lebeszéli magát.”

„– Rájönnél, ha hazudok. Akkor már inkább nem kertelek. Meg amúgy is elég távol áll tőlem a…
– …Kedvesség. […]
[…]
– A hazugságra céloztam. Az őszinteség erény és tiszteletreméltó dolog – mondta. – A csöpögős kedvesség az ostobáknak való.
– Szerintem pedig éppen ehhez kell a legtöbb ész, hogy azokhoz is emberi hangon tudj szólni, akik a legkevésbé sem érdemlik meg.”

„Különös lázban égett. Olyan izgatottság kerítette hatalmába, amelyet a korábbiak alig közelítettek meg. Egész éjjel nem jött álom a szemére.
[…] Marie olvasott már szerelemről, de elképzelni sem tudta, mennyire felemelő lehet a valóságban. Kiszabadítja az embert a testnek nevezett ketrecből, és oly magasságokba emeli a lelket, ahol csak a mámorító boldogság honol.
Ez szerelem volt.”

„– Látja, nem véletlenül szeretném megóvni. Súlyos kettősséget látok önben. Lángol, ég a kíváncsiságtól, mi az, amit még nem tud, de közben tart is az újtól, mert bajba keverheti. Bosszantó és szomorú látni, mivé aljasul egy szereteten és elfogadáson alapuló vallás. Torzszülöttet csinál az ember bármiből, ami a kezébe kerül. Nekem is vannak hibáim, mademoiselle, de hiszem, hogy aki akarja, kihozhatja magából a legjobb formáját. Gyarlók maradunk halálunkig, mégis lehetünk jók, ha azok akarunk lenni.”

„Rájött, milyen régen vette a kezébe a könyvet, amit legutóbb olvasni kezdett. Most elmerült benne, és egy időre kizárta a külvilágot, amely hónapok óta ellene volt.”

„– Én az elejétől kezdve tisztában vagyok ezzel, mademoiselle. Nem mond újat nekem.
– Akkor miért kockáztat?
– És ön miért? Mi okból szökött el a kastélyból? […] – Ugyanazért, amiért én sem térek el a nézeteimtől. Hajtja az igazságérzete, a kíváncsisága: valami, ami arra készteti, hogy megismerje, amit még nem tud. Ilyen az emberi természet, hölgyem. Nem félek hinni valamiben, csak mert veszélyes, ha általa több lehetek azoknál, akik nem mernek. A társadalom csakis újító gondolatokkal épülhet. A maradiság mocsara veszélyes a fejlődésre.”

„– Ugyan! Mi is mind hiszünk valamiben. Van véleményünk a világról, csupán nem akarják hagyni, hogy elmondjuk. A férfiaknak megalázó, ha egy nő kicsit is hozzátesz a történelem alakulásához, egyből megmutatja, hogy nincs akkora szükség rájuk, mint hiszik.”

„[…] A szabadság nehéz teher, ha az embert közben előítéletek, szúrós és irigy tekintetek kísérik, mégis annak van a legtöbb értelme.”

„– Tudnod kellett, mi lakozik benned valójában. Kívánom, ennek tudatában élj tovább! Ne dugd újra a homokba a fejed! Használd ki a lehetőséget, amit most kaptál!”

Előre is bocsánatot kérek azoktól, akiknek tetszett ez a könyv, mert ebben a bejegyzésben pont az ellenkezőjéről olvashattok majd. Amit kifejezetten sajnálok a magam részéről nézve, hogy ez a könyv, nem lett az én könyvem, legalábbis a történet nem fogott meg. Bár be kell vallanom, Tom karakterét nagyon megkedveltem, emiatt teljesen elkeseredtem, hogy így elbánt vele a „sors”. Mindezek ellenére kíváncsi vagyok a folytatásra, hiszen számos kérdés merült fel bennem melyekre kellenének még a válaszok, amiket ebben a könyvben nem találtam.

Alapjában véve nem rossz első könyves sci-fi, de nekem ez mégis kevés azokhoz a történetekhez képest, amiket már volt szerencsém ebben a műfajban olvasni… :D A borító sem nyerte el igazán a tetszésemet, miként a történet sem lett a kedvencem. Az író stílusa azonban jó, főként az tetszett, ahogyan megalkotta a „poénosabb” jeleneteket Tommal. Mielőtt hozzám került volna ez a könyv, nem csak molyon figyeltem, hanem a shop.konyvmogul.hu webshopban is szemezgettem többek között ezzel a regénnyel is. Nem is egyszer még a tavalyi és az idei könyvhéten is, azonban ő nem akart velem hazajönni, már értem miért. :D

Fülszöveg:

Értékelés:

Az Álmodj és én létezem c. könyv Olvasólámpás bloggerina és a @shop.konyvmogul.hu webáruház jóvoltából került hozzám, egy Bookstragram tour keretén belül, sajnos nekem ez a könyv hatalmas csalódás volt. Nem számítottam nagydologra, ezáltal nem is volt túl nagy elvárásom. Talán annyi, ha már a fülszövege jól hangzik, akkor legalább legyen jó a történet is, azonban számomra nem sikerült megugrania a jó szintet sem. A könyvhéten is szemeztem már ezzel a könyvel, ahogyan a shop.konyvmogul.hu webshopjában is, de valamiért mégse akart akkor kosaramba ugrani, most már értem, hogy miért. Talán saját maga taszított el attól, hogy megszerezzem magamnak őt. Nagyon szerettem volna, hogy tetsszen nekem is ez a történet. Senkit se szeretnék megsérteni ezzel az értékeléssel, főként nem az írót, de a molyon való létezésem óta, már kifejlődött az ilyen történetek iránti ízlésem. Ez a könyv nem tudott meggyőzni arról, hogy nekem való lenne. Izgalmasan kezdődött, így elég hamar elértem az 50., aztán a 100.; majd a 150. oldalt is. Ahogy kezdett bejönni az a sok karakter, a katonaság, az álom/emlékek, valamint az időbeli ugrások is, kezdtem elveszíteni a fonalat azzal kapcsolatban, hogy akkor most miről is akar mesélni nekünk az író, úgy igazán?

A történet szól egy srácról, aki szeret bulizni, nem veti meg a szebbik nemet, ha kell a partner nőjével mást is bevesznek, aztán valahol két időugrás között a srác, már nincs is magánál, mert kómába esett egy reptéren. Jó, oké, biztos valami nem kóser nála, beteg vagy mit tudom én, ez volt a legelső gondolatom vele kapcsolatban, és vártam valami választ, de nem éppen az jött el. Hirtelen ugrunk 36 évet az időben, a srác öreg, senki se keresi, magára maradt egy kórházban, mire jön egy számítógép zseni, a mesterséges intelligencia programjával, és elkezdik az agyát birizgálni, meg bepöccenteni, de előtte megszületés, és újjászületésről kapunk egy kis ízelítőt, amit bár nem igazán tudtam rendesen értelmezni, mert... Egy kissé kétértelműnek tűnik a dolog, de végül is ez még nem rossz, valahol mégiscsak érthető, mit akart ezzel az író. Azt sajnálom, hogy csak a könyv felénél tudott mosolyt csalni az arcomra, egy focis emlékkel, és hiába haladtam eleinte gyorsan ezzel a könyvvel, kezdett érdektelenné válni számomra a sztori.

De miért is nem keltik fel? Hová tűnt Dr. Remcsik? Miért pont Tom a kiválasztott, akit ily módon felhasználnak, miközben nincs is magánál szegény, hogy legyen beleszólási alapja, hogy akar-e kísérleti nyúl lenni az álmai/emlékeiben? Miért pont őt választotta ki Dr. Remcsik? Duxorg és Michael, meg a többi nagy fejesnek mi a célja Tommal, azon kívül, hogy „szebb jövőt” hozzanak létre? Hol vannak a válaszok? Az izgalmas részek? A feszültség? A pörgés? Miért rettegnek attól, hogy mások is lecsaphatnak a kis kísérleti nyulukra, akit rejtegetnek mindenki elől? Miért nem inkább azon dolgoznak, hogy megmentsék a pusztulástól? Mert annak legalább lenne értelme, és magyarázata, hogy miért is aluszik ennyi éven át a kis Csipkejózsika… Ilyenkor hol a fehér lovas hercegnő, meg a csókos szája? XD

Jött minden, ami sci-fi könyveknél alap, mesterséges intelligencia, menő, okos cuccok, hydra kocsik, önműködő járművek, meg a profi katonák, akik a jövő katonái, de kérem szépen, ez egy kicsit túl sok volt egyszerre, úgyhogy semmit sem magyaráz meg. Csupán tovább szövi a sztorit, újabb karakterekkel, újabb helyszínekkel, újabb álom/emlékekkel gazdagodik, és én a 200. oldal után kezdtem nagyon unni. Vártam a csodát, hogy felpörögjön a sztori, és ne csak egy álmos sci-fi legyen, amin bealudni jó, de ezt nem kaptam meg... Kerestem az izgalmat, a humort, az érdekfeszítő lényeget, a logikát, de lehet, hogy csak az én agyam nem "rezeg" úgy, ahogy kéne... Azt hiszem, ehhez én már túl kevés vagyok, hogy felfogjam a lényeget. XD

Ahhoz képest, hogy ez sci-fi, nekem túl kevés volt. Túl sok minden lett egybe sűrítve, magyarázat pedig nuku. Semmi indoklás, hogy Duxorg, azaz a mesterséges intelligencia, miért teszi azt, amit a „rendezőjével” meg a „zóna” tagokkal, és a cyberkillel együtt. A lényeg jól el lett nyújtva, jórészt a szereplők mennek valahová, és csak dumálnak, papolnak mindenfélét a mesterséges intelligenciával, de a cselekmény félúton lemaradt. Tommal jobban élveztem volna csak az egészet, mert annyira vicces egy figura, míg a többi karakter annyira érdektelen, kivéve talán Evianát, meg talán Duxorgot, de a többi csak úgy ott van, és csinálnak valamit, de nem derül ki, mit és hogy miért, csakhogy a szebb jövőért. Meg ott vannak a jövő katonái… De hol a lényeg, a logika? :D

Majd talán a kövi részben kiderül, legalábbis nagyon remélem, hogy a jelenlegi kérdéseimre, nem újabb kérdéshalmot kapok, remélem… Amúgy dobott volna a könyvön, ha kevesebb hiba, elírás van benne, vagy több izgalom. Valami sci-fis akciójelenet, lövöldözés, vagy bármi, csak ne laposodott volna el a sztori, mert hiába haladtam vele, ahhoz képest kicsit gyorsan, mint általában szoktam uncsi könyveknél, de ez a történet nem igazán bővelkedett izgalmas részekben, amit hiányoltam belőle.

Kedvenc jelenetek:

Kedvenc idézetek:

„Mindent egy lapra tett fel.” (30. oldal)

„A lónak a seggét! Azt fizettek meg jól!” (51. oldal)

„Egy apró könnycsepp.
Egy emlék.
Egy apró küzdelem.
Meddig lesz ez elég?” (70. oldal)

„Ugorjon az, akinek hét anyja van, meg kopasz feje!” (179. oldal)

„– Az anyádért engem rugdosol, öcsém!?! Ezt a sportot tegnap még gólra játszották!
Vagy…
– Inkább sakkozzál, ott úgyis kell a paraszt!” (212. oldal)

„– Olyan lassan játszotok, hogy menetközben felpumpálhatnám a labdát! – beszólása után majdnem meglincselték.
– Még kommentálni sem hagyják az embert?! Legközelebb álljak be talán, hogy valakiről lenézhessék, hogyan kell?” (213. oldal)

„Úristen! Mi ez?
Egy szekta, vagy valami más vallásos őrültekháza?!” (288. oldal)

„Két fegyveres csoda nő!
És mi volt első utasításuk?
Vetkőzzek le alsógatyára!” (298. oldal)

„De legnagyobb különbség, hogy eme hadinők egyedül hagytak az utasítás kiadása után, míg az említett hölgyek velem maradtak. Nagyon is!
És ráadásul, akkor nem volt tök ciki, és probléma, hogy NEM HORDOK ALSÓNADRÁGOT!
Probléma, mert amikor pár perc múlva még mindig rajtam volt a nadrág – megjegyzem, már csak a nadrág – az egyik hölgy visszajött, és akkor már kevésbé sem udvariasan, kissé gyanakodva megkérdezte, hogy miért nem vetkőztem még le!
Na, még ez kellett nekem!
Most meg azt hiszik, hogy valamit rejtegetek a gatyámban?
Istenen!
Vajon előbb lőnek, mint kérdeznek?
Gyatra héberemmel, és némi kézmozdulattal próbáltam megértetni mi is a problémám.
Próbáltam…
De láthatóan nem sok sikerrel, mert a hölgy egyre meggyőzőbben kezdett el magyarázni valamit.
Hát, akkor nincs mit tenni. Eljött az igazság pillanata.
Mielőtt még „Miss katonaszépe” elveszti a türelmét, és extra lyukakat üt pisztolygolyóra kimondottan allergiás – a körzeti orvos is ezt mondta – bőrömbe, egy határozott mozdulattal lehúztam a gatyát.
A meglepetés elementáris erejű volt.
Nem tudom meddig álltunk egymással szemben. Én letolt nadrágban, ő elkerekedett szemmel, teljes fegyverzetben.” (298-299. oldal)

„Talpig úriember, mint mindig!” (313. oldal)

„Minek kockáztatni és lerombolni azt a jó imázst, amit ily rövid idő alatt sikerült itt megalkotnom magamról. Vagyis profizmus, profizmus, és profizmus!” (356. oldal)

Könyv adatai:

Könyv: Robert b Bednar Álmodj ​és én létezem (Duxorg 1.)

Kiadás éve: 2021

Kötés: Puhatáblás

Oldalszám: 420. oldal

ISBN: 9786156170057

Ajánlás: Ajánlanám szívesen, tényleg, de akik imádják a sci-fit, ne várjanak túl sokat ettől, mint amit elvárnak amúgy is egy sci-fi regénytől…

Ennyi csillagot adok rá:

Linkek:

Robert b Bednar -https://shop.konyvmogul.hu/robert-b-bednar-duxorg-almodj-es-en-letezem-konyv

Mogul Kiadó – https://www.facebook.com/mogulkiado

Olvasólámpás – https://www.facebook.com/olvasolampas + https://www.instagram.com/olvasolampas/

A sorozat folytatása:

Végszó:

Nemsokára érkezem a második rész értékelésével is, addig is jó olvasást kívánok mindenkinek, és további szép napot!

Smurfettereads

Ma egy interjúval érkezem, az egyik kedvenc hazai szerzőmmel készített interjúmmal, ezúton is köszönöm L. J. Wesleynek, hogy én is készíthettem vele interjút. :D

Kedves L. J. Wesley! Megtisztelő, hogy elfogadtad a kérésem, és veled is készíthetek interjút, nagyon hálás vagyok neked érte. :) Bemutatkoznál pár szóban és mesélnél egy kicsit a könyveidről is az olvasóidnak, és azoknak is, akik még nem ismerik a könyveidet, de szeretnének megismerkedni a munkásságoddal?

Én köszönöm a megkeresést. Nézzük csak, ki is vagyok én. L. J. Wesley, majdnem kedves író, főleg a szereplőimmel. Mindenféle zsánerben alkotok, kivéve erotikusban, az nem az én világom.

Mit jelenet neked az írás? Mindig is írni szerettél volna?

Az írás szenvedély, de nem, nem szerettem volna mindig ezt csinálni.

Hány évesen kezdtél el írni? Mindig is író szerettél volna lenni?

4. általánosban kezdtem, akkor még versekkel. Volt egy elég sok éves kihagyás a „karrieremben”, és végül úgy alakult, hogy a verseket elhagytam és áttértem a regényekre. Nem terveztem, hogy író leszek… így alakult.

Mi az, ami elindított tégedet az írás útján?

Negyedikes koromban az akkori magyartanárom kórházba került és küldeni kellett neki üzenetet. Én egy verset írtam (lehet valahol még meg is van). A többi már történelem.

Mi az, ami megihlet egy-egy könyv kapcsán?

Bármi igazából. Mindenből jöhet egy-egy ötlet, aztán már csak ki kell dolgozni és keríteni mellé valami pluszt. De az alap az bármiből jöhet, akár még egy hülye beszélgetésből is.

Miből merítesz erőt ahhoz, hogy minden egyes nap a laptop elé leülve, órákig csak írj?

Nincs laptopom, asztali gépet használok. :P

Viccet félretéve, ezt szeretem csinálni… másra nincs szükség.

Van olyan hazai vagy akár külföldi író, aki inspirál az írásban? Ki az, és miért?

Nincs. Vannak kedvenc íróim, de nem gondolok rájuk inspirációként.

Mint olvasó is, milyen könyveket szeretsz olvasni, és milyen zsánerben?

Nagyjából mindent, kivéve az erotikust. A lényeg, hogy jó legyen a történet.

Melyik könyv volt rád nagy hatással, azok közül, amiket már elolvastál?

Minden könyvhatást gyakorol rám. Hol pozitív, hol negatív értelemben. Legutóbb a Még nem mehetünk haza például.

Mik azok a zsánerek, amiket még ki szeretnél próbálni a meglévőkön kívül? Hogy döntöd el, melyik legyen a következő, amiben írni szeretnél?

Kipróbálok én kb minden zsánert szívesen, erotikust leszámítva. De alapvetően nem gondolkodok zsánerekben, csak történetekben. Aztán amikor kész vagyok, igyekszem rájönni, hogy mégis hova passzol leginkább.

Melyik a legkedvesebb neked a már megjelent könyveid közül, és miért?

A Brooke. Egyszerűen csak az a kedvencem. Szeretem a sztorit, a karaktert… és amennyire észrevettem, az olvasók is szeretik.

A Hetedik Birodalom c. könyved, mennyi kutatómunkát igényelt, mi volt az, ami megihletett? Miért pont Hófehérke lett a főhősnő, és mikor érkezik a folytatása? Mesélnél nekünk egy kicsit róla?

Viszonylag kevés kutatás kellett hozzá, leginkább a mesék eredetijének jártam utána. Egy M. G. Brownnal lefolytatott beszélgetés eredménye volt a könyv, arról dumáltunk, hogy mennyi potenciál van még ebben a történetben… aztán gondoltam kifejtem. A folytatás még nem tudom mikor jön… majd ha elkészült. De ott már nem Hófehérke lesz a fókuszban, hanem Aranyhaj, Csipkerózsika és Hamupipőke, meg persze, lesz még néhány új karakter is.

Az egy űrállomás takarító-naplója, Afférok, Brooke: A testem a börtönöm,12 első randi, Hetedhét birodalom, az O.N.S. -Egyéjszakás kaland c. könyveid közül, melyiket volt könnyebb, vagy nehezebb megírni? Mely könyved okozott kisebb, vagy nagyobb kihívást?

A legnehezebben az O.N.S. jött össze, annak ellenére is, hogy az a legrövidebb regényem. Nem a téma vagy ilyesmi okozott gondot, egyszerűen csak rossz passzban voltam.
A legkönnyebb… az talán a Brooke volt. Egyszerűen csak jött.

Az említett könyveid közül Brooke: A testem a börtönöm, kapott új borítót, és egy kis ráncfelvarrást, és nem is olyan régen megjelent az O.N.S. - Egyéjszakás kaland címmel a legújabb kisregényed, 2020-ban meg egy népmese-adaptációként a Hetedhét birodalom címmel jelentettél meg egy könyvet, előtte évben meg a 12 első randit, mennyivel könnyebb férfiként női karaktert, mint pasi karakterét megformálni? Melyik jelent a számodra nagyobb, vagy kisebb kihívást?

Én általában női karakterekkel dolgozom, állítólag elég jól is megy. Nem igazán gondoltam még bele abba, hogy melyik a nagyobb kihívás. Azzal dolgozom, amire szükségem van az aktuális regényhez.

Eddig a könyveidben mindig megjelent a rád jellemző humor, ez akkor is megmaradna, ha komolyabb hangvételű történetet írnál?

Persze. Most is van szinte minden regényemben egy komolyabb szál is, mint ugye a depresszió, a családon belüli erőszak, halálos betegség, kóma… ezeket is úgy tálalom, hogy közben csempészek bele némi humort is. Ez a továbbiakban is így lesz.

Ha jól tudom, nem csak írással foglalkozol, tördelsz is, és szerkesztesz is, mesélnél nekünk egy kicsit erről bővebben, hogy mivel is foglalkozol még az íráson kívül?

Nagyjából fel is soroltad. Tördelek az Álomgyárnak, adaptációs asszisztens vagyok a Líránál, tördelek, szerkesztek, borítókat tervezek a Mogul kiadónak és vállalok ilyeneket szerzői kiadásban megjelenő könyveknél is, mostanában pl. többször is dolgoztam együtt Riley Bakerrel. Ezen felül írtam forgatókönyvet, és ősszel még rendezni is fogok egy rövidfilmet. Nem unatkozom.

Egy hosszú és fárasztó nap után, mi az, ami ellazít?

Az alvás. XD

De egyébként nézek elég sok filmet, sorozatot, játszok valamit, vagy éppen olvasok.

Jövőre nézve, mik a terveid?

A leginkább kézzelfogható terv jelenleg a forgatókönyvírás. Nem a magyar piacra szánom, remélhetőleg sikerül mielőbb eredményt elérni valamit ebben is.

Gondolkoztál már azon, hogy könyvsorozatba is belekezdj, ha igen mi lenne az?

Nem, nem igazán. Egy sorozat nagy elköteleződés, a Hetedhét Birodalom folytatását is csak azért csinálom meg, mert külön is teljes mértékben élvezhető lesz.

Mit ajánlasz a kezdő íróknak, hogy fogjanak hozzá az adott könyvükhöz?

Előtte olvassanak jó sokat. Viszont mindenkinek más módszere van. Van aki megtervezi az egészet, van aki ír ahogy jön, ezt saját maguknak kell kitapasztalni.

Milyen zenéket szeretsz hallgatni? Írás és olvasás közben is szoktál zenét hallgatni?

Rock, metal és pop-rock zenéket hallgatok, de írás és olvasás közben soha. Csak elvonnák a figyelmem.

Legközelebb hol találkozhatunk veled?

Szeptember 8.-án, a Café Frei Hercegprímásban, az újraéledő ÍBO-n, Leda D’Rasi és Vámosi Kira társaságában. Utána pedig a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, ott a szombati napon lesz dedikálásom, de minden nap kint leszek a helyszínen.

Hol érhetőek el az új olvasók számára is a könyveid?

A könyvek elérhetőek a saját weboldalamon (ljwesley.hu) a könyvmogul webshopban (https://shop.konyvmogul.hu/l-j-wesley) illetve a Libri boltokban. Az ebook verziók pedig konkrétan mindenhol.

Nagyon szépen köszönöm L. J. Wesleynek, hogy megválaszolta a kérdéseimet. :) Remélem nem sokára személyesen is találkozhatunk a következő könyvfesztiválon, vagy jövőre a könyvhéten, de addig is, sok sikert kívánok! :)

Smurfettereads

Az említett, és már megjelent könyvek:

Ízelítőnek hozok pár idézetet is:

Afférok:

„Most már megeredt a nyelvünk is, próbáltunk csevegni mindenről, én igyekeztem bókolni, humorizálni, de ez elég nehéz műfajjá válik, amikor az ember lépni alig tud, nemhogy rendesen beszélni.”

„– Légyszi, légyszi, légyszi
– Figyelj, hagyd már abba. Úgy vinnyogsz, mint egy ovis az egyszarvúért. Nincs az az Isten, hogy felmenjek erre a vacakra – ismételtem el már vagy századszor.”

„Időről időre azt veszem észre, hogy a világ tele van olyan lányokkal, akiknek az önbizalma valahol a béka feneke alatti pocsolya alatt van. És vannak olyanok, akiknél ez igen furcsa viselkedést eredményez.”

„Mindenkinek kell egy hős.”

„Csak gondoltam, nem küldelek el egyből. Az egy éjszakás kaland, nyugodtan lehet kettő is. Úgy tűnt, bejövök neked.”

„Jobban szeretlek, mint valaha bárkit, ezen a Föld nevű sárgolyón. Te voltál, te vagy, és mindörökké te lesz… Ő.”

Egy űrállomás-takarító naplója teljes történet:

„Fussatok. Aki képes harcolni, harcoljon, de ne vesztegessetek túl sok időt rá. A cél most a menekülés, nem a győzelem.”

„– Na, mi van? Agyvérzést kaptál? Ennyire csak nem nehéz eldönteni, hogy mit akarsz…”

„Szeretnék békés és nyugodt életet élni.”

„– Komám, ébredj! Hé, ébredj már!
– Mi van már? Aludnék.
– Függeszd fel. Kalózok!
– Kalózok? Hol?
– Túl közel. Ki az ágyból.”

„– Az a jó szívem, az fog a sírba tenni.
– Inkább, mint a kalózok, nem?
– Erre iszok. Egészség.
– Egészségedre.”

„– Ahogy mondod komám. Ne legyél már ilyen, kell egy kis izgalom.”

„Úgy tűnik, végre megkapom azt, amiről álmodtam. Egy nyugalmas, és boldog életet. Feltéve persze, hogy elkapom a macskát, mielőtt beletrappol a kajába.”

„– Egy jó tanács holnapra: az ember elég jól bírja az űrben, ha kellően nagy levegőt vesz. Akár tíz-tizenöt másodpercig is.
– Remek tanács, biztos nagyon hasznos lesz.”

„– Különleges vagyok?
– Frászt. Talán annak érzed magad?
– Nem, csak tudod, gondolkodtam. […]
– Ne gondold túl.”

„– Figyelj, tanulj, és maradj életben. Megmutatjuk, hogy csinálják a nagyfiúk.
– És a nagylányok.”

„– Ha arra vársz, hogy majd szívrohamot kapok, és úgy nyersz, tévedsz – gúnyolódott lihegve.”

Brooke (A testem a börtönöm):

„– Küzdj, pihenj és gyere vissza hozzánk! Tudod, hogy várunk rád.”

„Nem fogom, esküszöm! Csak kérlek, ne mondj le rólam! Kérlek! Én élni akarok…”

„– Furcsa dolog az élet. Amikor nincsenek bajok, problémák, akkor fel sem tűnik, hogy hálásnak kéne lenned. De, amikor beüt valami, akkor egyszerre átlátod a teljes képet. És persze, a baj nem jár egyedül. Ha valami beüt, mindig hozza magával a haverjait is.
Kezdesz megrémíteni. Mondd el kérlek, hogy mi a baj! Mi ez a nagy sóhaj?
– Azt hiszem, jogod van hozzá, hogy megtudd, mi a helyzet – sóhajtott egy újabbat.”

„– Ez az én életem. Felnőtt nő vagyok, azt csinálok, amit akarok!”

„– Ne félj, hamarosan jobb lesz. A doki nagyon lelkes. Legalább olyan lelkes, mint amilyen jóképű.”

„Ó, doki, amikor így fölém hajol, akkor leginkább rebegtetni szeretném a szempilláimat, nem csak pislogni. Na, legyen, ahogy akarja, akkor két pislogás…”

„Végtére is, emberek vagyunk; esendőek. Egyikünk sem csak jó vagy csak rossz. Mindnyájunkban ott lapulnak ezek a tulajdonságok, és csak rajtunk múlik, hogy felismerjük-e a hibáinkat, hogy aztán azon dolgozzunk, hogy jobb emberré váljunk.”

„Olyanok voltak együtt, mint egy cikis tinipár. Állandóan incselkedtek egymással, és lassan már a vécére is együtt mentek, nehogy egy percet is külön kelljen tölteniük.”

„– Tegyék, amit tenniük kell! – mondta beletörődően.
Így van, anyukám! Még szép, hogy tegyék, amit kell!”

„Hm, maga határozottan jobban tetszik. Tudja, az előző dokim vágóhídra akart küldeni.”

„– Ne erőltesd! Csak fogadd meg a tanácsom!”

12 első randi:

„– Oké, lejárt az időd – dőltem hátra, miután kivégeztem a desszert gyanánt rendelt tiramisumat.
– Talán meghalok éppen?
– Ideje elmondanod, hogy mivel foglalkozol. Te már tudod, hogy nekem mi a munkám, és komolyan, ez a titkolózás már zavar.
– Jó, rendben – tette fel a kezét nevetve. – Programozó vagyok, egész pontosan játékfejlesztő.
– Kocka?
– Látod, ezért nem akartam már az elején elmondani. Nem szeretem a sztereotípiákat.
– De azért kocka? – cukkoltam.
– Pont, mint te – húzta vigyorra a száját.
– Én ugyan nem – ráztam meg a fejem.”

„Drágám? Nem őriztünk együtt libát, hapsikám!”

„– Kisasszony, ön vizuálisan élvezetes számomra. Meghívhatom egy italra?”

„– Plusz jó pontot kapsz – léptem oda hozzá.
– Mivel érdemeltem ki? – pattant fel.
– Olvasol – mutattam a könyvre. – Ez manapság egyre ritkább.
– Jól érzem, hogy ez közös pont?
– A könyvek nagyon fontosak nekem. Rengeteget olvasok.”

„– Akkor keresd meg! Ne várj arra, hogy hirtelen elkap az ihlet. Ülj le a géped elé, és kezdj írni! Bármiről, akármiről. Csak írj!”

„– Veszélyes lehet – figyelmeztetett.
– Veszély? Hah! Fittyet hányok a veszélyre. Sőt, kacagnom kell rajta.
– Ez nem az Oroszlánkirály – mosolygott rám.
– Nocsak, egy felnőtt ember, aki ismeri a meséket – néztem rá elismerően.
– Csak az igazi klasszikusokat.
– Szóval mehetek? – kérdeztem reménykedve.
– Azt teszed mindig, amit kérek? – kérdezte komolyan.
– Hát ez azért elég merész így elsőre – mondtam elgondolkodó képpel.
– Úgy értem, hogy ha esetleg baj van – rázta a fejét hitetlenkedve.
– Ja persze. Ahogy parancsolja, biztos úr – tisztelegtem idétlenül.
– Ebben az esetben – nyitotta ki az anyósülés ajtaját. – Ülj be!”

„– Nem a könyv miatt, hanem csak azért, mert vége a könyvnek, nincs tovább.
– Könyvmásnaposság?
– Ez az! – kiáltottam fel. – Könyvmásnaposság. Ezt akarom elérni. Napokig ne tudjanak mást olvasni.”

„– Akkor meg kit érdekel? Soha ne azzal törődj, hogy mások mit mondanak rólad. Na, gyerünk, mesélj!”

„– Tudja, mifelénk azt szokták mondani, hogy kutyaharapást szőrével. Ha másnapos vagy, igyál egy felest! Ha hiányzik az exed, keress egy újat!”

„– És mik voltak azokban a könyvekben? Miért nem merítesz belőlük ihletet?
– Mert mindegyik más volt. Nehéz megfogni, hogy melyik miért okozott könyvmásnaposságot. Volt olyan könyv, ami végig egy stabil szinten tartotta az izgalmakat, és amikor vége szakadt, annyira hiányzott ez a stabilitás, hogy egyszerűen képtelen voltam továbblépni. Volt olyan, amikor csak a könyv vége miatt nem tudtam újabb történetet olvasni. Egyszerűen nem tudom megfogalmazni, hogy mi tudja ennyire megfogni az embert.”

„[…] Mindig azt mondta, hogy a pasik csak arra jók, hogy kielégítsék a vágyainkat.”

Hetedhét birodalom:

„Azóta is ezzel a pszichopata emberrel élek, miközben megannyi dolgom lenne a rám maradt, de egyelőre uralkodó nélküli királyságomban.”

„Egy kard anélkül is éles, hogy tudnád használni; le lehet döfni vele valakit, aki éppen másra figyel. Mindenképpen jó, ha van nálunk.
– Ne ácsorogjatok, üljetek le!”

„Örömmel fogadtam a felajánlást, hisz’ már napok óta csak macskamosdásra volt alkalmam, és az alvás sem volt éppen zavaró körülményektől mentes.”

„[…] Ismerkedj, szórakozz, rendezz egy bált, kezeltesd magad, hozass magadnak ágyasokat, mit tudom én, csak ne játszd az áldozatot, mert nem te vagy az egyetlen, akinek problémái vannak!”

„– És mikor szokott felébredni? Beszélnem kéne vele.
– Nem kel fel magától – rázta meg a fejét. – Az átok nem múlt el nyomtalan. Ha álomra hajtja a fejét, csak csókkal lehet felébreszteni.
– Fülöp – néztem rá nagyra nyílt szemmel. – Mondd, mikor ébresztetted fel utoljára?
– Úgy egy hete, ha jól rémlik.
– Fülöp!
– Te csak ne ítélkezz, éppen most hagytad ott Floriant! Hallottam róla! – csattant fel Fülöp, és éreztem, hogy idegre szúrtam.
– Az teljesen más!
– Próbálj meg te együtt élni valakivel, aki csak akkor fogja be a száját, ha éppen kaja van benne. Jobban belegondolva, néha még akkor se.”

„– Meg is halhattam volna! Megmondtam, hogy nem tudok úszni!
– Ülsz a vízben, Hópihe. Hogy akarsz húsz centi vízbe belefulladni? Ez a folyó csak a közepén mély.”

„– Remélem, nem képzeled, hogy megosztom veled az ágyat!
– Ne aggódj, Hópihe. Én remekül elvagyok a padlón.
– Ne hívj Hópihének!
– Dehogy hívlak – mosolygott csibészesen, és én tudtam, hogy ezt a becenevet már soha nem mosom le magamról. De azt megígérhetem, hogy másnak nem fogom megengedni, hogy így hívjon!”

„Ahogy ez az emberekre is igaz. Nem csókolózhattunk állandóan sellőkkel, hogy egy kis időre, a kezünket fogva kísérgessenek odalent. Na meg hova megy az ember lánya, ha pisilnie kell? Hát még ha a nagyobbik jön rá!”

„Megint eszembe jutott, hogy vajon hogyan szarporodnak a sellők. Mármint nem konkrétan az aktus érdekelt, hanem, hogy esetleg ott lent is vannak nagy pocakos dinnyecsempészek? És hogy apró, uszonyos babákat szülnek? Vagy esetleg nekik is apró tojásaik vannak, mint a halaknak?”

„– Dobjátok ki – mutattam végül a férfira –, és gondoskodjatok róla, hogy többé be ne tegye ide a lábát! Őrséget megduplázni, és mindig két ember álljon az ajtóm előtt is! A legkisebb gyanús neszre azonnal be kell jönniük! – adtam ki a parancsokat.
– Igenis, felség! – […]
– Ha legközelebb idetolod a képed, a fejed bánja!”

„– Ha megütlek vele, még így is érezni fogod. Ha már jól megy, akkor teljes felszerelésben fogsz küzdeni.
– És akkor rajtad miért nincs semmi védőfelszerelés?
– Úgyse találsz el, minek kínozzam magam? – vigyorgott szélesen, és látszott rajta, hogy büszke magára.
– Nagyképű! – kiáltottam rá felháborodva.
– Csak őszinte vagyok – mosolygott rám.”

„Mindig ez van, sosem állja meg, hogy beleszóljon abba, amit csinálok, semmi sem jó neki, ő sem különb, mint bármelyik más férfi. Uralkodni akar rajtam, a koronám akarja, a trónom, az országom!”

„– Nyugi, Hópihe, nem tehetsz róla. Szerencsére az idő nagy részét itt töltötted, a hálóban hancúrozva, így nem okoztatok annyi gondot, amit lehetetlen megoldani.
– Ezt mondod te… de azért megnézném a saját szememmel. A válladat meg varrasd össze valakivel.
– Te nem akarod összevarrni? Láthatsz félmeztelenül – flörtölt velem Zin, de legnagyobb bánatomra nem voltam hangulatban. Ki tudja, hányan jártak a lábam között, és abban biztos voltam, hogy a banyát nem érdekelte, ha teherbe ejti a testemet.
[…]
– Zin, kérlek, hagyj magamra egy kicsit! Dolgom van, amit nem akarom, hogy végignézz. Na meg mindenbe beleokoskodsz, az sem kell.
– Parancsára – vigyorgott, de tapodtat sem mozdult.”

„– Csak kövesd a szíved, a többit mi megoldjuk.
Kövessem a szívem. Könnyű azt mondani. Nem lehet egy országot úgy vezetni, hogy csak a szívemre hallgatok.”

O.N.S. Egyéjszakás kaland:

„Tudom, tudom. Jó nagy szopás. A tény, hogy van laza ötven százalék esélyem erre a gyászra, valamikor tizenhét éves korom körül realizálódott bennem.”

„Ha azt mondom nekik, hogy ez a porszívó még a töküket is kiszívja, na, azzal már talán van esélyem, de biztos voltam benne, hogy ez a rendelések mellett generálna pár panaszt is, arra pedig semmi szükségem nem volt. Valószínűleg, ha azt mondanám, hogy úgy szív, mint én, szintén hasonló eredményt érnék el.”

„– Ne fesd az ördögöt a falra!”

„– Le fogjuk késni a gépet! […]
– Ha magadban jajveszékelnél, az sokat segítene a koncentrálásban!”

„Nincsen esze, legyen GPS-e.”

„– Te is jól tudod, hogy félek a tűktől – feleltem kiutat keresve a csapdából.
– Ugyan! Egy apró szúrás, meg se érzed!
– Ezt mondtad akkor is, amikor a fogorvos érzéstelenítőt adott, és valahogy mégis éreztem. Nagyon is!”

„– Az apró pillanatokat szeretem igazán – ismételte. Felnőtt emberek vagyunk, mind a kettőnknek megvannak a maga dolgai, nyilván nem érünk rá, hogy folyamatosan egymáson lógjunk. De vannak azok a pillanatok, amikor történik valami, vagy csak eszedbe jut a másik, és érzed a késztetést, hogy azonnal ráírj, vagy küldj egy képet, mindegy, csak jelezd, hogy gondolsz rá. Ezeket a pillanatokat szeretem.”

„A srác, aki akkor sem adta fel, amikor kifejezetten kértem. A srác, aki saját magamtól mentett meg azzal, hogy belépett az életembe.”

Hozom egy újabb befejezett olvasásom értékelését, mégpedig: Alessandra Torre: A ​Szellemíró c. könyvet. Tavaly jelent meg a Könyvmolyképző kiadó gondozásában, az Arany pöttyös könyvek kiadói sorozatában. :) Nekem nagyon tetszett, és csak ajánlani tudom mindenkinek. :)

Fülszöveg:

Értékelés:

Nem gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni nekem, pedig a könyv címe annyira nem hozott lázba, de érdekesnek tűnt, és kíváncsi lettem rá, hogy mit takar A szellemíró cím, de nem éppen erre számítottam, mint amit kaptam. De a borítója tetszik nekem, és maga a történet is. :D Már az első oldaltól kezdve szimpatikusnak találtam Helena Ross karakterét, de egyben sajnáltam is, vérzett érte a szívem, nem ilyen vég kifejlettre számítottam volna, mint amit kaptam. Szellemekre, és valami kísértetes történetre számítottam volna, vagy valami gyilkolásos történetre, azért is, mert rajta van a thriller címke is, de én nem erre számítottam, és meg is lepett, hogy a történet ennyi csavart rejt ebben a könyvben. Végül az igazság durván a földbe döngölt… Én tényleg nem erre számítottam, nem ilyen végkifejletre, nem ilyen cselekményre, nem ilyen család történetre, amit kaptam, de nem bánom, hogy elolvastam, mert végül is a kedvencemmé vált ez a történet, de csakis Helena és Bethany, Mark meg Kate karaktere miatt. Simont és Helena anyját, viszont utálom. :D

Ez az a könyv, ami nem happy enddel végződik, és erre Helena, mint író, maga is felhívja rá az olvasó figyelmét, hogy valamennyire felkészítse az olvasóit, hogy ne nagyon számítsanak boldog befejezésre, mert ez nem az a történet. A kezdés egyből egy szépnek hitt emlékkel indít, ami annyira aranyos, és egy tökéletesnek hitt átlagos családi reggelt mutat be az olvasóknak, de a folytatásokban egyre több minden derül ki, amit nagyon sok hazugságokkal, fél igazságokkal, próbáltak leplezni. Végül az összes hazug álarc leesett a családról, és napvilágot látott a szörnyű igazság is, amit négy évig magában tartott Helena, és végig bűntudat, meg fájdalom kínozta, ha csak visszaemlékezett a vele és a családjával történtekre. Én nagyon sajnáltam őt mindenért, ami vele és a családjával, főleg Bethanyval történtek miatt is. Nagyon szerettem azokat a visszaemlékezéseket, amikor a lányával való kapcsolatáról, és az emlékeiről mesélt, és újra átélhettem én is Helenával azokat a pillanatokat, amiket ő már átélt, de most újra végig kellett mennie azokon az emlékeken, hogy elmesélhesse a saját történetét, és végül meg is írhassa.

A férjét, azaz Simont, már a kezdetektől nagyon nem szívleltem, se az anyját, bár belőle keveset kaphattunk, de számomra, mindkettő unszimpatikus volt, és megértettem Helena érzéseit, félelmeit velük kapcsolatban. De Bethany maga volt a cukiság, egy szeretetgombóc. :) Annyira szerethető volt a kis csajszi, és aranyos is, ezért is sajnálom ennyire őt és Helenát, mert végül is egyikőjük sem ezt érdemelte volna ki a sorstól, főleg nem ilyen apát, és férjet.  Nem is értem, hogy titkolhatta el annyi évig a családja elől, hogy mennyire mocskos hajlamai vannak. Főleg, hogy van saját gyereke is… A tiszta véletlen kapcsán derült ki az egész, egy kutatás miatt, ami végül Helena akaratán kívül leleplezte az egész aljasságát, amit művelt a háttérben... Miközben mindenesetre a családjához ment haza, hogy velük hajtsa álomra a fejét.

Mark is nagyon szimpatikus volt, és habár ellenségek voltak eleinte, nagyszerű baráttá vált Helena számára, szerettem a párbeszédeiket is. Kedvelhető egy karakter volt ez a fickó, teljesen ellentéte Simonnak, ami tökéletesen hangsúlyozta mennyire különbözik a két fickó egymástól. Azt is nagyon szerettem, hogy Helena és Mark is különbözik egymástól, érdekes párbeszédek alakultak ki köztük, még akkor is, ha nem értettek egyet, vagy civakodtak valami miatt. Helena stílusát nem igazán lehetett megkedvelni, kihívást jelentett Marknak és Kate-nek is, az ügynökének, de én nagyon bírtam őt. Szimpatikus egy nő, Helena, céltudatos, és magabiztos, erős egy személyiség, és határozottan tudta, hogy mit akar, és épp ezért próbálták őrületbe is kergetni, az anyja meg a férje… Amivel én nem értettem egyet. Főleg, ahogy Bethany miatt is bántak vele sokszor…

Az írónő stílusa nagyon szimpatikus, nekem tetszik. Eddig csak ezt az egy könyvet olvastam tőle, de nagyon kíváncsi vagyok a többi munkásságára is, úgyhogy szerintem még fogok tőle olvasni, legalábbis reményeim szerint. :D Ha azok is ennyire jók, mint ez, akkor tuti tetszeni fognak. Ja, és egy előnye van még ennek a könyvnek, mégpedig az: hogy nagyon rövidek a fejezetek, gyorsan lehet velük haladni, csak úgy repíti az olvasót a vége felé. Abszolút letehetetlen! Ha már az olvasó a kezébe veszi, nem tud megszabadulni tőle, és még, még, még, még tovább olvas, míg el nem fogynak a lapok, és hirtelen véget ér minden. Az a legrosszabb, hogy nincs happy end, ha csak nem úgy nézzük, hogy végül is Helena, célt ért. Megcsinálta, amit akart, és végül lelki békére talált, megnyugodott, semmi sem nyomasztja, és minden kiderült, aminek kellett, aminek muszáj volt kiderülnie, mielőtt véget ér minden.

Ja, és még egy utolsó mondatot ide fűznék zárásként: Gyűlölőm a rákbetegséget, mindenféle fajtáját! Alig várom, hogy végre meglegyen olyan ellenszer, ami végre kiírtja ezt a fajta betegséget, és soha többé nem térhetne vissza! Az én papám is hasonlóban halt meg, a keresztanyám is. Utálom, gyűlölőm a rákbetegséget, ezt senki sem érdemli meg a sorstól, még akkor sem, ha egy könyvszereplő éli meg ezt a kínzó fájdalmat, még akkor se, ha filmbeli karakter, vagy a való életben bármelyik ember. Senki se érdemli ki ezt a sorstól! SENKI, SENKI!!

Kedvenc idézeteim:

„A hozzá hasonló fiúk nem hajtanak a hozzám hasonló lányokra. Nem követnek a szemükkel, nem figyelnek, amikor beszélek. Nem hajolnak közel, és nem akarnak többet.” (10. oldal)

Vigyázat! Felnőtt tartalom!

„A legutolsó interjújához készített képen meztelenül feküdt a regényeinek egy kupacán, szőke haja végigseperte a borítókat. […] Az íróknak nem szabadna szextárgyakká silányulniuk.”  (22. oldal)

„Hiszen vonzó, szinte már aranyos a maga bagolyszerű módján. És igenis vicces, bár humorérzéke csontszáraz, és meglehetősen egyedi. Az ember rögtön felismeri ezt, amint elolvassa egyik regényét. Még a legsötétebb helyzetekbe is képes humort csempészni, egy kis életet, hogy az olvasó szíve még éppen ne álljon meg.” (43. oldal)

„Mennyi méreg fér egy ilyen aprócska testbe!” (78. oldal)

„És az emberek még azt mondják, hogy én vagyok furcsa.” (95. oldal)

„– Ne csináljon úgy, mintha valami emléktúrán lenne!” (119. oldal)

„Az új gyógyszeremtől úgy érzem magam, mint egy zombi.” (147. oldal)

„– Köszönöm a meghívást – mondom, és megrázom a fejemet –, de kihagyom.
– Látott már kisbocit születni?
– Sok mindent nem láttam még, de ez nem azt jelenti, hogy látni is akarom.
– Ne legyen már olyan makacs!” (156. oldal)

„– Carpe diem, Helena!
Élj a mának.” (168-169. oldal)

Vigyázat! Felnőtt tartalom!

„Rosszabbul vagyok. Nem hittem, hogy egyáltalán lehetek még rosszabbul, de a testem egy seggfej. Amikor megfordulok a kanapén, felfordul a gyomrom. Amikor lehunyom a szemem, forog körülöttem a szoba. Mindenem fáj. Mindennek borzalmas az íze.” (218. oldal)

„– Maga dugja a macskát, én csak fogom a farkát.
– Ez undorító.” (227. oldal)

„– Hol hagytad a kalandvágyadat?” (249. oldal)

„– Csak próbálja meg! – […] Csak próbáld meg. Csak próbálj meg felöltözni. Csak próbálj meg enni. Csak próbálj meg visszaemlékezni a jó dolgokra, a mosolyára, az emlékekre. Csak próbálj meg tovább élni. – Csak azokat a részeket, amiket nehéznek talál elmondani.” (267. oldal)

Cselekményleírást tartalmazó szöveg!

„Egy szerelmi történetnek megvan a maga receptje. Szerelem + Hűség = Boldog Befejezés. Elég ilyen történetet írtam és olvastam ahhoz, hogy tudjam, ez a recept sem garancia a sikerre. A recepttől való eltérés viszont garantálja a bukást. Szerintem a házasság is így működik.
Lehet szeretni egy szörnyeteget? Én szerettem. Szerettem és gyűlöltem, de teljesen rossz okból vezérelve.
Hűségesek voltunk? Nem. Én sokkal hűségesebb voltam könyveimhez, az íráshoz és a karaktereimhez. Ő sokkal hűségesebb volt a titkaihoz, a bűneihez és a perverzióihoz, mint hozzám.
És a Boldog Befejezés? Már a könyv elején leszögeztem, hogy erre nem sok esély van ebben a történetben.” (326. oldal)

A könyv adatai:

Könyv: Alessandra Torre: A ​Szellemíró

Kiadó: Könyvmolyképző kiadó

Kiadói sorozat: Arany pöttyös könyv

Kiadás éve: 2021

Oldalszám: 352. oldal

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789634578055

Fordította: Kádár Pál

Ajánlom: Leginkább azoknak, akik szeretik a hasonló történeteket. :)

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Ezt a könyvet is csak ajánlani tudom, azoknak, akik szeretik a hasonló történeteket, nekem nagyon tetszett, és tuti, hogy még újra fogom egyszer olvasni. :)

További jó olvasást mindenkinek, és szép estét!

Smurfettereads

Egy újabb Book taget hozok, amire molyon ismét kihívtak. Köszönöm a kihívást @Zivih molynak. :) ♥♥

KERGE TAG

1. Egy könyv, ami a kedvenc színedről jut eszedbe:

Tamsyn Muir: Harrow, a Kilencedik

2. A könyv, ami miatt igazán megszeretted az olvasást és a könyveket:

Suzanne Collins: Az éhezők viadala :D

3. Étel vagy ital, amit egy könyv miatt kóstoltál meg:

Szerintem még nem volt ilyen...

4. Karakter, akin sokat nevettél:

Tamsyn Muir: Gideon, a Kilencedik :D5. Könyv, ami filmként is tetszett:

Erre több helyes válasz is van. :D Suzanne Collins: Az éhezők viadala, Futótűz, A kiválasztott. Andy Weir: A marsi. James Dashner: Az útvesztő, Tűzpróba, Halálkúra. :D

6. Könyv, amiből szerinted remek film lehetne:

Hmm... L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója, Hetedhét birodalom. :D

7. Könyvbéli hely, ahová elmennél (lehet nem létező is)

Velaris, Éjszaka udvara, a Szelek háza. Terrasen, Torre Cesme, Antica. Olaszország, Franciaország, Brazília, Spanyolország. :D

8. Könyvbéli lény, amit szívesen tartanál:

Abraxos A tűz örököséből, és Kadara a Hajnal tornyából. :D Meg Mosómacit, csak mert olyan cuki volt Kel Carpanter: Lucifer lányában Bandita. :D

9. Egy szereplő, aki szívesen lennél:

Katniss Everdeen, Aelin, Feyre. :D

10. Egy szereplő, akivel sosem szeretnél a való életben találkozni:

Alexandra Bracken: Sötét ​elmék egyik szereplőjével sem!

Kihívottaim erre a jó kis Book Tagre: @SignoraSchneider, @BlueDeath, @Keiran_Rowley, @Pandaaaa, @K_Kata99, @Black_wildow, @LunaNessuno, @L_B_Mariann, @Lione, @Biry, @Alvarando, _BenGa. :D

További szép estét mindenkinek!

Smurfettereads

Egy ideje nem volt kedvem a Blog tag kitöltésekhez, molyon egy csomót felhalmoztam a könyvjelzők között, amire kihívtak, csak nem volt kedvem kitölteni őket, de most pótolom. Köszönöm a kihívást @Ferger_Jolcsi és @Zivih moly csajoknak. :D

✨ÉLETEM KÖNYVEKBEN BOOK TAG✨

1. Válassz egy könyvcímet, amely a keresztneved első betűjével kezdődik!

Kel Carpenter: Lucifer lánya :D

2. Állj a könyvespolcod elé, majd jobbról balra haladva számold a könyveket az életkorodig! Melyik könyvet kaptad? (pl. ha 17 éves vagy, a polcodon csücsülő 17. könyv lesz a befutó)

Krencz Nóra: A kötelék, még csak az első részét olvastam , de erre is nagyon kíváncsi vagyok. :D
3. Egy könyv, amely a városodban/országodban játszódik.

Robin O’Wrightly: Andrea & Andrea, és Andrea tutto bene (Olaszország) egyszer szeretnék oda eljutni. 

4. Egy könyv, ami olyan helyszínen játszódik, ahová szívesen elutaznál. (lehet fiktív vagy valós is!)

Sarah J. Maaas: Köd és harag udvara (Velaris, Éjszaka udvara) mind a két helyszínt imádom. 

5. Egy könyv, aminek a kedvenc színed van a borítóján.

Tamsy Muir: Gideon, a Kilencedik, Harrow, a Kilencedik

6. Melyik könyvhöz kötődik a legkedvesebb emléked?

Erre nem igazán tudok csak egy könyvet mondani.  Leginkább azokhoz, amiket személyesen tudtam dedikáltatni, a kedvenc íróimmal a könyvhéten.  Tomcsik Nóra: Tél Berlinben, A változások kora, Az elvesztett ifjúság, Az új idők hősei, A nyírfák csendje, L. J. Wesley: Hetedhét birodalom, O.N.S. Az egyéjszakás kaland, 12 első randi, Brooke, Az egy űrállomás-takarító naplója, Krencz Nóra: Megszámlálhatatlan, A hófehér másvilág, A kötelék. Robin O’Wrightly: Az amulett rejtélye, Erelem, Erelemkettő, Andrea & Andrea, Wetoo Kettős kereszt, Testcserés számadás.  Meg amikor személyesen átvehettem a nyereménykönyvemet Krencz Nórától a Szilánkot.

7. Melyik könyv elolvasása okozott nehézséget?
Frank Herbert: A Dűne, nagyon lassan akaródzott vele haladnom.

8. Melyik az a könyv a várólistádon, aminek a befejezését hatalmas teljesítményként fogod elkönyvelni?
Hát leginkább az egész olvasatlan könyvemet mondanám, bele őszülök, mire elolvasom az összeset. XD

Kihívottaim erre a jó kis Book Tagre: @SignoraSchneider, @BlueDeath, @Keiran_Rowley, @Pandaaaa, @K_Kata99, @Black_wildow, @LunaNessuno, @L_B_Mariann, @Lione, @Biry, @Alvarando, _BenGa. :D

Ezennel a végére is értem a Book Tagnek, én ezeket a könyveket mindenkinek csak ajánlani tudom, remélem ti is találtok köztük nagy kedvencekre, ahogy én is. Szóval mindenkinek további jó olvasást, és még egyszer köszönöm lányok a kihívást.

További szép estét mindenkinek!

Smurfettereads

Ma egy új értékeléssel érkezem ebben a bejegyzésben. Nemrég fejeztem be Tricia Levenseller: Daughter ​of the Siren Queen – A szirénkirálynő lánya (A kalózkirály lánya 2.) c. könyvet, aminek az első részét még tavaly olvastam, nagyon szerettem, mint ezt a részét is, habár ennél van egy kis hiányérzetem. De ez nem ment a történet rovására, mert még mindig nagyon szeretem, annyira bírom Alosát és Rident, is, meg úgy az egész legénységet, de talán a humor az, ami hiányzik belőle, ami megvolt az első részben. Talán, ez az, amit keveselltem benne. Az előző részről írt véleményem itt olvasható: https://smurfettereads.blog.hu/2021/10/26/tricia_levenseller_daughter_of_the_pirate_king_a_kalozkiraly_lanya_a_kalozkiraly_lanya_1_c_konyv_ert

Fülszöveg:

Kedvenc idézeteim:

"– Olyan sokáig maradtál! – panaszkodik. – Legközelebb vigyél magaddal!" (19. oldal)

"– Mi az?
– Már el is felejtettem, milyen könyörtelen tudsz lenni.
Közelebb lépek, odaszegezem a pillantásommal.
– Még nem láttad, milyen az, amikor könyörtelen vagyok.
– És imádkozom, hogy soha ne is kelljen. Két feltétellel megyek el veled a szigetre.
– Alkudozni akarsz? Hiszen nálam az összes ütőkártya!" (26. oldal)

"– Igazán pompásan fest – teszi hozzá Deshel.
– Legalábbis hátulról – veszi át a szót Lotiya. – Addig nem lehet megítélni egy férfit, amíg szemügyre nem vesszük elölről.
– És meztelenül.
Kuncogás hangzik fel." (29. oldal)

"– A fene vigyen el, te nőszemély! […] – Van más örömöd is, mint engem eláztatni?
– Idióta! […] – Nem adhatsz alkoholt egy gyereknek!" (48. oldal)

"– Ha be akarsz illeszkedni, nem feledkezhetsz meg róla, hogy nemcsak nők vagyunk, hanem kalózok is. […] – Ha férfiak viselkednének, beszélnének így a hajódon, fel sem tűnne. Nem ítélkezhetsz felettünk csak azért, mert nők vagyunk. Nem igazságos, ráadásul értelmetlen is. Arról nem is beszélve, hogy a tengerbe hajítalak, ha még egyszer ilyesmit teszel." (51. oldal)

"– Sokszor küzdöttünk már – feleli rekedtesen.
– Igen, és mindig kesztyűs kézzel bántam veled.
– Hát akkor mindent bele, leányzó!" (110. oldal)

"– Elnézést, kapitány – szólal meg Enwen, és közelebb araszol hozzám –, de biztos jó ötlet partra szállni? Lehet, hogy szellemek tanyáznak a szigeten.
– Errefelé szirének élnek a vízben, Enwen, és te a szellemektől félsz? – kérdezem.
– Szellemek, gúlok, bansheek, lidércek…
– Nem léteznek – vág közbe Kearan a kormánytól.
– Dehogynem!
– Láttál valaha akár csak egyet is?
– Nem, de hallottam történeteket.
– A dajkameséket, amikkel a gyerekeket riogatják – torkolja le Kearan. – Merthogy ennyiről van szó, nem többről. Nem létezik ilyesmi.
– Régen azt mondtad, szirének sem léteznek. És most nézd meg a kapitányunkat! – Enwen rám pillant. – Nem sértésnek szántam, kapitány. Te rendes vagy.
– Köszönöm, Enwen.
– Egyszer véletlenül igazad volt – válaszolja Kearan. – Ez még nem igazolja az összes babonádat.
– Miért is nem?
– Azért, mert… – Kearan elhallgat. – Minek mentem bele ebbe a vitába? Enwen, menj, zargass valaki mást, aki hajlandó meghallgatni téged!
– Hiszen szeretsz engem hallgatni!
– Őszintén nem
– Elég legyen! – pirítok rájuk. – Partra szállunk, és kész. Niridia! Hívj fel mindenkit a fedélzetre!
Nem látom őt, odalentről válaszol:
– Igenis, kapitány!" (152-153. oldal)

"– Fogd csak meg! – adja át a kardját, amíg újratölti a pisztolyát. – Nem vicceltél, a legénységed tényleg gyakran kerül nehéz helyzetbe.
– Szeretjük az izgalmakat.
– Meg az életveszélyt." (171. oldal)

"– Mondjak egy viccet?
– Ne!
– A tengeren az egyik kalóznak falába van, kampókeze és szemkötője. Az egyik társa megkérdezi, hogyan vesztette el a lábát.
– Kérlek, hallgass! – könyörög Kearan.
– Azt feleli: „Ágyúgolyó.” Aztán a társa megkérdezi, hogyan vesztette el a kezét. Mire azt feleli: „Kard.”
– Enwen, kiütlek! – fenyegeti Kearan, de látom rajta, hogy nem lenne hozzá ereje.
– Amikor a társa megkérdezi, hogyan vesztette el a szemét, a férfi azt feleli: „Tengervíz ment bele.”
Kearan Enwenre mered.
– Ennek semmi értelme!
– Az volt az első napja a kampóval.
Kearan felnyög, és az asztalra fekteti a fejét." (234-235. oldal)

"– Nem adhatod fel! Valahogy kimászunk a csávából." (283. oldal)

A könyv adatai:

Könyv: Tricia Levenseller: Daughter ​of the Siren Queen – A szirénkirálynő lánya (A kalózkirály lánya 2.)

Kiadó: Könyvmolyképző kiadó

Kiadás éve: 2021

Oldalszám: 328. oldal

Kötés: Puhatáblás

ISBN: 9789635613786

Fordította: Szabó Krisztina

Ajánlom: +16 kortól. Mindenkinek, aki szereti a kalandokkal teli fantasy világokat. :)

Ennyi csillagot adok rá:

Az első rész:

Végszó:

Szóval, nekem ez is nagyon tetszett, és csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti a hasonló történeteket, nem túl bonyolult a sztori, semmi sincs túl magyarázva, se sem erőltetett, laza, könnyed olvasmány, szerethető karakterekkel, és az írónő stílusa is remek. :) További jó olvasást mindenkinek! :)

Smurfettereads

Ma egy új értékeléssel érkezem, Pataki Eszter & Pataki Krisztina: 512 méter c. könyvéről írok most ebben a bejegyzésben. :) Először is, egy kis szösszenet arról, hogy is került hozzám ez a könyv. :) Hihetetlenül meglepett, amikor Pataki Eszter és Krisztina felkerestek Instragramon, hogy szeretném-e én is a recenziós példány egyikét, és elolvasni ezt a könyvet, amire egyből igent mondtam, mert nagyon kíváncsivá tett engemet már a könyv címe is. Akkor még nem igazán tudtam miről is fog szólni, nem olvastam el a fülszövegét sem, csakhogy romantikus ifjúsági regényről van szó, ami hamarosan megjelenik. Naná, hogy vállaltam! :D Annyira jó érzés volt, hogy engem is felkerestek, köszönöm a lányoknak, hogy én is olvashattam ezt a csoda könyvet. :) De most, hogy elolvastam ezt a könyvet, azt kell mondanom, hogy hol a folytatása? :D Így nem érhetett véget, ahogy! Ez így nem igazságos, hogy pont a legjobb résznél érjen véget, ugye lesz folytatása? Ugye?! Nagyon, nagyon szeretném még tovább is olvasni! :D

Fülszöveg:

Értékelés:

Anna személyisége az első perctől kezdve szimpatikusnak tűnt. Nagyon kedves és aranyos volt egész végig, mindenről megvolt a maga véleménye, habár kissé félénk, és visszahúzódó, nem úgymint a nővére. :D Anna olykor álomvilágban élt, mindent szépnek, és jónak látott, időnként naiv is, és hiszékeny is volt, de voltak jó meglátásai, a gondolkodásmódja is megfelelt a mai tinédzserek korához. :D Jó párszor mosolyt csalt az arcomra is, főleg miután Gergő is bekapcsolódott a történetbe. Jöttek az ugratások, a szócsaták, a hosszú beszélgetések, nekem nagyon tetszett. Anna nővérét is megszerettem, Emmát. Tetszett benne a szabadszájúsága, egy kicsit magamra ismertem benne, ahogy civakodtak Annával... :D

Gergő is hamar szimpatikussá vált, néha egy kicsit sajnáltam is a vele történtek miatt, ami végül a rosszabbik út felé sodorta, de aztán szépen lassan magára talált. Érezhető volt, hogy átmegy azon a bizonyos karakterfejlődésen ő is, ahogy Anna is, és mind a kettőjüknek nagyon jót tett, hogy rájöttek, sose késő változni, változtatni a dolgok menetén. Főleg, ami Gergőt illeti. Gergőben is nagyon bírtam, hogy ennyire szókimondó, az elején még meg is lepett, de aztán még szimpatikusabbá tette, magát a karaktert, hogy nem fél kimondani, amit gondol, ami a szívén az a száján, alapon. Ami még nagyon tetszett még nekem, Gergő és Anna közötti párbeszédek, egy-kettő annyira vicces volt, jókat nevettem rajtuk, de a filozofálgatásuk is annyira jó volt, ahogy a helyszín leírása is, ami körülvette őket. :)

Akik még szimpatikusnak tűntek nekem, Emma, Jancsi, Szimóna, Krisztián, Gergő anyukája a kis Marcival, meg persze Emma és Anna apukája is szimpatikusnak tűnt a számomra, bár néha olyan volt ő, mintha ott sem lenne. :D Ő is elvolt a saját kis világában. De nagyon tetszett a lányaival való közös pillanatai, és nem csak jók, de a rosszak is egyaránt, ahogy Gergő és az anyja közötti kapocs. Annak plusz örültem, hogy ez a történet, nem csak a nyáladzásról, a csókcsatákról, a szexről, hanem van mélyebb tartalma is, ami két tinédzser szemszögéből az olvasó maga is átél, átérez a szereplőkkel egyaránt. :)

A Pataki testvérek stílusa engem teljes mértékben meggyőzött, nagyon tetszik nekem, és ebből a könyvből, kihozták a maximumot, bár azért a vége még folytatásért kiállt, nem ér így befejezni! :D Úgy olvastam volna még tovább, hogy mi lesz a két főszereplővel a történtek után, összejönnek-e végül, vagy sem… De első könyvnek egyáltalán nem rossz, nekem tetszik, nagyon is. :D Eleinte, csak a borító fogott meg, de aztán a belseje is, úgy ahogy van. :D Nagyon jól eltalálták a két főszereplő karaktereket, az érzéseiket, a gondolkodásukat, annyira valósághű az egész. A hangulatot is eltalálták, a helyszín leírások is tetszettek, és a könyv mondanivalója is. :)

Bár volt bennem egy kis félsz is, a címe miatt, tartottam attól, hogy olyan lesz, mint a Két lépés távolság, de szerencsére nem volt az, és örülök, hogy tévedtem. Ennek a könyvnek sikerült, kirángatnia a szomorúságból, amiből alig tudtam kimászni, de ennek a könyvnek sikerült teljesen elvonta a figyelmemet a gondjaimról, kikapcsolódott a külvilág, és csak olvastam. Megéltem a szereplőkkel együtt a pillanatnyi érzéseiket, átéreztem a pillanatnyi hangulatukat is. De már most, nagyon izgatott vagyok, alig várom a következő regényüket, hogy azt is olvashassam, nagyon felkeltették a lányok a kíváncsiságom, és annyira kíváncsi vagyok, hogy mit tudnak még, ők ketten. Hajrá lányok, csak így tovább! :D

Aznap, amikor átvettem a könyvet az Instámra fel is tettem róla egy képet a kedvenc plüsseim társaságában, így köszönve meg a Pataki ikreknek és a kiadónak, hogy nagyon hálás vagyok, amiért én is kaphattam egy példányt. :) ❤

Kedvenc idézeteim: 

„Néha csak ücsörgök a kedvenc padomon, és arra gondolok, bár megállíthatnám az időt, s beleragadhatnék ebbe a pillanatba. Hiszen ilyenkor nem létezik semmi más, csak a könnyű szellő, a zuhatag lágy permete az arcomon, a madarak éneke, az erdő illata, és a Hélia-tó napfényben fürdő látképe. Álmodni sem merek többről, egyszerűen hihetetlen itt élni. Kilépek a házból, s rögtön a lábam előtt hever az egész világ, annak minden csodájával együtt.” (7. oldal)

„Álljon ki magáért, más nem fog.” (17. oldal)

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

„– Nem, de száz évre elegendő fájdalmat hordozok – feleltem, és abban a pillanatban így is éreztem.
– Jaj, mi ez a nevetséges szöveg már? Te jó ég, mindenkinek vannak gondjai!
– Te kurvára nem értesz semmit – bámultam magam elé. Rohadtul nem volt kedvem megmagyarázni.
– Hát persze, mert nekem nincsenek problémáim! Itt csakis neked lehetnek! Sőt, csak te szenvedsz az egész kicseszett univerzumban! […] – Az én életem tökéletes, tökéletesebb már nem is lehetne! Hogyan is érthetném, min mész keresztül? […]
– Bocs – dörmögtem a távolba révedő tekintettel. – Természetesen neked is lehetnek problémáid. Például az, hogy ismersz…” (25. oldal)

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

„Na, bazdmeg, valaki kukkolja a kukkolót!
– Mi a fasz?!” (35. oldal)

„Édesanyám! nem perdül a rokka, olyan szakadós ma a szál – vágy nehezül rám; mert a sudár, szép Aphrodité letepert! Szerető, szerető kell ma nekem már!” (61. oldal)

„Azt fogja hinni, hogy az egész életemet csak a Facebook-Instragram-TikTok trió teszi ki, és a népszerű sorozatok, meg az, hogy mindig a legújabb divat szerint öltözzek a H&M-ből.” (67. oldal)

„Azt gondolja majd, minden héten új profilképet töltök fel a netre, hogy a lájkok által többnek érezzem magam. Ó, bár tudná, hogy a kedvenc íróim oldalainak követésén kívül másra nem használom a Facebookot, a többi közösségi oldalt pedig csak hírből ismerem.” (67-68. oldal)

„Valld csak be, hogy van igazság a mendemondákban!”
„Gyere, és derítsd ki, mi folyik itt! Nincs olyan messze a szeretett városom, hiszen átlátsz!”
„Lépjem át a láthatatlan határvonalat?”
„Nyugi, a híresztelésekkel ellentétben nem robbansz fel! És chipet sem ültetnek az agyadba.” (70. oldal)

„Nem értem, mit kiabálsz!”
„Nem lényeges, csak kipróbáltam, mennyire halljuk egymást”
„Hallani hallak, csak nem értelek”
„Itt sétálgat mellettem egy bácsi, eléggé furcsán néz rám”
„Én szóltam, hogy be kéne szedni a gyógyszereidet XD”
„Inkább neked kéne. Beszélsz itt elvarázsolt kertekről :D”
„Ma még szóba sem hoztam! :D”
„Az tök mindegy, már így is kívülről fújom a borostyán vasnövényes sárgakövesutas udvart az utcád végén”
„Nem léteznek vasnövények XD”
„Bazzeg elírtam XD” (105. oldal)

„Na, elmúlt a veszély”
„Micsoda lázadó vagy…”
„Nem kell itt annyira lázadni. Fel sem tűnt volna neki, de azért jobb a biztonság”
„Ott egy macska!”
„Hol?”
„Te hülye, nem nálad, itt nálam. Honnan tudnám, mi van nálad? :D”
„Pedig kajak kinéztem az ablakon XD”
„Nee! XDXD”
„És… khm… mit keres "ott” egy macska?"
„Nem tudom, kinézek az ablakon, ott a szomszédban egy bokor mellett…”
"És ezt miért fontos megemlíteni? :D
„Nem tudom, lassan már mindent leírok neked, ami velem történik”
„Amúgy én is” (108. oldal)

„Mégis, remélni mindig jó. Ha az embernek egyebe nem marad, a reménybe még bele lehet kapaszkodni.” (137. oldal)

„– De azzal tisztában vagy, hogy nem muszáj megtenned, ugye? […]
– Semmi sem kötelező, még közéjük tartozni sem – válaszoltam végül kelletlenül.
Erre meg ő maradt néma. Talán eszébe jutott, amikor nemrég még neki mondtam ugyanezt.
Szedelőzködni kezdtem.
– Mindenesetre – hebegte – ha kell valamit segíteni, akkor szólj.
– Kösz, nem. – Úgy cseszem el, az életem, ahogy akarom. És mást nem szeretnék belekeverni.” (170. oldal)

„– Igazad van, nem vagyok sem jó író, sem jó apa, és ezzel tisztában is vagyok! […] – A könyveimet sem én írom, hanem a bennem lévő szorongás és fájdalom. Nincs is tehetségem az íráshoz, ha jól lennék lelkileg, egy árva szót sem tudnék leírni, mert nem lenne motivációm! Igen, az írás ugyanúgy, mint az alkohol, gyógyszer, drog, ami elfeledteti a valóságot!” (187. oldal)

„Egyszerűen csak el kell fogadni, hogy az életben semmi sem állandó. Ezért kell addig szeretni, amíg lehet, a gyűlölködéssel csak soha vissza nem térő pillanatokat vesztegetsz el. Hidd el, én tudom.” (227. oldal)

„– Jaj, ne agyalj már annyit, csak csináld!” (253. oldal)

„[…] nincs lehetetlen, csak tehetetlen.” (284. oldal)

A könyv adatai:

Könyv: Pataki Eszter – Pataki Krisztina: 512 méter

Kiadó: Talentum House

Kiadás éve: 2022

Oldal szám: 296. oldal

Kötés: Puhatáblás

Illusztrálta: Forró Kinga

ISBN: 9786158211840

Ajánlom: Azoknak, akik szeretik a romantikus ifjúsági történeteket!

+16 kor!

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Nagyon örülök, hogy nem mondtam nemet, amikor a lányok felkerestek, megérte elolvasnom, és bátran ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik szeretik a romantikus ifjúsági történeteket. Megéri elolvasni, a két írónő stílusa is nagyon jó, szépen fogalmaznak, tehetségesek, és alig várom a következő regényüket, amit közösen építenek fel. Hajrá lányok, csak így tovább! :) További jó olvasást nektek, és szép estét!

Smurfettereads

Tegnap befejeztem ezt a mangát is, Misaho Kujiradou · Courtney Love · D. J. Milky · Christine Boylen: Princess ​Ai – Az éji hajnal prizmája 2. (Az éji hajnal prizmája 2.) c. mangát. Ez a rész, a sztori ugyanannyira érdekes, mint az első része és a Princess Ai sorozata is az írónőnek. De ez a része kevésbé tetszett, mint az első Az éji hajnal prizmája 1.

Fülszöveg:

Értékelés:

Nem sok mindenre kaphattunk választ, főleg, ami engem nagyon érdekelt volna, arra nem lett meg a válasz. Ai hercegnő csapdába került, ahonnan nehezebb kijutni, mint elsőre gondolta volna… Nem rossz ez a rész sem, mert tök érdekes, és a rajzok is még mindig tökéletesek, de ez a része kicsit zavaros volt nekem. Mármint némelyik jelenet, esemény kicsit fura volt, főleg a vége felé, de még mindig tetszik Ai világa.

Kentet és Norát is nagyon bírom, és persze Ait is. Eleinte furcsálltam, hogy pasinak női neve van, de tök cuki egy karakter, szeretem, ahogy kiáll Ai mellett, és próbál megtenni mindent érte, ahogy Kent is. Hikaru annyira aranyos volt ebben a részben. :D Jóformán nincs senki, akit utálnék, bár Ai ellenségeit nagyon nem csípem, de nem utálom őket. Nora apja pedig fura, ahogy az anyja is, de mégis kíváncsi lennék a folytatásra, de ahogy elnéztem, sajna nincs több magyar nyelvű fordítás belőle. Kár érte…

Annak örültem, hogy a HTÜ, nem nagyon kapott szerepet ebben a részben, és megismerhettük a bukottakat is, akik lenyűgözőek, kíváncsi lennék azért az ő történetükre is, hogy lett belőlük bukott, és a kinézetükre is, de van egy sejtésem mi történt velük, hisz Ai is… Na, mindegy! Történt, ami történt ebben a részben, és tetszeni tetszett is, habár nem annyira, mint az első részben, de ez is ugyanolyan pörgős volt, mint az előző részek is. :D Az írónő pedig egy zseni, ahogy az illusztráló is. :D

Kedvenc idézeteim:

„– Anya! Ki fizeti a madarakat, hogy énekeljenek?
– Senki, fiam.
– Nekünk szól az ének?
– A madarak azért énekelnek, hogy éljenek. Amiért mi vadászunk. De senki sem kényszeríti őket.
– Az égnek énekelnek? Amikor bujkáltunk, annyira hiányzott az ég, anya.
– A világ nem csak sötét barlangokból áll, fiam.” (11-12. oldal)

„– Terveink vannak veled, hercegnő.” (47. oldal)

„– Ez tényleg egy tündérmese. Nem tudtam, hogy egy király ilyen fiatal és helyes is lehet.” (61. oldal)

„– Ha tiszteletet vársz, türelmet kell tanúsítanod a feljebbvalóid iránt.” (75. oldal)

„– Nyomorult csontvázak! Megbánjátok még, hogy felbosszantottatok!” (92. oldal)

„– Gyerünk már!!! Valaki…! Akárki…?! Van ott valaki? Valaki! Válaszolj!” (109. oldal)

„– Ó, harcos amazonok…
– Harcos amazonok!” (127. oldal)

„– Meg akarok halni! Jobb meghalni, mint így élni!” (142. oldal)

„– Nem az én stílusom… hogy behódoljak a félelemnek. Ez az. Bármi történjék, bármilyen akadály álljon előttem… Szembenézek vele. Leküzdöm!” (163. oldal)

A manga adatai:

Manga: Misaho Kujiradou · Courtney Love · D. J. Milky · Christine Boylen: Princess ​Ai – Az éji hajnal prizmája 2. (Az éji hajnal prizmája 2.)

Kiadó: Fumax

Kiadás éve: 2010

Oldalszám: 176. oldal

Kötés: Puhatáblás

Fordította: Kálovics Dalma

ISBN: 9789639861251

Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a mangákat, és a fantasyt. :D

Ennyi csillagot adok rá:

Előző része:

Pincess Ai:

Végszó:

Ez is jó volt, bár az első része jobban megfogott engem, de bátran ajánlom ezt is, mindenkinek, aki szereti a mangákat. :D Örülök, hogy én is olvashattam, és ezért hálás vagyok Jolcsinak is. :D További jó olvasást mindenkinek. :)

Smurfettereads