Tegnap befejeztem Sarah J. Maas: Tower of Dawn - A hajnal tornya (Üvegtrón 6.) c. könyvét, és most róla hozok egy kis értékelést. Igyekeztem spoilermentesen értékeli, és remélem, hogy sikerült is. Imádom az írónő könyveit, a stílusát, a történeteit, a lenyűgöző karaktereit, az elképesztő világ felépítéseit. Számomra ő a legeslegnagyobb kedvenc külföldi írónőm, eddig sosem okozott csalódást, és remélem nem is fog. Félve álltam neki ennek a könyvnek, főleg mert lassan vége a sorozatnak, és vérzik a szívem a kedvenc karaktereim miatt, és rettegve várom, hogy mi lesz a Felperzselt királyságban is... Habár nagyon kíváncsi vagyok rá, főleg ezek után... Nagyon kíváncsi vagyok mi lett Aelinnel és a többiek sorsával is...

Fülszöveg:

Értékelés:

Egy kissé gondban vagyok, hogy hogyan is értékeljem ezt a 786. oldalnyi szépséget. Az elején lassan indul be Chaol és Yrene története, de bánom, hogy ilyen sokáig tartott elolvasnom. Mert a végét illetően, az, hogy az eleje lassú, de a közepétől igencsak beindulnak az események, és teljesen kárpótol a lassúsága miatt. Szóval, SJM, naaaagyon ért hozzá, hogy adagolja a feszültséget, hogyan borzolja az olvasói idegrendszerét, a türelmét. De a helyinek gyönyörűek, és a történet nagyon is izgalmas, szórakoztató, csak az eleje ne lenne ilyen lassú. XD

SJM úgy tudja fokozni az érdeklődést is fejezetről fejezetre, hogy nyomon kövessük kedvenc karaktereink sorsát. :D Ahogy újabbnál újabb csavaros fordulatokat és eseményeket is a karakterei életébe, meg azt is, hogy hogyan feszítse túl, azt a bizonyos húrt. XD Ezt én nagyon imádom, és élvezem a könyveiben, hogy sosem okoz csalódást, hanem egy csomó izgalmat és kalandot ígér, és egy csodálatosan lenyűgöző világot. :-) ❤ Antica, a Torre Cesme, az Oázis, a Silba Méhe, na meg a Palota palota leírása nekem nagyon tetszett, meg a rukhinok fészkének leírása is. :) Nagyszerű kalandokat élhettem át ismét az írónő által, végig nagyon élveztem. :)

Chaol már az első pillanattól kezdve az egyik legkedvesebb karakter a számomra. :-) ❤ Annyira bátor, őszinte, hűséges. Sosem adja fel a harcot, küzd a barátaiért, a szeretteiért, és kiáll, azért amiben hisz. A végsőkig képes elmenni, ha kell, de még annál is tovább. :-) ❤ De a legutóbbi küzdelme a gonosszal, csúnyán megsebesítette, ezért Nesrynnel útra kelnek, hogy segítséget, és gyógyítót keressenek neki. Így találkoznak Yrennel, Hafizával, a kagánnal és a gyerekeivel, de semmi sem az, aminek látszik. Chaolnak és Nesrynnek nem könnyítik meg a dolgukat, sőt idővel lassan egyre jobban bonyolódik minden...

Szépen lassan kibontakoznak a szálak, az események is kezdenek beindulni, habár Chaol és Yrene egyfolytában civakodnak, veszekednek, de lassan ők is nyitnak végre egymás felé, aztán Chaol is kezd egyre jobban lenni, elindult a gyógyulás útján, és közben újabb titkokra is akadnak, ami talán alapjaiban megrengeti a világukat. Yrene szintén ugyanolyan erős, és bátor, mint Chaol. Imádom a karakterét, és örülök, hogy ismét felbukkant, mert sajna nem igazán emlékeztem arra már, amikor feltűnt a soriban, de aztán szépen lassan rájöttem a vele való kapcsolatra, és előbb rájöttem, hogy ki által került a Torre-ba, mint Chaol, vagy Yrene. :-) ❤ XD

Ahogy Nesryn és Sartaq felfedezése is. A kagán és a gyerekei eleinte nem szimpatizáltak Chaollal, sőt Hasar és Arghun igyekeztek meggyőzni az apjukat, hogy nehogy segítsenek Chaol és a barátai ügyében, mert az nem az ő problémájuk. De amit Nesryn és Sartaq, meg Chaol és Yrene felfedezett, sőt a végén felfedte magát a gonosz, és szembeszálltak velük, végre mindegyikük belátta, hogy ideje a tettek mezeire lépni, nem hátrálhattak vissza, ha ők is ugyanúgy veszélyben vannak, mint Chaol és Yrene hazája.

Sartaqot és Kashint nagyon megszerettem, sőt imádom őket, főleg Sartaqot, a rukhinokat, Borte-t és Kadarát. Főleg Kadarát. :-) ❤ Már ahogy felbukkant a történetben, úgy szerettem volna, ha én is repülhetnék vele, mint ahogy korábban Abraxossal, mivel őt is nagyon, de nagyon imádom, és most Kadara is csatlakozott az imádathoz. :-) ❤ Annyira csodálatosak, és lenyűgözőek, láttam magam előtt az első pillanattól kezdve, és teljesen belezúgtam ebbe a madárba, és a társaiba is, de leginkább Kadarába, szeretnék én is egy ilyen madarat.

Bár párszor legszívesebben megcsapkodtam volna az írónőt, főleg a Sartaq-al és Nesrynnel történtek miatt, meg az undorító pókok miatt is, brrr... Meg ami történt a többiekkel, főleg Chaol-al és Yrene-vel is a vége felé... :/ Legszívesebben megcsapkodtam volna. A végén még meg is könnyeztem, pedig annyira ritka, hogy sírok egy-egy könyv miatt, de Chaol és Yrene nagyon közel kerültek hozzám, és az írónő... egy kicsit kegyetlen volt kissé velük... De azért nem annyira, csak fájdalmas volt ezen az úton követni őket, a végkifejlet felé, és a végén az a függővég is... :D

Alig várom, hogy újra együtt legyenek, nagyon hiányoztak nekem ebből a részből, de azért örülök, hogy néha meg-meg lettek említve. :-) ❤ Pár szereplő, akiket a szívembe zártam részről részre a sorozatban: Dorian, Aedion, Aelin, Rowan, Feketecsőrű Manon, Feketecsőrű Asterin, Lysandra, Fenrys, Gavriel, Lorcan, Elide, Chaol, Yrene, Nesryn, Hafiza, Sartaq, Kashin, Houlun, Borte, Falkan, Abraxos, Kadara és Salkhi, Arcas... mind mind nagy kedvenceimé váltak. Részről részre a szívem csücskei lettek, habár van még akit véletlenül kihagytam, mert nem jutott az eszembe... A kagán, Hasar, Arghun nem igazán volt szimpi nekem az elején, de a végére, még őket is kezdtem megkedvelni. Duvát viszont sajnáltam. Mindenért... :/

Kedvenc idézeteim:

 „Semminek nem volt ő a lordja. Talán csak az esküszegőké. A hazugoké.” (18. oldal)

„– Vigye az északi szél szebb vidékre!” (36. oldal)

„– Csupán jó szerencsét kívánhatok.„  (46. oldal)

„Csakhogy varázslattal sem lehetett mindent meggyógyítani. A halált nem lehet megakadályozni, és senkit sem lehetett visszahozni belőle.” (53. oldal)

„– Megkérdeztem, mihez kezdenél a tudással, amit itt megszerezhetsz – folytatta Hafiza. – Emlékszel, mit válaszoltál?
Emlékezett. Egyetlen pillanatra sem felejtette el.
– Azt feleltem, jobbá akarom tenni vele a világot. Kezdeni akarok valamit a hasztalan, elpocsékolt életemmel.” (68. oldal)

„– Ha nem áldottak volna meg ekkora tehetséggel az istenek, én magam vágnám ki a nyelvedet!” (80. oldal)

„– Még sosem láttam ilyen mágia okozta sebet.
– Hatással lesz a gerincsérülése gyógyítására?
– Nem tudom. Még nem próbálkoztam semmivel, de… mindenképpen szólni fogok.
– Keress fel bátran!
– Még akkor is, ha ez a legutolsó vizsgám?
[…]
– Egy jó gyógyító tudja, mikor kérjen segítséget.” (97. oldal)

„– Okosabb vagy te annál, hogy ne üzenj. Annyi borzalmat éltünk már át együtt!” (117. oldal)

„Bizonyos betegségeket még gyógyítómágiával sem lehet kiirtani, ha már túl mélyen gyökeret vertek. Vagy ha túl későn érkeznek. Ha nem jól ismerik fel a jeleket. (145. oldal)

„Nem te vagy az első, akinek nemet mond. Adj neki egy kis időt!” (150. oldal)

„– Legyen nagyon óvatos! Ne lankadjon a figyelme! (174. oldal)

„– Kérem, ne áltasson csalfa reményekkel!” (177. oldal)

„– Nézzük, neki hogy tetszik, ha vele szórakoznak!” (179. oldal)

„Nesryn tudta, nem ildomos olyan erősen szorítani egy herceg karját, hogy majdnem eltöri, mégis így tett, miközben Kadara kitárta aranyszínű szárnyait, és leugrott.
Leugrott.
Nesrynnek azonnal a torkába szaladt a gyomra. Könnyezni kezdett a szeme, és elhomályosodott a látása.
Szél verdeste, próbálta kirántani őt a nyeregből, mire olyan erősen szorította Kadarát a combjával, hogy már fájt, és minden erejével Sartaq karjába meg a kantárba kapaszkodott. Sartaq a fülébe kuncogott.
Megjelentek Antica sápadt épületei, már-már kéknek tetszettek a kora hajnalban, és Kadra egyre csak zuhant, zuhant, mint egy hullócsillag egyenesen az égből…
Aztán kitárta hatalmas szárnyait, és felröppent.” (186. oldal)

„– Makacs, mint egy öszvér!” (225. oldal)

„– Ne keverje össze a kedvességet az ostobasággal!” (287. oldal)

„– Az az igazság, hogy… Együtt kellene ezt végigcsinálnunk. Mindent.
[…]
– Néha bizonyos utak kettéválnak. Ezt te is éppolyan jól tudod, mint bárki más.
Ez így van. Pontosan tudta. Mégis…” (322. oldal)

„Kérlek, ne tegyél fel semmilyen kérdést! Ne erőltesd a témát! Kérlek!” (331. oldal)

„– Imádkoztam a Végtelen Égbolthoz és mind a harminchat istenhez, hogy igent mondjon!
[…]
– Ahogyan én is – lehelte, majd a levegőbe röppentek.” (358. oldal)

„– Ne csodálkozzon, ha mégis csak kering önről egy-két történet szerte a nagyvilágban!” (372. oldal)

„Csak nyugodtan, koncentrálj!” (393. oldal)

„– Jöjjön ide! – hívta magához Chaol halkan.
[…]
– Mély levegő! – utasította Chaol. – Szedje össze magát! A félelem éppolyan halálos lehet, mint bármilyen fegyver.
Yrene engedelmeskedett.
– Vegye el az ágyról a tőrt!
Yrene megdöbbent a fegyver láttán.
– Gyerünk már!” (394. oldal)

„– Mindig csak cseverésznél meg kérdezősködsz!” (423. oldal)

„– Akkor egész nyugodtan meghívhatja ön egy romantikus együttlétre a sivatagba!” (466. oldal)

„– Talán meg kellene tanulnunk, hogyan éljünk… Már ha túléljük a háborút.” (472. oldal)

„– Menjen vissza a fészekbe, parancsnok! […] – Ennél tovább már ne merészkedjenek!” (526. oldal)

„Apró lépésekkel, lassan kell haladni.” (549. oldal)

„– Csak óvatosan! […] – Csak óvatosan, Kadara!” (567. oldal)

– Tudom, hogy ostobaság volt.
– Méghozzá elmondhatatlanul nagy.
[…]
– Nem bánom, hogy megtettem.
[…]
– Valószínűleg örök életemben emlékezni fogok rá – jegyezte meg.
Valóban így lesz.
[…]
– Hogy találhatod viccesnek?!
– Dehogy találom. […] – De azért szórakoztató volt látni, hogy a változatosság kedvéért most valaki más volt a heves vérmérsékleted szenvedő alanya.
– Nem is heves a vérmérsékletem!” (611. oldal)

"Csak érjen valamit! Úgy lendítsd a kardot, hogy érjen is valamit..." (646. oldal)

"Be Kell lépned oda, ahol szembenézhetsz a félelmeddel!" (664. oldal)

"Menj oda, ahol szembenézhetsz a félelmeddel!" (665. oldal)

"- Ügyes! (...) - Milyen bátor vagy!" (669. oldal)

"Mi lesz, ha megyünk előre, és csak a szörnyű vég vár ránk? (...) Akkor az még nem a vége lesz. Ez... Ez még nem az út vége. Ez a repedés benne, ez a verem, nem a vég. Egy ígéretet még be kell tartania. Azt továbbra sem szegi meg. Ez még nem a vég." (680. oldal)

"- Azt hiszem, attól a pillanattól kezdve, amikor legelső napon beléptél a lakosztályba - folytatta Chaol. - Szerintem már akkor is tudtam. - Hiszen vadidegen voltam! - De sajnálkozás nélkül néztél rám. Engem láttál. Nem a széket, nem a sérülést. Akkor először éreztem azt, hogy... valaki végre megpillantott. Hosszú ideje akkor először végre felébredtem. Yrene csókot lehelt Chaol mellkasára, épp a szíve fölé. - Hogyan is állhattam volna ellen ilyen kidolgozott izomzatnak? Chaol nevetése végiggyűrűzött Yrene száján, a csontjain. - Milyen elkötelezett gyógyító vagy! Yrene elmosolyodott." (687. oldal)

"- Legközelebb szóljon, hogy ne hősködjek!" (694. oldal)

"A világod elesik. Ahogy a többi is elesett. Ahogy a többi is el fog." (751. oldal)

"- Köszönöm, hogy ilyen kedves voltál velem." (771. oldal)

"És most rajtuk múlik a világ sorsa. Minden lépés. A sötétség minden rezzenése. Minden kétségbeeséssel, dühvel, fájdalommal teli pillanat. Pontosan oda vezette, ahol lennie kellett. Ahol lenni akart. Némi kedvesség. Egy olyan fiatal lánytól, aki életeket oltott ki, egy olyan fiatal lánynak, aki életeket mentett." (779. oldal)

Könyv adatai:

Könyv: Sarah J. Maas: Tower of Dawn - A hajnal tornya (Üvegtrón 6.)

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2020

Borító értékelése: 10/10

Kötés: Puhatáblás

Oldalszám: 786. oldal

ISBN: 9789634575214

Fordította: Szabó Krisztina

Ajánlom: 14. éves kortól, meg azoknak is, akik hasonlóképpen szeretik SJM munkásságát, stílusát. :)

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Már nagyon kíváncsi vagyok a Felperzselt királyságra, de egyben nagyon félek is tőle, hogy mi fog történni a kedvenceimmel, hogy mit tett SJM velük. Mennyire kegyetlen véget szánt nekik... Szóval, nagyon, nagyon várom a következő részét, hogy olvashassam, de egyúttal rettegek is tőle... :D Remélem az is, ugyanilyen jó lesz, mint ez vagy az elődei, nagyon izgulok. :D Addig is, további szép napot nektek, kedves könyvmolyok, és további jó olvasást nektek! 

Smurfettereads

Ma csak azért írok egy bejegyzést, hogy megmutassam nektek a tegnapi új szerzeményeimet, és egyúttal azokat is, amiket a könyvtárból hoztam ki tegnap délután. :) Idén még nem sok könyvet szereztem be, de még az év fele hátra van, lesz még elég idő rá, hogy gyarapodjon a számuk. :) ❤ Eddig 19nél tartok, de ebben benne van a névnapi ajándékkönyvek és képregény is. :) ❤

Tegnap délelőtt folyamán megérkezett a KMK-tól a rendelésem, amit online rendeltem. :) ❤ Már nagyon vártam a futárt az új könyvekkel, amiknek a borítója nagyon tetszik nekem, mert annyira gyönyörűen szépek. Köszönöm még egyszer a Könyvmolyképzőnek, alig várom, hogy mind sorra kerüljön. :) ❤

Instagram posztom a tegnapi megszerzésről: https://www.instagram.com/p/CcBCmF3oXS1/ Moly.hu-n is megtalálható: https://moly.hu/karcok/1789326

Íme a tegnapi új szerzeményeim:

Miután átvettem a csomagom a GLS futártól, délután elsétáltam a könyvtárba, hogy kihozzam Charles Dickens: Twist Olivért és Stephen King: Lisey történetét, de sajna Lisey nem volt meg nekik, csak Mr. Mercedes… De sebaj, nagyon kíváncsi vagyok rá is. :) ❤ Meg hát egy kihívás miatt a Twist Olivérre is még nem volt hozzá szerencsém, és a Dickens könyvekre is nagyon kíváncsi vagyok. Na meg Palotás Petra könyveire is. :) ❤ Remélem tetszeni fognak majd. :)

Íme a tegnapi könyvtári könyvek:

Szóval, csak ennyit akartam elmesélni. Remélem ti is rátaláltok kincsekre, amik örömmel töltenek el benneteket, a látványuk, és az olvasásuk is egyaránt. :) ❤ További szép napot, nektek drága könyvmolyok! :) ❤

Smurfettereads

Ma fejeztem be Riley Baker: A Happy End után c. könyvét, habár nem lett abszolút kedvencem, akkor is örülök, hogy olvashattam ezt a könyvet. :) Lényegében tetszett nekem a könyv, de nem teljesen vagyok megelégedve vele.

Fülszöveg:

Értékelés:

Ez az első könyv, amit az írónőtől olvastam, és talán nem is lesz az utolsó, mert a stílusa tetszik, és maga a történet is jó. De a közepétől már vártam, hogy eljöjjön a vég, és hát nem is vagyok teljesen boldog a történet lezárását illetően, de azért nem rossz, csak nem éppen fair, bár a való élet sem fair, ez a történet nagyon is olyan, mintha a való élet írta volna meg, csak éppen az írónő tollán keresztül, nekem ez tetszik benne. A szereplők közül is majdnem mindenki szimpi volt, kivéve Kisha. XD Nem igazán lett a kedvencem, sőt idegesített, ahogy próbált keresztbe tenni a Sorsnak, ami persze nem igazán volt egyszerű, és teljesen lehetetlen is…

Az elején még szimpi is volt, de a közepétől igencsak veszített ebből, sajna a könyv lendülete is. Pedig az elején még gyorsabban tudtam vele haladni, de aztán már a tempón is vissza kellett vennem, mert nem igazán akart megfogni. Pont annál a résznél, amikor megkapja az újabb esélyt. Szerintem mindenki más is nagyon örülne, ha egyszer csak bekopogna az ajtaján, egy ilyen eséllyel, mint Kisha... :-D Avery viszont nekem nagyon szimpi volt, imádtam a karakterét, az elejétől a végéig, meg Derricket is, bírtam a civakodásaikat Kishával, Madeline is szimpi volt, meg Elle nagyi is. :) Pear már kevésbé, őszintén jobban örültem volna, ha megeszi az a bizonyos medve. :D

Riley Baker nem akarta túl bonyolítani, se felesleges köröket futni a szereplőkkel, csak szépen oldalról oldalra levezette, milyen érzés elveszíteni valakit, akit annyira megszerettünk, mennyire tud fájni, amikor a Sors kiszúr az emberrel. Akár legyen szó, anyánk vagy apánk, testvérünk, nagyi vagy papi, keresztanyánk vagy keresztapánk, pasink vagy csajunk… Vagy egyéb hozzátartozónk, ismerősök, barátok. Tök mindegy, mert ha bekövetkezik, nagyon tud fájni, hisz ez a Sors rendje, ilyen az élet. Ha akarjuk, ha nem ilyen az élet, emberek! Riley Baker ezt totálisan átadta még nekem is, amiért hálás vagyok, hogy ezt a könyvet létrehozta, szívét-lelkét beletette. Örülök, hogy én is olvashattam végre.  :-)

Kedvenc idézeteim:

„Az élet azonban haladt tovább, a maga sajátos, kiszámíthatatlan medrében.”

„Hallja, ahogy az Univerzum Önt szólítja? – Hát nem éppen. Egyáltalán nem hallom, hogy az én nevemet kántálná az Univerzum! – Úgy bizony, ön! Hallja már? – Mondom, hogy nem. Úgy fest, az Univerzum hírnöke süket. – Hajlandó válaszolni rá? Engedje, hogy végre megkapja a megfelelő válaszokat! – Oké, már hallom! A nyerő lottószámokat, kérlek! – Mindenkinek jól jön egy kis varázslat! Mi segítünk Önnek megtalálni azt, amire vágyik! Keressen fel bennünket az alábbi számon: … 345112.”
Na persze – horkantam fel kicsit mozgolódva. Bár, lehet, hogy pontosan erre lenne szükségem. Egy nagy adag varázslatra. Természetesen nem írtam fel a számot, mert egy percig sem hittem ezekben a dolgokban. De eljátszottam a gondolattal, mint ahogyan bárki más is.”

„Ajaj! És még egy ajaj. A teljes nevemen szólított, Még sohasem hívott így, és már az iskolában is megtanultam – meg persze a nagyitól is –, hogy ez sosem jelent jót. Végy egy hatalmas levegőt, Kisha! Mély levegő, belélegez, majd kifúj. Akárcsak jóga órán, amikor a legkeményebb harcos pózban próbálsz talpon maradni.
Nyugalom!”

„Oké, nyugalom!”

„– Van itt egy feledésbe merült emlék, ami megmásíthatatlan. Valami, amin tudat alatt képtelen túljutni. A kirakós utolsó darabja, az pedig maga a sors, ami már előre meg van írva.”

„– Ahhoz ismerned kell az elejét. Érezned és átélned. Biztos, hogy ez az, amire vágysz?
– Igen – feleltem.”

„Az egyik csatornán valami nyomozós film ment, ami nekem tökéletes választásnak bizonyult. Eltűnt feleség, bizonyíték nulla. Persze ebből is csak arra sikerült következtetnem, hogy ha én eltűnnék, a kutyának se hiányoznék.”

„– Tehát, kockázati alany vagyok, értem én. Vagy igaz, vagy nem – fordultam szemrehányóan a nagyi irányába.
– Fejezd be a drámázást, és húzd ki magad, ifjú hölgy!”

„– Azt a kőszívet nézzétek már! – üvöltötte be valaki a terem jobb széléről.
– Maga bolond, már bocsánat, én aztán biztos, hogy nem fogok előbb kivergődni ezek miatt – bal oldalról is megérkezett a kommentálás.
– Aha, azt lesheti, kizárt, hogy előbb tápászkodjak fel – majd hátulról.
Ez aztán remek! […]
– Nyugi, legalább megjegyeznek minket.”

„– Kivéve persze, ha nem vagy Marvel rajongó. Akkor biza lelépek.
– Az imént mintha azt mondtad volna, hogy te sosem hagysz el, nem? […]
– Igaz, pedig nem is vagyok pasi, hogy hamis ígéretekkel dobálózzak – felelte még mindig nevetve.”

„– Te meg a lány, aki miatt korán kell majd kelnünk. Kösz szépen! […]
– Azért ki fogod bírni, nem? […]
– Figyelj, tubarózsám – fordult a nagyszájú gyerek a vörös hajú lány felé, aki úgy tett, mintha meg se hallotta volna.
– Hahó csillagvirág, hozzád beszélek!
– Abbahagynád ezt, hogy virágokhoz hasonlítasz? – csattant fel Madeline dühösen.
– Jól van már galambom, csigavér.
– Pff, egyre jobb…”

„Mint, amikor meghallasz egy rég elfeledett dalt a rádióban. Az egyetlen dolog, amire emlékszel, az az, hogy régen kedvelted. Semmi máshoz nem tudod kötni, csak ahhoz a furcsán szorító érzéshez a szívedben. Boldog voltál itt.
Valahogy így érzem magam most én is.”

„– Tehát akkor, mindenki választ magának egy égtájat és hajrá – közölte Avery feszült nyugalommal a hangjában.
– Miért kell külön? Most csak vicceltek, ugye? – kérdezte Pearl zaklatottan.
– Te, figyelj már, hol voltál annál a résznél, amikor Luna elmagyarázta, hogy ez egy verseny? Értelemszerűen, aki elsőnek ér ki…
– Márpedig én akkor sem fogok kutyagolni az erdőben… térerő nélkül.
– De bizony, hogy fogsz.
– És ha megtámad minket egy medve? – kérdezte Madeline teljesen riadt állapotban.
– A lényeg, hogy legyen róla felvételünk – felelte Pearl teljesen természetesen, mi pedig közben mindannyian megrökönyödve felé fordultunk.
– Mit néztek így? A medve miatt gondoltam. Hogy mindenképpen elkapják utána a tettest a felvétel alapján – tette hozzá magától értetődően.
– És mégis szerinted mit néznének azon a felvételen? Hogy milyen magas volt az a medve? Vagy milyen színű volt a szőre? – fakadt ki Madeline Pearl felé fordulva.
– Hagyjuk itt Pearlt! – suttogta a fülembe Avery.
– Ezt adom. Majd azt mondjuk, hogy felfalta egy medve – jegyezte meg Madeline.
– Hallom minden egyes szavatokat. Ha nem akarjátok, hogy halljam, miért nem suttogtok rendesen?
– Mert azt akarjuk, hogy halld – reflektált Madeline már idegesebben.
– Nem! Nem hagyhatunk itt senkit. Mind együtt jöttünk, és együtt is megyünk ki – feleltem higgadtan. Vettem egy mély levegőt, majd jeleztem, hogy kezdhetjük.”

„Olyannak tűnt, amilyennek biztos vagyok benne, hogy nem akarja, hogy lássák. Sebezhetőnek. Szótlanul néztük egymást, és úgy éreztem, mintha mind a ketten próbálnánk megfejteni a másikat.
Azt mondják, ha az ember szerelmes lesz, az hirtelen üt be. Nincs átmenet, se felkészülési idő, egyszerűen csak megtörténik. Lehet, hogy már az első pillanatban, amikor meglátod őt, felismered ezt az érzést, de lehet, hogy ki kell várni. Nálam azonban villámcsapásszerűen történt. Az első perctől fogva idegesített, és mégis. Őt akartam és a közelségét. Azt, hogy ettől a perctől fogva mindig velem legyen. Olyan hatással volt rám, amit még magam előtt is képtelen voltam bevallani.”

„Ez lenne az a bizonyos pillanat, amikor madarat lehetne fogatni velem, mert amikor beletúrt a hajába, akkor úgy nézett rám. Úgy, amikor egy lány pontosan azt érzi, hogy más, hogy különleges.”

„– Még szerencse, hogy nem a szépség alapján választ a szívünk párt. Azt hiszem, akkor nagyon sokan egyedül maradnának.
– Hohó Szilaj, csillapodj!”

„– Szedd már össze magad!”

„Légy kedves! Légy kedves!”

„Oké a kedvesség nem működött, a gorombáskodás még annyira sem, akkor… Légy közömbös!”

„– Azzal, hogy felolvastad a levelét és összetörted a szerelme fellegét?
– Nem törtem össze én semmit sem. Csírájában elfojtottam. Különben sem értem ezt a baromságot. Szerintem csak akkor szerethetünk valakit igazán, ha ismerjük a másik legsötétebb oldalát. Ő semmit nem tudott rólam.
– És esélyt sem kapott rá, hogy tudjon…
– Na és? – kérdezte ingerültebben.
– Gonosz vagy – böktem oda neki, miközben a fejemet csóváltam.
– Miért? Egyáltalán nem érdekelt. Meg különben sem vagyok jó választás. Én nem vagyok romantikus típus. Nem fogok bókolni, nem fogok szerelmesleveleket irkálni, mert lövésem sincs arról, hogy mit írhatnék több oldalon keresztül arról, hogy egy lánynak miért szép a szeme. Nem fogok szerenádozni az ablaka alatt senkinek sem, miután összekaptunk. Nem rajzolok a hóba szívecskét és nem állítok össze CD-t a világ legnyálasabb dalaival. Nem tudom, mi az a romantika és a legnagyobb dolog, amit valaha egy lányért tettem, az az volt, hogy megfeleztem vele a sajtos szendvicsem.
– Tudod, nem minden lány vágyik ezekre.
– Te mire vágysz?
Leginkább egyetlen egy dologra vágyom: arra, hogy úgy sétálhassak most itt vele, hogy biztosan tudom, sikerült megváltoztatnom a történetünk végét. Arra, hogy ha esetleg át akarna ölelni, amit persze kizártnak tartok, akkor ne kelljen arra gondolnom, hogy lesz idő, amikor már nem lesz mellettem. Arra, hogy inkább azon kelljen izgulnom, hogy mikor kapom meg már végre tőle az első csókomat. Azt, amelyikre én is emlékszem. Arra, hogy önfeledten zúghassak bele úgy, hogy elhiggyem azt a mesét, hogy egy életre szól a történetünk. De persze ezeket nem mondhattam ki.
– Pulcsira, amit akkor adtok ránk, amikor fázunk. Nem olyan üzenetekre, amikben a szemünkről áradoztok, hanem simán egy szimpla üzenetre, mert abból tudjuk, hogy gondoltok ránk. Közös poénokra, amit csak ketten értünk. Vitákra, amik összekötnek. Élményekre, amik meg nem engednek. Kötelékre, ami mindig ott van köztünk. Amit akkor is érzel, ha épp nincs veled a másik. Időtől és tértől függetlenül…
– Kötelék… – tűnődött el. – Az nem olyan jó dolog, mint gondolod.
– De nem is olyan rossz, mint amilyennek te képzeled.”

„– Nem találkozhatunk többet.
Felvonta a szemöldökét, majd tett egy hátráló lépést.
– Miért?
Azért, mert ha találkozunk, akkor csak egy történetben szereplő, felejthetetlen emlék leszel. Mert, ha arra gondolok, hogy bajod esik, akkor inkább hagylak elmenni most, annak ellenére, hogy ez a legutolsó dolog, amire vágyom.
– Azért, mert…
– Figyelek…”

„Én azonban nem a másnaptól féltem, hanem inkább attól a bizonyos pénteki naptól. […] Csak ő és én.”

„Ez nem kínos, hanem katasztrofális volt!”

„– Ha beszélni szeretnél róla tudd, hogy én mindig itt leszek neked. Megígérem. Történjen akármi, vesszünk össze, tépjük ki egymás haját, de mindig itt leszek neked. Lehet, napokkal később bocsájtok ugyan meg, ha megkopasztasz, de meg fogok, jó?
[…]
– Avery, ha esetleg valamikor megbántanálak téged, kérlek, ne vedd magadra. Nem gondolom komolyan egy percig sem, jó? És hidd el, illetve gondolj arra, hogy már a kimondás pillanatában megbántam a hozzád intézett csúnya szavakat.”

„– Annak sohasem jön el az ideje és a miértekre sem fogsz választ kapni. De ha tudod, hogy tényleg be fog következni, akkor az egyetlen dolog, amit tehetsz, az az, ha elengeded őt. Elbúcsúzol tőle addig, amíg még megteheted. Akkor nem fogod egy életen át okolni magad azért, hogy értékes perceket vesztegettél el, amit még vele tölthetnél ahelyett, hogy olyasvalamiért harcolsz, ami már el van döntve. Ha megpróbálsz valamit megváltoztatni, akkor felborítod az egészet. Ha valaminek be kell következnie, akkor az mindenképpen be fog.”

„– Ugye, nem arra gondolsz, hogy azt én…? Utálom a pókokat! – fakadtam ki kétségbeesetten.
– Túl fogod élni.
Tévedtem, mégis utál még.
– Nem fogok hozzájuk nyúlni – feleltem mérgesen, és karba fontam a karomat.
– Akkor itt maradunk egész este, nekem aztán mindegy – sértődötten megvonta a vállát, majd elfordította a fejét.”

„Ide nem jöhet csak úgy akárki. Ezt a helyet ki kell érdemelni, mert ez a hely különleges varázserővel bír, amit már az első perctől fogva érez az ember.”

„Aki azt mondja, hogy nincsen szerelem első látásra, vagy, hogy nem érezheted valakivel kapcsolatban már az első percben azt, hogy az életed legmeghatározóbb személye lesz, akkor… nos, az a valaki téved.
A szerelem nem időhöz kötött, ezt most már biztosra állíthatom. Bármikor beléphet az életedbe és bebizonyíthatja azt, hogy az összes eddigi szerelemmel kapcsolatos feltevésed egy oltári nagy tévedés.”

Könyv adatai:

Könyv: Riley Baker: A Happy End után

Kiadó: Mogul

Kiadás éve: 2020

Borító értékelése: 8/10

Kötés: Puhatáblás

Oldalszám: 258. oldal

ISBN: 9786155668739

Ajánlom: Azoknak, akik szereti a hasonló történeteket. :)

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Az írónő stílusa tetszik nekem, és szeretnék megismerkedni a többi könyvével is. :) Kíváncsi vagyok rájuk nagyon, meg arra is, hogy mit tud még az írónő, mert ez a könyv felkeltette a kíváncsiságomat, és most már engem is érdekel a munkássága. :) További jó éjszakát mindenkinek!

Smurfettereads

Két napja fejeztem be Elle Kennedy: The Chase - A hajsza (Briar U 1.) c. könyvet, ami már jó ideje a polcomon csücsült, mióta megvettem, de nem igazán akaródzott az ölembe pottyanni, hogy elolvassam, de egy kihívásnak hála, végre sor került rá, és kellemesen csalódtam benne, mert nagyon tetszett nekem Summer és Fitz története. :D

Fülszöveg:

Tegnap befejeztem Allen Eskens: Temetni jöttünk… c. könyvét, és hát nem éppen erre számítottam, amit kaptam, de azért lényegében tetszett. Én azt hiszem, félre értelmeztem a címét, Temetni jöttünk…-nek, én tényleg valami jó kis krimire gondoltam, ami pörgős, és izgalmas, de ehelyett kaptam egy lassú folyamatú, elgondolkodtató krimit…

Értékelés:

Érdekes egy krimi volt, bár én többet vártam volna, több izgalmat, egy kicsit a közepétől vesztett a lendületéből, ahogy elkezdődött lassan a felszínre törni a harminc évvel ezelőtti bűntény részletei, és annál is világosabb lett a számomra, hogy az egész történet, amit rákentek a legkézenfekvőbb emberre, és el is ítélték, mert csak úgy, na. Nem kellett időt pazarolni, hogy mégiscsak az igazi tettest csukják le, és hát az összes bizonyíték ott volt, csak éppen kiforgatták az egészet, vagy csesztek rendesen utána nézni a dolgoknak, mert inkább tűnt gyilkosnak… Egy kissé igazságtalannak éreztem az egészet, főleg jobban megismerve Carl és Crystal történetét. Mindkettőjüket nagyon sajnáltam, de rajtuk kívül még Jeremyt is. Nagyon dühös voltam az anyjukra a viselkedése miatt is, és ahogy bánt vele is, meg Joeval, totál kiborított engem ez a nő…

Joe karaktere, olykor eléggé szimpatikus volt, bár voltak olyan szituációk, amivel nem értettem egyet, főleg Jeremyvel kapcsolatban, rossz volt olvasni is, ahogy az anyja bánt vele, de mindkettőjükkel, felfoghatatlan volt, hogy tehette velük mindazt, amit megtett... ez a gusztustalan, velejéig gonosz nő.velejéig gonosz nő. Legszívesebben kirángattam volna a lapok mögül, de a szeretőjét is, és ugyanazt tettem volna velük is, csakhogy érezhessék, milyen amikor védtelenek, mint szegény Jeremy. Őt sajnáltam a legjobban, hisz egyáltalán nem érdemelte ki, hisz ő egy autista, nem tudott róla, ha rosszat csinált, vagy nem úgy kezelte a szituációt, mint egy egészséges, egyszerűen megundorodtam ettől az alkoholista nőtől. Szóval, Jeremy a kis kedvencem volt egész végig, olyan cuki volt a maga módján, olyan kis aranyos. :)

Bár azt nem értettem, Joe miért várt olyan sokáig, hogy magához vegye, és megvédje, ez miatt vesztett a szimpátiából, otthagyta, hogy egy ilyen gonosz, és ilyen egy undorító nőszemély gondoskodjon róla, vagyis ne gondoskodjon róla, mert neki fontosabb az alkohol meg a kocsma, és a pénz… Lilát is megkedveltem, jó fej és amilyen önzetlenül bánt Jeremyvel, még szimpatikusabb lett, tökre jól kijöttek Joe-val, tetszett a párbeszédeik, és ahogy nyomozgattak, bár nem mindig voltak azonos véleményen, főleg az elején, de mégis tök jól kiegészítették egymást.

Sajnáltam szegény Crystalt is, azért amiken ilyen fiatalon keresztül kellett mennie, és persze Carlt is, mindenért, ami történt vele. Aranyos öregember volt, szerettem azokat a részeket, amikor Joe és Carl beszélgettek, hiába törte meg az élet Carlt, meg az egész szituáció, és a betegsége, akkor is kedves egy ember volt, bár ő is követett el hibákat, de én megkedveltem, jószívű és szimpatikus, mint Joe is. Virgil is szimpi volt, meg Max és Boady bár nem sok mindent tettek hozzá a sztorihoz, de mindkettőjük szimpinek tűnik nekem.

Viszont Dant, és Douglast is utálom és gyűlölöm, mindkettőjüket, leginkább Dant… Egyáltalán nem volt ez a két szereplő szimpatikus, inkább undorító…

Kedvenc idézeteim:

„– Segíthetek?
– Igen – feleltem. – Mármint… Remélem. Itt van az intézmény vezetője?
– Nálunk tilos házalni.
– Házalni? – Erőltetetten kuncogtam, és esedező mozdulattal széttártam a karomat. – Hölgyem – folytattam –, én az ősemberre sem tudnám rásózni a tüzet.” (10. oldal)

„– Meglepett, hogy nem vagyok sorozatgyilkos? – kérdeztem.
– Sorozatgyilkos? […]
– Tegnapeste… te… mármint… Jeffrey Dahmerhez hasonlítottál.
– Ja, el is felejtettem.” (45. oldal)

„– Semmit sem tud rólam – feleltem. – Nem tudja, honnan jövök, és milyen gondjaim vannak. Nem tud arról a sok szarról, amin át kellett verekednem magam, hogy idáig jussak. Hogy elmondja-e nekem a történetét vagy nem, csak magán múlik. Szíve joga eldönteni. De ismeretlenül ne ítélkezzen fölöttem!” (52. oldal)

„[…] Nincs rosszabb bűn, mint az, amit sosem lehet helyrehozni, a bűn, amit sosem gyónhatsz meg. És ezért… a beszélgetésünk az én haldoklói nyilatkozatom. Nem érdekel, hogy elolvassa-e bárki, amit leírsz. Az sem érdekel, hogy leírod-e egyáltalán.
[…]
– Hangosan is ki kell mondanom a szavakat. El kell mondanom valakinek az igazat, arról, ami annyi évvel ezelőtt történt. El kell mondanom valakinek az igazat arról, amit tettem.” (56. oldal)

„[…] Lehet, hogy lassan eltűnik, mint a hóember a forró serpenyőben, de azért ne becsülje alá.” (75. oldal)

„– Ez egy ideig ellátja majd olvasnivalóval.” (88. oldal)

„– Megígértem, hogy megírom az igazságot – mondtam. – És én betartom az ígéretemet.” (96. oldal)

„– Azért jöttél ide, hogy feloldozást adj nekem? – kérdezte szinte suttogva.
– Én nem adhatok feloldozást – mondtam. – De ha elmondod, mi történt, az talán segít. Azt mondják, a gyónás jót tesz a léleknek.
– Azt mondják? – Figyelme felém fordult. – És te egyetértesz ezzel?
– Igen – feleltem. – Azt hiszem, ha valami nyugtalanítja az embert akkor… jót tesz, ha elmondja valakinek.
– Kipróbáljuk? – kérdezte. – Teszteljük az elképzelést?
– Szerintem igen.” (144. oldal)

„– A kezemben volt a döntés, teszek valamit, vagy csak nézem, mi történik. Rosszul döntöttem. Ennyi az egész.” (151. oldal)

„– Ne vedd úgy a szívedre. Ne hagyd, hogy kiborítson, cimbora. Nyolc hónap múlva elrepülünk innen. Az már nem sok idő. Elsöprünk innen. Di di mau.” (167. oldal)

„– Nincs beleszólásunk abba, hogy meddig maradunk – mondta Virgil –, és többnyire abba sincs beleszólásunk, hogyan távozunk. De azt eldönthetjük, mennyit hagyunk hátra a lelkünkből ebben a zűrzavarban. Ezt soha ne felejtsd el! Még mindig van választásunk.
[…]
– Igazad van – mondta Carl. – A szaros lelkünket nem hagyhatjuk itt.
– Ez minden, amit tehetünk – mondta Virgil.” (168. oldal)

„[…] De nincs olyan gödör, ami elég mély lenne. – Felnézett rám. – Nem számít, milyen keményen próbálkozol, van néhány dolog, ami elől egyszerűen nem futhatsz el.” (228. oldal)

„[…] De elkezdtem olvasni, gondolkodni, és megpróbáltam megérteni magamat és az életemet. Aztán egy nap feküdtem a priccsen, és Pascal fogadásán töprengtem.
– Pascal fogadásán?
– Ez a Blaise Pascal nevű filozófus azt mondta, ha fogadnod kell, hogy van-e Isten, vagy nincs, akkor jobb, ha Isten léte mellett voksolsz. Mert ha hiszel Istenben, és tévedsz… nos, akkor semmi sem történik. Feloldódsz az univerzum ürességében. De ha nem hiszel Istenben, és tévedsz, akkor az örök kárhozat vár rád, legalábbis egyesek szerint.
– Nem valami meggyőző érv Isten léte mellett – mondtam.
– Egyáltalán nem – felelte. – Több száz ember vett körül, akik mind arra vártak, hogy véget érjen az életük, reménykedve valami jobb dologban, ami a halál után jön. Én ugyanígy éreztem. Hinni akartam benne, hogy van valami jobb a túlvilágon. […] És ekkor Pascal fogadása jutott az eszembe, de egy kis csavarral. Mi van, ha tévedtem? Mi van, ha nincs túlvilág? Mi van, ha ez az egyetlen lehetőségem az életre az örökkévalóságban? Hogyan élném le az életem, ha tudnám, hogy így van? Ugye tudod, mire gondolok? Mi van, ha nincs túlvilág?
– Nos, úgy sejtem, rengeteg halott papot ér majd csalódás – mondtam.
[…]
– Így van – mondta. – De ez azt jelenti, hogy ez itt a mi mennyországunk. Nap mint nap az élet csodái vesznek körül, felfoghatatlan csodák, amiket egyszerűen adottnak veszünk. Azon a napon eldöntöttem, hogy élni fogom az életemet, és nem pusztán csak létezni. Ha meghalnék, és felfedezném a mennyországot a másik oldalon, az mesés lenne.” (229-230. oldal)

„Ravasz akartam lenni. Okos akartam lenni.” (244. oldal)

„– Szállj ki a rohadt kocsidból, és vonszold ide a segged! […]
– Azt mondom, magának kellene idejönnie, hogy elvegye – feleltem.
– Azt hiszed, hogy neked is van itt szavad, te kis puhapöcs? […] – Nálam az adu. Én diktálok.
[…]
– Vonszold ide a segged, vagy most rögtön kinyírom!” (332. oldal)

Könyv adatai:

Könyv: Allen Eskens: Temetni jöttünk...

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2018

Borító értékelése: 6/10 :)

Kötés: Puhatáblás

Oldalszám: 352. oldal

Fordította: Lengyel Tamás

ISBN: 9789634570707

Ajánlom: Azoknak, akik szeretik a krimit. :)

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Szóval, az író stílusa is tetszik, nagyon szépen írt végig, és egy kicsit el is gondolkodtatott engem néha, és a sztori is érdekes volt, már nagyon kíváncsi voltam rá, ezért nem is bánom, hogy végre elolvastam. :) További jó olvasást mindenkinek! :)

Smurfettereads

Interjú, Tomcsik Nóra írónővel

Eljött ez az alkalom is, a blogom 1 éves lett, ezért arra gondoltam, hogy ezt egy interjúval ünneplem meg, méghozzá egy nagyon kedves, és csupa szív írónővel, aki nem más, mint Tomcsik Nóra. Az írói stílusa egyszerűen zseniális, ezúton köszönöm neki is, hogy elfogadta a felkérésemet, és elkészíthettem vele ezt a csodás interjút, nagyon hálás vagyok neki ezért. :)

Kedves Nóra! Megtisztelő, hogy elfogadtad a megkeresésem, és veled is készíthetek interjút, nagyon hálás vagyok neked érte. :) Bemutatkoznál pár szóban és mesélnél egy kicsit a könyveidről az olvasóimnak, és azoknak is, akik még nem ismerik a könyveidet, de szeretnének megismerkedni a munkásságoddal? :)

A történetmesélés gyerekkorom óta a részem. Az első mesémmel telerajzoltam egy füzetet, mert még nem tudtam írni. Az öcsémet rengetegszer szórakoztattam esténként, aztán később eljutottam több novellaíró pályázatra is, később pedig forgatókönyvírást és más filmes tanulmányokat folytattam az egyetemen. Nem voltak könnyű évek, akkor tanultam meg, hogy kell fogadni a sokszor nagyon kemény kritikát. Viszont jó tanáraink voltak, akiknek az útmutatásai, elismerései azóta is elkísérnek. Hálás vagyok, hogy a magyar filmes és irodalmi élet olyan alakjai terelgettek, mint Bereményi Géza, Gárdos Péter vagy Rozgonyi Ádám.

A regényírással már kamaszkoromtól foglalkoztam, de az egyetem után döntöttem a kiadás mellett. Az első könyvem, A változások kora sorozattá nőtte ki magát. Alapvetően a történelmi színterek állnak közel hozzám, de elsősorban maga ez ember érdekel.

Amit ezen kívül érdemes tudni rólam, hogy rajongok a klasszikus irodalomért, imádok utazni, főleg egyedül. Számomra ez a legjobb feltöltődés. Újabban pedig szenvedélyem lett a nyelvtanulás, most épp a 6. nyelvet kezdtem el, és ezzel még nincs vége.

Mit jelenet neked az írás? Mindig is írni szerettél volna?

Nem akartam mindig írni. Nem tudtam, mit akarok. Nagyon sokáig kerestem a helyem. Azt tudtam, hogy rengeteg történet van a fejemben, de sokáig nem láttam, melyik lesz az én kifejezési formám. Tanultam fényképezést, színjátszást, készültem Képzőművészetire, tanultam filmművészetet, és persze írogattam a fióknak. Ó, és évekig klarinétoztam is. Egyszóval szinte minden művészeti ágban próbálkoztam, míg ide jutottam.

Az írás számomra szinte mindent jelent. Akik ismernek tudják, hogy teljes lélekkel belehelyezkedem a történeteimbe. Sokszor átveszem a szereplőim szokásait, hobbijait (vagy ők veszik el tőlem? Hmmm…jó kérdés.), elutazom elérhető távolságon lévő helyszínekre, és még a nyelveket is képes vagyok megtanulni. Az elmúlt években rengeteg élményt, tapasztalatot szereztem, nem beszélve sok kedves barátról, ismerősről. Mindezek nem lennének a részeim, ha nem írnék. Én sokat gazdagodtam ez idő alatt, és remélem, egy kicsit legalább azok is, akik olvassák a könyveimet.

Mi az, ami elindított tégedet az írás útján? :)

Az, hogy komolyan foglalkozzam írással, először a gimnáziumban fogalmazódott meg bennem. Dramaturg és forgatókönyvíró szerettem volna lenni, de végül kiábrándultam a filmes világból, inkább a szépirodalom felé fordultam.

Mi az, ami megihlet egy-egy könyv kapcsán?  :)

Tulajdonképpen bármi. Új történetek a legváratlanabb helyeken tudnak megtalálni. Olykor elég egy illat, egy dallamfoszlány, egy elejtett szó, de ezek mindig villanások, és sokszor, mire egy fejezet vagy a teljes regény megszületik, már nem emlékszem, mi volt az a bizonyos szikra. Eltekintve egy-két emlékezetes esettől.

Van olyan hazai vagy akár külföldi író, aki inspirál az írásban? Ki az, és miért? :)

Mivel leginkább klasszikusokat olvasok, főként ott akadnak olyanok, akikre nem csak kedvenc íróként, de egyfajta példaképként is tekintek, mint mondjuk Kosztolányi Dezső és Ernest Hemingway. Rengeteg mindent tanultam tőlük a műveik által és abból, ahogy az irodalomhoz hozzáálltak.
Kortársak között V.E. Schwabot szeretem legjobban. Elvarázsolnak a történetei, a stílusa. Mondjuk úgy, hogy Hemingway és Kosztolányi tanítanak az irodalom, az élet iránti alázatra, Schwab pedig arra miként szóljak a mai olvasókhoz.

A Tél Berlinben kötetben nagyon fontos szerepet játszik a két főhős Franz és Borisz életében a barátság és a II. világháború is, mennyi kutatómunka előzte meg az írást, mire úgy érezted, hogy teljes kerek egész lett a történet? Mesélnél erről?

A történet alapjain még a főiskolán kezdtem dolgozni, ez ugyanis egy forgatókönyvírás órára szánt sztorivázlat volt. Akkoriban rengeteget foglalkoztam vele, majd a fiókba került. Azonban időről időre beszökött a gondolataimba, és egészen addig nem hagyott nyugodni, míg le nem ültem írni – ekkor már regény formában. Közel három évbe telt, míg a történet eljutott az olvasókhoz, és ennek jó részét a kutatómunka tette ki. Először is rengeteget olvastam, néztem filmeket, igyekeztem a magam számára kézzelfoghatóvá tenni a kort. Bejártam Münchent és Berlint is (szerencsére épp arrafelé terelt az élet). Persze egy regény célja sosem a százszázalékos hitelesség, akkor nem volna regény, de mindig törekedni kell, hogy lehetőleg ne írjunk le olyasmit, ami teljes képtelenség. Szóval az írói szabadság itt sem elhanyagolható. Én alapvetően sosem a történelmi tények bemutatására törekszem, arra ott a szakirodalom. Az adott kor lelkületét, szellemiségét igyekszem megragadni, elképzelni, milyen lehetett, akkor embernek lenni, és mekkora jelentősége volt például a második világháború idején egy olyan barátságnak, mint Boriszé és Franzé. Épp ezért olvasok sokkal több szépirodalmat, mert az mindig az emberről, a lélekről mesél, engem pedig ez érdekel legjobban.

Ha jól tudom, nemsokára megjelenik A nyírfák csendje, mesélnél róla valami kis kulisszatitkot, és beavatnál minket, miről is fog szólni? :)

Ezúttal 1917-be, Oroszországba igyekszem elkalauzolni az olvasót. Az egy nagyon sötét korszak volt, Lenin és a kommunista hatalomátvétel véres időszaka. Szóval nem lesz egy vidám könyv. A főszereplők egy testvérpár, Grisa és az öccse, Kolja, akiket Péterváron ér utol a történelem. Az ő küzdelmeiket, menekülésüket és egymás iránti rendíthetetlen testvéri szeretetüket meséli ez a könyv.

A közel múltban nemrég megjelent a második meseregényed is, A kapitány és a szirének földje címmel, meg A változások kora könyvsorozatnak, a negyedik része is készülőben van, mesélsz róluk is egy kicsit?

A meseregényeket mindig üdítő írni. Kikapcsolódás a komorabb történelmi témák után. Szerettem felépíteni a világot, és egy folytatást még mindenképp tervezek neki, arról azonban, hogy ez mikor valósul meg, egyelőre fogalmam sincs.

A változások kora negyedik része több, mint három éve készül. Azt kell mondjam, igencsak megváratom az olvasókat, és nagyon hálás vagyok a türelmükért. Bevallom ez a regény kifogott rajtam. Ugye ennek a sorozatnak az első része volt az első kiadott könyvem, és mint ilyen, teli lett számomra zavaró hibákkal, ugyanakkor sokan szeretik, én pedig minden egyes kötettel igyekeztem felülmúlni magam, de a negyedik rész esetében túl magasra tettem a lécet, és folyton úgy éreztem, nem elég jó, amit írok. Másrészt pedig terveim szerint ez lesz a lezáró kötet, tehát el kell búcsúzzak a szereplőktől. Henryről, a főhősről először tizenöt évesen találtam ki történeteket, azóta sok-sok év telt el. Mintha egy nagyon-nagyon közeli baráttól búcsúznék. Nehéz elengedni, de már egyre közeledik az ideje, és remélem sikerül méltó befejezést adni a sorozatnak.

Melyik a legkedvesebb neked a már megjelent könyveid közül, és miért? :) Ki a kedvenc szereplőd a könyveidből, és miért pont ő? :)

Mindegyik könyvemet szeretem, és mindet másért. Persze a legújabbak általában kicsit kedvesebbek a többinél, de mind az én gyerekem.

A szereplőim között már könnyebb választani, bár belegondolva, ha lehetőségem lenne, biztos az összeset felsorolnám. Henry Davis az első számú kedvenc, egy részt, mert ő volt a legelső, másrészt az ő karakterébe oltottam bele a legtöbbet a magam belső vívódásaiból, sokszor, amikor őt írtam, az egyfajta terápiával ért fel.
Nagyon szerettem még írni Franz Brechnert a Tél Berlinben című regényben, vagány figura, óriási lelki harcokkal. Iszonyúan féltem attól, hogy megosztó lesz, és sok kritika ér majd miatta, de nem így lett, ami nagy örömmel tölt el.

A harmadik, szívemnek legkedvesebb, Kolja A nyírfák csendjéből. Ő egy tüneményes fiú, és nagyon bízom benne, hogy az olvasók is a szívükbe zárják majd.

Antagonisták közül Barrington az örök kedvencem. Imádom írni, és bár egy utolsó szemétláda, nagyon összetett karakter, okkal olyan, amilyen, persze van benne egy kis téboly is. Róla régóta ígérek egy külön regényt A változások kora sorozat világán belül, és biztosan lesz. A kézirat egy része már elkészült, és csendben vár a sorára.

Az írónő által is említett könyvek egy csokorba szedve, íme:

Mik azok a zsánerek, amiket még ki szeretnél próbálni a meglévőkön kívül? Hogy döntöd el, melyik legyen a következő, amiben írni szeretnél?

Igazából nem gondolkodom zsánerekben. Csak írom, ami jön. Az eddigi regényeimet sem lehet csupán egy műfajba kategorizálni, nem is szeretek rájuk történelmi regényekként hivatkozni. Talán annyit azonban mondhatok, hogy a közelebbi jövőben van olyan tervem, ami teljesen elrugaszkodik a történelmi témától, és a mágikus realizmus világába kalauzol. A sztori egyelőre maradjon titok, de azt megsúghatom, hogy Prágában játszódik majd, nagyon kötődik hozzám, és az atmoszférája kicsit kafkai lesz.

Volt már olyan, hogy elkezdtél egy történetet írni, amiben már javában benne voltál, de aztán, egy teljesen más sztori fogant meg a fejedben helyette? :)

Egy időben összeírogattam az ötleteimet, amiket szeretnék majd megvalósítani. Némelyiket el is kezdtem írni, de aztán jött más, amit sokkal inkább magaménak éreztem. Elég sok történet van a fejemben, de idővel szelektálni kell közöttük. Van, amiről hamar kiderül, hogy mégsem annyira érdemes a megírásra, vagy egészen el kell térnem az eredeti koncepciótól. A megjelent vagy készülő könyveim közül például A nyírfák csendje is egészen más sztorinak indult, ahogy A változások kora Henry-jének sem ilyen utat szántam kezdetben, mint ahová most eljutott. Szeretem figyelni, hogyan kel életre egy-egy történet, és alakítja önmagát, miközben nekem csak terelgetnem kell.

Mik a terveid jövőre nézve? :)

Mindenek előtt befejezni A nyírfák csendje tördelői munkáit és megírni A változások kora negyedik részének az utolsó fejezeteit. Utána jöhet a prágai sztori, és van még néhány tervem, amit a közelebbi jövőben szeretnék megvalósítani. Viszont az írás mellett ott az egyetem, amit semmiképp sem szeretnék elhanyagolni, hiszen nagy vágyam, hogy műfordító legyek a végére. Egyébként is úgy érzem, picit lassítanom kell a tempón, amit magamnak diktálok. A jövőben erre, és a minél igényesebb munkákra fogok törekedni.

Ha jól tudom nem csak írással, hanem szerkesztéssel is foglalkozol, rajtuk kívül van még valami, amit szeretsz csinálni?

A szerkesztés mellett tördeléssel is foglalkozom. Mindkettő izgalmas kihívás, szeretem csinálni. Eddig remek szerzőkkel dolgozhattam együtt, akiktől én is sokat tanultam. Büszke vagyok, hogy részese lehettem a könyveik megszületésének, és remélem, sok ilyenben lesz még részem a jövőben is.

Mint olvasó is, milyen könyveket szeretsz olvasni, és milyen zsánerben?

Klasszikus rajongó vagyok. Az orosz irodalom különösen köz eláll a szívemhez, de egyébként is nagyon nyitott vagyok. Shakespeare, Hemingway, Kafka, Kosztolányi, Karinthy bármikor nyerők nálam, és a lista csak bővül.
Olykor olvasok fantasyt, ha ki akarok kapcsolni, és az utóbbi időben szeretek kikacsintgatni a távol-keleti irodalom felé. Murakami Haruki és Kazuo Ishiguro regényei nagy hatást tettek rám.

Egy hosszú és fárasztó nap után, mi az, ami ellazít? :)

Nyáron egy kellemes séta és egy-egy jó beszélgetés, finom tea vagy kávé. De sokszor szeretek otthon bekucorodni, és ha van egy kis időm, elmerülök egy jó könyvben vagy sorozatban.

Legközelebb hol találkozhatunk veled? :)

Júniusban a 93. Ünnepi Könyvhéten biztosan, az „Imádom a könyveket” standjánál, ahol szombaton dedikálok is 14 órától. Tavaly ősszel nagyon jól éreztem magam kint, rengeteg régi-új ismerőssel találkoztam. Szóval izgatottan várom az idei eseményt, biztos vagyok benne, hogy ezúttal is emlékezetes élmény lesz.

Hol érhetőek el az új olvasók számára is a könyveid?

A shop.konyvmogul.hu, valamint a Libri, Bookline és Líra webshopjaiban is megtalálhatók a könyveim.

https://shop.konyvmogul.hu/tomcsik-nora

https://www.libri.hu/szerzok/tomcsik_nora.html

https://bookline.hu/szerzo/tomcsik-nora/12853663?page=1

https://www.lira.hu/hu/szerzo/tomcsik-nora

Nagyon szépen köszönöm a válaszokat a kérdéseimre Tomcsik Nóra írónőnek. :) Remélem nem sokára személyesen is találkozhatunk a könyvhéten, vagy a könyvfesztiválon, és jut idő egy kis beszélgetésre is, de addig is, sok sikert kívánok! :)

Smurfettereads

Ízelítőnek hozok pár idézetet is az írónő könyveiből is, íme:

A változások kora

„– Bár másként alakultak volna a dolgok!”

„– Erős vagy. Csak azt az egyet ígérd meg, hogy megtanulod félretenni a büszkeségedet.
– Nem fogom hagyni, hogy lenézzenek – jelentette ki Henry az állát felszegve.
– Sokan lenéznek majd, de lesznek, akik segítenek. Ha azonban rendre kijössz a sodrodból, amikor valaki jobban becsmérel a kelleténél, akkor csak megnehezíted az életedet – figyelmeztette az atya.
– Miért nekem kell elviselnem, hogy semmibe vesznek? […]
– El kell tűrnünk a megaláztatásokat, ettől válunk erőssé – jegyezte meg Robert atya, és belekortyolt az italába. – Ne foglalkozz azzal, mit gondolnak rólad ismeretlen emberek, akik csak a látszat alapján ítélnek!”

„Csak sodródott az árral, és fogalma sem volt arról, hová jut majd a következő időkben.”

„– Ha a barátság igaz barátság, akkor újra és újra összeérnek ezek az utak, bármily távol is kezdődjenek. Tanulj a barátodtól, ahogy majd ő is tanulhat tőled, George! Légy segítségére, ha baj van, imával és a tetteiddel is! […] – A világi kapcsolataink, ha valóban szereteten alapulnak, a javunkra válhatnak, de vigyázz! Légy teljesen biztos abban, hogy az út, amire léptél, a te utad, mert ennél sokkal nagyobb kétségeid is lesznek a jövőben!
[…]
– Csak imádkozz többet, és hamar meg fogod látni, hogy nincs min aggodalmaskodnod!”

„– Jobb néha elfogadni azt, aminek születtünk, mint folyvást új utakat keresnünk – jegyezte meg az öreg. – Nem biztos, hogy megéri hiú ábrándokat kergetni.”

„– Az a dolgod, hogy megismerd önmagad és megtanuld legyőzni a gyengeségeid. Most lehetőséget kaptál rá, hogy továbblépj ezen az úton.
[…]
– Ne késlekedj. […] – Az alázathoz vezető legfontosabb lépés, ha beismerjük hibáinkat.”

„– Ez a te történeted. Rajtad múlik, mi lesz a vége.
[…]
– Igazad van a világ kegyetlen, az emberek rosszak, de ez sosem szegheti a kedvedet. Ne törődj a világgal! Csak a magad sorsáért vagy felelős.
– Így van! […]
[…] – Sokkal nehezebb így boldogulni, mint azt hittem.
[…] – Nos, akkor járj emelt fővel, mert ha idáig eljutottál, akkor nincs miért szégyenkezned! Bátran vállald, amit kapsz!”

„– Nem jó, ha az ember magában tartja a fájdalmait.„

Az elveszett ifjúság

„– Ne lássa ilyen borúsan a világot! – szólalt meg végül. – Sok minden van, amiért érdemes megküzdeni.”

„– Néhány dolog addig jó, míg rejtve marad előttünk. Próbálja meg elfelejteni, ami történt, és élje az életét!„

„– Semmiért sem hibáztathatod magad. Mindenért megdolgoztál. Nem így kellett volna megkapnod mindezt, de a dolgok néha másként történnek. – Henry csak sóhajtott egyet. – Néha úszni kell az árral, elfogadni, amit kaptál. Isten nem ad nagyobb terhet, mint, amit el tudunk viselni – folytatta George. Egy pillanatra elgondolkodott, majd halkan hozzátette. – Bár néha így is piszok nehéz…”

„– Nem várhatod, hogy ő jöjjön ide. Egy úrilány nem fut a férfiak után – folytatta komolyan. Henry felvonta a szemöldökét, és mosolyogva megcsóválta a fejét.
– Az iskolában tanulod ezeket a bölcsességeket?
– Ezt mindenki tudja, csak te nem ismered a nőket – felelt Anna.”

„– Semmi sem lehet nehéz, ha erős a hited. De ha valami nyomja a lelked, nem árthat, ha beszélsz róla.„

„– Azt hiszem, addig nem fogsz dönteni, míg meg nem tudod, mi várna rád, ha másik utat választod – felelt Robert atya. – Úgyis minden Isten akarata szerint fog történni.”

„– Ne áhítozz olyan után, akiről tudod, hogy nem lehet a tiéd – komolyodott el Henry.”

„– De most magán a sor. Ígérje meg, hogy erős lesz! Ne tékozolja el, amit Istentől kapott.”

Tél Berlinben

„Először ölni embert olyan, mintha többször teljes erőből gyomorszájon vágnának. Mintha minden összezúzódna benned, ami élővé tesz.”

„A bajkeverés nem volt ínyemre. Szerettem a magányt, és így legalább kívül maradtam a világ zajos eseményein.”

„Mindenki menekült. Valaki a múlt szégyene elől, mások önmaguk, a rendszer, az eszme vagy a szabályok elől, sokan pedig a jövő elől. Én mind elől futottam, de néha úgy éreztem, elfogy az erőm.”

„Az emberek és én sosem jöttünk ki jól. Én nem értettem őket, ők nem értettek engem.”

„A változás észrevétlenül ment végre bennem. […] Soha nem írtam annyit, mint akkor. Mintha a robbanások után maradt égő fa és hús, a vér és a porrá zúzott kő szaga megihletett volna.
Aztán elfogytak a szavaim. […] Mintha alakot öltött volna, démonként lebegett a fejem felett. Azt suttogta: most az egyszer ne hunyászkodjak meg.”

„Nem tudom, mikor történt, amikor már nem számított, amikor már nem zavart a kezemre tapadó vér, a könyörgések, a brutális kihallgatások; már nem fájt, hogy ezt a fenséges, buja várost égni látom a bombázások tüzében.”

„Ami emlékeztetett rá, hogy fiatal vagyok, vannak álmaim, hogy ez a sok rettenet egyszer véget ér, és talán túlélhetem. Van miért túlélnem.”

„Én csak szerettem ezt az országot, azt akartam, hogy szerethessék még utánam is. Harcoltam érte a magam módján, ráadásul nem is én választottam a sorsomat. Csak sodródtam, mások szabták meg az életem folyását. Talán gyávaság. Igen, valószínűleg az, hogy hagytam magam irányítani, és azzá váltam, ami a legkevésbé akartam lenni. Azonban, ha jobban belegondoltam, arra jutottam, nem törhet pálcát fölöttem senki. Szörnyeteg voltam, de körülöttem, sőt az egész világon, nagyon sok ember szörnyeteggé vált.”

Éjfél után nem sokkal fél kettőkor sikerült befejeznem ezt a csodát Jay McLean: Kick ​Push – Lebegés (Lebegés 1.) c. könyvet, de még úgy olvastam volna még tovább is, de sajnos elfogytak a lapok, amit bánok, mert nagyon megszerettem a szereplőket, főleg Tommyt. :) De a többieket is nagyon hamar megkedveltem. :)

Fülszöveg:

Értékelés:

Ez nekem most nagyon betalált. Imádtam az elejétől a végéig, habár eleinte tartottam tőle, hogy nem fog tetszeni, de kellemesen csalódtam. Az írónő stílusa nagyon tetszik, annyira szépen ír, és már most olvasnám máris a következő részét, de nincs még meg nekem, de igyekszem minél előbb megszerezni. :D Sok érzelmet felvonultatott az írónő, szerelmet, bánatot, örömöket, boldogságot, félelmet, dühöt, szenvedést, szenvedélyt, kételyt, aggódást, és mindezt még én is átéreztem a karakterekkel együtt, amiket átéltek, azok a pillanatnyi érzések, nem mindig voltak könnyűek számukra sem. Josht már az elején megkedveltem, csupa szív srác, bár néha hirtelen haragú, amit meg is értek, nem egy könnyű sorsot szántak neki, de igyekezett a legjobbat kihozni belőle, bár a számára legfontosabb emberek elfordultak tőle, pont akkor, amikor nem kellett volna. :/ Nagyon sajnáltam őt érte, nem ezt érdemelte volna, főleg, hogy milyen fiatalon apává kellett válnia...

Joshnak is van vagy ezer hibája, de mégis nagyszerű apa lett belőle. Tommy pedig annyira, de annyira cuki volt, imádtam őt, annyit nevettem a vicces jeleneteiken, főleg amikor Becca is bekapcsolódott a történetbe. :D Nagyon aranyosak voltak együtt, végig nekik szurkoltam. Ennek a csodás hármasnak, és a barátaiknak. :) Becca, akit szintén hamar megkedveltem, annyira érdekes egy karakter, egy nagyon szomorú múlttal, amiért nagyon sajnáltam, főleg amikor kiderültek a dolgok, ami olyanná tette, amilyenné vált. Ő se érdemelte ki mindazt, amit kapott, és azt a személyt annyira utálom, sőt gyűlölöm, hogy ezt tette vele, undorító. Nagyon mérges voltam a vele történtek miatt, Becca sem ezt érdemelte volna, de Josh sem. Alig várom a következő részét, hogy olvashassam, minél előbb, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogyan is folytatódik hármójuk sorsa, főleg a kicsi Tommyra. :)

Mellettük még akiket nagyon megszerettem Chazarae, Robby, Kim, Hunter és Chloe. :) Ők is nagyszerűek voltak, Hunter a legjobb barát, ahogy Chloe is, Robby és Kim, mert annyira jó fejek voltak, és annyira szerethetőek, szórakoztatóak, mert Josh és Tommy a legjobbat érdemli ezek után, de Becca is. :) Imádtam a közös pillanataikat, annyira szórakoztatóak tudtak lenni, a kis humorzsák vagy ezerszer csalt mosolyt az arcomra, ő volt a legjobb dolog köztük, miközben a felnőttek felültek egy érzelmi hullámvasútra, addig Tommy tett róla, hogy a körülötte levők ne felejtsenek el mosolyogni sem, csupa vidámság ez a kissrác. :D Annak meg plusznak örülök, hogy Josh végre elkezdte élni az álmait, és Becca is, de már alig várom, hogy a kezemben legyen a folytatás, mert annyira kíváncsi vagyok, hogy hogyan alakul a sorsuk a továbbiakban. :)

Kedvenc idézeteim:

„– Csak közölte velem a hírt, aztán elküldött, azt mondta ez az ő döntése, nem akarja, hogy beleszóljak.
– Ez hülyeség!
Megint vállat vontam.
– Nem volt jobb ötletem, úgyhogy azt csináltam, amit kért.
– Te mit szeretnél?
– Nem gondolni rá.
– Nem tehetsz úgy, mintha semmi sem lenne!
Felemeltem a fejem, de továbbra sem néztem rá.
– Azért nem akarok gondolkozni, mert nem akarom, hogy a fejem és a szívem ráálljon valamire, miközben lehet, hogy ő pont az ellenkezőjét választja.” (8. oldal)

„Itt valami nem stimmelt. Amikor az emberek megtudták, hogy gyerekem van, általában kétféleképpen reagáltak: 1. azonnal elmenekültek, vagy 2. olyan szánakozó arccal néztek rám, hogy kedvem lett volna leütni őket.” (22. oldal)

„Kigondolná, hogy egy ablak képes ennyire elvonni az ember figyelmét?
Jó, lehet, hogy nem az ablak, hanem aki mögötte áll. Egy egész nap eltelt, és én azóta is csak rá gondolok. Tegnap, amikor egyszer csak ott termett mellettem, amivel majdnem a frászt hozta rám, elég volt ránéznem, és ismét csapdába estem. A szeme csapdájába.
A szemére figyeltem fel először. Igazából az volt az egyetlen, ami megmaradt belőle.
Aztán megszólalt.
És akkor eszembe jutott, miért tartott már az első alkalom után is olyan sokáig, hogy kiverjem a fejemből. A hangja miatt. Nem mondom, hogy ijesztő, de mély és fátyolos. Szinte reszelős. Emlékszem, amikor először meghallottam, nagyon furcsálltam – sehogy sem illett ez a hang egy ilyen lányhoz. A legtöbb csajnak idegesítő, magas hangja van. De a tegnapi után rájöttem, hogy mégsem fura. Inkább szexi.
Mint ahogy az egész csaj.
És totál izgalmas.” (38. oldal)

„– Minden bibin segít a puszi.
Basszus! De cuki!
[…]
– Köszönöm – mondom, és felállok.” (57. oldal)

„Az ujjai a hajamba túrnak, a szemem továbbra is csukva van, az egész testem libabőrös. Azon gondolkodom, ő is érzi-e. Hogy nem csiklandozzák-e az ujjait a tarkómon lévő hajszálak, de közben a keze a nyakamra csúszik, a feje megemelkedik, egy csókot lehel a fülem alá, és akkor esküszöm az életemre, minden megáll. Minden.
A légzésem.
A keze.
A szívem.
Az ajka.
Az egész világom.
Minden.
Megáll.
Aztán kiengedi a levegőt.
Kinyitom a szemem.
– Olyan jó az illatod! – suttogja.
És akkor kezdődik minden elölről.
Minden.
Csak most még intenzívebben.
A légzésem.
Az érintése.
A szívverésem.
A csókja.
Merthogy csókol.
A nyakamtól az államig, én pedig lehajolok, hogy összetalálkozzon a szánk… de amikor az ajkam az övéhez ér, és az ajka puha és meleg érintése végigsöpör az érzékeimen, lefagyok. Ott ülök, a szám a létező legszexibb lány száján, és fuldokolni kezdek.
Szó szerint fuldoklom.” (71-72. oldal)

„– Robby bácsi!
Robby és Kim kiszáll, és ugyanolyan szélesen vigyorognak, mint Tommy. Tommy odarohan Robbyhoz, és megöleli.
– Hallom, apád akkora balfék volt, hogy elfelejtett homokot venni a homokódhoz – mondja, és megcsiklandozza Tommy oldalát.
– Apa dalfék – nevet Tommy.” (79. oldal)

„[…] Időd van. Kifogás, na, az nincs. Gyerünk!” (101. oldal)

„– A hülyeséget félretéve komolyan gondoltam, amit mondtam. Ne érd be kevesebbel! Ne köss kompromisszumot! […] És egy nap megkapjátok, ami jár nektek. Megkapjátok.” (120. oldal)

„– Hű! – A mellemre húzom a takarót, és próbálok levegőhöz jutni.
– Ne haragudj! – dünnyögi, és megcsókolja a vállamat. Felé fordítom az arcom, és látom, hogy mosolyog.
– Miért ne haragudjak?
– Az első miatt.
Felkacagok.
– A másodikkal és a harmadikkal jóvá tetted.
– Igen? – kérdezi, és elvörösödik. – Remélem.
– Igen. Hidd el!
[…]
– Ez most hülyén fog hangzani – motyogja, és közben rám néz –, de annyira szeretném, ha egy csomó ember lenne most körülöttünk, akiknek elbüszkélkedhetnék veled.
– Mint valami trófeával?
– Nem tudom. […] – Valószínűleg csak elordítanám magam, hogy ez a dögös csaj hajlandó volt lefeküdni velem.
A fejemet csóválom.
– Mekkora majom vagy!
– Csak viccelek.” (184-185. oldal)

„– Most viszont pisiszünetet kell tartanom.
– Ki az a barom, aki szerelmet vall, aztán bejelenti, hogy pisiszünetet tart?
Csak nevet, és becsukja maga után a fürdőszobaajtót, én meg ülök zakatoló szívvel, csordultig érzésekkel.” (187. oldal)

„– Ha helyre akarod hozni, hát hozd helyre! Elég idős vagy ahhoz, hogy eldöntsd.” (238. oldal)

„Hunter fekszik az ágyamban, a feje kinyújtott karján pihen.
– Jó reggelt, hercegnőm!
Olyan messzire ugrok tőle, amilyenre csak tudok.
– Mi a szar!!?
– Annyira jó voltál tegnap éjjel! – mondja az ajkát csücsörítve, aztán egy csókot lehel felém. – Életem legjobbja.
– Furcsán viselkedsz.
Elmosolyodik.” (244. oldal)

„A kormányba bokszol.
És összetörik.
A fiú, akit szeretek, összetörik.
Nincs annál szomorúbb és kegyetlenebb, mint amikor valaki, akit szeretsz, a szemed előtt hullik darabokra, te pedig semmit sem mondhatsz vagy tehetsz, hogy segíts rajta.” (298. oldal)

„[…] Most viszont meg kell élned az álmodat. Használd ki! Szívd magadba! Élvezd az életet! […] – Gurulj!” (344. oldal)

Könyv adatai:

Könyv: Jay McLean: Kick ​Push – Lebegés (Lebegés 1.)

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2019

Borító értékelése: 10/10 :)

Kötés: Puhatáblás

Oldalszám: 352. oldal

Fordította: Pulai Veronika

ISBN: 9789634576433

Ajánlom: Mindenkinek. :)

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Szóval, csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a csoda könyvet is, nekem tetszett. :) Az írónő stílusa is tetszik, remélem a folytatása is ilyen jó lesz, mint ez is volt, kíváncsian várom. :) További jó olvasást mindenkinek! :)

Smurfettereads

Értékelés:

Hű, apám, ez aztán nagyon tetszett nekem. :) ❤ Új kedvencet avattam, és imádom a borítóját is. :) ❤ Már az első két oldal után totál beszippantott engem a Virrasztók világa, úgy mint amikor a Harleent is olvastam, és most ez is nagyon tetszett nekem. :D Az illusztrációk gyönyörűek, szép színes mindegyik és látványosak is, a világ felépítése is tökéletes, egyszerűen fantasztikus, és nagyon pörgős is. :D Annyira szórakoztató volt maga a történet is, és akciódús is, meg a párbeszédek is viccesek voltak, jókat nevettem a poénokon. :D A karakterek közül Bernadette, Sam, Hugin, Heinrich, James, Clara, Marlene, na meg a többi Virrasztó is szimpatikus volt, de még a Nekromanták se voltak olyan rosszak. :D Egy-egy gonosz lény illusztrációja még tetszett is, de Bernadette karakterét imádtam a leginkább. :D Örülök, hogy megvettem, elolvastam, és megismerhettem egy újabb elképesztő világot, ami lenyűgözően csodálatos, az író pedig ZSENI. :D Köszönöm @Fumax, hogy olvashattam ezt is. :)

Az író egy zseni, ezt már a Harleen képregényénél is megállapítottam, és ahogy megláttam, hogy ez lesz az új képregénye, azonnal tudtam, hogy kell nekem, és le is csaptam egy példányra, és meg is érte, mert teljesen lenyűgözött, és alig várom már Stjepan Šejić következő képregényt, hogy olvashassam, mert ezt is imádom, és az író stílusa is nagyon tetszik nekem. :) ❤ A lezárás is, tök poén volt, nagyon jót szórakoztam rajtuk, és tuti, hogy még újraolvasós lesz, mert hatalmas kedvencé avanzsálódott ez is. :) ❤ Szóval, csak ajánlani tudom mindenkinek, megéri elolvasni, annyira izgalmas ez a világ is, és a karakterek is fantasztikusak. :D Szívesen olvastam volna még tovább, de elfogytak az utolsó oldalak, amit nagyon bánom, mert bár meddig olvastam volna. :) ❤ Harleenről írt értékelésem is már olvasható a blogomon: https://smurfettereads.blog.hu/2021/04/10/stjepan_eji_harleen_c_kepregeny_ertekelese

Kedvenc idézeteim:

"– Biztos úr, tartson ki! A mentő már úton van!
Biztos úr? Ja, igen… Ez vicces lesz! Halloweenkor történt. Egy jelmezes buliból mentem hazafelé. Egy pasas ki akart rabolni két lányt egy sikátorban. Gondoltam, elriasztom. Elég sötét volt. A pisztolyom meg játék… szemben… az övével.
– Úristen, patakokban ömlik a vér!"

"– Én vagyok a Mikulás! És sürgősen szükségem van pár rémszarvasra!"

"– Hát, ha azok a nekrokretének meglátogatnak, elásom őket a retekbe. Megvannak az eszközeim!"

"– Te tényleg különleges vagy, Clara.
– Mondta a férfi olyan lelkesen, mintha hasmenés után készülne a belgyógyászhoz."

"– Szabad egy táncra?"

"– Samuel, légy büszke. Legalább úgy állod az ütéseket, mint egy férfi!
– Kösz, ez nagyon vigasztaló!
– Áh! A vigasz nőknek való, meg a puhány férfiaknak!"

"– Clara….
– Ááááámészafaszombaelinnen!"

"– Hát élj!
– Hé! Ez furiiiii!
– A ka-szálló légitársaság kéri utasait, hogy őrizzék meg a nyugalmukat!"

"– Ó, baszki, ez belépett egy szektába!"

"– Tűzgolyó! Támadás! Csinálj valamit! Haszontalan vagyok.
– Dehogy. Tulajdonképpen bármilyen csata megnyeréséhez elég, hogy kapcsolatot létesíts a fátyoltépő és az ellenség között.
– Bökjem meg vele?
– Én azt javasoltam volna, hogy firkáld össze, de a megbökés is jó."

"– A nénikéd az izé, bogaram!"

"– Lánc? Cuki, de a kikötözés nem izgat fel."

"Légy szikla! Fel fogja adni hamar."

"– Korlátlan ételfogyasztás fix áron?"

"– Gyere csak, te túlméretezett tengeri herkentyű!
[…]
– Pokolba az óvatossággal! Sushihoz támadt kedvem!"

"– Na ne szórakozz! Én vagyok az apád!"

"– Akkor baszódj meg te is!"

"– Az idő… nem létezett! Azt se tudom, milyen nap van ma!
– Milyen nap? Sam azt mondja… Seggfejt lepofozó nap van!"

"– Jaj, te kis önző, tanulj meg osztozkodni!"

"– Elvitte a cica a nyelvedet? Fú, ez de szar volt…
– Remélem, megérte ezért a kis poénért!
– Amúgy… meg! Megérte!"

Könyv adatai:

Könyv: Stjepan Šejić: Death ​Vigil – A Virrasztók

Kiadó: FUMAX kiadó

Kiadás éve: 2021

Borító értékelése: 10/10 :)

Kötés: Keménytáblás

Oldalszám: 248. oldal

ISBN: 9789634702221

Fordította: Holló-Vaskó Péter

Illusztrálta: Stjepan Šejić

Ajánlom: Azoknak, akik szeretik a pörgős akciódús képregényeket. :)

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Szóval, csak ajánlani tudom, nekem tetszett. Az író stílusa is tetszik, remélem lesz még ugyanilyen elképesztő képregény a szerző tollából, és elolvashatom majd azt is. :) További jó olvasást mindenkinek! :)

Smurfettereads

Az imént fejeztem be Penelope Bloom - His Package - Megkapnám c. könyvet, és tetszett, bár lassabban haladtam vele, mint szerettem volna, és most róla írok egy kis értékelést. :)

Fülszöveg:

Értékelés:

Számomra ez most nem volt akkora nagy durranás, de jót szórakoztam rajta, kikapcsolódáshoz pont jó, és a karakterek is eléggé szerethetőek, az írónő ismét odatette magát. :) Lilith és Liam szócsatáit nagyon bírtam, és Lilith William párbeszédeit is, ahogy a nagyi karakterét is, jópofa, és tök vicces egy nagyi. XD Szórakoztatóak voltak, és egy-egy jelenetnél jókat nevettem. XD Lilith már a Felfalnámban is szimpi volt, voltak hülye poénjai, de William még mindig nagyon szórakoztató. XD Annyira bírom ezt a pasit, már az első rész óta, egyszerűen verhetetlen, utánozhatatlan. XD

De visszatérve a sztorira, ugyanolyan lightos, mint a többi, vicces és jópofa, örülök, hogy korábbi szereplők is visszatértek. :-D A Celia és Liam közti háború nekem kicsit kevés volt, nem igazán győzött meg, hogy gyűlölik egymást, de a szívatást nagyon bírtam. XD Kíváncsian várom az ötödik részét is, remélem az is ilyen vicces lesz. � Emily és Ryan William és Hailey, Bruce és Natasha, és a nagyi mindegyikük nagyon szimpi, és tök jó fejek :D De most még Kade-t és Price is csatlakozott, annyira viccesek voltak. XD Szóval, most már jöhet a következő. :D

Kedvenc idézeteim:

"– Klassz csomag – jegyeztem meg. […]
[…]
– A magáé nagyobb – közölte a kezemben tartott csomag felé biccentve.
[…]
– Aha, extra nagy dildót rendeltem."

"Azt üzente, hogy a tűrőképességem határára értem, és nincs hangulatom elviselni bárki baromságait. A világ kegyetlen, és én is az vagyok, ha próbára tesznek."

"A szarkazmus és a száraz szavak olyanok voltak számára mint egy játék, sőt, mint egy vizsga."

"– Vigyázz! – figyelmeztettem. – Még pár rosszul választott szó, és a fagyasztókamrámban találod magad.
– Ez miért hangzik enyhén szexuálisan? Azt hiszem, hányni fogok.
– Talán mert olyan a humorérzéked, mint egy középiskolásnak, és neked minden szexuálisan hangzik.
– Teljesen lehetséges, aha. Egyébként, ha nem pipulnál be olyan könnyen, nem lenne annyira vicces szórakozni veled. […]
– Én pedig csak azért dolgozom neked, mert azt tervezem, hogy végül legyőzlek, és birodalmat építek a csontjaidból.
[…]
– Tetszik az ambíció. Csak így tovább, és a végén még eljutsz valahová!
– Eljutásról jut eszembe. Most már elmehetek, ha már elszúrtam azt a hülye melót, amit rám bíztál?
– Menj, kicsikém! Biztosan van még időd valami fekete mágiát gyakorolni vagy szeánszot tartani."

"A macskák igazi seggfejek tudnak lenni."

"– Nagyon szexi vagy, ha dühöngsz."

"– Á, egyáltalán nem vagy őrült…"

"– Mit művelünk? – kérdeztem a csókok között.
– Ezt előjátéknak hívják – mondta lassan, mintha egy gyereknek magyarázna valamit. – Először annyira felizgatlak, hogy állni is alig bírsz, aztán…
– A fogalmat értem – szakítottam félbe. – De mi ez? Mit jelent?
Vállat vont.
– Nem kell, hogy bármit jelentsen. Most az egyszer ne próbálj jelentést kapcsolni mindenhez! Csak tapasztald meg! Éld át! A kérdésekkel foglalkozz később!"

"– Basszus… – zihálta a mellkasomba. – Úgy terveztem, hogy sokkal tovább bírom.
Felnevettem, de a hangom gyenge volt. A testem még bizsergett, a bőrömet lángra gyújtották a gyönyör kellemes hullámai.
– Szerencséd, hogy a minőség, és nem a mennyiség számít. Kezdem újragondolni az álláspontomat a szexjátékok vagy az igazi szex előnyei témában.
– Te lökött! – nevetett.
A mellkasára csaptam, de az ajkamba harapva mosolyogtam.
– Bunkóság valakit lököttnek nevezni, miközben még benne vagy.
[…]
– Hallani akarom, hogy beismered, hogy bármit megtennél, hogy többet kapj ebből. – Finom kis lökéssel megmozdította a csípőjét, ami azonnal újra felgyújtotta a tüzet a hasamban.
– Nem fogom beismerni.
– Nagy kár, akkor azt hiszem, kiveszem.
Felültem, és megragadtam a feszes fenekét, hogy magamban tartsam.
– Nem. Nem veszed!
– A francba, elég izgató, amikor parancsolgatsz nekem.
– Jó. Akkor nem fogod megbánni, ha megparancsolom, hogy ismételd meg. Pont, mint legutóbb!"

"– Nem kell a mocskos pénzed, ceruzapöcs!
[…]
– Már kurva sokszor elmondtam. Ceruzákat mindenféle méretben és formában gyártanak."

"– Tanulj meg járni, pöcsfej!"

"[…] Növessz tököt, és ott vágj vissza neki, ahol fáj! Üss te először, mielőtt nagyobbat ütne!"

Könyv adatai:

Könyv: Penelope Bloom His ​Package – Megkapnám (A vonzalom tárgyai 4.)

Kiadó: Maxim kiadó

Kiadás éve: 2020

Borító értékelése: 8/10 :)

Kötés: EBOOK

Oldalszám: 236. oldal

Fordította: Stier Ágnes

ISBN: 9789634994459

Ajánlom: Azoknak, akik szeretik a laza és könnyed, vicces romantikus könyveket. :)

Ennyi csillagot adok rá:

Végszó:

Szóval, csak ajánlani tudom, nekem tetszett. Az író stílusa is tetszik, remélem a két folytatás is ilyen jó lesz, mint ez is volt, meg az elődei a sorozatnak. :) További jó olvasást mindenkinek! :)

Smurfettereads

Egy újabb értékeléssel érkezem ebben a bejegyzésben, méghozzá Martin Kay: Eastern c. könyvéről, ami tetszett, habár az elején még tartottam tőle, mert nem szoktam western sztorira épülő könyveket olvasni, és a filmekben se nagyon szeretem, de ez tetszett, habár az elején lassan indult be, és kicsit zavaró is volt néha az időbeli ugrálások.

Fülszöveg:

Értékelés:

Nos, először is köszönöm Martin Kaynek a recenzió példányt, és a Twister Media kiadónak, hálás vagyok érte, és azért is, hogy elolvashattam ezt a könyvet is. :) Még sosem olvastam olyan könyvet, ami western sztorira épül fel, még a filmekben se nagyon szeretem, bár azokban a filmekben nem sok modern cucc van, pl helikopter, vagy csak én nem tudok róla, mert nem nézek western filmeket, de mindegy is. XD Visszatérve a könyvre... Nagyon kíváncsi leszek a folytatásra, hogy milyen kalamajkába keverednek még a főhősök, és mennyi titok kerül még leleplezése. A vége nem ért meglepetéseként, mert számítottam rá, hogy ez lesz. Az író stílusa tetszik, kíváncsian várom a folytatást. :)

Az alapsztori nem volt rossz, tetszett, Yukot nagyon bírtam, főleg a humorát, és a szabad szájúságát, és persze Vajkot is megkedveltem. Érdekes karakterek voltak mindketten, de azért többet szerettem volna megtudni a hátterükről is. Időnként fura volt a múlt és jelen közti váltogatás az elején, de aztán beindult a sztori, és néha vicces volt, szóval jól szórakoztam néha rajta, bár az eleje lassú volt, és kicsit uncsi, de a végeredmény nekem tetszett. Sokszor mosolyt csaltak az arcomra, annyira bírtam őket, főleg, Yukot, hogy mindig bajba keveri magát, és aztán csodálkozik, hogy mindig bajban van. XD De aztán jön a megmentő, és kimenti, hát én nagyon bírtam a párbeszédeiket, és ahogy ugratták egymást, vicces volt. XD

Altair és Corben a Veszett kutya, meg Bagoáz karaktere is érdekes, őt sem tudtam hová rakni őket, na meg a Kákabelűt, és Miu-t sem, kész homály az egész, remélem róluk is kiderül majd valami a következő részben. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit akarnak, akartak tőlük valójában. De ezenkívül még vannak bennem olyan kérdések is, amik megválaszolatlanok lettek, és még Saorival kapcsolatban is. De az illusztrációk nagyon szuperek voltak, nekem nagyon tetszettek, sokkal élvezhetőbb lett tőlük az egész sztori, hangulatosak voltak. :) Szóval, jöhet a következő, remélem az is ilyen jó lesz. :)

Kedvenc idézeteim: