Tegnap befejeztem Misaho Kujiradou · Courtney Love · D. J. Milky · Christine Boylen: Princess ​Ai – Az éji hajnal prizmája 1. (Az éji hajnal prizmája 1.) c. mangát, amit még júniusban kezdtem el. Nagyon bejött nekem ez a rész, a sztori ugyanannyira érdekes, mint az írónő Princess Ai sorozata, amit már olvastam tavaly, az is tetszett, de ez egy kicsit jobban. :D

Fülszöveg:

Értékelés:

Ez a rész nagyon tetszett nekem, annyira bírom Ai hercegnőt, és Kentet. :D A rajzok, a grafikák pedig nagyon szépek, még mindig nagyon tetszik nekem, és az írónő stílusa is bejön. :D Tök izgin kezdődik Az éji hajnal prizmája első része, hamar be is szippantott engemet, ahogy neki kezdtem olvasni, és aztán be is fejeztem. :-D Ai egy különleges, és nagyon tehetséges is, aki egy nagyon különleges helyről is származik, Ai-földről, mint azt megtudhattuk a Princess Ai részeiből is.

A történet szerint, egy év telt el azóta, hogy visszatért az otthonába, Ai-Földre, a Föld nevű bolygóról, ahol ott kellett hagynia a szerelmét, mert nem volt más választása... Nem igazán tudta túl tenni magát rajta, se elfelejteni a szerelmét, vissza is vágyódott hozzá, hogy újra együtt lehessenek, de nem tudta miként lenne ez lehetséges, egészen addig, míg egy nap történt valami a koncertjén...

Többed magával vissza kellett térnie a Földre, hogy ki bogozzák a szálakat, és megállítsák a gonoszt. De sok minden megváltozott a Földön, Kent is más lett, a zene is, a HTÜ is. Ai-t váratlanul érte, mennyiben más lett minden, s mindenki, főleg Kentet illetően, és nem is igazán tetszett neki a dolog. Közben Ai ellenségei se nyugszanak, most így, hogy tudomást szereztek a jöttéről, és hát... csapdába is csalják. XD

Nagyon kíváncsi vagyok most a folytatásra, hogy mi történik a főhőseinkkel, mi lesz Aival, és Kenttel, a Földdel, és Ai-földet fenyegető háborúról, hisz oly törékeny a béke ott is. Norát nagyon bírtam, ő a harmadik kedvencem ebben a történetben. Kíváncsi vagyok, megfékezik-e a gonosz tettét, és minden visszaváltozik majd-e a régi kerékvágásba, helyre állnak-e a dolgok Ai és Kent között is... Nagyon szeretem ezt a párost, tök cukik. :D

Kedvenc idézeteim:

„Szél jajgat, foszlott vitorláján át látlak… téged, és a tengeren… A holdakon… A csillagokon át kezünk összeér… Jő az eső!” (10. oldal)

„Egy hercegnő… aki csak a nevében az…” (18. oldal)

„Gyönyörű hercegnő… ketrecbe zárva.” (39. oldal)

„– Ha igaz érzéseid szerint cselekszel, áldásom rá.” (42. oldal)

„– Oda se figyelj! Azok a srácok top 40-es lúzerek! Szemetet hallgatnak!” (65. oldal)

„Ma reggel megint arra keltem, hogy fáj az élet.
Az ébresztőóra kegyetlen, egyre halványabban látlak téged.
Szedegetem emlékeim foszlányait.
Rakosgatom a színesüveg élet megbánásait.” (67. oldal)

„Lángoljanak virágok a fekhelyemen…
Tarold le a földet, és perzseld fel az egeket.” (96. oldal)

„– Ha megölöd magad azért, hogy életben tartsd azokat az emlékeket, azt kívánom, bárcsak elfelejtenéd, hogy valaha is léteztem!” (142. oldal)

„– A szépek nem mindig buták.” (160. oldal)

„– Gondoltam, hogy cirkuszi majomként több hasznot lát majd benned. […] De… hercegnő… mindig öröm látni a tökéletes vonásaidat.” (189. oldal)

A manga adatai:

Manga: Misaho Kujiradou · Courtney Love · D. J. Milky · Christine Boylen: Princess ​Ai – Az éji hajnal prizmája 1. (Az éji hajnal prizmája 1.)

Kiadó: Fumax

Kiadás éve: 2009

Oldalszám: 190. oldal

Kötés: Puhatáblás

Fordította: Kálovics Dalma

ISBN: 9789639861183

Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a mangákat, és a fantasyt. :)

Ennyi csillagot adok rá:

Második rész borítója:

Végszó:

Nekem ez a rész is tetszett, és bátran ajánlani tudom mindenkinek. :) Örülök, hogy én is olvashattam, és ezért hálás vagyok Jolcsinak is. :) További jó olvasást mindenkinek. :)

Smurfettereads

Tegnap befejeztem a Robert Kirkman: Ostromállapot (The Walking Dead: Élőhalottak 8.) c. képregényt is, nekem még mindig nagyon tetszik ez a képregénysorozat is, és csak ajánlani tudom azoknak, akik szeretik a hasonló képregényeket. :D Ahogy halad előre a sztori a maga útján, egyre izgalmasabb lesz, és pörgősebb, főleg, ha olyan ellenfelek akadnak a főhőseink össze, mint a Kormányzó. :D

Fülszöveg:

Értékelés:

Atya. Úr. Isten! Ez aztán tele volt izgalmakkal! Ebben minden benne volt, ami az előző részből hiányzott. Akció, vérengzés, lövöldözés, kóborlók, A Kormányzó, és a halál nem csak kopogtatott, hanem utat is tört magának a főhőseink életében. Senkit sem kíméltek. Senkit! Ez aztán pörgős volt, a cselekményben csak úgy izzott a feszültség, és a düh, a káosz, a dráma, a komor pillanatok, és egyszerűen letehetetlen! Úgy olvastatja magát az olvasóval, hogy ha nekiáll olvasni, nem tud szabadulni tőle, annyira beszippantja Rickék világa. Eszméletlenül élveztem ezt a részt, ebben aztán folyt a vér, már a kezdet is erősen indít, és a vége... hát brutális!

Ebben aztán senki sem lazsál, nem romantikáznak, nem nyáladzanak, hanem nyomatják gőzerővel, főleg a Kormányzó. Habár én piszkosul utálom őt, mindenért, amit tesz, vagy tett, vagy még nem tett meg, mert nem tudta, vagy nem akarta megtenni. Ez a fickó egy gerinctelen, körmönfont aljas r...ék. Gyűlölöm, de mégis ő adja azt a pluszt, amitől izgalmassá válik a rész, a fenyegetéseitől, a haragjától, és attól, hogy egy könyörtelen g...láda. XD És pont a kedvenceimet bántalmazza, ezt sose fogom neki megbocsájtani. XD Cseppet sem kíméli őket, se a sorozatban, se a képregényben. De ettől jó, izgalmas és pörgős a sztori is. :D

Nagyon szeretem a TWD felépített világát, a kóborlókkal együtt, ahogy van. :D Szeretem, ahogy végbemegy a karakterek fejlődése részről részre, mindig változnak egy kicsikét, igazodnak ehhez a szörnyű világhoz, ami körbeveszi őket, és mindig okosabbak lesznek. Sose adják fel, és hagyják, hogy oda legyen a remény, képesek újra kezdeni, még akkor is, ha lehetetlen. Küzdenek az utolsó véréért is. Ezt nagyon szeretem a főhősökben, hogy mindig kitalálnak valami megoldást, ami hasznos is egy ideig, mielőtt beüt a krach. :D Ez a része egy sorsdöntő, sok minden eldől, ki éli túl, és ki hal meg. Lényegében erről szól ez a része. Sokan odavesznek jók is, és rosszak is egyaránt, hisz senki sem adja bőrét ingyen. Harcolnak míg bírják erővel, és fegyver munícióval. :D

Ó, Tyreese... ez nagyon nem igazságos. :( Mi lett Judyval? Így nem érhetett véget, nem fair! Kérem azonnal a folytatását, ez így nem ér, ezzel a véggel nem ér. :/ Dale is... direkt akkor cselekszik így, amikor a többieknek szüksége lenne rájuk, Glennel, és Maggievel, de megértem miért tették ezt... Ha nem lett volna a Kormányzó ilyen aljas, nem lett volna rá szükség, hogy így cselekedjenek, féltették a kicsiket. Lori döntését is megértem, de azért átgondolhatta volna jobban is, hogy kit és mit kockáztat, ahogy Rick is, és tessék ez lett az eredménye... Kíváncsian várom a folytatást, mi lesz az életben maradottak sorsa, miután megtörtént az összecsapás Rickék és a Kormányzó csapatával... Annyi veszteség érte őket... :/

Kedvenc idézeteim:

"– Adj egy puszit apunak!" (16. oldal)

"– Isten a mi oldalunkon áll.
– Akkor remélem, hogy kerít még nekünk gránátot." (62. oldal)

"– Ez a hely az otthonom." (80. oldal)

"– A rossz emberek ölték meg?
– Igen. Felzaklattalak, Carl?
– Nem. Az emberek meghalnak, apa. Állandóan." (99. oldal)

"– Inkább legyél büszke magadra! Most pedig mozgás! Még nincs vége." (123. oldal)

Képregény adatai:

Képregény: Robert Kirkman: Ostromállapot (The Walking Dead: Élőhalottak 8.)

Kiadó: Book & Stuff

Kiadás éve: 2017

Oldalszám: 144. oldal

Kötés: Puhatáblás

Fordította: Juhász Viktor

Illusztrálta: Charlie Adlard

ISBN: 9786158072823

Ajánlom: Mindenkinek, aki szereti a képregényt, és +16 éven felülieknek.

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Szóval, nekem ez a rész is tetszett. Jöhet a kövi rész, Robert Kirkman és Charlie Adlard még mindig profi, nagyon profi. :D Jöhetnek az izgalmasabb részek, kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ezek után, és mi fog történni velük a folytatásban, a Túlélőkben! Alig várom, hogy megszerezhessem, sajna nincs meg a 9. része, de igyekszem, minél előbb beszerezni a többi részét is. :D További jó olvasást nektek!

Smurfettereads

Az újabb bejegyzésemben egy képregényről fogok most írni véleményt, méghozzá Robert Kirkman: Vihar ​előtti csend (The Walking Dead: Élőhalottak 7.) c. képregényről, amit éppen most fejeztem be. Nekem még mindig nagyon tetszik a TWD világa, a zombikkal együttvéve. :D Ez a része mondhatjuk úgyis, hogy "nyugisabb" volt, bár azért annyira mégsem, mert a szereplők élete tovább bonyolódik, de ebben a részben alapjában véve nem sok minden zavarja meg a nyugalmukat. De azért mégsem olyan eseménytelenül tengetik a napjaikat, mert az író, nem igazán kíméli őket. :D

Fülszöveg:

Értékelés:

Rick és a többiek élete ebben a részben kicsit nyugisabb, attól eltekintve, hogy a halál többször is bekopogtat hozzájuk, nem hagyja nyugton őket, és történnek dolgok. Nem tudom mit fűzzek Carol tettéhez, én nem igazán erre számítottam vele kapcsolatban, egy kicsit sajnálom is. Szegény nagyon magányos, pedig nem egyedül van a böriben, mégis fura nekem ahhoz a karakterhez képest, akit megismertem a sorozatbeli énje által. A képregényben azt mondanám sokkal nyugisabb, nem sok vizet zavar, nem akadékoskodik, nem csinálja azt, amit a tévésorozatban szokott, irtó nyugis egy karakter a képregényben, többek között ezért is döbbentett meg, a hirtelen tette, nem számítottam rá. De lehet, hogy jobb is így, legalábbis Carol számára. :D

Ricket is nagyon bírom, meg Tyreese-t, Glennt, és Carlt, meg Michonne-t, Andreát, és Maggie-t is, bár ez a három csaj, mint ahogy Carol is, teljesen máshogy viselkednek, de kezdem megszokni őket, és szétválasztani a sorozatbeli énjüktől, csak eleinte még furcsa volt. :D Mindegyikükben van olyan apró kis részlet, amit megszerettem, Michonne nagyon menő egy karakter, imádom őt, ő az egyik abszolút kedvencem a csajok közül, az egyik legszimpibb. :D Dale-t viszont iszonyatosan sajnáltam, szegény jól megjárta, de legalább vele másképpen történtek a dolgok, és megmaradt. Ő és Hershel, olyan a többiek számára, mint egy pót apuci, és én is így gondolok rájuk, amikor olvasom a képregényeket, én nézem a sorit, bár ott már egészen máshol tart a cselekmény. Nagyon szeretem ezt a két karaktert igazán kitartóak, és bátrak, na meg erősek is a maguk módján. Imádom az okosságaikat, olyan megnyugtatóak tudnak lenni. :D

Carl, a mindig is édes kisfiú, egyszerűen imádom, még Sophiát is, bár ők ketten nem sokszor bukkannak fel, csak egy-egy jelenetben, de őket is nagyon szeretem. Axel, és Alice is érdekes karakterek, ők még nem igazán győztek meg engemet. És végül eljött a várva várt két nagy pillanat, ami nekem nagyon tetszett, az egyik Glennel és Maggievel kapcsolatos, a másik persze, hogy Lorival... Nagyon nem bírom a csajszit, de legalább ezen a nagy eseményen is túl van, de még csak most kezdődik az igazi összecsapás, hisz ki tudja, mikor csap le a Kormányzó az embereivel... De én már izgatottan várom a folytatást, aminek mindjárt neki is állok, mert nagyon kíváncsi vagyok. :D

Kedvenc idézeteim:

"– Bízz bennem!" (5. oldal)

"– Olyan szimpatikus vagy.
– Köszönöm… ez kedves tőled." (10. oldal)

– „Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom. Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek. Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.” "A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak. Örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindet remél, mindent elvisel. S a szeretet nem szűnik meg soha." (12. oldal)

"– Remek! Nem bírtál volna egy kicsit messzebbre sétálni?
– Menjek ki az erdőbe, ahol bármikor leharaphatják a szerszámot? Észnél vagy?" (33. oldal)

"– REMEK! NYOMÁS!
– Lassabban, te bolond! Uram Isten!" (57. oldal)

"– A fájós seggem most boldog." (83. oldal)

"– Csak a hit számít, szívem. És az én hitem még sosem volt ilyen erős!" (99. oldal)

Képregény adatai:

Képregény: Robert Kirkman: Siralomvölgy (The Walking Dead: Élőhalottak 6.)

Kiadó: Book & Stuff

Kiadás éve: 2017

Oldalszám: 136. oldal

Kötés: Puhatáblás

Fordította: Juhász Viktor

Illusztrálta: Charlie Adlard

ISBN: 9786158072816

Ajánlom: Mindenkinek, aki szereti a képregényt, és +16 éven felülieknek.

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Szóval, nekem ez a rész is tetszett. Jöhet a kövi rész, Robert Kirkman és Charlie Adlard még mindig profi, nagyon profi. :D Jöhetnek az izgalmasabb részek, kíváncsi vagyok, mi fog történni velük az Ostromállapotban. További jó olvasást nektek!

Smurfettereads

Hajnalban befejeztem a júniusi olvasásomat, Dan Abnett: Bosszúállók: Mindenki uralni akarja a világot c. könyvet, és kissé csalódott is vagyok, mert nem lett az egyik legnagyobb kedvencem, pedig imádom az MCU-t és a Marvel hősöket, de ez a könyv... számomra nagyon kevés volt. A Deadpool Praclik-ja sokkal jobban tetszett nekem a Nagy Marvel regény sorozatból, mint a Venom, vagy akár a Mindenki uralni akarja a világot... Venom értékelése: https://smurfettereads.blog.hu/2021/10/04/james_r_tuck_venom_halalos_vedelmezo Praclik értékelése: https://smurfettereads.blog.hu/2021/12/02/stefan_petrucha_deadpool_praclik_c_konyv_ertekelese

Fülszöveg:

Értékelés:

Habár sok karaktert felvonultat az író a Marvel hősök közül, a Bosszúállók közül, és a S.H.I.E.L.D ügynökei közül, meg hát a gonoszokból is kapunk egy adaggal, meg a cselekmény is igen változatos, de sokat akar a szarka, de nem bírja a farka... és ez lett ennek  könyvnek is a veszte. Helyenként pörgős, és akciódús is volt. Meg volt olyan is, ami nagyon tetszett nekem, pl. Vasember, Thor, meg Sólyomszem humora, beszólásaik is tetszettek, meg olyan jelenetek, amik izgalmasaknak tűntek, de leginkább ennyi. A túl sok karakter, fejezetenként más-más Bosszúálló szemszöge miatt a sztori leülepedett, nem igazán bontakozott ki a sztori tőle, és ez egy kicsit hazavágta. De azért a többiek szemszöge se volt olyan rossz, szerettem Amerika Kapitány, Thor, Hulk, Fekete Özvegy részét is, és a karakterüket is imádom, csak hirtelen túl sok minden történt egyszerre, és szerintem nem igazán tett jót ez ennek a könyvnek.

Vártam a katarzist, hogy mikor történik valami, ami ennél is izgalmas lett volna, de nem igazán jött el. A végét illetően, összecsapottnak éreztem, az író gyorsan elakarta vágni az összes cselekményt, az összes bonyodalmat le zavarta alig pár oldal alatt, ami nekem nagyon kevés volt, főleg azért is, mert így nem lehetett se megismerni, se kiismerni a gonosz karaktereket se, hogy miért csinálják, amit csinálnak... A céljuk ismert volt, de őket nem igazán, pedig egy-két gonosz tök szimpi volt. :D Nagyon nehezen akaródzott kiderülni, hogy mi miért történik, ki irányít kit, vagy ki az aki a háttérben mozgatja a szálakat, hogy egy nap alatt ennyi minden történik a sztoriban, de amikor már azon volt, hogy kiderüljön végre, az író totál összecsapta, és gyorsan le is zárta a szálakat, én pedig nem erre számítottam volna. :/

A helyszínek is tök érdekesek voltak, és a Boszúállók + gonosz karakterek küzdelme izgalmasnak tűnt, csak mire ki bontakozott volna, egy-egy Bosszúálló küzdelme, rögtön jött a másik. Engem ez nagyon zavart. A végét pedig inkább hagyjuk... Volt itt minden, Dormammu, Evolució Mestere, dinók, Ultron, Krí legfelsőbb intelligencia, A.I.M, Strucker, H.Y.D.R.A. M.O.D.O.K. Jórészt a felét se ismertem, de nagyon kíváncsi lettem volna, ki kicsoda, és honnan szalajtották. Jó, persze, Ultronról, és Strukcerről, Dormmamu-ról, a H.Y.D.R.A-ról, meg az A.I.M.-ről már hallottam, de a többi homály. XD Első blikkre nem tudtam hova tenni a gonosz karaktereket, leginkább azokat, akikről nem igazán hallottam még, több infót vártam volna azért róluk, mert egyenként tök érdekesek voltak, és az író nem igazán tért ki rájuk, leginkább azon volt a hangsúly, hogy állítsák le a készülendőben a Föld elleni katasztrófát.

Mellesleg nekem hiányzott Maria Hill és Phil Coulson ügynökök karaktere, és Loki-é is. Furcsállottam, hogy a szerző rájuk nem gondolt, ha már ennyire színesíteni kezdte a szereplő gárdát. De a stílusa azért mégis tetszik, nem bántam meg, hogy elolvastam, még inkább nagyon várom, hogy a Nagy Marvel regény sorozat többi részét is olvashassam, csak reménykedem benne, hogy jobb lesz. :D

Ma egy új borítóleleplezéssel érkezem. Köszönöm a lehetőséget Robin O’Wrightlynak, hogy én is leleplezhetem az Egy igen-zet története (Emlékkönny 1920-2020) c. könyvének az új borítóját. Amit már most imádok. :) Nagyon hálás vagyok az írónőnek, hogy engem is felkért. :)

A könyv hamarosan megjelenik az új külsővel a Talentum House kiadónál. :) Várható megjelenése: 2022. július 15. :)

Íme az új borító:

Fülszöveg:

Szerző:

Szerzői leírás:

Szerzői linkek:

Honlap: www.robinowrightly.com

FB-oldal: www.facebook.com/borka.robin

Instagram: www.instagram.com/robin_o_wrightly

Moly: https://moly.hu/alkotok/robin-owrightly

Könyv linkje:

Beszerzési lehetőség helye: https://robinowrightly.wordpress.com/konyv/emlekkonnytar/emlekkonny/

Bővebben a könyvről:
https://moly.hu/konyvek/robin-owrightly-emlekkonny

A kiadóról:

"Kiadja a Talentum House; egy új, hazai kiadó, amely szép- és zsánerirodalmi köteteket ad ki magyar íróktól magyarul olvasóknak."

Idézetek:

"…van, amit nem változtathatunk meg, írhatjuk újra vagy törölhetjük ki az Emlékeink Könyvéből, akármennyire is szeretnénk…"

"Ha valaha remélte is, hogy az álma valóra válik, most végképp szertefoszlott. „De hát ki hisz a mesékben? Még hogy herceg fehér lovon!”

Ez nem lehetett kétoldali győzelem. Egy háborúban az is veszít, aki nyer.

Senkit nem az határoz meg, honnan jött, hanem az, hová tart.

Mert erről szól a család: senki sem tökéletes, de mindenki szereti a másikat.

Így van, szeretni kell, mindhalálig, mert csak ez marad végül a miénk. Bármi is történt, végül minden más elmúlik, csak a szeretet él túl.

Ajánlók:

Dátum:

Várható megjelenés: 2022. július 15.

Plusz képek:

Végszó:

Személy szerint nekem már volt alkalmam olvasni ezt a csoda könyvet, de alig várom, hogy végre meg is szerezhessem. :D A borítója elképesztően gyönyörű, már amikor megláttam, teljesen beleszerettem, imádom. :) Volt már alkalmam az írónővel is találkozni, és beszélgetni is, többek között erről a csoda könyvről is.

Örülök, hogy a részese lehetek az új külső leleplezésének, abszolút az egyik legnagyobb kedvencem az írónőtől az Emlékkönny, elgondolkodtató, megható, ezt maga az élet írta meg. Azzal a tisztelettel, alázattal, csodálattal és szeretettel, ahogy az írónő ehhez a családi történethez hozzányúlt, le a kalappal, és minden tiszteletem az írónőé, és a családjáé. :)

Teljes szívemből, ajánlani tudom mindenkinek, megéri elolvasni, tanulságos, mélyen megérinti az olvasó lelkét is. :) A könyvről írt véleményem itt olvasható: https://moly.hu/konyvek/robin-owrightly-emlekkonny/en-es-a-konyv/torpillaa

Köszönöm, ha végig olvastad ezt a bejegyzést, legközelebb is tarts velem! Köszönöm Robin O'Wrightlynak még egyszer a lehetősséget, és sok sikert kívánok az írónőnek a továbbiakban, csak így tovább!

További jó olvasást mindenkinek! :)

Smurfettereads 

Ma egy újabb könyvről írt értékeléssel érkezem, méghozzá: Kel Carpenter: Lucifer ​lánya (A Kárhozottak királynője 1.) c. könyvének az értékelésével. Ez volt az első könyvem az írónőtől, és nekem nagyon tetszett, csak kár, hogy ennyire rövid az első része, de hamarosan elolvasom a folytatását is, a Gonosz kis játékok. c. könyvet. :D

Fülszöveg:

Értékelés:

Nagyon megszerettem Rubyt, örülök, hogy nem egy nyafogós ne bánts virág, hanem egy kőkemény csaj, aki senki előtt sem hajlandó fejet hajtani, érvényesíti az őt illető jogait. Ki áll saját maga mellett, és nem nyivákol egyfolytában, mint egy hisztis tyúk, mert ő egy tökös csajszi, aki nagyon is szerethető. :) Főleg, hogy van egy aranyos cuki mosómacija. :D Imádtam a Banditáról szóló részeket, és nekem is kell egy olyan, mint ő. :D ❤ Én nagyon élveztem ennek a könyvnek az olvasását, habár lassabban haladtam vele, mint szerettem volna, de ez cseppet sem vont le a végeredményről. :D Bár, nem sok minden történt 176. oldalon keresztül, leginkább csak a karaktereket lehetett megismerni, bár nem sok minden derült ki róluk, azon kívül, hogy megjelent négy elképesztő erejű fickó, akik egy percig se akarták magára hagyni Rubyt. :D Engem teljesen megbabonázott a Négy Lovas, imádtam Rystent, Allistairt, Juliant és Larant, annyira dögösek, és szexik, teljesen odáig vagyok értük. :) ❤

Moirát is nagyon megszerettem, nagyszerű barátnője Rubynak, és annyira szerethető ő is, teljesen kiegészítik egymást, mindkettőjük nekem tök szimpatikusak voltak, Bandita meg imádni való cukiság, ahogy a Négy Lovas is. :) ❤ Nagyon megszerettem ezt a négy csoda fickót, legszívesebben beköltöztem volna a könyvbe melléjük, annyira elkápráztatott a Négy Lovas, és kicsit irigykedtem is Rubyra, hogy neki ez jár. XD Főleg, hogy egy aljas ötödik gerinctelen alak is ráakart mászni, tőle felfordult a gyomrom is, ahogy attól a Kendall-tól, nem igazán lettek a szívem csücskei, és szerencsére nem is sokat szerepeltek a történetben. Ami tök jó is volt, bár a vége felé, azt az undorító alakot leszámítva nekem tetszett. Izgi volt, és szórakoztató is. :) Tetszett a világ felépítése, a karakterek is jók voltak, a sztori is, és az írónő stílusa is nagyon bejött nekem, alig várom, hogy még jobban megismerhessem a munkásságát. :D

Kíváncsi leszek a következő részre, hogy mi fog történni, több okból is kifolyólag. Nagyon érdekelne, hogy mi is lett igazából Luciferrel, és arra is, tényleg bekövetkezik-e az apokalipszis, vagy időben sikerül a négyes triónak megakadályozni a fenevadat, köztük Rubyval és Moirával, na meg persze Banditával. :D Olyan jól éreztem magam velük olvasás közben, hogy abszolút kedvenceimmé váltak, és tuti újra olvasós lesz ez is, csak kissé féltékeny vagyok Rubyra, amiért neki egy kész háreme van. XD Tök vicces volt, és annyira cuki, hogy mind a négy bukik rá, így vagy úgy, de nagyon is érdekes karakterek, és imádtam a közös jeleneteiket, részeiket is. :D Remélem, a folytatása is ugyanilyen jó lesz, és egy kicsivel több minden fog kiderülni. Josh, megérdemelte, amit kapott, remélem Kendall se ússza meg egy könnyen, és az a szemét imp se, méltón megérdemlik a maguk jussát. Hajrá Négy Lovas! :D Hajrá, Ruby! :D

Kedvenc idézeteim:

„[…] Micsoda öröm, hogy itt talállak, sziiivííí!” (10. oldal)

„Joshnak nem ártott volna figyelmeztetnie, mire számíts, ha a tűzzel játszol.” (14. oldal)

„Azon, hogy valaki kifizette az óvadékomat, vagy hogy néha felgyújtok egy-egy autót, nem izgatta magát túlságosan, de próbálnék csak bekavarni a munkarendbe! Egy sikoltozó bansheet szabadítok magamra! Márpedig nem vagyok hajlandó feláldozni a dobhártyámat!” (26. oldal)

„– Ne próbálj megbabonázni, különben szétlövöm a térded!” (39. oldal)

„– Két lehetőség van: vagy a vállamra doblak, és elviszlek oda, ahol laksz, vagy kocsival megyünk. Választhatsz.” (42. oldal)

„– Én a Dögvész vagyok – felelte Rysten.
Ne…
– Én az Éhíség – szólalt meg következőnek Allistair.
Ördög irgalmazz!
– Én a Halál vagyok – folytatta hűvös hangon Julian.
Hamarabb is rájöhettem volna.
– Az én nevem Laran, és én a Háború vagyok – zárta a sort a negyedik.” (52. oldal)

„– Ezt még nem fejeztük be, kis succubus. Nem megyünk sehova. Nélküled nem. Eszedbe ne jusson kereket oldani! Üldözésben jó vagyok.” (59. oldal)

„Prűdnek semmiképp sem nevezném magam, tök természetesen állok a meztelenséghez. Kivéve ha férfi van a látóhatáron.” (67. oldal)

„Levette a zakóját, az ingét és a félig leszaggatott trikóját, míg én a lepedőt markolászva ittam magamba az illatát, és vártam. Gyönyörködtem az alakjában, bordázott izmaiban, követve hasának kirajzolódó vonalait, egészen a derékszíjig… Letérdelt elém, és intett, hogy üljek fel újra. Utáltam, ha megmondják, mit kell tennem, de a lábam között lüktető kínzó vággyal nem tudtam mit kezdeni.” (92. oldal)

– Aki kárhozott, azon nem lehet segíteni – dünnyögtem magam elé.
– Beismered a garázdaságodat? […]
– Ha te is a paráznaságodat.
Azon nyomban falfehérré vált, én pedig győzedelmes pillantással néztem rá.
– Nem tudom, miről beszélsz – válaszolta bénultan.” (107. oldal)

„– Olyan tűz van benned, amit nagyon régóta hiába keresek. Vadság. Egyszer azt mondtam neked: más vagy, mint amilyennek gondoltalak. De most, hogy már megismertelek, nem is tudnálak másmilyennek elképzelni. Pontosan olyan vagy, amilyennek mindig is akartunk, sőt, még annál is több van benned.” (124. oldal)

„De ilyenek az emberek. Ugyanolyan elfuserált, romlott lények, akárcsak mi, démonok. Csak ők szemet hunynak a saját aljasságuk felett.” (149-150. oldal)

„– Vigyázz a lányra!” (162. oldal)

„Egy olyan világra, ahol semmi különbség sincs szörnyeteg és ember között.” (169. oldal)

A könyv adatai:

Könyv: Kel Carpenter Lucifer ​lánya (A Kárhozottak királynője 1.)

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2022

Oldal szám: 176. oldal

Kötés: Puhatáblás

Fordította: Margittay

ISBN: 9789633996911

Ajánlom: Mindenkinek, aki szereti a fantasyt, a démonokat, és a könnyed olvasmányokat!

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Szóval, nekem tetszett, és már kíváncsian várom a második részét is. :D Az írónő stílusa tetszik. :) Az elképzelt világa a Négy Lovassal? Imádom! ❤ Ruby, mint belevaló tökös csaj? Naná, hogy imádom! A legédesebb mosómaci, Bandita, aki védelmezi a gazdáját? Hát még szép, hogy odáig vagyok érte! :D ❤ Kellene-e nekem is egy ilyen legeslegjobb banshee barátnő? Hát, persze, naná! :D Tökre irigykedem most Rubyra, hogy ez mind neki jár. :D További jó olvasást nektek is, könyvmolyok és szép estét! :D

Smurfettereads

Tegnap végre sikerült befejeznem a májusban elkezdett Frank Herbert: A ​Dűne (A Dűne 1.) c. könyvet, amire a film megnézése után nagyon kíváncsi voltam, de sajnos nem lett a kedvencem a könyv, és nem vagyok benne biztos, hogy folytatni is akarom-e a sorozatot. Maga a film, a 2021-es változata nekem tetszett, de a könyv épp ellenkezőleg.

Fülszöveg:

Értékelés:

Nem sok minden maradt meg a könyvből, ami ritkán fordul elő velem, de nem is igazán bánom, mert végig szenvedtem vele. Halálra untatott, azt hittem már sosem fogok a végére érni. De mégsem akartam félbehagyni, kíváncsi voltam a végére, hogy alakul Paul és Jessica sorsa, mert ők végig szimpatikusak voltak nekem, ahogy Leto herceg is, meg Gurney Halleck, Duncan Idaho, Stilgar, Knyes és a fremenek. Csanit is megszerettem, és Aliát is. A fremenek világa, a vallásuk, engem teljesen lenyűgözött, főleg azok után, hogy felbukkant Usul, Muad' Dib, Kwisatz Haderach is köztük. Tudom, hogy ez a három név és ugyanazt az embert takarja, egy és ezért is vártam annyira, hogy végre felbukkanjon. :D Akkor éreztem azt, hogy végre beindul a történet, miután megtörtént az árulás, és a próféta is végre felbukkant. Addig a pontig, én halálra untam magam, sőt idegesített, hogy sosem lesz vége, alig bírtam haladni, nem igazán olvastatta magát a könyv, és én ezt nagyon nem szeretem, de félbehagyni sem szeretem a könyveket, ezért inkább folytattam, nem akartam lemaradni arról, hátha végre történik valami izgalmas cselekmény is.

Az Arrakis leírása nekem tetszett, a sivatagi helyszínek, a sziecsek, ahogy végre történt valami érdekes is, amint megtörtént az árulás, végre úgy éreztem kezdenek mozgásba indulni a cselekmények is, és a Harkonnenek is végre tényleg színre lépnek, és bekövetkezik, aminek kellett az Atreidesek és a Harkonnenek között, végre történt valami. Mellesleg a bárót végig gyűlöltem, meg a hűbér kutyáit is, Freyd-Rauta egyáltalán nem volt nekem szimpi, se Rabban, még a IV. Shaddam Császárt is utáltam, amikor végre ő is felbukkant a történet során, egyáltalán nem tudtam velük szimpatizálni, gyűlöltem őket... Mindenért, amit tettek, vagy nem tettek. Atreideseket, viszont nagyon sajnáltam, Leto herceget is. Meg azokat az embereket is, akiknek ártatlanul oda kellett veszniük. :(

Voltak jelenetek, ami tetszett, és volt, ami nem. Az elejét a közepéig halálra untam, míg várakoztam, hogy végre történjen valami izgalmas, az árulás, a csapda ezt megtette, és a fremenek is. Addig színtiszta unalom, amit nagyon sajnálok, mert hatalmas csalódás volt nekem ez a könyv, és nem hiszem, hogy folytatni is fogom, de majd elválik... Frank Herbert, egyébként jól felépítette ezt a világot, és az Arrakis, a sivatag, a dűnék világát, ez tetszett benne, de sajnos ez nem az én könyvem lett, pedig nagyon szerettem volna, ha az lett volna, de mégsem. Az író stílusa nem rossz, nagyon szépen vezette fel a szálakat, a karakterek is, és a történet is jól kidolgozott, bár az események nagyon lassúak, és vontatottak, de egyszer mindenképpen megéri elolvasni.

Kedvenc idézeteim:

„– Ébren van és hallgatózik – mondta az öregasszony. – Ravaszdi kis gazfickó! – Kuncogott. – De a fejedelmi családok tagjainak szükségük is van a ravaszságra. […]
[…]
– Aludj jól, ravasz kis gazfickó!” (16. oldal)

„Nem szabad félnem. A félelem az elme gyilkosa. A félelem a kis halál, mely megsemmisüléshez vezet. Szembenézek félelmemmel. Hagyom, hogy áthaladjon rajtam, fölöttem. És amikor mögöttem van, utánafordítom belső tekintetemet, követem az útját. […]
[…]
– Tessék, vénasszony, csináld csak!
– Vénasszony! […] – Mi tagadás, van benned bátorság!” (21. oldal)

„– Ne komolytalankodj, te lány! Te is jól tudod, milyen erők vesznek körül bennünket.” (37. oldal)

„Mit is mondott Szent Ágoston? – kérdezte magától. „A lélek parancsot ad a testnek, és a test engedelmeskedik. A lélek magának akar parancsolni, és ellenállásba ütközik.” Igen, az utóbbi időben többször ütközöm ellenállásba. Rám férne egy kis pihenés, egyedül.” (70. oldal)

„– Nem ártana… ha elfoglalnád magad – mondta Yueh. – Hogy ne jusson időd ilyen morbid…
– Elfoglalnám magam!” (81. oldal)

„– Ugyan, ülj már le és ne marháskodj!” (103. oldal)

„– Nincs itt igazság!
– Igazság? – A herceg ránézett a férfira. – Ki kér itt igazságot? Megteremtjük a magunk igazságát. Megteremtjük itt, az Arrakison – győzünk vagy elpusztulunk!” (107. oldal)

„Csupa olcsó álarc, hogy elfedjék rothadt gondolatokat, csupa locsogás, hogy túlordítsák a bennük üvöltő csendet.
Barátságtalan ma a hangulatom, gondolta, és eltűnődött mit mondana erre Gurney.
Tudta, mitől ilyen. Nem akart részt venni ezen az összejövetelen, de az apja hajthatatlan volt.
– Neked is megvan a helyed, a pozíciód, amelyet tartani kell. Elég idős vagy már hozzá.” (154. oldal)

„Most egyszeriben úgy látta magát, mint sebészt, aki finom metszések végtelen sorával eltávolítja az álarcokat a kis nyomorultakról, és feltárja a mélyben lapuló poklot.
Nyulak, egytől egyig!
És hogy lapulnak, amikor meglátják a ragadozót!” (212. oldal)

„Halleck szavai jutottak eszébe: A hangulat szeretkezéshez való, vagy balisetmuzsikához. Az ember harcol, amikor szükséges, hangulat ide vagy oda!” (219. oldal)

„– Hangtalanok legyetek, mint az ijedt állatok! – sziszegte a fremen.” (249. oldal)

„– Fiam – szólt közbe Kynes –, vannak dolgok, amiket te nem egészen…
[…]
[…] – Szálka vagyok mindenki szemében, aki osztozkodni akarna az arrakisi zsákmányon. Amíg élek, nemcsak zavaró tényező leszek számukra, hanem a torkukon is akadok, úgy, hogy előbb-utóbb megfulladnak!” (256-257. oldal)

„Hadd izzadjon egy kicsit, gondolta a báró. Az ember mindig tartsa élesen, készenlétben az uralkodás fegyvereit. Az erőt és a félelmet – élesen, készenlétben.” (265. oldal)

„Nézd ezt a csirkét, gondolta a báró. Ilyen hasznavehetetlen állatokkal vagyok körülvéve. Ha odadobnék elé egy követ, és azt mondanám, köles, csipegetni kezdené.” (266. oldal)

„Alagút ez az éjszaka, gondolta, a holnapba vezető sötét lyuk… Ha van ugyan holnapunk. Megrázta a fejét. Miért kell ilyen morbidnak lennem? Ennél jobb kiképzést kaptam!” (301. oldal)

„Olvass a gondolataimban! – méltatlankodott Knyes. Nem baj, olvasson csak!” (315. oldal)

„– Mindenkinek joga, hogy maga ítéljen – mondta Jessica.” (320. oldal)

„A fiatal hajtás olyan könnyen elpusztul! A kezdet mindig veszéllyel terhes.” (334. oldal)

„[…] Már azt hittem, skorpiót engedtünk magunk közé.” (348. oldal)

„A haladás fogalma védekező mechanizmusként működik, eltakarja előlünk a jövő borzalmait.” (366. oldal)

„Mozog a kéz, mozog a száj,
eszmék áradnak szavaiból,
tekintete megemészt!
Tulajdon énjének szigete ő.” (396. oldal)

„Folyamatok színtere és küzdőtere vagyok, mondta magában. Prédája vagyok a hiányos vízióknak, a faj öntudatának és félelmetes céljának.” (432. oldal)

„Micsoda fintora a sorsnak!” (490. oldal)

„– Paul… szeretném, ha megtennél nekem valamit. Válaszd a boldogsághoz vezető utat! […] Dacolj mindennel és mindenkivel, aki mást akar! Járd a saját utadat! Én…” (492. oldal)

„– Ezek olyan ősi alkotóelemeink – folytatta Paul –, hogy beépültek a testünk minden egyes sejtjébe. Ezek az erők formálnak bennünket. Az ember azt mondhatja magának: „Igen, értem, hogy lehetséges ez.” De amikor belenézel önmagadba, és közvetlenül szembekerülsz tulajdon életed nyers erejével, meglátod a veszélyt. Látod, hogy ez föléd kerekedhet. Az Adó számára a legnagyobb veszély az elvevő erő. Az Elvevő számára a legnagyobb veszély az adakozó erő. Az adakozás ugyanolyan könnyen maga alá gyűrhet, mint az elvétel.” (504. oldal)

„– Szíves örömest megfojtatnálak azért a szerepért, amit mindenben játszottál! – mondta. – Nem tudnád megakadályozni!” (539. oldal)

„– Ilyen kevéssé ismered a fiamat? […] – Nézd azt a hercegnőt, milyen gőgösen, milyen magabiztosan áll ott! Azt mondják, írói ambíciói vannak. Reméljük, az írásban megtalálja majd a vigaszt, mert más nemigen jut neki.” (552. oldal)

A könyv adatai:

Könyv: Frank Herbert: A ​Dűne (A Dűne 1.)

Kiadó: GABO kiadó

Kiadás éve: 2019

Oldal szám: 600. oldal

Kötés: Keménytáblás

Fordította: Békés András

ISBN: 9789634069034

Ajánlom: Azoknak, akik szeretik a Dűnét, és a hasonló történeteket!

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Egy kicsit sem sajnálom, hogy adtam egy esélyt ennek a könyvnek is, mert egyszer mindenképpen megéri elolvasni, de azt bánom, hogy nem lett a kedvencem. További jó olvasást mindenkinek!

Smurfettereads

Szombaton én is kint jártam a 93. Ünnepi könyvhét harmadik napján, és nagyon, de nagyon élveztem, le is jártam a lábam, izomlázam is lett, de ez semmi ahhoz, amilyen boldogsággal gyűjtögettem a kis kincseket a könyves standoknál, és még nagyobb boldogság, hogy a írókkal is dedikáltathattam az új szerzeményeimet. :) ❤ De egyúttal a pénztárcám is nagyon megszenvedte ezt a kis kalandot, mert a kis könyvmoly lelkem nem aprózta el. XD

22. csodálatosan, szépséges, gyönyörű könyvekkel gazdagítottam a könyvespolcaimat, habár az egyik még nincs nálam, dedikálásra vár, amiért sajnos nem tudok elmenni a Völgységi könyvfesztiválra. Aznap lesz a húgom esküvője is, de remélem jövőre sikerül oda is eljutnom, na meg idén, ha lesz könyvfesztivál Budapesten, akkor remélem végre oda is eljutok. :D

A szombati nap nagyon jó volt, találkozhattam néhány mollyal is, meg persze írókkal is beszélgethettem, ezúton is köszönöm szépen nekik a dedikálást, és a beszélgetést is, alig várom az újabb könyves eseményt, hogy ismét találkozhassunk. :) ❤

A könyvek, amiket vettem:

Dedikált könyveim:

Ezeken kívül még ajándékkönyveket is hozhattam haza, amiket nagyon szépen köszönök Ramónának, meg a talit és a beszélgetést is, és a csokit is, nagyon finom volt. :) Köszönöm, hogy együtt járhattuk könyvhetet, nagyon, de nagyon jól éreztem magam veled. :) ❤️ Remélem hamarosan újra találkozhatunk. :) ❤️

Ajándékkönyvek:

Köszönöm, ha elolvastad ezt a bejegyzést, és remélem egyszer találkozhatunk majd egy újabb könyves eseményen. :) További szép estét nektek. :)

Smurfettereads

Tegnap míg Székesfehérvár felé utaztam, közben elolvastam Felicity Baker: Legendás ​állatok és megfigyelésük: Göthe Salmander c. képes kalauz könyvet, ami nekem nagyon tetszett. :D Nagyon szórakoztató volt, és érdekes is, Göthe-t meg imádom. :)

Fülszöveg:

Értékelés:

Nagyon jó volt belecsöppenni ebbe a kis képes kalauzba, csak kár, hogy olyan rövid volt maga a könyv, szívesen olvastam volna még tovább is, mert Göthe Salamandert nagyon imádom, az egyik legnagyobb kedvencemmé vált, mióta először láttam a filmet. :D

Az állatkái is annyira cukik, főleg a kis Furkász, na meg a kis Picket, Viharmadár, Halálszárny, Szemiflázs, Okkami, Parókás pörgencs, Holdborjú. :D Imádtam a képeket, a karakterek nagyon szimpatikusak még mindig.

Örülök, hogy ezt is olvastam végre, mert már nagyon kíváncsi voltam erre is, és alig várom, hogy legyen egy saját példányom belőle is. :) Egyáltalán nem csalódtam, nagyon élveztem az olvasását, kár hogy ilyen rövid, úgy olvastam volna még tovább. :)

Most egy manga értékelését hozom el nektek, amit péntek délután olvastam, és be is fejeztem egy ültő helyemben. :D Olvastatta nagyon magát, mint az előző három része is, amik szintén tetszettek nekem. Érdekes egy sztori, pörgős, szórakoztató, humoros, és a rajzok is tök jók még mindig. :)

Fülszöveg:

Értékelés:

Az első három részt még tavaly olvastam, amikor kölcsönkaptam Kölymolylány20-tól, és azok is tetszettek, mint ez a manga is. :D Szórakoztató volt, és vicces is, néha elég fura álpletykákat találtak ki, Ai hercegnőről, de mégis élvezetes volt végig olvasni, habár többsége rosszindulatú volt… Jó volt olvasni újra a karakterekről, Kent és Ai hercegnőt is nagyon bírom, meg Daisuke-t és Hikaru-t is, de a többi szereplő is, még mindig nagyon érdekes, ahogy Ai világa is. Kíváncsi vagyok Az éji hajnal prizmája c. mangákra is, remélem azok is ilyen jók lesznek.

Még mindig nagyon tetszik a világ felépítése, az író stílusa, és az egész történet is eléggé jól fel lett építve, habár majdnem az egész csupa pletykára, és hazugságokra épül fel, hogy mi is igaziból Ai hercegnő, és honnan valósi, gonosz-e vagy nem, senki sem tudhatja az igazságot, csak Ai. :D Aki felszívódott az utolsó nagy koncertje óta, és mindenkit csak az érdekel, hogy hová tűnt, ezért valótlanokat terjesztenek ez az újságban róla, na meg Kentről. :D

Ai hercegnő egy távoli világ szülötte, nem mindennapi lány, nem mindennapi képességekkel. A Földre érkezése után semmire sem emlékezett, csak a nevére és egy dobozkára, hogy meg kell oldania vele a küldetését, de végül rockdívává vált a vadító ruhába öltözött szupersztár, aki a hangjával elvarázsol mindenkit, aki csak a dalait hallotta, de aztán eltűnt.  A pletykák pedig terjednek…

Kedvenc idézeteim:

„[…] Kész csőd vagyok! Gondolom, nem kell okosnak lenned ahhoz, hogy ve-ve-vetkőzz…” (5. oldal)

„Át akarom élni, amin keresztülmész, hogy én is tudjak erőt adni neked!” (11. oldal)

„Hát… talán tényleg nem tudhatunk mindent biztosan. Ettől eltekintve, ha hallgatunk rá, a belső énünk megsúgja nekünk, igazából merre akarunk menni.” (17. oldal)

„Ringunk a biztonság ölében!
mint légy a lágy és langy bögrében
mi csokival tele áll a tálon.
barátságunk mint egy álom.
erős szívünk megvédi
semmi szét nem tépi” (51. oldal)

„– Nem tudom, ki és hol vagyok! Olyan, mintha egy üres papírlap lennék!
– Édes, a legjobb helyre jöttél!” (110. oldal)

„Miért bámulsz ennyire? Ó, a forró pillantásodtól elolvad a szívem!”

A manga adatai:

Manga: Misaho Kujiradou · Courtney Love · D. J. Milky: Pletykák ​a másik oldalról (Princess Ai 4.)

Kiadó: Fumax

Kiadás éve: 2008

Oldal szám: 180. oldal

Kötés: Puhatáblás

Fordította: Szeredás Lőrinc 

ISBN: 9789639861046

Illusztrálta: Kujiradou Misaho, Yazawa Ai

Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a fantasyt és a mangákat. :)

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Szóval, nekem ez is tetszett, érdekes egy sztori, és csak ajánlani tudom mindenkinek. További jó olvasást mindenkinek!

Smurfettereads