Sziasztok, kedves olvasóim! Ismét egy újabb értékeléssel érkezem, méghozzá Andy Weir: A Hail Mary-küldetés c. könyvéről írok most. :) Nekem nagyon tetszett ez is, mint A marsi is. :) Az író elképesztő kalandokba repíti nemcsak a karaktereit, de az olvasóit, és ezt imádom. :D Alig várom, hogy még több könyvét is olvashassam. :D Azt hiszem, minél előbb be kell szereznem az Artemist, amit még nem volt szerencsém olvasni az írótól, de nagyon kíváncsi vagyok rá is. :D Egy ideje már kívánságlistás. :D

A marsiról írt véleményem: https://moly.hu/ertekelesek/2358065

Fülszöveg:

Értékelés:

Hű, ez aztán elképesztő volt. :-D Az írótól ez volt a második könyvem, amit eddig olvastam, és ugyanúgy imádom, mint A marsit. :-D Imádom az író humorát és a stílusát, és ahogy felépíti a sztorit is. :-D Nagyon izgalmas utazáson vehettem ismét részt az űrben, és Ryland Grace meg Rocky abszolút a kedvenceimé váltak. :-D ❤ Imádom a párosukat, izgalmas volt végigkövetni a kalandjukat az elejétől a végéig. Nagyon jól szórakoztam, amellett végig izgultam az egészet. A sztori nekem nagyon bejött, pörgős sci-fi cselekmény, csavaros fordulatok, humoros, és egy lenyűgöző expedíció, ami tele van kalanddal, és váratlan eseményekkel is, amire a főhősünk se igazán számít. XD

Andy Weir ismét elkápráztatott engem, nagyon bírom az írót, már A marsival levett a lábamról, imádom az űrben játszódó sztorikat, és ezt is imádom. ❤ Ryland Grace annyira szórakoztató volt, nagyon bírom a humorát, és a poénjait is, volt jó pár beszólása, amiken jókat nevettem, Mark Watney után, abszolút a kedvencemmé vált ez a pasi. :-) ❤ Rockyt is ugyanúgy imádom, már az első pillanattól kezdve, lenyűgöző karakter, sőt izgalmas, és elképesztő. :D Nagyon jó volt róla olvasni, és megismerni őt. :-) ❤ Tuti, hogy újraolvasós lesz, és azt hiszem ideje beszereznem a következő Andy Weir olvasmányomat, és minél előbb újraolvasni, A marsit is. :-D

Az egész elképzelés nagyon jó, a világ és az űr leírása is elképesztő volt. :) A tudományos részei is nagyon izgalmasak voltak, és tök érdekes is. Amikor Ryland kísérletezgetett azokat nagyon szerettem, mert mind nagyon érdekes volt, teljesen lekötötte a figyelmemet, nem volt se túl sok, se túl kevés, bár néha nem igazán értettem, de nekem nagyon tetszett ez a része is. Főleg, amikor Rocky is megjelent a színen, meg egy csomó más dolog is, pl az asztrofág, és a bolygók. Nagyon izgalmas volt az egészet végigkövetni az elejétől a végégig, a visszaemlékezések is tetszettek.

A többi karakter is szimpatikus volt, még Strattot is bírtam. :D Nagyon kemény egy nő, de céltudatos, és egy kissé hatalommániás, de ez most pont jól jött, mert a helyzet megérdemelte, hogy egy ilyen kemény nő irányítson mindent. :D Nincs olyan, ami ne tetszett volna ebben a könyvben nekem, mindent nagyon imádok benne. Ez tényleg egy tökéletes jó sci-fi regény, ütős karakterekkel, a cselekmények, a sztori nagyon jól felépített. Az író zseniális, mint mindig, szóval nekem nagyon bejött, tuti újraolvasós lesz. :D A történet lezárása is tetszett, szerintem nagyon jó lett, hogy ilyen véget ért, mert annyira cuki, imádom. :) ❤

Kedvenc idézeteim:

„– Na, ne már! – mondtam. – Ki kakkantott bele a palacsintádba?
Felsóhajtott.” (31. oldal)

„– Maga vagy hazudik, vagy megőrült, vagy a kettő kombinációja. Nekem most mennem kell.” (47. oldal)

„Elakadt bennem a levegő.
– Na várjunk csak! Ezek szerint kísérleti nyúl vagyok? Kísérleti nyúl vagyok!” (66. oldal)

„Ha életforma akarsz lenni, rá kell hajtanod a fincsi energiaforrásokra. Teljességgel érthető.” (86. oldal)

„A navigációs képernyőre fordítom a figyelmemet. Belekontárkodjak? Hiszen…nem értek ennek a hajónak az irányításához. A hajó tudja, mit csinál, de én nem. Ha rossz gombot nyomok meg, tehetetlenül sodródom majd az űrben.” (117. oldal)

„– Ez már szinte valóra vált álom. Mint a hibernálás a sci-fi regényekben.” (123. oldal)

„– Lélegezz mélyeket – biztatom magamat.” (134. oldal)

„A szag azonnal kupán vág. Köhögve kapkodok levegő után. A henger romlott!
Nem, nem romlott. De romlott szaga van. Alig kapok levegőt. Ismerős ez a vegyszeres szag. Mi ez? Macskahúgy?
Ammónia. Ammóniát érzek.
– Na jó – zihálom. – Oké. Gondolkodj.” (146. oldal)

„– Várjunk csak… vááááááárjunk csak…” (162. oldal)

„[…] Gondolkodj, fafej!” (192. oldal)

„Nézni akarja, ahogy alszom? Ez bármilyen más kontextusban kissé bizarrnak hangzana, de gondolom, egy új életforma tanulmányozása során elfogadható.” (221. oldal)

„– Az emberiség környezetrombolása véletlenül adott nekünk egy plusz hónapot a bolygó előmelegítésével.
– Kakiba estünk, és rózsaillatúan másztunk ki belőle – tettem hozzá.” (245-246. oldal)

„Ez azt jelenti, hogy bárhol lehet élet!” (257. oldal)

„– Igen! – Öklömet az alagút falához nyomom. – Ökölpacsi!
– Micsoda, kérdés?
Megkopogtatom az alagutat.
– Ez. Csináld ezt.
Leutánozza a mozdulatot a fal túlsó oldalán.
– Ünneplés! – kiáltom.
– Ünneplés!” (313. oldal)

„– A Föld már öt tömeges kihaláson is túlesett a múltban. És az emberiség okos. Túléljük.
– Éhezni fogunk! Emberek milliárdjai fognak éhezni.
– Deehhhogyis. […] Minden rendben lesz. Feltéve, hogy a Hail Mary sikerrel jár.
Egy darabig csak bámultam rá.
– Minden kétséget kizáróan maga a legoptimistább ember, akivel valaha találkoztam.
Mindkét hüvelykujját feltartotta.
– Kösz!” (330. oldal)

„– Oké. Azt hiszem, nagyjából a hajód irányába nézek.
Rocky a domborszerkezeti monitorját figyeli.
– Megértés. Harminchét másodperc villanásig.
– Hé, amúgy mi a hajód neve?
– A-radarjel.
– Úgy értem, te minek hívod?
– Hajó.
– A hajódnak nincs neve?
– Miért lenne hajónak név, kérdés?
Megvonom a vállamat.
– Egy hajónak van neve.
Rocky a pilótaszékemre mutat.
– Mi a te széked neve, kérdés?
– Nincs neve.
– Miért van hajó név, de szék nincs név, kérdés?
– Hagyjuk. A te hajód az A-radarjel.
– Én is ezt mond. Villanás tíz másodperc múlva.
– Vettem.
[…]
– Három… kettő… egy… most!
Ebben a pillanatban pár pixel fehéren villan fel a monitoron.
– Megvan.
– Én nem észrevesz.
– Halvány volt. Messze lehetünk. Egy pillanat…” (437. oldal)

„– Igen, igen, csak hadd igyak előbb egy kis vizet.
Rocky leszökell az alagútjában a laborba.
– Miért kell embereknek ilyen sok víz inni, kérdés? Nem hatékony életforma!” (451. oldal)

„– Oké, ne ess pánikba – mondom magamnak. – Gondold végig alaposan. Aztán cselekedj.” (470. oldal)

„Most, vagy soha.” (498. oldal)

„– Hé, szivárog az arcod! Ezt piszkosul régen láttam utoljára! Emlékeztess… ez vagy azt jelenti, hogy boldog vagy, vagy azt, hogy szomorú. Mert bármelyiket jelentheti, ugye?
– Persze hogy boldog vagyok! – zokogok fel.
– Ja, gondoltam. Csak biztosra akartam menni. – Nekinyomja ökölbe szorított karomkezét a xenonitnak. – Akkor ez egy ökölpacsihelyzet?
Én is nyekinyomom az öklömet a xenonitnak.
– Ez egy monumentálisan eposzi ökölpacsihelyzet.” (507-508. oldal)

Könyv adatai:

Könyv: Andy Weir: A Hail Mary-küldetés

Kiadó: FUMAX kiadó

Kiadás éve: 2021

Borító értékelése: 10/10 :)

Kötés: Keménytáblás

Oldalszám: 512. oldal

ISBN: 9789634701941

Fordította: Rusznyák Csaba

Ajánlom: Mindenkinek, akik szeretik a sci-fit. :D

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Szóval, csak ajánlani tudom mindenkinek, nekem nagyon tetszett. Szórakoztató volt, és izgalmas, megéri elolvasni. :) Remélem, minél előbb elkészül a könyvadaptációként a film, mert nagyon kíváncsi vagyok, milyen a filmvásznon ez a sztori. :D Csak legyen olyan jó, mint A marsi. :D További jó olvasást mindenkinek!

Smurfettereads

Érkezem egy újabb értékeléssel, Agatha Christie: Miért ​nem szóltak Evansnak? c. könyvről. :) Nekem ez a kis regény is tetszett az írónőtől, bámulatos, hogy keveri a szálakat, és a stílusa is nagyon tetszik. :) Habár eddig csak 5 könyvét olvastam, egyre jobban megszeretem, és alig várom, hogy még több könyvét olvashassam. :)

Fülszöveg:

Értékelés:

Alapjában jó kis krimis, nyomozós történet ez, nekem tetszett ez is. Agatha Christie egy zseni. :D Bobby és Frankie jó páros volt, szórakoztatóak és szerethetőek is, első perctől fogva megkedveltem a párost. Végig izgi volt végigkövetni őket, és a nyomozásukat, ahogy próbáltak a gyilkos(ok) nyomára bukkanni, és megoldani a gyilkosságokat, amik látszólag nem is tűntek annak. Mindenki jól alakította a rászabott karaktert, és ez nekem nagyon tetszett. :D

Alig bírtam letenni a könyvet, úgy olvastatta magát, és még mindig olvasnám, ha lenne folytatása. :D A sztori teljesen lekötötte a figyelmemet, és már izgatottan vártam, mikor derül ki a gyilkos(ok) kiléte, ha egyáltalán volt elkövető, mert sokszor én is elbizonytalanodtam, a kilétét illetően, mert, ahogy Bobbynak és Frankienek, nekem is volt két nagyon erős gyanúm, ami közül a végére be is jött. XD Végig gyanakodtam az illetőre, látszólag túl kedves, és jószívű volt, de aztán felfedte magát.

A lezárás is tetszett, csak egy kissé fura volt, de tetszett. A sztori pörgős, és csavaros, fordulatos is, a szereplők is érdekesek, Agatha Christie meg profin végig vezette ismét a szálakat. Kezdem nagyon megszeretni a történeteit, és igyekszem minél több könyvét elolvasni, mert nagyon izgi, és imádom a stílusát is. Amit még imádtam, az Frankie és Bobby szócsatái, jókat mosolyogtam rajtuk. Rajtuk kívül nem igazán volt olyan karakter, aki szimpi volt, csak talán még Robert. Csak ajánlani tudom ezt a könyvet is, megéri elolvasni. :)

Kedvenc idézeteim:

„A labda lélegzetelállítóan, káprázatosan, már-már emberfelettien megpördült és elhúzott! Derékszögben!
– Ha ez egyenes lett volna…! – jegyezte meg Thomas doktor.
– Ha – mondta Bobby keserűen.” (9. oldal)

„[…] Szegény öregem, annyi esze sincs, mint egy csirkének.” (14. oldal)

„– Micsoda vérszomjas ösztöneid vannak, Frankie.
– Hát igen.” (39. oldal)

„– Manapság olyan sajnálatosan elkorcsosultak a fiatalemberek. Apám is mindig mondja. Egy cseppet sem élvezik már a kényelmetlenséget meg a veszélyes és nehéz feladatokat. Igazán kár.
– Bizony nagy kár.” (74-75. oldal)

„– Fantasztikusak a nők – mondta Bobby elismerően. – Pontosan úgy nézel ki, mint egy beteg majom.
– Szörnyen goromba vagy – méltatlankodott Frankie.” (95. oldal)

„– Mindenáron tisztára szeretnéd mosni a hősödet? – érdeklődött hűvösen.
– Kedvesem, csak felhívtam a figyelmedet, mire utalnak a tények. […] Ezt el kell ismerned.
– Hát, valóban ez a látszat.
– Miért csak a látszat?
– Mert van még egy lehetőség.” (157. oldal)

„– Az az igazság, hogy magában van merészség, benne meg nincs – közölte Roger határozottan.” (191. oldal)

„– Kedvesem, ne döngicsélj itt, mintha a Leányvédő Ligánál akarnál beajánlani valami súlyos esetet.
– Elnézést.” (208. oldal)

„– Maga igazi angyal – mondta Frankie.” (233. oldal)

„– Ezt nevezem nőies temperamentumnak – helyeselt Bobby.” (265. oldal)

„– Akárhogy is – mondta tiszteletteljesen –, te isteni csoda vagy… páratlanul gyönyörűséges csoda!” (267. oldal)

Könyv adatai:

Könyv: Agatha Christie: Miért ​nem szóltak Evansnak?

Kiadó: Európa kiadó

Kiadás éve: 2012

Borító értékelése: 8/10 :)

Kötés: Keménytáblás

Oldalszám: 316. oldal

ISBN: 9789630794879

Fordította: Kada Júlia

Ajánlom: Mindenkinek, akik szeretik Agatha Christie regényeit!

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Szóval, csak ajánlani tudom, nekem tetszett. Az írónő stílusa is nagyon tetszik, alig várom, hogy minél több AC könyvet olvashassak. :) További jó olvasást mindenkinek!

Smurfettereads

Egy újabb értékeléssel jövök, Serena Valentino: Ki a legszebb? A gonosz mostoha története (Gonosztevők) c. könyvről írok most véleményt. Engem meglepett ez a könyv, nem gondoltam volna, hogy tetszeni fog ez a könyv. Az eredeti Hófehérke és a hét törpe történetét még nem olvastam, de láttam mesefilmben, és az egyik kedvenc meséim közé tartozik, így már tudtam miről fog szólni. Csak éppen nem Hófehérke meséli el, hanem a Királynő szemszögéből láthatunk bele a történetbe. Ami nekem tetszett, habár a mesefilmben nem a kedvencem a Gonosz Mostoha, de ebben a történetben azzá vált.

Fülszöveg:

Értékelés:

Kellemes csalódás volt nekem ez a könyv. Nem gondoltam volna első ránézésre, hogy ez tetszeni fog-e nekem, mert a borító nem igazán fogott meg, de a történet tetszett. Hű maradt az eredeti történethez, nem sok minden változott rajta, kivétel az, hogy most a Gonosz mostoha szemszögéből meséli el az írónő, és nem a Hófehérkének a szemszögéből. :) Tetszett ez az újdonság, mert jórészt, folyton csak Hófehérke van előtérbe helyezve, annyi van már belőle, hogy Dunát lehetne rekeszteni vele. Egy csomó változatban megfordult már.

De végre most csak a Királynőről volt szó, és az érzéseiről, hogy mennyire befolyásolta őt a saját szépsége, a hiúsága, az irigysége, a féltékenysége, a magánya, és elsősorban az apja gonoszsága, sötétsége. Mennyire megváltozott, milyen hatással volt rá a gyász is, és a magány is, még a szerelme is elhagyta. A három nővér is csak rossz hatással voltak rá, na meg a rémálmok… Nekem tetszett, ahogy szépen lassan megtörik, meghasad a Királynő, és rájön, arra, mit is akar igazán. Mentálisan megtört, a lelke se tudott megnyugodni, pedig eleinte tényleg jószívű, kedves, csupa szív nő volt. Szóval, a Királynő ebben a történetben szimpi volt a számomra, meg Hófehérke is, és Verona is. :)

Kicsit sajnáltam a Királynőt, hogy csak annyi kellett, hogy gonosszá váljon, hogy amiatt aggódjon szép-e vagy nem, szeretik-e vagy nem, gyönyörű-e vagy nem. A vége felé, már bárkin átgázolt volna, hogy megkapja, amire annyira vágyott. De azért örülök, hogy ezt is olvashattam, kíváncsian várom a Herceg vagy Szörnyeteg? c. könyvet, mert nekem tetszik az írónő stílusa, habár ennek a végét egy kicsit elsiette. Túl gyorsan lezárta a Királynő történetét, pedig úgy olvastam volna még tovább. Gyorsan lezavarta a Hófehérke elleni akciót is, de a lezárása nem volt olyan rossz, csak kicsit túl gyorsan következett be, de azért tetszett. :D

Kedvenc idézeteim:

„Soha életében nem vette körül ilyen szépség. A boldogságot sem ismerte, mielőtt idekerült volna az udvarba. És most rátalált egy lányra, akit szinte a testvéreként szeretett.” (8. oldal)

„– És micsoda pompás triumvirátust alkotunk majd a bevonuláskor!” (16. oldal)

„Hófehérke továbbra is reszketett, és az apja vállába fúrta az arcát. Csak néha pillantott fel, hogy lássa, támad-e még az ellenség, és eloszlott-e már a füst. Az egész kastély ordítozástól és csatakiáltásoktól zengett.” (46. oldal)

„Különös, hogy egy illat hogyan képes ilyen élénk emlékeket felidézni; mintha csak visszautaztatnák az embert az időben […]” (70. oldal)

„– Most pedig adj egy puszit a lányodnak, és mondd el neki, mennyire szereted!” (82. oldal)

„– Úgy tűnik, alaposan megbabonáztad, lányom. De nemsokára úgyis meglátja, milyen gonosz boszorka vagy – mondta nekem. […] – Ne hidd, hogy egy ilyen férfi feleségül vesz majd.” (91. oldal)

„Reménytelennek és elveszettnek érezte magát.” (105. oldal)

„– Mondd, tükör, ki a legszebb e vidéken? – kérdezte kétségbeesve.
– Biztos vagy benne, hogy erre a kérdésre tudni akarod a választ? – kérdezte a Szolga.
– Biztos – felelte a Királynő fogcsikorgatva.
– Tudd meg, hogy én csak igazat szólhatok – válaszolta a Szolga.
– Akkor hát, ha nem én volnék, mondd el, hogy ki az! – rivallt rá a Királynő dühödten.
– Nem állítottam, hogy nem te vagy. Mondtam, hogy nem hazudhatok. Gondoltam, jobb, ha tudatában vagy ennek, még mielőtt belekezdünk.
A Királynő gúnyosan mosolyogva bólintott.
– Ki az, Szolga? Ki a legszebb a világon? – kérdezte újra.
– Látom, nagyon megviseltek a történtek. Elgyötört vagy, és… – kezdte újra a Szolga.
– Ki vele, ha mondom! […] – Ki a legszebb földön-égen?!
– Te vagy, Királynőm – felelte a Szolga.” (121-122. oldal)

„A Királynő elmerengett azon, hogy lehet ennyi hígagyúval körülvéve. Fiatalabb korában ő sem lehetett ilyen arcátlan.” (135. oldal)

„[…] Az a sorsunk, hogy elveszítsük a szeretteinket, és ez összetörje a szívünket. Ha tehetném, megóvnálak ettől, drága barátnőm, de engem sem készíthetett fel arra senki, ahogy a saját lelkem is összetört, amikor a Király eltávozott az életemből.” (148. oldal)

„– Varázstükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb e vidéken?
– Te vagy az, Királynőm…
A Királynő aggódva nézett rá.
– Bizonytalanságot érzek a hangodban, Szolga. Beszélj! – szólt rá.
– Te vagy a legszebb, Felség. De azt ne kérd, hogy a szíveddel kapcsolatban adjak tanácsot.” (160-161. oldal)

„– Úgy látom, elkél… – szólalt meg Lucinda.
– …egy kis segítség – fejezte be Ruby.
Martha kinyitotta a szütyőjét, és egy üres teáscsészét vett elő.
– Arany és máz, epében ázz! – kántálta Lucinda.
Ezzel előrehajolt, és beleköpött a csészébe.
– Félre szépség-jóság, fogadd a bűn jussát! – gajdolta Ruby, és Martha válla fölött előrehajolva ő is a csészébe köpött.
– A megtört lélek eleget szenvedett; egy Királynő legyen mindenek felett! – fűzte hozzá Martha, majd a saját aszott ajkaihoz emelte a csészét, és maga is beleköpött.
A nővérek ezután mind elhúzták a tenyerüket a csésze fölött, és amikor a Királynő is belepillantott, gőzölgő folyadékot látott benne.
– Igya meg – utasította Lucinda.” (177. oldal)

„Gyengeség.
Félre vele!” (193. oldal)

Könyv adatai:

Könyv: Serena Valentino: Ki ​a legszebb? A Gonosz Mostoha története (Gonosztevők)

Kiadó: Manó Könyvek

Kiadás éve: 2021

Borító értékelése: 8/10

Kötés: Puhatáblás

Oldalszám: 208. oldal  

ISBN: 9789634038979

Fordította: Halmai Gergely

Ajánlom: 13 éven felülieknek, és azoknak, akik szeretik a meséket, és a fantasyt is. :)

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Az írónő stílusa már most nagyon tetszik nekem, alig várom, hogy a többi könyvét is olvashassam. :) Nagyon kíváncsivá tett az írónő, úgyhogy nagyon érdekel a Herceg vagy Szörnyeteg c. könyv is. Már a polcomon csücsül, várva, hogy sorra kerüljön ő is. Azt még pontosan nem tudom mikor, mert annyi olvasatlanom van, hogy sose érek a végére, de alig várom, hogy olvassam, remélem az is ugyanilyen jó, mint a Ki a legszebb? :) De addig is, további jó olvasást nektek, könyvmolyok!

Smurfettereads

Nemrég befejeztem a legújabb olvasásomat, a T. M. Fraizer: Lawless - Törvényen kívül (King 3.) c. könyvet, és most róla írok értékelést ebben a bejegyzésben. :) Én személy szerint imádom ezt a sorozatot már a legelső rész óta. Ez most sem változott, csak fokozódott ez a rajongásom az írónő által megálmodott sorozatbeli álom pasijairól. :) Imádom őket, King és Bear, abszolút a kedvenceimé váltak. :D De rajtuk kívül, még Preppyt is, repeset a szívem attól, hogy ő is meg lett említve, de mégis nagyon hiányzik nekem, még mindig. :)

Előző részekről írt értékeléseim:

https://moly.hu/ertekelesek/2892529

https://smurfettereads.blog.hu/2021/11/27/t_m_frazier_tyrant_zsarnok_king_2_c_konyv_ertekelese

https://angelsdreamsandemotions.wordpress.com/2021/11/27/t-m-frazier-tyrant-zsarnok-king-2-c-konyv-ertekelese/

Fülszöveg:

Értékelés:

Imádom, imádom. ❤ Az első oldaltól az utolsóig zseniális, és már nagyon kíváncsi voltam, az első rész óta, hogy milyen is igazából Bear, a saját szemszögéből nézve, és hát most megkaptam. :D Az írónő folyton lenyűgöz, és elkápráztat a pasijaival, először Kinggel, most meg Bearral. :-) ❤ Az alaptörténet még mindig nagyon jó, csavaros, fordulatos, pörgős, izgalmas, romantikus, erotikus, feszültséggel teli. :) Az írónő nagyon is tudja, hogyan keverje a dolgokat, és fokozza a feszültséget, az izgalmakat, és ez most is nagyon bejött, mint az első két részénél is. :D

Imádom ezt a pasit is. Bear, akármennyire is rosszfiú, és az a sok minden mennyire kicsinálta, megtörte, és meggyötörte őt, én akkor is nagyon szeretem Beart. Az írónő nem igazán kegyelmezett neki, se Thiának. Mindketten sokat szenvedtek. Nagyon fájt értük a szívem, de jó sokszor mosolyt csaltak az arcomra, Thiával, főleg, amikor civakodtak, veszekedtek egymással. :D Tök cuki páros, mint King és Ray. ❤ Imádom őket. ❤ Jó volt róluk is olvasni, na meg Grace és a gyerkőcök is. :D

Thia nagyon bátor, annyira erős, és cuki egy csaj. Hamar sikerült megkedvelnem, megszeretnem őt is, a szívemhez nőtt, mint Rayt is. :-) ❤ Az első perctől kedveltem őt, annyira jó fej csajszi, és szerencsére nem egy agyatlan fruska, hanem van tökös. :D Nagyon sajnáltam őt, igazán durva dolgon kellett neki is keresztülmennie, és feldolgozni azt a sok borzalmat, ami nem csak fizikailag, de testileg, és lelkileg is összetörte. Sajnáltam Thiát, és gyűlöltem az anyját, mindenért. :/ Gusztustalan volt a viselkedése, egy anya nem ilyen gonosz. Undorító...

Most még izgatottabban várom a következő részét, hogy érhetett így véget? Ez így nagyon nem volt fair. A végével kapcsolatban nem erre számítottam. Nem tudom, hogy mire számítottam, de nem erre az biztos. :( Az írónő annyira kegyetlen volt velük. :( Ez nem ér! Bárcsak már jönne a kövi rész, hogy olvashassam, nagyon kíváncsi vagyok mi történik velük a továbbiakban. Fájt a szívem Bearért és Thiáért, annyi szenvedés után még ez is... Ez nagyon nem fair... :(

Preppyt is nagyon szeretem, sőt imádom. Az, hogy ebben a részben is kaphattam belőle egy kis részletet, az okosságaiból, a bölcsességéből, melengette a szívemet, imádom őt, már az első rész óta. Alig várom, hogy Preppyről is olvashassak végre, ami róla szól, a szemszögéből. :D Remélem a Könyvmolyképző a többi részt is kiadja, mert nagyon érdekelne a többi része is a sorozatnak. :D

Kedvenc idézeteim:

„Törvényen kívüliek vagyunk.
Egy átlagpolgár fel sem tudja fogni,
hogy ez mit jelent,
azonnal elgurulna a gyógyszerük.”

- Bear (_TYRANT/Zsarnok,_ 7. fejezet)

Vigyázat! Felnőtt tartalom!

„Nem csak a véremben volt, hogy mit jelent a Nagymenők bandájához tartozni, ez volt az életem.
Minden egyes lélegzetvételem.
Minden egyes korty italom.
Kurvára imádtam a dolgot.
Ez volt számomra a minden.
Aztán változott a felállás.” (13. oldal)

„A férfi nem volt varázsló. Sem idős.
Sem csúnya.
– Király a hajad – szólaltam meg. Az egész fickó király volt. De talán nem is ez volt a megfelelő kifejezés.
Csinos. Mondhatjuk egy férfira, hogy csinos?
Nem is csinos volt.
Gyönyörű.
– Köszönöm, drágám – mondta a pultnak támaszkodó férfi.” 19. oldal

Vigyázat! Felnőtt tartalom!

„Talán ilyen lehet a halál?
Haldoklom?
Fogalmam sem volt róla, és őszintén megvallva, jelen pillanatban…
Kurvára nem is érdekelt.
A sötétség magával ragadott. Nem küzdöttem ellene. Becsuktam a szemem, hogy teljesen elnyelhessen, örömmel fogadtam az érkezését. Egy részem abban bízott, hogy örökre itt maradok. Nem akartam felébredni, hogy szembesüljek azzal, ami néhány óra alatt az életemből maradt.
Hiszen ez nem is élet.
Hanem egy rémálom.” (47. oldal)

Vigyázat! Felnőtt tartalom!

„– Na, mi van, puncik végeztetek? – kérdezte Preppy egy sóhaj kíséretében, a vállát lemondóan lerogyasztotta. – Úgy verekedtek, mint a ribik. Amikor majd valamelyikőtök feladja, az is csak azért lesz, hogy kicserélje a tamponját. – Preppy a szemét forgatta, és közben ingatta a fejét.
King nehezebb volt nálam, én viszont gyorsabb nála. Minden alkalommal, amikor fölém kerekedett, gyorsan ki tudtam bújni a szorításából, hogy aztán az öklömet a bordái közé mélyeszthessem.” (67-68. oldal)

Vigyázat! Felnőtt tartalom!

„– Tudok járni – biztosítottam. Bizonytalanul álltam fel, meg kellett támaszkodnom a fürdőszobaszekrény pultján. – Menni fog – ismételtem, leginkább azért, hogy magamat győzzem meg, miután megrogyott a térdem. – Csak egy pillanat. – Bear felmordult, lehajolt, a jobb karomat átvetette a vállán. – Menni fog! – kiáltottam, bár nyilvánvaló volt, hogy nem fog menni.
– Micsoda egy fafejű ribanc vagy – motyogta Bear, miközben átkísért a kis hálószobába.” (87. oldal)

„– Ezt csak szórakozásból csinálod, vagy problémád van?
– Nézzenek oda, mégsem vitte el a macska a nyelved.” (115. oldal)

„– Ti, ha ilyen hangokat adsz ki… – nyögte Bear, a mellkasa hevesen mozgott fel-le. Bekaptam az alsó ajkamat, hogy megízleljem, a helyet, ahol Bear nyelve járt –, akkor nem ígérhetem, hogy a csóknál megállunk.
– Azt mondtad, hogy ha elmesélem, mi történt a bandánál, akkor segítesz felejteni – emlékeztettem. – Szeretném, ha beváltanád ezt az ígéretedet. – Én tudtam, hogy mit akartam, de nem tudtam, hogy Bear meg akarja-e nekem azt adni.
– Már mondtam, Thia, hogy nincs nálam több cucc…
– Nem – fojtottam belé a szót. – Segíts felejteni, ahogy az előbb csináltad. – Egy merész mozdulattal megérintettem az ajkát. Bear felnyögött, majd legnagyobb meglepetésemre szopogatni kezdte az ujjamat. A mellbimbóm megkeményedett, mintha hideg szél fújt volna. Bear elképesztően izmos testéhez szorított és felnyögött, a hangja rezgésbe hozta azokat a testrészeimet is, amelyekről azt hittem, nem képesek érezni. – Nem akarok drogot. Légy te a drogom. Segíts felejteni, Bear. Kérlek!” (126-127. oldal)

„– Nem akarom, hogy a gyerekeim is így járjanak. Nem akarom, hogy megismerjék az élet borzalmait. Azt akarom, hogy higgyenek a Mikulásban, a húsvéti nyusziban, és abban az átkozott fogtündérben, amíg negyvenévesek nem lesznek.
– Miért? – kérdeztem, mert nem igazán értettem, hogy mire akar kilyukadni.
– Mert ők még csak gyerekek, és azt szeretném, ha azok is maradnának. Ha játék fegyverük lenne, és csak felnőttkorukban tudnák meg, hogy milyen az igazi. Azt akarom, hogy az legyen a legnagyobb problémájuk, hogy van-e elég pizza meg hot dog vacsorára. Neked meg nekem nem adatott meg a lehetőség, hogy gyerekek lehessünk. A kicseszett szüleink ellopták tőlünk a gyermekkorunkat, és megkaptuk helyette a nagy, büdös, rideg valóságot. Én nem tehetem ezt meg velük. Egyszerűen nem.” (151. oldal)

Vigyázat! Felnőtt tartalom!

„– Bocs, nem tudtam, hogy ekkora punci lettél az elmúlt hónapokban.
– Baszd meg!” (152. oldal)

„– Bejövök neked, Ti? – Hűvös lehelete a nyakamat simogatta. – Féltékeny vagy, mert lehet, hogy egy idős hölgy is éppen úgy benedvesedik tőlem, mint te?
– Mit… mit művelsz? – lihegtem, amikor a keze az ölem környékén járt.
– Veszélyesen szeretek… vezetni – mondta Bear, és azzal áthúzta a derekam előtt a biztonsági övet, majd becsatolta a rozsdás csatba.” 188. oldal

„– Nem a lábára céloztam, hanem a golyóira!” (200. oldal)

„Hát, ennyit az átlagosról..” (248. oldal)

„A szíveddel irányított, seggfejkém. Tudod, a másik fontos szerved, magyarázta Preppy.” (252. oldal)

„– Szeretnélek szeretni.
Két meggyötört lélek voltunk, mindkettőnknek alaposan kijutott a rosszból, több is, mint amit bárkinek meg kellene tapasztalnia.
De rátaláltunk egymásra.
Szükségünk volt egymásra.
Ezért segítettem neki.” (270. oldal)

Könyv adatai:

Könyv: T. M. Frazier: Lawless ​– Törvényen kívül (King 3.)

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2021

Borító értékelése: 10/10

Kötés: Puhatáblás

Oldalszám: 288. oldal  

ISBN: 9789635617982

Fordította: Beke Cz. Zsolt

Ajánlom: Mindenkinek, aki szereti a rosszfiúkat, és a hasonló történeteket! :)

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Az írónő stílusát, még mindig imádom, nekem nagyon tetszik, és csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a könyvet is. :) Részről részre, egyre izgibb, és egyre jobb. :D Egyre jobban a fiúk bűvkörébe kerülök, amit imádok, mert annyira lenyűgöző karakterek, ízig-vérig férfik, imádom őket. :D ❤ Remélem, minél előbb jön a folytatása, nagyon izgulok, hogyan is fog folytatódni Bear és Thia története, és még többet szeretnék olvasni, Kingről és Rayről, na meg Preppyről is. :D ❤ De addig is további jó olvasást nektek, könyvmolyok!

Smurfettereads

Ma egy újabb borítóleleplezéssel érkezem. Köszönöm szépen a felkérést és a lehetőséget is, Lione Stanislav írónőnek, hogy felkeresett, és én is leleplezhetem a hamarosan megjelenő első könyvének a borítóját. :) Nekem nagyon tetszik, mind a fülszöveg, és a könyvborító is egyaránt. :)

Fülszöveg:

Csillagom könyvborítója:

Ez a borító egyszerűen gyönyörű, és csodálatos, amint megjelenik az fix, hogy én lecsapok rá. :) Alig várom már, hogy olvashassam. :) Nagyon kíváncsi vagyok már, milyen ez a borító élőben, és persze az írónő stílusára is nagyon kíváncsi lettem, már a fülszöveg meggyőzött, hogy kell nekem ez a könyv, a borító meg a ráadás, hogy abszolút kell nekem. :)

A szerzőről:

Szakmámat tekintve web-programozó vagyok, de kicsi korom óta hódolok a művészeteknek. A színház, a zene és a rajz állandó kísérői az életemnek, ahogy a könyvek és az írás is. Jelenlegi blogomat Megvalósítás alatt címmel 2013 óta vezetem, pár éve viszont összeszedtem a bátorságomat, hogy papírra vessem az eddig csak elképzelt történeteimet. Írásaimban rendszerint visszatérő elem valamiféle lélektani téma, trauma megélése, illetve a válaszok és a boldogság keresése. Megrögzött és szentimentalista eszképistaként talán nem csoda, hogy az első megjelenő regényem rögtön egy romantikus portal fantasy. :)

Érdekesség: A kiadót a barátnőm művészeti alapítványán keresztül hoztuk létre, fantázianeve Vision Spring, ez a név talán eléggé jellemez minket, szentendrei álmodozó művészeket :) a logóját én rajzoltam, és a kiadó keresztanyja is én vagyok. Illetve a borítót szintén én rajzoltam.

A kiadó lógója:

Egy kis ízelítő a könyvből:

„– Nos, az írtvarázs, amely a kaput működteti, eléggé hasonlít a számítógépes programozásra.

– Ne már! Komolyan? – nevettem fel elképedve. – Azt mondod, a programozás valójában varázslás?

– Végül is, a varázslat, mondhatni, a valóság programozása.”

„– Félelmetes belegondolni is…

– Miért?

– Mert szembesít minket azzal, milyen aprók is vagyunk valójában, és a problémáink csak nevetséges bohóckodásnak tűnnek a világegyetem méretéhez képest!

– Így igaz – mondta Salim áhítattal. – A csillagok képesek eszünkbe juttatni, mik vagyunk valójában, és hol a helyünk a világban. Hogy mi az, ami minket alkot és megsemmisít. Hogy az életünk mindössze csak egy apró pillanat az univerzum mérhetetlen korához képest.

– Tudod mit, Salim? Ez valójában nem is félelmetes, hanem inkább felszabadító!”

„Behunytam a szemem, és megpróbáltam felidézni a történteket. Kifejezetten a jelenést kerestem az emlékeimben. Úgy éreztem, ezzel mindenképp kezdenem kell valamit. Igyekeztem kiüríteni az elmémből az érzelmeket, hogy elfogulatlanul összpontosíthassak a tényekre.

Léptem. Kapaszkodtam. Léptem. Megragadott. Megcsúsztam. Zuhanni kezdtem. És amikor bevertem a fejem, megjelent Salim.

– Gyakorolj! – szólt, és köddé vált.

Elmosolyodtam.

Igen, ez tényleg ő, még a halálba is úgy küld, hogy gyakoroljak!”

Ha még többre kíváncsi vagy, kövesd az írónőt az alábbi linkek egyikén, hogy még több infót találj az az írónőről, és a hamarosan megjelenő Csillagom c. könyvéről is. :)

Szerzői weboldala: https://lionestanislav.hu/
Fb: https://www.facebook.com/LioneStanislav
Insta: https://www.instagram.com/visionspring.lione/

Sok sikert kívánok az írónőnek a továbbiakban, és már izgatottan várom az új könyvét. Amivel már az első pillanattól kezdve, hogy megláttam, rabul ejtett. :) Csak így tovább, Lione Stanislav! :) További jó olvasást kívánok mindenkinek!

Smurfettereads

Ma egy borítóleleplezéssel érkezem, a megszokott értékelések helyett. :) Köszönöm szépen a lehetőséget, L. J. Wesley író úrnak. Hálás vagyok, hogy engem is felkeresett, és én is részese lehetek az új borítóleleplezésnek. :) L. J. Wesley: Brooke (A testem a börtönöm) c. könyve, nemrég egy kis ráncfelvarráson esett át ami majd a könyvhétre érkezik egy vadiúj külsővel. :) A könyv 2018-ban jelent meg először a Mogul kiadó gondozásában, de most az új borítóval a könyvhétre ismét megjelenik, aminek nagyon örülök. :) Személy szerint nekem nagyon nagy kedvencemé vált ez a könyv, és a régi borítóját is nagyon szeretem, de ez az új külső elképesztően gyönyörű lett. :) Ha idén is megyek a könyvhétre tuti lecsapok egy új példányra. :) A könyvről írt véleményem itt olvasható: https://moly.hu/konyvek/l-j-wesley-brooke/en-es-a-konyv/torpillaa

A könyv fülszövege:

Régi külső:

Új külső:

A Szerzőről:

1985 novemberében született Fejér megyében, és egész gyerekkorát itt is töltötte, egy Cece nevű nagyközségben (ami ismerős lehet, ha olvastad Illyés Gyula versét, melyben üresen találta a családi házat, mert a szülők Cecére mentek).
Az olvasás szeretete már korán jelentkezett, amit talán kár is lenne csodálni, lévén mind a két szülő, és a nagyszülők jó példával jártak előtte.
Általános iskola negyedik osztályában írta meg első versét. Az egyszerű gyerekversek írása a tanárok figyelmét sem kerülték el, így egy évvel később nevezték a UTI versenyére, ahol versével különdíjat nyert.
Írás szempontjából a középiskola és az egyetem visszalépést jelentett, egyáltalán nem írt, ellenben többet olvasott mint valaha.
Az egyetemről kikerülve időnként visszatért a rímfaragáshoz, saját örömére.

2016 fordulópont volt. Ekkor hívták fel figyelmét egy novella pályázatra, amire végül beküldte a saját művét is. Ugyan helyezést nem ért el, a wattpad-ra feltöltött novella viszonylagos sikert aratott az olvasók körében, és többen is biztatták az írás folytatására. Ebből lett a végül Afférok címen megjelent novelláskötet.
Még 2016-ban kezdett el dolgozni az Egy űrállomás-takarító naplója című naplóregényen. Nagyjából félúton járt, amikor elküldte pár kiadónak. Végül 2017. márciusában a Colorcom kiadó égisze alatt jelent meg.
Még 2017-ben megegyezett a Mogul kiadóval, hogy kibővíti első regényét, és újra kiadják.
Az év novemberében megjelent az Afférok novelláskötet, decemberben pedig az Egy űrállomás-takarító naplója – A teljes történet.
2016 végén kezdett el dolgozni, az eredetileg az írásgyakorlatként induló Brooke: A testem a börtönöm című regényén, ami végül 2018-ban jelent meg, és az eddigi legsikeresebb regénye lett.
Szintén 2018-ban jelent meg a Skicc című kiadvány, ez azonban nem regény, hanem egyfajta munkafüzet. A kötetben adott témákról, adott szavakat felhasználva kell rövid, tömör történeteket alkotni.
2019-ben Írországba költözött, és ez kissé megnehezítette az írást, ennek ellenére ebben az évben megjelent az Egy űrállomás-takarító naplója angolul, illetve a 12 első randi.
A rövid, tömör könyvek világát elhagyva, 2019. közepén kezdett el dolgozni a Hetedhét Birodalom című fantasy regényen, ami 2020-as megjelenésekor nemcsak a leghosszabb L. J. Wesley regény lett, hanem az első, ami a boltok polcain is elfoglalta az őt megillető helyet.
2021-ben visszatért a kisregények világába az O.N.S. – Egyéjszakás kaland képében.

Irodalmi díjat is bezsebelt L. J. Wesley két könyve 2020-ban a 12 első randi nyerte el a Dugonics András Irodalmi Díj 2020, New Adult kategória -> 1. helyezett díját.
2021-ben viszont a Hetedhét birodalom nyerte el a Dugonics András Irodalmi Díj 2021, Fantasy Irodalom kategória -> 3. helyezett díját.

Egy kis ízelítő a könyvből:

„– Küzdj, pihenj és gyere vissza hozzánk! Tudod, hogy várunk rád.”

„Nem fogom, esküszöm! Csak kérlek, ne mondj le rólam! Kérlek! Én élni akarok…”

„Rémlik valami, miszerint az ember csak olyanokról tud álmodni, akiket ismer.”

„Tudod, pozitív életszemlélet meg minden.”

„– Furcsa dolog az élet. Amikor nincsenek bajok, problémák, akkor fel sem tűnik, hogy hálásnak kéne lenned. De, amikor beüt valami, akkor egyszerre átlátod a teljes képet. És persze, a baj nem jár egyedül. Ha valami beüt, mindig hozza magával a haverjait is.
Kezdesz megrémíteni. Mondd el kérlek, hogy mi a baj! Mi ez a nagy sóhaj?
– Azt hiszem, jogod van hozzá, hogy megtudd, mi a helyzet – sóhajtott egy újabbat.”

„Hihetetlen, hogy mennyire gyönyörű a mosolya. És a gödröcskék, amik megjelennek az arcán. Szinte vonzanak, hogy beledugjam az ujjam. Nem tudom, miért, de biztos poén lenne.”

„Hm, maga határozottan jobban tetszik. Tudja, az előző dokim vágóhídra akart küldeni.”

„– Meg akarom élni, hogy felkelj ebből az ágyból, ezért küzdök. De jól figyelj rám, kislányom! Ha én küzdök, neked is küzdened kell!
Küzdök, apa, de mondd már, hogy mi van!”

„– Tudhatom, hogy igaz-e, amikre emlékszem?
– Én… – habozott kissé a váratlan kérdésem hatására. – Hiszem, hogy amikre emlékszel, azok megtörténtek. Az agy ugyan képes minket átverni, de ezt általában azért teszi, hogy megkíméljen.”

„– Ne erőltesd! Csak fogadd meg a tanácsom!”

Ha felkeltette az érdeklődésedet ez a kis ízelítő, a könyvet megtalálhatod a Könyvmogul webshopjában vagy megszerezheted személyesen az írótól is. A hamarosan megjelenő Brooke (A testem a börtönöm) című könyvet az új külsővel idei 93. Ünnepi könyvhéten, és akár ott is, személyesen is átlehet venni június 9-től június 12-ig a Vörösmarty téren vagy akár Bonyhádon a Völgységi könyvfesztiválon június 17-től június 19-ig. De addig is előrendelhető az alábbi linkeken:

Link: https://shop.konyvmogul.hu/a-testem-a-bortonom

Link 2: https://ljwesley.hu/termek/brooke

Ezen kívül az író elérhető még itt is:

Könyvhét: https://www.facebook.com/events/515010513310681/

Völgységi: https://www.facebook.com/events/2855268591437903

Facebook: @ljwesley85

Instagram: @lj.wesley

Twitter: @LJWesley85

Moly alkotó profilja: https://moly.hu/alkotok/l-j-wesley

TikTok: https://www.tiktok.com/@lj_wesley

Videó a könyvről: https://www.tiktok.com/@lj_wesley/video/7096407725722144005

L. J. Wesley eddigi már megjelent könyveit is megtalálhatjátok a Könyvmogul webshopjában, és személyesen az írótól is beszerezhetitek. :) és sok sikert kívánok az írónak a továbbiakban, csak így tovább! További jó olvasást mindenkinek! :)

Smurfettereads

Sziasztok, kedves olvasóim! Éjfél után nem sokkal befejeztem, Leia Stone: Fallen Academy - Bukottak Akadémiája: Első év c. könyvet, és nekem nagyon tetszett. :-D Izgalmas volt, szórakoztató és humoros is. :-D Alig várom a következő részét, remélem minél előbb érkezni fog. :-D

Fülszöveg:

"A ​fekete szárnyak rendellenesek, eladni a lelkét a démonoknak hiba volt, de tényleg lehetetlen belezúgni egy seggfejbe?

Amikor az angyalok alászálltak, hogy birokra keljenek a Földet pusztító démonokkal, összekeveredett erejük megfertőzte az emberiséget. Angyali vagy démoni erő várt mindenkire. Miután a Feltárási ceremónián Brielle-nek szárnyai nőnek, biztosra veszi, hogy angyali erővel bíró égi vált belőle. Egészen addig, míg meg nem látja, hogy a szárnyai feketék.

Fiatalon eladta a lelkét, hogy megmentse édesapja életét, és ezzel az Alantasok Akadémiájához láncolta magát. Egészen addig, míg egy égi harcba nem száll érte, hogy felvételt nyerjen a Bukottakhoz, Angyalváros elit akadémiájára. Égi tanítómesteréhez, az elképesztően jóképű Lincoln Greyhez azonnal vonzódni kezd. Először úgy tűnik, csupa móka lesz az iskola, mígnem Brielle és Lincoln már az első napon egymás torkának esnek.

Annak bebizonyítására, hogy semmi keresnivalója a Bukottak Akadémiáján, egy abrus démon az egész iskola előtt feltárja, hogy ismeri Brielle titkát. Így minden másnál fontosabbá válik, hogy Lincoln Brielle épségéért harcoljon. Azonban Lincoln legnagyobb meglepetésére a védelménél sokkal bonyolultabb feladat vár rá: nem beleszeretni a lányba…

Légy részese a történetüknek!"

Értékelés:

Nekem nagyon tetszett a világ felépítése a démonok és az angyalok háborúja, végig izgi, és pörgős, és szórakoztató is. Azt hiszem újabb kedvencet avattam. :D De jöhetne már a második része, mert így nem érhetett véget, ahogy... Nekem nagyon bejött ez a történet, nagyon is szerethető volt, bár a borító fogott meg, és csak utána Bri története, de kellemesen csalódtam. :D Imádtam, ahogy Lincoln és Bri cukkolták egymást, ahogy civakodtak egymással már a megismerkedésük óta. :-D Bírtam a beszólásaikat, és Lincoln egy félisten, már az első pillanattól kezdve beleszerettem, teljesen levett a lábamról, imádom. :-) ❤ Jelenleg ő lett most a kedvenc álom pasim, annyira, de annyira szexi! :-) ❤ Tetszett Bri hozzáállása a dolgokhoz, és a viselkedése is, hamar megkedveltem őt. Tök jó fej csaj volt egész végig, cseppet sem volt idegesítő, inkább szórakoztató volt. :-) Nagyon szimpatikus volt nekem, és nagyon bátor is, főleg azért is, amit Shea-ért is tett. Remek barátnő az biztos. :)

Shea-t is megszerettem, tetszett a karaktere, a szókimondósága, tök jó párost alakítottak Brivel, meg Luke, meg Chloe-val, még Angela is szimpi volt. :D Én nagyon megszerettem őket, ahogy Noaht, Raphaelt, Michaelt, Fredet mindegyik angyal pasi szimpi volt, és nagyon is szerethető. :D A cselekmény pörgős volt, tetszettek a harcolós jelenetek, és az egész történet annyira izgalmas volt, végre egy olyan történet, ami nem csak a szerelemről szól, én nagyon bírtam. :D Kicsit olyan volt, mint A kegyetlen herceg, kevesebb volt benne a nyáladzós részek, aminek nagyon örültem, hogy az írónő nem vitte egyből túlzásba, hanem kellően elosztotta, és mindennek megvolt a maga helye és ideje. :) Külön örülök neki, hogy az elejétől a végéig fenn tartotta az érdeklődésemet, és az elejétől a végéig, ugyanolyan izgalmas volt, mint ahogy kezdődött. :D

Az írónő stílusa nekem nagyon bejön, és alig várom a következő részét is. Kíváncsi vagyok, mi lesz, és hogyan alakul Bri és Lincoln sorsa, ahogy a többieké is. Még azé a szemét Tiffany-é is. Nagyon nem bírtam ezt a csajt én sem, jól seggbe kellett volna rúgni, az aljasságai miatt... De mindegy is, remélem, a következő részben megkapja a maga jussát. :D Nagyon idegesítő egy karakter, ő volt az egyetlen, akit végig nagyon utáltam, meg persze egy két démont is. :D Lucifert viszont bírtam, remélem a következő részben is hallunk felőle még... :D

Kedvenc idézetek:

„Egy démon rabszolgájának a jele. A jövőm szimbóluma.” (9. oldal)

„Az életet túlértékelik. Megtanultam, hogy nem habostorta. Gyermekkorom unikornisait lemészárolták, egy sem maradt életben.” (12. oldal)

„– Sima liba!” (32. oldal)

„ […] Tök mindegy. Ami történt, megtörtént.” (86. oldal)

„Jó ég! Ma este nem arról fogok fantáziálni, hogyan nézhet ki pucéran, hanem hogy hányféleképpen tudnám megölni, és elrejteni a hulláját.” (106. oldal)

„– Minden reggel, mikor megérkezel, nálam lesz a tőröd. Amikor pedig elmész, beteszed a lakókocsiba, és bezárod magad után az ajtót. Ne szaglássz! Ne használd a mosdómat, ne edd meg a kajámat. Értetted?
Elvigyorodtam.
– Ó, édesem, máris kulcsot adsz a lakásodhoz? Jesszumpepi, pedig csak most találkoztunk – kaptam ki a kezéből a kulcsot.
– El ne veszítsd! – horkant fel.
Hitetlenkedve ráhúztam a kulcscsomómra.
– Nyugi, nem vagyok óvodás.” (109. oldal)

„Aha. Nyissak egy tőr felé. Randira ne vigyem?
– Sosem tudtam értékelni az emberi szarkazmust – jegyezte meg Sera kissé szarkasztikusan.” (114-115. oldal)

„– Te… vagy… a legőrültebb… lány… akivel… valaha is… találkoztam. […]
[…]
– Te vagy a legdögösebb srác, akivel valaha találkoztam – mondtam ostobán.” (141-142. oldal)

„Imádom ezt a piát. Imádom az életet. Imádom a szerelmet.
Megpördülve egy ismerős mellkasnak ütköztem. Az illata csapott meg először. Földes és… fincsi. Egek, annyira magas volt, szerettem volna felkapaszkodni rá.
– Máris berúgtál? – nézett rám komoran Lincoln.
Nem hagytam abba a táncot, tovább ringattam a csípőmet. Kapja be! Imádok táncolni. Megráztam a fejem.
– Nem. Boldogság bomba. Neked is innod kellene egyet. Talán kiesne az a karó a seggedből.
– HA! HA! – kiabált lehajolva hozzám. Így még jobban éreztem az illatát.
– Táncolj velem – kértem.” (165-166. oldal)

„– Az illendőség nem foglalkoztat. Légy önmagad – legyintett.” (254. oldal)

„Most vagy soha.” (283. oldal)

Könyv adatai:

Könyv: Leia Stone: Fallen Academy - Bukottak Akadémiája: Első év

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2021

Borító értékelése: 10/10

Kötés: Puhatáblás

Oldalszám: 312. oldal  

ISBN: 9789635617111

Fordította: Lankovits Bernadett

Ajánlom: Mindenkinek, aki szereti a fantasyt, meg az angyalos, démonos történeteket. :)

 Azoknak, akik szeretik a pörgős, izgalmas cselekményeket. :)

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Az írónő stílusa nekem nagyon tetszik, és csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a könyvet. :) Ez volt az első könyvem az írónőtől, és már most alig várom, hogy még többet olvashassak tőle, mert nagyon tetszik nekem, ahogy ír, és a stílusa is zseniális. :) Remélem, minél előbb jön a folytatása, nagyon izgulok, hogyan is fog folytatódni ez a történet, és az írónő mit tud még. :D De addig is további jó olvasást nektek, könyvmolyok!

Smurfettereads

Végre befejeztem a Charles Dickens: Twist Olivér c. könyvet, amivel már az óta szenvedtem, mióta nekiálltam olvasni. Sajnos, ez nem az én könyvem volt, és soha nem is lesz!

Fülszöveg:

"Dickens egyik leghíresebb regényének gyerekhőse, a kis Olivér árvaházban nevelkedik, ahonnan megszökik, és egy tolvajbanda veszi védőszárnyai alá. Rengeteg viszontagság és hányattatás után végre örökbefogadja egy jószívű család, és véget vet a kisfiú testi és lelki szenvedéseinek. A regényből már számos film, sőt musical is készült, ám egyik sem pótolhatja az igazi olvasmányélményt, az érzelmektől fűtött író tárgyilagos leírását London XIX. század eleji dologházairól, a kisemmizettek és vámszedőik életéről."

Oliver Twist és A Twist-gyerek kalandjai címmel is megjelent.

Értékelés:

Egy kihívás, vagyis kettő miatt, választottam ezt a könyvet, mert két olyan címke is van rajta, amihez el kellett olvasnom ezt a kis könyvecskét. De azért nem bánom, mert lehet, hogy sose tettem volna, ha nem lenne ez a két kihívás, meg azért kíváncsi is voltam Twist Olivér történetére. De a története kiakasztó, unalmas, borzalmasan unalmas, és dühítő, főleg azok miatt, amin szegény kis srác keresztülmegy, miközben fogalma sincs róla, hogy miért kell elszenvednie ezeket a szörnyűségeket. Ahogy bántak vele sokszor, úgy gyűlöltem meg az összes szereplőt, kivéve pár igazán kedves karaktert, és Twist Olivért. De a többieket teljes szívemből gyűlöltem, sőt a pokolra küldtem volna az egész társaságot!

Már az első 30. oldal után azt vártam, mikor történik vele valami jó is, mert ez az író, annyira kegyetlen volt vele, hogy erre a sorsra kárhoztatta szegény Olivért... De annak örülök, hogy a végére helyrerázódtak a dolgok, és az események, mindenki megkapta a maga jussát. Ki így, ki úgy. Végre fellélegezhettem, a sok gonoszság, és ármánykodás után, amit annyira meggyűlöltem a történet során. Nagyon idegesítő volt már némelyik karakter, és őszintén már a könyvhöz sem igazán volt már kedvem, teljesen leszívta az energiáim, és olvasáskor jó sok fájt is a fejem, de azért mégsem bánom, hogy megismertem Olivér kalandjait.

És íme, azok a karakterek, akiket megvetek, teljes szívemből gyűlölök: Bumble úr, Fagin, Sikes, Monks, az egyházi kőbunkóságok, Corney-né, és mindazok, akik így vagy úgy ártani akartak szegény kis srácnak. Vagány, Bates, Nancy és Bets, és Noah nem igazán voltak olyan szörnyűek, de őket se tudtam megkedvelni, annyira... Nancy-t sajnáltam közülük a legjobban, ő aztán nem ezt érdemelte, se az a szegény ártatlan kutya. Azért még jobban haragszom az íróra, ami vele történt. :(

Akiket kissé sikerült megkedvelni: Rose, Brownlow, Losberne doktor, Grimwig, Maylie-né, Bedwin-né, és a kis aranyos Olivért azért kezdtem megszeretni, bár nagyon nehezen, de azért csak sikerült. Párszor mosolyt csaltak az arcomra, de nem túl sokszor fordult elő. Olivér csupa szív, aranyos kis srác, ahogy ezek a kedves karakterek is, még Harry is szimpi volt. :-)

Kedvenc idézetek:

„– Mutassák a gyereket, aztán hadd haljak meg.
[…]
– Ó, magának még nem szabad a halált emlegetnie!
– Bizony nem, drága lelkem, bizony nem!” (8. oldal)

„Nem esett nagyon nehezére, hogy könnyeket csaljon a szemébe. Az éhezés és a rossz bánásmód rendkívül megkönnyítik az embernek, ha sírni akar […]” (16. oldal)

„– Azt elhiszem, hogy megnő – válaszolta mogorván a hölgy. – De majd a mi ételünkön és italunkon nő meg. Nem fizetődik ki dologházi gyereket tartani, én mondom, hogy nem. Mindig többe kerülnek, mint amennyit megérnek. De hiába, a férfiak azt hiszik, hogy mindent jobban tudnak. Na, eredj le, kis éhenkórász!” (37. oldal)

„– Ki innen! Ki innen, a mindenségedet, ha kedves az életed!” (46. oldal)

„– No, komám, mi újság?” (63. oldal)

„– Hű, de zöldfülű vagy!” (63. oldal)

„[…] essék össze, ha jól esik neki!” (84. oldal)

„– Sok könyv van itt, ugye, fiam? – mondta Brownlow úr, mikor észrevette, hogy Olivér milyen kíváncsian nézi a padlótól a mennyezetig érő könyvespolcokat.
– Bizony, uram – mondta Olivér –, én még sohasem láttam ennyi könyvet.
– Te is elolvashatod őket, ha jó leszel – mondta kedvesen az öregúr –, és ez még nagyobb gyönyörűség lesz, mint a kötésüket nézegetni… illetve: könyve válogatja, mert bizony van olyan könyv is, melynek csak a kötése értékes.
– Biztosan ezek a hatalmas könyvek – mondta Olivér, és rámutatott néhány vaskos, dúsan aranyozott kötésű, negyedrétkötetre.
– Nem mindig ezek – mondta az öregúr, és mosolyogva simogatta meg Olivér fejét –, vannak köztük kevésbé vaskosak is. Mondd csak, szeretnél könyveket írni, ha nagy leszel?
– Kérem szépen, én jobban szeretnék olvasni, mint írni – válaszolta Olivér.
– Ejnye! Szóval nem szeretnél író lenni – mondta az öregúr.
Olivér egy darabig gondolkozott, aztán megjegyezte, hogy nézete szerint jobb könyvkereskedőnek, mint írónak lenni. Szívből nevetett az öregúr, s megjegyezte, hogy Olivér nagyon jót mondott. Olivér na8gyon örült, bár nem tudta, hogy mi volt olyan nagyon jó a mondásában.
– Jól van, fiam – mondta az öregúr ismét elkomolyodva –, nem kell félni. Nem akarunk írót faragni belőled, amíg akad valami becsületes mesterség, amire megtaníthatunk.
– Köszönöm, uram – mondta Olivér. Olyan komolyan mondta ezt, hogy az öregúr megint elnevette magát, és valami különös ösztönről beszélt, de Olivér ezt sehogyan sem értette, s nem is nagyon figyelt oda.” (104-105. oldal)

„– Csinos kisfiú? […]
– Nem tudom! […]
– Nem tudja?
– Nem, nem tudom. Nincs semmi különbség a fiúk között. Csak kétféle fiú van: tejképű és pacalképű fiú.” (108. oldal)

„[…] hol van? Vakuljak meg, ha nem tisztelem ezt a lányt vele született tehetségéért.” (115. oldal)

„– Ez a kutya olyan engedelmes, mint egy jó keresztény, vakuljak meg, ha nem igaz!” (119. oldal)

„Robbanjak fel, ha nem vagyok olyan száraz, mint egy meszesvödör” – mondta (143. oldal)

„[…] a nők mindent a legtömörebben tudnak kifejezni, kivéve ha veszekszenek, mert akkor sohasem akar beállni a szájuk. Most pedig, miután már alaposan kioktattuk, vacsorázhatunk. Még aludni is akarok egy kicsit indulás előtt.” (158-159. oldal)

„– Önnek macskája van, asszonyom, amint látom – mondta Bumble úr, amikor észrevette, hogy a tűz mellett egy macska melegszik kis kölykeivel. – És kiscicái is vannak, mi a csuda!
– Kimondhatatlanul szeretem őket, Bumble úr, olyan vidámak, olyan kedvesek, olyan jókedvűek, hogy valósággal elszórakoztatnak.
– Nagyon kedves állatok, asszonyom, és nagyon háziasak – felelte Bumble úr helyeslő hangon.
– Ugye? – kiáltotta lelkesen a gondnoknő. – Nagyon szeretik az otthonukat, ennek örülök a legjobban.
– Corneyné asszony – mondta Bumble úr lassan, és teáskanalával taktust vert szavaihoz –, meg kell jegyeznem, hogy ha egy macska vagy macskakölyök önnél élne, és nem szeretné az otthonát, akkor nem is macska, hanem szamár lenne.
– Ugyan, Bumble úr! – tiltakozott Corneyné.” (176. oldal)

„– Fodormenta – mondta gyenge hangon Corneyné, és szelíden mosolygott az egyházfira –, kóstolja meg! Van benne… van benne valami más is, egy egész kis csöpp.
Bumble úr kétkedő pillantással megízlelte az orvosságot, majd csettintett a nyelvével. Még egyet húzott belőle, aztán üresen tette vissza a csészét.
– Nagyon jót tesz – mondta Corneyné.
– Valóban – válaszolta az egyházfi, székét a gondnoknőé mellé húzta, és gyengéden érdeklődött, hogy mi történt.
– Semmi – mondta Corneyné –, bolondos, könnyen izguló, gyarló teremtés vagyok én.
– Nem gyarló, asszonyom – mondta Bumble úr; és még közelebb húzta székét. – Ön gyarló teremtés volna?
– Mindnyájan gyarló teremtések vagyunk – hangzott Corneyné elvi megállapítása.
– Úgy bizony – mondta az egyházfi.” (203. oldal)

„– De nem látok benne semmit, amit szegény fiúnak bűnéül lehetne felróni.
– Persze, persze – hogy az Úristen áldja meg a női szemet! Ők sose látnak se jóban, se rosszban mást, mint a kérdésnek azt az oldalát, amelyik először került eléjük.” (230. oldal)

„– De jó feje van, hallja, birkának pompás lenne […]” (233. oldal)

„[…] megérdemli a legnemesebb, a legtisztább szerelmet, amit férfiszív adhat – mondta az öreg hölgy –, tudom, hogy ha ő ragaszkodik valakihez, vonzalma nem közönséges viszonzást érdemel, hanem igazán mély és tartós érzést. Éppen mert ezt tudom, és azt is, hogy összetörné a szívét, ha az, akit szeret, valaha elhidegülne iránta – azért olyan nehéz megtennem, amit szükségesnek tartok. Éppen ezért viaskodom saját szívemmel. E nélkül könnyebb volna a dolgom.” (252. oldal)

„Van az alvásnak egy fajtája, amely a testet lenyűgözi ugyan, de a lelket csak félig ejti rabul. Álmunkban is észrevesszük, érezzük a körülöttünk levő dolgokat.” (257. oldal)

„– Miért folytassuk ezt a fájdalmas beszélgetést, elég lesz. Nekem nagyon kínos, bár megvallom, boldoggá tesz, és mindig boldoggá fog tenni az a tudat, hogy valamikor ilyen sokra becsültél. Minden új diadal, amelyet az életben ki fogsz vívni, lelkesíteni és erősíteni fogja az én lelkemet is, buzdítás, biztatás lesz számomra. […] Így, ahogy ma találkoztunk, nem fogunk találkozni többé. De talán ha más szemmel nézzük egymást, ha más viszonyba kerülünk, mint ahogy most akarod, még sokáig örülhetünk egymásnak. És adja az isten, hogy mindaz az áldás, amit egy szerető, igaz szív forró imája lekönyöröghet számodra, mind rád szálljon, fényt, sikert, boldogságot hintve utadra.” (262-263. oldal)

„– Most elmegyek, drágaságom. Igazán heves természeted van, azt meg kell adni…” (270. oldal)

„– Hja, az ilyesminek nem árt az állás, sőt ez olyan, mint a jó bor, idővel csak nő az értéke – felelte a nő még mindig közömbösen és nyugodtan. – Ami pedig azt illeti, hogy tizenkét évig senkinek sem kellett, hát nagyon jól tudjuk, hogy vannak titkok, amelyek tizenkétezer vagy tizenkétmillió évig feküdtek holtan, és egyszer mégis megszólalhatnak, és furcsa dolgokat mesélhetnek el.” (282. oldal)

„– Nem megyek, amíg el nem hurcolnak – kiáltott szenvedélyesen a lány –, és azt is megmondom, hogy ha nekihuzakodom, ketten is nehezen bírnak velem!” (298. oldal)

„– Megeszem a fejemet, ha tréfáltam.
– Megérdemli, hogy leüssék, ha nem tréfált […]
– Azt szeretném látni, aki hozzá mer nyúlni […]” (307. oldal)

„– Mondja, hogy hálálhatjuk meg?
– Semmit sem tehet értem, uram – felelte sírva a lány. – Igazán semmit. Az én számomra nincs már remény, higgye el.
– Mert kirekeszti magát a remény birodalmából – próbált lelkére beszélni az öregúr. – A múltja, elhiszem, sivár és vigasztalan. Ha valaki ifjú életerőit rosszul használja fel, és elpocsékolja a megfizethetetlen kincset, amit a Teremtő csak egyszer ad mindenkinek, pótolhatatlan veszteség csakugyan. De a jövő még előtte áll. Hogyne volna remény! Nem állítom, hogy hatalmunkban lesz békét és boldogságot teremteni a lelkében. Ez csak annak adatik meg, aki maga kiküzdi magának.” (348. oldal)

„– Nagyon hosszadalmas a történet […]
– A bánat és szenvedés története rendesen hosszúra nyúlik, fiatalember.” (369. oldal)

„[…] Jó mélyen, ne sajnáld! Fűrészeld le a fejét a gazembernek!” (404. oldal)

„– Úristen, irgalmazz a szerencsétlennek!” (405. oldal)

Könyv adatai:

Könyv: Charles Dickens: Twist Olivér

Kiadó: Móra

Kiadás éve: 1965

Borító értékelése: 6/10

Kötés: Keménytáblás

Oldalszám: 418. oldal  

ISBN: 9789634575078

Fordította: Bálint György

Illusztrálta: Würtz Ádám

Ajánlom: Bárkinek

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Az író stílusa szimpi volt, szépen végig vezette Olivér történetét, de nem igazán lett a szívem csücske ez a könyv. Hiába vannak kedvelt karakterek, a történet akkor is nagyon untatott, és borzalmasan lassú lefolyású volt, de azért örülök, hogy végre ezt is olvastam. A filmet még nem láttam, de ezt hamarosan pótolni fogom, kíváncsi vagyok, hogy milyen, még sosem láttam. Addig is további jó olvasást nektek, könyvmolyok!

Smurfettereads

Tegnap befejeztem: Jennifer Mathieu: Moxie, avagy a vagány csajok visszavágnak c. könyvet, ami nekem nagyon tetszett, sokkal jobban, mint a film, bár az is a kedvencem lett, és tervezem is újranézni, ahogy majd ezt a könyvet is, de azt még nem tudom, hogy mikor kerül majd sorra megint. :D

Fülszöveg:

Értékelés:

A Moxie nekem nagyon tetszett, szórakoztató volt, és a sztori mondanivalója is nagyon bejött nekem. A filmet már előzőleg láttam, úgyhogy tudtam, mire számítsak, hogy jórészt a feminista szál jóval hangsúlyosabban ki lesz emelve, mint például a szerelem szál is, ami szintén felbukkan a történet során. A cselekmény, a szereplők, a zin-ek illusztrációi, az írónő stílusa nekem nagyon tetszett, kár, hogy eddig nem olvastam el, bár először azt sem tudtam, hogy létezik ez a könyv, míg meg nem néztem a filmet, amire a húgom hívta fel a figyelmem a Netflixen.

Vivian a könyvben sokkal szimpatikusabb volt, mint a filmbeli alakítása, mert ott nagyon idegesítő volt, de a könyvbeli énje kellemes csalódás volt a számomra. Örülök, hogy sikerült megkedvelnem őt, igazán bátor egy csajszi. Vagány és bevállalós tett volt tőle, amiért megelégelve a suliban történeteket útnak indít egy feminista mozgalmat, aztán szépen lassan ki teljesedve, kiáll a női egyenjogúság mellett, védelmezve a csajokat, a szexista elnyomás ellen, és az érthetetlen szabályok ellen. Mindezt névtelenül, egészen addig, míg túl nem nő rajta, és irányíthatatlanná válnak az események, de ez tök jó a történet szempontjából. :)

Sokkal érdekesebb volt így, végig fenn tartotta az érdeklődésemet, imádtam olvasni, sokszor mosolyt csaltak a karakterek az arcomra, és persze Seth is nagyon cuki volt. :) ❤ Olyan kis aranyos volt végig, de a többi pasi leginkább undorító. Főleg a Mitchell Wilson-félék, na meg az igazgató, és az igazgatóhelyettes… Az egész dresszkódrazzia, annyira szexista volt, és a srácok viselkedése is, annyira perverz, hogy így akarták a lányokat elnyomni… Egyszerűen undorító, felforrt tőle a vérem is, ahogy olvastam, hogy büntetlenül bármit megtehettek, mert ők a fiúk, a menő bunkó focisták… Az Igazgató, pedig egy s…fej. De lényeg, a lényeg, hogy nekem nagyon tetszett ez a történet, és nagyon élveztem az olvasását is, pörgős volt, és Vivian, az anyja, a nagyszülei, meg Seth, Lucy, Claudia, és a többi Moxie csajszi nagyon szimpatikus volt nekem, még Emma is, ja meg Seth szülei is. XD

Kedvenc idézetek:

„– Inkább csinálj nekem egy szendvicset!” (8. oldal)

„– Ezt a lapos dumát! […] – Ráadásul milyen elcsépelt már!” (11. oldal)

„Wonder Woman néz rám belőle csípőre tett kézzel, harcias tekintettel – egy régi képregényből vághatták ki. Rajzoltak egy szövegbuborékot is a szájához. Arra inti a férfiakat, hogy le ne merjék szólítani az utcán, hacsak nem akarnak egy pofonnal gazdagabbak. A kép láttán mosolyognom kell.” (18. oldal)

„– Hát, már úgyis késő van – mondja –, ágyban a helyed. Olyan szagom van, mintha én magam lennék a sürgősségi központ, de azért kaphatok egy jóéjtpuszit?” (25. oldal)

„És tudom, hogy most fáradt és kimerült, és aggódik a számlák miatt. De volt idő, amikor ezt a zenét hallgatta. Amikor mert élni. És ezt már senki nem veheti el tőle.” (26. oldal)

„Polgárpukkasztás. Ezt beveszem a kedvenc szavaim közé! […]
A Riot Grrrl nem törődött mások véleményével. Az volt a céljuk, hogy észrevétessék magukat.
Polgárpukkasztóak voltak.
Joan Jett-tel összebújva nézem a filmet, miközben az agyam hátsó szegletében körvonalazódni kezd egy ötlet. Egy őrült ötlet. De komolyan! Teljesen agyament! De nem tudok szabadulni tőle.” (41. oldal)

„– Viszlát, Vagány Csaj!” (47. oldal)

„Nem… mered! Nem… mered! Nem… mered!” (54. oldal)

„Bárcsak tudnám, hová vezet az utam! Bárcsak biztos lehetnék abban, hogy soha többé nem jövök vissza!” (71. oldal)

„– Olyan vérlázító ez az egész, és szexista!” (100. oldal)

„– Bocsánat – mondja. – Át kellett öltöznöm. Mr. Klein nagyon goromba volt velem. A szememre vetette, hogy a megjelenésem elvonja a fiúk figyelmét.
A könnyei majd' kicsordulnak. Meg, Kaitlyn, Claudia és én kórusban zendítünk rá, hogy mennyire sajnáljuk, Meg szorosan átöleli Sara vállát. Lucy viszont rácsap az ebédlő asztalra, olyan erővel, hogy megugrunk ültünkben.
– Ez szemétség! – kiált fel.
Egyikünk sem reagál. Döbbenten meredünk rá, Sara egy szalvétával törölgeti a szemét.
– Komolyan mondom. Az – folytatja Lucy. – A lányoknak minden rezdülésükre ügyelniük kell, csak mert a fiúk állítólag képtelenek uralkodni magukon? Folyton ezzel a baromsággal jönnek nekünk, amióta világ a világ.” (102. oldal)

„[…] Lányok, benneteket különösen megkérlek, hogy figyeljetek oda a megjelenésetekre, és ne feledjétek, hogy a szolidság olyan erény, amely soha nem megy ki a divatból. […]
A szolidság olyan erény, amely soha nem megy ki a divatból. Micsoda képmutató barom!” (105-106. oldal)

„– Nagy kár lenne eltakarni magad!
Ó, mossatok fel!” (138. oldal)

„– Nálunk ez a szokás. Cserélgetik is a táblákat. Egyszer azt tették ki, hogy: „Szép nap ez a mai. Csak túl kell élni.” (153. oldal)

„Nekem egy helyes, okos, jó pasi kell, nem pedig egy helyes, okos, jó barát.” (159. oldal)

„– Ez azért elég kínos volt.
– Az a kínos, ami itt megy. Vérgáz, legyen szó akár rasszról, akár bármi másról – mondja nekem, közben átpörgeti ujjaival a boríték tartalmát, gyors becslést végezve, mennyi jött össze. – Csak nézz körül ebben az ebédlőben!” (176. oldal)

„Csak centik választanak el tőle, de nem talál rám. Különben gyorsan elő kellene rukkolnom valamiféle magyarázattal. Na de mosolyognék, és kitalálnék valamit. Mert engem ma semmi sem állíthat meg! Pláne nem egy férfi!” (211. oldal)

„– Olyan ez, mint egy valóra vált, feminista álom!” (213. oldal)

„– Mindjárt itt a Valentin-nap.
– Na és?! – felelem, szigorú pillantást vetve rá. – Attól még nem fekszem le veled rögtön a jövő héten.
Hangos nevetésben tör ki.
– Tudom! Csak szóltam, hogy a nap, amelyiken a romantikázás társadalmilag elfogadott formáját éljük, jövő héten esedékes.
– Ja, szerdán. De nehogy plüssmacit vegyél nekem a Walgreensből!
– Miket beszélsz! Nem ismerjük mi egymást valahonnan? – poénkodik felhúzva a szemöldökét. – Szia, Seth vagyok!
– A kelet-rockporti szerelmespárok odáig vannak a Valentin-napi nyáladzásért – világosítom fel. – Támadnak a plüssmackók, pocakjukon felirattal, hogy: „Megdöglöm érted!” A szupermarketben toronyba állnak az olcsó csokik és a szálas rózsák.
– Soha nem tennék ilyet egy moxie-val – jópofizik Seth, és befordul a sarkunkon.
– Hú, ne mondj nekem most ilyet! Elrontod a kedvem – mondom az ablak felé fordulva, a bánatos arcot vágó tükörképemnek.
– Bocs, nem akartalak elszomorítani.
– Semmi baj – mondom. – Bárcsak másképp alakultak volna a dolgok!” (242. oldal

„Boldog plüssmackónapot!” (247. oldal)

„Nem szórakozhatnak velünk tovább!” (265. oldal)

„Ez a MOXIE, az eleven valóság és a jelen.” (280. oldal)

„– Szóval először is… […] – A vagány csajok visszavágnak!” (280. oldal)

„– Éljenek a csajok! […]
– Éljenek a csajok! (283. oldal)

„– Szerintem tökös csaj vagy – suttogom a fülébe. – És nagyon jó barátnő.” (295. oldal)

„– A MOXIE mi vagyunk! […] – A MOXIE mi vagyunk!
És már mondjuk is utána, tapsolunk is hozzá.
– A MOXIE mi vagyunk! A MOXIE mi vagyunk!” (316-317. oldal)

Könyv adatai:

Könyv: Jennifer Mathieu: Moxie, avagy a vagány csajok visszavágnak

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2019

Borító értékelése: 10/10

Kötés: Puhatáblás

Oldalszám: 344. oldal

ISBN: 9789634575078

Fordította: Hajdú Beáta

Ajánlom: Mindenkinek! Megéri elolvasni :D

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Az írónő stílusa szimpi volt, remélem lesz még ehhez hasonló története a közel jövőben. Nagyon érdekelne, hogy mit tud még ezen kívül, és szívesen olvasnék még tőle. Szóval, csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti a hasonló történeteket. :) További szép estét, és jó olvasást minden kedves könyvmolynak!

Smurfettereads

Tegnap befejeztem Baráth Viktória: A napfény földje c. könyvet, és habár tetszett is a sztori, nem igazán vagyok teljesen megelégedve vele, sajnos, és ez csak egy személy miatt van, méghozzá, Elizabeth Carrington.

Fülszöveg:

A sztori jó. A felvezetés is. A mondanivalója is. A tartalmát abszolút jól felépítette Viki, de mégsem tudtam elmenni amellett, hogy egy ilyen arrogáns, felszínes, beképzelt, hataloméhes, elkényeztetett úri libának, a gusztustalan viselkedéséről kell, hogy olvassak, de mégsem akartam félbehagyni… Mert nagyon szeretem Viki könyveit, és a stílusát is, de ettől a nőtől még nálam is felment a vérnyomásom… és egyszerűen megundorodtam tőle. Bár idővel érezhető volt rajta a változás, de engem nem fogott meg, sőt végig taszított magától. Hiába ismerhettük meg az ő hátterét is, hogy honnan indult, ki vagy mi váltotta ki nála ezt a viselkedés módot, nem éreztem magamhoz közelebb a karakterét.

Nem ítélem el, mert csak rájön idővel, hogy mennyire ellenszenves is igazából, mennyire kényszeres is valójában, mert minden ember tele van hibákkal, senki sem tökéletes, hiába is akarna az lenni. De lehet rá törekedni, hogy jobb legyen, és látszott Elizabethen, hogy változni akar. Változtatni akar a helyzetén is, a viselkedési módján, ezért még becsülöm is, de akkor sem tudom megkedvelni. Remélem a második részben talán sikerül majd, de most nem fog változni róla a véleményem sajnos. Mert már azt tervezgettem, hogy hogyan verném meg, ha egyszer kilépne a lapok mögül… De aztán jött az utazás, a nagy kaland, Afrikában, azaz Elefántcsontparton, meg újabb szereplők, és egyre kíváncsibbá váltam, hogy mi fog történni, ezért tovább olvastam, főleg Adam miatt. :) ❤

Ez a pasi teljes mértékben meggyőzött engem, nagyon tetszett nekem a karaktere, a viselkedése, és a dolgokhoz való hozzáállása.  Az is tetszett, hogy egyáltalán nem hajbókolt Elizabeth előtt, hanem az arcába vágta az igazságot. Nem bánt vele kesztyűs kézzel. Nekem ez nagyon tetszett benne, sőt ez tette szimpatikusabbá is. :) ❤ Adam karaktere, abszolút bejött nekem, imádom a karakterét, habár neki sem volt könnyű eleinte, de sokkal szerethetőbb, sokkal elviselhetőbb volt, mint az a bizonyos Conor is, meg a cégvezetői. Sokkal közelebb éreztem magamhoz Adamet, és az ahogy megismerhettük, hogy honnan is indult, és mennyit változott az idők során, miután lemondott a luxus életviteléről, élvezhetőbb volt a karaktere is. Remélem, ez a változás jó példa lesz Elizabethnek, és a következő részben már nem lesz ennyire utálatos egy nőszemély, de már jó úton halad felé. :)

Ahogy egyre jobban megismerhettük a sztorit, és az Afrikai közösség hátterét, életmódját, én annál jobban megundorodtam Elizabeth viselkedésétől, és a hozzá hasonló emberektől, akik csak kizsákmányolás céljából lenézik, meggyötrik azokat, akiknek éppenhogy inkább segíteni kellene, és nem kizsákmányolni őket. Egyszerűen bosszantó volt, ahogy bántak velük, ahogy Elizabeth és a hozzá hasonló emberek bántak velük, elszorult a szívem, ahogy olvastam arról, hogy élnek napról napra, de mégis boldogok voltak. Helyzetüktől függően mégis tudtak szórakozni, ünnepelni, táncolni, nevetni, pedig az életkörülményeik nem túl egyszerűek.

Afrika. Elefántcsontpart. Marahoué nemzeti park leírása nagyon tetszett nekem. A helyszín választás abszolút nagyon érdekes, alig várom, hogy olvashassam a következő részét is, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy Elizabeth mihez kezd a történtek után, és mi fog történni Adammel is, és a közösséggel is. :)

Kedvenc idézeteim: